Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-08 / 279. szám, csütörtök

A PÁRT ÉS A VALLÁS A kommunizmus, mint műszaki, gazdasági és kulturális téren égyaránt legfejlettebb társadalom nagyműveltségű emberek nagymértékben öntudatos, tervszerű és céltudatos aktív munkáját követeli meg. Természetes, hogy elkerülhetetlenül előtérbe lép a világnézeti nevelés kérdése is, s ezzel kapcsolatban a kommunista párt és a vállás viszonyának problémája. A kommunista párt viszonya a valláshoz három tényezőből tevődik össze; a párt viszonyától a válláshoz, mint ideológiához, a párt viszonyától az egyházhoz, mint a hívek ideológiai szervezetéhez és végül a párt viszonyától magukhoz a hívőkhöz. MILYEN A KOMMUNISTA PÁRT VISZONYA A VALLÁSHOZ, MINT IDEOLÖGIÁHOZ ? A marxizmus-leninizmus klasszikusai különféle tudományágak felfedezései alapján bebizonyították, hogy a vallás nem született az emberrel és nem örökkévaló. Csak akkor alakult ki, amikor az emberek primitív gondolkodása odáig fejlődött, hogy elvontan kezdtek gondolkodni, képesek voltak észbeli, akarati tulajdonságaikat, erejüket, haragjukat stb. a környező természetnek tulajdonítani. Az osztálytársadalom létrejöttével megszületnek az emberarcú istenek is. Mihelyt kialakulnak a nagy rabszolgatartó birodalmak, élükön a fáraóval vagy más uralkodóval, egyre határozottabb formát öltenek az egyistenhívő vallások, mint az akkori társadalmi rend visszatükrözöl — köztük a kereszténység is. A rabszolgák képtelenek voltak problémáikat reális utakon, forradalmi eszközökkel megôldani, s ezért az álmokhoz, eszményekhez menekültek; éppen ezeket a képzeletszülte eszményeket használták ki az uralkodó osztályok a dolgozók ellen, mivel a vallás a dolgozókat csendes alázatra intette s végeredményben áldását adta a vagyoni egyenetlenséore, a kizsákmányolásra. A vallás — Marx szavaival élve — az embernek nem az ereje, hanem a gyöngesége, az ember nyomorúsága. A vallási nyomor a tényleges társadalmi és szellemi nyomorúságot tükrözi s egyben tiltakozás a valóságos nyomor ellen. Amíg megmarad az embernek ember által való kizsákmányolása, a dolgozók gazdasági helyzete lehetetlenné teszi, hogy tudatukban helyesen tükröződjék a társadalmi élet és ennek alapján ők uralkodjanak rajta: mindaddig termő talajra talál a kiagyalt, halálontúli, mennybéli életbe vetett hit is. Csak a munkásosztály új gazdasági helyzete teremti meg annak előfeltételét, hogy tudatában helyesen, tudományos szabatossággal tükröződjék a tárgyi valóság. Minthogy a vallás a valóság tudománytalan, valótlan, torzított, kiagyalt képe, lényegében — mint ideológia — a munkásosztály ellen, a proletariátus érdekeit kifejező kommunista párt ellen irányul. Amennyiben a munkásosztály teljesíteni akarja történelmi küldetését — a burzsoázia uralmának megdöntését és az osztálynélküli társadalom felépítését, úgy következetesen ragaszkodnia kell a tudományos világnézethez. Ez a világnézet a dialektikus és történelmi materializmus bölcseletére támaszkodik, amely szöges ellentétben áll a vallásos világnézettel. A kommunisták mindig elleneztek bárminemű elnyomást, céljuk, hogy valóban megszabadítsák az embert mind az anyagi, mind a szellemi kizsákmányolástól, elnyomástól; ezért voltak és lesznek is a vallás ellenzői. A PÁRT VISZONYA AZ EGYHÁZHOZ, MINT IDEOLÓGIAI INTÉZMÉNYHEZ a kommunista párt egyházi politikájában jut kifejezésre a munkásmozgalom egyes időszakaiban. Minden, a kizsákmányoló rendszerek idejében fennállt vallás nem csupán a hívők szervezete, hanem mindenekelőtt e rendszerek gazdasági, politikai s főleg szellemi támasza. Valamennyi