Új Szó, 1959. szeptember (12. évfolyam, 242-271.szám)

1959-09-20 / 261. szám, vasárnap

NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken felkereste Franklin Delano Rooseveltnek, az USA volt elnökének New Yorktól körülbelül 80 kilométerre fekvő Hyde-parkban levő sírját és családi házát. A képen Hruscsov elvtárs és felesége, Eleonor Roosevelt asszony (középen) Franklin Delano Roosevelt elhunyt amerikai arcképe mellett.. (Képtávirón érkezett) Négy éven belül feloszlatni minden fegyveres erőt és megsemmisíteni minden fegyvert (Folytatás a 3. oldalról) versenyezzünk, ki épít fel nemzete számára több lakást, iskolát, kórházat, ki termel több gabonát, tejet, húst, ruhát és más cikket és nem abban, hogy kinek van több hidrogénbombája és rakétája. A nemes békés versenyt a Föld valamennyi nemzetei szívesen fogadják. Küldött urak! Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek közgyűlésén ma felszólalhatok, a nemzetközi ügyekben nagy szerepet játszhat és nagy szerepet kell betöltenie. Jelentőségét az a tény adja, hogy a világ valamennyi országa képviseletet nyer benne. Egyesültek azzal a céllal, hogy közösen tárgyalják meg a nemzetközi kapcsolatok időszerű problémáit. Amennyiben két vagy több állam nem tad egymás között megegyezni, úgy az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell segítségükre sietnie. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének küldetése az, hogy ilyen esetben az államok közötti kapcsolatok terén meggátolja a konfliktusokhoz, a kiéleződéshez és a háborúhoz vezető ellentétek kirobbanását. Amennyiben az Egyesült Nemzetek Szervezete teljesíteni fogja fő feladatát a világbéke és a nemzetek biztonságának megszilárdításában, tiszteletet és tekintélyt szerez. Kénytelen vagyok azonban teljesen nyíltan kijelenteni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete jelenleg számos esetben — sajnos — nem teljesíti funkcióját. Néha az ENSZ helytelen hozzájárulásával - egyes kérdésekben még fölöslegesen ki is élezi az államok közötti kapcsolatokat. Miért történt ez? Csupán azért, mert az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem minden tagállama tartja kellő tiszteletben ezt a szervet, amelyhez az emberiség annyi reményt fűz. Ahelyett, hogy állandóan támogatnák az ENSZ tekintélyét, hogy valóban a legtekintélyesebb nemzetközi szerv legyen, amelynél minden ország kormányai segítségre találnának, ha életbevágóan fontos kérdéseket kell elintézniük, egyes államok az ENSZ-t önző céljaik javára igyekeznek kihasználni. A nemzetközi szervezet természetesen nem működhet hatékonyan a béke érdekében, hogyha e szervezetben olyan államok csoportja van, amely egyes államok akaratának más államokra valő kényszerítése politikáját űzi. Az ilyen politika aláássa az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapjait. Ha a fejlemények továbbra is ebben az irányban haladnak, amelyeket frakciősnak lehetne nevezni, úgy ez nem vezet az,államok közötti kapcsolatok megjavítására, hanem romlására. Az ENSZ valamennyi tagja érdekeit védelmező szerv helyett olyan államok csoportjának szervévé válna, amely e csoport politikáját, nem pedig a világbéke biztosításának politikáját folytatná. Az első stádiumban ez tiszteletlenséget vált ki az Egyesült Nemzetek Szervezete iránt és később felbomlására vezethet, amint ez a Népszövetséggel történt. A helyesen működő nemzetközi szerv jellemző vonása az, hogy itt a kérdéseket nem a szavazatok formális összeszámlálásával, hanem a mindenki számára elfogadható igazságos megoldás ésszerű és türelmes keresésével kell megoldani. Nem iehet elképzelni, hogy azok az államok, amelyek akarata ellenére hoznak helytelen döntéseket, hajlandók