Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-24 / 265. szám, csütörtök

HRUSCSOV: r C A K FfiYFT AKÄRIINKlllllllilllllíllllllllllllilllllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliiiiiiy ^ »» W 1 L I r\ IX n l\ w IV • A világon sehol se fenyegesse az embereket háború Ny. Sz. Hruscsov beszéde San Franciscóban a helyi vállalkozókörök vacsoráján San Francisco (TASZSZ) Tisztelt Christopher polgármester úr! Tisztelt 3rovrn kormányzó úr! Tisztelt Rockwell elnök úr! Tisztelt Johnston úr! Hölgyeim és uraim! Nagyon hálás vagyok önöknek a meghívásért, hogy ily komoly gyülekezet elótt beszéljek. Los Angelesből jöttünk San Franciscőba. Végig haladtunk a pompás partvidéken, megcsodáltuk Kalifornia természeti szépségeit, láttuk az önök áldott országát. Egész utunkon a kaliforniai nap éppoly melegen ragyogott, mint nálunk a Krimen, ahol az USÄ-ba való utazásom előtt szabadságomat töltöttem. Szívünket azonban nemcsak e hazánktól oly távolfekvő ország napfényének melege hevíti. Melegen üdvözölnek és fogadnak bennünket a kaliforniaiak; szeretnénk, ha a nemzeteink közötti barátság oly tartós és oly melegítő volna mint az önök déli napja. (Hosszan tartő taps.) Kellemes látni ily gazdag és gyönyörű vidéket, de még kellemesebb látni, hogyan tudják Kalifornia gazdagságát kihasználni. Amikor Juan Rodrigez Cabrilo portugál utazó 1542-ben első európaiként Kalifornia földjére lépett, itt a szűz vadonban óriási mammut fák nőttek, amelyek közül számos csaknem ezeréves volt s a föld méhében még mérhetetlen menynyiségű kőolaj és arany hevert feltáratlanul. De vajon Kalifornia csak aranyban és kőolajban gazdag? Van önöknek mindenük: lazacaik és pisztrángaik, gyapotuk — a felbecsülhetetlen „fehér arany" —, narancsuk, szőlőjük és mahagóni fájuk, hasznos ásványaik, nagy „kék szén" készleteik. Az önök országa pompás, uraim, az önök városa, San Francisco — nagyszerű. Partját a Csendes-óceán hullámai mossák, amelynek habjai nyaldossák a szovjet Távol-Kelet partvidékét is. Nem érkeztem ugyan városukba a tenger felől, de tudom, hogy az Arany-kapun át nyílik a bejárás ide. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, nincs messze a nap, amikor ez az Arany-kapu vendégszeretően kitárul a szovjet hajók előtt, amelyek az önök országába olyan árut hoznak, amilyenre szükségük van és az amerikai kereskedelmi hajók ezen a kapun át indulnak el a Szovjetunió kikötőibe; (Taps). A Csendes-óceánon érkeztek valaha Kaliforniába oroszok is. Önök tudják, hogy még mindig vannak itt telepeik és orosznevű városaik. Az amerikai nyugat sok éven át kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn országunkkal. Csupán az utóbbi időben esett csaknem nullára a szovjet-amerikai kereskedelem. Nemegyszer mondottam már, hogy az Egyesült Államokba nyílt szívvel, becsületes szándékkal jöttünk. Egyet akarunk csupán: önökkel és a többi nemzettel békében és barátságban élni. Ügy vélem, tisztelt kaliforniaiak, akik itt egybegyűltek, ezekben az érzéseinkben és törekvéseinkben osztoznak velünk. (Taps). Az amerikaiak, akik a Szovjetunióba látogattak, különféle nézeteket hoznak ide országunkról és életéről. Mindannyian megerősítik azonban, hogy a „béke" Ss „barátság" szavakat hazánkban lépten-nyomon hallani lehet. Ezek a szavak vannak fehér kövekből kirakva a vasutvonalak töltésein, élő virágokbői megformálva a kertekben és parkokban, ezek a szavak olvashatók a házak falain is. Bevésődtek valamennyi szovjet ember szívébe, mert minden szovjet ember békés munkájával akarja megvédeni magát és az egész világot a háború borzalmaitól. Jól tudjuk, mi