Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-20 / 291. szám, kedd

Különös hely ez a Martos Nem mi találtuk ki ezt a jelzőt, hanem a szövetkezet könyvelőjének szájából hallottuk, s a falut járva, a szövetkezet munkája után érdeklődve valóban helyesnek véltük megállapítását, annyira helyesnek, hogy most eme írás címének is tudatosan az ő megállapítását adtuk. Hogy miért különleges a falu? Mindenekelőtt azért, hogy míg a környező községekben fejlődik a közös gazdálkodás, náluk egy-egy lépés a haladás útján szinte úgy történik, mintha az idő, a fejlődés, csakugyan ólomlábakon járna. Közel nyolcéves a szövetkezetük, de a legjobb akarattal sem állíthatjuk, hogy jól gazdálkodnak, sőt még a közepesen gazdálkodó szövetkezetesek színvonalát sem ütik meg. Talán annyira rossz a határuk? Szó sincs róla! A martosi határ semmivel sem rosszabb, mint a környező szövetkezet földjei. Mi hát a baj? Ha teljesen őszinték akarunk lenni, azt kell mondani, hogy a hiba az emberek gondolkodásában rejlik. A régi martosl népviseletet már csak elvétve lehet látni, elhagyták, de a gondolatuk, a nézetük még a múltban gyökeredzik. Az új gondolattal jóval nehezebben barátkoznak meg, mint a szilon-holmikkal. Ne gondoljon azonban arra senki, hogy a martosi nép rosszul él. Szó sincs ilyesmiről. Csak az a baj, hogy szövetkezetük nem fejlődik. Nem tudnak zöld ágra vergődni, s ha igazságosak akarunk lenni, azt kell mondanunk: a martosiak saját magukon kívül senkivel sem törődnek. Ők — ahogyan mondani szokták — olyan emberek, akik csak kapni szeretnének, de adni nem ... A szövetkezet elnökével és a könyvelővel a szövetkezet eredményeiről szeretnénk beszélni. A növénytermelés terén még csak-csak akad valami megemlíteni valójuk, de az állattenyésztés terén már megáll a tudomány. Végre a könyvelő kiböki: „Olyan 75 kiló sertéshúsra számítunk hektáronként, de a marhahúsról ne is beszéljünk, egyszerűen nem tudnánk számokban kifejezni, annyira kevés..." Kevés a jószág igen kevés a szövetkezetben s ennek az a fő oka, hogy Martoson a szövetkezet mellett a túlméretezett háztáji földeken folyik a gazdálkodás, s ebben maga a szövetkezet volt elnöke járt elől „jó" példával. Sőt egy külön alapszabályzatot, vagy ahogy ők mondják „házirendet" is szerkesztettek maguknak. Keszeg János, a szövetkezet volt elnöke (jelenleg az ellenőrző bizottság elnöke) a házirend megállapításánál úgy gondolkozott, hogy a lehető legjobbat tegye a tagoknak, még akkor is, ha az kárára van a közösségnek. Olyan házirendet dolgoztak ki, amely a háztáji gazdálkodásra alapozóknak egyengette a talajt. Az ő házirendjük értelmében egy szövetkezeti családnak az alapszabályzatban megengedett félhektáron kívül még minden szövetkezetben dolgozó családtagra 25 ár „háztájit" mérnek. Ez volt a határozat s a legtöbben, közöttük a vezetők is, ehhez tartották magukat. És ennek az lett a következménye, hogy a közös hanyatlása mellett virágzásnak indult az egyéni gazdálkodás. Ennek a következménye, hogy a szövetkezetben nincs elég jószág, s beadási kötelezettségüket is alig-alig tudják teljesíteni. Egy példával szeretnénk bemutatni a háztáji gazdaságok és a szövetkezetek közötti különbséget. A szövetkezet 1100 hektáron gazdálkodik, s erre a területre 420 szarvasmarhája van. Háztáji gazdaság fejében a tagok tulajdonában, mivel a megengedettnél jóval többet használnak, 70-75 hektár föld van és 166 szarvasmarha. A szövetkezetnek 1027 sertése van, a tagoknak 551. A falusi pártszervezet elnöke azzal próbálja menteni a dolgot, hogy a túlméretezett háztáji gazdálkodásra állítólag azért volt szükség, hogy a fiatalok megmaradjanak a szövetkezetben. A feltevés eleve helytelen, mert