Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-26 / 267. szám, szombat

Ny. Sz. Hruscsov találkozója SZAKSZERVEZETEK VEZETŐIVEL (Folytatás a 3. oldalról) nek a munkaidő egyidejű lerövidítésével anélkül, hogy ezt a munkások sztrájkokkal harcolnák ki. Nálunk a Szovjetunióban ezt a kérdést elsőrendű feladatként oldjuk meg. A kormány, a munkások és a szakszervezetek egységesen járnak el, hogy megoldják a bérek további emelkedésének kérdéseit a munkaidő egyidejű lerövidítésével. Ehhez csupán a gazdasági feltételeket kell megteremteni. Ezt saját becslésem szerint mondom önöknek, de úgy vélem, hogy ha elfogadnák a teljes és általános leszerelésre tett javaslatunkat, megkezdhetnénk a 6 órás munkaidőre való áttérést és ugyanakkor a béreket nem 1964-ben emelhetnénk, amint azt a hétéves terv kitűzi,, hanem jóval előbb. A szovjet munkások mindig az ország gazdasági fejlődésének magaslatán állnak és jól tudják, hogy az adott pillanatban megvannak-e a bérek további emelésének gyakorlati lehetőségei, vagy sem". Carren megköszönte a feleletet. W. Reuther újból igyekezett kiélezni a vitát azzal a kijelentéssel, hogy a szakszervezetek a Szovjetunióban állítólag az állam függvényei s magyarázatot kért, hogy a Szovjetunióban a szakszervezetek miért nem szállnak szembe a párttal. Egyes szakszervezeti vezetők szót kértek, de Reuther nem hallgatta meg őket, hanem igyekezett mindnyájuk nevében beszélni. „Ön olyan, mint a csalogány — mondotta Ny. Sz. Hruscsov — amikor énekel, behunyja a szemét, nem lát és nem hall senkit és semmit, csak saját magát". A jelenlevők hangosan felnevettek és Reuther úr elpirult. Ennek ellenére azonban tovább állította a magáét, s a szovjet munkások védelmezőjének szerepében igyekezett mutatkozni. A munkásszolidaritásról „Miért ütik az orrukat mások ügyeibe — kérdezte Ny. Sz. Hruscsov. - A szovjet munkások saját ügyeiket maguk döntik el és megvannak külső beavatkozás nélkül. Amíg megkísérlik, hogy másokat tanítsanak, nem jutunk semmire." „De hisz van nemzetközi munkásszolidaritás" - jelentette ki nagyképűen W. Reuther. „És önök merészelnek munkásszolidaritásról beszélni, amikor szétzúzták a Szakszervezeti Világszövetséget és szakszervezeteiket szembe állították a világ országai többségének szakszervezeteivel?" — válaszolta Ny. Sz. Hruscsov. Reuther nem felelt. Mint mindig, amikor nem tudta, mit' válaszoljon, sietett áttérni egy másik kérdésre .és Knigthnek adta meg a szót. Knight két kérdést tett fel. Fennhéjázóan az ún. németországi „szabad választásolc^megrendezéséről beszélt. E szakszervezeti tényező ugyanolyan szellemben nyilatkozott az ún. „magyar kérdésről". „Tud-e ön egyáltalán valamit az NDK-ről, volt-e már ott? -, kérdezi Ny. Sz. Hruscsov. - Én jártam ott nemegyszer és megmondhatom önnek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a legdemokratikusabb alapokon épül. Ott mindenről demokratikusan választott kormány dönt. Megszüntették a termelőeszközök magántulajdonát és a hatalom a dolgozóké. Az NDK munkásosztályának élén a párt, a munkásosztály érdekeihez hű párt - Németország | Szocialista "Egységpártja áll. Vannak I ott más demokratikus pártok is. Ami a németországi választásokat illeti, amint már mondottam, ez a németek saját belső ügye. Cselekedjenek úgy, ahogy ebben megegyeznek. Senkinek sincs joga beavatkozni belső ügyeikbe". A „magyar kérdés" megtárgyalásánál Reuther megdöbbentő tudatlanságot árult el. „Védelmezni" kezdte Kádár János elvtársat, mint burzsoá nacionalistát. Csak midőn társai hangosan nevetni kezdtek és megsúgták neki, hogy Nagy Imréről kell beszélnie, akkor kezdte ügyetlenül helyesbíteni szavait. Ny. Sz. Hruscsov leleplezte a magyar nép eme „védelmezőjének" álszent álláspontját. A következőket mondotta: „A Magyar Népköztársaságnak van alkotmánya, vannak törvényei, van demokratikus alapokon megválasztott