Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-20 / 261. szám, vasárnap

Négy éven belül feloszlatni minden fegyveres erőt és megsemmisíteni minden fegyert (Folytatás a 2. oldalról) emelkedését, a reálbérek csökkenését okozza, ártalmasan kihat sok állam gazdaságára, megbénítja a nemzetközi kereskedelmet. A történelemben nem ismerünk esetet, hogy oly sok államot és oly rengeteg embert vontak volna be a háborús előkészületekbe, mint ma Ha a hadsereg tagjai közé számítjuk azokat is, akik közvetve, vagy közvetlenül bekapcsolódtak a fegyvergyártásba és különféle katonai kutatásokba, kiderül, hogy több mint 100 millió ember, a legnagyobb teljesítményt nyújtó és legrátermettebb dolgozó ember, a tudomány és technika embere szakadt el a békés munkától. Öriási mennyiségű emberi energia. tudás, találékonyság vész így kárba a növekvő fegyverkezésben. Az államok katonai kiadásai ma évente körülbelül 100 milliárd dollárt tesznek ki. Nem volna-e itt az ideje, hogy véget vessenek a nép pénze, a nép ereje esztelen pazarlásának, mely a háború és pusztítás előkészítésére irányul ? A szovjet kormány külpolitikájában az államok békés együttélésének elvét tartja szem előtt, szorgalmazza a népek békéjét és barátságát. Belpolitikánknak egy a célja: megteremteni az emberiség legszebb eszményeihez méltó * életet Hétéves tervünket a békeszeretet, a nép jólétéről és boldogságáról való gondoskodás hatja át. Külpolitikánk célja, egyetlen és változatlan célja, a háború elhárítása, hazánk és minden ország békéjének és biztonságának garantálása. A nyugati államok egyes tényezői azt hitték, hogv a hideghábobékére van szükségünk. Azokkal az államokkal egyetemben, melyeknek szívügyük a béke, teljesen békés célokra szeretnénk átállítani gazdaságunkat és erőforrásainkat, hogv éleimi szerben, ruházatban, lakásban és más javakban bőséget teremtsünk az embereknek. Am a most folyó fegyverkezési hajsza miatt igyekezetünk nem irányulhat teljesen a békés építésre, anélkül, hogy ne veszélyeztetnék népünk létérdekeit, hazánk biztonságának érdekeit. Minden népnek szüksége van a békére. A második világháború befejezése után a Szovjetunió konkrét leszerelési javaslatokat tett az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk az atomfegyver teljes betiltását, a fegyveres erők létszámának és a fegyverzetnek lényeges csökkentését, a fegyverkezési kiadások hatékony leszállítását, szorgalmaztuk az idegen területeken elhelyezett haditámaszeontok felszámolását és a fegvvercs erők kivonását más országokból. A leszerelés problémáinak megoldására irányuló törekvésünket nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejeztük. A Szovjetunió nemegyszer kezdeményezést tanúsított és konkrét lépéseket tett arra, hogy vessenek véqet a lázas fegyverkezésnek és mielőbb kezdjék meg a gyakorlati leszerelési intézkedések megvalósítását. Hazánkban nyomban a háború befejezése után végrehajtottuk a fegyveres erők naqyaránvú leszerelését. A Szovjetunió egészen felszámolta a második világháború után más államok területein létezett katonai támaszpontjait. Megemlítem, hogy A szovjet kormány tüzetesen felülvizsgálta a jelenlegi helyzetet és arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a zsákutcából kivezető utat az általános és teljes leszerelésben kell keresni. Ily módon teljesen megszűnnék az a lehetőség, hogy bármely állam katonai előnyökre tegyen szert. Éppen az általános és teljes leszerelés küszöböli ki a részleges leszerelés kérdései tárgyalásának útjában álló összes akadályokat