nem azzal a bizonyos 25 ár földdel kell megszerettetni a szövetkezetet a fiatalokkal, hanem rendszeres neveléssel kell rávezetni őket a helyes útra, hogy lássák a mezőgazdaság fejlesztésének nagy jelentőségét. Szót kell adni a fiataloknak, meg kell hallgatni javaslatukat és a lehetőség szerint biztosítsuk számukra a kulturális életet. Azt hisszük többet használt volna a fiatalok megnyerésében a 25 ár földnél, ha Keszeg János mondjuk egy szövetkezeti klub szebb berendezésén fáradozott volna. Ehhez joga is lett volna, és a fiatalok is hálásak lettek volna érte. Talán hálásabbak, mint a 25 ár földért. Esetenként azonban az a helyzet, hogy a szövetkezet idős tagjai s különösen a funkcióban lévők, nem értenek szót a fiatalokkal, akik már tovább látnak, a jövőre is gondolnak, Három év alatt 800 — Idén 450 (ČTK) — Hazánk dolgozói körében nagy érdeklődésnek örvendenek a CSSZBSZ által rendezett bélyegakciók, melynek kisorsolt nyertesei két hetet tölthetnek a Szovjetunióban. Három év alatt Szlovákiából ily módon 800 ember látogatta meg a Szovjetunió városait. A nagy érdeklődésre való tekintettel az idei akciót még szélesebb mértékben szervezik meg. A CSSZBSZ Szlovákiában egymillió egykoronás utazási bélyeget küldött az alapszervezeteknek. A bélyegek kisorsolása után 450 szerencsés nyertes utazik két hétre a Szovjetunióba. a szórakozás, a tanulás is érdekli őket. A szövetkezet fiataljai például a terméshozamok és az állattenyésztési termelés színvonalának emelése érdekében azt javasolták, hogy az eddig szinte hasznavehetetlen 80 hektár rétet feltörjék és jó termővé tegyék. Jót akartak, de az „öregek" kézzel-lábbal tiltakoztak eiiene. És miért ez a konokság ? Miért ellenségeik saját maguknak a martosi szövetkezet „öregjei". Azért, mert maradiak, nehezen ver bennük gyökeret, az új, a haladó. Ezért az elmaradottságért azonban nem csupán a martosi idősebb korosztályt kell okolni, hanem mindenekelőtt a falu kommunistáit és részben a HNB-t is, mivel az első nehézségek láttára megtorpantak, s szögre akasztották a nevelő, meggyőző, felvilágosító munkát. Martoson rendet kell teremteni s ez a feladat mindenekelőtt magukra a martosiakra és elsősorban a kommunistákra hárul. Ezt kívánja a jövő, a martosiak jövője és az országé is. Teret kell adni az újnak, a haladónak, annak, ami a jólétet szolgálja s le kell számolni minden olyan eszmével, ami kerékkötője a fejlődésnek. Szarka István Goltwaldovi gépszerkesztők világújdonsága A gottwaldovi finomgépipari üzem dolgozói a napokban sűrített levegővel működő felvonót helyeztek üzembe. E világújdonságot Emánuel Kristek és Evžen Reichel szerkesztették. A fülke alját sűrített levegő nyomja. Az új felvonó előnye, hogy nincs szüksége láncokra és sodronykötélre. A fülke automatikusan gombnyomásra működik. Automatikusan irányítják a bányaközlekedést Ezekben a napokban helyezték üzembe a sokolovói bányakörzet Gustáv Bányájában azt az automatikus közlekedésirányító berendezést, amelyet a budapesti- Telefongyár készített. A berendezés egy irányító asztalból áll, amelyet a sínhálózat sémájával láttak el. Ezen fénypontok jelzik az egyes szerelvények mozgását. A berendezés további részét egy relérendszer képezi, amely teljesen automatikusan működik. Az új berendezés biztosítja a közlekedés teljes biztonságát és lehetővé teszi a pályák tökéletes kihasználását. Az egész irányítás egyetlen • központból történik. A berendezés a próbáknál jól bevált. A napokban nyitották meg Žilinán a szolgáltatások házát. A korszerű háromemeletes épületben szabó- és cipészmühelyek lesznek, a ••'•prezentációs helyiségekben pedig a lakosságnak nyújtott szolgálatokat fogják népszerűsíteni. CTK-felvétele 1 ÚJ szó Teljesítsék ígéretüket Egy régebbi híradásunkban beszámoltunk arról, hogy a „Z" akció keretében kibővítik a zselízi tizenegyéves iskola épületét. A munkálatokat még a tavasz folyamán megkezdték, az építésbe a lakosság széles körei kapcsolódtak be. A munkálatok, jól is haladtak. Az alapok lerakása után megkezdődött a falak felhúzása. 