Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-05 / 246. szám, szombat

:* Békér n vilňquzik *_ A KOMMUNISTA ERKÖLCS REGÉNYE Vszevolod Kocsetov: A JERSOV TESTVÉREK A hajógyári munkásból újságszerkesztővé, majd regényíróvá lett Vszevolod Kocsetov nevét öt esztendővel ezelőtt, 1954 tavaszan kezdtük megismerni, amikor magyar fordításban megjelent A Zsurbin család című regénye és kevéssel utána láthattuk regényéből készült filmjét, a szovjet kinematográfia kimagasló alkotását. A modern világirodalom nagy családregényei, — Thomas Mann: A Budďenbrook-ház, John Galsworthy: Forsyte-Saga vagy Roger Martin du Gard: A Thibault család a polgári világ hanyatlásáról, nemzedékek ellentétéről és generációk harcáról adnak mesteri rajzot. Makszim Gorkij már egy jelentős lépéssel tovább tart. Az Artamanovok című regényében nemcsak a hanyatló orosz burzsoázia helyzetét ecseteli, hanem a polgári világ lassú züllésének és összeomlásának okait is megvilágítja. kocsetov első nagy nemzedék-regényében, a Zsurbin családban teljesen hátat fordít a polgári világnak. Matvej nagyapó, a Zsurbin család feje ott volt a hajógyári munkások közt, akik rohamra mentek a Téli palota ellen és a regény története idején, közel nyolc évtized terheivel a vállán, még részt vesz az új szovjet élet megformálásának munkájában. A századforduló táján született fiai a polgárháború hősei, és a béke napjaiban munkás kezükkel a termelés posztján végeznek élenjáró munkát. A harmadik nemzedék, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után született fiatalok, munkában és emberségben nem marad mögöttük. A hajóépítő „dinasztia" három nemzedéke a dolgozó ember, a munkásosztály történelemformáló erejéről, a munkáskéz teremtette új szovjet valóságról ad átfogó, művészi képet. Kocsetov a szovjet írók közt egyike az elsőknek, akik a termeiés éi a magánélet problémáinak össze» j kapcsolásában megtalálta a helyes j arányt. Bár helyenként fáraszt a ha- • jóépítés egyes fázisainak aprólékos leírása, a munkafolyamatok, a technológiai és technikai elemzések nem jutnak annyira előtérbe, hogy elnyomnák a tökéletes munkára és a magánéletben is tökélyre, tisztaságra törekvő ember rajzát. Oj regénye, a Jersov testvérek ha nem is jelent nagyobb emelkedést Kocsetov művészi pályáján, rendkívüli figyelmet érdemlő könyv. Már a Zsurbin családban magasra értékeltük, hoqv a szovjet valóságot nem törekszik felesleqesen eszményíteni. Zsurbinjai valóságos, élő emberek, akik nehézségekkel küzdenek, erős konfliktusokba keverednek, de mert áthatja őket a szovjet erkölcs, a vérükbe ivódott a szovjet élet parancsa: segíts és keresd a jót, az igazságot, tedd mindenkor azt, amit a közösség érdeke megkövetel — megtalálják a konfliktusok megoldását, a bonyodalmakból kivezető utat és van erejük ahhoz is, hogy hibáikat jóvátegyék. A Jersov testvérek-ben egy kohászati üzem életével ismerkedünk meg. A technikai leírások sehol sem fárasztanak és nem érezzük feleslegesnek őket, mert mindenütt hatványozottan érezzük a feladataival birkózó dolgozót egész emberi mivoltával, magánéletének örömeivel és gondjaival is. Az 1957-ben befejezett mű különösen a maisáqával és bátor hangjával kap meg. Maga a történet a XX. pártkongresszus után játszódik és ebből következik, hogy Kocsetov felelni próbál azokra a kérdésekre, amelyeket a szovjet életnek ez a sok viharral járó korszaka vetett fel. A regény belekavar a mélyvizekbe és onnan iszapot is hoz felszínre. Egy nap a megnevezetlen, de nagyon