Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-26 / 267. szám, szombat

Ny. Sz. Hruscsov találkozója ÍIAsÍSAvemtí* i!iii!i!íiiMiíiniiiiiiiiiiiiiiiii!iii!iiiiiiiiiiiiiin VEZETŐIVEL I!l!iiil!iiíllÍi!lillilllllllllllll!lllllll!IIIIIIIIIIM Nyikita Szergejevics Hruscsov : A leszerelés — a kérdések kérdése • Melyik tőkés országban volna lehetséges, hogy a kormány kidolgozza a munkásosztály jóléte növelésének tervét a munkásság nyomása nélkül ľ Az amerikai szakszervezeti vezetők a tőkések érdekeinek védelmezői Segítsük a kevéssé I fejlett országokat A beszélgetés bevezető részében W. Carey és W. Reuther kijelentette, hogy ők és kartársaik rendkívül érdeklődnek az égetően fontos nemzetközi kérdésekről szőlő nyílt véleménycsere iránt. Carey hangsúlyozta, hogy náluk az általános és teljes leszerelésre tett új szovjet javaslat, amelyet Ny. Sz. Hruscsov az ENSZ-ben adott elő, érdeklődést keltett. Rámutatott, hogy az amerikai munkásokat aggodalommal tölti el az, hogy óriási összegeket fordítanak a fegyverkezésre. Reuther kijelentette, hogy a leghalaszthatatlanabb probléma a béke megőrzése. Carey és a beszélgetés többi résztvevői felkérték Ny. Sz. Hruscsovot, mondjon nekik néhány szót az új szovjet leszerelési javaslatokról. Az amerikai szakszervezeti vezetők azonban nem várták meg Ny. Sz. Hruscsov tényleges válaszát, hanem más kérdéseket kezdtek feltenni, többek között a kevéssé fejlett országok gazdasági megsegítésével kapcsolatban. E kérdésre válaszolva Ny. Sz. Hruscsov emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy a szovjet kormánynak a teljes és általános leszerelésre tett javaslata lényegében abban áll, hogy a fegyverkezés csökkentésével megtakarított összegek bizonyos százalékát a kevéssé fejlett országok megsegítésére fordíthassák. — Nem várunk azonban addig, míg létrejön a leszerelésről szóló egyezmény - mondotta Ny. Sz. Hruscsov. A kevéssé fejlett országoknak már most nagyarányú gazdasági segítséget nyújtunk. Egyrészt az ENSZ útján segítjük őket: pénzeszközöket bocsátunk rendelkezésre, orvosi segítséget nyújtunk és élelmiszersegélyben is részesítjük őket. Ezenkívül segítünk kétoldalú alapon is. Indiában a kormánynak segítséget nyújtunk egy kohászati kombinát, valamint vegyiipari és gépipari üzemek s gyógyszeripari vállalatok építésében. Az indiai kormánynak hitelt nyújtunk, rendelkezésére bocsátjuk a vállalatok terveit, az indiaiak segítségére küldjük szakembereinket, az új üzemek számára mérnököket, technikusokat és szakmunkásokat képezünk ki. Nagy segítségben részesítjük az arab és afrikai országokat is. Ismeretes, hogy a Szovjetunió baráti segítséget nyújt Kambodzsának, Burmának, Ceylonnak, Jemennek, Etiópiának és más országoknak. Reuther Ny. Sz. Hruscsov szavába vágott és igyekezett befeketíteni a Szovjetuniónak a gazdaságilag kevéssé fejlett országok megsegítésére irányuló politikáját. Emellett azzal merészelte vádolni a Szovjetuniót, hogy a kevéssé fejlett országok megsegítését kizsákmányoló célokra, a „hidegháború" céljaira használja fel. Erre a támadásra Ny. Sz. Hruscsov a következőket válaszolta: „Csapásaikat nem helyes irányba mérik. A Szovjetunió senkit nem zsákmányolt ki és nem zsákmányol ki. A kevéssé fejlett országokat barátként segíti, anélkül, hogy bármilyen politikai feltételeket támasztana. Jemennek pl. több ezer tonna gabonát szállítottunk. Ennek az országnak nincs szocialista rendszere, hanem királyság. Ez talán önző segítség? Mi hasznunk van ebből? Ezzel nem kovácsolunk semmilyen tökét, barátként járunk el és most nézzük, mit csinálnak az imperialisták? Az amerikai monopóliumok kizsákmányolják a kevéssé fejlett országok gazdagságát és így óriási tőkét harácsolnak össze. Anglia, Franciaország és más tőkés országok ugyanezt teszik. Vajon ezek az országok ebből eredő nyereségeikből nem növelhctnék-e a kevéssé fejlett országok megsegítését? Ezt