Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-09 / 219. szám, vasárnap

: SOK A PANASZ KŐVÁRON ARATÁSI RIPORTOT, vagy legalábbis helyzetjelentést akartam Írni Kővárról, a kékkői járás e kis • falujáról. Délfelé járt már az idő, mire odavergődtem. A nap úgy sü- tött, akár egy tüzes kemence, s egy árva lelket sem lehetett a faluban látni. Vankő Imre, a HNB titkára elnevette magát csodálkozásomon. — így van ez rendjén az aratás es cséplés ideje alatt — toldja a szót. A szövetkezet elnöke után érdeklődöm. i— Cseri Gábor... azt hiszem, ő is a cséplőknél van. Indulni szándékoztunk a határba, de hirtelen kerékpár kanyarodott a HNB irodája elé. — ő az — mutat az érkezőre a titkár. Az aratás és cséplés menetéről indul a beszélgetés. — Ami volt, már learattuk — kezdi az elnök. Most már javában csépelünk. Aratőgépünket máris útnak indítottuk a felsőbb szövetkezetek megsegítésére. Elég jól ment a munka nálunk, de hogyan ment volna, ha a traktorállomás idejében gondol az aratásra. NE HIGGYE SENKI, hogy Kőváron a traktorállomás aratógépje dolgozott. A gép az övék, mégis a gépállomásnak tesznek szemrehányást Azért a rosszallás, mert a szövetkezet még tavasszal megvette a traktorállomástól a gépet. Nem hiányzott arról semmi, csupán a kéveformáló ponyva. S ez egyre csak nem akart megérkezni. Végre az aratás megkezdése előtt meghozták a ponyvát. Igen, elhozták, de roszszat. Olyat, hogy azzal két kévét sem tudtak volna learatni. Elhihetik a nagykürtösi traktorállomás vezetői, hogyan hullott fejükre az áldás, mivel a termés is kasza ala érett. Mit tehettek a szövetkezetesek, mint elindultak ponyvát keríteni. Sikerült is szerezniük, de az aratás is kitolódott néhány nappal. Ennek elmondására csak azért volt szükség, hogy az illetékesek felfigyeljenek s az idei hibákból okuljanak a jövőre vonatkozólag. Sokkal súlyosabb hiba azonban az, hogy egyes szövetkezeti tagok megsértik a munkafegyelmet, sőt a szövetkezeti vezetők is sikeresen felrúgják a tegnap hozott határozatot, ha az őket ma kellemetlenül érinti. Ez a bírálat Szőlősi Józsefre, a HNB elnökére vonatkozik, aki nem volt képes még arra sem, hogy a részére kiosztott csekély 7 ár cukorrépát megkapálja. Ha már sem ő, sem családja nem akart a répával bíbelődni, kértek volna meg valakit, hogy szánjon rá egy délutánt s tegye rendbe a répát. EZT A HIBÁJÁT szóvátette a szövetkezet vezetősége (ahol ő maga alelnöki tisztséget tölt be) s vele szemben is úgy jártak el, mint a többi 3 — 4 hanyag szövetkezeti taggal. Persze, ez nem tetszett Szőlősi Józsefnek. Ogy gondolta talán, hogy az idén is csak a cukornak tartja majd a zsákot - amit a répával dolgozó szövetkezeti tagoknak a cukorgyár kiutal —, akár dolgozik a répával, akár nem. Sajnos, a múlt évben így történt, de az idén a szövetkezet már nem tűrte el ezt a kivételezést. Szőlősi József nem tett eleget kötelességének s ezért a szövetkezetnek az a határozata, amely a rendbontókra vonatkozott s amelyet ő maga is aláírt, rá is visszaütött. A szövetkezet vezetősége persze nem hagyta kapálatlanul a répát, megkapáltatták azzal, aki elvállalta, de Szőlősi „kontójára". Sajnos, a későn kapált répa már nem olyan, mint azoké, akik idejében megkapálták. Szőlősi makacsságának azonban komolyabb hatása is volt. Egyesek, mint például a volt 22-hektáros Kassai László példának használták fel az elnököt. Kassai sem kapálta meg a cukorrépát, és Szőlősi, mint a HNB elnöke ezért a volt kuláknak nem is tehetett szemrehányást. Kassaival azonban még több baja is volt a szövetkezetnek, sőt magának Szőlősi Józsefnek is. Nem tartja be a szövetkezeti alapszabályzatot. A közösbe csak néha-néha jár dolgozni, inkább