Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-10 / 251. szám, csütörtök

Forgandó szerenese ,,Szerencse szekerén okosan ülj, úgy forgasd kerekét, hogy ki ne düij" — int Balassa Bálint, a nagy magyar költö „Forgandó szerencse" című gyönyörű köl­teményében. Nem tudom, milyen tapasztalatai vol­tak nagy elődünknek a szerencsekerék forgandóságával, annyi azonban biztos, hogy semmi esetre sem gondolt olyan szerencsekerékre, amellyel a napokban volt alkalmam megismerkedni a prágai postaalkalmazottak üzemi klubhelyiségé­ben. Az ünnepélyesen feldíszített tágas te­jemben, mely színültig megteli érdek­lődőkkel, szól a zene. Hangjai össze­vegyülnek a jelenlévők zsongó tereferé­jével, tréfás bemondásaival. — Ugyi kérem, még sohasem von olyan szerencsém. Maga talán nyerni akar? — hallom a mellettem lévő asz­taltól. Egy idősebb nő fordul ezzel a kérdéssel ismeretlen asztaltársához, hogy megrövidítse a várakozás perceit. — Ha nem hisz a szerencséjében, akkor minek jött ide és miért vett sorsjegyet? — vág vissza epésen a kérdezett és sértődöt­ten elfordul, tudtára adva a másiknak, hogy nem kívánja az ilyen beszéddel hangulatát rontani. Igaza is van. Felesle­gesek a jóslatok,, a találgatások. Várjunk csak türelemmel az eredményre, nemso­kára minden kiderül, csakhamar minden­ki megtudja, mit tartogat számára tar; solyában a szerencse. Az olvasó bizonyára már régen tudja, hol vagyunk, mire is várunk tulajdonkép­pen? Hát persze, hogy nem másra, mint az állami osztálysorsjáték tizenegyedik húzására. Bár ezt a bejáratnál jól lát­ható helyen feltüntetett felirat: „A ta­karékpénztárak a dolgozókat szolgálják" nem árulja el teljes pontossággal, in­kább takarékosságra serkent, de az emelvényen felállított két szerencseke­rék láttán nyilvánvaló, mi van itt ké­szülőben. Igen. jó helyen járok, gondolom meg­nyugodva, mert mint két sorsjegy bol­dog tulajdonosa, nekem is fontos, hogy a többi szurkolóhoz hasonlóan részt ve­gyek a húzáson. Egymillió nyolcszázezer szám kerül itt ma kisorsolásra, fővá­rosunk háromszázezer sorsjegytulajdono­sa és ki tudja még hány százezer dol­gozó várja türelmetlenül a ma esti ered­ményeket. — Ki tudja, talán holnap ilyenkor már ötven darab ezres üti a markom — gondolom és azon töröm a fejem, mit is kezdek majd vele. És bár nagy pénz ez az összeg, úgy vélem, nem kerülne különösebb fáradságomba, hogy megfon­toltan, de mégis elköltsem. Már régen ffij a fogam egy bőrkabátra, a családot is igényesebben felruházhatnám, no meg az előszobába is kellene egy szőnyeg. Persze a bútorzaturtk is hiányos, ki­egészítésre szorul. És ha maradna a nye­reményből, csak természetes, hogy azt a csekély tizenkét darab ezrest rászán­nám egy ktpai útra, hiszen a TU-104-en még nem repültem és már gyermekko­rom óta elérhetetlen vágyálmán a Tá­volkelet rejtélyeibe való behatolás. Ábrándozásomból csengettyű hangja riaszt fel. Az emelvényen felvonul a hét­tagú bizottság és komoly ünnepélyesség­gel elfoglalja kijelölt helyét. A bemutat­kozás után a bizottság einöke ismerteti a húzás szabályait. Pionírkendős kis­fiú és kislány lép a szerencsekerékhez és szakértelemmel munkához lát. Egy előzetesen odakészített kazetta — számo­kat tartalmazó — gondosan öszecsavart tekercseit a szerencsekerékbe öntik és a tíz éves kisfiú teljesíti kötelességét: megforgatja a kereket, jó erősen, jobbra is balra is. A kislány sem rest, no mond­ja rá senki, hogy kévéséé érti dolgát: sorra húzogatja ki a