Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-05 / 246. szám, szombat

Jól készültek a bányásznapra Holnap immár tizedszer ünnepeljük a bányászok napját. A jubileumi évforduló különös feladatokat r6tt az ünnepségek előkészítőire. Az idei bá-!yásznapcs jobban, mint bármikor azelőtt kifejezésre jut az a nagy szeretet és megbecsülés, amelyben dolgozó társadalmunk a bányászokat részesíti. A bányásznap jubileumi megünneplésére gonddal készültek a bányászok is. A 10. bányásznap tiszteletére felajánlásokat tettek s ezeket jóval a határidő előtt teljesítették. A bányászok tehát méltón várják és köszöntik nagy napjukat. Érthető, az előkészületi munkáknál nem maradtak le a bányák kulturális együttesei sem. Rozsnyó-bányán például négy hétig folyt a gondos készülődés. Az üzemi klub csoportjai mind arra törekedtek, hogy a bányásznapon minél sokoldalúbb kulturális műsorral szórakoztassák a bányászokat. Az előkészületi munkákban tanúsított magatartásukért különösen a tánccsoport, valamint az ének- és zenekar tagjai érdemelnek elismerést. E csoportok tagjai Ehrlich Gyula vezetésével hetek óta minden szerdán és pénteken több órán át próbáltak, hogy a bányásznap előestéjén bemutatott műsoruk minél jobb, minél színvonalasabb legyen. A nagv ünnepélyre esztrádmüsorral készültek. A több mint kétórás műsorban vidám jeleneteket, ének-, tánc- és zeneszámokat mutatnak majd be. Bíznak a sikerben és a jól összeállított műsorral minden bizonnyal a bányászok is elégedettek lesznek. Az üzemi klub csoportjai ez idén méltóbban készültek megünnepelni a bányásznapot, mint bármikor eddig. A jubileumi évforduló mindannyiukat kötelezi. Elhatározásukat sarkallta, hogy az üzemi klub — a csoportok nagy megelégedésére — újabb kulturális felszereléssel gazdagodott. Nemrégen szerelték fel a televíziót, s műsorának majdnem annyi a nézője, mint a helyi filmelőadásoknak. Egyetlen problémája az üzemi klubnak, hogy ősszel a csoportokból többen katonának mennek. Ez átmenetileg visszaveti a klub kulturális munkáját. A vezetők azonban bíznak abban^_ hogy a bevonulók helyét rövidesen újak foglalják el, akik ugyanolyan lelkes ápolói lesznek a kultúrának, mint elődjeik. A klub vezetősége ugyan szinte minden erejét a bányásznap! Ünnepségek szervezésére fordította, de azért nem feledkeznek meg a további tennivalókról sem. Tudják, hogy közeledik az őszi — téli időszak, a színjátszás Idénye. A bányásznap! műsor bemutatása után egy háromfelvonásos színmű betanítását tervezik. (b) Alkonyi séta Bagdadban készült lepénnyel és paradicsommal együtt 100 filsbe (egy fils a dénár ezredrésze) kerül az ilyen vacsora, melyet azonban nem mindenki engedhet meg magának, ha figyelembe vesszük, hogy a nem szakképzett munkás napi bére 300 fils. A bagdadi bazár egyik sikátora H A minisztériumok s közhivatalok a valaki abban a szerencsé- épületei előtt mindig találkozhatunk a bárki rendelkezésére álló írnokokkal. Ez a foglalkozás itt a lakosság ben részesül, hogy az Iraki Köztársaságba látogathat, mely a* Közép-Keleten magára vonja jelenleg 90 százalékának írástudatlansága kömind barátaink, mind ellenségeink figyelmét, úgy a következő furcsa élményben lehet része. Az utasszállító vetkeztében jól jövedelmez. Az írnok a megrendelő külsejével, ruházatával és a megrendelt szöveg fontosrepülőgép a hajnali szürkületben ságával kellő arányban állapítja meg megközelíti Bagdadot, de ahelyett, hogy leszállna, elsuhan fölötte, és folytatja útját. A stewardess a meghökkent kíváncsiskodók kérdésére mosolyogva válaszol: „Bagdad ködös, nem bocsátja be gépünket." így a repülőgép utasa arra kényszerül, hogy egy-két napot a Perzsa-öböl közvetlen közelében fekvő Basrában töltsön, és csak azután repülhet viszsza Bagdadba. Jóllehet ez nem fordul elő rendszeresen, de e váratlan