9 földszinti rész felépítése után azonban a munkálatokat beszüntették. Érthetetlen ez az intézkedés, miután az iskola mai méreteiben nem felel meg a követelményeknek. A tanítás a község több épületében szétszórva folyik. Igaz, hogy már befejezés előtt áll az új iskola épülete is, de itt sem sokkal jobb a helyzet. A lakosság segítségét illetően nincs baj, hiszen az új iskola építésénél ez évben 5735 órát dolgoztak le. Segítettek a betonozásnál, a tereprendezésnél, az anyagkirakodásnál, a játszótér rendbehozásánál, az ajtók, ablakok, tantermek tisztításánál és a tetőfedésnél is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elsőrendű feladatul tűzte ki az iskolák építését, illetve az iskolai építkezések mielőbbi befejezését. A lakosság és a tanítók ezt a határozatot megértették. Vannak azonban olyanok is, akiknél ez a határozat nem talál teljes megértésre, mert például ez év folyamán 1 millió 780 ezer koronát kellett volna az építkezésnél felhasználni s ebből az összegből augusztus végéig csak 580 ezer koronát vettek igénybe, tehát az erre az évre előirányzott összeg, 32,6 százalékát. Az augusztus hónapra előirányzott 98 ezer koronából csak 23 ezer koronát merítettek ki. Ez a valóság. Az építés vezetői részéről megnyugtató ígéreteket hallunk; e szerint az épületet 1959. december 15-ig átadják rendeltetésének. Erre kötelezettséget is válr laltak, most a község lakossága nagy érdeklődéssel várja, hogy e vállalásukat hogyan teljesítik. Andriskin József, Zselíz BATKAI H I RADAS Az idén a faluszépítési akció keretében Bátkán kéttantermes iskolát építenek. Az új iskolát előreláthatólag november közepén adják át rendeltetésének. Az iskola átadása után a tanulók tágas, napfényes új helyiségekben gyarapíthatják tudásukat. Az új iskolába a helyi nemzeti bizottság televíziós készüléket is vásárol. Ezenkívül még egy egészségügyi intézmény is épül a községben. Ez a község lakói részére részben nyereség, részben veszteség. Ugyanis az egészségügyi intézményre a községnek és környékének Négyezer levél a Szovjetunióból Mit írnak a szovjet dolgozók Szlovákiáról Messze van Novokujblsevszk, Dnyeprodzerzsinszk. Kani Badain, Jegorjevszk... Messze, de még sincs távol tőlünk. Hiszen olyan közeli jó barátaink élnek ott, mint Ivan Szuvanov, Nyikolaj Kotov és az egykori frontharcos, N. Oszkin. S ilyen oszkinok, akik nemcsak könyvekből és beszélgetésekből ismerik Szlovákiát, hanem 15 évvel ezelőtt részt vettek hazánk felszabadításán, sokan vannak a Szovjetunióban A novokujbisevszki Oszkin elvtárs rendszeresen hallgatja a bratislavai rádió orosz nyelvű adásait. Nemrég, amikor jegyzetfüzetébe feljegyezte a „Sto znajetye o Szlovákii" rádió-ankét kérdéseit, felidézte emlékezetében a Duna menti városban töltött, számára oly emlékezetes napokat. Bratislavában a híd építésén dolgozott. A régit a fasiszták felrobbantották, az újat a szovjet hadsereg építette. Oszkin elvtársnak is része van ebben az építőmunkában. Első nap, amint megérkezett, máris dolgozni kezdett. Csak este jutott eszébe, hogy szállásról nem gondoskododott. De nem kellett aggódnia. Munkahelyén megbarátkozott egy bratislave' emberrel, aki meg is haragudott volna, ha nem megy hozzájuk. Erre gondolt Oszkin elvtárs, amikor a bratislavai rádiónak küldött levelében arról Sr, mennyire szereti a