elevenen és reálisan megrajzolt tengermelléki város Vasművében megjelenik Orleancev, egy világfias modorú, nagytudású és széleslátókörű mérnök, a Nagy Honvédő Háború sokszor kitüntetett tisztje. Orleancev hízelgő modorával, nemkülönben bőkezűségével egy sereg barátot szerez, elsősorban olyanokat, akik ugyanúgy mint ő, a revizionizmus hívei és gyors karrierre vágyódnak. A szálak innen és onnan is boszorkányos üqyességgel, szinte észrevétlenül szövődnek és szorongó érzéssel vesszük észre, hogy a tisztakezű, jószándékú embereket az elbukás veszélye fenyegeti. Orleancev kitűnően ért ahhoz, hogy a XX. pártkongresszus által teremtett helyzetben megrendezze ráqalomhadjáratát Csibiszov, a gyár iqazqatőja és a kiváló munkájukért nagy megbecsülésnek örvendő Jersov testvérek ellen. A revizionista szélhámosnak sikerül mesterkedéseivel elérnie, hoqy nyugdíjba menesszék Platón Tyimofejevics főkohómestert, a Jersov testvérek leqidősebbjét- De Orleancev ilyen kis sikerrel nem éri be, a talpiq derék Csibiszov nyakát is ki akarja törni. Meqveszteqeti a sajtót, pamfleteket irat — jelszavakkal dobálódzó, nagyszájú csahos újságíró még akad mutatóba — elcsábítja az iqazqató titkárnőjét, ira-tokát hamisít, cselszövéseivel belekavar a város színházának viláqába, a városi pártbizottsáq titkárának és más személyeknek magánéletébe, végül azonban egész mesterkedése csődöt mond, az elcsábított és kiábrándult titkárnő beszélni kezd, megindul a leleplezés lavinája, mely Orleáncevet és hasonszőrű társait, a kártevők siserehadát félresöpri. Kártevők és a munka hősei! Érezzük, hogy Kocsetov a munka embereit jobban ismeri, mélyebben látja cselekvésük rúgóit, mert élt velük, a kenyerüket ette, látta örömüket és szorongatott helyzetüket is. Érezzük, hoqy velük és értük dobcq a szíve, féiti őket, agqódik sorsukért és olyan meleqséqqel állítja őket az olvasó elé, hogy sorsuk forrón érdekel, mi is féltjük, de mindenekelőtt becsüljük őket, mert olyan emberek, akiknek a „munka nemcsak a testi meqélhetés eszköze, hanem maqa a legfőbb életszükséglet lett", ahogy Marx mondja. Ez a munka nincsen elvonatkoztatva az élettől, hanem szerves része, éltetője és mozgatója. A kártevők, bármily színesen és érdekesen rajzolja meq őket Kocsetov, például a kaméleon Orleapcevet vagy a gnőmszerű Krutyihcs mérnököt, ezt a gyakorlati életben minden vonalon teljesen csődöt mondó „feltaláló" sarlatánt, nem egy •helyen túlságosan színpadiasak, mintha egy detektívregény lapjaiból tévedtek volna a reqénybe. Részben ez a túlzott qörbe tükör az oka annak, hogy míg a mű első felében szinte solohovi rangú, másik felében ez a művészi erő erősen lecsökken. Orleancev mesterkedése túlzásba csap, nem érezzük eléq hitelesnek, ahogy ez a minden hájjal megkent karrierista és intrikus qyerekes vaksáqqal hibát hibára halmoz, emberekkel szövetkezik, akikről messziről bűzlik, hogy ellenséqei a rendszernek. Hibának érezzük azt is, hogy Kocsetov teljesen feleslegesen helyenként szólamokkal él és üresen lelkendezik. Ez a hiba azért oly kirívó, niert a mű pártosságához és eszmei mondanivalója értékéhez semmi kétség nem fér. Mindazt, amit a szólamok kifejeznek, sokkal mélyebben és meggyőzőbben megtaláljuk Kocsetov páratlan szépséggel és erővel megrajzolt hőseinek jellemében és tetteiben. Amit Kocsetov az említett detektívszerűséggel és túlzásaival elvét, jő részben helyrehozza a legfiatalabb Jersov, a nagyon rokonszenves Andrej és Kapa szerelmének leírásában. Réqebben sok szovjet