Új Szó, 1959. november (12. évfolyam, 302-331.szám)

1959-11-17 / 318. szám, kedd

A harmadik ötéves terv kidolgozásánál biztosítani kell a népgazdaság fejlesztésének legnagyobb hatékonyságát OTAKAR ŠIMÚNEK elvtárs b eszéde a politikai és gazdasági dolgozók 1959* november 9-én tartott prágai országos értekezletén Otakar Simúnek, a CSKP KB politikai irodájának tagja beszédében többek között a következőket mondotta: A napokban lejár a harmadik ötéves terv összeállítására vonatkozó irányelvek feladatai szétírásának a termelési-gazdasági egységekre kitűzött határideje. Megkezdődik tehát a munkálatoknak az a szakasza, amelyben a tulajdonképpeni terven végzett konkrét munkával teljes mértékben biztosítanunk kell a CSKP Központi Bizottságának határozatában a harmadik ötéves tervjavaslat befejezésére vonatkozóan kitűzött irányelveket. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány az irányelvek tárgyalásakor különösen kiemelte a munkatermelékenység tervezett növekedése általános biztosításának követelményét. Sőt, a párt Központi Bizottsága és a kormány feladatunkká tette, hogy a további munkálatok folyamán vizsgáljuk meg a munkatermelékenység további növelésének lehetőségét, és ily módon teremtsük meg a feltételeket arra, hogy az irányelvekhez viszonyítva még jobban lerövidítsük a munkaidőt. E követelményt csak akkor teljesíthetjük, ha további belső tartalékokat tárunk fel népgazdaságunkban. Most minden gazdasági és politikai dolgozó figyelme erre összpontosuljon. A harmadik ötéves terv javaslatán végzett munkálatokat úgy irányítsuk, hogy mindenképpen biztosítsuk a népgazdaságnak az irányelvekhez képest hatékonyabb fejlődését. vítésére fordítanánk, s ezeket az eszközöket használjuk fel a legprogresszívebb berendezések beszerzésére. A műszakilag nem eléggé progresszív állőalapok nagyobbfokú időbeni kihasználása továbbá hatékony lehet akkor, ha korszerűsítésükkel és átalakításukkal kötjük össze. A meglevő üzemek korszerűsítésében többnyire gépberuházásokról van szó, és ezért gyakran az új üzemek építéséhez viszonyítva lényegesen kisebb beruházási költségekkel érhetünk el azonos gazdasági eredményeket. Tehát az állőalapok nagyobbfokú időbeni kihasználására irányuló törekvésünket a beruházások felülvizsgálásával és átértékelésével kössük össze, ezzel követve a „vlagyimíri mozgalmat". Ahol előnyösebbnek bizonyul, új üzemek építése helyett korszerűsítsük, alakítsuk át és bővítsük a meglevő üzemrészlegeket és ily módon javítsuk meg az irányelvek minőségi mutatóit. A vállalatok tervjavaslataiban továbbá feltétlenül el kell érni az újonnan épült üzemek és részlegek, az új gépek és berendezések teljes kihasználását. A párt Központi Bizottságának ülése kiemelte, hogy a harmadik ötéves terv folyamán nem utalunk ki beruházási eszközöket és a munkaidő megrövidítését sem engedélyezzük ott, ahol nem vezetik be teljesen a gazdaságilag célszerű második műszakot. Ez természetesen a termelési programok területi elosztásában is változásokkal jár. Az üzemek komplex korszerűsítésének és műszaki átalakításának erőteljes irányzata, melyeket meg kell kezdenünk, kétségtelenül még jobban fokozza ezt az irányzatot. Az állóalapok nagyobbfokú kihasználása a több műszak alapján egyetlen esetben sem valósítható meg az alkalmazottaknak az első műszakból a másodikba való gépies áthelyezésével. Tudatosítsuk, hogy elvi jellegű kérdésekről, gazdasági fejlődésünk hatékonysága további fokozásának kérdéseiről van szó. Fokozzuk a műszaki fejlesztés ütemét. Fontos, hogy a harmadik ötéves tervben alapvető változások történjenek az irányban, hogy a műszaki színvonal emelését elsősorban egész műhelyek, üzemrészlegek és üzemek komplex korszerűsítésével és műszaki átalakításával, nem pedig elszigetelt intézkedések útján