megforgatott szá­mokat, melyeknek mindegyike pénzössze­get képvisel. Először a tíz- és az ötven koronás nye­remények, majd az ötszáz koronások ta­lálnak gazdára. Feszült figyelem, vára­kozás. Mindenki sorsjegyeit tanulmányoz­za, jegyezget, összehasonlítja őket. Időn­ként egy-egy örömteli felkiáltás, vagy sóhaj zavarja meg a csendet. A nagyobb nyereményekre csak a húzás végén ke­rül sor. — Megöl ez a várakozás — mondja a szomszédom — de azért mégis örülök, hogy még nincs veszve... ha azt az ötvenezrest... — Ötszáz koronát nyertem, de kár, hogy csak ily keveset — kiált fel csa­lódva egy idősebb úr az éppen kihúzott szám hallatára. — Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb — vigasztalják társai. De az öregúr összecsomagolja pa­pírjait és zsémbesen távozik, hogy he­lyet adjon egy másik reménykedőnek. — Már alig állok a lábamon, ülve talán nagyobb szerencsém lesz — reményke­dik a jövevény és most már o teríti ki paksamétáját az asztalon. Csenget a telefon. — Felvilágosítást csak a húzás után adunk. Hívjon egy óra múlva — utasítja a bizottság egyik tag­ja az idő előtt kíváncsiskodókat. — ' Miért forgatja az a gyerek a ke­reket oly lassan? — bírálja a kisfiú munkáját egy elégedetlen tudálékos. — Persze és miért éppen balkézzel? — te­szi hozzá egy másik. — Ha jobb kezét használná és nem állna oly közel a ke­rékhez, biztosabb volna a siker — jó­solja egy mindentudó. Az elfáradt gye­rekeket két másik váltja fel. Nem könnyű feladatba vágták fejszéjüket. Miközben őket, meg a körülöttem lévő­ket figyelem, eszembe jut a két sorsje­gyem. Eddig még semmit sem nyertem. Csak nem?... lehetséges volna, hogy ma sem?... gondolni sem merek rá, hi­szen oly körültekintő gondoskodással akartam befektetni a nyereményt, élvezni a pénzt. És a húsz korona? A két sors­jegy ára? Nem kellett volna inkább meg­takarítanom ezt az összeget? Sok kicsi t sokra megy, mondják a bölcsek és hát a felirat a bejáratnál is ezt célozza... Csalódottan távoztam a teremből. Ta­pasztalatokon kívül mást nem nyertem. Merész terveim füstbe mentek. De hát mit csináljak, amikor annyira szeretem a szerencsejáték kellemes izgalmát? Hosz­szas tépelődés után elhatároztam, hogy nyeremény-betétkönyvre fogok takarés­kodni. Ez mégis csak biztosabb és ered­ményesebb! De azért a legközelebbi hú­zásra megint veszek két sorsjegyet. Vagy legalább egyet. Egyet feltétlenül ve­szek! KARDOS MARTA BŰTG Ez' a Lakószobabútor még ebben az évben kapható lesz. A Csemadok losonci helyi szerve­zetének színjátszói felújítják a Jókai­Földes: Kőszívű ember fiai című drá­máját. Az eredeti szereposztásban előadott dráma annak idején Loson­con nagy sikert aratott. A darabot szeptember 19-én Ipolyságon mutat­ják be először a losonciak. Utána Lo­soncon, Füleken, és még több helyen szándékozzák a darabot színre hoz­ni. (sl) Hogyan rendezzük be lakásunkat? — kérdezik sokan. Erre ad választ a prágai Fučík-parkban a napokban megnyílt „Bútor és lakás" kiállítás. Nemcsak azok szorulnak tanácsra, akik azonnali megoldást keresnek, a többség látni, tudni akarja, mi lesz jövőre és még később kapható, hogy ehhez igazodhasson jövendő lakása berendezésénél, vagy a meglévő át­rendezésénél, felfrissítésénél. Ebből indultak ki a kiállítás rendezői, ami­kor három különálló részre osztották fel a bútoripar gyártmányait. Az első, F betűvel megjelölt pavi­lonban a jelenleg kapható lakbe­rendezési tárgyakat mutatják be és néhány mintadarabot az utolsó