Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-16 / 287. szám, péntek

Harmadik ötéves tervünk problémái Van-e elegendő munkaerőnk? Első cikkünkben ismertettük, milyen óriási mértékben tervezzük a termelés növelését harmadik ötéves tervünk folyamin. Felvetődik mindjárt az a kérdés, rendelkezünk-e elegendő számú munkaerővel e feladat teljesítésére, avagy netalán nem áll-e elő munkaerőfelesieg - tekintettel arra az örvendetes tényre, miszerint hazánkban a lakosság egyre gyorsabban szaporodik. Ez a kérdés annál is indokoltabb, mert a gépesítés - elsősorban a mezőgazdaságban — az automatizálás és más korszerű termelési módszerek bevezetése növeli a munkatermelékenységet és így csökkenti az ugyanazon termékmenynyiség előállításához szükséges munkaerők számát. A kapitalista világban — mint tudjuk — ez a tény súlyos válságjelenségekhez vezet. Mindjárt megmondhatjuk, hogy harmadik ötéves tervünk folyamán egész népgazdaságunkban körülbeiüi 420 ezer új munkaalkalom teremtődik. Ha meggondoljuk azt. hogy éppen harmadik ötéves tervünk folyamán lépnek be a munkafolyamatba a második világháború végén született gyenge létszámú évjáratok, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az általános műveltséget adó iskoláink tartamát kilenc, illetve tizenkét évre emeljük, s egyedül ennek következtében vagy 300 ezer fiatal egy évvel később kerül a termelési folyamatba, megértjük, hogy az előbb említett 420 ezer új munkahely betöltése nem olyan egyszerű feladat, még akkor sem, ha tekintetbe vesszük a munkatermelékenység említett emelkedése folytán szabaddá váló munkaerőket. A végső eredmény az, hogy az új évjáratok mellett jelentős számú, jelenleg még a háztartásban dolgozó nőt kell az ipari termelés és más szolgálatokban való munkateljesítés számára megnyerni. Az. természetesen a harmadikötéves terv folyamán is elő fog fordulni, hogy nem minden munkahely keletkezik ott, ahol munkaerőfelesleg mutatkozik. Elég, ha ezzel kapcsolatban a kassai példára utalunk, ahol az új kohömű építése kapcsán bizonyára nemcsak a közvetlen környékről fognak kellőszámú munkaerőt toborozni. A munkatermelékenység A nagyobb termelés másik, tulajdonképpen döntő forrása a munkatermelékenység növelése. Az iparban az 1961—1965 közötti időben az egy főre eső termelés kb. 75 százalékkal, a mezőgazdaságban kb. 65 százalékkal nő. Hangsúlyoznunk kell. hogy ezt a hatalmas emelkedést elsősorban a második ipari forradalom által szabaddá tett termelőerőkkel.és módszerekkel: automatizálással, • folyamatos termelési eljárásoknak minél szélesebb körű bevezetésével, az atomerő békés kihasználásával, jobb munkaszervezéssel — nempedig izzasztó munkamódszerek bevezetésével érjük el. A munkatermelékenység problémáinak kapcsán új fogalom, az egy órára eső munkatermelékenység fogalma merült fel, jobban mondva kapott súlyt. Aki tisztában van a munkatermelékenység fogalmával, kissé csodálkozhat, miért fontos most éppen az egy órára számított munkatermelékenység, amikor a munkatermelékenység alatt általában az időegységben — tehát akármilyen: év, hó, II. hét, nap. műszak, óra alatt elért egy főre eső termelést értjük. Az óramunkatermelékanvség kérdése felvetésének addig, amíg a szocializmus építése folyamán a het: munkaidő hossza semmit, vagy csak alig változott, tényleg nem volt értelme. Más azonban a helyzet ma, amikor harmadik ötéves tervünk folyamán — egvébb szociális