nagyobb világegyház a gyakorlatban nem csupán a dolgozók kizsákmányolását mentegeti és indokolja, hanem maga is rabszolgatartó kizsákmányoló, hűbérúr vagy tőkés. A Vatikán például az Amerikai Egyesült Államokbán 12 milliárd dollár értékű részvénnyel rendelkezik, Kanadában kezében tartja a faipar részvényeinek harminc százalékát stb. A Vatikán aranytartaléka 4500 milliárd svájci frankra rúg. Az egyház a legnagyobb földbirtokos. Minden bevétele elsősorban a haladás ellen folytatott ideológiai háború és kémkedés célját szolgálja. Az egyházak, mindenekelőtt a főpapság az osztályharcokban a kizsákmányolók és a reakció oldalán állnak. A kommunista párt egyházpolitikájának konkrét jellege attól függ, milyen helyet foglal el az illető egyház a társadalmi életben és a proletariátus osztályharcában. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakban, amikor sok dolgozó még nem győződött meg a vallásos hiedelmek valótlanságáról és alaptalanságáról, a kommunista párt arra törekszik, hogy az egyházat a hazai és a külföldi burzsoázia és reakció gazdásági s politikai eszközéből valóban vallási intézménnyé változtassa át, amely lojális álláspontot foglal el a szocializmus építésével szemben, nem avatkozik bele az állam gazdasági és politikai ügyeibe. Ezzel elejét veszi, hogy a nép vallásos érzéseivel a nép ellen éljenek vissza. A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakban a főpapsáp nyíltan az ellenforradalmi erőkkel tart, az alsóbb papság egy része viszont, amely kapcsolatban áll a néppel, gyakran lojális magatartást tanúsít a szocializmus építésével kapcsolatban, s ezzel kifejezésre juttatja az egvszerű dolgozó hívek érdekeit — épüljön fel olyan társadalom, amelvben nem lesz többé kizsákmánvolás, nyomor és háború, s meavalósulnak az elnyomottak évszázados álmai és vágvai, a szabadság. az egyenlőséa. az iaazsáaosság, a jólét, a béke és a boldogság. A kommunista párt viszonya ezekhez a néppel tartó papokhoz uayanaz, mint a hívő dolgozó emberekhez. MILYEN A KOMMUNISTA PÁRT VISZONYA A HÍVŐKHÖZ? A kommunista párt a hívőkhöz való viszonyában mindig osztályszempontból indul ki. Különbséget tesz a kizsákmányoló hívők és a dolgozó hívők között. A kommunisták és a dolgozó hívők között a vallás nem jelent áthághatatlan akadályt. Kölcsönös viszonyukban az a döntő ténvező. milyen magatartást tanúsítanak a dolgozó hivők népi demokratikus rendünk, a szocializmus építése, a háború és a béke kérdéseiben. A kommunista párt tévedésük, jobban mondva megtévesztettségük okát a múlt szociális nyomorában és elégtelen képzettségükben látja. Ezért elsősorban ezeket az okokat igyekszik megszüntetni azáltal, hogy jobb életet épít a földön, műveltté, öntudatossá igyekszik tenni az embert. A kommunista párt a vallás ellen harcolva nem küzd egyúttal a dolgozó hívők és érdekeik ellen, hanem kizárólag a tudatukba befészkelődött tudománytalan, idegen nézetek ellen. A kommunista párt nyíltan megmondja nekik, mi a vallás, ugyanakkor ügyel arra, hogy ne sértse meg vallásos érzésüket, és hogy a vallás ellen folytatott harcban ne alkalmazzanak adminisztratív módszereket. A vallásos érzés az állampolgárok magánügye, amelynek szabadsáqát népi demokratikus köztársaságunk alkotmánva biztosítja. Ámde az a tény, hoqv a vallás az állam szempontjából a hívők magánügye, nem jelenti — amint egyesek értelmezik -, hogy a pártnak és az állami intézményeknek nem áll jogukban tudományos ateista propagandát kifejteni. A szocializmus építése során, a szocialista életmód viszonyai közepette az emberek fokozatosan megszabadulnak a vallási