és egyengeti a mindenre kiterjedő teljes ellenőrzés bevezetését. Mit javasol a szovjet kormány? Javaslatainknak az a lényege, hogy négy éven belül minden állam hajtsa végre a teljes leszerelést és ne rendelkezzék többé semmilyen harcászati eszközzel. Fz azt jelenti, hogy megszűnnek létezni a szárazfödi hadsereg, a haditengerészet és a légierők, megzonyos időre van szükség. Viszont amíg egy ilyen pogramot kidolgozunk, amíg utólagosan megtárgyaljuk a kérdéseket, nem ülhetünk ölhetett kézzel és rfem várhatunk. A szovjet kormány úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelés programjának kidolgozása nem késleltetheti annak a megoldásra már teljesen megérett égető kérdésnek megoldását, amilyen az atomt'egyverkísérletek örökre való bjszür.tetésének kérdése. Ma minden feltétel megvan egy ilyen döntés meghozására. Reméljük, hogy megkötjük és haladéktalanul végrehajtjuk az atomkísérletek beszüntetéséin vonatkozó megfelelő egyezményt. A nukleáris rakétaháborúnak a népeket fenyegető veszélye merész és messzemenő döntéseket követel a béke biztositására. A FEGYVEREK ELPUSZTÍTÁSA UTÁN NEM LENNE MÄS MEGOLDÁS, MINT BÉKÉS POLITIKA Az arra irányuló határozat, liogý J mesterséges akadályok, amelyek ma a rövid időn belül megvalósítjuk az ' megkülönböztető korlátozások, a ti 1 — általános és teljes leszerelés:, s ezt a határozatot éleibe léptetjük, új korszak kezdetét jelentené a nemzetközi életben. Az államok hozzájárulása az általános, teljes leszereléshez megrú hatása következtében kimerül- j szovjet fegyveres erők létszámát az nek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai, hogy aláássák gazdaságukat. Számításaik azonban nem váltak be. Noha a fegyverkezés némiképpen a Szovjetunióra is ránehezkedik, ennek ellenére gazdaságunk gyors fejlődését, a nép növekvő szükségleteinek egyre teljesebb kielégítését is biztosítjuk. Természetesen sokkal jobban kielégítenénk a nép anyagi szükségleteit, ha megszűnnék a fegyverkezés terhe. A Szovjetunió a leszerelés- elszánt és következetes harcosa. Államunkban nincsenek olvan osztályok és csoportok, melyeknek érdekük volna a háború és a lázas fegyverkezés vagy idegen területek meghódítása. Bizonyára mindenki elismeri azt, hogy a < szovjet nép életszínvonalának megjavítására és a gazdasági építés terveinek teljesítésére irányuló pompás célok megvalósításához utóbbi években eqvoldalúan több mint kétmillióval csökkentettük. Lénveaesen csökkent a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet fegyveres erők létszáma, és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköztársaságból. Lényegesen csökkentettük katonai kiadásainkat. A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan beszüntette atom- és hidrogénfegyverkísérleteit, remélve, hogy nemes kezdeményezését követni fogja a többi hatalom.' Sajnos, reményeink nem teljesültek. A szovjet kormány most elhatározta, hogv ha a nyugati hatalmak nem kezdik meg újból atom- és hidrogénfegyverkísérleteiket, ő sem újítja fel a Szovjetunióban az atomrobbantásokat. A Szovjetunió csak abban az esetben áll el e kötelezettségétől, ha az említett hatalmak újra megkezdik nukleáris fegyverkísérleteiket. NE LESZERELÉS NÉLKÜLI ELLENŐRZÉST, HANEM ELLENŐRZÉS ALATT ÁLLÓ HATÉKONY LESZERELÉST Az EŇSZ-ben és más nemzetközi feltételezik, hogy a leszerelési egyezértekezleteken már 14 éve tárgyalják J mény megkötése után bizonyos fegv•a leszerelés problémáját. Eddig azon- NYIKITA SZĽRGEJEVICS HRUSCSOV, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE BESZÉDET MOND AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK PLEban még semmilyen gyakorlati ered ményt nem értek el. Mi az oka ennek? Nem akarok a múltban bogarászni, a leszerelési tárgyalásokon felmerült akadályok és nézeteltérések elemzésébe bocsátkozni, annál kevésbé valakit megvádolni. Ma nem ez a legfőbb. Mély meggyőződésünk szerint a legfőbb az, hogy kiküszöböljük a leszerelés útjába tornyosult fő akadályokat, a legfőbb az, hogy megkíséreljük e probléma megoldásának új módon történő kezelését. A leszerelési tárgyalással kapcsolatban szerzett tapasztalatok szemmelláthatóan igazolták, hogy a megegyezés egyik fő akadályának az ellenőrzés kérdését tartották. Amellett voltunk és vagyunk, hogy szigorú nemzetközi ellenőrzést kell gyakorolni a majd megkötött leszerelési egyezmény teljesítése fölött. De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzés rendszerét elszakítsák a leszerelési intézkedésektől, hogy az ellenőrző szervek tulajdonképpen hírszerző szervek legyenek akkor, amikor tulajdonképpen semmi sem történnék a leszerelés terén. Az ellenőrzött hatékony leszerelés hívei vagyunk, de ellenezzük a leszerelés nélküli ellenőrzést. A leszerelés ellenzői bárminő intézkedést könnyen olyan ellenőrzési követelésekhez köthetnek, amilyenek az általános lázas fegyverkezés helyzetében más államokat nem eléqíthetnek ki. A valóságban még azok az államok sem lennének feltétlenül hajlandók elfogadni e követeléseket — ha gyakorlati megvalósításukra kerülne sor — amelyek bizonvos okokból oly messzemenő ellenőrzési követelményekkel lépnek fel. Más nehézség is van. Amíg csak részleges leszerelésre gondolnak és verzet megmarad, az államoknak még lennének anyagi lehetőségeik a támadáshoz. Mindig fennállna az az aggodalom, hogy a megmaradt fegyverzetfajták és fegyveres erők segítségével a jövőben is fennáll a támadás lehetősége. E lehetőség fennállásának tudata nem kis mértékben nehezítette meg a leszerelési-tárgyalásokat. Sok állam attól tartott, hogy a leszerelési intézkedések éppen azokra a fegyverfajtákra fognak vonatkozni, amelvek terén a legnagyobb a fölényük és amelyeket a maguk szempontjából különösen fontosaknak tartanak. Természetesen ilyen körülmények közepette, a hidegháború és a kölcsönös gyanúsítgatás légkörében egyetlen állam sem árulhatná el katonai titkait, védelme és katonai termelése megszervezését anélkül, hogv kárt ne szenvednének biztonságának érdekei — hogv komolyan, s ne propagandaízűen beszéljünk. Meggyőződésem, hogy minden küldött iqazat ad nekem, ha azt mondom, hogy az államok és az ENSZ kollektív bölcsessége a leszerelési problémák megoldása úi módon történő kezelésének keresésre irányuljon. \ Az a lényeges, hogy megtaláljuk azt a mentőkötelet, mellyel visszatartjuk az emberiséget a háború szakadékától. Most egy a fontos: A háború kirobbantása lehetőséqének kizárása. Amíq nagy hadseregek, katonai léqierők és tengeri hadierők, atom- és rakétafeavverek léteznek. am

fn az életet kezdő fiatalok elsősorban a harcászat művészetét tanuliík és a fő vezérkarok a jövő isiim "iveletek tervein dolaoznak. ad