vendégszerető csehszlovákiai népet. Hasonló érzelmei vannak Nyikolaj Boriszovics Kuznyecovnak, aki technikus a sztalinogorszki rádióban. Gyakran visszagondol a harcokra és arra, milyen lelkesen fogadtuk őket — a felszabadító szovjet hadsereget Bratislavában, Breclavban, Brnóban ... t— Egy esetben foglyokat kisértünk a frontról — emlékezik vissza Kuznyecov elvtárs. Besötétedett. Egy vasútállomáson háltunk meg. Csehszlovák katonai egység vendégei voltunk. Nem bővelkedtek élelmiszerekben, de megosztották velünk, amijük volt. Ezt az embert nem tudja elfelejteni. De nemcsak a katonák, a lakosság is mindenütt a kedvünkben járt. Emlékszem, egyszer két bajtársammal fényképészt kerestünk. Megállítottunk egy embert az utcán, de míg nagynehezen megértettük egymást, még vagy kilencen csatlakoztak mellénk és mind elkísértek bennünket a fényképészhez. — Csehszlovákiában igen jó barátaink vannak — írja Kuznyecov elvtárs — nagyon örülök, ha sikereikről hallok. Tudom, hogy maguk is szívesen fogadják a mi munkasikereinkről szóló híreket. A harmadik szovjet űrrakéta felbocsátása nemcsak nálunk, de barátainknál mindenütt nagy lelkesedést váltott ki. Én többet szeretnék tudni magukról, azokról a változásokról, melyeket felszabadító harcunk után elértek. Szívesen leveleznék valakivel Csehszlovákiából. Manszurová Marian, a Kani Badam-i iskola tanítónője is ismeretséget akar kötni levél útján csehszlovákiai tanítónővel. Erre az elgondolásra akkor jutott, amikor ismerősei, akik Csehszlovákiában jártak, népünkről beszéltek neki. A napsugaras Tádzsikisztánból sokan harcoltak Csehszlovákia felszabadításáért, akjktől rólunk igen sok jót hallott. De azt szeretné, ha mi is többet tudnánk az ő életükről. A tádzsik nemzet köztársaságuk fennállásának 30. évfordulója megünneplésére készült. Nagy a munkaigyekezet, a lelkesedés náluk ezekben a napokban. Hisz a három évtized alatt óriási változásokon ment át ez a vidék, mely a cári Oroszország elmaradott mezőgazdasági gyarmatja volt. Az új társadalmi rendszerben üzemekkel, gyárakkal, iskolákkal, kórházakkal és városokkal gazdagodott Tádzsikisztán. Azonban a tádzsik dolgozók mint az egész szovjet nép még nagyobb eredményekre törekszik az SZKP XXI. kongresszusának célkitűzései alapján. Túl akarják szárnyalni a legfejlettebb kapitalista államot, az USA-t az egy főre eső termelésben. A szovjet dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik, mennyire jutottunk mi ebben a verseríyben. Kolcov Fedor, a Velikije Luki-i mozdonyjavító üzem munkása rendszeresen hallgatja a népi demokratikus országok rádióadásait. — Különös érdeklődéssel figyelem Csehszlovákia ipari fejlődését — íťja Kolcov elvtárs. Tudom, hogy elsőrendű gépiparral rendelkezik Csehszlovákia. Mi szovjet emberek további sikereket kívánunk népüknek Csehszlovákia felszabadításának 15. évfordulója alkalmából. Igen szép hasonlattal zárja levelét Kolcov elvtárs. Azt írja, hogy amint a folyót nem lehet elválasztani a partjától, a baráti nemzeteinket sem lehet elválasztani egymástól. A bratislavai arádió az utóbbi három hét alatt több mint 4 ezer levelet kapott a Szovjetunió különböző városaiból és falvaiból. Archangelszkből két testvét, Alekszander és Borisz Csesznakov levelez a csehszlovák rádióval. Nemréa Moszkvában megtekintették a csehszlovák üvegkiállítást. Azt írják, hogy ki sem lehet fejezni, mennyire meghatottan nézik a szovjet dolgozók üvegiparunk mesterműveit. Véleményük szerint a mi kiállításunk az amerikainál nagyobb figyelmet és elismerést érdemel. Mivel a két testvér a látogatók könyvéhez a nagy érdeklődés miatt nem jutott, ez úton fejezik ki elismerésüket a csehszlovákiai dolgozóknak. A levelek