volnának azokat teljesíteni. Ez csupán elkeseríti őket. Emlékezzünk csak, mennyi ilyen eset fordult elő az Egyesült Nemzetek Szervezete történetében! Ezért az ENSZ-ben csupán olyan határozatokat szabad elfogadni, amelyekre valamennyien szavaznak, mert bennük látják majd a közös akarat, a közös érdekek megnyilvánulását. Nemzedékünk és a jövő történészei csupán az ilyen határozatokat ismernek el mint helyeseket és lehetségeseket. Természetes dolog, hogy az államok azon csoportja, amely az adott pillanatban többséggel rendelkezik, keresztül hajszolhatja, hogy számára előnyös határozatokat hozzanak. Ez azonban pyrrhuszi győzelem lenne. Az efajta „győzelmek" az Egyesült Nemzetek Szervezetének ártanak és aláássák tekintélyét. Szem előtt kell tartani azt is, hogy az egyes kérdésekben az ENSZ-ben lezajlott szavazásnál elért többség ingadozó és megváltozhat azok hátrányára, akik ma oly gyakran fektetnek súlyt a szavazógép működésére. Egy orosz közmondás azt tartja: Ki mint vet, úgy arat. A legésszerűbb és legelőrelátóbb politika a kölcsönösen elfogadott megoldás közös keresésének politikája, amely kizárólag a világbéke biztosításából és a más államok belügyeibe való be nem avatkozásból ered. Amikor az ENSZ-ben megalakították a Biztonsági Tanácsot, e tanács alapjává a hozott határozatok gondolata lett. A béke megőrzéséért fokozott felelősség hárult a nagyhatalmakra, amelyek képviselői a Biztonsági Tanács állandó tagjai. Azon célból, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén kiküszöböljék a bonyodalmakat, fontosnak tartották kijelenteni a nagyhatalmak egyöntetűségének, vétőjogának nevezett elvét a Biztonsági Tanácsban. Egyesek szembehelyzkednek a vétójoggal, azonban ha nem lesz vétójog, nem lesz nemzetközi szervezet sem — feloszlik. A vétójog elve azt a feladatot tűzi a nagyhatalmak elé, kogy minden olyan kérdésben, amelyet a Biztonsági Tanácsban meg kell tárgyalni olyan egyöntetű határozatra jussanak, amely biztosítaná a béke hatékony támogatását. Jobb törekedni a nagyhatalmak határozatainak egyöntetűségére, mint a nemzetközi lépéseknek fegyverrel való elintézésére. Küldött urak! Arra törekedtem, hogy számos gondolatot fejezzek ki a nemzetközi helyzetről és arról is, hogy mi hogyan értelmezzük az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladatait. Meg vagyunk győződve arról, hogy azok a javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából tolmácsoltunk, minden ország nemzeteinek többségénél, valamint az ebben a teremben jelenlevő küldötteknél rokonszenvvel találkoznak. Szeretném arről biztosítani a Közgyűlés küldötteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a Szovjetunióban a jövőben is mindazon törekvések legaktívabb résztvevőjét találja, amelynek célja, hogy az emberiséget megszabadítsa a fegyverkezés terhétől és hogy biztosítsa a világbékét. Ny. Sz. HRUSCSOVNAK Wagner New York-i polgármester 1959. szeptember 17-i ebédén elhangzott beszéde New York (TASZSZ) - Polgármester úr, fogadja hálás köszönetemet azért a megtiszteltetésért, melyben részesített. Kis híja, hogy nem szólítottam meg önt mint Róbert Petrovics Wagnert. Amikor fiatal koromban egy gyárban dolgoztam, a gyár igazgatóját Róbert Petrovics Wagnernek hívták (derültség, taps.) Persze nem tévesztem önt össze azzal a Wagnerrel, csupán nevük és vezetéknevük azonos. (Nevetés.) Tiszta szívből köszönetet akarok mondani önnek ezért a nagyszerű fogadásért és különösen az önök városa által adományozott emlékéremért, valamint a Szovjetunió nemzeteihez intézett üzenetért, amelyet ön az országaink közötti tisztelet és barátság jelélül adott át nékem. (Taps.) Arra szeretném ezt az alkalmat felhasználni, hogy a