T d'n nincs meg a szilárd béke garanciája. NÁR1S ÜLÉSÉN. szűnnek a fővezérkarok és hadügyminisztériumok, bezárulnak a katonai iskolák kapui. Tízmilliók térnek vissza a békés alkotó munkához. Feloszlanak az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok. Megsemmisülnek az államok rendelkezésére álló összes atom- és hidrogénbombák és megszűnik további gyártásuk. A hasadó anyagok energiája kimondottan békés gazdasági és tudományos célokat fog szolgálni. Felszámolják a különböző röplávolságú katonai rakétákat és a rakétatechnika csak közlekedési eszközként és a bolygóközi térség uralására alkalmas eszközként fogja szolgálni az egész emberiség javát. Az államoknak csak szigorúan korlátozott rendőri (milícia) csapatok állnak majd rendekezésére. Létszámukat minden országra vonatkozóan külön állapítják meg. E csapatokat könnyű lőfegyverrel szerelik fel. Rendeltetésük kizárólag a belső rend fenntartása és az állampolgárok személyi biztonságának védelme. Nemzetközi ellenőrzőszerv létesítését javasoljuk valamennyi állam részvételével, hogy senki se szeghesse meg kötelezettségeit. Meg kell teremteni az összes leszerelési intézkedések ellenőrzési rendszerét. Ennek a leszerelés megvalósulásának szakaszai szerint kell megalakulnia és működnie. Ha mindenre kiterjedő és teljes lesz a leszerelés, befejezése után az ellenőrzés is mindenre kiterjedő és teljes lesz. Az államoknak nem lesz mit titkolniok egymás elől. Egyiküknek sem lesz fegyvere, melyet a másik ellen emelhetnének, s akkor majd az ellenörzőszervek is teljes erővel buzgólkodhatnak. A leszerelés kérdéseinek ilyen megoldása garantálja az államok teljes biztonságát s kedvező feltételeket teremt az államok békés együttélésére. így azután a nemzetközi problémákat nem a fegyverek erejével, hanem békés eszközökkel oldják majd meg. Reális politikusok vagyunk és megértjük, hogy ily széleskörű leszerelési program kidolgozására bi(Képtávirón érkezett) győzőén igazolná, hogy nincsen támadó szándékuk és hogy kapcsolataikat más országokkal a barátság és együttműködés alapján akarják építeni. A fegyverek elpusztítása és a fegyveres erők megszüntetése utan nem maradna anyagi lehetőség arra, hogy az államok* más politikát folytassanak, mint bé.kepolitikát. Hogyha az emberiség megvalósítaná a teljes leszerelést, ahhoz a vándorhoz hasonló érzést ismerne meg, aki sokáig bolyongott a siyatagban, kimerülve és attól félve, hogy a szomjúságtól és a kimerültségtói elpusztul és végre oázisra bukkant. Az általános és teljes leszerelés lehetővé tenné, hogy hatalmas anyagi és pénzügyi eszközöket átcsoportosíthassanak a fegyvergyártásról építkezési célokra. Az emberek -ngrgiáját olyan anyagi és szellemi értékek megalkotására lehetne fordítani, amelyek megszépítik és megnemesítik munkájukat és életüket. Az általános és teljes leszerelés programjának megvalósítása lehetővé tenné, hogy hatalmas eszközöket fordíthassanak az iskolák, kórházak, lakóházak, utak építésére, élelmiszeres iparcikkek gyártására. Az eképpen felszabadult eszközök lehetővé tennék az adók és az árak lényeges csökkentését. Ez kedvező befolyást gyakorolna a lakosság életszínvonalára és az egyszerű emberek milliói ezt örömmel fogadnák. Csupán azon eszközökből, amelyeket az államok a legutóbbi 10 év során fordítottak katonai kiadáskora, több mint 150 millió házat lehetne felépíteni, amelyekben több százmillió ember kényelmesen lakhatna. Az általános teljes leszerelés teljesen új lehetőséget nyújtana arra, hogy a gazdaságilag kevésbé fejlett országokat a fejlettebb országok támogathatnák. Hogyha ezeknek az államoknak a nagyhatalmak katonai kiadásai beszüntetésével felszabadult összegekből csak csekély hányadot nyújtanának, ez a szó szoros "értelmében új korszakot jelenthetne Ázsia, Afrika és Latin-Amerika gazdasági fejlődésében. Megszűnnének a nemzetközi kereskedelem fejlesztését gátló mindazon tott áruk jegyzékeinek, stb. formájában fennállanak. Az olyan