Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-26 / 327. szám, csütörtök

A csehszlovák-német barátság hatalmas manifesztációja Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) Milyen nevetségesek ezzel szemben a tőkés világ különféle képviselőinek rágal­mai. Azt állítják, hogy a szocialista orszá­gokban nincs szabadság, hogy a szocializ­mus nem engedi kibontakozni az ember kezdeményezését. Az igazság éppen ennek az ellenkezője! Mindinkább nehezebb el­titkolni a Nyugat népe előtt, mi az igazi szabadság, hogy az igazi szabadság milliók felszabadítását jelenti a tőkés kizsákmá­nyolás alól. A legmesszebbmenőbb és soha nem tapasztalt feltételek megteremtését jelenti a dolgozó ember számára, hogy sza­badon és saját akaratából kezdeményezhes­se: hogyan dolgozzék még jobban és ter­meljen még többet és jobbat, és ne csak ö, hanem az egész társadalom élete eg.vre boldogabb legyen. Ezt soha sem akarják és nem is tudják megérteni azok, akik jogtalanul kisajátítják a munkások munká­jának eredményeit és gyümölcsét és ju­talmul csak morzsákat juttatnak nekik óriási nyereségeiből. Mi tudjuk, milyen „szabadságra és kezdeményezésre" gondol­nak. Az úgynevezett vállalkozói szabadság, a kizsákmányolás „szabadsága" a fontos számukra. Ám a tőkés urak biztosak lehet­nek benne, hogy a szociailsta országok dolgozói sohasem engedik meg a régi idok visszatértét. ami a kapitalizmusban elképzelhe­tetlen. A szocializmus ily módon sok­kal jobb feltételeket teremt az egész társadalom fejlődésére és életére, mint a kapitalizmus. Ebben van a lényege és magyarázata annak, mi­ért találnak a szocializmus eszméi egyre több követőre nemcsak a mun­kásosztály, hanem a világ dolgozói többi rétegeinek soraiban is. Ebből ered a szocialista eszmék ereje, és szilárd meggyőződésünk, hogy a szo­cializmus és a kommunizmus győze­delmeskedik a kapitalizmus fölött. Elsősorban a Szovjetunió, a Szov jetunió munkásosztályának, népének és kommunista pártjának érdeme, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi nemzeti és szo­ciális szabadságharca, a haladásért és a békéért vívott harcra lelkesí­tik a dolgozó népet és a nemzeteket, s világszerte elismerik a szocializ­mus sikereit. Ki sem tudjuk szavakkal fejezni a Szovjetunió nagyságát és jelen­tőségét az emberiség történelmében. ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS NOVEMBER 20-ÄN MEGLÁTOGATTA A LEGNAGYOBB BERLINI ÜZEMET ÉS ELBESZÉLGETETT A DOLGOZOK­KA L- Foto ČTK - Jiŕi Rublič. Drága elvtársak! Hazánk dolgozói is nagy sikereket arattak a CSKP vezetésével a szocializmus építésé­ben. Munkásaink, parasztjaink és értelmiségünk jó munkaeredményei, valamint a Szovjetunió és kommu­nista pártjának nagy segítsége, a szocializmust építő országok kölcsö­nös támogatása lehetővé tette, hogy kommunista pártunk XI. kongresszu­sa feladatul tűzze ki hazánk szocia­lista építésének befejezését. Üzemeinkben és EFSZ-einkben most széleskörű szocialista munka­verseny és felajánlási mozgalom bon­takozik ki a dolgozók körében an­nak tiszteletére, hogy a szovjet had­sereg 15 évvel ezelőtt szabadította fel Csehszlovákiát. E verseny célja: a lehető legjobban teljesíteni és túl­teljesíteni az idei és jövő évi terv­feladatokat az iparban és a mező­gazdaságban s megteremteni az 1961 — 1965-ik évi, harmadik ötéves nép­gazdaságfejlesztési terv sikeres meg­kezdésének kedvező feltételeit. Az ötéves terv fő feladata: a hazánk szocialista építésének befejezésére kitűzött, kommunista pártunk XI. kongresszusán jóváhagyott program teljesítésének biztosítása. Mondha­tom, hogy Csehszlovákia dolgozói nagy lelkesedéssel látnak hozzá e nagy program megvalósításához. Teljesítését nemzetközi kötelessé­güknek tartják, hogy ezzel is hozzá­járuljanak a szocialista tábor ere­jének és hatalmának növeléséhez. Elvtársak! A Szovjetunió testvéri együttműködésével é$ önzetlen seflít­ségével valamennyi szocialista or­szág nagyszerű győzelmeket aratott a szocializmus építésében. Szilárd egységben haladnak előre és meg­valósítják Marxnak, Engelsnek es Leninnek - az emberiség szebb jö­vője halhatatlan harcosainak nagy eszméit. A Szovjetunió általános fellendü­lése, gazdasági, tudományos és kul­turális téren elért rendkívül nagy sikerei, a szocialista világrendszer fennállása, erejének állandó növeke­dése és a szocializmus eszméinek fokozódó vonzóereje a világ dolgo­zói körében meggyőző erővel bizo­nyítják a szocializmus diadalmas elő­rehaladását. A szocialista országok dolgozói bi­zalommal tekintenek a jövőbe. Tud­ják, minél jobban növekszik országuk termelése és fejlődik gazdasága, an­nál szebb és boldogabb lesz életük. A szocializmus ereje abból fakad, hogy felszabadítja a dolgozó embert a kizsákmányolás alól, és hogy a ter­melőeszközök, melyek a kapitaliz­musban egyének vagy monopóliumok kezében vannak, az egész társada­lom tulajdonát képezik. Ez lehetővé teszi a termelőerők olyan fejlődését, Csehszlovákia és a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozó népe és a többi szocialista ország népe is a Szovjetuniónak köszönheti, hogy a szebb és boldogabb élet útjára léphetett. Elvtársak! A szocialista tábor országai­nak a gazdaság, a kultúra, a tudomány és az életszínvonal terén kitűzött nagy felada­tai csak békében teljesíthetők. Terveink az emberiség békés életébe vetett rendü­letlen hitet fejezik ki. Meggyőzően iga­zolják békeszeretetünket. A szocialista országok külpolitikája, a világbéke meg­őrzésére és megszilárdítására irányuló kö-' zös erőfeszítésünk is összhangban áll velük. A szocialista világ a népek békés együtt­élésének és a két társadalmi rendszer békés versenyének politikájával, — ame­lyet a Szovjetunió a nemzetközi kapcsola­tokban következetesen érvényesít —, je­lentős sikereket aratott a hidegháború politikájával próbálkozó erőkkel szemben. Hruscsov elvtárs amerikai látogatása, beszédei és találkozásai az egyszerű ame­rikaiakkal hozzájárultak ahhoz, hogy »z amerikai nép és más tőkés országok népe sokkal reálisabb képet nyerjen a Szovjet­unióról, a szovjet békepolitikáról és a szocialista országok politikájáról. Sokan mélyebben megértették, milyen fontos a békés együttélés és milyen elkerülhetet­lenül fontos a kölcsönös megértés útjának megtalálása. Ma, világszerte egyre többen tudatosít­ják, hogy a háborút, mint a nemzetközi viszályok megoldásának eszközét, örökre kizárhatják a népek életéből. Nagyon fontos lépés az általános és tel­jes leszerelésre , tett szovjet javaslat. A világ közvéleményében pozitív vissz­hangot váltott ki a szovjet kormány javas­lata, mert megvalósítása új korszak kezde­tét jelentené a népek kölcsönös kapcso­lataiban. Hiszem, hogy a csúcsértekezlet megtár­gyalja majd e fontos kérdéseket: az álta­lános és teljes leszerelést, a német béke­szerződés megkötését, Nyugat-Berlin kér­dését s a további égető, nemzetközi prob­lémákat, s e tárgyalások jelentós lépést jelentenek majd a népek közeledésében, elősegítik a világ sorsának békés alakulá­sát. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békejavaslatait és azt az állás­pontját, hogy a csúcsértekezlet oldja meg a kulcsfontosságú nemzetközi kérdéseket. Kétségtelen, hogy a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini kérdés meg­oldása jelentősen hozzájárulna az európai béke megszilárdításához. A mai helyzet úgy fest, hogy a második világháború meg­oldatlan maradványa egy új háborús ve­szély csíráját hordozza magában. Lehetővé teszi a nyugatnémet Bundeswehr lázas ki­építését és felfegyverzését atom- és raké­tafegyverekkel. A nyugatnémet militariz­mus és revansizmus ellentétben áll sok nyugati állam kormányköreiben megnyilvá­nuló reális irányzatokkal és homlokegye­nest ellenkezik a nemzetközi feszültség enyhülésének egyre erősödő szellemével. A nyugatnémet militarizmus ma a nem­zetközi feszültség megőrzésének és kiéle­zésének fő előmozdítója. A Csehszlovák Köztársaság Nyugat-Né­metország egyik közvetlen szomszédja, a hitleri fasizmus támadásának első áldozata volt. Érthető tehát, hogy érdeke a német kérdés olyan megoldása, amely lehetetlenné teszi a német militaristák és imperialisták készülődését és erőszakos fenyegető poli­tikájuk érvényesítését a számukra alkal­mas pillanatban. Éppen elég keserves ta­pasztalatot szereztünk a történelem folya­mán. hogy ma még nem egészen nyíltan kifejtett céljaik alapján ítéljük meg a nyugatnémet körök jelenlegi politikáját. Am szilárd meggyőződésünk, hogy a német munkásosztály és a német dolgozó nép osztja nézetünket, s nem óhajtja » múlt megismétlődését, amikor Németország há­borút idézett elő, mely nemcsak más né­peknek, hanem a német népnek is sok szenvedést okozott. Nagyra becsüljük a Német Demokratikus Köztársaság békesze­rető politikáját, mely a német dolgozó nép igazi akaratát és vágyát fejezi ki. Nagyra becsüljük a dolgozó nép igyekezetét és köztársasága szocialista építésében elért eredményeit. A Német Demokratikus Köz­társaság a nagy szocialista család jelentős tagjaként rohamosan fejlődik. Növekszik ereje és tekintélye. A Nemzeti Front összes szerveze­tei, a Nemzeti Front gerincét képező munkásosztály, minden dolgozó tá­mogatja Németország Szocialista Egységpártjának világos program­ját, határozót célját és Központi Bi­zottságának elvi. következetes poli­tikáját. Ez a program az az alap, amelyre a német dolgozó nép bol­dogsága és elégedettsége épül. Elvtársak! Még egyszer köszönjük a szívélyes fogadtatást, melyben önöknél mindenütt részünk volt. Az­zal a szilárd meggyőződéssel térünk haza, hogy hazánk északnyugati ha­tárán jó szomszédunk, barátunk van. aki velünk együtt békében, szilárd barátságban akar élni. Azzal a meg­győződéssel távozunk, hogy közös célunk a szocialista társadalmi rend­szer felépítése, hogy kölcsönösen és együtt sokat tehetünk e cél teljesí­tése érdekében. Önöknek és hazájuk dolgozóinak azt kívánjuk, hogy további, újabb sikereket érjenek el a Német De­mokratikus Köztársaság építésében. Éljen a Német Demokratikus Köz­társaság munkásosztálya és dolgozó népe! Dicsőség Németország Szocialista Egységpártjának! Mélyüljön el a Német Demokra­tikus Köztársaság és Csehszlovákia népének barátsága! Dicsőség a Szovjetuniónak, a szo­cializmus és a béke védőpajzsának és dicső lenini kommunista pártjá­nak! Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht elvtárs beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság párt­és kormányküldöttségének tárgyalá­sai a nézetek teljes egységéről ta­núskodtak valamennyi, a tárgyaláson szereplő kérdésben. Tárgyalásaink elsősorban a béke és a szocializmus továbbépítésének biztosítását szolgálták — mondotta Walter Ulbricht. Következetesen be­tartottuk azokat az egyezményeket, amelyeket kilenc évvel ezelőtt első tárgyalásaink alkalmával írtunk alá. E megegyezéshez hűen az elmúlt ki­lenc esztendőben népi demokratikus államaink között a kölcsönös kap­csolatokat az egyenlpség, a szuvere­nitás kölcsönös tiszteletben tartása és a szolidaritás alapján fejlesztet­tük. örülünk, — mondotta Ulbricht elv­társ beszéde további részében, hogy világszerte növekszik az a meggyő­ződés, miszerint a vitás nemzetközi kérdéseket csupán az államok közöt­ti tárgyalások útján lehet megoldani. A keleti agresszió állítólagos veszé­lyéről terjesztett rágalom-hadjárattsi a nyugatnémet militarista erőknek ideiglenesen sikerült az USA-t, Nagy­Britanniát és Franciaországot arra késztetniük, hogy Nyugat-Németor­szágot a NATO fő támaszpontjává te­gyék és elutasították a Németország­gal való békeszerződés megkötését, valamint az ország egyesítésére tett javaslatokat. A Szovjetunió és a szo­cialista tábor gazdasági és tudomá­nyos sikerei, továbbá a Szovjetunió nagy békeoffenzívája következtében a keled agresszió veszélyéről terjesz­tett hazugság kártyavárként omlott össze. Miután a békére való törekvés a szocializmus lényegét képezi, szük­ségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű államok békésen együttéljenek. A béke megszilárdításáért vívott harc számunkra nem taktikai sakkhúzás, hanem politikánk alapvető vonása. A dolgozók anyagi és kulturális szín­vonalának szüntelen emelkedése ­ami a szocializmus és a kommunizmus sajátja, - csak békében lehetséges, így az egész világ előtt bebizonyít­juk, hogy az emberiség leghumánu­sabb s legszebb céljait követjük. Az erőviszonyok a világban most annyira megváltoztak, hogy a Szov­jetunió és a szocialista világrendszer államai minden imperialista támadás­ra megsemmisítő ellencsapással vála­szolhatnak. Nincs tehát többé katonai fontossága annak, hány amerikai vagy angol katona tartózkodik Nyugat­Berlinben, vagy hány katonai támasz­pontot létesítenek Nyugat-Németor­szágban. Minél több katonai támasz­pont létesül Nyugat-Németország­ban, annál rosszabb lesz Németor­szágnak, ha a hitlerista tábornokok és a többi revansvágyó politikus há­borút provokál ki és Nyugat-Német­országra ellencsapást zúdít. Beszéljünk e kérdésről nyíltan. Bi­zonyos imperialista hatalmak hosszú ideig arra törekedtek, hogy katonai eszközökkel döntést érjenek el a két világrendszer között. A legagresszí­vabb körök — a nyugat-német milita­risták - ma is erre törekednek. Adenauer, Strauss és Schröder úrék úgy képzelik a dolgot, hogy sikerülhet a Német Demokratikus Köztársaság határain és az KDH-ban különféle lépésekkel polgárháborút előidézniök. Ezek a szervezett provokációk azután ürügyet adnának katonai beavatko­zásra. Adenauer úr nem akarja meg­érteni, hogy az ilyen provokáció há­borút robbantana ki. Az ideológiai há­borús előkészületek, amelyek most Nyugat-Németországban az NDK ellen folynak, nagyon is nyilvánvalóan azokra a módszerekre emlékeztetnek, amelyekkel annak idején Hitler és a henleinista fasiszták a csehszlovák határterületek megtámadását készí­tették elő. A nyugat-németországi imperia­lista uralkodó köröknek és hitlerista tábornokaiknak ez a politikája azon­ban kudarcra van Ítélve. Nagyobb erőfeszítést kellene ten­nünk annak érdekében — mondotta Walter Ulbricht a továbbiakban — hogy a nyugatnémet lakosságnak megmagyarázzuk a Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök közötti tárgya­lások értelmét. Hisz e tárgyalások éppen azért vezettek bizonyos fokú enyhüléshez, mert mindkét fél he­lyesen értékeli a világ erőinek ará­nyait. Mindkét fél tudja: az atom­és hidrogénfegyverek fejlesztése és tömeges gyártása ma már annyira előrehaladt, hogy nem lehet többé csupán a fegyverkezés korlátozásá­ról tárgyalni. Az emberiség érdeké­ben teljesen be kell szüntetni az atomfegyverkezést és meg kell sem­misíteni az atomfegyverkészleteket. Minden nyugatnémet lakosnak ma fel kellene tennie a következő kér­dést: mi történnék, ha a bonni kor­mány lemondana revansvágyó köve­telményeiről és a hidegháború foly­tatásáról s megegyeznék az NDK­val a fegyverkezés azonnali beszün­tetésében és abban, hogy a két ál­lam lemond az atomfegvverkezésről. A nyugatnémet lakosságnak ez csak javára válnék. Nem nyugtalanítanák többé a háborús uszítók rémhírei. Azokat a milliárdos összegeket, ame­lyeket ma haszontalanul a háborús előkészületekre fordítanak, a lakos­ság szociális céljaira használhatnák fel. Adenauer kormánya ma azt kérde­zi: ..Kinek a számlájára megy a fe­szültség enyhítése?" A feszültség enyhülése csak a béke megőrzését szolgálhatja s így a fegyverkezés és a militaristák rovására megy. Adenauer úr Macmillan miniszter­elnökkel folytatott londoni tárgyalá­sai során egyszeriben újból felfedez­te a nemzetek önrendelkezési jogát. Amióta bevezették a külön nyugatné­met pénznemet és megalakult a nyu­gatnémet állam, azóta Bonnban nem beszéltek többé az önrendelkezési jogról. Amikor Nyugat-Németország­ban felújították a német imperializ mus uralmát, Adenauer úr és hit­lerista tábornokai egyszerre önren­delkezési jogról beszélnek. Mily ne­vetséges ez! Hisz Adenauer úr el adta a nyugatnémet lakosság önren­delkezési jogát, valamint az újra egyesülésről való tárgyalások jogát a nyugati nagyhatalmaknak. Furcsa ön rendelkezési jog ez, amelyet Aden­auer úr védelmez. Adenauer úr „a németek szabad akaratának megnyilvánulásáról" be­szélt. De vajon lehetséges-e, hogy a népakarat megnyilvánuljon Nyugat­Németországban az atomfegyverkezés és a militarizmus nyomása alatt? Adenauer úr Londonban továbbá kije­lentette, hogy az enyhített feszültsé­gű övezetet csak akkor lehet létre­hozni, ha már megvalósult Németor­szág újraegyesítése. Amíg azonban nem szűnik meg Nyugat-Németország atomfegyverkezése, nem temetik el a revansszellemű politikát, s nem fé­kezik meg a militarista erőket, addig nem lehet komolyan beszélni az új­raegyesülésről. Vajon akad-e Német­országban egyetlen ember is, aki el­hiszi, hogy az NDK békeszerető erői egyesülhetnek a hitlerista táborno­kokkal, a náci bírákkal vagy Ober­länderrel? Teljesen egyetértünk Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének ama kijelentésével, hogy Németország nem egyesülhet imperialista állam­ként. Ha. a bonni militaristák most örömmámorban úsznak azért, mert a német szociáldemokrata párt kong­resszusa beleegyezett a nyugatnémet fegyverkezésbe, és a „haza védelmé­re" való toborzásba, azt mondjuk, hogy ne örüljenek túl korán. A nyu­gatnémet munkásság nem mond le a német militarizmus elleni harcáról egy darab papír miatt, amelyet Go­desbergben szavaztak meg. Erler, Wehner és Brandt urak csak szolgál­janak a nyugatnémet hadseregben, hogy — amint mondják — befolyá­solják e hadsereget! A szociáldemok­rata munkások azonban békében akarnak dolgozni és nem vállalnak semmi közösséget ezzel a rendszerrel s annak hadseregével. Ma még Bonn a hidegháború és a nemzetközi reakció központja. De el­jön az idő, amikor Bonnba is beható! a feszültség enyhítésének meleg áramlata. Eljön az idő, amikor a nyugatné­met tőkések többsége is megérti, hogy számukra a békés gazdasági ver­seny politikája előnyösebb, mint a háborús fegyverkezés. Az amerikai vezető politikusok — közöttük Nixon alelnök úr is — arra a nézetre hajlanak, hogy le kell von­ni a következtetéseket a világ reális erőviszonyaiból és kijelentik, hogy hajlandók a békés gazdasági verseny­re. Felkészülnek arra, hogy „gaz­dasági téren versenyre keljenek a kommunista rendszerrel". Hála a szocialista tábor következe­tes és céltudatos politikájának és el­sősorban a Szovjetunió békés együtt­élésre törekvő politikájának, a nem­zetközi helyzet lényegesen megjavult. Különösen Ny. Sz. Hruscsov amerikai útja és D. Eisenhower amerikai elnök­kel folytatott megbeszélései voltak nagy jelentőségűek. A bonni uraknak nyilvánvalóan megtetszett Herosztratesz szerepe, * aki időszámításunk előtt 356-ban felgyújtotta Artemidesz istennő temp­lomát csak azért, hogy neve fennma­radjon az utókor számára és így egyéb képességek híján mint gyújto­gató került be a történelembe. A né­met imperialisták már több ízben be­bizonyították, hogy Herosztrateszek s már két ízben felgyújtották a világ templomát. Most megkísérelnék har­madszor is, de a békeszerető emberi­ség ezt meg tudja akadályozni. 1959 már nem 1938. Az erők aránya soha­sem volt oly kedvezőtlen a német im­perializmus számára, mint most. Még sohasem volt oly nyilvánvaló a német imperializmus kilátástalansága, mint napjainkban. A Szovjetunió vezettP szocialista világrendszer a szocialista tábor országai ellen elkövetett bár­mely imperialista támadást az impe­rializmus teljes vereségévé változtat­hatja. A német militarizmus és impe­rializmus békés úton való megfé­kezéséhez hozzájárulunk azáltal, hogy tetteinkkel bizonyítjuk be Nyu­gat-Németország valamennyi lakosa előtt, hogy a német nép békében, jólétben és boldogan élhet, ha le­mond revansvágyó és területi köve­teléseiről és mindennemű imperialis­ta politikáról. Azáltal, hogy meg­oldjuk fő gazdasági feladatunkat — hogy túlszárnyaljuk Nyugat-Német­országot az egy lakosra eső fo­gyasztásban — fellelkesítjük Nyu­gat-Németország dolgozóit az atom­fegyverkezés ellen, a leszerelésért vívott harcában. Azt akarjuk elérni, hogy a nyu­gatnémet lakosok meggyőződjenek arról, hogy a munkás-paraszt kor­mány a német népnek biztos távla­tokat, a béke és a növekvő jólét távlatait nyújtja. Ennek az egész német haza számára oly fontos békés feladat­nak teljesítése szempontjából döntő jelentőségű a dicső szovjet néphez, Csehszlovákia és Lengyelország né­peihez fűződő kapcsolataink. A Csehszlovák köztársasághoz a népi demokratikus rend közös alap­ja, a békének minden erőnkből való megőrzése, a szocializmus építésé­nek közös céljai és feladatai fűznek bennünket. Éppen ezért egybekap­csolnak minket a nyugatnémet mili­tarizmus és imperializmus elleni harc érdekei is. A Csehszlovák Köztársaság és az NDK — mondotta beszéde befejező részében Ulbricht elvtárs — a szo­cialista világrendszer nagy család­jának oszthatatlan részét képezik, amelynek egységéhez mindkét or­szág továbbra is a legnagyobb mér­tékben hozzájárul. ÜJ SZÖ 3 * 1959. november 17. /

Next

/
Thumbnails
Contents