Új Szó, 1959. október (12. évfolyam, 272-301.szám)

1959-10-17 / 288. szám, szombat

7 izenegyezer kilométer az új Kínán keresztül — Mast nyáron mennek Vuhanba? Nem valami jól választották meg az időt, sülni fognak, mint kenyér a kemencében. Ügy is hívják Vu-hant, hogy Kína három _ kemencéjének az egyike. Hogy" kissé értetlenül nézünk, társunk tüstént magyarázattal is szolgál és a következő kis anekdotát mondja el: — Régen történt. Egy vu-hani kereskedő, név szerint Vu, különben közismert uzsorás elvándorolt a másvilágba, egyenest a pokolba. Ott már vártak rá, seregnyi bűne ,és vétke méltó jutalmául forró olajfürdővel fogadták. Az ördögök már előre örültek. micsoda sírás és fogaknak csikorgatása lészen, ámde a derék uzsorás üdvözült mosollyal lubickolt a katlan fedele alatt a forró olajban. Lucifernek végül is elfogyott a türelme és rámennydörgött az uzsorásra: — Honnan való vagy, te ..földi féreg? Hősök repülősöket, pártbizottsági tagokat pártonkívülieket. és — Itt az első szakaszon haportta húsz mut öntözünk, másutt, ahol kisebb a távolság és ezért a vízveszteség is, harminc mu föld jut nedvességhez. Már egy hete kétezerctszáz ember dolgozik az egész kommunában a kézi szivattyúk mellett, összesen 584 ilyen szerkezetet állítottuk szoigálatba. Naponta kilencszáz önkéntes érkezik a városból. S ami a legfontosabb: már tizenhat benzin. és villanymotoros szivattyúnk is van, összesen 810 lóerő kapacitássul, a legnagyobb 510 lóerős. (Láttuk munkában a legnagyobb szivattyúi, tavasz óta hat-, van centiméteres csövön kérésziül hajtja a vizet harminc méterrel magasabbra, a száz kilométeres fö csatornába, amely a rizsföldek kétötöd részének az öntözését biztosítja a legnagyobb aszály ideHolnap vagy holnapután azonban már lesz bőven gépi szivattyú, hajtó motor ... Előttünk magasba emelkedik a vu-hani acél- és vasgyár két nagykohója — a város két „újszülötte". Van, aki semmi különöset nem találna rajtuk. Mindnyájan jól ismerjük az ember alkotta acélkolosszusokat q — vuhaniak is szakasztott olyanok, mint a mi nagykohóink Ostravában. És hasonlítanak a mieinkre az építő, alkotó nép hősi munkáját tekintve is. Talán sehol máshol nem olyan könnyű megérteni a kínai nép jelszavát: „Acélból kovácsoljuk a nép trónusát". A munkások és a technikusok ezért szú/ltak harcba a vu-hani vasgyár építésének eredeti tervével, hónapokat és éveket faragtak le belőle, sietve, lázasszomjasan igyekeztek szert tenni tapasztalatokra és tudásra. Az eredmény: Az első nagykohó négyszáz nap alatt épült fel; a második száznegyven nap alatt. 1963-ban kellett volna befejezni az üzem építésének első szakaszát, — vagyis másfél millió tonna acélt gyártani; a második száakasz elvégzésének időpontját eredetileg nem is határozták, csak a célt tűzték ki: akkor majd 3 200 000 tonna acélt gyártanak. A terminusok azóta tisztázódtak: az első és a második szakaszt egyaránt 1962-ben zárják le. — Vu-hanból. Azóta a pokol kapuit hét lakatra zárják, ha vu-hani lelket pillantanak meg az alvilág országútján, és az ördögök, élükön Luciferrel mindmáig törik a fejüket, micsoda büntetést találjanak ki a vu-haniaknak. A történet mindenképpen szöget üt a fejünkbe. Miiyen lehet í

i