intézkedések között — lényegesen csökkentjük a heti munkaórák számát. Ha tehát a harmadik ötéves terv folyamán azt akarjuk. hogy minden egyes dolgozónk az iparban átlag 75 százalékkal több értéket termeljen, vagyis hogy a munkatermelékenység 75 százalékkal emelkedjék, a heti munkaidőt pedig ugyanakkor a terv szerint négy órával csökkentjük, világos, hogy egy munkaórára számítva a munkatermelékenységnek nemcsak a kitűzött 75 százalékkal, hanem a termelés szempontjából elveszett munkaidőre eső termelés mennyiségével is kell növekednie. Számokban: ha az egy ipari munkásra esö átlagos termelés értéke 1960-ban mondjuk 100 egység lesz s 1965-ig a munkatermelékenységet a terv szerint 75 százalékkal emeljük, úgy 1965-ben az egy före esd termelés értéke 175 egység lesz. Igen ám, de ezt a 175 egységet négy órával — kilenc százalékkal — rövidebb heti munkaidő alatt kell előállítani. Ebből következik, hogy az egy órára esö termelés mennyiségének — 1960nal összehasonlítva — nem, 175 egységre, hanem kilenc százalékkal többre, kb. 190 egységre kell emelkednie. Az automatizálás kérdései Amint már mondottuk, a munkatermelékenységnek ismertetett ériási arányú növelését nem izzasztó munkamódszerekkel, hanem korszerű műszaki és szervezési újításokkal érjük el. Ezek között a legfontosabb helyet az automatizálás foglalja el, amelynek már tényleg komoly szerep jut harmadik ötéves tervünk feladatainak megvalósításában. Az automatizálás lényegéről már , sok szó esett, sőt vannak olyan áramlatok is, amelyek az ipari termelésnek ezt a legkorszerűbb eljárását fetisizálják, túlbecsülik. Mert igaz az, hogy az automatizálás által elérhető haladás a munkatermelékenység fokozásában legalább is úgy aránylik a gépesítés átlagosan elért fokához, mint ahogyan a gépesítés által elért munkatermelékenység aránylik az azt megelőző manufakturális termelési módszerhez. De ez a hasonlat olyan értelemben is érvényes, hogy a gépipari termelésnek ahhoz, hogy elérje a fejlettség mai fokát, közel két évszázadra volt szüksége. Hasonlóképpen az automatizálás sem valósítható meg egyik napról a másikra, annak is előbb még számos feltételét kell megteremtenünk. Gépi termelésünk ugyanis számos iparágban még nem érte el azt a fokot, amefy az automatizálás eredményes bevezetéséhez feltétlenül szükséges. Csak két példát említünk: az egyik a hazánkban oly nagy szerepet játszó cukorgyártás, amelyben az automatizálásra alkalmas folyto* nos cukorfőzési eljárás már ismeretes, söt azt a külföldön alkalmazzák is. Nálunk azonban ezt az eljárást előbb ki kell dolgozni, meg kell teremteni gépi alapját és berendezését. Csak azután gondolhatunk a cukorgyártás automatizálására. Még nagyobb mértékben vonatkozik ez a kohászatra. Meg kell teremtenünk — nálunk is és a külföldön is, ahol szintén még csak a kísérletezés stádiumában van a kérdés — a folytonos vasolvasztási és acélöntési eljárásokat, mert csak ezeknél van értelme a különben igen költséges automatizálás bevezetésének. De folytathatnánk ezt a felsorolást a különösen nagy fejlődés előtt álló vegyiiparban, ahol még számos termelési ágazatban kell kidolgozni a folytonos termelési eljárást. Ezért az olyan automatikus vonalak építése mellett, amelyeknek üzemeltetésére már megvannak a feltételeink, számos más, sok esetben döntő fontosságú iparágban egyelőre, vagyis harmadik ötéves tervünk folyamán a sikeres és hatékony automatizálás előfeltételét