regényben kifogásolhattuk, hogy háttérbe szorul, elsikkad bennük a hősök érzelmi élete. A szerelmi és érzelmi élet elszegényedésének vádja Kocsetov regényét semmiképpen sem érheti. Gyengéd, finom lírával vannak átszőve az Andrej és Kapa találkozásának és összefonódó életüknek szentelt fejezetek és talán még ennél is mélyebb és ihletettebb a szuronyvágástől elcsúfított Dmitrij és a fasisztáktól valóságos emberronccsá torzított Lolja találkozásának és szerelmüknek drámai erővel megragadott története. A Vlaszov ka-tonává vált Sztyepán sorsa is megkapó. Kitűnő írói munka, ahoqy sorsát a többi Jersov élettörténetébe beleágyazza. A család lehetőséqet ad az „árulónak", a család széqyenfoltjának, hogy munkával vezekeljen és mesterinek érezzük, ahogy Kocsetovnak sikerül néhány rövid fejezetben Sztyepán új emberré válását meqrajzolnia. Szeretet és emberismeret, ezt érezzük a fejezetekben, amelyeket Guljajev színésznek vaqy Gorbacsovnak, a városi pártbizottsáq titkárának szentel az író. Vitalij Kozákov festőművész és feleséqe, a vasgyár kohójánál dolqozó Iszkra sorsát is elevenen ragadta meg > Kocsetov; az értelmiség köréből kiraqadott figurák, akiknek eqyéni problémái, maqánélete nem sziqetelődik el a szovjet valóságtól, melynek ők is szenvedélyes és nem egy esetben pártos formálói. Összeqezve elmondhatjuk, hogy a Jersov-testvérek érdekfeszítő, hasznos olvasmány, tagadhatatlanul az utóbbi évek egyik legjelentősebb szovjet regénye. Institoris Irén fordítása igen gondos, meleg és árnyalatos nyelvvel adja vissza a regény líráját, a párbeszédeit, epikus részeit qördülékenyen tolmácsolja és a technikai folyamatok leírásában is színes és eleven. EGRI VIKTOR ZOVJET EMBER Szocsiban az egyik kerthelyiségben Sura Alekszandrovna mellé sodort a véletlen. Harmincöt év köriili csinos, magas nő. Szeméből sugárzik az értelem. Igazi orosz típus. Szabadságát tölti itt. Éppen tegnap érkezett egyhónapos üdülésre a TU-104-es repülőgéppel. A Kuzbasz szénbányáinak egyik vezető mérnöke. Férjét a szívbaj vitte el, kisgyermekét szerencsétlenség érte. Mégsem csügged, csupa életerő, tettrekészség. Öntudatos, önálló ember, aki megszokta, hogy mindenben egyedül kell határoznia. — Nem érzem az egyedülélet — mondja —, a munkámnak élek, melyet nagyon szeretek M amely úgy lefoglal, hogy tökéletesen boldog vagyok. Érdeklődéssel hallgatja beszámolómat Csehszlovákiáról, a mi életünkről, kérdéseire alig győzök válaszolni. Tamara Szemjonovnával egy kirándulóhajón ismerkedtem össze. Ö is pü.enni jött ide Csukotka félszigetről, ahová hivatása szólította. Orvos. Az Uraiból származik, de miután Északon az évek során megszokott és megszerette az ottani élet nehézségeit, természetesnek tartja, hogy csak ritkán élvezheti a meleg éghajlatot. - A nagy távolság miatt - meséli csak háromévenként jár nekünk szabadság. Évente két hónapos szabadságra van igényünk - folytatja - de azt, a három év elteltével, egyszerre vehetjük csak ki Igen kellemes dolog, ha az embernek egyszerre hat hónap szabad ideje van nevet kedvesen. - Egy hónapig itt üdülök, majd utazni fogok és sorra látogatom rokonaimat, barátaimat, akikét utoljára három évvel ezelőtt láttam. - Ez a férjem - mutatja be a jómegjelenésíí középkorú férfit, altivei régi ismerősökként szorítunk kezet. - Kohász Csukotkán - teszi hozzá mosolyogva. Mihail Ignatov Volkov autómérnök. Voronyezsből való. Feleségével és két kisfiával saját autóján tette meg az utat Szuhumiba, ahol a család egész évi fáradozását piheni