érjük el. így értelmezzük és dolgozzuk ki az irányelvek feladatait. A komplex korszerűsítés és átalakítés tervezetének kidolgozásakor azonban nem indulhatunk ki csak az 1965-ig terjedő feladatainkból, hanem minden egyes üzem, vállalat és ág fejlesztésének hosszú érvényű távlati koncepciójából kell kiindulnunk, mert számítanunk kell rá, hogy népgazdaságunk 1965 után is gyorsan fog fejlődni. Ezért a vállalatok korszerűsítése és műszaki átalakítása komplex tervének kidolgozása elsősorban a vállalat fejlesztésének alapvető műszaki-gazdasági koncepcióját tartalmazza, melynek keretében konkrét programot tűzünk ki az 1965-ig terjedő időszakra. E programot teljesen összhangba kell hozni ugyanekkor a népgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Üzemeink korszerűsítése és műszaki átalakítása megoldásának fő útja a termelési folyamatok technológiája és megszervezése színvonalának lényeges javítása és emelése legyen. Még mindig csekély figyelmet szentelünk a technológiai kérdéseknek. Progresszív technológiánk bevezetése lehetővé teszi, hogy áttérjünk a gépsorok folyamatos termelési módjaira, ami sok esetben a termelés komplex gépesítésének és automatizálásának s jelentősebb gazdasági megtakarítások elérésének kimondott feltétele. A műszaki haladás kérdéseinek megoldásakor nem foglalkozhatunk csak a fő termelési szakasszal, hanem különféle segéd- és befejező munkálatok, üzemen belüli forgalom, stb. egész területét kell látnunk. Gyakran az üzem összes dolgozóinak a fele éppen ezeken a „mellékszakaszokon" dolgozik és rendszerint itt találhatók a munkatermelékenység növelésének legnagyobb tartalékai. Ezért a komplex korszerűsítés megvalósításánál természetesen nem kerülhetjük meg e szakaszokat. A gépek és berendezések, valamint a termékek műszaki-gazdasági hatékonyságának fokozódása és új technológiák megoldása — ami az új technika általános bevezetésének alapvető feltétele — elsősorban a kutató és fejlesztő intézetek munkájától függ. Ezeknek az intézeteknek dolgozói teljes mértékben tudatosítsák felelősségüket gazdaságunk műszaki színvonalának emeléséért. E szempontból lássanak hozzá a harmadik ötéves terv összeállításához, mert a harmadik ötéves terv irányelvei számítanak arra, hogy a régi és az új üzemeket valóban új, nagyon hatékony gépekkel szerelhetjük fel. Ez azt jelenti, hogy lényegesen meg kell rövidíteni az új gépek és berendezések fejlesztésének és bevezetésének időtartamát és erőteljesen véget kell vetnünk a tervezett határidők Semmi esetre sem szabad belenyugodnunk abba a ténybe, hogy egyes ágak újonnan épült, vagy korszerűsített üzemeiben a műszakbeosztás alacsonyabb fokon áll, mint a régi üzemekben. Kategorikus követelményként kell felállítanunk a minisztériumokkal és tervező intézetekkel szemben, hogy az állóalapok nagyfokú időbeni kihasználása alapján készítsék elő új üzemek építését és a meglevők korszerűsítését. A beruházási eszközöket elsősorban az üzemeltetés A népgazdaság nagyobbfokú hatékonyságának biztosításával líöpcsolatban előtérbe lép új technikusok, technológusok, termelési szervezők, tervezők, szakmunkások, s átalában a káderek nevelésének fontossága. Ez irányban nagy haladást értünk el a múlt években. A szakiskolák végzett növendékeinek száma 1959-ben az 1952." évhez viszonyítva 45 százalékkal, a főiskolák végzett növendékeinek száma pedig 1953-hoz viszonyítva majdnem 40 százalékkal növekedett. A tanoncok száma ai 1952—1958-as években 77 százalékkal növekedett, 1965-ig pedig több mint kétszeresére kell növekednie. E feladatok teljesítésére a harmadik ötéves tervben nem növelhetjük a szakés főiskolák végzett növendékeinek számát, mivel ezt lényegében az iskolákon ma már tanuló diákok száma határozza meg. Különös figyelmet kell szentelnünk nagyobb