k_ a szivattyút. az a Vu-han, amelyhez képest v még a pokol is hűvös üdülő? A tréfás népi történet azonban — amikor később a városban járunk — nagyon is perzselő valóságnak bizonyul. Sötét és forró az éjszaka, csak Csinjin közelében hasit bele a néma csendbe a fából és bambSzból összeeszkábált kézi szivattyúk dohogása, s az emberek zihálása egybefolyik a hullámok locsogásával. Néha-néha egy-egy szó hallatszik — az egyik paraszt, To Bo-san biztatja a társait, serkenti őket szorgosabb munkára. A marokra fogott kezek zsibbadnak, sajognak az inak, fáradnak az izmok. Fáj az embernek minden tagja. Mintha ezernyi ezer tűvel szurkálná a fáradtság. A test tiltakozik, lázad, e pillanatban abbahagyná a robotot. Csak még egy percig: Még egy rövid percig! — Váltás! Öt-hat gyorsabb mozdulat, néhány pillanatnyi tsönd. s az új emberek máris beletörnek a munka ütemébe .. . — Nyomorult munka! Átkozott szárazság! — Mást mit tehetnénk? Tétlenül nézzük talán ... ' — Tudom én is. A f áradt parasztok törülgetik a verítéket homlokukról, mellükről, karjukról. Az izmuk szivattyúzta víz a kis víztárolóból sebtében ásott csatornákon ömlik a kiaszott földekre. Nézik, hogyan csobog, mielőtt fáradtan ledőlnek a sárguló fűre. Pirkad már, amikor To Bo-san csoportja hátat fordít a szivattyúnak. Tulajdonképpen nem is szivattyú, csak amolyan parasztosan összeácsolt vízemelő szerkezet. Két óra múlva már ott látni őket a földeken, vágják a rendet, a beérett rizst. A kalendárium ezerkilencszázötvenkilenc július huszonhatodikat mutatja. Közönséges hétköznap, a nap perzsel, mint ki tudja hány hete, hónapja már, árnyékban negyven fokot mutat a hőmérő. Forróság. Kemence. Pokol... Augusztus ötödikén érkeztünk meg a Kvan-san kommunába Vu-han mellett, amelybe Csin-jin falu is tartozik. Estébe hajlik már a délután, de a nap irgalmatlanul perzsel. A parasztok, brigádmunkások ezzel fogadnak: — Több mint egy hónapja egy csöpp eső sem esett... Szárazság! Az úton állunk, vagy százötven méternyire tőlünk kisebb fajta víztároló tükre csillog. Innét húzza a kommuna hat munkacsoportja .meg egy csapat vu-hani brigádot a vizet, teraszosan elhelyezett vízemelökkel 10—-12 méterrel magasabbra, a csatornába, amelyből az életadó nedvesség a rizsföldekre jut. Minden félórában új emberek lépnek a fáradtak helyére . . . Mindenféle ember van köztük: szakállas paraszt és derék, fiatal legény, aki nemrég tért meg a 'katonaságtól, középknrxi parasztasszony és tizennyolc éves lánya, ötven éves vasutas meg vu-hani utcai árus; látunk katonákat, híradósokat és Kell az acél a nép trónusához! Ismét Vu-hanban vagyunk. Oj lakóházak mellett haladunk el, új gyárak, új főiskolák mellett (az utóbbiak száma öszszesen huszonhat). Már néhányszor elmondtam, milyen hallatlan iramban épül az Oj Kina, s ezek a iái ismert képek a két és félmillió lakosú Vu-hanban is ismétlödnek. De nem fáradunk bele a nézésükbe, csak csodálkozunk, s még a hőségről is megfeledkezünk. Áthaladunk az új hídon. Ez az első híd, amely szilárd ívet vet a széles, mély és sebes sodrású Jang-ce fölé, vasúttal köti össze az qrszág északi és déli részét s a Han-suj új hidjával együtt végre egy várossá kapcsolta össze a régi hármat. Ez a hid más okból is történelmi jelentőségű. Talán az első híd a világon, amelyet keszonok nélkül, <\ hagyományokkal szakítva építettek; a hagyományos módszerek egyszerűen elégteleneknek bizonyultak a Jang-céval szemben. A híd a hídfővel együtt 1670 méter hosz•*zú. nyolcpilléres és kétemeletes, építése mégis mindössze két évig tartott. Métervastag acélcsöveket „fúrtak bele" a földbe, vibrátorok szítták ki belőlük az iszapot és a köveket, s helyükre az emberek betont öntöttek. Egy csokor