jelentő folytonos termelési eljárásokat kell fcevezetnünk. Sz. L. Épül a kékkői vízvezeték y -' A Hriňová - Losonc—FUlek cso? port-vízvezeték keretében, ame- j • lyet a Doprostav dolgozói 54 mii- j ) lió korona költséggel építenek, to- j Jvábbi 27 millió költséggel meg-} kezdték a kékkői szénbányák mel-{ r lékvízvezetékének építését. Ezt a \ ^mellék-vízvezetéket, amely összej sen 25 község több mint 30 ezer { ) lakosát látja majd el ivóvízzel, í í több mint 60 kilométer hosszú- S í ságban tervezik. Képünkön a Do- [. / prostav dolgozói a vízvezeték csö- { ) veinek lefektetését végzik. (ČTK-felvétele) i Ásvwvizels kubcríkai' özött ' Más szállítási alkalmatosság hiányában — mert az autóbusz faképnél hagyott — vöröskeresztes autón tettem meg a 14 kilométeres hepe-hupás utat. A lévai járás sarkába érkeztünk, amely azelőtt az ipolysági járáshoz, tehát a Banská Bystrica-i kerülethez tartozott. Nemrégen csatolták ezt a részt, azaz a magyarádi fürdőt Santovka (Szántó) községhez. Malinovce (Magyarád) község továbbra is az ipolysági járás egyik községe. A fürdőben készen áll a beton-gyermekbazén és most fejpzik be a 16 X 50 méteres fürdőmedencét. Úszóversenyeket aligha lehet majd rendezni benne, mert a 27 fokos kénes víz kigözölgése gátolná az úszókat. A kénvíz csökkenti a magas vérnyomást s reumatikus szívbetegségeket gyógyít.. Az úszómedence közelében olykor 25 méter magssságba lőve! egy kisebb helyi gejzír, melyet sikerült felfogni és ráncba szedni. A kezdetleges, nemrég tatarozott fürdőépületben kisebb medence és betonkádak, néhány öltözókabin van. Szemben vele egy régi vendéglő épülete áll, mely átépítésre szorul. A fürdő a helyi nemzeti bizottság kezelésében van. mely kellő anyagiak hiányában nem képes beruházásokat eszközölni. Szükséges lenne tehát, ha vagy a járási, vagy a kerületi nemzeti bizottság venné kezébe az ügyet. Úgy hisszük, hogy a megfontolt beruházás meghozná gyümölcsét. Ez idén 14 390 látogatót jegyeztek be a vendégkönyvbe, s némely vasárnap több mint 10 ezer koronát forgalmaztak. Ha nyújtanának valamit a betegeknek, az üdülőknek, biztosan növekedne a fürdő forgalma. E primitív állapotban is sokan járnak ide Zselízröl, Léváról, Aranyosmarótról, Érsekújvárból, Bratislaváből, sőt a cseh országrészekből is. A második világháború előtt vagy 25 vendégszoba állt rendelkezésre, ma egy sem, mert a hadmüveletek alatt az épületek elpusztultak. Az első feladat lenne egy kisebb szálló vagy turistalak felépítése. Jövőre ideiglenes sátortábort akarnak létesíteni, s a vendéglőt rendbehozni, hogy vonzóbbá tegyék a fürdőt. Újabban több más forrást fedeztek fel, az egyik például sok magnéziumot tartalmaz. Hatása megfelel az igmándi keserüvíznek. Nem messze, átkelve a Búrpatak kis hídján — hatalmas 13 hektár területű parkba érünk. Középen találjuk a szántói ásványvíz források töltőállomását. Két régi épülete 1898-ban és 1912-ben épült. Ez idén készült el az új épület, melyben elhelyezték az új töltökészüléket és az automatikus palackmosót. Az új töltőgéppel jelentősen növelték az üzem kapacitását. Szükség volt rá, mert a tervet is emelték. A címkék és az üvegek külseje azonban nem tökéletes, mert sokszor a híg ragasztás és a rászálló por. a rossz, rázós út következtében bizony olyan állapotba kerülnek, ami nem jó reklám a jónevű ásványvíznek. A jövőben olyan palackokat kívánnak forgalomba hozni, amelyeken a címke helyett már az üvegbe lesz öntve az ásványvíz neve. A szántói források történetéből még talán annyit, hogy már a XII. században tettek róluk említést. A mohácsi csata után a pilisi apátság birtokába került ez a terület. Később három török főúr birtokolta. Utána visszakerült az apátsághoz, mely a forrásokat bérbeadta. 