mélységes hála érzésétől eltelve még egyszer köszönetet mondjak Dwight Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének. Közvetlenül a háború után ismerkedtünk meg egymással, amikor látogatást tett hazánkban. Nagyra értékeljük Eisenhower tábornoknak, mint a Nyugat-Európában állomásozó szövetséges haderők főparancsnokának katonai érdemeit, önökkel vállvetve kitűnően harcoltunk a hitleri Németország ellen (Viharos taps.) Hogy a mai napon az önök körében lehetek, ezt Eisenhower elnök meghívásának köszönhetem. D. Eisenhower úr iránti tiszteletem e lépése után még fokozódott. Az az elhatározása, hogy Hruscsovot meghívja Amerikába, nem volt egyszerű dolog. Nem minden amerikai döntött volna e lépés mellett. Aki Igy dönt, annnak kiváló személyiségnek kell lennie, és főleg értenie kell a magas politikához. Tudom, hogy az amerikai politikai tényezők egy része nem ért egyet az elnök ezen elhatározásával. Az elnök bölcsessége éppen abban nyilvánult meg, hogy ennek ellenére megtette azt, amit tervbe vett. Ez arről tanúskodik, hogy szélesebb a látóköre, mint azoké, " akik - mint ahogy nálunk Oroszországban mondani szokás — nem látnak tovább az orruk hegyénél. (Nevetés, taps.) Az államférifúnak tájékozódnia kell nemcsak mindabban, ami manapság történik, hanem gondoskodnia kell a jövőról és dolgoznia kell a jövőért is. (Taps.) Most pedig köszönetet szeretnék mondani önnek, New York város polgármesterének is, mert ugyanúgy, ahogyan Eisenhower elnök Amerikába hívott meg, Ön New Yorkba hívott meg engem és meghívása nélkül nem jöttem volna el az önök gyönyörű nagy városába. Ez a meghívás természetesen az elnökkel szemben tanúsított udvariasság megnyilvánulása is lehet. Nyilvánvalóan önnek is érdekében állt meglátni, milyen is tulajdonképpen az a Hruscsov. (Nevetés, taps.) Nos, bemutatkozom önnek és kartársainak. (Viharos tap.) Végül köszönetet szeretnék mondani Lodge úrnak, az elnök külön képviselőjének is, aki nagy igényeket támasztó funkciót tölt be és ugyancsak nagy igényeket támasztó műsorral nyaggat. (Nevetés, taps.) De saját magát is nyaggatja. (Nevetés, taps.) Én örülök ennek, mivel kettesben könnyebben kibírjuk. (Viharos taps.) Uraim! Sohasem foglalkoztam diplomáciával, jóllehet, értem az államok közti 'kapcsolatokban használatos diplomáciai nyelvet. Ha nyíltan megmondom önöknek azt, amit gondolok, ne ítéljenek el a diplomaták az esetben, ha beszédem és a jegyzőkönyv szövege között eltérések mutatkoznak majd. (Derültség, taps.) önök bizonyára megfigyelték, hogy figyelmesen végighallgattam Lodge és Wagner urak beszédeit, és tapsoltam mindkettőnek. Ezt meg szeretném magyarázni. Lehet, hogy azt kérdi valaki: Nem tért át Hruscsov a mi kapitalista hitünkre? (Nevetés, taps.) Lodge és Wagner a tőkés rendszert védelmezik és én tapsolok nekik. Milyen ember is lehet ez? A kommunisták körében a kommunistáknak, a kapitalisták körében pedig a kapitalistáknak tapsol. Azt jelenti ez talán, hogy azért tapsolok, hogy mindkettőjüknek örömet szerezzek? (Derültség, taps.) Mindenekelőtt egyezzünk meg ebben a kérdésben. Nyilvánvaló, hogy nem kell erőfeszítéseket tennem arra a kísérletre, hogy önöket kommunistákká változtassam. Ez hiábavaló erőpazarlás volna, és az erőmre fontosabb dolgok elvégzésére van szükségem. (Taps.) Ha azonban bárki is azt remélné, hogy a tőkésekhez pártolok, úgy nyíltan megmondom: ez szintén reménytelen. (Viharos taps.) Magától értetődő, hogy az esetben, ha a kapitalizmus híve volnék, az önök országába igyekeznék költözni; hiszen az Egyesült Államokban gyökerezik a tőkés világrendszer a legmélyebben. (Derültség.) Meg vagyok azonban győződve róla, hogy a mi rendszerünk sokkal szilárdabb és sokkal jobb