előítéletektől. Ezt a folyamatot azonban nem bízhatjuk az ösztönösségre, kötelességünk, hogy rehdszeresen elősegítsük, minden eszközzel terjesszük a tudományos igazságot és rendszeresen tudományos, ateista szellemben neveljük a tömegeket. Ez elsősorban a párttagok dolga. Természetes, hogy a párttagokkal karöltve ezt a feladatot a közoktatásügyi, művészeti és népnevelési dolgozóknak is teljesíteniük kell. MILYEN A KOMMUNISTA PÁRT VISZONYA AZOKHOZ A PÁRTTAGOKHOZ, AKIK VALLÁSOS ÉRZÜLETÜEK? A vallás nem lehet a kommunista párt tagjának a magánügye. A kommunista párt a leghaladóbb, egyforma gondolkodású emberek önkéntes szövetsége. Elméleti alapját nem vallásos dogmák képezik, hanem a dialektikus és a történelmi materializmus bölcselete, amely szöges ellentétben áll minden olyan nézettel, mely a természet, a társadalom és az emberi tudat jelenségeit természetfeletti erőkkel magyarázza. Ez a megalkuvást nem ismerő ellentét már abból is következik, hogy a munkásosztály gazdasági helyzete tárqvilanosan meaköveteli a világ leoioazabb meoismerését. hoav ez az osztálv teljesíthesse a társadalom objektív fejlődésében reá háramló feladatot — az osztálynélküli társadalom felépítését. A munkásosztálynak e legigazabb elmélete — amint azt a történelem megmutatta — a marxizmus-leninizmus. Ezért vallásos gondolkodású ember nem lehet igazi kommunista. Ez azonban nem jelenti, hogy a pártba és a pártnak ne igyekeznénk megnyerni hívő embereket megnyerjük őket, hogy programunk szellemében neveljük őket, s nem e programmal vívott aktív harcra" — írta Lenin. Az osztályellenséget segíti, ha pártunk tagjai és funkcionáriusai nem tisztázták magukban a vallással kapcsolatos kérdéseket. Akadnak még nálunk is párttagok, sőt funkcionáriusok is, akik nem szabadultak meg a vallásos meggyőződéstől és gyermekeiket vallásos szellemben nevelik. Ezt gyakran azzal a liberalista nézettel indokolják, hogy elvesztenék kapcsolatukat a tömegekkel, ha nem járnának templomba. Már fentebb megmondtuk, hogy a vallásos előítéletek akadályozzák a kommunistát az igaz megismerésében, nézeteiben és gyakorlati tevékenységében idealizmusra és szubjektivizmusra ösztönzik A kommunistát nem a vallásos előítéletek hozzák közel a tömeghez, hanem az élet igaz megismerése, helyes gyakorlati munkája és kifogástalan jelleme. Akadnak olyan párttagok is, akik nem igyekeznek elvetni vallásos előítéleteiket, hanem megpróbálják összeegyeztetni a két engesztelhehetetlen ellentétet — a vallást és az igazságot. Haladó jelleget keresnek a vallásban, azt, hogy hasznos a szocializmus építése számára. Ez kompromisszumos állásfoglalás. Aki őszintén a munkásosztlly pozícióin áll, még akkor is el kell, hogy jusson a helyes ideológiai állásfoglaláshoz, ha egyelőre vallásos előítéletek hatnak rá. A párttagoknak a vallás kérdésében elfoglalt kompromisszumos álláspontját gyakran maguk a hívek is elítélik, eszmei meghasonlottságot látnak benne, amelynek természetesen a gyakorlatban is következményei mutatkoznak. Elég gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a párt tagja vagy funkcionáriusa nyilvános fellépésében a marxista-leninista ideológiához tartja magát, gyarapítja elméleti tudását, családi életében azonban még mindig a burzsoá és vallásos ideológia és erkölcs csökevényei érvényesülnek, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy családját, elsősorban feleségét meghagyja szellemi elmaradottságában és elnyomottságában. Az önzés nyilvánul meg ebben, valamint-az, hogy az illető még nem fejlődött igazi kommunistává. Magától értetődik, hogy olyan esetekben, amikor már kimerítették