Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)
1959-09-03 / 244. szám, csütörtök
/ Lengyelország biztonságának alapja a Szovjetunióhoz fűződő barátsága Varsó lakóinak békemanifesztác ója a Lengyelország elleni hitleri támadás 20. évfordulóján A^oíiiliitftilt Varsó (ČIK) - „Soha többé háborút - soha többé fasizmust!" ezen jelszó alatt Varsóban a Lengyelország elleni hitleri támadás 20. évfordulóján és a második világháború kezdetének évfordulóján a lengyel főváros lakosai nagy béketrianifesztáción vettek részt. A Győzelem terén és az Ismeretlen Katona sírjánál sok ezer varsói gyúlt össze, hogy tisztelettel adózzanak a második világháború sok millió áldozata emlékének és kifejezzék azt a szilárd elszántságukat, hogy meggátolják az új háborús borzalmakat. J. Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta azokat az óriási sikereket, amelyeket a népi Lengyelország 15 év alatt elért. Megállapította, ez elsősorban annak köszönhető, hogy Lengyelország szabadságát a szovjet hadsereg — a győztes szocialista forradalom- első országának hadserege hozta meg, amely a népi Lengyelország keletkezésének első napjától kezdve segítő kezet nyújtott a lengyel nemzetnek és megteremtette Európa eme részében a béke és biztonság feltételeit. A Szovjetunió volt az, amely hozzásegítette Lengyelországot, hogy viszszakapja a német „Drang nach Osteň" nyomása alatt elvesztett területeit és amely a legnagyobb mértékben hozzájárult a hitlerizmus szétzúzásához, a német imperializmus és militarizmus gyökereinek kiirtásához. Nyugat-Németországban most ismét ugyanolyan hangok hallatszanak, mint amilyeneket jól ismerünk a múltból — mondotta Cyrankiewicz elvtárs beszéde befejező részében. Most, éppen a Lengyelország elleni hitleri támadás 20. évfordulójának napjaiban a nyugatnémet revansizmus politikai tüntetéseket rendez az Egyesült Államok elnökének szemeláttára. Ez zsarolási kísérlet abban az időben, amikor az USA elnöke fontos megbeszélésekre készül a Szovjetunió miniszterelnökével. A Lengyelország elleni támadás 20. évfordulójának napján Adenauer úr a lengyel nemzet 1939. évi sorsa feletti néhány jól kiszámított krokodiluskönny hullatása után arcátlanul és cinikusan éket igyekszik verni a len""el nemzet és a Szovjetunió közé. Aki ellentéteket akar támasztani Lengyelország és a Szovjetunió között, az gyenge, védtelen államra vágyik, olyan államra, amilyen Lengyelország 1939-ben volt, az egy új háborús tűzfészek feltételeinek megteremtését .óhajtja Európában. Hiábavaló fáradság ez, kancellár úr — mondotta Cyrankiewicz elvtárs. Lengyelország biztonságának és határainak legfőbb és döntő alapja a Szovjetunióhoz fűződő barátság, valamint a szocialista tábor országainak egysége és szolidaritása." Fogadás Hanoiban a VDK 14. évfordulójának tiszteletére ^ Hanoi (ČTK) Fam-Van-Dong, ^ a Vietnami Demokratikus Köztárk saság miniszterelnöke szeptember fc elsején Hanoiban a Köztársaság N Pnlnfáiáhan a Viptnami Demokra§ dást rendezett. A fogadáson részt vett Ho Si Minh, a köztársaság elnöke, a Vietnami Dolgozók Pártja politikai irodájának és a kormánynak tagjai, a VDK politikai és közéletének képviselői, a Mongol Népköztársaság párt- és korA Szovjetunióban az új tanévet az iskola átépítésének jegyében kezdték Moszkva (ČTK) — Moszkvában szeptember elsején kezdődött 700 000 nép- és középiskolai diák és több mint 200 000 főiskolai diák iskolai éve, amelyben a szovjet iskola széleskörűen kezdi érvényesíteni az új tanítási elvet — a nevelés szoros