1878-ban' kezdték először palackokban forgalomba hozni a szántói ásványvizet, mely több külföldi kiállításon nyert oklevelet és kitüntetést. Ma naponta 50 ezer palack ásványvíz hagyja el a töltőállomást. Ezt a mennyiséget nem tudják elszállítani, azért sok van a raktárban, söt az udvaron is. Állítólag a nyitrai kerületi raktárban is nagyok a készletek, mégis az üzletekben — különösen nyáron — nem kapni szántói vizet. Mi ennek az oka? — kérdezik a fogyasztók. Alighanem kevéssé rugalmas az elosztás. A Lévai Járási Nemzeti Bizottságon úgy tájékoztattak bennünket, hogy Szántó község területén, a fürdőmedence és patak körül jutányos áron szép építőtelkek állnak az üzemek és dolgozók rendelkezésére, ahol a járási tervező bizottság jóváhagyásával vikend-nyaralókat építhetnek. Egykor csupán a vagyonos kizsákmányoló osztály járhatott üdülni. Ma már a dolgozók többsége megengedheti magának a pihenést a víz és az erdő mellett, napon és levegőn. A lévai járás eddig szűkölködött az ilyen lehetőségekben, de most kellő kezdeményezéssel igazán szép és kellemes környezetet tudna idevarázsolni. g—k Ateista nevelés a somorjai járásban A Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Szlovákiában már széleskörű alapokra támaszkodva végzi felvilágosító népnevelő tevékenységét. Több mint egy éve, hogy megalakultak a társaság járási bizottságai, amelyek maguk köré tömörítik egy-egy járás haladó értelmiségi köreit. A járási bizottságok létezése lehetővé teszi, hogy a társaság a lehető legkonkrétabb segítséget nyújtsa a járás politikai és kulturális fejlődésében, hogy a politikai, tudományos és kulturális ismeretek egy-egy járás jellegének, szükségleteinek megfelelően terjedjenek. A politikai, társadalmi és tudományos tájékozódás alapfeltétele a materialista világnézet. Ezért az ismeretterjesztő társaság járási bizottságai mindenütt elsőrendű feladatukul tűzték ki a dolgozók materialista nevelését. Somorján Ondrej Repka, a járási marxista-leninista tanácsadó vezetője a tárSaság járási bizottságának titkára. Nála érdeklődtünk aziránt, mit tették a társaság tagjai a materialista világnézet terjesztésében. — Másfél éve létesült nálunk a társaság járási bizottsága, — tájékoztat Repka elvtárs. — Az előadók huszonhét "tagú gárdájával kezdtük, akik már előzőleg tagjai voltak a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság kerületi bizottságának. Első feladatunk az volt, hogy nagyobbszámú tagsági alapot építsünk ki járásunk szellemi dolgozóiból s ezért előadói működésünk egy ideig vesztegelt. Mindamellett máitavaly ősszel megkezdtünk egy ateista előadássorozatot, amely azonban szervezési fogyatékosságok miatt nem valósult meg teljesen. Hiba volt, hogy rendezvényeinket nem hoztuk összhangba a tömegszervezetek munkatervével, s nem kapcsoltuk be őket előadásaink szervezési előkészületeibe sem. Megtartott előadásaink az előadóktól szerzett értesüléseink szerint Hviezdosiavovon és Pákán keltettek legnagyobb visszhangot, Általában az a tapasztalatunk, hogy dolgozóink élénken érdeklődnek ama' előadások iránt, amelyekre az előadó jól felkészült. — Ezek