a vallásos gondolkodású párttag átnevelésének minden lehetőségét és az illető aktív vallás; élete megbontja a pártszervezet eszmei egységét és cselekvőképességét, nem kívánatos, hogy az ilyen ember továbbra is a párt tagja maradjon. A párttag nem érthet egyet csupán passzívan a párthatározatokkal, hanem tevékenyen kell harcolnia teljesítésükért, tevékenyen kell küzdenie a vallásos nézetek ellen is. Amennyiben a párttag vallásos gondolkodású, nem teljesítheti a párt határozatait sem ideológiai, sem egyéb kérdésekben. Ezért a pártszervezeteknek rendkívül nagy gondot kell fordítaniuk a hívő párttagokra és segédkezet kell nyújtaniuk nekik, hogy ejussanak a tudományos világnézethez. Pártunk sohasem nézte és nem is nézheti közömbösen a dolgozók szellemi elmaradottságát. Politikájával a nép számára olyan aviyagj életfeltételeket teremt, amelyek elejét veszik annak, hogy az ember földöntúli erőkben és túlvilági életben keressen lelki vigaszt. A kommunista párt ideológiai munkájával a dolgozókat a tudomány, a legigazabb filozófia - a dialektikus és a történelmi materializmus szellemében neveli. Minden erővel elősegíti a világegyetemről, a földről, az emberről és múltjáról szerzett tudományos ismeretek terjesztését, s megmutatja a dolgozóknak tudományosan előrelátott boldog jövőjét, amelyet a párt bölcs és bevált vezetésével maguk építenek fel. (Predvoj) DUKLÄÍ HARCOS NAPLÓJÁBÓL A győselem útja Proszkurov, 1944. szeptember 4. 23.00 óra. L?gy kis szobában ülünk. Ez volt a „zászlóaljföhadiszállásunk". Az asztalán kis tábori lámpa ég. Táviratot kaptunk. Már századszor olvassuk a szűkszavú jelentést: „Szlovákiában harcol a nép ..." Keveset beszélünk. Gondolatban otthon járunk. Türelmetlenül várjuk harcbavetésünket. Ejtőernyős hadtestünk kiképzése Jefremov szovjet városkában a múlt hónapban befejeződött és most csak azért vagyunk Proszkurovban, hogy közelebb legyünk a fronthoz. — Ma este biztosan valami fontos, döntő esemény fog történni... Ezekkel a szavakkal lépett be a szobába Klucka zászlós, a felderítő szakasz parancsnoka. Tizenkilenc éves, szép növésű, gömbölyű arcú, gyerekszemű önkéntes. — Miért gondolod? — kérdi a zászlóaljparancsnok. — A főhadiszálláson jártam, — mondja Klucka zászlós, — amikor láttam, hogy mind a négy tiszttársunk, akik a titkos sürgönykódex megfejtésével vannak megbízva, bementek a hadtestparancsnokhoz. Igaza volt. Néhány perc múlva szétfutottak a zászlóalj-összekötök a parancscsal: „Riadó! A zászlóalj parancsnokok és helyetteseik azonnal jelentkezzenek a hadtest parancsnokságon!" A zászlóaljparancsnokkal a parancsnokságra mentünk. A kis gyűlésterembe egymás után jönnek a parancsnokok, törzstisztek. Türelmetlenül várjuk parancsnokunk szavait. A parancs rövid: — Hadtestünk reggel hat óra harminckor megkezdi a bevagonírozást. Az utazás alatt tilos a rádióösszeköttetés. .. Utazásunk célja? Katonai titok! — folytatta parancsnokunk, miután látta szemünkön a ki nem mondott legfontosabb kérdést — Van valami kérdés? Mindnyájan vigyázzba vágtuk magunkat. Kérdések nem voltak. Vártuk az „oszolj" vezényszót, parancsnokunk azonban „piheni"-t vezényelt. — Még néhány szavam volna hozzátok, — folytatta nem hivatalos hangon. — Elérkezett végre a pillanat, melyre oly régen vágytunk. Eddig mindig azt hangoztattátok, mire való az a hosszú kiképzés, miért vagyunk olyan távol a fronttól, amikor odahaza népünk szenved és küzd a német barbárok ellen. Hogy hány nap múlva és a front melyik szakaszán kezdjük meg a harcot, azt ma még nem tudom, de tudom, hogy minden falu, amelyet akár a szovjet földön, vagy a lengyel földön felszabadítunk, egy lépéssel közelebb hoz hazánkhoz. Alig hagytuk el a főhadiszállást, kint várt reám Gajdos hadnagy-elvtárs, aki közölte velem, hogy a pártsejt két órakor rövid gyűlést tart. A gyűlésen pontosan megjelentünk. A pártutasítás egyszerű volt:' A kommunistáknak meg kell mutatniok parancsnokaik és katonatársaik előtt, hogy hazánk felszabadításáért minden áldozatra készek. Vápovec, 1944. szeptember 11. 