is. Régi orosz közmondás szerint „minden rovar saját sarát dicséri". Önök dicsérik a tőkés sarat és ami minket illet, én természetesen nem állítom azt, hogy a szocializmus sár, de önök természetesen úgy beszélhetnek a mi rendszerünkről, mint én az önökéről. Most azonban — mellékesen mondva — a kapitalizmus hívei már szégyenkezni kezdenek, ha dicsérniök kell a kapitalizmust. Azt állítják, hogy ez már nem olyan kapitalizmus, amilyenről egykor Marx Irt, hanem népi kapitalizmus. Isten tudja, de én nem látok semmi különbséget aközött a kapitalizmus között, melyről Marx írt és aközött, amelyről ma Lodge úr beszélt. (Derültség.) Minden köntörfalazás nélkül beszélek, hogy tudják, kivel van dolguk; az ilyen nyíltság megkönnyíti kapcsolatainkat: nekünk a szocializmus tetszik és nem felel meg a kapitalizmus. Ha önöknek a kapitalizmus tetszik — és én tudom, hogy tetszik - ám legyen, tartsák meg maguknak! De ne felejtsék el," hogy egy új társadalmi rendszer, a szocialista társadalmi rendszer is létrejött. E rendszer maholnap az önök sarkára lép, és mi számítunk rá, hogy behozzuk, sőt túlszárnyaljuk önöket. Beszélgessünk inkább arról, mi fűz össze bennünket és ne hangsúlyozzuk azt, ami szétválaszt egymástól. (Viharos, hosszan tartó taps.) Versenyezzünk egymással békésen és ítéljék meg azután a nemzetek, hogy melyik rendszer a jobb, melyik ad nagyobb teret a termelőerők kibontakozódására, melyik biztosítja jobban az emberek megelégedett életét. Tiszteletben kell tartanunk a nemzetek választását, tiszteletben kell tartanunk jogukat, hogy úgy éljenek, ahogyan akarnak, ki kell építenünk az államok közötti arra irányuló kapcsolatokat, hogy elismerjék a különböző társadalmi rendszerek létezésének egyenjogúságát. Biztosítanunk kell a békés együttélést, és így megszilárdítanunk a világbékét is. Teljes őszinteséggel megmondom önöknek: békében és barátságban akarunk önökkel élni. (Viharos, hoszszan tartó taps.) Népünk annak idején lelkesedéssel, sőt mondhatnám irigységgel nézte, hogy a gyarmati függőségtől mentesült Amerika mily rohamosan fejlődött. Ez forradalmi lendület és cselekedet volt. Az önök országa hamarosan megerősödött és a gazdasági fejlődés terén megelőzte a többi országokat. A mai napig az önök hazájában legmagasabb az életszínvonal. Hazájuk még mindig a leggazdagabb ország és a legerősebb kapitalista állam. Kapitalista ország! Ezt teljes pontossággal szeretném kifejezni, (derültség), ezt természetesen a pontosság érdekében tartom szükségesnek. (Taps.) Amikor azonban a mi hazánkban is forradalomra került sor, önök nyilvánvalóan már elfelejtették saját forradalmuk napjait és katonaságot küldtek Oroszországba, hogy segítsenek az orosz földbirtokosoknak és tőkéseknek a népet gyeplőbe fogni. Emlékezzenek vissza, hogy mi lett ennek a vége: Népünk az intervenciósokat bizonyos testrészükön rúgta és a fehér gárdistákkal együtt kizavarta az országból az önök, a franciák és az angolok katonáit. Azután már. elismertek önök bennünket. Igaz, hogy 16 évig fontolgatták, amíg elhatározták magukat erre a lépésre. De nem lehetett el nem ismerni azt az Tájat, ami létrejött, anélkül, hogy bárkitől ís engedelmet kért volna erre és saját akaratából élni kezdett. Amikor önök elismertek bennünket, természetesen más helyzetben voltunk, mint ma. Most azonban — amit már rég meg kellett volná tennünk, — biztosítanunk kell békés együttélésünket! Lehetséges, hogy rendszerünk ma sem tetszik egyeseknek önök közül. Mit tegyünk tehát? Kíséreljünk meg olyan erőszakos intézkedéseket, arnelyeknek célja a hazánkban fennálló helyzet megváltoztatása volna? Bizonyára megértik, hogy ez hová vezetne ? Most azonban, amikor már megismerkedtem