ne­gyedévben piacra kerülő bútorból. Ebben a pavilonban tehát semmi újat nem látunk, de abból, ahogy az adott bútorral az egyes „szobákat" berendezték, tanulhatnak azok, akik éppen lakásberen'dezési gondok előtt állnak. Ki is használják az alkal­mat, hogy problémáikat a helyszí­nen tárgyalják meg a tanácsadók­kal. Nem egy ilyen alapos megbe­szélésnek voltam fültanúja. Hogyan helyezzem el a bútoraimat, milyenre festessem ki a lakásomat, ha ilyen és ilyen bútort szeretnék venni, mi­lyen szőnyeget tegyek a lakószobá­ba, milyen függönyt, csilárt vegyek a hálószobába ? — röpködnek a kér­dések és a felvilágosítást adók pa­pírral, ceruzával a kezükben türel­mesen rajzolnak, magyaráznak, vi­tatkoznak, ha a kérdező túlságosan konzervatív álláspontra helyezkedik. A legtöbb kérdés a szektorbútorból összeállított szobákra vonatkozik. Az egyes kiegészítő bútordarabok eladása bizony eléggé akadozott a múltban és még most sem készül­nek olyan mennyiségben, mint ami­lyen szükség volna. Nem csekély azok száma sem, akik rögtön vásá­rolnak is. A kiállított teljes szoba­bútorok megrendelhetők és 2-5 na- m' ; k elhelyezésére szolgál). A toa­lett asztal fiókokkal ellátott modern (M. Jelinek felvételei) osztott szekrény (a szekrény felső része a használatban nem levő hol­pon belül szállítják. S most két perc alatt egy évet öregszünk. Az E pavilonban már 1960-at írnak. Az itt látható búto­rokat jövőre fogják 1 gyártani. A kü­lönbség nem egy év, sokkal több. Végre bekövetkezett az a fordulat, amelyre oly régen vártunk. A búto­rok kisebbek, alacsonyabbak, köny­nyedébben hatnak, mert lábakon nyugszanak. A bútorok formájában nincs is olyan nagy változás. De elég egy másképpen meghajlított karosszék és főleg a vidámabb, me­részebb színösszeállítás, a modern mintájú szőnyeg, az egyszerű, de amellett elegáns vonalú csillár, álló­lámpa, hogy a szemre kellemeseb­ben hasson, hogy kulturáltabb jelle­get adjon az egész berendezésnek. Eltűntek a régi nehézkes hálószobák, m t-ygxr-' ******** ********* ***** ******* * ***** *********** * * ******* ***** ******** ******* * * * ***-kir> a magasabb szakképzettség elérésé­ben is. Olyan tanfolyamok is létesülhet­nek, amelyek a népművészeti csopor­tok támogatását szolgálják. Ezzel a művelődési formával a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság már nagy eredményeket ért el különösen a cseh kerületek­ben. E tanfolyamok képezik ki a ke­rületi székhelyen a népi együttesek rendezőit, a népi zenekarok és dalár­dák karnagyjait. Ismert művészek és szakemberek előadásai ismertetik a marxista esztétika és a művészettör­ténelem alapvető kérdéseit, színházi rendezők segítenek az együttesek műsorának összeállításában stb. Ilyen tanfolyamok tehát csak ott lé­tesülhetnek. ahol állandó színház vagy nagyobb zenei eqvüttes műkö­dik. és e szervezet a kerületi nép­művelési otthonra, a CSISZ-re és a szakszervezetre támaszkodik. A ke­rületi filmigazqatóságok támogatásá­val filmegyetemek is létesülhetnek, melvek fejleszthetik a nézők ízlé­sét és megtanítják őket a filmtermé­kek helyes esztétikai, művészi és eszmei értékelésére. A népi egyetemek A népi egyetemek előadássorozatait továbbra is a Tudományos és Poli­tikai Ismereteket Terjesztő Társaság kerületi bizottságai rendezik a kerü­letek székhelyén. Az előadássoroza­tok egy-két szemeszterre oszlanak, kimerítik az előadás anyagát s a nehezebb elméleti kérdések megér­tését szemináriumi gyakorlatokkal b'ztos'tják. A