után a kezdeti tapasztalatok után milyen lesz a társaság további tevékenysége a somorjai járásban? — A társaság továbbra is összpontosított erővel fog munkálkodni a dolgozók tudományos ateista felvilágosítása érdekében. Somorján az idén már tervszerűen látott hozzá munkájához. Az 1959. év hátralevő részére tervet dolgoztunk ki, amelynek előkészítésében már részt vettek a tömegszervezetek is, elsősorban a Csemadok helyi csoportjai. A Csemadok nemcsak az ateista propaganda megszervezésébe kapcsolódik bele, többen tagjai közül tevékeny előadói is a társaságnak. A Somorjai járásban végzett ateista propaganda terve körültekintő és megfontolt. Az előadássorozat négj témakört foglal magába, amelyek kiegészítik egymást. A ciklus első témája a világ és a világmindenség keletkezését magyarázza, majd í Földünk őskorának és az ember eredetének tudományos magyarázati után a sorozat második és harmadil témakörében rátér a vallások keletkezésének és jellegének ismertetésére. Az egyes előadások helyenként tervezése az adott körülményekhe; igazodik. így a somorjai szlovák é; magyar tannyelvű iskelákban, ahol Í diákok már új és alaposabb természettudományi és társadalmi nevelésben részesültek az iskolai oktatái folyamán, nem fogják megtartani ; sorozat minden előadását. A falvakoi viszont a széles tömegek részére í természettudományokból kiinduló teljes előadássorozatot megindítják hogy a dolgozók átfogó képet nyerjenek az ateizmusról, hogy a materialista világnézetet a magukévi tehessék. A somorjai járás hét falujában: Csöllén, Misérden és Hviez doslavovban szlovák nyelven; Csalló közcsütörtökön, Vajkán, Félen é: Nagymagyaron magyarul tartják mlrí az előadásokat. Az előadások közérthetősége azonban nemcsak ezen múlik. Nagymértékben függ az előadóktól is, hogy a falvak népe vilá gosan megértse a tudomány feltárt ismereteket. A társaság feladat ezért gondoskodni az előadók megfelelő felkészültségéről. Az idén nyá ron a társaság somorjai tagjai közű tizenegyen vettek részt az egy- é: kéthetes ateista-szemináriumon Bra tislavában. A járási bizottság egyil tagja elvégezte az ateista propagati disták egyéves esti egyetemét. A társaság somorjai'járási bizottságának felkészülése évi tervül megvalósítására azt a reményt kelti hogy komoly eredményt érnek e majd a dolgozók materialista szelle mű nevelésében. Fukári Valérii NÉPHADSEREGÜNK ÉLETÉBŐL Ha az emberek megértik egymást la Lakatos ka törzskari parancsnokok olyan_ emierek, akiket nem hoz ki bármi a sodrukból. A legkülönfélébb problémák, melyeket napról napra meg kell oldaniok, eleve felvértezi őket minden rendkívüli eseménnyel szemben. Egyszer mégis előfordult, hogy az egyik parancsnoknak a torkára forrt a szó, söt elvesztette béketürését is. Ez akkor volt, amikor Lakatos kapitány átadta neki kérvényét, mely szerint ki akart tépni a hadsereg kötelékéből. Ha ezt olyan egyének teszik, akiknek nincs sikerük, ha olyanok akarják elhagyni a hadsereget, akik visszariadnak a felelősségtől és könnyebb foglalkozást keresnek, úgy senki sem tehet ellenvetést. Miért teszi ezt azonban olyan ember, aki már sok sikert aratott és ezenfelül igazán szereti a katonaéletet, nem riad vissza a nehézségektől. Miért teszi ezt éppen a legjobb üteg parancsnoka? Vannak emberek, akik oly nyíltszívűek, mintha tenyerükön hordanák érzéseiket, mindenkinek tudomása van örömükről és bánatukról, de vannak szerény, csendes, zárkózott természetű emberek is, akik gondjukkal, bajukkal senkinek sem akarnak terhére lenni. Ilyen ember Lakatos kapitány is. 31 éves. A nyomorgó családban 10 gyermek volt. Ö volt a legfiatalabb, nem akart úgy mint a többiek a zsírosparasztra gürcölni és ezért Csehországban keresett munkát. Saját szakállára kereste érvényesülését. Egy magánvállalkozónál kitanulta a géplakatosságot. Azután bevonult, később katonai tanintézetbe került, majd az ütegparancsnokok tanfolyamát látogatta. Ennek elvégzése, után jó parancsnok lett belőle, ez ütege katonáin látható a legjobban. A téli és a nyári lögyakorlatokban és a tankok elleni lőgyakorlatokba kitiinő eredményeket értek el. Ez pedig nem kis siker. Alig írhatnák le arckifejezését, amikor elmondja, miként készültek katonái ezekre a gyakorlatokra. Apró céltáblákat készítettek maguknak, hogy az ágyúcsőre erősített kiskaliberű fegyverből gyakorolhassák a céllövészetet. Hogy a kiképzés változatosabb legyen, ebből a kiskaliberű fegyverből 70 méternyi távolságról cigaretákra lövöldöztek, amelyeket el is találtak. Ezt olyan arckifejezéssel mondotta el, mint amikor az ifjú kedveséről beszél, vagy valaki elmondja, mi a kedvtelése, „a bogara", egyszóval, ha arról beszél, amit szeret. ~Cqyszerre esak kedvezőtlen fordult állt be munkájában. Lakatos kc pitányon olyan érzés vett erőt, hogy má megtett minden tőle telhetőt. Ogy érez te, hogy alakulatában már nem tehe többet. Elvesztette önbizalmát. Nem hit már abban, hogy elegendő ereje lesz eg magasabb funkció betöltésére. Nem vol tak többé távlatai. Ez a gondolat sokái kínozta, de senkihez sem fordidt bizalom mai és egymagában kereste a tovább vezető utat. Nehéz az élet, ha az ember egyedi van. Nehéz, ha az ember nem fordt elvtársaihoz és nem kéri meg őket, hog segítsenek. És *z elvtársak? Mindig csa a gyengébbeknek segítettek és álmukba sem gondoltak arra, hogy Hívált társu is segítségre szorul. Mi volt ennek „megértésnek" az eredménye? Egy ív pa píros — az elbocsátásért folyamodó kér vény. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hog ez a tény még az olyan sokat tapasz talt, viharvert embert is kihozta a sod rából, mint amilyen a törzskari pa rancsnok. Az első pillanatban legszíveseb ben alaposan öszeszidta volna Lakatc kapitányt, mégpedig magyar anyanyelvéi melyben éppolyan jártas, mint 6 magi De azután tudatára ébredt, hogy ez ner vezétne helyes megoldáshoz. Hogy a ka pitány aggodalmai alaptalanok, ezt egé szen másképpen kell bebizonyítania. A törzskari parancsnok irodája ezen napon órákon át „bevehetetlen várként zárva volt minden látogató számán A beszélgetés jócskán elhúzódott. Eze

{ nem is lehet csodálkozni. A parancsno és a kapitány nyíltszívűek, mint fér. férfivel, mint elvtárs elvtárssal beszélte egymásai. Amikor Lakatos- kapitány el hagyta az irodát, kérvénye már a papír kosárban hevert. Sajátkezűleg tépte aa rabokra. W i történjék tovább? Ezt ma má nem tekinthetjük problémának. An a törzskari parancsnok irodájában kez detét vette, azt az elvtársak folytatt fogják. A CSKP alakulati szervezet értékes tanulságot vonhat le az esemény rőt. Figyelemmel kell kísérnie az embe reket akkor is, amikor sikert sikerr halmoznak és látszólag semmilyen segít ségre sincs szükségük. Hiszen senki ser tudhatja, mikor kerülnek olyan hely zetbe, hogy elhamarkodnak valamit, ami később megbánhatnak. ANTONÍN ŠED/ ŰJ SZŐ 4 * 195

9- október 16.