a háború s jóllehet erősek vagyunk, nem akarjuk, hogy az emberiség valaha is újból háborúba sodródjék, újból háborús szenvedéseket és pusztulást éljen át. (Taps). Magától értetődik, hogy a háború elhárításának legjobb módja, ha már csírájában elfojtjuk, ha megsemmisítjük a háborús eszközöket. A szovjet kormány e napokban az Egyesült Nemzetek Szervezete elé javaslatot terjesztett a korlátlan ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésről. És valamivel előbb, augusztus végén a szovjet kormány elhatározta, hogy a Szovjetunióban nem újítja meg a nukleáris kísérleteket, ha ugyanígy cselekszenek a nyugati államok is. A Szovjetunió továbbra is folytatni fogja harcát a nukleáris fegyverkísérletek teljes beszüntetéséért, mert ebben a lázas nukleáris fegyverkezés beszüntetéséhez vezető fontos lépést lát, az emberek millióinak életét és egészségét fenyegető veszély kiküszöbölésének fontos lépését. Mindenki jól tudja, hogy a béke megőrzése szempontjából nemcsak ezen problémák megoldásának van mérhetetlen fontossága. Egy újabb háború keletkezésének veszélyét rejtik magukban a második világháború maradványai is. Ezért meg kell oldani ezt a problémát is. Amikor békeszerződést javasolunk Németországgal — a két német állam létezéséből indulva ki - nem akarunk a magunk számára semmilyen egyoldalú előnyöket, vagy kiváltságokat nyerni. Milyen előnyökről is lehetne szó, amikor az a fontos, hogy eloltsuk az'egykori tűzvész még mindig parázsló zsarátnokait! A szovjet kormány nem egyszer kijelentetté, normalizálni akarja Németország helyzetét hogy ezáltal megszűnjék Berlin abnormális helyzete is. Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni. Már folytattunk és még folytatni fogunk nyilt megbeszéléseket D. Eisenhower úrral, az USA elnökével számos kérdésről. Szeretném remélni, hogy megbeszéléseink révén mindkét fél jelentősen közelebb jut a sürgető nemzetközi problémák megoldásához, ami végül biztosítaná a világbéke és a nemzetek biztonsága megszilárdítását. Hogy mielőbb elérjük az égető problémák helyes megoldását, le kell vetnünk minden eddigi elfogultságot és megférhetetlenséget. így közelednek a bennünket elválasztó összes kérdésekhez a szovjet emberek. Szeretnénk jobban megérteni önöket s az önök indítékait. De e téren szükséges a kölcsönösség, önöknek is jól meg kell érteniők bennünket és a mi indítékainkat. A Szovjetunió nem törekszik .semmilyen előnyökre a maga számára. Csak egyet akarunk: a világon sehol se fenyegesse az embereket háború. (Hosszantartó taps.) Ezzel tulajdonképpen befejezném beszédemet, amelyet ily tekintélyes és tiszteletben álló gyülekezet számára készítettem. De ha nincs ellene kifogásuk, szeretnék még valamit hozzátenni. Szükségét érzem, hogy beszéljek önöknek a ma szerzett bs nyomásaimról (Taps). Nagy örömmel jártuk be autón a várost, megtekintettük az öbölben levő hajókat, de nem azért, hogy csak azt nézzük, mi a rossz, hanem a legőszintébb baráti érzésekkel, hogy gyönyörködjünk az önök pompás partvidékében, a nagyszerű öbölben (Élénkség a teremben, taps). A rakodómunkások szakszervezeti szövetségének, valamint a tulajdonosoknak vagy közvetítőknek (nem tudom, önöknél hogyan nevezik), akik a teherszállítást szervezik, köszönöm a meghívást, hogy látogassam meg őket. örömmel töltött el a szakszervezeti szövetség tanácsában lefolyt baráti beszélgetés. Ez a gyönyörű nap sokáig emlékezetemben marad. San Franciscóban egy ajándékot kaptam: az egyik rakodómunkás nekem adta sapkáját és én hálám jeléül odaajándékoztam neki az én szovjet kalapomat. (Nevetés a teremben, taps.) Kedves