kapcsolatát a termelési gyakorlattal. Arról van szó. hogy az iskola az ifjaknak az általános műveltségen kívül még alapos szakszerű előkészítést nyújtson az élet számára, és hogy a főiskolák alapos elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakembereket neveljenek. mányküldöttsége J. Cedenballal az élen és a Hanoiban akkreditált diplomáciai testület. Fam Van Dong miniszterelnök a fogadáson beszédet mondott, amelyben az észak-vietnami dolgozók építő feladataival és a vietnami népnek az ország egyesítéséért, és nemzeti demokratikus forradalmának betetőzéséért folyó harcával foglalkozott. A Bajkál-tó térségében augusztus 29-rn erős földrengés volt. A földrengés 20.50 órakor kezdődött, (moszkvai időszámítás szerint) és nem okozott kárt. (ČTK) Franciaországban augusztus 17-től 22-lg 11 fajta élelmiszer árát emelték. (ČTK) Az új háború elleni harc napja MOSZKVA (ČTK) — A SZOVJET DOLGOZÓK SZEPTEMBER ELSEJÉN AZ ÚJ VILÁGHÁBORÚ ELLENI HARC NAPJÁN SZÁMOS GYŰLÉSEN VETTEK RÉSZT, AMELYEKET A BÉKE-VILÁGTANÁCS STOCKHOLMI ÜLÉSÉNEK FELHÍVÁSÁVAL KAPCSOLATBAN TARTOTTAK. A Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Tbilisziben, Minszkben, Jerevánban, Tallinban, Kisinyevben és más szovjet városokban tartott gyűléseken jelentős közéleti tényezők, munkások és parasztok szólaltak fel. Mihail Kotov, a Békevédők Szovjet Bizottságának titkára a moszkvai gyűlésen emlékeztetett minden becsületes embert azon kötelességére, hogy minden erejével védelmezze a békét, harcoljon a háborús uszítók ellen, az atom- és hidrogénfegyverek feltétlen és tartós betiltásáért. Az arab országok Casablancában tanácskoznak Casablancában szeptember 1-én megkezdődött az Arab Liga Tanácsának ülése az Egyesült Arab Köztársaság, Marokkó, Jordánia, SzaúdArábia, Szudán, Libanon, Líbia és Jemen miniszterelnökeinek, illetve külügyminisztereinek részvételével. Az ülésen részt vesz az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttsége, valamint a palesztíniai arabok küldöttsége is. Irak és Tunisz képviselői a megnyitáson nem voltak I jelen. Az Arab Liga Tanácsának ülésén első ízben vett részt Ghana és Guinea nem-arab államok küldöttsége is. Az Arab Liga Tanácsának ülése a palesztíniai kérdéssel, az algériai háborúval, az arab félsziget déli részének helyzetével, a tervezett szaharai atomkísérletekkel foglalkozik s megtárgyalja azokat a kérdéseket, amelyeket az ENSZ közgyűlésének napirendjére javasolnak. JALTÁTÓL mintegy 16 kilométernyire a Fekete-tenger partján terül el a Nemzetközi Ifjúsági Tábor, amelyben pompás szünidőt töltöttek a mifczkvai, leningrádi, középázsiai, kaukázusi, csehszlovákiai, NDK-beli, franciaországi és amerikai fiatalok. Képünkön a napfényes homokpart látható. (TASZSZ felvétele) A SZERELT VASBETON AZ ÉPÍTKEZÉS ALAPJA A SZOVJETUNIÓBAN Moszkva (ČTK) Ez év első felében a Szovjetunióban 12 millió köbméter szerelt vasbetont gyártottak, míg 1958-ban az USÁ-ban csak 10 millió, Nagy-Britanniában 3 millió és a Német Szövetségi Köztársaságban egymillió köbméter szerelt vasbetont készítettek. A Sztroityelnája Gazeta című lap jelentése szerint 1965-ben ezen anyag gyártása a Szovjetunióban eléri a 44 millió köbmétert. A Szovjetunióban — hangsúlyozza a lap — már olyan-színyonalat értek el, hogy bármilyen technikai feladatot nagy műszaki-gazdasági hatással szerelt vasbeton konstrukciók segítségével oldhatnak meg. Kínában július végéig 6250000 tonna acélt olvasztottak Peking (ČTK) — Az Cj Kína sajtóiroda jelentése szerint a Kínai Népköztársaságban