országok ipara, mint az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország és más erősen fejlett ország nagy megrendeléseket kaphatna más államoktól. A leszerelés következtében felszabadult eszközök felhasználása megteremtené a lakosság foglalkoztatásának legszélesebb lehetőségeit. Ezért teljesen helytelen az az állítás, hogy a leszerelés válságra vagy gazdásági hanyatlásra vezet a kapitalista világ iparilag fejlett országaiban. Csupán akkor, hogyha egyetlen államnak sem lesz gyakorlati lehetősége katonai akciókat folytatni más államok ellen, kezdenek fejlődni a nemzetközi kapcsolatok a bizalom jegyében. Megszűnik a gyanúsítgatás és a félelem, minden ország igazi jószomszédként élhet más országgal. Szélesre tárulnak az államok közötti gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködés kapui. A szilárd és tartós béke, amely után annyira áhítozik minden nemzet, első ízben válik reális valósággá. Abban a meggyőződésben, hogy ezen nagy célokat az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya békés elveinek zászlaja alatt tömörült valamennyi állam közös erőfeszítésével lehet és kell elérni, a Szovjetunió kormánya tárgyalásra az ENSZ elé terjeszti az általános és teljes leszerelésről szóló deklarációt e kérdésben tett konkrét javaslataival. Magától értetődik, hogy amennyiben a nyugati hatalmak bármely oknál fogva nem mutatnak készséget hozzájárulni az általános és tcljep leszereléshez, a szovjet kormány kész megállapodni a többi állammal a leszereléshez és a biztonság biztosításához vezető részleges lépések tekintetében. A szovjet kormány a következő lépéseket tartja fontosnak: • 1. Az ellenőrzési és felügyeleti övezet megteremtését az illető nyugat-európai országok területén tartózkodó idegen haderők létszámának csökkentésével; • 2. a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését; • 5. valamennyi idegen katonaság kivonását az európai államok területéről és az idegen területeken elhelyezett katonai támaszpontok megszüntetését; • 4. megnemtámadási egyezménv megkötését a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között; • 5. egyik állam más állam elleni meglepetésszerű támadásának elhárítására vonatkozó egyezmény. A szovjet kormány úgy véli, hogy itt helyén való emlékeztetni a szovjet kormány 1955. május 10-i leszerelési javaslataira, amelyek a részleges leszerelési intézkedések konkrét javaslatait tartalmazzák. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy e javaslatok kedvező alapot szolgáltatnak ezen életbevágóan fontos problémákra vonatkozó megállapodásra. Nem első ízben történik, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés gondolatával lép fel. Országunk kormánya már az első és a második viláqháború közötti időben benyújtotta a teljes leszerelés széleskörű programját. Annak ideién a leszerelés ellenzői legszívesebben azt hangoztatták, hogy a Szovjetunió e javaslatokat állítólag azért terjesztette elő, mert gazdaságilag és katonailag gyenge állam volt. Amenynyiben ez a hamis tézis annak idején bárkit megtéveszthetett volna, ma mindenki előtt teljesen világos, hogy a Szovjetunió gyengeségéről szóló állítás merő lehetetlenség. A szovjet kormány ,új javaslata abból az egyedüli kívánságból ered, hogy valóban biztosítsa a nemzetek közötti szilárd békét. Őszintén mondjuk minden országnak: A „Fegyverkezünk!" jelszótól eltérően, amely jelszó még néhol érvényes, a „Teljes leszerelést!" jelszót tűzzük magunk elé. Inkább abban (Folytatás a 4. oldalon ÜJ SZÖ 5 * 1998. szeptember 2fl.