emlék ez számomra San Franciscóből. (Taps.) Amikor Lodge úrral kitűnő útjaikon jártunk, nagy örömmel néztem a bennünket üdvözlő embereket. Kiálltak az útra, lehet hogy csak véletlenül, lehet hogy szándékosan, hogy megnézzék, hogyan fest a tengerentúlról jött férfi, aki meggyőződéses kommunista, a nagy Szovjetunió kormányelnöke. Ezen emberek arcán mosolyt láttam, jó baráti érzések kifejezését. (Taps.) Nagyon tetszett nekem a számológép-gyártó üzem, ahol igen szívélyesen üdvözöltek bennünket. Engedjék meg, hogy külön megköszönjem Watson úrnak, q „International Business Machines Társaság" elnökének, aki rendkívül szívélyesen foglalkozott velünk s nagyon jól, nagy megértéssel beszélt arról, hogy meg kell javítani az országaink közötti kapcsolatokat. Nagyon kedves ember s annál is kedvesebb számunkra, mert nálunk járt a Szovjetunióban és megismerkedett üzemeink életével s munkájával. (Élénkség a teremben, taps.) Az üzem, amelyet megtekintettünk, számológépeket gyárt. Ez nyilván nagyon érdekes. De én ebben nem vagyok szakértő és ezért az én értékelésem ebben az esetben semmit sem jelent. Számológépeket gyártanak nálunk, a Szovjetunióban is és nem tudom, ki gyárt jobbat, kinek a gépei jobbak, a miénk vagy az önöké? Ezt még nem tudni. (Derültség a teremben). Mi láttuk az önök számológépjeit, de önök még nem látták a mi gépeinket. Lehet, hogy a mi gépeink jobbak; eddig a számológépgyártást titokban tartják, de úgy vélem, nem tart sokáig s e titkokat felhasználhatják mindazok, akiknek ez hasznukra válik. (Derültség a teremben, taps). Megismétlem, megmutathatják nekem ezeket az üzemeket, mert semmilyen titokkal nem élek vissza. (Nevetés a teremben, taps.) És ha már titkokról van sző — visszaemlékszem — amint első ízben kilövésre készen állt a rakétánk s a tudósok meghívták a kormány tagjait, hogy jöjjünk, nézzük meg, Jártunk a rakéta körül, nézegettük jobbról-balről, megtekintettük minden oldalról (vidám élénkség), de hogy hogyan működik, mire jó, azt nem tudjuk. Ogy vélem, hogy ilyen „titkot" sok ember láthat: meg is nézik, meg is tapogatják, de semmit sem értenek belőle. (Derültség a teremben, taps.'i Ismétlem, nagyon hálásak vagyunk eme üzem mérnökeinek, alkalmazol tainak és munkásainak, akik oly bensőségesen fogadták látogatásunkat. Különösen a szakácsokkal vagyok elégedett, akik kitűnően főztek nekünk. Élvezettel ízleltem meg ezeket, az ételeket, amelyekbe a szakácsok belehelyezték művészetüket, ügyességüket. És ebben a kérdésben, hogy van elkészítve az étel, úgy vélem többé-kevésbé mindenki kiismeri magát, szakértők és nem szakértők. (Nevetés a teremben.) Nagyon sajnálom, hogy ma nem jutottam el a stanfordi tudományos kutató intézetbe, amelynek igazgatója — vagy ahogyan önöknél nevezik — elnöke, Finley Carter úr, tiszteletben álló tudós. De ott járt ma a mi tüdősünk, Jemeljaftov professzor. Ez természetesen jó, én is szívesen ellátogattam volna oda. De nem lehet elérni az elérhetetlent — amint Kozma Prutkov mondotta, önök őt nem ismerik, egyébként senki sem ismer' mert a valóságban ez az ember sohasem létezett, de kijelentései, amelyek nálunk mint Kozma Prutkov aforizmái ismeretesek, kitűnőek. (Derültség a teremben.) Szeretnék még néhány szót fűzni ahhoz, amit az önök gyönyörű városáról, San Franciscóről mondottam. Amikor véget ért a második világháború és katonáink, akik Bulgária felszabadításáért harcoltak, hazatértek, kedves kis dalt hoztak haza erről az országról. Tudják, hogy az orosz nép különösen forró érzéseket táplál a bolgár nép iránt. Az orosz és a bolgár nép testvérek. Nyelvük nagyon hasonló