utazgatás oka mindig ugyanaz: Köd Bagdadban. Igaz, hogy ez a köd egészen különös. Kavargó homok okozza, mely ugyanolyan fojtogatóan nehezedik a városra, és éppúgy zavarja a légi közlekedést, akár a hírhedt londoni köd a Themse-menti metropolisban. A porfinomságú homok felhőit sivatagi szélviharok hordják Bagdad fölé. A homok mindenüvé behatol — a lakásokba, a közlekedési járművekbe, a ruha és a fehérnemű alá, sőt a szorosan záró fedelű órákba, s a fényképezőgépek kényes szerkezetébe is. A homokfelhők egy-két nap múlva eltűnnek, de néhány nap eltelte után visszatérnek és ismét sok kellemetlenséget okoznak. Az idegen figyelmét már az első bagdadi séta is sok érdekességre hívja fel. Az utcákon, különösen estefelé, mint nálunk búcsújáráskor, úgy. nyüzsög a sok-sok ember. Számtalan mozgó elárusítóhelyen gyümölcs. italok, apró ajándéktárgyak, fehérnemű stb. kapható. Szembeötlők a sült szafaládét, kolbászt kínáló, prágai utcai árusok kis kocsijára emlékeztető mozgó bódék is. Itt azonban a parázsló faszén fölött hentesáru helyett drótszálra fűzve öt szelet birkahús sül. Feketelisztből fáradozása díját. A járdára állított kis asztalkáján néhány perc alatt űrlapot tölt ki, kérvényt ír, de szenvedélyes hangú szerelmes levelet is, mind a megrendelő, mind saját zselyó jobb partja fölött hirtelen bíborszínűvé válik. A fenséges napkorong lassan tünedezni kezd a láthatáron. Az égbolt a bengáli tüzek pazar színeiben játszik, de csak egy pillanatra, amíg a napkorongot teljesen el nem nyeli a vak sötétség, mely szinte átmenet nélkül borul a városra s csupán az utcai világítás és a színes neonreklámok éles fényei száműzik a város peremére. Az emberek munka után itt is sétálni mennek, szórakozást, pihenést keresnek. A mozikban nyáron „uborkaszezon" van. Az emberek inkább a friss levegőn, erős kávét, illatos teát, avagv jégbehűtött italokat fogyasztva élvezik az estet. Ez persze nem vonatkozik a bagdadiak többségére! Hogy pontosabban fejezzem ki magamat, a járókelők közül hiányzik a slumok, a város peremén a monarchia és a brit önkényuralom idejéből visszamaradt nyomortanyák lakói. Ezek a nincstelenek agyagból összetákolt nyomorúságos kunyhókban húzódnak meg, melyek fedetlen, csupasz négy falának egyikét ajtó Bagdadi utca be legnagyobb megelégedésére. Á tapintatos titoktartásért — úgymond — százszázalékosan szavatol! A bagdadi nyári esték alig hasonlíthatók össze a Prágában, Bratislavában, vagy hazánk bármely más városában eltöltött nyáresti órákkal. Elsősorban a hőmérsékletben mutatkozik legalább 15, de néha még több fokos eltérés. Itt az alkonyat is merőben más. Igen rövid ideig tart, úgyszólván alig észlelhető. Ogy kezdődik, hogy az égbolt a Tigris fonek, a Népfront vezérének. A fivérek megegyezésre jutottak a genfi egyezmény alapján. Elhatározták, hogy a demokratikus szabadságjogokat "az egész országra kiterjesztik, a partizánhadsereget és az általa ellenőrzött területeket a királyságba olvasztják, a népfront képviselőit felveszik a kormányba, a semlegesség és a békés egymás mellett élés külpolitikáját fogják folytatni. Puma Pekingbe és Hanoiba utazott s megerősítette Laosz barátságát Kínával és Vietnammal. 1957 novemberében Laoszt az egyezmények alapján véglegesen újNyugati hírügynökségek tudósításai szerint a laoszi kormány Cfankajsektöl is katonai segítséget kért és az amerikai fegyvereket, löszért csankajsekista repülőgépek szállítják Laoszba. hogy segítségükkel letörjék a hazafias erők szabadságharcát. raegyesítették, Vong herceget miniszterként a kormányba felvették. Ennek az eseménynek nagy világpolitikai jelentősége volt. Most már a kínai határtól egészen a sziámi öbölig semleges folyosó létesült, amely a kínai déli területek biztonsága szempontjából nagy jelentőséggel bírt. A semlegesség