törvényes kormánya. Szabadon fejlődik és a szocializmus építésében nagy sikereket ért el. Mi történt Magyarországon 1956-ban? Sor került ott a népellenes elemek felkelésére, akik elégedetlenek voltak a dolgozók kormányával. A nemzetközi reakció erői által buzdított magyar ellenforradalom a szocialista rendszer megdöntésére törekedett. Emellett az összeesküvők Nyugatról kapott fegyvereket használtak és Nyugatról származó irányelvekhez igazodtak. Amikor az ellenforradalmárok néhány nap tartamára magukhoz ragadták a hatalmat Budapesten, garázdálkodni kezdtek, becsületes embereket gyilkoltak és lődözték le. E súlyos pillanatban a Kádár János vezette magyar forradalmi kormány segítséget kért tőlünk. E kérésnek eleget tettünk és erre büszkék vagyunk. Ha nem mentünk volna a Kádár János vezette népkormány segítségére, fasiszták kerülhettek volna uralomra Magyarországon. A magyar nép testvéri megsegítésével a fasiszta felkelők elleni harcában internacionális kötelezettségünket teljesítettük. A szabadság különböző értelmezése Phillips javasolja, térjenek át a további témára, és megismétli a reakciós irodalom és szovjetellenes híranyag szovjetunióbeli szabad terjesztésének követelményét, azt a követelményt, amelyet burzsoá tényezők Hruscsov elvtárs amerikai látogatása során beszélgetéseik alkalmával többször felvetettek. „Mi a kedvenc ételük?" - kérdi Hruscsov Phillipset - „Roastbeef" válaszolja Phillips. „Nekem meg a borscs", - válaszolja Hruscsov. „Önök nem eszik, de nekem nagyon ízlik, önök a kapitalizmus hívei, én a szocializmus híve vagyok. Miért nem válaszolok behatóbban kérdésükre? Azért, mert már sokszor feltették nekem és mindig válaszoltam rá. Önöknek - úgy látszik, nem tetszik a válaszom és valami mást szeretnének hallani. Mit tehetek, nyilvánvalóan másképpen értelmezzük a szabadságot. Amikor Hollywoodban voltunk, bemutatták a „kénkánt". E táncban a lányok emelgetik a szoknyájukat és mutogatják hátsó részüket. Tisztességes művésznők is táncolják e táncot. Alkalmazkodniok kell az elferdült ízlésű emberekhez, önök ezt szívesen nézik, de a szovjet emberek elfordulnak az ilyen képtől. Ez pornográfia, a megcsömörlött és kibicsaklott emberek kultúrája. Ilyen filmek bemutatását nevezik önök szabadságnak. Nekünk nem tetszik az ilyen „szabadság". Önöknek nyilvánvalóan tetszik az olyan „szabadság", hogy a táncosnők fenekét nézegessék. Mi a gondolkodás, a fontolgatás szabadságát, az alkotó fejlődés szabadságát h'flyezzük előnybe". „ön azt akarja, hogy törvény tiltsá be az ilyen filmek bemutatását?" t- kérdi Phillips. „Azt hiszem, kellene ilyen törvény, erkölcsi törvény", válaszolja Hruscsov elvtárs. „Az ilyen filmeket megnézhetem, de nem vagyok köteles megnézni", — mondja Carey. „Az önök gyermekei azonban látnak hasonló dolgokat"! „Nincsenek gyermekeim". „De másoknak vannak. A földön élő jó gyerekeket közösen kell védenünk „a szabad kulturális csere" formájában terjesztett ártalmas hatásoktól." Egyes szakszervezeti vezetők azt kezdték bizonygatni, hogy a Szovjetunió bizonyos okokból állítólag kelletlenül kezeli a szovjet-amerikai kulturális kapcsolatok fejlesztését. Hruscsov megcáfolta e hamis állításokat. Hangsúlyozta, hogy a valóságban az amerikai fél a hibás és javasolta, hogy e kérdéssel kapcsolatban hallgassák meg a találkozójukon jelenlevő G. A. Zsukovnak, a Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottsága elnökének beszámolóját. Az amerikai szakszervezeti vezetők azonban ezt elutasították. Egyikük kijelentette: „Ezt az újságokban is elolvashatjuk". A kölcsönös tájékoztatással kapcsolatban Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy a szovjet emberek hívei a valóságnak megfelelő tájékoztatásnak, olyan tájékoztatásnak, mely hozzájárulna a béke megszilárdításához és a népek közeledéséhez. P. A. Szatyukov, a moszkvai Pravda főszerkesztője megjegyezte, hogy a Pravda teljes ^terjedelmében közölte az amerikai szakszervezetek által Washingtonban összehívott munkanélküliek értekezletén elhangzott beszédeket anélkül, hogy egy szót is változtatott volna e beszédeken, viszont az amerikai lapok bizonyos okokból nem közölték le ezt az anyagot, s hangoztatták, hogy ez „vörös propaganda". „A kölcsönös tájékoztatás kérdését, valamint sok más kérdést tekintve eltérő nézeteket vallunk", — mondotta Hruscsov. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érthetünk szót a népeinket érdeklő problémákban

t Én azt mondom: „Emelkedjenek magasabbra, próbáljanak nagyobb látókörből tekinteni az eseményekre, ne nézzenek mindent a maguk szemszögéből. Jöjjenek el hozzánk, nézzék meg, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet munkások, hogyan dolgoznak hazánkban a szakszervezetek, hogyan védelmezik a munkások érdekeit. Különféleképpen nézzük a jelenségeket: Mi a kommunizmus felé haladunk utunkon, önök pedig a kapitalizmust akarják szilárdítani. Tehát különféle szempontokat képviselünk. Ismerjük el ezt az elvitathatatlan tényt. Nem kísérelhetnénk meg, hogy megtaláljuk a tárgyilagos együttműködés talaját? Mi úgy véljük, hogy igen. Az egész munkásosztálynak szüksége van ilyen együttműködésre, a létérdekeiért, a békéért folytatott küzdelmében. „Nem azért találkoztunk önökkel, hogy még jobban élezzük amúgy is rossz kapcsolatainkat, — jegyezte meg Hruscsov elvtárs. Ha kölcsönösen vádaskodni fogunk egymás ellen, mitsem használunk vele a munkásosztálynak. Legyen eszünk és ne érintsük a bennünket elválasztó összes kérdéseket. Egyesítsük törekvésünket a világbékéért vívott harcban." K. Feller azonban a hidegháború szellemében még egy kérdést tett fel. Papírról olvasta fel, megismételve a burzsoá 'propagandának azt a koholmányát, miszerint a szocialista országokban elnyomják a munkásokat, akik kénytelenek külföldre szökni. A. I. Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, aki szintén jelen volt a beszélgetésen, kijelentette, hogy Feller szó szerint ugyan azt ismételte, amit a New York Times mai számában írt. „Gondolják meg, mit tesznek — mondotta Hruscsov elvtárs. Önök azt hiszik, hogy itt ismételgetni fogják a burzsoá sajtó cikkeit és én válaszolni fogok rá. Kezdjék inkább olvasni a proletár sajtót s majd akkor jobban kiismerik magukat a dolgokban." Nyikita Hruscsov megjegyezte, hogy a jelenlevő néger Wever már többször jelentkezett, de Reuther figyelemre sem méltatja. „Nem demokratikus módon irányítja a beszélgetést", — jegyezte meg Nyikita Hruscsov. „Engedje szóhoz jutni a négert! Szégyen, hogy önöknél még mindig vannak olyan helyek, ahová négerek nem tehetik be a lábukat". Wever kijelentette, hogy az amerikai szakszervezetek küzdenek a faji megkülönböztetés ellen, és a szakszervezetek részéről abban a megtiszteltetésben részesült, hogy több nemzetközi értekezleten képviselhette az USA munkásmozgalmát. Két héttel ezelőtt Genfben részt vett az ENSZ-Társaságok Világszövetségének értekezletén. Wever megelégedéssel jegyezte meg, hogy az USA és a Szovjetunió küldöttsége egyetértésben együttműködött ezen az értekezleten. Közös határozati javaslatot dolgoztak ki a hidegháború beszüntetéséről. Javaslatukat elfogadták. Ugyanakkor Wever megjegyezte, hogy az USA küldöttsége és a szocialista országok küldöttségei sok kérdésben eltérő álláspontokat képviseltek és heves összetűzésekre került sor köztük. Megkérdezte Nyikita Hruscsovot, mivel kezdjék, hogy megtalálják a nemzetközi együttműködés talaját. „Népünk számára fontos, hogy választ kapjon a mai beszélgetés folyamán felvetett kérdésekre", — jelentette ki Wever. „Tudom, hogy szakszervezeteik nagyon tevékenykednek azért, hogy a négerek az USA egyenjogú polgáraivá váljanak" —, válaszolt Nyikita Hruscsov. „Ami azokat a kérdéseket illeti, melyekben