egymáshoz. Amikor a bolgárok török igában nyögtek, az oroszok mindig rokonszenveztek velük. Az oroszok sok vért hullattak, amikor segítették a bulgárok felszabadítását a török járom alól. A görögök felszabadítását segítettük, Christopher úr, (Nevetés a teremben, taps.) (Christopher, San Francisco polgármestere görög eredetű — szerk. megj.) Ebben a kis dalban ezek a sorok vannak: „Gyönyörű ország Bulgária — de orosz hon mégis szebb. „Szeretném a dalnak e szavait kissé megváltoztatni s így mondanám: „Gyönyörűek az Amerikai Egyesült Államok városai, amelyeket meglátogattam — San Francisco valamennyi között a legszebb!" (Viharos taps, egyetértő felkiáltások.) Hölgyeim és uraim! Engedjék most meg, hogy a legőszintébb köszönetet mondjak mindazon szónokoknak, akik itt beszéltek. Nem fogom valamenynyiüket felsorolni, vagy egyeseket előtérbe helyezni, mindnyájan megérdemlik ezt, mert jól beszéltek. Ňem tudom, ki önöknél a fő szervező, de megmutatta mesteri tudását eme ülés megszervezésében. Mindezért őszinte köszönetet mondok önöknek. (Taps.) San Francisco lakosai lenyűgöztek bennünket. Ogy éreztem itt magam, mint baráti gondolkodású emberek között, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint a Szovjetunió népei. Ennek megerősítéséül szeretném elmondani a következő esetet: Amikor a városon át haladtunk, autónk véletlenül megállt az egyik háznál. Megkérdeztem az egyik közelünkben álló egyszerű asszonyt, mit óhajtana, mire vágyik? Azt válaszolta: Csak egy kívánságom van — hogy a világon béke legyen, ne legyen háború. Azt hiszem, valamennyi ember — a felnőttek, aszszonyok, férfiak és gyermekek gondolatait és vágyait fejezte ki, mert a béke mindenkinek szívében van, mindenkinek ajkán, nálunk a Szovjetunióban éppúgy, mint önöknél, az Amerikai Egyesült Államokban. Békét óhajt a világ valamennyi nemzete (Viharos taps.) A legfőbb, amit ma keresnünk kell, nem azok a kérdések, amelyekben eltér a véleményünk — ezekkel már torkig vagyunk. Azt kell keresnünk, amiben megegyezünk, hogy erre építsük kapcsolatainkat, törekedjünk a jobb kölcsönös megértésre, azokban a kérdésekben kell közelednünk egymáshoz, amelyekben közeledni tudunk. Vajon önök meggyőzhetnek-e engem arról, hogy a kapitalista rendszer jobb, mint a szocialista? S nem hiszem, hogy én meggyőzhetem önöket arról, hogy a kommunista rendszer jobb. Ebben — úgy hiszem — mindegyikünk megtartja saját véleményét, de ez ne akadályozzon bennünket abban, hogy barátságban éljünk, jő szomszédok legyünk, gondoskodjunk az országaink közötti kapcsolatok megjavításáról. (Hosszan tartó taps.) Szeretném önöket hölgyeim és uraim biztosítani arról, hogy egyáltalán nem, szándékszom önöket a kommunizmus birodalmába csábítani. Egyszerűen azt mondom önöknek, hogy talán egyszer emlékezni fognak szavaimra, majd ha jobban megismerik a szovjet embereket, gondolkodásukat, és vágyaikat. Lehet, hogy ma nem értenek velem egyet, de eljön az idő, amikor önök is egyetértenek majd azzal, hogy a kommunisták a legmagasztosabb vágyakat és gondolatokat táplálják. Fel akarjuk építeni a legnemesebb eszményeken alapuló kommunista társadalmat. A kommunizmus egyelőre még nem a jelen, hanem a jövő. De mi már építjük. Építjük azt a társadalmat, ahol az ember barátja az embernek, ahol nincs gyűlölet, ahol nem fog vér folyni, ahol minden ember egyenlő lesz. Ezeket a magasztos egyetemes emberi eszményeket meg kell érteniők. az istenhívőknek, a nem kommunistáknak is. Emlékezzenek a szentírás parancsolatára: Szeresd felebarátodat! Ne alkossanak véleményt a szovjet emberekről, a kommunistákról csupán a polgárháború