népi egyetemek előadói elsősorban a főiskolák és kísérleti intézetek tudományos dolqozóinak köréből kerülnek ki; a hallgatók a tanfolyam befejezéséről írásbeli bi­zonylatot kapnak. Ezenkívül a Tudományos és Politi­kai Ismereteket Terjesztő Társaság­nak a kerületi székhelyeken rende­zendő nyilvános előadássorozatai ke­retében, Szlovákia legnevesebb politi­kai, tudományos, technikai és művé­szeti dolgozói, szakmunkájukba vágó témakörből, illetve kutatómunkájuk legújabb eredményeiről fognak be­számolni. A főiskolai tanfolyamok A főiskolai tanfolyamok az isko­lán kívüli rendszeres önképzés leg­magasabb fokát képezik. Ez a mű­velődési forma főiskolai szinten fog lehetőséget nyújtani azoknak a dol­gozóknak, akik nincsenek abban a helyzetben, hogv a főiskolák esti tan­folyamain részt vegyenek, illetve mint távhallgatók kerüljenek a főis­kolára. A főiskolai tanfolyamok ke­retében az egyes tudományágak rész­letterületeiről olyan mélyreható is­meretek szerezhetők, melyek a hall­gatók magasabb képesítését szolgál­hatják. E tanfolyamok a főiskolai végzettségű dolgozók számára is nyújtanak majd előnyöket, amennyi­ben tudásukat bővíteni akarják és a tudomány legújabb fejlődéséről kí­vánnak ismereteket szerezni. A fő­iskolai tanfolyamok jövőbeni megnyi­tása elsősorban a főiskolák együtt­működését feltételezi. E tanfolya­mok megnyitása csak alapos, sokol­dalú előkészítés után történhet meg. A felvázolt művelődési rendszer megvalósítása már megkezdődött. A Tudományos és Politikai Ismerete­ket Terjesztő Társaság kerületi szer­vezetei a helyi lerietőséqeknek és követelményeknek megfelelően már e hetekben kiválasztották a legmeg­felelőbb művelődési formákat. így pl. Bratislavában a téli hónapokban népi politechnikum keretében az atom­energia békés felhasználásáról tar­tanak majd előadásokat; a népi egye­tem alapvető előadássorozatait ez évben már három helyen (kerületi népművelési otthonok) fogják lefoly­tatni. Dolgozóink látókörét ezenkívül legjobb szakembereink magasszíntú előadássorozatai bővítik majd a ter­mészet- és társadalomtudomány leg­fontosabb kérdéseinek köréből. Vé­gül Bratislavában főiskolai tanfolya­mok is létesülnek a statisztika, elektronika és automatizáció köréből. A bratislavai kerületben a tudomá­nyos világnézet terjesztésére négy új járási népi akadémia indul. Nyitrán a népi egyetem előadás­sorozatai felölelik ez évben a mar­xista filozófia, nemzetgazdaságtan, ökonómia és a természettudományok széles ágait. Továbbá új népi akadé­miák létesülnek a nyitrai kerület hat járási székhelyén és üzemi politech­nikum indul Novákyban. A Banská Bystrica-i kerületben is megnyílnak az új üzemi politechniku­mok a Smrečina és a žiari üzemek­ben. Banská Bystricán és Zvolenben a már működő népi egyetemek elő­adássorozatai lényegesen bővülnek. A kassai kerületben a kassai népi egyetemen kívül népi akadémiák lé­tesülnek Kežmarokon és Rozsnyón (bányászakadémia) és új szülői aka­démia indul Gálszécsen. Kevesebb eredményt mutat fel egyelőre a žilinai kerület, ahol ed­dig a népi egyetemen kívül csak egy népi akadémia létesítése van terv­be véve Pov. Bystricán. A prešovi kerületben az előkészületek még nem fejeződte''; be. Az eddig előkészített és a további tervbe vett előadássorozat tehát nemsokára megindul. Dolaozóink tíz­ezrei újabb tudományos és politikai ismeretekkel gazdagodva, kultűrfor­radalmunkat győzelemre viszik és a szocialista építés befejezésével egy­bekötött naqy feladatokat jobb esz­mei, tudományos és technikai felké­szültséggel fogják vécézni. VIETOR MARTON Ilyen konyhában öröm főzni a hatalmas konyhakredencek, az agyonzsúfolt lakószoba. Azáltal, hogy kisebbek, könnyebbek a bútorok, a szoba tágasabb, levegősebb, ottho­nosabbá válik. Főleg úgynevezett kombinált lakószobákat állítanak ki. A karosszékek színe különböző, sőt egy szobában két különböző színű rekamié is lehet. A bútorhuzatok világosak, legtöbb­Lakószoba-részlet. 