számú nő kiképzésének, (mert ők ' A munkaidő lerövidítése csak azzal a feltétellel valósítható meg, hogy a lefaragott munkaidő túlnyomó részét a belső tartalékok mozgósításával pótoljuk. Az irányelvekre vonatkozó kormányhatározattal összhangban vizsgáljuk felül annak lehetőségét, hogy már a harmadik ötéves tervben a mélybányákban a heti 40 óránál kevesebbre, a többi ágakban pedig 40 órára rövidítsük le a munkaidőt. Ez sokkal előnyösebb lenne a dolgozóknak a munkaidő elosztása szempontjából. Ez a nagyobb arányú munkaidő-lerövidítés természetesen csak akkor valósítható meg, ha lényegében nem követelne több dolgozót és béralapot, mint amennyit a munkaidőnek a mélybányákban 40, a többi ágakban 42 órára való lerövidítésére vonatkozó irányelvek feltételeznek. Ezzel kapcsolatban szeretném újra hangsúlyozni, hogy a munkaidő lerövidítésével kapcsolatos műszaki-, szervezési Intézkedések megvalósítása céljából nem követelhető a beruházási építés terjedelmének bővítése, A munkaidő lerövidítésének tudvalevően két szakaszban kell megvalósulnia. Az első* szakaszban a kulcsfontosságú ágak munkaidejét rövidítjük le. Ezekben nem pótolhatjuk teljesen az eleső munkaidőt a belső tartalékok mozgósításával. Főként a bányákról, a szakadatlan üzemeltetésű Iparágazatokról és a közlekedésről van Spó. Csak a második szakaszban válik lehetővé a munkaidő lerövidítése a népgazdaság többi ágaiban. A munkaidő lerövidítését az egye9 ágak és ágazatok keretében üzemek szerint kell megvalósítani, ami azt jelenti, hogy az üzemek keretében egyidejűleg minden dolgozó munkaidejét le kell rövidíteni, persze csak akkor, ha az üzemben létrejönnek a gazdasági feltételek a szóban forgó intézkedés végrehajtására. Ez az elv érdekeltté teszi az üzem dolgozóinak kollektíváját abban, hogy maximális mértékben tárják fel a szóban forgó intézkedés megvalósításához szükséges munkatermelékenység növelésének tartalékait. A kormányhatározat részletesebben meghatározta a munkaidő lerövidítése első szakaszának időpontját, éspedig 1961—1963-ig. Az 1964-tői kezdődő második szakaszra vonatkozólag a minisztériumok a népgazdaság többi ágaiban aszerint tesznek javaslatot, a munkaidő lerövidítésére, ahogyan létrejönnek a munkaidő lerövidítésének gazdasági feltételei. állandó meghosszabbítása mai gyakorlatának. A progresszív technológiák és a nagyon hatékony gépesítő- és automatizáló eszközök bevezetése szempontjából nagy jelentősége van a termelés sorozatossága fokozásának. Szocialista rendszerünk egyrészt az államon belül a szükségletek és a fogyasztás állandó növelésével, másrészt azzal, hogy a szocialista tábor j szerves részeként fejlődik, s a szocialista táborban egyre jobban érvényesül a nemzetközi szocialista munkamegosztás, jó feltételeket ter&mt a termelés sórozatosságának fokozására. nagysága, műszaki színvonala és gazdaságossága szempontjából döntő s közvetlen jelentőségű gépek és berendezések beszerzésére fordítsuk. A termelőerők jövőbeni gyors fejlődését és a kapitalizmussal folytatott versenyben kivívandó győzelmünket anyagi téren a Iegprogresszívabb technikai és gazdasági színvonalú új termelési kapacitások sikeres üzembehelyezése támasztja alá jelentős mértékben. Nem szabad megengednünk a világszínvonal követelményeit el nem érő termelési, építkezési tervek kivitelezését. jelentik nemcsak most, de a jövőben is a fő munkaerőforrást. A szakkádderek szükségletének meghatározásával elsősorban a műszaki haladás biztosításának szükségéből induljunk ki. Mindenekelőtt elemeznünk kell, hogy milyen változásokat követel a szakképzettség terén a komplex gépesítés, az automatizálás. az új technológiák alkalmazása, a kemizálás és a műszaki fejlesztésre teendő további intézkedések. Az újonnan épülő üzemek számára egész kollektívákat