időszaka alapján, A polgárháborút rákényszerítették népünkre s a népnek szembe kellett szállnia ellenségeivel. Az önök ősei, az amerikaiak is véres polgárháborút harcoltak végig, amikor Észak Dél ellen harcolt és amikor e háborúban kölcsönösen öldökölték egymást. Az önök hazájának legjobb fiai harcoltak Lincoln demokratikus eszméiért, és e harcban győzelmet arattak Mi most a kommunizmusért harcolunk és erre bennünket a legjobb emberi célok vezetnek. Emellett nem fegyverrel, hanem szőval, békés eszközökkel, munkánkkal harcolunk. Azok, akik nem akarják elfogadni a mi meggyőződésünket,' tartsák meg saját meggyőződésüket. Megértéssel viseltetünk azon emberek iránt, akik tiszteletben tartják rendszerünket. (Taps.) Tisztelt Christopher polgármester úr, én és barátaim nagyon hálásak vagyunk szívélyességéért, amely beszédében megnyilvánult. De félek önt dicsérni, hamarosan választási kampányuk lesz és nem szeretném, ha az emberek azt hinnék, hogy beavatkozom az önök belügyeibe. Az ön ellenfele azt mondhatná: Miért beszélt Hruscsov önről és miért nem mondott én rólam semmit? (Nevetés a teremben, taps.) Beszélgettünk Christopher úrral. Azt mondottam neki, még nem határoztam el, kire szavaznék, ha erre lehetőségem volna. Ezt még meggondolom és lehet, hogy a vacsora végefelé megmondom, aszerint, milyen lesz a vacsora. (Vidám derültség.) Meg kell mondanom, hogy ezen a szakaszon önök győznek — az ételek kitűnőek és bőségesek voltak, úgyhogy a külső jelek arról tanúskodnak, hogy önre kell szavaznom, de ismétlem, hogy még meggondolom. (Nevetés a teremben, taps.) Erről a megtisztelő helyről szeretném még egyszer köszönetemet kifejezni ama áruház igazgatójának, amelyet megtekintettünk; ez nagyon szép áruház. Amerika gazdag ország, de mi nem nyújtjuk kezünket az önök kincsei után. Mi kevesebbet termelünk, mint önök, de jobban nekilátunk és többet fogunk termelni. Ez önöknek nem árt, nálunk viszont hozzájárul államunk, népünk felvirágzásához. (Taps.) Kötelességemnek tartom önöknél San Franciscóban nehény szót mondani szomszédjukról — Los Angeles városáról és lakosairól. (Vidám élénkség.) Szeretnék ezekről az emberekről jót mondani. Elégedettek vagyunk a Los Angeles-I lakossággal lefolyt találkozóinkkal. De bizony előre nem látott körülmény állott be. Azt mondották nekem, hogy amikor áthaladtunk a városon, előttünk a rendőrfőnök autója ment. Egy ember, talán pajkosságból, talán a bölcsesség hiányában egy paradicsomot, lehet hogy szép paradicsomot dobott és eltalálta ezt az autót. (Élénkség.) Eklkor a rendőrfőnök megmutatta hatalmát és megfosztott bennünket attól az örömtől, hogy megtekinthessük Disneyland mesevilágát, pedig ez a látogatás része volt programunknak. (Nevetés a teremben, taps.) Hálás vagyok a rendőrfőnöknek a rólam való gondoskodásáért, de azt hiszem, hogy túlzott. Megfontoltabban kellett volna eljárnia. Bizonyos vagyok benne, hogy ha elmentünk volna Disneylandba, semmi rossz sem történt volna. De egyes emberek babonásak. A nagy orosz költővel, Puskinnal is megtörtént a kővetkező eset: Azt beszélik, hogy egyszer télen, amikor lovasszánon ment, az úton előtte átfutott egy fekete macska. De ez még a régi Időkben történt. Ma már nem volna szabad, hogy megijesszen bennünket egy „fekete macska". Folytatni kellett volna utunkat a meghatározott program szerint. Azt hiszem, hogy minden jól végződött volna. (Taps.) És most szeretnek néhány szót mondani Los Arigeles város polgármesterének védelmére, vagy ha nem a mentségére, akkor a javára. (Derültség a teremben.) Amikor Los Angelesbe érkeztünk, a város polgármestere és családja vendégszeretően fogadott bennünket. Nagyon kedves felesége és leányai vannak. De azután a vacsoránál nem nagyon sikerült beszédet mondott. Megtörténik, hogy néha a beszédek nem sikerülnek. A jelenlevők közül bizonyára sokan nem egyszer tartottak beszédet. Mondják meg őszintén uraim, mind elégedettek voltak beszédükkel? Nálam pl. megtörténik, hogy nem vagyok mindig beszédemmel megelégedve. Ilyesvalami történt Los Angeles város polgármesterével is. Tehát legyünk iránta elnézőek, hisz — amint a hívők mondják — meg kell bocsátanunk felebarátaink bűneit, különösen, ha belátják őket. (Derültség a teremben.) Ogy gondolom, hogy követni kell ezt a jó szokást és úgy kell vélekedni, hogy a kellemetlen incidens, amely ott történt, nem jött szmjől és nem történt szándékkal, hanem puszta véletlen volt. Vegyük ezt az incidenst elintézettnek! (Taps.) Békében és barátságban élünk az amerikai néppel és főleg a Los Angelesben és San Franciscóban élő amerikaiakkal. De mivel ma San Franciscóban beszélek, egy kissé előnybe helyezem az önök városát Los Angelessel szemben. (Nevetés a teremben, taps.) Kellemesen elbeszélgettünk Los Angeles polgármesterével beszéde előtt és e beszélgetés során a polgármestert feleségével és leényaival meghívtam Moszkvába. Szeretném errö! ez emelvényről kijelenteni, hogy ez a meghívás továbbra is érvényes. Vendégszeretettel fogadjuk Los Angeles polgármesterét és családját Moszkvában és egy szőval sem fogjuk említeni rosszul sikerült beszédét. Szívesen meghívnám önt is, Christopher úr Moszkvába, de nem tudom, hogy meghívásom előnyös vagy előnytelen volna-e a küszöbön álló választásokon. Számomra ez bonyolult kérdés. Ezért az összes jelenlevőkhöz fordulok, a gyönyörű, viruló, napfényes San Francisco valamennyi lakosához, azzal, jöjjenek el a ml Szovjetuniónkba. jöjjenek el Moszkvába, szívesen látjuk önöket. (Hosszantartó taps.) Van egy közmondásunk: Aki nem volt Oroszországban, nem ismeri a világot. Látogassanak el hazánkba, lehet hogy önöknek is megtetszik. (Viharos taps.) Engedjék meg, hogy kifejezzem ama reményemet, tartózkodásunk az Egyesült Államokban, találkozóink a kereskedelmi és vállakozó világ s az amerikai közélet képviselőivel hasznosak lesznek, elősegítik országaink kölcsönös közeledését és ezáltal hozzásegítenek gyors és kétoldalúan elfogadható megegyezésekhez a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdítása érdekében. Köszönöm figyelmüket, uraim. (Viharos taps, valamennyien felállnak, egyetértő kiáltások.) Az est végén Christopher úr, San Francisco polgármestere, Ny. Sz. Hruscsovnak egy mahagóni fából készült elnöki kalapácsot ajándékozott emlékül. Ny. Sz. Hruscsov megköszönve az ajándékot a következőket mondotta: Hazánkban nem szokás a gyűléseken és nyilvános üléseken elnöki kalapácsot használni. S nem is tudom, hogy tulajdonképpen hol használhatnám. Szeretném, ha e kis kalapács első ütésével az Eisenhower úr, az USA elnöke és közöttem létrejött megegyezést, valamint a békéről, a meg nem támadásról, az együttműködésről s mindenekfelett az országaink közötti barátságról szóló szerződés aláírását erősítenénk meg. Ez nagyon üdvös volna mind országaink népeinek, mind pedig az egész világ békéjének megszilárdítására. (Hosszan tartó taps.) Az is jó volna, ha megegyezés jönne létre a leszerelésről, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjék a lázas fegyverkezés, hogy az embereket ne fenyegesse háború, hogy békében és barátságban élhessenek együtt. A legboldogabb ember volnék, ha ez valóra válnék. (Viharos taps.) ÜJ SZÖ 2 * 195

9- szeptember 17.