ki. Élvezik az egészséges tengeri levegőt, a fürdést és sötétbarna bőrükön látszik, hogy a nap forrón tűző sugarait is igen kedvelik. - Hadirokkant vagyok - mutat béna balkarjára. - A második világháborúban Berlin előtt sebesültem meg. Eredetileg autómechanikus voltam és csak leszerelésem után végeztem el a műszaki egyetemet. Sr.ergej Szergeievics Szokolnyikov ötven év körüli munkás. Az oreli bútorgyár asztalosa. Mint élmunkás ingyen tölti szabadságát az egyik szuhumii szanatóriumban. - Érsekújvár felszabadításáért küzdöttem a második világháborúban - mondja. - Jól emlékszem, mily nagy szeretettel fogadta a szovjet hadsereget az ottani lakosság. - Jól érezzük itt magunkat az aszszonnyal - folytatja - ránk f ér a pihenés. Feleségem tanítónő, de a napi munka után sem szűnik meg a gyermekekkel foglalkozni. Unokáinkat gondozza, mert édesanyjukat, lányunkat Kola félszigetére szólította a kötelesség. Tavaly küldték ki oda egy geológiai kutatócsoport tagjaként. A gyerekek most a Krim félszigeten töltik a szünidőt az artyeki pionírtáborban. Ivan Nyikiforoviccsal a jaltai kikötőben találkoztam össze. Feleségének és kislányának, Zinajdának mutogatta a hajókat. Zinajda első ízben látott tengert és ittlétét jó bizonyítványának köszönhette. Ivan Nyikiforovics egyszerű fehér vászonkabátján a Szovjetunió hősének aranyérdemrendjét viseli. A második világháborúban, mint kapitány a berlini utcai harcokban súlyosan megsebesült. Jobb keze ma is béna. De azért nem munkaképtelen. A harkovi kerületben állami tisztviselő. - Minden vágyam, hogy a baráti államokkal együtt továbbra is békében folytathassuk építő munkánkat. Csehszlovákiáról sok szépet és jót hallottam, .«•;nos még nem volt alkalmam felkeresni. Remélem, sikerül tervem, hogy mielőbb ellátogassak hazájukba és személyesen is meggyőződjem Csehszlovákia népének sikereiről. * * * Jöjjön csak Ivan Nyikiforovics és jöjjenek a többiek is, még nagyobb számban, mint eddig, hogy minél többen megismerjék hazánkat, népeinket, akik éppolyan szeretettel várják látogatásukat, mint amilyen testvéri barátsággal fogadnak a szovjet emberek bennünket. KARDOS MÁRTA Szabó Gyula fametszete Albin Brunovsky fametszete A nyitrai könyvtár eredményes munkája A nyitrai Kerületi Népkönyvtár sokrétű kulturális és társadalmi tevékenységet fejt ki. A könyvtár dolgozói a széleskörű olvasótábor megteremtése mellett — 1959-ben a terv szerint 4200-ra emelik a könyvtár állandó olvasóinak számát, akiknek ez évben 80 ezer könyvet kölcsönöznek ki — az utolsó két évben nagy gondot fordítanak arra, hogy minél szélesebb tömegekkel szerettessék meg a könyvet. A nyitrai Kerületi Népkönyvtár rendszeresen rendez tömeges vitákat, főleg azokról a könyvekről, amelyek az új szocialiita ember nevelését célozzák. Egy ilyen olvasőkonferencián sok értékes hozzászólás hangzik el, érdekes tanulságokról számolnak be az olvasók. Ilyenkor társadalmi ís természeti jelenségek megvitatására is sor kerül és az itt felmerülő kérdéseket tudományos előadásokban tisztázzák a dolgozók előtt. Nagy hatású volí c tekintetben St. Felber: „A tudomány és a vallás" című könyvéről tartott konferencia. A jövőben Peter Jilemnický, František Hečko, Rudo Móric, Ferdinand Gabaj és má-iok műveinek megvitatására készül a könyvtár és az olvasók. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az olvasókonferencia, a könyvvel folytatott munka legtömegesebb módszere, mellőzhetetlen a dolgozók nevelésében. — im — ÍJ J SZÖ 5 * 1959. szeptember 5.