szakszervezeteik nézete eltér a szocialista országok szakszervezeteinek nézetétől, önök tudják, hogy mi is különféleképpen kezeljük a közélet számos jelenségét és különféleképpen értékeljük e jelenségeket. Az a nézetünk, hogy a szakszervezeteknek gyakrabban kell kapcsolatba kerülniök. Természetesen nem oldható meg minden egyszerre. De ha majd fejlődni és szilárdulni kezd a szakszervezetek együttműködése egyes, kezdetben kevésbé jelentős kérdésekben, végül mindkét ország egyesíti törekvését. Önök nem képesek egyszerre megérteni szakszervezeteink álláspontját, mint ahogy a mi szakszervezeti dolgozóink sem tudnak egyszerre felfogni mindent, ami önöknél történik. Ezért jobban figyeljük egymást, jobban mélyedjünk el egymás tevékenységének vizsgálatában, és jobban ismerjük meg egymás tevékenységét. Vitatkozhatunk egymással, nem kell mindig egyetértenünk. De ha önök és mi is szilárdítani akarjuk a békét, s javítani akarjuk a munkások és dolgozó nép életét, miért élezzük ki kapcsolatainkat? Hisz ez csak közös ellenségeinknek kedvez. Meg akarják önök talán változtatni szocialista rendszerünket? Remélem, hogy nem! Mi sem akarjuk az önökét és nem is fogunk beavatkozni belügyeikbe, nem fogunk törekedni rendszerük megváltoztatására. Azt mondjuk: Legyünk türelmesek kölcsönös kapcsolatainkban. Noha sok kérdésben véleményünk eltér egymástól, mégis van egy közös ügyünk, melynek érdekében egyesíteni kellene erőinket. Ez a békeharc. A népek békét akarnak, küzdenek a békéért. A szakszervezeti mozgalom konkrét kérdéseit illetően beismerem, hogy sohasem működtem e téren, nem vagyok szakember, de vannak tapasztalt szakszervezeti kádereink. Miért nem veszik fel velük a kapcsolatokat? Nem akarják önöket kommunistákká változtatni és azt hiszem, önök sem teszik őket a kapitalizmus híveivé. Az eszmecsere köztük és önök között kétségtelenül hasznos volna." A beszélgetés végén J. Carey, az AFL — CIO alelnöke köszönetet mondott Hruscsov elvtársnak a találkozóért. Kijelentette: „Hálásak vagyunk azért, hogy anynyi időt szentelt nekünk. Szerencsés utat kívánunk önnek. Működjünk együtt a béke, az emberi jólét érdekében." Az összejövetel baráti légkörben ért véget. A szakszervezeti vezetők búcsúzáskor újra meg újra megköszönték a szovjet miniszterelnöknek találkozójukat. Tisztességtelen eljárás Ezek után nem kelthetett meglepetést az a tény, hogy a találkozó után nyomban sajtóértekezletet rendeztek, melyen Reuther úr arra vetemedett, hogy durván elferdítse a beszélgetés lényegét és támadja azt, akit kollégáival együtt éppen az imént fogadott becses vendégként. Reuther úr annyira elragadtatta magát, hogy kijelentette: Nyikita Hruscsov beszélgetés közben „öklével verte az asztalt és ordítozott: a munkásosztály diktátora vagyok". E koholmányokat nyilvánvalóan azoknak szánta, akiknek fogalmuk sincs a Szovjetunióról és vezetőiről. Nem véletlen, hogy sok burzsoá hírlapíró azzal a kérdéssel fordult Hruscsovhoz, mi a véleménye Reuther úrnak a beszélgetésre vonatkozó, valószínűtlenül ható beszámolójáról. „Nem tudom, Reuther úr mondta-e ezt, avagy lelkiismeretlen újságírók fogják-e rá", — válaszolta Nyikita Hruscsov. „Valóban ezt mondta?" A sajtóértekezleten jelenlevő újságírók megerősítették, hogy Reuther úr tényleg ilyen nyilatkozatot tett, mire Hruscsov a következőket válaszolta: „Ha Reuther ezt mondotta, becstelenül cselekedett. Hazugság. Nem tudom tisztelni az ilyen módszereket követő embert. Beszélgetésünk alkalmával a munkásosztály diktatúrájáról, nem pedig személyi diktatúráról beszéltünk. A marxizmus-leninizmus azt tanltja, hogy amikor a munkásosztály átveszi a hatalmat, meg kell teremteni a diktatúráját a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának elnyomására. A munkásosztály diktatúrájának formái egyes országokban különfélék lehetnek. Ha a megdöntött osztály nem