11.06 óra. e7ászlóaljparancsnokunk körül ál^ lurik... — A frontvonal közelében vagyunk, — mondja. — Innen már csak gyalog mehetünk tovább. Itt már érezzük a „háború „szagát". Felrobbantott hidak, leégett házak, döglött lovak. Mindenfelé a pusztulás és halál szomorú képe ... Parancsnokunk kiadja a parancsot első harci feladatunk végrehajtására. — Feladatunk, — mondja, — éjjel tizenegyig leváltani a 383. sz. szovjet lövészezredet. amely előttünk tartja a Dukla-szoros felé irányuló útvonalat. A leváltásnak minden körülmények között be kell fejeződnie hajnali háromkor, mert a szovjet ezred a hajnalhasadás előtt új feladatra indul, tekintet nélkül arra, hogy ott leszünk-e vagy sem. Az a veszély fenyeget tehát, ha nem leszünk idejében a helyszínen, védelmi vonalunkban űr támad. Most 11.12 van, rövid pihenés után az 1. zászlóalj, mint előőrs biztosított menetben előre indul! Van valami kérdés ?... Nincsen. Köszönöm. Oszolj! \ Jacmezs előtti erdőben 1944. szeptember 11. 19.00 óra. TJTadtestünk pihen. Hét órán keresztül meneteltünk. A térképünk szerint 48 kilómétert tettünk meg megállás nélkül. — Még körülbelül harminc kilométer van előttünk, — mondja a zászlóaljparancsnokunk, — és azt hiszen ez lesz a a legnehezebb szakasz. Most már a hegyekben fogunk menetelni, fárasztóbb lesz... A politikai tisztek figyeljék a hangulatot és személyes példamutatással hassanak, hogy a katonák ne maradozzanak le... — Azt hiszem, erre nem kerül sor. Van egy csodálatos „magnetikus vonzószerem", — mondja az egyik politikai tiszt. Elő is veszi az átütőpapírral gyorsan készített röplapot, amelyen a kővetkezőket olvassuk: „Bajtársak! Amint kijutunk az erdőből, meglátjátok annyi év után a Kárpátok hegycsúcsait. Ott kezdődik a Duklai-szoros. Hogy mikor leszünk ott, tölink függ!" Csodálatos érzés vesz mindannyiunkon erőt. Egyszerre felállunk. Folytatjuk a menetelést. Zászlóaljunk másfél órával a kitűzött időpont előtt érte el a novoszedlicei frontszakaszt. A leváltás a legnagyobb csendben történik. Novoszedlice, 1944. szeptember 12. 19.20 óra

. j A hegyekben már teljes a sötétség. — Nagy Viktor szakaszvezető megismételte a kapott parancsot: — Utász-szakaszom feladata, hogý az ellenséges aknamezőkön szabad utat teremtsünk a felderítő szakasz részire ... — Munkátoktól függ első harci sikerünk! Sok sikert! — búcsúzik a szakaszvezetőtől parancsnokunk. Lassan eltűnik a sötétségben az utászok szakasza. Sikerül-e teljesíteni feladatukat? 22.30-kor érkezik az első jelentés: „Az aknamezők nagyon mélyek, munkánk tervszerűen halad előre!" Ebben a pillanatban erős detonáció hallatszik. A fellobbanó láng és a detonáció ereje szerint utászaink körülbelül ezer méterre vannak előttünk. A németek világító rakétákat lőnek ki. Nappali világosság van. Kutatva vizsgáljuk a terepet. A német géppuskák ugatni kezdenek, majd elhallgatnak. Húsz perc telik el ideges várakozásban. — Állj! Ki vagy? — halljuk a kemény szót. Sebesültszállítók. Nagy Viktor szakaszvezetőt hozzák. — Egy akna letépte a lábát, térdén felül — jelentik szomorúan. — Él? — Igen, sok vért veszített, eszméletlen. Állandóan azt ismételte: Fiúk előre, a feladatunkat minden körülmények