önökkel, meggyőződtem arről is, hogy ugyanúgy, mint mi, önök sem akarnak háborút. (Taps.) Egyezzünk meg tehát arről, miként biztosítsuk az örök békét. (Viharos taps.) Bővítsük ki kapcsolatainkat. Hadd látogasson az eddiginél több küldöttség önöktől hozzánk, és tőlünk önökhöz. Csakhogy az amerikai parlament állítólag megijedt és nem bővíteni, hanem korlátozni szándékszik e kapcsolatokat. Mi számos érdekes javaslatot terjesztettünk eléje, melyeket azonban visszautasít. Ez nem helyes. Csak nem akarnak visszatérni a vasfüggönyhöz? (Derültség.) Mi a széleskörű kapcsolatok, a kulturális és- tudományos kapcsolatok kibontakoztatása, a tudományos irodalom cseréje, az Egyesült Államokkal és társadalmi rendszerükre valő tekintet nélkül valamennyi országgal való együttműködés gondolata mellett foglalunk állást. (Taps.) Önök beszédeikben hivatkoztak a hitleri Németország ellen közösen vívott harcainkra. Nagyra értékelem azt a segítséget, amelyet önök nyújtottak nekünk ebben a harcban. A szovjet kormány és nép nevében tolmácsolni szeretném hálánkat az amerikai népnek a közös ellenséggel vívott harcban tanúsított együttműködésért. Az önök segítsége, melyet kölcsönök és bérletek formájában nyújtottak, jelentőségteljes volt. (Taps.) Önök természetesen tudják, hogy a szovjet nép mivel járult hozzá a közös ellenséjj fölött aratott győzelemhez. Ezt a hozzájárulást a legnagyobbnak kell tekintenünk. Döntő jelentőségű volt a német bitorlókra mért vereség szempontjából. A szovjet nép a legutóbbi háborúban a legnagyobb áldozatokat hozta a fasizmus fölötti győzelem érdekében. örömmel szorítottam ma kezet Kirk tengernaggyal és Harriman úrral, aki a háború alatt az fcgyesült Államok moszkvai nagykövete volt, és ugyanúgy Thompson úrral, az USA mostani moszkvai nagykövetével, aki annak idején a moszkvai amerikai nagykövetségen működött, és törekvéseivel szintén segítséget nyújtott a közös ellenség fölötti győzelem biztosításában. (Taps.) Harriman úr nemrég a Szovjetunióban járt, és ez alkalombői kellemesen, barátságosan elbeszélgettünk egymással. Harrimannal baráti eszmecserét folytattunk. Akadhat valaki, aki felteszi a kérdést, hogy ez miként lehetséges: Harriman, a nagytőkés és én, aki semmiképpen sem mondható a legutolsó kommunistának, és e kettő egyszerre csak barátságosan elbeszélget. (Derültség.) Ez azonban csak megerősíti azt, hogy létezik olyan kérdés, amely mindenkit - a munkásokat, parasztokat, kereskedőket és a tőkéseket is — egyesíteni tud. Ez a kérdés a földkerekség minden emberét érinti. Ez a kérdés a béke biztosításának kérdése. Kötelességünk, hogy e kérdés megoldása érdekében keressük és megtaláljuk a mindnyájunk számára érthető nyelvet. Befejezőül köszönetet szeretnék mondani New York város polgármesterének, hogy meghívott az önök kiállítására, melyet 1964-ben rendeznek. Egyelőre csak saját véleményemet közölhetem, ön nem ismeri eléggé demokratikus rendszerünket — a minisztertanács elnöke az ilyen kérdést nem döntheti el addig, amíg azt a kormány meg nem tárgyalta, de úgy vélem, hogy kedvezően fogják fogadni az önök meghívását. Küldjenek nekünk hivatalos meghívót, megvitatjuk és úgy vélem, hogy megtiszteltetésnek fogjuk tartani, ha részt vehetünk az önök által 1964-ben rendezendő kiállításon. (Taps.) Ezzel befejeztem mondanivalómat. Köszönöm figyelmüket és türelmüket. Hiszen minden előkészület nélkül beszéltem. Önök, mint szónokok jól tudják, hogy ha az ember nem papirosról olvassa, hanem rögtönözve mondja el beszédét, az rendszerint hosszabb, mint ahogyan szeretné. Ezért egy kissé elfárasztottam önöket. Még egyszer köszönöm figyel-* műket. A viszontlátásra uraim! (Vi« haros taps.) TJJ SZÖ 4 * 1959. szeptember 20.