megerősítette a nehéz amerikai nyomás alatt álló szomszédos Kambodzsa békés erőit. S áz a tény, hogy az egyik indokínai ország külső beavatkozás nélkül, tárgyalások útján érte el újraegyesítését, nagy hatással volt a dél-vietnami amerikai bábállam lakosságára. E fejlődést betetőzték az 1958 májusában tartott választások, amelyeken a Népfront kilenc mandátumot és a vele szövetséges semleges csoport négy mandátumot nyert a 21 mandátum közül. Ogy tűnt, hogy új idők virradnak Laoszra, az ország végre kivívta a békét és arra gondolhatott, hogy a XX. századnak megfelelő életet építsen ki. Kórházakra és iskolákra, gyárakra, utakra és hidakra, fürésztelepekre és traktorokra volt szüksége. ÉS ekkor az amerikaiak ellencsapásra készültek fel. Puccsot szerveztek, melynek segítségével az USA ügynöke, Szananikon miniszterelnök a Népfront képviselőit azonnal eltávolította a kormányból, a nemzetközi ellenőrző bizottságot kiutasította az országból s a királyi hadsereget támadásba küldte a partizánvidékek ellen. A genfi egyezményt minden vonalon megszegték, 1959 májusában a parlamentet feloszlatták és Vong herceget letartóztatták. Ostromállapotot hirdettek ki, a kormány a SEATO „védelme" alá helyezte magát s támadó szerződésről tárgyalt Thajfölddel és Dél-Vietnammal. Természetes, hogy ilyen körülmények között a felszabadító hadsereg védekezett a királyi csapatok támadásaival szemben. Laoszban tehát harcok folynak. Az amerikai propaganda most megkísérli az agressziót a „kommunista invázióról" terjesztett lármával leplezni. De 1959. augusztus 24-én maga az amerikai „Time" folyóirat is kénytelen volt jelenteni, hogy Laoszban 70 amerikai hivatalnok szervezi az amerikai hadianyag behozatalát és száz amerikai tiszt tagja a laoszi ,,francia"(!) katonai missziónak. A londoni „Economist" pedig augusztus 15-én a következőket írja: „Szananikone késznek nyilatkozott arra, hogy a laoszi hadseregbe fektetett nagy beruházásokat kommunistaellenes jelszavakkal és tettekkel hálálja meg az amerikaiaknak. Bírálói provokatívnak minősítik viselkedését. Az USA gyakorlatilag átvette a laoszi közigazgatás pénzelésének egész terhét egy sokat bírált segélyprogram alapján, mert ez a segélyprogram nagy lehetőségeket nyújt a korrupcióra". Az országot elárasztják Coca-Colával, amerikai cigarettával és nyloncikkekkel, míg a fa-, kávéés cin-kivitelt erősen csökkentették, hogy az országot az amerikai „segítségtől" tegyék függővé. Az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbizottságának jelentése megállapítja, hogy az amerikai segély öthatodát a hadsereg céljaira fordítják és hogy az amerikaiak Laoszt elárasztják pl. olyan villanykészülékekkel, amelyek egyáltalán nem használhatók, mert az áramellátás ehhez túl csekély. A Szovjetunió, Kína és Vietnam, mint a genfi egyezményt aláíró hatalmak, a nemzetközi ellenőrző bizottság azonnali egybehívását követelték. Nehru indiai miniszterelnök csatlakozott s követeléshez. Éppen most, amikor az Eisenhower—Hruscsovtalálkozó fényében a feszültség enyhítésének jelei mutatkoznak, az amerikai militaristák egy újabb háborús tűzfészket akarnak kialakítani Ázsiában. A béke vártáján álló népek azonban meghiúsítják e szándékokat. HARRY SICHROVSKY helyett lyuk ékteleníti. „Berendezésük" néhány sásgyékény, s a legnélkülözhetetlenebb edény; itt tartják a juhokat, kecskéket, a kunyhóban szorongó népes család „lakótársait" is. A legkülönfélébb fertőző betegségek, melyek közül a fekete himlő, a gümökőr és a trachoma a leggyakoriabbak, ezeken a siralmas nyomortanyákon állandó otthonra találtak. Lakóinak estéi éppoly örömtelenek, mint a nap bármely más órája. Állandó gond nyugtalanítja őket — nem lesz-e a holnap a mai napnál is rosszabb. Túlnyomó részük a földesurak terrorja elől elmenekült falusi, aki