cső zödhettek meg róla. Akkor is sokáig 'nem alkotott egy-egy pillért — ilyen pillért esett, mégis ötszáz tint takarítottunk be egyszerre többet is építhettek — így egy múról (vagyis egy hektárról harminc győzte le Csilin szovjet tudós és a kínai mázsát). Ezért dolgoznak olyan áldoza- munkások. mérnökök szerege a Jangtosan, valósággal örülnek, hogy hajthat- cét, a zabolátlan folyót, amely a ielszabadúlás előtt öt híd tervét mosta a tenger A Kvan-san kommuna pártszervezeté- be. . nek helyettes titkára elhallgat. A párt- Ár mentében es ár elleneben. mindkét bizottság többi tagjával együtt ő is részt parton három meter magas töltés szevesz az öntözési munkálatokban, a kom- gélyezi a rakoncátlan es sokáig megsze Az új vu-hani Jang-ce-híd jén is,) A szivattyúk beszerzésében nagy segítségünkre volt az állam.) Az emberek rájöttek, hogy sikerrel harcolhatunk a szárazság ellen. Idén tavasszal a maguk szemével győ munisták mindenütt példát mutatnak, nincs egy váltás, egy munkacsoport, ahol ne találnák meg őket. Horcba viszik ma is, mint annyiszor, a múltban, a népet — harcba az aszály ellen. liditetlen tang-cét - útját állja az árvíznek, amely a múltban, ha kedve támadt, akadálytalanul öntötte el a várost. A harmadfél milliós települést három részben szakító mély és leküzdhetetlen A természet hosszú időn át térdre folyómedret ma biztos híd, s rajta széles, kényszerítette az embereket, elvette ere- aszfaltos út győzi le. jüket és reménységüket, mérhetetlen « * * nagyságával, legyőzhetetlenségéve'. rémítette őket. Ma az emberek kerekedtek felül, a természetnek szolgálnia kell. És Este sétát teszünk a városban. A: emberek már kezdik kihordani a járdára bambusz ágyaikat, egymás mellé 'rakiák és - pihenőre térnek. A lapos háztetők, erkélyek sem maradnak üresen. Kezdetben nem látjuk az értelmét ennek az esteli költözködésnek. Csak az éjszaka adja meg a választ, amikor harmincöt fokos hőségben, izzadtzernyi funkcionáriusról és alkalmazott- súgban fürődve nyugtalanul, álmatlanul ól, akik szembeszegültek a természet- ver(

lödUnk az ágyon. Odakinn a szab adAz emberek hősiességéről, derekasságáról írunk éppen itt a Kran-san kommunában. Hétmillió parasztról írunk, száze. ról. tel. Ötvenezer munkásról, akik rendbe a

z alvást mégis megkönnyíti, az ál hozták a parasztok szerszámait, gépeit. mof a

z ember szemére varázsolja a reb' H-u-pej tartományban huszonnégymülió benő röpke szellő, s bár az utcán megmu földet árasztottak el vízzel, s • ott- késett járókelők léptei kocognak, keréktartózkodásunk ideie alatt a termés het- párosok csöngetnek, mégis kiadosabo es ven százalékát méntették meg. kellemesebb odakinn az éjszakai nyugaNagy munka volt, fáradságos robot. lom. Csoportunk egyik tagja ért u látottakból, és félretéve Európából magával hozott előítéleteit, ágyastul kiköltözik az erkélyre. Mégis örülünk, hogy ott jártunk Vu-hanban, mégpedig rekkenő nyáridőben. Még annak is örültünk, hogy tovább maradtunk a tervezettnél (a sanghaji repülőgép jóvoltából, amely megkésett, mert a Csendes-óceán felől tájfun közeledett a kínai partokhoz). Szíves vendéglátóink gondosságukban mielőbb meg akartak menteni a vu-hani „napocskától". Igaz, szakadt rólunk a veríték, de amit a Kvan-san kommunában láttunk, s az, hogy megismertük T o Bo-san munkacsoportját Csin-jin falu határában, s velük együtt a többi aszállyal viaskodó hős parasztot és városi önkéntest — mindez megért egy kis izzadságot., OLDŔ1CH ŠVESTKA b mzno ce-tunG: g E | ^ Tábori őrség a Lousan-hágón b ü % Nyugatról szél csup at a parlagon. s íj Hűs dér diderget holdas hajnalon. Napkelte ... vadludak tömör rajokban. 