ez év első hónapjában 6 250 000 tonna acélt olvasztottak, ami 67 százalékkal több, mint a múlt év első het hónapjának termelése. A nyersvaso!va_sztás 150 százalékkal volt magasabb a múlt évinél. Ezek a sikerek szorosan összefüggnek a kohászati ipar hatalmas fejlődésével. Nem teljes adatok szerint ez év július végéig 13 közép- és nagyolvasztót helyeztek üzembe. Az első ötéves terv idején (1953—1958 évekig) csupán nyolc nagyolvasztó volt az országban. Sajtóértekezlet a lipcsei nemzetközi vásárról Lipcse (ČTK) — £ lipcsei nemzetközi vásár hagyományos sajtóértekezletén szeptember elsején csaknem 400 német és külföldi újságíró vett részt. Kurt Blecha, az NDK kormányelnöksége sajtóirodájának vezetője hangsúlyozta, hogy az ez évi nagyvásár rendkívüli jelentőségű, mert egyúttal azon sikerek mérlege, melyeket a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 10 éve alatt elért. Gerhard Weiss, az NDK kül- és belkereskedelmi miniszterének helyettese rámutatott arra, hogy tíz évvel ezelőtt a lipcsei nemzetközi vásáron csak hét ország mutatta be gyártmányait, míg a mostani nagyvásáron a résztvevő országok száma elérte a 45-öt. Ez a szám kifejező bizonyítéka annak, milyen helyet foglal el a Német Demokratikus Köztársaság a világkereskedelemben és egyúttal jelképezi Lipcse jeletőségét a Kelet és Nyugat közötti kapesolatok terén. A UOTOKOV GÉPEI A BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSON Budapest (ČTK) — Budapesten szeptember 4. és 20. között tartják a hagyományos országos mezőgazdasági kiállítást. A kiállítás újdonsága a gépipar és kertészet nemzetközi részvétele. A kiállításon a szocialista országokon kívül számos nyugati vállalat is részt vesz. Csehszlovákiát a kiállításon a Motokov képviseli, 1500 négyzetméternyi területen 45 új mezőgazdasági géppel. A kultúrforradalom fellendülése Bulgáriában Szófia ČTK) — A Bolgár Népköztársaság a szocialista fejlődés 15 .épe alatt nagy sikereket ért el a nép kultúrájának és kulturális nevelő tevékenység fokozásában. A népi olvasótermek száma 1944-ben 2018-at tett ki, számuk 1958-ban elérte a 4562-t. Az üzemi könyvtárak száma 1939-ben 63 volt. 1958-ban 3961 üzemi könyvtárban 3 340 000 könyv állt az olvasók rendelkezésére. A művészegyüttesek száma 13 300-ra, és tagjainak száma 450 000-re emelkedett. i Sikeresen fejlődik a mozgó színházak tevékenysége. 1958-ban 124 új filmet mutattak be, ezek közül 7 bolgár, 38 szovjet és 47 más szocialista országbeli filmet. Az 1944-hez viszonyítva a mozilátogatók száma 1958-ban több mint hatszorosára emelkedett. 1944-ben Bulgáriában csak 213 mozi volt. 1958-ban a mozgószínházak száma 1319-re növekedett. ***** ** * * * * • * • * * ********* * ••*' ******** **************** *********** ************* ****** ********** ***********^************r*******r********** Az érdeklődés homlokterében ezen a héten is Eisenhower amerikai elnök európai látogatása állott. Miután befejezte Adenauerrel folytatott tárgyalásait, de Gaulle francia elnök meglátogatása előtt néhány napra Londonba utazott, hogy Macmillan brit miniszterelnökkel tanácskozzon. Ezeken a tárgyalásokon Eisenhower NATO-beli szövetségeseinek véleményét puhatolja ki a küszöbön álló szovjet-amerikai tárgyalások előtt. A világ két legnagyobb hatalma vezetőinek közeli találkozója előtt nagy jelentőségű Hruscsov elvtárs két megnyilatkozása, amelyekkel még amerikai útja előtt újból leszögezi a Szovjetunió álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Adenauer nyugatnémet kancellárhoz intézett üzenete újból meggyőzően bebizonyította, hogy a Szovjetunió józanul itéli meg korunk fő problémáit. Rámutat, hogy az utóbbi idők eseményei következtében megvan a lehetőség arra, hogy a két jelenleg fennálló tömb viszonyában fordulat álljon be fokozatos közeledés és a rendezetlen kérdések megoldása révén. Hruscsov elvtárs üzenetében hangsúlyozza, hogy jelenleg a fő megoldatlan probléma a második világháború maradványainak felszámolása. A németországi helyzet bizonyítja, milyen következményekkel járhat e kérdés megoldásának további halogatása. A tények azonban azt mutatjak, hogy Nyugat-Németország vezetői nem a háború maradványainak megszüntetését, hanem azok fenntartását kívánják. Hruscsov elvtárs üzenete kifejezi azt a reményt, hogy végül mégis a józan ész győz és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya megteszi a szükséges lépéseket a háborús konfliktus kiküszöbölésére és elhárítja az általa eddig támasztott akadályokat a szomszédos államok közeledésének és baráti kapcsolatainak útjából. Ugyancsak nagy érdeklődést keltett világszerte Hruscsov elvtárs minapi beszéde, amelyet a Vesenszkája kozákállomáson tartott gyűlés hallgatói előtt mondott. Beszédének jelentős részében a nemzetközi helyzet kérdéseivel, a békés együttélés problémájával, a szovjet és amerikai kormányfők közelgő találkozásaival foglalkozott. A békeszerető emberiség körében megelégedéssel fogadták azt a kijelentését, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő kérdést, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Újból hangsúlyozta, hogy jó szándékokkal utazik az Egyesült Államokba azzal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdulását. Kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok kormányát hasonló jószándék vezeti. Minden józan gondolkodású ember előtt világos, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavulása nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok népeinek, hanem minden ország népének, a nagy és kis népeknek egyaránt hasznára lenne, mert a népek nem akarnak háborút, mégcsak háborús feszültséget sem, hanem tartós békére vágynak. Eisenhower elnök európai körútja — most már világosan látszik —, lényegében két célt szolgál. Egyrészt meg akarja állapítani szövetséges társainak véleményét a Szovjetunióval való kétoldali amerikai tárgyalások felvétele előtt. Másodszor egyengetni akarja a/okat a súlyos problémákat, amelyek az amerikai imperializmus fő európai ütőkártyájának, a NATO-nak a kebelén belül dúlnak és amelyek természetesen gyengítik Eisenhower pozícióját a küszöbön álló Kelet-Nyugat tárgyalások során. Amint az már ilyenkor szokás, a nyugat-németországi és az angliai tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemények csak azt emelik ki, amiben megegyezés jött létre vagy pedig aminek hangsúlyozása propaganda jellegű. Az igazi tárgyalások négyszemközt folytak le mind Eisenhower és Adenauer, mind pedig Eisenhower és Macmillan között. Nem nehéz kitalálni, hogy Adenauer Eišenhowert a fennálló háborús pozíciók merev fenntartására igyekezett megnyerni. Ezek közé tartozik természetesen Nyugat-Berlin megszállási státusának fenntartása, amely kiváló kulcspozíció mind a hidegháborús feszültség fenntartására, mind pedig a népi demokratikus államok elleni, elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló aknamunka és felforgató tevékenység folytatására. Ezzel szorosan összefügg Adenauer ismert merev álláspontja a leszerelés egész