Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-24 / 265. szám, csütörtök

Versenyezzenek velünk, hogy jobb legyen az emberek élete! Hruscsov elvtárs beszéde Des Moines város kereskedelmi kamarájában Kormányzó ür! Polgármester úr! Elnök úr! Hölgyeim és uraim, barátaim! Engedjek meg. hogy megköszönjem meghívásukat államukba, fővárosukba, a figyelemre méltó Des Moines városba, hogy megköszönjem a magam és kíséretem meleg fogadtatását. Hálás vagyok Kereskedelmi Kamarájuk elnökének és kollegáinak, hogy beszédet mondhatok önökhöz. Megragadom ezt az alkalmat, hogy a szovjet nép szívélyes üdvözletét tolmácsoljam önöknek és önök által IovVa állam lakosságának és sok sikert kívánjak munkájukban és életükben. Örülünk annak, hogy ellátogattunk Iowa államba, ebbe a jelentős mezőgazdasági termelési központba, melynek világhírneve az Egyesült Államok határain túl is messze földön elterjedt. Nálunk, a Szovjetunióban nagyon jól tudják, hogy az önök állama jelentős helyen áll a világ kukoricatermelésében, hogy nagy sikereket értek el az állattenyésztés fejlesztésében. Bizonyára érdekelni fogja örökét, hogy hazánk egyik legnagyobb mezőgazdasági központja, a krasznodari kerület elhatározta, hogy versenyezni fog Iowa állammal a mezőgazdasági termékek termelésében. Kubány számos kozák településén is jól ismerik az önök farmjainak kukorica, hús, tej és más mezőgazdasági termékek termelésében elért sikereit. Sohasem jártam országukban, de sokszor beszéltem az amerikai nép képviselőivel és az Amerikában járt szovjet emberekkel. Emlékszem többek között államuk egyik farmerjével, a Szovjetunióban többször járt Garst úrral folytatott beszélgetésemre. Emlékszem Ellender szenátorral folytatott beszélgetéseimre is. Ő is sokat beszélt az önök mezőgazdaságáról. Minden alkalmat kihasználok, hogy megtekintsem a hazájuk életének különféle szakaszait bemutató filmeket. Az Amerikai Egyesült Államok és főként államuk mezőgazdasága számunkra különösen azért nagyon érdekes, mert nagyarányúan gépesített gazdaság. Egyes farmjaikon a mezei munkák gépesítésében, valamint az állat- és báromfifajták hizlalásában is elérték a munkatermelékenység magas fokát. Az önök mezőgazdaságában az egy dolgozóra jutó eredmények nagyobbak, mint kolhozainkban. Megjegyzendő, hogy egyes közgazdászaik hibát követnek el, amikor az önök farmjain és a mi farmjainkon végzett mezőgazdasági termelés adatait egy dolgozóra átszámítva gépiesen hasonlítják össze. Nem veszik tekintetbe, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok mezőgazdasága teljesen különböző alapokra épült. Az önök farmjai tőkés magánvállalatok, egyéni tulajdonosok birtokában vannak, ezzel szemben a Szovjetunió kolhozai a parasztok közösségeinek tulajdonát képező társadalmi szövetkezeti gazdaságok. Az önök gazdaságaiban minden, ami gazdaságilag hátrányos, elveszti életjogát és megszűnik. A kellő jövedelemmel és forgótőkével nem rendelkező gyenge farmok nem életképesek, nem képesek biztosítani a gépesítés nagy farmokon elért magas színvonalát, elmaradnak a nagy farmok mögött, tönkremennek és az erősebbek lépnek helyükbe. Önöknél a kapitalizmus sajátos konkurrenciatörvénye érvényesül. Ezzel szemben a mi gazdaságunk egészen más, szocialista elvek alapján fejlődik. A kolhozok a parasztgazdaságok önkéntes társulása alapján létrejött nagy szövetkezeti gazdaságok. Ezért nálunk bizonyos gazdaságban nem annyi ember dolgozik, miilt amenyi a föld megművelésére, a vetés gondozására, az állat- és baromfitenyésztés ellátására minimálisan elegendő lenne, hanem annyi, ahány dolgozója van a szövetkezetnek. Mi ugyanis nem engedhetjük meg azt, hogy a szövetkezet tagjainak