a túlméretezett háztáji földjein folytat egyéni gazdálkodást. A szó szoros értelmében szabotálja a szövetkezeti gazdálkodást. Most, például amikor veszélyben volt a termés, amikor minden ember munkájára szükség lett volna, feléje sem nézett a közösnek. A kérdés szinte magától adódik: Minek ilyen szövetkezeti tag, hogy került a közösbe ? A titkár és az elnök is azt állítják, hogy ez a kékkői járás hibája. őket már kész tények elé állították. A kuláknak azt mondták, több mint 15 000 korona adóval és egyéb járadékkal tartozik az államnak. Most válassz: — Vagy a szövetkezet, vagy törvényes eljárást indítunk ellened. A kulák persze hogy a szövetkezetet választotta. A járás pedig azt mondta a szövetkezet vezetőségének: — Tessék, itt egy szövetkezeti tag. Ki tudja, tudják-e Kékkőn, milyen „becsületes", „szorgalmas" „szövetkezeti tagot" szereztek. Az aratási munkákról már szinte meg is feledkeztünk. Egyre csak ömlött a panasz, s egyre csak Kékkő felől. Már egy év óta áll befejezetlenül a szövetkezet kukoricaszárítója, s a járási építkezési vállalat a fülét sem mozdítja. Már három hónap óta könyörögnek: — Kapcsolják be a villanyt új istállójukba. Rájuk sem hallgatnak. A KÉKKŐI JÁRÁSBAN, a kővári szövetkezetben a legmagasabb a tejhozam, de nincs, aki átvegye, illetve elhordja a faluból. A tejcsarnok autója egy nap csak egyszer jár a tejért, s így a tej legtöbbször megsavanyodik, s ezért át sem veszik. A sok tej kárba vész, s nem gyarapodik a szövetkezet pénztára. Az elnök azt mondja: „Szóvá tettük már többször mindazt, ami nekünk fáj, ami fékezőleg hat szövetkezetünkre, de mi, ahogyan a történtek igazolják, mostoha gyerekei vagyunk a járásnak. — Örömmel olvassuk, hogy az országban hogyan épülnek a falvak, hogyan építkeznek a szövetkezeti tagok — panaszkodik a titkár. Nálunk mindössze egy ház épül. Igaz, már három szövetkezeti tag és egy állami gazdasági dolgozó szintén szeretne építeni. A HNB házhelyet is adott nekik. Beltelekről van sző, úgyhogy a járásnak e téren nem lehet kifogásolni valója. Mégsem tudunk velük zöldágra vergődni. Már lassan féléve könyörgünk nekik: intézzék a dolgot, de szavunk nem egyéb, mint pusztába kiáltó szó. SOK VOLT EGYSZERRE a panaszból, de szükséges volt mindezt elmondani, hátha végre mégis csak eljut a kőváriak panasza a járási székhelyig s elintézik az elintézésre váró dolgokat. Reméljük, rövidesen az eddig fennálló hibák eltávolításáról is hírt adhatunk. Szarka István Tíz esztendő... T égen, a somorjai járás legna gyobb szövetkezetében már nem zúgnak a kombájnok, a cséplőgépek éhes „szája" sem nyeli a gabonakévéket. A magtárban pihen az új búza, az aranysárga árpa. A szövetkezet tagjai augusztus 6-án 726 hektáron befejezték a gabona betakarítását. Nem volt könnyen elérhető ez a siker!... Dőlt gabona, folytonos esőzés hátráltatta őket a munkák folyamatos végzésében. Ámde a légiek szorgalma, a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetőinek leleményessége, aktív irányító munkája túltett a nehézségeken. A légi szövetkezet tagjai minden percet iparkodtak kihasználni az idei rendkívül jó gabonatermés érdekében. S eredményük? Olyan, amilyen eddig még nem volt a légi határban! A múlt évi 109 vagonnal szemben — most 172 vagon gabonát takarítottak be. Mint tudjuk, aratás kezdetén egy teljes hétig sütött a nap t ezt a kedvező időjárást főleg az árpa betakarítására használták ki. Hogy menynyire helyesen tették ezt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 10 vagon elismert vetőmagon kívül 31 vagon elsőosztályú sürárpát adtak el az államnak. Szülőfalum dolgos emberei érték el ezeket a sikereket. Olyan emberek, akiknek munkaerejét a