halmazából nem tudjuk, melyiket idézzük még; valamennyi kedves és őszinte sorokat tartalmaz. Maria Csebotairová Kiszlovodszki tanítónő arról ír, mennyire kedveli a csehszlovákiai folyóiratokat. Női lapokban közölt receptek szerint megtanulta a cseh nemzeti eledelt, a gombócot, a sertéshúst és a káposztát elkészíteni. Nagyon kedveli a cseh zenét is. Különösen szívesen hallgatja Dvoŕák V. szimfóniáját és Smetana Eladott menyasszonyát. A szovjet tanítónő magáról is ír. Felsőbb osztályokban az oroszt és az irodalmat tanítja. Azt is megtufltuk leveleben, hogy a város, melyben lakik, 'híres ásványvizéről. A természet náluk nagyon szép. Ügy gondolja, a mi Magas-Tátránkkal hasonlítható össze. Mennyi mindent tudna még írni Maria Csebotairová és mennyi minden érdekelné őt. Különösen iskolaügyünkről szeretne megtudni miegymást. Szívesen levelezne cseszlovákiai tanítónővel. Messze van Voronyezstől Bratislava, de még sincs távol a szovjet emberektől. Nagyon közel áll Plujzs őrnagy özvegyének szívéhez is. Nemrég a Slavinon járt, a katonai síroknál volt. Minket is megkért, ha a Slavinon járunk, álljunk meg a 60. számú síremléknél. Ott nyugszik férje. Köz- I vetlenül a háború befejezése előtt ] halt meg. Értünk áldozta fel életét, mert Csehszlovákia népének igazi barátja volt. Ilyenek a szovjet emberek, ha kell, meg is tudnak halni, hogy barátaik boldogan éljenek. Drábek Viktor nagy szüksége van, ugyanakkor azonban az eddigi kultúrházat alakítják ét egészségügyi intézetté, másik kultúrház pedig egyelőre nem áll a lakosság rendelkezésére. Jó lenne, ha Bátka község lakossága a HNB vezetésével a mostani építkezések befejezése után új lendülettel nekilátna egy modern kultúrház felépítésének. Nagy Árpád, Bátka Jelentős fejlődés Nagytárkányban ä felszabadulás óta eltelt 15 esztendő alatt körülbelül 100 modern, minden igényt kielégítő új családi ház épült. A hatalmas fejlődés más vonalon is megmutatkozik. Nemcsak új családi házak emelkednek a községben, de egész sor új középület is szolgálja a dolgozók érdekeit. A falu központjában korszerű fogyasztási szövetkezet épült, ahol a lakosság mindent megvásárolhat. A növekvő kulturális igényeket a társadalmi munkával épített új kultúrotthon elégíti ki, ahol szívesen időznek öregek és fiatalok egyaránt. A kuitúrotthontól nem messze emelkedik az ugyancsak társadalmi munkával épített tűzoltó szertár. A községnek ma már állandó mozihelyisége is van. Ádám Attila, Nagytárkány Értékelték munkájukat Lelesz község CSISZ szervezete október 10-én tartotta meg évzáró taggyűlését. A község fiatalsága szombaton az egységes földművesszövetkezet kultúrheIyiségében gyűlt össze, hogy a CSISZ járási bizottsága kiküldöttjének, a helyi pártszervezet elnökének és a HNB képviselőinek jelenlétében mérlegelje a szervezet múlt évi munkáját, rámutasson a hiányosságokra és kitűzze a legközelebbi feladatokat. A beszámolót Kovács elvtárs, a szervezet elnöke tartotta, amelyet gazdag vita követett. Az évzáró taggyűlés befejezése után a mezőgazdasági műszaki iskola növendékei vidám kultúrműsorral szórakoztatták az egybegyűlteket. Magyarics János, Lelesz Teljesítették a beadást A nagyudvarnoki EFSZ-ben nem hiányzik a jó szervezés, s így az őszi munkák torlódása sem okoz nagy gondot. Az ősziek elvetéséből, a búzából pár hektár hiányzik, a többi mind el van vetve. A cukorrépa betakarítása is szépen halad. 12 hektárról elszállították rendeltetési helyére. A cukorrépa hektárhozama 330 métermázsa volt. Október 3-án a déli órákban a szövetkezet elnöke jelentette a járási pártbizottságnak, hogy a kukoricabeadást 110 százalékra teljesítették. Pente László, Dunaszerdahely ÜJ SZÖ 5 * 1959- október 17..