egy része dolgozzék, a másiknak pedig ne legyen joga a munkára. Látjuk a kolhozokban a munka megszervezésében és a munkaerők kihasználásában fennálló fogyatékosságokat és kiküszöböljük őket. Mezőgazdaságunk önökhöz viszonyított elmaradása a munka gépesítése és termelékenysége terén természetesen ideiglenes jelenség. A szocialista mezőgazdasági rendszer lehetővé teszi, hogy a lehető legrövidebb időn belül kiküszöböljük e lemaradást és a munka nagyobb termelékenységét biztosítsuk, mint amilyent az önök farmjai elérnek. A szocialista mezőgazdasági rendszer korlátlan lehetőségeket nyújt a termelés fejlesztésére, mivel sem válságot, sem konkurrenciát nem ismer. Egyetlen gazdaságunkat sem veszélyezteti a csőd és nem is állhat elő az a veszély, hogy valamelyik gazdaságunk tönkremenne. Hazánkban aránylag magas a növénytermelés kultúrája, vannak szakképzett kádereink és gépiparunk, mely elő tudja teremteni a mezőgazdaság számára szükséges gépeket. Korszerű gépek alkalmazásával, a munkaerők ésszerűbb kihasználásával a mezőgazdasági termelés összes folyamatainak teljes gépesítésére törekszünk, hogy minden dolgozó többet termeljen. Kitűnő gépesítőir.k vannak, akik a kukorica, nyersgyapot, répa és más termények termesztésében nagyobb munkatermelékenységet értek el, mint az önök legjobb farmjai. Jelenleg gyorsan fejlesztjük a vegyiipart, ami lehetővé teszi, hogy több műtrágyát és permetezőoldatot termeljünk. Ennek nagyarányú alkalmazása lehetővé teszi a mezőgazdasági termények hektárhozamainak jelentős növelését, minden egyes dolgozó munkatermelékenységének fokozását. Ez a mi nagy tartalékunk. De más nagy tartalékaink is vannak a mezőgazdasági termelés további növelésére: Hatalmas traktorparkunk és más mezőgazdasági gépek parkja. Most nagyon sikeresen haladunk előre a mezőgazdaság fejlesztésében. A gabonatermelés rövid idő, mindössze öt év alatt az 1953. évi 82 millió tonnáról tavaly 141 millió tonnára növekedett, emellett az állami gabonafelvásárlás öt év alatt 31 millió tonnáról 57 millió tonnára növekedett. Az ország keleti részein 3 év alatt körülbelül 90 millió akre szűzföldet műveltünk meg, ami négyszeresen túlszárnyalja Iowa állam egész vetési területét. Sokkal több takarmányunk van most a marhaállomány számára. A silótermelés öt év alatt 32 mililó tonnáról 148 millió tonnára növekedett. Tavaly 108 millió tonna kukoricasilót készítettünk, pedig azelőtt egyáltalán nem volt ilyesmink. A marhaállomány a legutóbbi öt év alatt 15 millió darabbal, a sertésállomány több mint 15 millió darabbal, a juhállomány pedig 38 millió darabba! növekedett. Növelhettük az állami húsfelvásárlást, hogy biztosítsuk a nem mezőgazdasággal foglalkozó lakosság szükségleteit. Az idén 8 hónap alatt, 1953 azonos időszakához viszonyítva háromszor anynyi húst, 2,3-szerte több tejet, 2,2szerte több tojást és kétszer annyi gyapjút vásároltunk fel. Az önök kollégái, a Szovjetunióba ellátogató amerikai farmerek azt állítják, hogy sok érdekeset látnak tudományunk fejlesztésében, a növényés fajnemesltők munkájában, az ipari növények termesztésében és az állattenyésztésben. Meggyőződésem, hogy az önök farmerjei és szakemberei a Szovjetunió mezőgazdasági gyakorlatának és a szovjet mezőgazdasági tudománynak számos tapasztalatát fel tudnák használni, önöknél is sok érdekes és tanulságos dolgot látunk. Az USÁ-ban járt szakembereink rámutatnak a kukoricatermesztésben és a baromfitenyésztésben elért jelentős sikereikre. A baromfitenyésztésben a takarmányegységre eső legnagyobb húsgyarapodást érik el. Egy kg súlygyarapodásra körülbelül 21/2 kg takarmány jut. Át kell vennünk tapasztalataikat. Nagyra becsüljük az