múltban öt földbérlö szipolyozta. Cselédek, zsellérek, szolgák tucatjai álltak akkor az egyik oldalon, a másikon meg az élet javaiban dúskáló földbérlök gróf Benyovszky Rudolffal és vitéz Benefai Bacsók Pál méltóságos alezredes úrral az élükön. Az előbbinek több tízezer hold földjén kívül 90 szobás kastélya volt — az utóbbi meg Nagydunától Kisdunáig mondta magáénak a földeket. Mit csináltak a földdel ezek az emberek? Haszonbérbe adták. Mégpedig kétféle mércével mérték a földet. A földbérlőknek 80 kg búzáért, a kis- és középparasztoknak pedig 250 - 300 kg búzáért holdanként. Községünk egykori plébánosának, Bliez Ádámnak is vagy 150 hold földje volt. A kizsákmányolásban ő is követte a földbirtokosokat. Holdanként 300 kg búzáért adta ki haszonbérbe földjeit, még akkor is, ha az illető kisparasztok akár tíz miatyánkot is elimádkoztak tiszteletére. A pap egy húron pendült a gróffal, a méltóságos úrral, a Jöldbérlökkel. Mikor a Horthy-fasizmus uralma alá került községünk, vitéz Benefai Bacsók Pálné méltóságos asszony új „receptet" dolgozott Jci községünk népének butítására. Imaházat rendezett be portáján, ahová eleinte csak csalogatta, de később kényszerítette azon földművesek aszszonyait, lányait, akik földet bírtak tőle. Az imaházban ilyeneket mondott: — A vörösök Szovjetoroszországban asszonyokat fognak az ekék elé, — azokkal szántanak... Hitler napok alatt elintézi a vörösök uralmát ... s ehhez hasonló hazugságokkal tömte tele az asszonyok fejét. Erdeke volt ez — még akkor is, ha az asszonyok jórésze nem hitt szavaiban. S hogy mennyire hazudott a méltóságos asszony, ezt most maga az élet bizonyítja a legjobban. Nemcsak hogy asszonyokat nem fognak az ekék elé a nagytáblás szövetkezeti földeken, de még a lovak erejét is kímélik, mert gépek tucatjai dolgoznak a határban. S

zomorú múlt, boldog jelen s még szebb jövő jellemzi manapság az életet szülőfalumban. Éppen ezekben a napokban ünneplik a szövetkezet fennállásának tízéves évfordulóját. Van mit ünnepelniök!... Az eltelt tíz év során a felismerhetetlenségig megváltozott itt az élet. A 99 szobás grófi kastélyt tüdőgondozó szanatóriummá alakították, az agrárproletárok drága verejtékével öntözött föld azok tulajdonába került, akiket az megillet s a kizsákmányolás megszüntetésével lényegesen megjavult a község dolgozó embereinek az élete. A földbirtokosok uralma idején aUy épült néhány vályogviskó falunkban Most, a szövetkezeti gazdálkodás 10 esztendejében 52 család épített magának új családi házat, megjelent a villany, rádió, a televíziós készülékek a családokban. A közös gazdálkodást 100 000 korona értékű vagyonnal indították el — ma tízmilliós értéket képviselő vagyonnal rendelkeznek. 19 vadonatúj gazdasági épület és egy 50 vagonos gabonamagtár jelzi, hogy jó alapokon nyugszik itt a közös gazdálkodás. S az emberek? Nagyot nőttek!... Látókörük kitágult, világnézetük meg évről évre a helyes irányba csiszolódik. A szövetkezeti gazdálkodás tucatjával nevelt új embereket szülőfalumban. Szekfű Lajos, Mihalik István, Janikovics Béla, Varga Péter, Plavý János és még sokan mások új életünk példás vezetői lettek. Nem célom, hogy részletezzem azokat a sikereket, amelyeket maguk mögött hagytak az elmúlt tíz esztendőben a légiek, ám egy-két jó eredményt mégis papírra kell vetnem. Ez év első felében bevételi tervét 123 százalékra, a kiadás tervét pedig 99 százalékra teljesítette a szövetkezet. Nem kevesebb mint 5000 munkaegységet takarítottak meg az év elejétől, amit főleg a gépesítés fokozásával értek el. Lényeges számok ezek!... Azt mutatják, hogy jó irányban folytatják gazdálkodásukat az egykori kizsákmányoltak. A múlt évhez