Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-26 / 327. szám, csütörtök

A csehszlovák-német barátság hatalmas manifesztációja Berlinben (Folytatás az 1. oldalról) Milyen nevetségesek ezzel szemben a tőkés világ különféle képviselőinek rágalmai. Azt állítják, hogy a szocialista országokban nincs szabadság, hogy a szocializmus nem engedi kibontakozni az ember kezdeményezését. Az igazság éppen ennek az ellenkezője! Mindinkább nehezebb eltitkolni a Nyugat népe előtt, mi az igazi szabadság, hogy az igazi szabadság milliók felszabadítását jelenti a tőkés kizsákmányolás alól. A legmesszebbmenőbb és soha nem tapasztalt feltételek megteremtését jelenti a dolgozó ember számára, hogy szabadon és saját akaratából kezdeményezhesse: hogyan dolgozzék még jobban és termeljen még többet és jobbat, és ne csak ö, hanem az egész társadalom élete eg.vre boldogabb legyen. Ezt soha sem akarják és nem is tudják megérteni azok, akik jogtalanul kisajátítják a munkások munkájának eredményeit és gyümölcsét és jutalmul csak morzsákat juttatnak nekik óriási nyereségeiből. Mi tudjuk, milyen „szabadságra és kezdeményezésre" gondolnak. Az úgynevezett vállalkozói szabadság, a kizsákmányolás „szabadsága" a fontos számukra. Ám a tőkés urak biztosak lehetnek benne, hogy a szociailsta országok dolgozói sohasem engedik meg a régi idok visszatértét. ami a kapitalizmusban elképzelhetetlen. A szocializmus ily módon sokkal jobb feltételeket teremt az egész társadalom fejlődésére és életére, mint a kapitalizmus. Ebben van a lényege és magyarázata annak, miért találnak a szocializmus eszméi egyre több követőre nemcsak a munkásosztály, hanem a világ dolgozói többi rétegeinek soraiban is. Ebből ered a szocialista eszmék ereje, és szilárd meggyőződésünk, hogy a szocializmus és a kommunizmus győzedelmeskedik a kapitalizmus fölött. Elsősorban a Szovjetunió, a Szov jetunió munkásosztályának, népének és kommunista pártjának érdeme, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi nemzeti és szociális szabadságharca, a haladásért és a békéért vívott harcra lelkesítik a dolgozó népet és a nemzeteket, s világszerte elismerik a szocializmus sikereit. Ki sem tudjuk szavakkal fejezni a Szovjetunió nagyságát és jelentőségét az emberiség történelmében. ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS NOVEMBER 20-ÄN MEGLÁTOGATTA A LEGNAGYOBB BERLINI ÜZEMET ÉS ELBESZÉLGETETT A DOLGOZOKKA

L- Foto ČTK - Jiŕi Rublič. Drága elvtársak! Hazánk dolgozói is nagy sikereket arattak a CSKP vezetésével a szocializmus építésében. Munkásaink, parasztjaink és értelmiségünk jó munkaeredményei, valamint a Szovjetunió és kommunista pártjának nagy segítsége, a szocializmust építő országok kölcsönös támogatása lehetővé tette, hogy kommunista pártunk XI. kongresszusa feladatul tűzze ki hazánk szocialista építésének befejezését. Üzemeinkben és EFSZ-einkben most széleskörű szocialista munkaverseny és felajánlási mozgalom bontakozik ki a dolgozók körében annak tiszteletére, hogy a szovjet hadsereg 15 évvel ezelőtt szabadította fel Csehszlovákiát. E verseny célja: a lehető legjobban teljesíteni és túlteljesíteni az idei és jövő évi tervfeladatokat az iparban és a mezőgazdaságban s megteremteni az 1961 — 1965-ik évi, harmadik ötéves népgazdaságfejlesztési terv sikeres megkezdésének kedvező feltételeit. Az ötéves terv fő feladata: a hazánk szocialista építésének befejezésére kitűzött, kommunista pártunk XI. kongresszusán jóváhagyott program teljesítésének biztosítása. Mondhatom, hogy Csehszlovákia dolgozói nagy lelkesedéssel látnak hozzá e nagy program megvalósításához. Teljesítését nemzetközi kötelességüknek tartják, hogy ezzel is hozzájáruljanak a szocialista tábor erejének és hatalmának növeléséhez. Elvtársak! A Szovjetunió testvéri együttműködésével é$ önzetlen seflítségével valamennyi szocialista ország nagyszerű győzelmeket aratott a szocializmus építésében. Szilárd egységben haladnak előre és megvalósítják Marxnak, Engelsnek es Leninnek - az emberiség szebb jövője halhatatlan harcosainak nagy eszméit. A Szovjetunió általános fellendülése, gazdasági, tudományos