5 •I Hűs dér diderget holdas hajnalon. ? ;; Kürt harsan és lovak patája dobban. ? h S v Ne mondd, hogy jól álcáztuk őreinket, H Rohamrajunk nem állt soká lesen — ^ H Éjjel ellenség kerített be minket. £ A kéklő dombsor tengerré leszen, b S a nap halódva hull le, véresen. . g A szovjet sajtó terjesztése iskolánkon A bussai nyolcéves magyar tannyelvű középiskolán már hagyományossá vált a szovjet folyóiratok előfizetése. Számuk évről évre emelkedik. ünnepi a hangulat, amikor az orosz nyelv tanítója a példányszá mokat havonta kiosztja. Ebben az évben 34 tanulónak jár a Veszjolije kartyinki és a Murzilka képes folyóirat, most pedig már 63 az új előfizetők száma az 1960-as évre. Míg eddig csak kétféle folyóirat járt, jövőre már hatfélét rendeltek meg. Köztük van a Kresztyjanka, Rabótnyica, és a Szovjetszkij ekrán képes folyóirat is. Az előbbiek különösen a lányoknak tetszenek, mert kötési, varrási és hímzési mellékleteiket nagyon jól felhasználhatják a háztartási órákon is. Az orosz nyelv kedvelt tantárgy, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a tavaly megrendezett járási orosz nyelvű szavalóverseny I. díját iskolánk tanulója nyerte. Ezek a szép kivitelű szovjet folyóiratok nagyban elősegítik az orosz nyelv jobb elsajátítását iskoláinkon s megismertetik tanulóinkkal a kommunista társadalmat építő szovjet haza tanulóinak életét. Nagy Imre tanító, Bussa Egy hasznos értekezlet Ipolyszakállason a minap a környék művelődési dolgozói nagyon érdekes munkaértekezletet tartottak. Ipolybél, Lontó, Ipolyszakállas, Szete, Zalaba és Pásztó községekből gyűltek össze a művelődési otthonok vezetői és a könyvtárosok. Az értekezleten részletesen megbeszélték, milyen munkamódszereket használtak eddig és milyen akciókat fognak szervezni a jövőben. Lontón és Szetén nagyon jól beváltak például a fényképekkel tarkított villámújságok. Ipolyszakállason Kepaza elvtársnő hangosan beszélőben sugárzott adásai mozgósították, szervezték a szövetkezetesek munkáját. Ipolybélen mintaszerűen szervezték meg a Művelődési Otthon munkáját. Staačík elvtárs, járási művelődési felügyelő és Tóth elvtárs, a Zselízi Művelődési Otthon igazgatója is részt vettek ezen az értekezleten. Irányító és szervező munkájuk teljessé tette az értekezlet sikerét, A vu-hani kohóművek acélgyártó résziege Megjelent a Korunk 9. száma A Korunk legújabb számában többek között Kallós Miklós: A béke követségében, Németi László: A szovjet holdrakéta találati pontossága, Viktor Ambarcumjan: A kosmogónia néhány kérdése és Faragó József: Népköltészeti kapcsolataink kutatásáért címmel írt cikket. A Tények és Érvek című rovatban Mellékgazdaságok szervezési alapelvei a kollektív gazdaságokban, Geológiai és ipari fejlődés, a Világgazdaság, Világpolitika című rovatban pedig Békeövezet a Balti-tengertől az Adriáig című cikkek találhatók. A 160 oldalas Korunkban ezenkívül gazdag anyagot tartalmaz a Krónika, a Szemie és bírálat, valamint a Tudomány című rovat. (b) mert a művelődési dolgozók a kölcsönös tapasztalatcsere után részletesen elemezték munkaterveiket. Lontón átszervezik és kibővítik majd a művelődési otthon vezetőségének aktíváját. Pásztó és Szete szövetkezetei versenyeznek egymással. Ezentúl a művelődési dolgozók is versenyezni