között teljesíteni kell, előre ... Nagy Viktor meghalt. Az éjszakai csendben egyszerre megszólalnak fegyvereink. Mintha díszsortüzet adnának Nagy Viktor szakaszvezetőnknek, zászlóaljunk első hősi halottjának. Éjszaka megkaptuk az első rádióhirt Klucka zászlóstól: „Szakaszom 16 km mélyre nyomult be az ellenség hátvonalába. Fontos híreim vannak. Külön futárt jelentésemmel elindítottam". Egy óra múlva új jelentés érkezik: „Az ellenség bekerített bennünket, harcolunk ..." s utána több hírt nem kaptunk. Hajnalhasadáskor visszatért a felderítő osztag, de Klucka zászlós és adjutánsa nélkül. Helyettese szomorúan jelentette: — Feladatunkat teljesítettük. Visszafelé jövet rábukkantunk egy ellenséges századra, amely Bazsanuvka erdő déli részén védelmi vonalat épített ki. Nem tudtuk megkerülni és kénytelenek voltunk harcba bocsátkozni, hogu áttöréssel juthassunk vissza. Áttörésünket egy raj fedezte. Az áttörés sikerült, amikor jelentést kapott Klucka parancsnokunk, hogy a fedező rajt bekerítés veszélye fenyegeti. Magához vette adjutánsát és egy könnyű géppuskát s visszatért a harc színhelyére. Nekem parancsot adott, hogy az elfogott német altiszttel, aki fontos hírforrást jelent parancsnokunknak, azonnal térjek vissza zászlóaljunkhoz. Láttuk még, amint tüzet nyitott. Néhány perces tüzelés után géppuskája elhallgatott. Utána néhány pisztolylövést hallottunk. Štefan Gazda lövész, parancsot nem is várva kúszott abba az irányba, ahol Klucka zászlós parancsnokunk harcolt. Elérte öt és mint sebesültet lassan vonszolta hozzánk. Mi fedeztük kúszását ... Száz méterre lehetett tőlünk, amikor oldaltüzet nyitott egy eddig hallgató német géppuska, Gazda még kúszott, egy darabig, majd fekve maradt. Néhányan felugrottak, hogy segítségére siessenek ... vagy nyolcvan métert kellett volna megtenniök... de minden hiábavalónak mutatkozott. Aki ezt az utat megkockáztatta, néhány lévés után a földre zuhant és többé nem kelt jel.. .Teljesítettük a narancsot ... Áttörésünket sikerrel befejeztük... A pelnjai támadás, 1944. szeptember 17. <7'ászlóaljunk egész nap támad. Sikerünk van. Már csak 24 kilométerre vagyunk határainktól. Előre Előre... Csak ezeket a vezényszavakat halljuk. A németek jobbszárnyunk ellen indítanak ellentámadást. Számítottunk rá és várjuk a fejleményeket. A németek 400 méterre vannak tőlünk, amikor Židík géppuskásai egyszerre megszólalnak. A négy géppuska megállítja a német támadást, azonban csak rövid időre. A németek tüzérségi tüzet nyitnak géppuskafészkeink ellen és már csak három, majd két géppuskánk működik. Majd egy új tüzérségi tűz után mindkét géppuska elhallgat. Nehezen lélegzünk. Feszülten figyelünk minden hangra... Mi történt ? Hatalmas „hurrá"-kiálltást hallunk, és a németek pánikszerű visszavonulását látjuk. Mi történik ott ? Egyszerre felderül mindnyájunk arca. A szomszédunk, a 120. szovjet vadászhadtest szuronyrohamra indult. Látták szorongatott helvzetiinket és bár igen előmitelen támadási indulópontjuk volt, támadást indítottak, hogy segítsenek nekünk. Mindezt már Židík bajtársunk nem láthatja. Hat sebből vérezve fekszik géppuskája mellett, és kezében tartja az üres, ber'érezett töltényszalagot... az utolsó golyót is kilőtte • .. Zászlóaljunk tovább támad, karöltve a legyőzhetetlen szovjet hadsereggel. A harci szövetséget küzdelemben, vérünkkel pecsételtük meg. 1944. október 6. A Duklai-szorosnál az első rajvona** lak katonái átlépték a határt, és kitűzték a csehszlovák nemzeti zászlót. Katonáink a földre borultak és csókolták a rég nem tátott anyaföldet. KOVÁCS SÁNDOR, Brno ÜJ SZÖ 6 * 1959- október 8.