kell összehoznunk szakképzett dolgozókból. Ettől függ, milyen gyorsan kezdjük meg ezeknek az üzemeknek teljes üzemeltetését és használjuk ki progresszív termelőberendezésüket. A második műszak bevezetésében elsősorban az a fontos, hogy biztosítsuk a szakmunkások helyes műszak-beosztását. Ez bizonyára egyes esetekben megköveteli a szakkáderek számának növelését. A gyorsabb előrehaladás lehetősége tehát elsősorban attól függ, milyen gyorsan haladunk előre a kulcsfontosságú ágakban. E szempontból rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a próbáknak, amelyek már jövőre megkezdődnek az Ostrava—Karvina-i szénmedence kiszemelt bányáiban. E próbák idejében való sikeres előkészítésétől függ jelentős mértékben a szóban forgó intézkedés végrehajtása az egész ágazatban és végeredményben az egész népgazdaságban is. • • • Igen bonyolult feladatokról van szó, melyek a népgazdaság valóban hatékony fejlesztésének jellegzetes vonásait vannak hivatva rányomni a termelési-gazdasági egységek készülő tervjavaslataira. Noha várható, hogy további igényeket jelentenek be gépek és berendezések szállítására és műszaki színvonalára, aligha fogjuk tudni kielégíteni az irányelvekben feltételezetteknél nagyobb terjedelemben a gépekre és berendezésekre formált igényeket, hacsak nem javasolnak új anyagi fedezetet. A gépipari szállító, termelésigazdasági egységek intenzív részvétele a szükségletek tisztázásában jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy helyes igényeket támasszanak a gépgyártással szemben. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a 3-ik ötéves terven végzett utolsó munkálatok sikeresek legyenek. Azzal a tudattal fogunk e munkához, hogy egy fejlett szocialista társadalom fejlődési tervét készítjük elő. Engedjék meg, hogy meggyőződésemet fejezzem ki: kölcsönös együttműködésünk eredményeképpen olyan tervet terjesztünk a párt elé, amely megteremti a szocialista építés befejezésének és hazánk kommunizmusba való áttérése első lépéseinek reális feltételeit. A munkatermelékenység növekedése a harmadik ötéves terv feladatai teljesítésének kulcsa A harmadik ötéves terv éveiben népgazdaságunk fejlődését elsősorban a munka termelékenységének növekedése támasztja alá valamenynyi gazdasági ágban. A harmadik ötéves terv folyamán a nemzeti jövedelem növekedésének mintegy 94 százalékát az élő munka termelékenységének növelésével kell elérnünk. Ugyanakkor az irányelvek feltételezik, hogy a munkaidőt általában 42 órára, a mélybányákban pedig 40 órára rövidítjük le. Az irányelvek másrészt nagy eszközöket biztosítanak e feladatok megoldására. Feltételezik, hogy a harmadik ötéves terv folyamán 312 milliárd korona beruházást eszközlünk a népgazdaságban, tehát 54 százalékkal többet, mint a második ötéves terv éveiben. Ez az eszköz nagyságát tekintve annyinak felel meg, amennyit az elmúlt tíz év folyamán a népgazdaságra fordítottunk. Ezeknek az eszközöknek összpontosítása és hatékony felhasználása lehetővé teszi, hogy a munka termelékenységének tervezett fokozását az iparban kétharmad részben a műszaki fejlesztéssel biztosítsuk. Milyen feltételeink vannak a munka termelékenységének további növelésére? A döntő tényező a gépek és berendezések kihasználásának műszaki színvonala lesz. Jelenleg az a helyzet, hogy 1960-ban az ipar gépfelszerelése egy munkásra számítva átlagosan körülbelül 60 ezer koronát tesz ki. Persze ugyanakkor látnunk kell, hogy körülbelül 1 millió 100 ezer munkás dolgozik az első műszakban, ezzel szemben a másodikműszakban csupán 300 ezer. Ennek az a következménye, hogy a gépek többsége a második műszakban tétlenül vesztegel. Nagy tartalékaink vannak tehát, melyeket a munka helyes megszervezése és helyes időbeosztása mellett kihasználhatunk és ily módon azonos