amerikai farmerek, tudósok és mezőgazdasági szakembereik ismereteit, munkáját és tapasztalatait. Elismerésre méltók az önök sikerei. Tapasztalataik megérdemlik, hogy tanulmányozzuk és követendő példaképnek tartsuk őket. Sok mindent tanulhatunk egymástól. Az a nézetem, hogy nem is kell sokat beszélnem a mezőgazdaság terén szerzett tapasztalatok tanulmányozásának és e tapasztalatok kicserélésének nagy jelentőségéről. Tudom, hogy vannak, akik ellenzik e kapcsolatokat, akik úgy vélekednek, hogy országaink kapcsolatai, gazdasági kapcsolataink megjavulása elősegíti a Szovjetunió gyorsabb gazdasági fejlődését, terveinek sikeres teljesítését. Az önök egyes sajtószerveiben olyan cikkek jelennek meg, melyeknek szerzői „szovjet gazdasági előrenyomulásnak", afféle „veszélynek" próbálják minősíteni hétéves torvünket. Kérdem, milyen veszélyt jelenthet és kinek tűnhet veszélyesnek a mi törekvésünk, hogy például növeljük a mezőgazdasági termelést? Mi rossz van abban, ha versenyezni akarunk önökkel, a kukorica-, hús- és tejtermelésben? Aligha fogja valaki azt állítani, hogy a nagyobb tej-, hús- és vajfogyasztás „agresszívábbá" teszi a szovjet embert. Igen, népünk jelszóként tűzte ki: „Utolérjük és megelőzzük az Egyesült Államokat az egy lakosra eső termelésben". Am de látható-e ebben amerikaiakat fenyegető valamilyen „veszély"? Nem szándékunk például a iowai farmereket agreszszív embereknek tartani csupán azért, mert több kukoricát és húst termelnek, mint ma kubányi kolhozaink. Felszólítjuk önöket,; versenyezzenek velünk a hús, tej és vaj, a közszükségleti cikkek, gépek, acél, szén és .kőolaj termelésében, hogy getegen őszintén óhajtják a jő viszonyt hazánkkal. A Szovjetunió népei őszintén szilárdítani és fejleszteni akarják baráti kapcsolataikat az amerikai néppel. Önök tudják, hogy a múltban a baráti együttműködés sok jó példáját tapasztalhattuk országaink viszonyában. A második világháború idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállvetve szálltak szembe az egész emberiséget veszélyeztető közös ellenséggel. Ez meggyorsította a HRUSCSOV: EGYIK RAKODÓMUNKÁS NEKEM ADTA A SAPKÁJÁT, ÉN MEG HÁLÁM JELÉÜL ODAAJÁNDÉKOZTAM NEKI \7. ÉN SZOVJET KALAPOMAT jobb legyen az emberek élete. Legyen több kukorica és hús, de ne legyen hidrogénbomba! A mezőgazdaság az emberi tevékenység legrégibb, legszükségesebb és legnyugodtabb ága. Szorgalmazzuk, hogy a földeket aranyozza be a gabona, virágozzanak a gyümölcsösök, hogy békés ekék, s ne rakéták és tankok lánctalpai szántsák a földet. Valószínűleg tűdják, milyen óriási távlatokat tűz ki hétéves tervünk hazánk békés fejlesztésében. Önök gyakorlati emberek és jól tudják, hogy aki minden figyelmét a békés gazdaság fejlesztésére fordítja, aki erre fordít minden eszközt és erőt, annak nem érdeke a háború és a háborús előkészületek. Jobb mezőgazdasági és ipari termékekkel kereskedni, mint folytatni a lázás fegyverkezést és a megkülönböztetést a nemzetközi kereskedelemben. A szovjet nép minden erejét a békés építésre fordítja. Hétéves tervünk alapján az ipari és a mezőgazdasági termelés úgyszólván megkétszereződik, több fontos ágban pedig többszörösen növekszik. A mezőgazdaság terén évente 160 — 180 millió tonna gabonát, 76 — 84 tonna cukorrépát, legalább 16 millió tonna húst és 100-105 millió tonna tejet fogunk termelni. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy a tervfeladatokat nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. A Szovjetunió a tej és főként vaj nyerstermelésében már 1958-ban megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat és reméljük, hogy a következő években e termékek egy lakosra jutó termelésében is utolérjük és megelőzzük az USÁ-t. Hazánk több búzát, cukorrépát és gyapjút termel, mint az USA. Reméljük, hogy ez semmiképpen sem árt az Egyesült Államoknak, vagy az iowai farmereknek. Az utóbbi években sok amerikai látogatott el a Szovjetunióba. Neves államférfiak és közéleti tényezők, szenátorok és kongresszusi tagok, vállalkozókörök képviselői, vállalkozók és farmerek látogattak el hozzánk. A szovjet emberek mindanynyiukat vendégszeretően fogadták. Saját szemükkel győződhettek meg a szovjet nép békeszeretetéről és az amerikai nép iránt érzett barátságáról. Eisenhower elnök meghívására ellátogattunk az Egyesült Államokba. Látogatásunk célja elősegíteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulását, a béke megszilárdítását. A történelem bizonyítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a múltban sem voltak és ma sincsennek semmilyen területi viszályok. amelyek akadályozhatnák a baráti jó viszonyt. Az is közismert tény, hogy az amerikaiak közül rengyőzelmet és meghozta a népeknek az áldásos békét. A szovjet emberek óhajtják, hogy a béke megszilárdítása érdekében még jobban terjedjenek az országaink népeinek baráti együttműködésében szerzett tapasztalatok. Szorgalmazzuk a szovjet-amerikai kapcsolatok javulását, mivel úgy véljük, hogy ez telel meg a két nép érdekeinek. Az USA és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak felvétele jelentős lépés lenne a világbéke és a népek közötti jószomszédi visszony megszilárdítására. Hazájuk vállalkozókörei nagymértékben befolyásolhatják a szovjet-amerikai viszony javulását. Ma az egész emberiség nagy reményeket fűz ahhoz, hogy a Szovjetunió és az, Egyesült Államok jelentősen hozzájárulnak az időszerű fő problémák megoldásához, a béke megszilárdításához. Ha sikerül megjavítani országaink viszonyát és megindítani a kölcsönösen előnyös kereskedelmet, még jobban kibővíteni a kulturális, sportés egyéb kapcsolatokat, akkor ezzel jelentősen hozzájárulunk a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a békés egymás mellett éléshez, a világbéke megszilárdításához, ami viszont kedvezően kihat majd népeink, az egész emberiség életére. Amerikai látogatásunk során sok érdekes találkozón és beszélgetésen vettünk részt az amerikai nép különféle rétegeinek képviselőivel. Találkozóink és beszélgetéseink igazolják, hogy az amerikai nép nem akar háborút, békére vágyik. Sok meleg szót, sok baráti kívánságot intéztek a szovjet nép címére. Hálásak vagyunk érzelmeikért, köszönjük, és biztosítjuk önöket, hogy a szovjet emberek örülnek Eisenhower elnök látogatásának és méltó fogadtatására készülnek. Beszédem végén szeretném önöket újra biztosítani a szovjet nép szilárd elszántságáról, hogy védelmezni fogja a békét, megjavítja és fejleszti országaink, a világ népei közötti baráti kapcsolatokat és együttműködést. E célt szolgálja az általános. és teljes leszerelésre tett javaslat, melyet a Szovjetunió kormánya az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztett. Ugyanezt a célt szolgálják a német békeszerződés megkötésére tett szovjet javaslatok is. Nézetünk szerint e problémák nem megoldhatatlanok, természetesen, ha törekedni fognak megoldásukra. Ahol pedig törekvés van, ott lehetőség is van. E problémák megoldhatók, mivel minden népnek egy célja van: a béke megőrzésének legnemesebb és legfontosabb célja. Minden ország minden erőfeszítést tegyen meg és maximális tö^ rekvést fejtsen ki e nemes cél elérésére. Fontos a világ minden országának együttműködése, elsősorban országaink együttműködése, hogy felmelegedés következzen be, hogy végleg elolvadjon a hidegháború jege. Rossz az a cél, amely senkinek