fognak. Ipolyszakállason a könyvtár munkáját fogják megjavítani, Szetén vetített képekkel tarkltot mezőgazdasági előadásokat szerveznek majd. Az értekezlet részletesen elemezte az Ipolyvölgy községeinek helyi viszonyait, aprólékosan megbeszélték a résztvevők a sikeres munkamódszerek formáit. A szövetkezetek célkitűzéseit véve alapul, megállapították a kulturális és a felvilágosító munka feladatait. Ez az értekezlet nem a szokásos munkaértekezlet volt. Valami több annál. Magában foglalta a tapasztalatcserétől kezdve a tervezésig a művelődési munka szervezésének és irányításának minden tényezőjét. Az értekezlet résztvevői így fogalmazták meg munkájuk és gyűlésük jellegét: „Az Ipolyvölgy szocialista kultúrájának kiskongresszusa." És talán találó is ez a kifejezés. Mi, az értekezlet résztvevői örömmel vettünk részt a munkában, mert az élő feladatok megszervezésének szellemében egyéniségünknek és a követelményeknek megfelelő hangulat nyomán szerves tényezői lettünk a gyűlésnek. Valószínű, hogy a járási nemzeti bizottság művelődési osztálya egy negyedév elmúltával újból szervez hasonló értekezletet. Mi csak azt szeretnénk, ha a jövőben az ilyen értekezleteken részt vennének a HNB titkárai is. hogy szorosabb leayen a kapcsolat a művelődési dolqozók és a népi szervek dolgozói között. Hisszük, hogv »z hasznos lesz. Hrubják Emil, Szete Fiatalok kulturális munkája Érsekújváron Vége a nyárnak, és ezzel befejezték munkájukat a nyári kuitúrbrigádok is. A Csemadok helyi csoportjának fiataljai Záhorszký Elemér vezetésével ugyancsak kivették részüket ebből a munkából. Falvakban és városokban jártak, voltak ögyallán. Párkányban, Farkasdon, Bátorkeszin, Kürtön és Bajcson. A színjátszás mellett sokat dolgoztak a fiatalok, különösen Csongrády Ernő, Mózes György és Novák István, akik a technikai munkákban is szorgalmasan segédkeztek. Nemcsak a felnőttek dolgoztak egész nyáron, a kicsinyek, a tízévesek is kitettek magukért. A Csemadok Gyermekszínpadának ambiciózus és tehetséges kis tagjai, Csongrádv Katóka. Jócsik Klári. Dobossy Agi, Esse Éva, Kovács Marika, Balla Zsuzsi, Barák Agi, Szládecjek Joli és Agi, Horváth Jutka, Czuczor Joli, Szúdor Marika, Landesz Ilonka, Bauer Júlia, Vanvó Marika, Zalavári Zsuzsika, Asztalos Miska, Barusz Laci, Balogh Feri és Takács Tibor mindnyájan feláldozták szabad idejüket azért, hogy egy jól sikerült műsor keretében játékkal, tánccal, dalokkal szórakoztassák a kicsinyeket és felnőtteket. A tizenegyéves magyar iskola részéről Dráfy József igazgató teljes megértéssel pártfogolja a Gyermekszínpad működését, és Thirringné Thain Margit tanítónő igazi hozzáértéssel, Szeretettel segít az irányításban, a rendezésben. A Csemadok helyi szervezetének vezetősége minden anyagi és erkölcsi támogatást megad a Gyermekszínpad működéséhez. Az érsekújvári gyerekek példamutatók a műkedvelő színjátszás továbbfejlesztésében és komoly biztosítékai a közeljövő színjátszó gárdájának utánpótlásában. A Gyermekszínpad életrehívója és vezetője Štefánik Ottilia Magdolna, aki egész szívét adja a gyermekeknek és a kultúrának. Dolgoznak a tízévesek, a húszévesek és komoly tervek szerint a további korosztáílyok sem maradnak ki a kulturális munkából. Külön elismerést érdemel Roszkopál Klári, nemcsak mint táncos, hanem mint \itűnő táncpedagóaus is, Ruzsicska Marika és Kiss Magda, akik a zongoránál mutatták be tudásukat és tehetségüket. S. M. Érsekújvár e ÜJ SZÖ 7 * 1959- Október 17,