a javaslatot a szovjet kormány tette, s az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztette. A Szovjetunió valamennyi országgal a kölcsönös előnyök alapján kereskedik." Reuther képtelen volt ellenvetésre Ny. Sz. Hruscsov érveire és egyszerre így kiáltott: „Kizsákmányolják Kelet-Németország népét". Ez a kijelentés még Reuther kartársainál is mosolyt keltett. Ny. Sz. Hruscsov ezt válaszolta: Ön azt hiszi? Nyugodjék meg, ön lázas! Ki hatalmazta fel, hogy a német nép nevében beszéljen. Miért igyekszik állandóan Moszkva (TASZSZ) — Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1959, szeptember 21-én San Franciscóban összejött az amerikai szakszervezeti mozgalom vezető tényezőinek egy csoportjával. A találkozóra az Amerikai Munkaszövetség — a Termelési Szakszervezetek Kongresszusa (AFL — CIO) egyes képviselőinek kezdeményezésért került sor. Amerikai részről a találkozón jelen volt James Carey, az • AFL —CIO alelnöke (a rádió- és elektrotechnikai ipari munkások szakszervezeti szövetségének elnöke), Walter Reuther, az AFL —CIO alelnöke («z automobil és repülőgépgyártó ipari alkalmazottak szakszervezeti szövetségének elnöke), O. A. Knyght (a kőolaj, vegyi és atomipari alkalmazottak szakszervezeti szövetségének elnöke), K. Feller (a sörgyártóiparí alkalmazottak szakszervezeti szövetségének elnöke), E. Reere (a textilipari munkások egységes szakszervezeti szövetségének elnöke), Joseph Carren (a tengerészek szakszervezeti szövetségének elnöke), P. Philips (a papíripari alkalmazottak egységes szakszervezeti szövetségének elnöke), s J. Wever (az elektrotechnikusok szakszervezeti Szövetségének elnöke). Amint már közöltük, e több mint három órán át tartó beszélgetés néha nagyon éles mederben folyt s a nemzetközi helyzet és a szovjet-amerikai kapcsolatok több kérdését érintette. Az amerikai sajtó e találkozóról számos egymásnak ellentmondó hírt közölt. Az ülés lezajlásáról szóló tájékoztatások forrása az a sajtóértekezlet volt, amelyet az amerikai szakszervezeti vezetők késő este hívtak össze, mihelyt elbúcsúztak Ny. Sz. Hruscsovtól. Amint a sajtóhírekből kitűnik, W. Reuther, az AFL —CIO alelnöke a sajtóértekezleten teljesen fantasztikus koholmányokkal állt elő, dtirván kiforgatta a szovjet kormányfő kijelentéseit s olyasmiket tulajdonított neki, amiket egyáltalán nem mondott. Reuther annyira kiengedte képzelete gyeplőit, hogy — amint a San Franciscóban megjelenő Examiner c. lap rámutat — „már maga a sajtóértekezlet káosszal végződött". A találkozó résztvevői — Reere, a textilipari munkások szakszervezeti szövetségének elnöke és Carren, a Tengerészek Szakszervezeti Szövetségének elnöke az újság szerint a tudósítók előtt kijelentették, hogy „Reuther beszámolójának jelentős része az értelmetlenségek halmaza." A New York Times szeptember 22-én olyan anyagot közölt, amely állítólag a beszélgetés jegyzökönyvének „teljes szövege". E jegyzőkönyv felolvasása után azonban kiviláglott, hogy szerzői nemcsak hogy a beszélgetést a maguk módján magyarázzák, hanem teljesen kiforgatják annak tartalmát. Nyilvánvalóan attól féltek, hogy az olvasók értesülnek a szovjet kormány elnökének tényleges kijelentéseiről. Az igazsághoz hü tájékoztatás érdekében a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő sajtócsoport közli e beszélgetés tartalmát, amelynek fő gondolatait egyes amerikai újságok a közvélemény ejőtt eltitkolták vagy célzatosan kiforgatták. más nemzetek nevében beszélni? Ľ1kapatja önöket az, hogy számos ország függ az Egyesült Államoktól és segítséget kell kérnie önöktől. A szocialista országok azonban szilárdan állnak a maguk lábán. Nem állunk vigyázzban önök előtt. A szovjet rubel soha sem hajbokólt, nem hajbókol s a jövőben sem fog meghajolni a dollár előtt. Sajnálom önöket Ezután a leszerelésről kezdtek beszélni. Reuther és egyes más szakszervezeti vezetők