sem használ. A béke és a barátság szele simogassa mezőinket, csak akkor tűnjenek fel fellegek az égen, ha jótékony esőre lesz szükségünk, hogy gazdag legyen a termér sünk. Béke és barátság — e két szót hirdesse népeink zászlaja, e két szó érvényesüljön kormányaink tudatában és tetteiben. Sikereket kívánok nagyszerű államuk további fejlődésében, jő egészséget és szerencsét kívánok életükben. Köszönöm a figyelmüket. (Hruscsov elvtárs beszédét a jelenlevők tapsa nemegyszer félbeszakította.) Az ember Holdba repülése sokkal előbb valósulhat meg Moszkva (ČTK) - J. K. Fjodorov geofizikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja válaszolt a Szinhua kínai sajtóügynökség tudósítójának a további kozmikus repülőutak lehetőségeire vonatkozó néhány kérdésére. Fjodorov szerint a szovjet tudósok már most bocsáthatnának fel rakétákat a Marsra és Venusra. Ám még sok előkészítő munka kell ahhoz, hogy a rakéták felbocsátása a várt' eredményre vezessen. Még pontosabbá kell tenni az irányítást. A szovjet tudós kijelentette, nagy lépést jelent az a tény, hogy a második szovjet űrrakéta repülőútját Irányították. A rakéta röppályájának ellenőrzése nagyarányú ellenőrző berendezés segítségével. önműködően történt. Mihelyt a rakéta letért előírt pályájáról, a Földről nyomban automatikus jelzéseket adtak és a rakéta visszatért eredeti irányába. Az irátomatikusan történt, mert az emberi agy reagálása túl lassú a rakéta repülésének ellenőrzésére. Fjodorov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nehezebb rakétákat is felbocsáthat. Nem lesz nehéz más típusú holdrakétákat is felbocsátani. Még könnyebb feladat olyan rakéta kilövése, mely körülrepülné a Holdat és bolygójává válna. A legfontosabb probléma Fjodorov szerint az, hogy a rakéta ne teljes sebességgel ütközzék a Hold felületébe. A Szovjetunió gazdag tapasztalatokat szerzett a meteorológiai rakéták kilövésében. Szerkezetük ejtőernyővel ereszkedik le a Föld felszínére. Mivel azonban a Holdnak nincs légköre, ejtőernyők nem jöhetnek számításba. Fjodorov végül hangsúlyozta, hogy az ember Holdba repülése a feltételezettnél sokkal hamarabb lenne megvalósítható, ha tartós béke honolna és a tudósok nyugodtan dolnyítás emberi beavatkozás nélkül, au- I gozhatnának. A New York Times a szovjet holdrakéta útjáról New York (CTK) — „A holdrakéta ismét igazolta Oroszország fölényét a világűr meghódításáért folyó versenyben" címen írt cikket Boldwin, a New York Times lap szemlelrója. „Közvetlenül azelőtt, hogy Hruscsov miniszterelnök érintkezésbe lépett Washingtonnal — hangzik a cikkben, — a szovjet rakéta elérte a Hold felszínét. A rakéta sikeres felbocsátása arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió továbbra is vezető állást foglal el. A szovjet holdrakéta sikeres útja azt jelenti, hogy új korszak kezdődik a világűr és az égitestek kutatásában. Az ember átlépte a Föld szűk határait". A cikkíró úgy véli, hogy az első holdrakéta tudományos berendezésének alkalmazása a tudományos adatok beszerzésének kezdetét jelenti, főképepn arról, milyen a hőmérséklet a Holdon, van-e ott élet, a Hold láthatatlan oldala hasonló-e a láthatóhoz, milyen a holdfelület összetétele, milyen a Hold légköre és magnetizmusa. A holdrakéta felbocsátása lépést jelent a naprendszer bolygóihoz vezető úton. Az ember megkezdte a világűr titkaiba való behatolást. A cikkíró megjegyzi, hogy a szovjet űrrakéta sikeres felbocsátása ismét kiemeli azt, ami már edjJig is ismeretes vólt, hogy a rakétatechnika terén az oroszok nagy tapasztalatokkal rendelkeznek és sok tekintetben túlszárnyalták »z Amerikai Egyesült Államokat. TJJ SZÖ 5 * 195

9. szeptember 20.