viszonyítva a kocák létszámát 100 százalékkal növelték, száz hektárra számítva 45 szarvasmarhát tartanak. Az 1960-as évre a prerovi járás szövetkezeti tagjainak felhívására azt vállalták, hogy a növénytermesztésben 10 százalékos, az állati termékek termelésében pedig 15 százalékos emelkedést érnek el. C hogy fogadalmukat valóra vált^ sák, már most hozzálátnak a földek jó megtrágyázásához, az őszi kalászosok alá a földek jó előkészítéséhez, a bőséges silótakarmány biztosításához. Szorgalomból — amint azt az idei nehéz aratásban való jó helytállásukkal is bebizonyították nincs hiány. S ha ez a szorgalom az elkövetkező években még nagyobb szaktudással párosul majd, akkor remélhetjük, hogy harmadik ötéves népgazdasági tervünk során gazdálkodásukat olyan színvonalra emelik, amilyet megkíván tőlük előrehaladásunk. Farkas Kálmán A Szlovák Nemzeti felkelés 15. évfordulója előtt Szlovákia egyik legnagyobb, a madunicei vízierömű építkezése az utolsó szakaszához közeledik. A ČKD Blansko-üzem 25-tagú szerelő kollektívája már a turbinák zárjait szereli. Képünkön az egyik gátat látjuk, amely visszatartja majd a gyors folyású Vág vizét. (Foto: Ján Tachezy — ČTK) Al

j J SZÓ Jó munkát végeznek Sokan azt hiszik, hogy június végén, amikor bezárulnak az iskqlák kapui, nemcsak a tanulók kezdik meg vakációjukat, hanem a tanítókra is két hosszú, tétlen hónap vár. Lehet, hogy akadnak olyanok is, akik csakugyan tétlenül töltik ezt az időt, de ezt nem mondhatjuk a tornaijai járás tanítóiról, akik becsületesen kiveszik részüket a nyári aratási munkálatokból. Tevékeny fiatalok Vasárnap már korán reggel sokan gyülekeztek a nemesócsai EFSZ irodája előtt. Brigádosok voltak, akik megértve az aratás fontosságát, eljöttek az EFSZ-nek segíteni. Odaadó munkájuk eredmfcnye meglátszott a teljesítményen. A CSISZ szervezet tagjai is kiveszik részüket a betakarítási munkákból. „A fiatalok nagy része az EFSZben dolgozik — mondja Földes Béla, a CSISZ szervezet elnöke — és így munkájukkal nagyban elősegítik az EFSZ gazdálkodásának fellendítését." A fiatalok a mezőgazdaságban végzett munkájuk mellett segítenek az új kultúrház építésében is, melyet még az év végén át akarnak adni rendeltetésének. Csémy József, Nemesócsa Aratóbrigádon a sportolók meg a tűzoltók is — Brigádot kellene összehívni —, szólt vasárnap reggel 4-kor a szövetkezet elnöke, Tóth Péter az agronómushoz. — Itt a tűzoltótestület, meg a sportegyesület, na meg mások is jöhetnek, akik tehetik, hiszen most az aratás ideje alatt a vasárnap úgyis munkanapnak számit. Meg kell gyorsítani a termés betakarítását. Öt órára már végig is dobolta a falut a kisbíró. Kiléptem az utcára, hogy mint sportoló részt vegyek a munkában. Már többen is jöttek, köztük az iskolaigazgató, a cipoüzlet vezetője, a tűzoltótestület parancsnoka, a sportegyesület birója, meg mások. — Nemcsak a versenyen, hanem a tarlón is helyt kell állni — mondták. — A versenyen is győztünk, hát itt is az elsők akarunk lenni. Közben kiértünk a mezőre, ahol már sokan gyűltek össze. Neki is láttunk a munkának. Munkánkkal mintegy 100 mázsa búzát mentettünk meg az esőtől, mely már igen fenyegetett. Hasznos munkát végeztünk a nép érdekében. Oesovszky Béla, Helemba Megálltak helyüket =

= A nagymegyeri Nagyhizlalda === nemzeti vállalat is kapott ki== segítő brigádot Bratislavából. = Az Állami Film dolgozói a já=E nostelki részlegen két napig Hl kévét hordtak, a magrépát =

= szedték. Sokan voltak közülük == olyanok, akiknek még sarló 5