1960-ban kerül a piacra. ször egyszínűek, és ha van is minta, csak apró. A régi nagyvirágos min­ták korszaka letűnt. A székeken, karosszékeken rugalmas ülőpárna. A hálószobákban nincs más, mint két rekamié, vagy heverő, éjjeli­szekrélyeket helyettesítő kisasztal, a mennyezetig nyúló, ügyesen be­kisasztal, amelyben a tükör az asz­tal felső lapjában van elrejtve. A konyha olyan, mint egy laborató­rium, jóformán műanyag az egész. A kiállítás látogatói nem felületes szemlélők. Alaposan megbírálnak minden darabot. Az emlékkönyvben kevés a szokásos pársoros dicséVő vagy elmarasztaló megjegyzés. £z emberek tanácsot adnak, hosszan, aprólékosan írják meg véleményü­ket. Az egyik látogató fáradságot nem kímélve pontosan lerajzolta, hogyan képzeli el az edénymcsogatő elhelyezését a beépített konyhában. Ez a kiállítás nemcsak, a látogatók­nak ad képet arról, milyen irányban fog fejlődni a bútor gyártása, hanem a kiálítókat is tájékoztatja a fo­gyasztók kívánsánairól, nézetéről, ellenvetéseiről. Bizonyára nem egy tanácsot fel is fognak használni. A közvéleménykutatás céljára szolgál az az ügyesen összeállított reklámbrosúra is, amelyben például a következő kérdések vannak: Van­nak olyan bútordarabok, amelyeket a kiéliításon látott, de lakásŽ berendezésének kiegészítésénél szüksége lenne rájuk? Ha kétszo­bás lakása volna, az egyiket ki­mondottan hálószobának, vagy re­kamiékkal kombinált lakószobának rendezné be ? A lakástextil színe mindenütt összhangban van a be­rendezéssel és ha nem, hol tapasz­talt ízléstelenséget? stb. Tizennyolc kérdést tesznek fel, s az emlékköny­vekbe írt bejegyzésekből ítélve va­lószínűleg részletes válaszokat fog­nak kapni. A harmadik pavilon megoldása egészen eredeti. Az új lakásegysé­gek méreteire szabott szobákra van felosztva. Minthogy ezek nem túl nagyok, kénytelenek voltak a búto­rokat kisebb helyen is tetszetősen, célszerűen elhelyezni. Az itt kiállí­tott bútorok nagyrészt kísérleti da­rabok. A bútortervezők szembesítik elképzeléseiket a jövendő típusla­kások lakóinak elképzeléseivel. És hogy terveik általában tetszést arat­tak, azt a látogatók részéről elhang­zott dcsérő megjegyzések bizonyít­ják. Természetesen ezek még nem végleges megoldások. De ahogy az építőiparnak fel kel készülnie az egymillió kétszázezer lakás felépí­tésére, ugyanúgy fel kel készülnie a bútortervezők­nek ezen lakások berendezésére. Ha a régi nagy, ne­héz darabokkal lennének kényte­lenek az emberek új lakásukat be­rendezni, saját maguk már el sem férnének benne. Nem ez az első bútorkiállítás, amit láttunk és bizonyára nem is az utolsó. A ré­gebbi kiállítások­nak azonban volt egy kt_:ös hibá­juk: csupán kísérleti mintadarabo­kat mutattak be. Ez a kiállítás a la­káskultúra fejlesztésében komoly lépést jelent előre. Tanít, de ugyan­akkor a közeljövőben megvárásol­ható bútorokat is bemutatja a fo­gyasztóközönségnek. KIS ÉVA ŰJ SZfi 7 * 1959. szeptember 8..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents