Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-03 / 244. szám, csütörtök

c N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS LÁTOGATÓBAN M. SOLOHOVNAL, A VILÁG­HÍRŰ SZOVJET ÍRÓNÁL VESENSZKAJA FALUBAN Nyugatnémet lapok Adenauer Hruscsov elvtárshoz intézett válaszáról Bonn (ČTK) - A nyugatnémet Westfälische Rundschau Adenauer­nek N. Sz. Hruscsov levelére adott válaszát kommentálva szeptember 1-én kétkedve kérdezi, vajon Aden­auer tényleg meg akarja-e változ­tatni álláspontját, amint az válaszá­nak első elolvasása után tűnhet. Adenauer üzenetében — írja a West­fälische Rundschau — csak az álta­lános ellenőrzött leszerelésről be­szélt, de a regionális leszerelésről a szövetségi kancellár éppúgy mint azelőtt, most sem akar hallani. Ebben tehát aligha beszélhetünk előző állás­pontjának megváltoztatásáról. A lap óva int Bonn K£let iránti politikájá­nak túlságosan Tlerűlátő értékelésé­től. „A jobb kapcsolatokról hangozta­tott szavak irreálisak maradnak, ha Bonn nem váltja tettekre szavait. Erről természetesen mit sem olvas­tunk az üzenetben." Ezekkel a sza­vakkal jellemezte Adenauer válaszát és Adenauer hétfői rádióbeszédét a Westdeutsche Tageblatt. A Kölner Stadtanzeiger c. lap kommentárjában megjegyzi: „Aden­auer mindkét okmányának egy hibája van: hiányzik belőlük a konkrét tartalom." Eisenhower látogatása nem simította el az elvi ellentéteket az USA és Nagy-Britannia között Az amerikai elnök Párizsban London (ČTK) - Amint a Reuter jelenti, londoni diplomáciai körökben Eisenhower látogatása után úgy vé­lekednek, hogy az amerikai és angol vezetők tárgyalásai nem küszöbölték ki a Nagy-Britannia és az USA kö­zött fennálló elvi ellentéteket a fő nemzetközi kérdésekben, főleg a csúcsértekezlet összehívását és a berlini kérdést illetőleg. Az Eisenhower és Macmillan mi­niszterelnök közötti tárqyalások szi­gorúan titkosak voltak s befejezé­süket nem követte sem sajtóérte­kezlet, még hivatalos közleményt sem adtak ki a két kormánvfő talál­kozójának eredményéről. D. Eisenhower. az USA elnöke szeptember 2-án délelőtt Londonból Párizsba repült, ötnapos angliai tar­tózkodása során Eisenhower Macmil­lan brit miniszterelnökön kivül ösz­szejött Castiella spanyol külügymi­niszterrel is. Hagerty, ?. Fehér Ház sajtótitkára kijelentette, hoav Eisenhower de Gaulleval való találkozása után szeptember 4-én visszatér Britann'á­ba és maaánsznmélvként kb. két na­pot tölt a skóciai Culsean kasté'v­ban. Az amerikai elnöktől Macmil'.an brit miniszterelnök és más hivatalos személvisének vettek búcsút a lon­doni repülőtéren. Eisenhower amerikai elnöknek a fran­cia fővárosba való érkezése előtt a fran­cia politikai meqfiqyelők megegyeztek ab­NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Kiiment Voro­siiov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, Ho SI Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnö­kének és Fam Vam Dongnak, a VDK mi­niszterelnökének, a VDK kihirdetése 14. évfordulója alkalmából üdwözlő táviratot küldtek. (ČTK) LIPCSÉBEN a nemzetközi vásár alkalmá­ból „A viláqbékéért" ielszóval grafikai ki­állítást rendeznek. (ČTK) CHILÉBEN e napokban a kereskedelmi, politikai és kulturális körök képviselőiből bizottságot alakítottak a kapcsolatok fel­vételére a szocialista országokkal. (ČTK) A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI szénbá­nyákban az elégtelen biztonsági intézkedé­sek következtében 4761 halálos baleset történt. A munkában több mint 84 000 bányász súlyos és több mint egymillió bá­nyász könnyű sérülést szenvedett. (ČTK) NORVÉGIA kereskedelmi hajóraja az áruszállításban beállott hanyatlás folytén súlvos válságba került. 148 hajót üzemen kíyül helyeztek. (ČTK) AZ USA pénzügyminisztériumának jelen­tése szerint az Amerikai Egyesült Államok államadóssága a múlt héten elérte a 290 milliárd dollár rekordmagasságot. (ČTK) ban, hogy de Gaulleval folytatott tanács­kozás próbaköve az algériai kérdés lesz. Űg.v vélekednek, hogy de Gaulle felvázol­ja Eisenhowernek Algériára vonatkozó tervei fő vonalait (a katonai eszközökkel való „pacifikáció", bizonyos önigazgatás ígérete Algéria számára, semmilyen po­litikai tárgyalás az ideiglenes algériai, kormánnyal (és felkéri az amerikai el­nököt, hoqy az Egyesült Államok támo­gassa e francia politikát). De Gaulle arra törekszik, hogy megmásítsa az Egyesült Államok azon elhatározását, hogy tartóz­kodik a szavazástól az ENSZ közgyűlésén, amikor az algériai probléms tárgyalására kerül sor. Ugyanis abbén az esetben szá­mos más íllam követné az amerikai kül­döttség példáját és Franciaorszagot az ENSZ elítélné. Ezenkívül — amint a New York Herald Tribúne párizsi tudósítója ineqjegyzi, de Gaulle követeli, hogy az USA gyakoroljon nyomást az ideiglenes algériai kormányra annak érdekében, hogy teljesítse de Gaullenak a horcok beszün­tetésére való újabb felhívását. Eisenhowernek de Gaulleval folytatott •megbeszéléseit még nagyobb titokzatossán övezi, mint Macmillan brit miniszterel­nökkel és Adenauer nyugatnémet kancel­lárral folytatott tárgyalásait. Nem adnak ki semmiféle közleményt és Eisenhower elnök nem tart sajtóértekezletet sem. Ennek oka a párizsi megfigyelők nézete szerint az. hogy Eisenhower de Gaulleval folytatott megbeszélései nyugat-európai útjának legnehezebb részét képezik. Ügy vélik, hogy Eisenhower és de Gaulle ta­nácskozásaik során több .vitás pontba ütköznek. Ami a Kelet és a Nyugat közötti kap­csolatokat illeti, nem várhatók lényege­sebb nézetbeli eltérések. Mindkét állam­férfi egyetért abban, hogy nem kell túl­ságosan „sietni a csúcsértekezlet megtar­tásával". De valamennyi közvetlen fran­cia-amerikai problémában minden jel sz»­rint eltérő az álláspontiuk. A francia lapok ezzel kapcsolatban fő­leg arról a francia követelésről írnak l'ogv növekedjék Franciaország szerepe ?z Atlanti Tömbben és az algériai hábo­rúra utalnak. Ei az utóbbi lesz a leg­fontosabb kérdés Eisenhower és de Gaul­le tanácskozása során. Tovább folynak az amerikai-kínai tárgyalások Varsó (ČTK) — Varsóban szeptem­ber 1-én tartották az Egyesült Álla­mok és a Kínai Népköztársaság nagy­követei 92. ülésüket. A tárgyalás több mint két óra hosszat tartott. Közöl­ték, hogy a következő ülésre novem­ber 3-án kerül sor. Az Interparlamentáris Unió értekezlete Varsó (ČTK) — Az Interparlamen­táris Unió 48. értekezletének szep­tember 1-i délelőtti és délutáni ülé­sén tovább folyt a vita. Amint a Len­gyel Sajtóiroda közli, Ghana képvise­lője elítélte a francia kormányt azért, hogy az afrikaiak millióinak tiltako­zása ellenére elhatározta a szaharai atombombakísérletek megvalósítását. Kijelentette továbbá, hogy Ghana teljes mértékben támogatja azt a kö­vetelményt, hogy összehívják „a gyarmati rendszer ellenes" értekez­letet. A ceyloni, brazil, amerikai és líbiai küldöttek után felszólalt A. F. Gor­kin, a Szovjetunió képviselője, sajná­latát fejezve Ifi afelett, hogy a Kínai Népköztársaság mindeddig nem tagja az: Interparlamentáris Uniónak. A. F. Gorkin megcáfolta az iráni küldöttek rágalmazó állítását a szov­jet-iráni kapcsolatokról. A vitában részt vettek Argentína, Irán, Olaszország, Magyarország, Nagy-Britannia, Jugoszlávia, Albánia, Vietnam és más országok küldöttei is. Az algériai hadsereg az idegenlégió 2814 tagját telepítette haza Az algériai hadsereg 1957 óta az idegenlégió 2814 olyan tagját telepí­tette haza, akik megszöktek a? algé­riai francia gyarmati egységekből. Közöttük németek, spanyolok, jugo szlávok, belgák, svájciak, osztrákok, hollandok és skandinávok vannak. Amint az algériai hadsereg egyik vezetője a nyugatnémet Spiegel c. folyóiratban közölte, a hazatelepítet­teknek több mint fele 21 éven aluli. A legfiatalabb Siegfrid Adelhorst atig 15 érés volt. Hol van most a Nap szovjet bolygója? Moszkva (ČTK) — Nyolc hónappal ez­előtt fellőtték a szovjet világűrrakétát, amely a Nap mesterséges bolygója lett. A moszkvai Izvesztyija felhívja a figyel­met arra, hogy a Ňap szovjet bolygója már megtette 450 napig tartó Nap kö­rüli évi útjának felét. A világűrrakéta fellövése óta tóbb mint 500 milliólcilo­métert tett meg és jelenleg aféliumban — a legnagyobb naptávolságban — van, ami 197,2 millió km-re tehető. Mostani sebesége másodpercenként 23,9 km. Viszonylagosan a legnagyobb közele­désre öt év múlva kerül sor. A mester­séges bolygó főképpen az 1975. évben 2028-ban és 2044-ben lesz a legközelebb a Földhöz, mindig január havában. A szovjet mesterséges bolygót földkö­zelségében valószínűleg lefényképezhetik majd érzékeny asztronómiai készülékek kel. • •••••••••••• Az Észak-Atlanti paktum az olasz külpolitika alappillérje Róma (ČTK) — Az olasz kormány ked­den este ülést tartott, amelyen jóvá­hagyta azokat az álláspontokat, amelyek­hez Segni miniszterelnök és Pella kül­ügyminiszter Eisenhowerrél, az USA el­nökével és a francia kormány képvi­selőivel folytatandó tárgyalásokon ra­gaszkodni fognak. Az ülés után kiadott rövid közlemény hangsúlyozza, hogy „az Északatlanti Paktum és az európai gon­dolat támogatása képezik az olasz kül­politika alappillérjét". 0 Segni és Pella szerdán délután Pá­rizsba utaztak és csütörtökön délelőtt Eisenhower elnökkel találkoztak. Szom­batig mindketten Párizsban maradnak és tárgyalni fognak de Gaulle elnökkel és Debré miniszterelnökkel is. A történelemhamisítók BERLIN-FRIEDRICHSHAINBAN két és fél­millió márka költséggel megnyílt egy új aggrajlék, amelyben kétszáz elaggott pol­gár lakik korszerűen felszerelt két- és egyágyas szobákban. Az új berlini agghaj­lék újabb bizonyítéka annak, hogyan gon­doskodik a Német Demokratikus Köztársa­ság az emberről. iraki KI AZT VÁRTA, hogy a má­sodik világháború kitörésé­nek huszadik évfordulója alkaltnából Nyugat-Németország hivatalos szó­szólói felhasználják az adődő al­kalmat és nyílt beszéddel egyszer és mindenkorra mentesíteni igyekez­nek magukat a hitlerizmus utódjai­nak vádjától - azokat ismét csaló­dás érte. Szerencse, hogy nálunk és a többi szocializmust építő ország­ban, de másutt is, világszerte, ahol nyílt szemmel figyelik a nyugat­németországi fejlődést, Lengyelor­szág megtámadásának húszéves év­fordulója alkalmából elhangzott megnyilatkozások különösebb megle­petést nem keltettek. Már az Egyesült Államok elnöké­nek, Eisenhowernek bonni látogatása is a második világháború kitörése emléknapjának jegyében állott, mert a nyugatnémet sajtó únos-úntalan hangoztatta, hogy a második világhá­borúban a hitleri Németország ellen harcoló nyugati erők volt főparancs­nokának látogatása Bonnban fátyolt borít a múltra és mentesíti a német népet a második világháború felidé­zésének, a mérhetetlen kegyetlenség és pusztítás elkövetőjének vádja alól. Sőt a nyugatnémet propaganda még ennél is tovább ment. A bonni fo­gadáson első vonalba tolták előre a legrevansistább köröket, az ún. „hon­talanokat", akik táblákkal, transz­parensekkel, szavalőkőrusokkal igye­keztek magukra és politikai prog­ramjukra vonni a vendég amerikai elnök figyelmét. A dolog annyira ment, hogy maguknak a német ha­tóságoknak kellett bizonyos, Cseh­szlovákia és Lengyelország ellen irányuló provokációs feliratokat el­távolítaniok. A második világháború kitörése huszadik évfordulójának legfontosabb politikai megnyilatkozása azonban Adenauer kancellárnak szeptember 1-én tartott beszéde volt, amely ab­ban a megállapításban csengett ki, hogy a második világháború felidé­zéséért egyaránt felelős a volt, hit­leri Németország és a Szovjetunió. Mondhatná valaki, hogy az ilyen történelmi és politikai sületlenséggel nem érdemes foglalkozni, hiszen az egész világ előtt ismert tények tel­jesen egyértelműen beszélnek és megcáfolják ezt a légből kapott ál­lítást. Sajnos, Adenauernek ez az új „történelemszemlélete" nem egye­dülálló jelenség, hanem csak egy rriár hosszú évek óta, mindjárt az ame­rikai protektorátus alatt megalaku­ló nyugatnémet államnak első hó­napjai óta fejét felütő irányzat. Adenauer. csak mintegy koronát tett ezekre az immár több mint egy év­tized óta elsősorban Nyugat-Német­országban dívó „történelmi" magya­rázatokra. Csak természetes, hogy a második világháborúnak bonyolult jelenségei, az a körülmény, hogy tulajdonkép­pen kettős háború folyt: az egyik a nemzetközi fasizmus részéről a világ haladó erői ellen, amelyben a Szov­jetunió szövetségben állott és együtt harcolt egyes kapitalista államok olyan erőivel, amelyék vagy felismer­ték a hitleri fasizmus embertelen jellegét, vagy pedig mint verseny­társtól féltek tőle. A másik harcban a fasiszta erők a formálisan „ellen­séges" imperialista államok legre­akciósabb köreire támaszkodtak mint szövetségesre, és ha már a Szovjet­uniót legyőzni nem tudták, azt a le­hető legnagyobb mértékben gyöngí­teni igyekeztek. A második világháború küzdelmei­nek ez a bonyolultsága természe­tesen nagyszerű anyagot ad a legkü­lönbözőbb irányú történészeknek és politikusoknak, hogy állást foglalja­nak a lefolyt eseményekhez és töb­bé-kevésbé hiteles módon leírják részvételüket, szerepüket a nagy világégésben. Sokszor természetesen az utólagos igazolás jellege van az ilyen memoároknak, sőt akadnak olya­nok is, amelyek egyenesen szenzáció­hajhászásra, pénzkeresésre mennek. Elég, ha a második világháború politikai emlékirodalmából a legpro­minensebbeket említjük, pl. Truman volt amerikai elnököt, Churchillt, Anglia miniszterelnökét a háború alatt, vagy De Gaullet, a jelenlegi francia államfőt, aki komikus módon. Július Cézárt utánozva, harmadik személyben Irta meg öndicsérő és önigazoló visszaemlékezéseit. A ka­Ällami kölcsönt kapnak az iraki parasztok Bejrut (ČTK) — Irak pénzügyminisz­tériuma jóváhagyta 1,000 000 dinár hitel folyósítását a parasztoknak vetőmag vá­sárlására. A kormány által a parasztok­nak folyósított további kölcsönökkel ez 3 millió dinárt tesz ki. Több mint 200 000 paraszt részesül állami kölcsönben. tonák emlékiratai közül a legismer­tebb és a legtöbb port felverő Montgomery tábornok nemrégen megjelent könyve, amely többek között Eisenhower nimbuszát is meg­tépázta. Míg a felsorolt szerzők többé-ke­vésbé objektív módon igyekeznek is­mertetni szerepüket a világfasizmus elleni hadjáratban, addig a Nyugat­Németországban tíz év óta burjánzó háborús irodalom .túlnyomó többsé­gében egészen más célokat követ. Se szeri, se száma a hitleri hadigépe­zetben, államvezetésben, gazdasági életben és diplomáciában jelentős szerepet betöltők visszaemlékezései­nek, amelyben nemcsak önmagukat, de magát a hitleri Németországot, a hitleri hadsereget, a hitleri államgé­pezetet is fehérre akarják mosni az utókor előtt. Sőt még ennél is tovább mennek: a tények elferdítésével, sokszor közönséges hazugságok árán azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a német seregeket tulajdonképpen csak félreértésből, véletlenek foly­tán vagy esetleg az angolszászok „meg nem értése miatt" érte a má­sodik világháborúban katonai vere­ség. Ojra, természetesen megváltoztam tott formában, feléled Nyugat-Né­metországban a hátulról jövő tőrdö­fés legendája, amellyel gz első vi­lágháború után igyekezett' menteget­ni a revansért lihegő német mili­tarizmus elszenvedett vereségét és előkészíteni az új világháborút. Mondanunk sem kell, hogy a mos­tani, a második viágháborúről szóló német politikai és memoár-irodalom­nak ugyanaz a célja. A két világhá­borúban elszenvedett csúfos és sú­lyos vereség ellenére fel akarják, támasztani a német hadsereg, a né­met katona verhetetlenségének hi­tét, hogy ily módon necsak a háború után felserdült nemzedéket lelkesít­sék új revansháborúra, hanem azo­kat is magukkal ragadják, akik már részt vettek a második világhábo­rúban, de akiket most újra be akar­nak hívni. Az első ilyen évjárat az 1922-es, amelynek behívása az új né­met hadseregbe éppen most folyik. A háború folyamán óriási vesztesé­geket szenvedett évjárat életben maradt tagjai azonban nagyon jól tudják és többségükben igen jól emlékeznek arra, mi volt a soruk a hitleri hadseregben, és mi várna rá­juk, ha valamilyen új Hitler ismét esztelen revansháborúba kergetné őket. Ezért érthető, hogy a bevonu­lók egyenként és csoportosan tilta­koznak behívásuk ellen. Sőt külön­böző nyugat-németországi haladó egyesületek is felemelték szavukat. Érdekes módon a bonni kormányhoz közelálló, a Ruhr-vidéki monopóliu­mok érdekeit képviselő Frankfurter Zeitung sem tartja túlokosnak ennek és a többi, már a második világhá­borúban résztvett évjáratnak behí­vását az új német hadseregbe, mert fél, hogy a második világháború ve­teránjai még a fiatalokat is „meg­fertőzik". Hitlernek, a német hadseregnek a fehérremosása érdekében jelentette ki tehát Adenauer is azt az értel­metlenséget, hogy a második világ­háború kitöréséért a Szovjetunió is felelős lenne. Számtalan okmányból és tényből kitűnik ennek az állítás­nak az abszurd jellege. Elég, ha ma­gának Hitlernek hírhedt könyvére, a „Harcom"-ra utalunk, amely szá­mos helyen, sőt egész tartalmával egyetlen gondolatot fejez ki: azt, hogy a német népnek nagyobb élet­térre van szüksége és ezt kizárólag kelet felé, Lengyelország, Ukrajna, tehát a Szovjetunió felé keresheti és találhatja meg. Azt is számtalan ok­mány bebizonyította, hogy Hitler minden háborús lépését legalább fél­évvel előbb megtervezte és dátum­szerű pontos végrehajtásukat tűzzel­vassal kikényszerltette. Ismert tény, hogy fasiszta fegyvertársa, Musso­lini csak 1943-ra kívánta a világhá­ború megkezdését, amiért is a Len­gyelország megtámadására való elő­készületeket Hitler még előtte is titkolta, és amikor az olaszok ezt megtudták, letagadta. A világ túlnyomó többsége nem veszi komolyan a nyugat-németor­szági Hitler-tábornokok „visszaem­lékezéseit", a makacs Adenauer új „történelemszemléletét". Mégis, ez a propaganda alkalmas arra, hogy ma­gában Nyugat-Németországban bizo­nyos revansista köröket igazoljon, sőt hogy a felnövekvő fiatalság kö­rében fertőzően hasson. Ezért köte­lessége a világ haladó közvéleményé­nek, maguknak az Igazi német de­mokratáknak, hogy ezt a veszélyes történelmi szemfényvesztést mind­untalan, minden megnyilatkozásában leleplezzék. Sz. C ÜJ SZÖ 3 * 1959- szeptember 2.

Next

/
Thumbnails
Contents