= sohsem volt a kezükben, mégis jó munkát végeztek, jól meglel állták helyüket. = Habdák Gyula, Nagymegyer Járásunk valamennyi községében az Iskolaügyi osztály részéről beosztottak egy tanítót, aki felelős az aratási kultúrmunka és agitációs munka végzéséért. A többi elvtárs és elvtársnö a gömörpanyiti EFSZ aratási munkálataiban segít, valamint a pionírtáborozás és a diákok brigádmunkálataiban mint pedagógiai felügyelő. Dicséretet érdemel Hubay elvtárs, az alsókálosai általános iskola igazgatója, aki nap nap után kévekötő géppel arat az alsókálosai EFSZ hatalmas búzatábláin. Az agitációs munka terén eddig Hank tanító elvtárs bizonyult a legjobbnak, aki a faliújságban és a hangos híradón keresztül naponta értékeli a fügéi EFSZ aznap elvégzett munkáját. Török László, Csoltó PIONÍRJAINK NYÁRI MUNKÁJÁRÓL Az 1958/59. tanévben a Komáromi Tizenegyéves Középiskola pionírjai az iskola Micsurin-kertjében eredményes munkát fejtettek ki. A Micsurin-kertet a nyári vakáció során sem hanyagolják el. Iskolánk pionírjai közül naponta tizenöten teljesítenek reggel 8-tól d. e. 10 óráig szolgálatot a Fufík utcai Micsurin-kertben. A kert növényeit ápolják és öntözik. A terményeket helyben eladják. A múlt év folyamán az élősarkot is -kibővítették. Több száz kísérleti növényt gondoznak naponta, hogy a következő tanévbén szélesebb alapokra helyezhessék a politechnikai nevelést. A szünidőben is leveleznek a szovjet, cseh, szlovák és magyar pionírokkal. Lelkes igyekezetüket államunk gazdagon megjutalmazza. Legjobb pionírjaink a nyári szünidőből 14 napot pionírtáborban tölthetnek. Ratimorszký Gyula, tanító Komárom MEGÉRTŐ IFJÚSÁG A kovácsi fiatalság már számtalanszor bebizonyította, hogy megérti pártunknak a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló felhívását. Falunk fiatalságának 98 százaléka az EFSZ-ben dolgozik, mely a járás legjobb szövetkezeteinek egyike. A betakarítási munkákból is derekasan kivették részüket falunk fiataljai. A legutóbbi vasárnapi hrigád során is 24 fiatal dolgozott az árpa cséplésénél. Jelen voltak a CSISZ járási és kerületi titkárai is és azt hiszem, megelégedve távoztak a cséplőgéptől. Láthatták, milyen odaadással dolgozik községünk Ifjúsága. Ocskó Aladár, Kovácsi Együtt a család Kapinai Pál magángazda neve az utóbbi napokban nemcsak Rappon vált ismertté, hanem az egész járásban. Cselekedete nem volt mindennapi. Jól dolgozott egész éven át, majd aratott és csépelt. Utána pedig első kötelessége volt, hogy az állam iránti kötelességének eleget tegyen. Kapinai Pál magángazda volt a losonci járásban az első, aki július 31-én 100 százalékban elegett tett beadási kötelességének. Másik szép cselekedete pedig az volt, hogy belépett a szövetkezetbe, s vele most már teljes lett a rappi szövetkezeti család. SÓLYOM LÁSZLÓ, Losonc Mindpnt ^ KÖZÖS ÜGYÉRT! • VII11 U UII L iiimimiimiiimiiiiimiiiimmmiiiiiimiiifMiiiiiimiii § Jancsó Lajos kombájnos — a karolinai részlegről — 64 hektár gabonát aratott le. A lekéri részlegen pedig Horváth János 56 hektár gabona learatásával járult hozzá a nagy kenyércsatához. Pintér Gregor 54 hektáros eredményét sem szabad lekicsinyelni. Ő a Iontói részlegen a dombos hegyoldalakon bizonyította be rátermettségét és szakértelmét. A Zselízi Állami Gazdaság igazgatóságának dolgozói a lontói Uzemrészleg megsegítésére siettek. A kévék összehordásával segítettek meggyorsítani az aratást. A központi műhely 20 dolgozója Nyíren, a kisvasút 28 dolgozója Karolinán, az építészeti csoport 30 dolgozója Nagypusztán és 29 dolgozója a bajkai részlegen segített. Segítségüknek meg is lett az eredménye. Az igazgatóság a legnagyobb elismerés hangján beszél a végzett munkáról. Andriskin József, Zselíz sfssssfsssssssssssssfsssffsssssssfsfrsffsssssfsssssssssfsssfsssssssssss*ssfssssssssssssfssssssssfs/srs/^ ÜJ SZÖ 5 * augusztus 16.