ismételgetni kezdték a burzsoá sajtó ama állításait, miszerint a teljes és általános leszerelésről szóló szovjet tervet csak propaganda céljából terjesztették elő és hogy a Szovjetunió állítólag anynyit fordít a fegyverkezésre, mint az USA — évi negyven milliárd dollárt. „Először is a fegyverkezésre nem 40, hanem 23 milliárd dollárt fordíazután a leszerelésről való tárgyalást. De ha az USA haditámaszpontjaival venne körül bennünket, a leszerelés nélküli ellenőrzés csak egyet jelenthet: katonai kémkedést. Mi az ellenőrzés szakaszonkénti bevezetését javasoljuk — aszerint, hogy folyik a leszerelés. „Hisz mi egyenlő ellenőrzés bevezetését javasoljuk az USA és a Szovjetunió számára" — mondotta Reuther. hoz, ha Mexikóban és Kanadában szovjet támaszpontok volnának?" „Ki akadályozza önöket ebben?" — kérdezte Vicktor Reuther, az AFL — CIO elnökének fivére. — „Létesítsenek támaszpontokat." (Ez a provokatív megjegyzés vihart Váltott ki a jelenlevők körében.) „Hogy mondhat ön, a munkásosztály képviselője egyáltalán ilyesmit?" — fordult Ny. Sz. Hruscsov Reutherhez. V. Reuther megkísérelte, hogy a beszélgetést ügyetlenül más témára terelje azzal az érvvel, hogy már késő van, a „miniszterelnök úr már fáradt". Ny. Sz. Hruscsov azt mondotta, hogy nem lehet beszélgetni és emellett, mint a bolha, egyik kérdésről a másikra ugrálni. Komoly beszélgetést akarnak, vagy valami mást? ÉrinAZ AMESI EGYETEMI VÁROSBAN TETT LÁTOGATÁSAKOR HRUSCSOV ELVTÁRS ÉS FELESÉGE A HÁZTARTÁSI SZAK EGYIK DIÁKLÁNYÁNAK OMLETTE KÉSZÍTÉSÉT SZEMLÉLI tunk az önök pénzére átszámítva — válaszolta Hruscsov. — Másodszor, amikor azt a kijelentésüket hallom, hogv a szovjet javaslatok csupán propagandát jelentenek, mint volt bányász sajnálkozom, amikor önökre nézek. Állítólag a munkásosztályban születtek, de úgy beszélnek, mint a tőkések képviselői. Ha Hearst ilyen dolgokat közöl nyomtatásban, ezt megértem, de amikor az amerikai szakszervezetek eayik vezetője ismétli meg, keserűen gondolok arra, mennyire elrontották önöket a monopolisták I Reuther azonban tovább ismételgette a reakciós propagandának a szovjet javaslatokat elferdítő állításait. Többek között kijelentette, hogy a szovjet leszerelési terv nem tételezi fel az ellenőrzés bevezetését. Ny. Sz. HPUSCSOV megkérdezte öt: Miért ismerik oly jól Dullos érvelését és oly rosszul a szovjet álláspontot? A mindenre kitérjedo ellenőrzés hívei vagyunk, de hogyan kell ezt megszervezni ? Az USA először az ellenőrzés bevezetését javasolja és csak „Nem így van, ezek nem egyenlő feltételek" — mondotta Ny. Sz. Hruscsov. — „Határaink körül amerikai haditámaszpontok vannak, de nekünk az amerikai szárazföldön nincsenek támaszpontjaink. Mit szólnának ahtették az egyik kérdést, azután a másikat, és most a harmadikra ugranak át. A leszerelés a kérdések kérdése, azt akarjuk, hogy helyesen értsenek meg bennünket és ezért alaposan ki kell fejtenünk álláspontunkat. A munkásosztály diktatúrája a demokrácia tetőfoka Ennek elienére azonhan Walter Reuther sietett újabb kérdéseket feltenni és ezért Reevenek adta át a szót. Reevc több kérdést tett fel: Az állami tulajdon szerepéről a kapitalista f és a szocialista országokban, a demokráciáról és diktatúráról, a sajtó és a rádió ellenőrzéséről, a tájékoztatások kicseréléséről stb. Emellétt ujjból megismételték az ellenséfles propágďnda szokásos támadásait a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. Abból, ahogyan Reeve a kérdéseket feltette, látható volt, hogy szélsőségesen zavaros és egyes esetekben teljesen ferde elképzelései vannak a szovjet valóságról. W. Reuther, aki figyelemmel kisérte, hogyan teszi fel kartársa a kérdéseket a beszélgetés előre elkészített beállítása alapján, amely előtte feküdt, utasította Reevet, hoqy még feí kell tennie az egy pártrendszer kérdését. Reeve azonban egy kézlegyintéssel válaszolt. Ny. Sz. Hruscsov azt