nagyságú gépi állóalapokkal lényegesen növelhetjük a munka termelékenységét. A meglevő géppark teljes kihasználása két műszakban lehetővé tenné, hogy a jelenlegi helyzethez képest lényegesen fokozzuk egy munkás gépeliátottságát. Tapasztalatból tudjuk, hogy a munka termelékenységének legalább olyan növekedését érhetjük el, hogy ez arányban álljon a munkás gépellátottságával. Persze ezzel párhuzamosan olyan módosításokat kell eszközölnünk a gépparkban, melyek tovább fokozzák a gépek műszaki hatékonyságát. Ez lehetővé teszi a munkatermelékenység lényeges növelését. Ez a termelési park korszerűsítését, az elavult gépek és technológiai folyamatok újakkal való felváltását és a gyakorlatban azt jelentené, hogy az állóalapok azonos nagysága mellett nagyobb hasznot hoznának a társadalomnak. Megfelelő üzem- és munkarendszert kell bevezetnünk. E kérdések konkrét kidolgozása elsősorban abból induljon ki, hogy az üzemek műszaki és munkarendszerét a munkaidő lerövidítése után úgy módosítjuk, hogy lehetővé tegye az állóalapok célszerű felhasználását mind a hét, mind a nap folyamán. Nemcsak a technológiailag szakadatlan termelési folyamatokban, hanem a költséges termelőberendezések esetében is helyes meghagyni, esetleg újra bevezetni a szakadatlan hétnapos, háromváltásos üzemeltetést az alkalmazottak ciklikus váltakozásával (a berendezések javításához szükséges idő meghatározása mellett). Az alkalmazottak így öt napot dolgoznának hetente. Sok esetben még nem használjuk ki teljes mértékben a költséges berendezéseket. A többi termelési folyamatokban, amennyiben ez a gazdasági vagy üzemeltetési szempontokból célszerű, elvben az ötnapos üzemeltetést kellene bevezetni. Ezekben az esetekben az alkalmazottak munkahete egybeesnék az üzemeltetési héttel. Az ágazatok többségében ez a megoldás legyen túlsúlyban. Az állóalapok nagyfokú időbeni kihasználását azonban a műszakok számának növelésével kel! biztosítani. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány éppen ezért helyezett oly nagy súlyt a második műszak teljes kihasználására ott, ahol ez a népgazdaság szempontjából szükséges. A teljes kétműszakos üzemeltetés, melynek lényege a kapacitások teljes kihasználása az első és második műszakban minden esetben váljék alapvető munkarendszerré. A kétműszakos üzemeltetés bevezetésével jobban használjuk ki az állóalapokat A' műszakok számának növelése a tervjavaslatokban elsősorban a meglevő kapacitásokban eredményezze a termelés növekedését, hogy építési beruházási eszközöket takarítsunk meg. Kívánatos továbbá, hogy a meglevő kapacitásokban növeljük a gazdaságilag szükséges termelést, hogy ily módon túlteljesítsük az irányelvekben kitűzött termelési feladatokat. Ez főként azokra a termékekre vonatkozik, amelyekkel az irányelvek szerint még nem elégítjük ki teljesen a szükségleteket. Mindenekelőtt a nyersanyagok és alapvető fontosságú anyagok, úgymint a kokszolható szén, hengereltárú, cement, alapvető vegyiipari termékek, stb., a fontos. Az állóalapok nagyobbfokú időbeni kihasználásának indítványozásakor vegyük tekintetbe a konkrét feltételeket és az állóalapok műszaki színvonalára való tekintettel válaszszunk különféle módokat. Egyöntetűen törekedjünk a legprogresszívebb, vagy legalább a műszakilag megfelelő állőalapok nagyobbfokú kihasználására. Ám az elavult .s műszakilag nem eléggé progresszív állóalapok nagyobbfokú időbeni kihasználása Is hasznot hozhat a népgazdaságnak. Nagyfokú kihasználásukkal például olyan eszközöket takaríthatunk meg közvetve, melyeket különben a műszakilag nem eléggé progresszív alapok fizikai megújítására és kibőA káderképzés jelentős feladata Meggyorsíthatjuk a munkaidő lerövidítését Szigorítsuk meg az űj üzemek építésének feltételeit ÜJ SZÖ 4 * 1959. november 17. /