kérdéskomplexumában. A nyugatnémet revanspolitikának alfája és ómegája a háborús feszültség fenntartása, amint hogy a német monopóliumoknak és az amerikai monopóliumoknak közös, alapvetően fontos érdeke a fegyverkezési üzlet csorbítatlan fenntartása, ha lehet, továbbfejlesztése. Ha Eisenhower komolyan veszi Dulles halála óta folytatott politikáját és elnökségének utolsó évében tényleg eredményeket akar elérni a világbéke szilárdítása terén, akkor aligha fogadhatja meg a makacs bonni öregember mérges tanácsait. Jobb kilátások között folyhatott le Eisenhowernek angliai megbeszélése. Macmillan ez év eleje óta következetesen harcolt a tárgyalások politikájáért, amelyek során természetesen az ugyancsak imperialista jellegű angol birodalom érdekeit akarja érvényesíteni. Ebből a célból azonban nem igyekszik mindenáron háborús vizekre evezni, ellenkezőleg, tekintettel Anglia helyzetére, híve a nemzetközi feszültség enyhítésének és ha kell, ebből a célból akár egy mérsékelt leszerelésnek is. A legnehezebb problémák Eisenhowerre kétségtelenül Párizsban várnak. Egyrészt de Gaulle Franciaországa ki akarja harcolni elismerését, mint az angolszászokkal egyenrangú vezető- és atomnagyhatalomét. Másodszor ezen a tanácskozáson felmerül teljes súlyával Algéria kérdése. Eisenhowernek mind kellemetlenebbé válik a francia imperializmus ötéves háborús kalandja Észak-Afrikában, mert ez egyre jobban imperialista ellenes tömböt kovácsol össze, amely már a közeljövőben, az ENSZ küszöbön álló ülésén leleplezheti azt a tényt, hogy az Egyesült Államok mögött már korántsem áll a néhány évvel ezelőtt még annyira természetesnek vett szavazógépezet. Az Eisenhowerrel való találkozásra de Gaulle úgy készült fel, hogy körutat tett Algériában. Fő célja a katonai vezetők, Massu és társai hangulatának kipuhatolása volt, meddig mehet el az ö támogatásukkal, illetve beleegyezésükkel az Eisenhowernek adandó ígéretek terén. Az eredmény — amint az előrelátható volt — igen sovány. De Gaulle Párizsba visszatérve kijelentette, miszerint Észak-Afrikát először pacifikálni, majd Algéria népének az önrendelkezési jogot megadni szándékozik. Aki ismeri a francia imperializmus szótárát, az tudja, hogy ez a mondat azt jelenti, miszerint a katonai klikkek programjának megfelelően de Gaulle továbbra is kitart az algériai nemzeti felkelésnek katonai eszközökkel való leverése, vagyis a felkelés fegyveres felszámolásának követelése mellett. Bár ez év nyarán ismételten nagy dérrel-durral bejelentették az „utolsó nagy francia támadás" megindítását és a küszöbön álló „végső győzelmet", mint látjuk, ettől de Gaulle és Massu messzebb van mint valaha. A szabadságharcosok ugyan tetemes veszteségeket szenvednek, de soraikat állandóan feltöltik és a hadianyag utánpótlás, a francia hadsereg minden erőlködése ellenére is, zavartalanul folyik. Ily módon teljesen illuzórikus az algériai nép önrendelkezési jogának az ígérete. De ha mégis sikerülne Massuéknak 'további, még borzalmasabb vérfürdők árán letörni az algériai nép'ellenállását, az 1958. évi ún. algériai választások megmutatták, mit kell érteni de Gaulle „önrendelkezési joga'' alatt. Lehet, hogy de Gaulle francia ékesszólásával Eisenhowernek talán be tudja beszélni „pacifikáló és önrendelkezési" politikájának indokoltságát. A kérdés csak az, elég lesz-e ez az imperializmussal még a közelmúltban is igen alapos tapasztalatokat szerzett ázsiai és afrikai országoknak, és magának az algériai népnek ? P. J. ÜJ SZÖ 4 * 1959- szeptember 2.