mondotta, högy Réeve kérdései primitívek; e kérdéseket a Szovjetunióban a legalacsonyabb fokú politikai körök tanulmányozzák. W. Reuther nyilvánvalóan a beszélgetés kiélezésére törekedve feltetté a további kérdést: „Az állam* tulajdon rendszere szükségszerűen megköveteli-e a diktatúrát, amely kizárja a demokráciát?" Míg Ny. Sz. Hruscsov Reevenejc válaszok és jellemezte az állami tulajdon közötti különbséget a szocialista országokban, - ahol a termelőeszközök az egész nép tulajdonát képezik - és a kapitalista országokban — ahol az államosítás a termelőeszközöket a burzsoáziának, az uralkodó osztálynak kezében hagyja — Reuther egyszerűen kijelentette, hogy a szocializmus magasabb fokát érték el Izraelben, ahol állítólag a szakszervezeteké az ipar 60 százaléka". (?!) Arra a kérdésre, hogy kié a hatalom Izraelben, Reuther nem adott érthető választ. Ny.- Sz. Hruscsov megmagyarázta, hogy az egyik vagy másik társadalmi rendszer jellemzésénél a legfőbb kérdés a hatalom kérdése — kié a hatalom: a munkásosztályé, a dolgozóké-e, vagy pedig a kizsákmányoló osztályoké? Ha a hatalom a népé, a termelőeszközök szocialista össznépi tulajdont képeznek. Más az, ha a termelőeszközöket olyan feltételek között államosítják, amikor a hatalom a kapitalistáké. Ny. Sz. Hruscsov azt mondotta, hogy a kommunisták a munkásosztály diktatúrájának hívei és csak abban az esetben lehet sikeresen teljesíteni a szocializmus építésének feladatait, ha a hatalom a dolgozók kezébe megy át. A munkásosztály diktatúrája a demokráciát nemcsak hogy nem zárja ki, hanem minden feltételt megteremt a tényleges demokrácia fejlődéséhez. Maga a munkásosztály diktatúrája a demokrácia legfelsőbb formája. W. Reuther újból kijelentette, hogy „a miniszterelnök úr nyilvánvalóan fáradt és ezért a többi kérdést gyorsabban kell feltenni". Érre Ny. Sz. Hruscsov gúnyosan azt válaszolta: „Elég erősek ahhoz, hogy velem veszekedjenek? Teljesen formában vagyok! Nem szűnök meg a munkásosztály ügyéért harcolni mindaddig, míg csak élek. Ha akarják, térjünk a tárgyra. Időnk korlátlan." A szakszervezeti munka kérdéseiről J. Carren, a Tengerészek Szakszervezeti Szövetségének elnöke rámutatott. hogy amint mondotta: „Szeretnék egy a mindennapi életből vett kérdést feltenni. A Szovjetunióban jártam a harmincas években, mikor a tőlünk vásárolt berendezést szállítottuk oda. Örülünk az önök által elért műszaki haladásnak. Érdekel engem, hogy a kollektív szerződések rendszere az önök iparában a műszaki haladásban elért sikerek alapján fog-e fejlődni s vajon a munkásoknak joguk lesz-e sztrájkolni ? Hogyan védelmezik a szakszervezetek a dolgozók érdekeit? „Értem önö'<et — mondotta Ny. Sz. Hruscsov. - Tetszik nekem, hogy oöztálypozíciókból közelednek a szakszervezeti munka kérdéseihez. De nyilvánvalóan nem tudják elképzelni a szocialista állam feltételeit és benne a munkásosztály helyzetét s a szakszervezetek szerepét. Mindent olyan mércével mérnek, amilyent az Egyesült Államokban megszoktak. Amikor W. Reuther látta, hogy Carren érdeklődik a szovjet kormányfő magyarázata iránt, beavatkozott a beszélgetésbe s a személyi kultuszról kezdett beszélni. Carren élesen ráförmedt: „Ne szakíts félbe!" Ny. Sz. Hruscsov folytatta Carrenhez: „Az ön kérdése tetszik nekpm, mert egyenes. Egyenesen válaszolok rá. Az Októberi Forradalom utáni első években sztrájkoltak nálunk. Én magam jártam a munkásokkal tárgyalni a sztrájkok idején. Ma munkásaink nem sztrájkolnak. Miért? Erre önök maguk is megtalálják a választ, ha figyelembe vesznek néhány tényt. Melyik kapitalista országban volna lehetséges, hogy a kormány terveket dolgozzon ki a munkásosztály jólétének növelésére anélkül, hogy ezt a munkások kényszerítenek ki tőle? A tőkés országokban még az sem képzelhető el, hogy a munkások bérei emelkodje(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 565 * 195?- szeptember 12.