tanúsít ellenállást az újjal, azzal szemben, ami a forradalom alapján a társadalom történelmi fejlődésében született, a munkásosztály nem kénytelen erőszakos elnyomó eszközöket alkalmazni. Viszont ha a kizsákmányolók megkísérlik a történelem kerekének visszafordítását és azt, hogy megakadályozzák a népet a hatalom átvételében, megkísérlik a forradalom elnyomását, akkor a munkásosztály és a dolgozók létérdekei nevében kénytelenek az elnyomás eszközeihez folyamodni, hogy megvédjék szociális vívmányaikat, hogy megvédjék a dolgozók és az egész nép létérdekeit." Nyikita Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kommunizmus felé való előrehaladásával fépést tartva egyre nagyobbarányú intézkedéseket foganatosítanak, melyek majd az állam elhalását eredményezik. A Szovjetunióban e téren egész sor messzemenő intézkedést foganatosítottunk, csökkentjük a fegyveres erők és a milícia létszámát, csökkentjük az állambiztonsági szervek dolgozóinak számát. Egyre több rendfenntartási és államigazgatási funkciót ruházunk a társadalmi szer* vezetekre. Mi az eredménye az amerikai szakszervezeti vezetők és a szovjet miniszterelnök találkozójának ? Már maga az összejövetel igazolja, hogy az USA politikai helyzete kezd javulni. Noha egyes amerikai szakszervezeti vezetők különféle szovjetellenes irányzatot követnek, mégis ennek ellenére az amerikai nép egyre fokozottabban törekszik az amerikai-szovjet viszony megjavítására és a béke megszilárdítására. Ez az igyekezet győzni fog. Mint ismeretes, az amerikai szakszervezetek vezetősége még mindig elvből elutasít mindennemű kapcsolatot a Szovjetunióval. Meanynek, az AFL—CIO elnökének számos beszéde semmiben sem különbözik az amerikai imperializmus vezetőinek beszédeitől. Meany szeptember 21-én a San Francisco-i szakszervezeti kongresszuson mondott beszédében a hidegháború szellemében durván támadta a Szovjetuniót és a szovjet kormányt. . Meanynek és .követőinek álláspontja ellentétben van azoknak az egyszerű amerikaiaknak gondolkodásával, akik a béke megszilárdítását, az USA és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak felvételét óhajtják. Az AFL —CIO vezetőinek csoportja ezért méltán tartotta szükségesnek, hogy meghívja Hruscsov szovjet miniszterelnököt a nemzetközi élet számos fontos kérdéséről és a szovjet-ameijkai viszonyról folytatott beszélgetésre. Jogosan feltételezhető, hogy ez az összejövetel jő kezdet lehet, hogy előkészítse az Egyesült Államok és a Szovjetunió szakszervezetei közötti szükséges kapcsolatok felvételének útját. E kapcsolatok elengedhetetlenül fontosak és nagyon hasznosak lehetnek a világbéke megszilárdításának közös ügyéért folytatott küzdelemben. Azok, akik makacsul kitartanak elképzeléseik mellett és igyekeznek fenntartani a hidegháborút, leleplezik magukat az egész világ dolgozói szemében. A munkásosztály létérdekei megkövetelik egységét a békeharcban. „Noha sok kérdésben eltérő nézeteket vallunk, mégis van egy közös ügyünk, melynek érdekében egyesíteni kellene erőinket. Ez a békeharc" — jelentette ki Hruscsov elvtárs az amerikai szakszervezeti vezetőkkel folytatott beszélgetése során. Az USA reakciós szakszervezeti ve-i zetőinek kísérletei, hogy éppen akkor élezzék ki a helyzetet, amikor javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és a nemzetközi helyzet, nagyon sajnálatosak. Akárhogyan is igyekeznek az amerikai reakciós szakszervezeti vezetők elhallgatni a szovjet miniszterelnök egységfelhívását és elferdíteni kijelentéseit, az igazság mégiscsak győzni fog. Ezt bizonyltja az a tény is, hogy az amerikaiak — Egyesült Allamok-beli útja során mindenütt nagyon melegen üdvözlik a szovjet miniszterelnököt. Ebben a meleg fogadtatásban visszatükröződik az amerikai nép igazi békevágya és óhaja, hogy* barátságban kíván élni a szovjet néppel. ÜJ SZÖ 2 * 195

9- szeptember 17.