gyarapítja a városi munkanélküliek és az alkalmi munkások seregét. Csak most, a forradalom után lettek jobbak a kilátásaik. Csatornázott utcákban vízvezetékkel ellátott házakat építenek számukra, és egyre több a munkalehetőségük is. be Bagdad lakosságának több mint egyharmada még mindig ezekből a nyomorgókból áll. Az esténként a város utcáin sétálgató bagdadiak persze nem laknak ezeken a nyomortanyákon. Többnyire szakképzett munkások, munkásnők, kisiparosok, kishivatalnokok, akik emelkedő életszínvonaluknak megfelelően a munka után nemcsak a pihenésre, hanem szórakozásra is igényt tartanak. Amikor még uralkodójuk alattvalói voltak, nem maradt erre idejük, mert — bár sokkal kisebb volt a keresetük — naponta 12, sőt gyakran több órát is kellett dojgozniok. A járókelők többnyire férfiak. Rendszerint kettesével vagy kisebb csoportokban, egymás kezét fogva sétálnak, mindennapi gondjaikról, munkájukról, avagy a politikai eseményekről beszélgetnek. A vallási hagyományokhoz ragaszkodó igazhitű muzulmán csak kivételes esetben mutatkozik az utcán feleségével és csak igen ritkán lányával. A nők ezért csak egymás társaságára vannak utalva, és a helyi szokások szerint csupán nappal, mégpedig alakjukat tetőtői talpig takaró fekete száriba (a nők nemzeti viselete) öltözve mehetnek az utcára. A lakosság e köreiben még igen kevés az emancipált nő. A bagdadi gazdagok, a magasrangú hivatalnokok és velük együtt a még létező földbirtokosok brit klubokat utánzó helyiségekben zártkörű, számukra jellemző szórakozásnak hódolnak. A bagdadiak sétáinak célja rendszerint a világszerte híres bagdadi bazár. Egymásba torkoló, szűk, tekervényes utcácskák szövevénye ez, ahol az ember idegenvezető nélkül oly tájékozatlanul bolyong, mintha valami útvesztőbe jutott volna. Itt minden elképzelhető árucikk kapható. kezdve a különféle gyümölcsléktől és piperecikkektől a művészi veretű fémedényeken, amerikai rádiókon és svájci órán át egészen a kábítószerekig, melyek eladását törvény tiltja. Nem kivétel a különféle külföldi pénznemek uzsorás módon ^történő beváltása sem. Itt még a minden hájjal megkent utas is lépremegy és hamis „ninivei" régiséget vesz, garantáltan „valódi" „babiloni" alabástrom oroszlánt vagy valami hasonlót. Ugyanitt azonban - bár hallatlanul felvert árakon — gyönyörű, művészi kivitelű készítmények, ezüst fonállal átszőtt kelmék, házilag készített színpompás szőnyegek, ékszerek és édeskés orientális illatszerek is kaphatók. Ebben a városnegyedben már évszázadok óta alkudoznak a vásárlók. Nem túlzok, ha" azt állítom, hogy itt az a vevő, aki azonnal megfizetné a tőle kért összeget, aligha elégíterté ki az elárusítók kalmárkodó szenvedélyét. A bazár elején, vagy ha úgy tetszik, a végén van Bagdad egyik legrégibb kávéháza. Semmiben sem különbözik a többi hasonló kávéháztól, olyan, mint minden más arab kávémérés. Falak helyett sásgyékények választják el egymástól a sűrű füstfelhőbe burkolt helyiségeket. Napközben rendszerint minden padja és más ülőhelye el van foglalva. A vendégek alacsony asztalkák mellett ülve kis bögrékből fekete kávét Munkában a bádogosok a hivatal előtti járda szélén vagy sztakanokból, azaz poharakból (az orosz nyelvben használt sztakan eredetileg arab szó) illatos teát szürcsölve vitáznak, de újságot nem olvasnak, mint a mi kávéházaink vendégei, mivel a legtöbben közülük nem tudnak olvasni. Távolba meredő szemmel üldögélnek és hosszú szárú vízipipából eregetik a füstöt. A felszolgált kávé s tea valóban kitűnő. De itt, a varázsos kelet múltját idéző hangulatos ódon kávéházban is egyre gyakrabban fogyasztanak egyegy üveg coca-colát, avagy sinalcát, egyre inkább tért hódít a hűtőszekrény, s az egyenletes hőmérsékletet biztosító hűsítő berendezés is. ALOIS VOLF ÜJ SZÖ 7 * 1959- szeptember 2.