és kulturális téren elért rendkívül nagy sikerei, a szocialista világrendszer fennállása, erejének állandó növekedése és a szocializmus eszméinek fokozódó vonzóereje a világ dolgozói körében meggyőző erővel bizonyítják a szocializmus diadalmas előrehaladását. A szocialista országok dolgozói bizalommal tekintenek a jövőbe. Tudják, minél jobban növekszik országuk termelése és fejlődik gazdasága, annál szebb és boldogabb lesz életük. A szocializmus ereje abból fakad, hogy felszabadítja a dolgozó embert a kizsákmányolás alól, és hogy a termelőeszközök, melyek a kapitalizmusban egyének vagy monopóliumok kezében vannak, az egész társadalom tulajdonát képezik. Ez lehetővé teszi a termelőerők olyan fejlődését, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe és a többi szocialista ország népe is a Szovjetuniónak köszönheti, hogy a szebb és boldogabb élet útjára léphetett. Elvtársak! A szocialista tábor országainak a gazdaság, a kultúra, a tudomány és az életszínvonal terén kitűzött nagy feladatai csak békében teljesíthetők. Terveink az emberiség békés életébe vetett rendületlen hitet fejezik ki. Meggyőzően igazolják békeszeretetünket. A szocialista országok külpolitikája, a világbéke megőrzésére és megszilárdítására irányuló kö-' zös erőfeszítésünk is összhangban áll velük. A szocialista világ a népek békés együttélésének és a két társadalmi rendszer békés versenyének politikájával, — amelyet a Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatokban következetesen érvényesít —, jelentős sikereket aratott a hidegháború politikájával próbálkozó erőkkel szemben. Hruscsov elvtárs amerikai látogatása, beszédei és találkozásai az egyszerű amerikaiakkal hozzájárultak ahhoz, hogy »z amerikai nép és más tőkés országok népe sokkal reálisabb képet nyerjen a Szovjetunióról, a szovjet békepolitikáról és a szocialista országok politikájáról. Sokan mélyebben megértették, milyen fontos a békés együttélés és milyen elkerülhetetlenül fontos a kölcsönös megértés útjának megtalálása. Ma, világszerte egyre többen tudatosítják, hogy a háborút, mint a nemzetközi viszályok megoldásának eszközét, örökre kizárhatják a népek életéből. Nagyon fontos lépés az általános és teljes leszerelésre , tett szovjet javaslat. A világ közvéleményében pozitív visszhangot váltott ki a szovjet kormány javaslata, mert megvalósítása új korszak kezdetét jelentené a népek kölcsönös kapcsolataiban. Hiszem, hogy a csúcsértekezlet megtárgyalja majd e fontos kérdéseket: az általános és teljes leszerelést, a német békeszerződés megkötését, Nyugat-Berlin kérdését s a további égető, nemzetközi problémákat, s e tárgyalások jelentós lépést jelentenek majd a népek közeledésében, elősegítik a világ sorsának békés alakulását. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békejavaslatait és azt az álláspontját, hogy a csúcsértekezlet oldja meg a kulcsfontosságú nemzetközi kérdéseket. Kétségtelen, hogy a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini kérdés megoldása jelentősen hozzájárulna az európai béke megszilárdításához. A mai helyzet úgy fest, hogy a második világháború megoldatlan maradványa egy új háborús veszély csíráját hordozza magában. Lehetővé teszi a nyugatnémet Bundeswehr lázas kiépítését és felfegyverzését atom- és rakétafegyverekkel. A nyugatnémet militarizmus és revansizmus ellentétben áll sok nyugati állam kormányköreiben megnyilvánuló reális irányzatokkal és homlokegyenest ellenkezik a nemzetközi feszültség enyhülésének egyre erősödő szellemével. A nyugatnémet militarizmus ma a nemzetközi feszültség megőrzésének és kiélezésének fő előmozdítója. A Csehszlovák Köztársaság Nyugat-Németország egyik közvetlen szomszédja, a hitleri fasizmus támadásának első áldozata volt. Érthető tehát, hogy érdeke a német kérdés olyan megoldása, amely lehetetlenné teszi a német militaristák és imperialisták készülődését és erőszakos fenyegető politikájuk érvényesítését a számukra alkalmas pillanatban. Éppen elég keserves tapasztalatot szereztünk a történelem folyamán. hogy ma még nem egészen nyíltan kifejtett céljaik alapján ítéljük meg a nyugatnémet körök jelenlegi politikáját. Am szilárd meggyőződésünk, hogy a német munkásosztály és a német dolgozó nép osztja nézetünket, s nem óhajtja » múlt megismétlődését, amikor Németország háborút idézett elő, mely nemcsak más népeknek, hanem a német népnek is sok szenvedést okozott. Nagyra becsüljük a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető politikáját, mely a német dolgozó nép igazi akaratát és vágyát fejezi ki. Nagyra becsüljük a dolgozó nép igyekezetét és köztársasága szocialista építésében elért eredményeit. A Német Demokratikus Köztársaság a nagy szocialista család jelentős tagjaként rohamosan fejlődik. Növekszik ereje és tekintélye. A Nemzeti Front összes szervezetei, a Nemzeti Front gerincét képező munkásosztály, minden dolgozó támogatja Németország Szocialista Egységpártjának világos programját, határozót célját és Központi Bizottságának elvi. következetes politikáját. Ez a program az az alap, amelyre a német dolgozó nép boldogsága és elégedettsége épül. Elvtársak! Még egyszer köszönjük a szívélyes fogadtatást, melyben önöknél mindenütt részünk volt. Azzal a szilárd meggyőződéssel térünk haza, hogy hazánk északnyugati határán jó szomszédunk, barátunk van. aki velünk együtt békében, szilárd barátságban akar élni. Azzal a meggyőződéssel távozunk, hogy közös célunk a szocialista társadalmi rendszer felépítése, hogy kölcsönösen és együtt sokat tehetünk e cél teljesítése érdekében. Önöknek és hazájuk dolgozóinak azt kívánjuk, hogy további, újabb sikereket érjenek el a Német Demokratikus Köztársaság építésében. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya és dolgozó népe! Dicsőség Németország Szocialista Egységpártjának! Mélyüljön el a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia népének barátsága! Dicsőség a Szovjetuniónak, a szocializmus és a béke védőpajzsának és dicső lenini kommunista pártjának! Ulbricht elvtárs beszéde Walter Ulbricht elvtárs beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság pártés kormányküldöttségének tárgyalásai a nézetek teljes egységéről tanúskodtak valamennyi, a tárgyaláson szereplő kérdésben. Tárgyalásaink elsősorban a béke és a szocializmus továbbépítésének biztosítását szolgálták — mondotta Walter Ulbricht. Következetesen betartottuk azokat az egyezményeket, amelyeket kilenc évvel ezelőtt első tárgyalásaink alkalmával írtunk alá. E megegyezéshez hűen az elmúlt kilenc esztendőben népi demokratikus államaink között a kölcsönös kapcsolatokat az egyenlpség, a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása és a szolidaritás alapján fejlesztettük. örülünk, — mondotta Ulbricht elvtárs beszéde további részében, hogy világszerte növekszik az a meggyőződés, miszerint a vitás nemzetközi kérdéseket csupán az államok közötti tárgyalások útján lehet megoldani. A keleti agresszió állítólagos veszélyéről terjesztett rágalom-hadjárattsi a nyugatnémet militarista erőknek ideiglenesen sikerült az USA-t, NagyBritanniát és Franciaországot arra késztetniük, hogy Nyugat-Németországot a NATO fő támaszpontjává tegyék és elutasították a Németországgal való békeszerződés megkötését, valamint az ország egyesítésére tett javaslatokat. A Szovjetunió és a szocialista tábor gazdasági és tudományos sikerei, továbbá a Szovjetunió nagy békeoffenzívája következtében a keled agresszió veszélyéről terjesztett hazugság kártyavárként omlott össze. Miután a békére való törekvés a szocializmus lényegét képezi, szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békésen együttéljenek. A béke megszilárdításáért vívott harc számunkra nem taktikai sakkhúzás, hanem politikánk alapvető vonása. A dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelkedése ami a szocializmus és a kommunizmus sajátja, - csak békében lehetséges, így az egész világ előtt bebizonyítjuk, hogy az emberiség leghumánusabb s legszebb céljait követjük. Az erőviszonyok a világban most annyira megváltoztak, hogy a Szovjetunió és a szocialista világrendszer államai minden imperialista támadásra megsemmisítő ellencsapással válaszolhatnak. Nincs tehát többé katonai fontossága annak, hány amerikai vagy angol katona tartózkodik NyugatBerlinben, vagy hány katonai támaszpontot létesítenek Nyugat-Németországban. Minél több katonai támaszpont létesül Nyugat-Németországban, annál rosszabb lesz Németországnak, ha a hitlerista tábornokok és a többi revansvágyó politikus háborút provokál ki és Nyugat-Németországra ellencsapást zúdít. Beszéljünk e kérdésről nyíltan. Bizonyos imperialista hatalmak hosszú ideig arra törekedtek, hogy katonai eszközökkel döntést érjenek el a két világrendszer között. A legagresszívabb körök — a nyugat-német militaristák - ma is erre törekednek. Adenauer, Strauss és Schröder úrék úgy képzelik a dolgot, hogy sikerülhet a Német Demokratikus Köztársaság határain és az KDH-ban különféle lépésekkel polgárháborút előidézniök. Ezek a szervezett provokációk azután ürügyet adnának katonai beavatkozásra. Adenauer úr nem akarja megérteni, hogy az ilyen provokáció háborút robbantana ki. Az ideológiai háborús előkészületek, amelyek most Nyugat-Németországban az NDK ellen folynak, nagyon is nyilvánvalóan azokra a módszerekre emlékeztetnek, amelyekkel annak idején Hitler és a henleinista fasiszták a csehszlovák határterületek megtámadását készítették elő. A nyugat-németországi imperialista uralkodó köröknek és hitlerista tábornokaiknak ez a politikája azonban kudarcra van Ítélve. Nagyobb erőfeszítést kellene tennünk annak érdekében — mondotta Walter Ulbricht a továbbiakban — hogy a nyugatnémet lakosságnak megmagyarázzuk a Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök közötti tárgyalások értelmét. Hisz e tárgyalások éppen azért vezettek bizonyos fokú enyhüléshez, mert mindkét fél helyesen értékeli a világ erőinek arányait. Mindkét fél tudja: az atomés hidrogénfegyverek fejlesztése és tömeges gyártása ma már annyira előrehaladt, hogy nem lehet többé csupán a fegyverkezés korlátozásáról tárgyalni. Az emberiség érdekében teljesen be kell szüntetni az atomfegyverkezést és meg kell semmisíteni az atomfegyverkészleteket. Minden nyugatnémet lakosnak ma fel kellene tennie a következő kérdést: mi történnék, ha a bonni kormány lemondana revansvágyó követelményeiről és a hidegháború folytatásáról s megegyeznék az NDKval a fegyverkezés azonnali beszüntetésében és abban, hogy a két állam lemond az atomfegvverkezésről. A nyugatnémet lakosságnak ez csak javára válnék. Nem nyugtalanítanák többé a háborús uszítók rémhírei. Azokat a milliárdos összegeket, amelyeket ma haszontalanul a háborús előkészületekre fordítanak, a lakosság szociális céljaira használhatnák fel. Adenauer kormánya ma azt kérdezi: ..Kinek a számlájára megy a feszültség enyhítése?" A feszültség enyhülése csak a béke megőrzését szolgálhatja s így a fegyverkezés és a militaristák rovására megy. Adenauer úr Macmillan miniszterelnökkel folytatott londoni tárgyalásai során egyszeriben újból felfedezte a nemzetek önrendelkezési jogát. Amióta bevezették a külön nyugatnémet pénznemet és megalakult a nyugatnémet állam, azóta Bonnban nem beszéltek többé az önrendelkezési jogról. Amikor Nyugat-Németországban felújították a német imperializ mus uralmát, Adenauer úr és hitlerista tábornokai egyszerre önrendelkezési jogról beszélnek. Mily nevetséges ez! Hisz Adenauer úr el adta a nyugatnémet lakosság önrendelkezési jogát, valamint az újra egyesülésről való tárgyalások jogát a nyugati nagyhatalmaknak. Furcsa ön rendelkezési jog ez, amelyet Adenauer úr védelmez. Adenauer úr „a németek szabad akaratának megnyilvánulásáról" beszélt. De vajon lehetséges-e, hogy a népakarat megnyilvánuljon NyugatNémetországban az atomfegyverkezés és a militarizmus nyomása alatt? Adenauer úr Londonban továbbá kijelentette, hogy az enyhített feszültségű övezetet csak akkor lehet létrehozni, ha már megvalósult Németország újraegyesítése. Amíg azonban nem szűnik meg Nyugat-Németország atomfegyverkezése, nem temetik el a revansszellemű politikát, s nem fékezik meg a militarista erőket, addig nem lehet komolyan beszélni az újraegyesülésről. Vajon akad-e Németországban egyetlen ember is, aki elhiszi, hogy az NDK békeszerető erői egyesülhetnek a hitlerista tábornokokkal, a náci bírákkal vagy Oberländerrel? Teljesen egyetértünk Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének ama kijelentésével, hogy Németország nem egyesülhet imperialista államként. Ha. a bonni militaristák most örömmámorban úsznak azért, mert a német szociáldemokrata párt kongresszusa beleegyezett a nyugatnémet fegyverkezésbe, és a „haza védelmére" való toborzásba, azt mondjuk, hogy ne örüljenek túl korán. A nyugatnémet munkásság nem mond le a német militarizmus elleni harcáról egy darab papír miatt, amelyet Godesbergben szavaztak meg. Erler, Wehner és Brandt urak csak szolgáljanak a nyugatnémet hadseregben, hogy — amint mondják — befolyásolják e hadsereget! A szociáldemokrata munkások azonban békében akarnak dolgozni és nem vállalnak semmi közösséget ezzel a rendszerrel s annak hadseregével. Ma még Bonn a hidegháború és a nemzetközi reakció központja. De eljön az idő, amikor Bonnba is beható! a feszültség enyhítésének meleg áramlata. Eljön az idő, amikor a nyugatnémet tőkések többsége is megérti, hogy számukra a békés gazdasági verseny politikája előnyösebb, mint a háborús fegyverkezés. Az amerikai vezető politikusok — közöttük Nixon alelnök úr is — arra a nézetre hajlanak, hogy le kell vonni a következtetéseket a világ reális erőviszonyaiból és kijelentik, hogy hajlandók a békés gazdasági versenyre. Felkészülnek arra, hogy „gazdasági téren versenyre keljenek a kommunista rendszerrel". Hála a szocialista tábor következetes és céltudatos politikájának és elsősorban a Szovjetunió békés együttélésre törekvő politikájának, a nemzetközi helyzet lényegesen megjavult. Különösen Ny. Sz. Hruscsov amerikai útja és D. Eisenhower amerikai elnökkel folytatott megbeszélései voltak nagy jelentőségűek. A bonni uraknak nyilvánvalóan megtetszett Herosztratesz szerepe, * aki időszámításunk előtt 356-ban felgyújtotta Artemidesz istennő templomát csak azért, hogy neve fennmaradjon az utókor számára és így egyéb képességek híján mint gyújtogató került be a történelembe. A német imperialisták már több ízben bebizonyították, hogy Herosztrateszek s már két ízben felgyújtották a világ templomát. Most megkísérelnék harmadszor is, de a békeszerető emberiség ezt meg tudja akadályozni. 1959 már nem 1938. Az erők aránya sohasem volt oly kedvezőtlen a német imperializmus számára, mint most. Még sohasem volt oly nyilvánvaló a német imperializmus kilátástalansága, mint napjainkban. A Szovjetunió vezettP szocialista világrendszer a szocialista tábor országai ellen elkövetett bármely imperialista támadást az imperializmus teljes vereségévé változtathatja. A német militarizmus és imperializmus békés úton való megfékezéséhez hozzájárulunk azáltal, hogy tetteinkkel bizonyítjuk be Nyugat-Németország valamennyi lakosa előtt, hogy a német nép békében, jólétben és boldogan élhet, ha lemond revansvágyó és területi követeléseiről és mindennemű imperialista politikáról. Azáltal, hogy megoldjuk fő gazdasági feladatunkat — hogy túlszárnyaljuk Nyugat-Németországot az egy lakosra eső fogyasztásban — fellelkesítjük Nyugat-Németország dolgozóit az atomfegyverkezés ellen, a leszerelésért vívott harcában. Azt akarjuk elérni, hogy a nyugatnémet lakosok meggyőződjenek arról, hogy a munkás-paraszt kormány a német népnek biztos távlatokat, a béke és a növekvő jólét távlatait nyújtja. Ennek az egész német haza számára oly fontos békés feladatnak teljesítése szempontjából döntő jelentőségű a dicső szovjet néphez, Csehszlovákia és Lengyelország népeihez fűződő kapcsolataink. A Csehszlovák köztársasághoz a népi demokratikus rend közös alapja, a békének minden erőnkből való megőrzése, a szocializmus építésének közös céljai és feladatai fűznek bennünket. Éppen ezért egybekapcsolnak minket a nyugatnémet militarizmus és imperializmus elleni harc érdekei is. A Csehszlovák Köztársaság és az NDK — mondotta beszéde befejező részében Ulbricht elvtárs — a szocialista világrendszer nagy családjának oszthatatlan részét képezik, amelynek egységéhez mindkét ország továbbra is a legnagyobb mértékben hozzájárul. ÜJ SZÖ 3 * 1959. november 17. /