Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-07 / 217. szám, péntek

Amikor a gömöri hegyeken : fellángoltak a partizán-tábortüzek A myjavai járásban több mint 428 önálló tanya és telep létezik. Ezért a tanítás kérdését nagyon nehéz volt eddig megoldani. Csak a felszabadulás után változott meg a helyzet. A járásban eddig 38 elemi iskolát, 5 nyolcosztályos középiskolát, egy tizenegyéves középiskolát és egy felső gépipari iskolát létesítettek. Ez év december végéig egy új 17 tantermes nyolcéves középiskolát építenek Myjaván, amelyre az állam több mint 7 600 000 korona költséget irányzott elő. A JÓ GAZDA GONDOL A JÖVŐRE IS A Čierna Lehotától nem messze •S* elterülő réten ismerkedtünk meg egymással. A nap könyörtelenül tűzött, száradt a fű, csak úgy sercegett és mi egy fiatal cserjés ágai alatt ülve ittuk a közeli kút kristálytiszta jéghideg vizét. A határban számos ilyen kút van. Čierna * Lehotában nincs hiány kitűnő ivó4 vízben. A Cigány-völgyet nagy patak _ szeli keresztül, melybe három kisebb patak torkoll. A Kakas-völgyön ke' resztül folyik egy másik patak, ' melybe szintén két kisebb ér folyik. « A sok irányból folyó erek és pata, kok a faluban már egybefolynak és Slavošovce irányában mint valami kisebb folyó folytatják útjukat. ' E kristálytiszta víz nélkül a slavošovcei papírgyár nem dolgozhatna. Beszélgetésünk éppen erre a vízre összpontosult. Dicsértem: — Erre a vízre igazán gusztust kap az ember, akárki megirigyelheti... — Hm, hm — dünnyögött a szomszédom, az ősz hajú Martin Trajba. — A vizünk igazán jó, mégis bánkódnom kell, h<r ránézek, mert még egy évvel ezelőtt itt üldögéltem Milen Zoltán barátommal, együtt kóstolgattuk a vizet... Hallott már róla? — Hallottam. Tavaly ... — Figyeljen hát, mindent elmondok róla ... Milen a slavošivcei papírgyár gépésze volt. Harmincnyolcban kezdtük a felkelést. De erről később, mert megelőzném az eseményeket... Trajba, aki most a slavošovcei papírgyár egyik mestere, ismét elhallgatott. Éppen a falu első házaihoz értünk. Űjból felvettem a beszélgetés fonalát: - Hogyan tartja magát a Čierna Lehota-i földművesszövetkezet ? - Már jobban. Jól. Tulajdonképpen még nem egészen úgy, mint ahogyan szeretnénk. - Tehát válogathatok válaszából, igaz? - Megmagyarázom, — mondta mosolyogva. > - Az egész falu bent van már a szövetkezetben. Több mint 2000 hektáron gazdálkodnak. Csak a fiatalok menekülnek. Mindegyik urasan szeretne élni. Lehota hegyvidéki falu. A mezőgazdasági gépek nem végezhetnek sokat a határban. Különösen azok nem, amelyek a sík területen jól segítenek... Beszélgetés közben Trajbáék háza elé értünk. Együtt laknak fiúkkal és menyükkel. A fiatalok „gyerekeket" szeretnének, de egyelőre csak két kisfiú vidámítja őket. Lehotán tudniillik azt állítják, hogy a „gyerekek" annyi, mint fiú és leány. A legfiatalabb Trajbát sörért szalasztották, azután rántottát és végül levest ettünk s amikor folytatni akartuk beszélgetésünket, a szombiek segítségével távoltartották a németeket. A németeknek végül mégis sikerült egy fontos alkatrészt ellopniok a villanytelepről, melyet azonban később a szovjet hadsereg viszszaszármaztatott. Minden nehézség nélkül ismét megkezdhettük a termelést. — Trajba elvtárs, én szívesen látnám ... — Éppen arra gondolok én is — mondotta. - Jöjjön velem, megmutatom magának Miien második gondolatát, amelyet a felszabadulás után szüntelenül megismételt... TlAagam előtt egy kivágott fenyőerdőt láttam, méter hosszú hasábokra fűrészelve. Ez a faraktár. A zúzógép egymás után elnyeli a hasábokat és finom kásává változtatja. Így készül a rost, amely osztályozókon halad keresztül, ahol kivonják belőle víztartalmát. A Čierna Lehota fölötti hegyek forrásainak kristálytiszta vize uralkodik itt. A rostot úgy kimossák benne, hogy öröm nézni. A göbfelfogó-berendezés már csak a tiszta masszát ereszti át. A rostot azután cellulózével keverik. Minél több a masszában a cellulóze, annál jobb a papír. Megtekintettük a gépek úgynevezett nedves és száraz részét is. Az elsőkön eltávolítják a víz utolsó maradékait és s a száraz gépeken véglegesen kiszárítják a papirost. Az egész termelési folyamat végén ez a szüntelen munkamenet hatalmas papírtekercsek formájában jelenik meg. Ez a fehér kincs fényesítés, mérték szerinti kiszabás, osztályozás és csomagolás után az expedícióba kerül. Hogy mi minden készül papírból, arról szólnunk sem kell. Emlékszem azonban arra, hogy a slavošovcei papírgyárban azon az estén különleges szállítmányt készítettek elő. A megrendelést Alexandriából kapták. Hazánkból külföldre is szállítunk papirost. A slavošovcei papírgyárból is. Azután ismét visszatértünk a „kalanderek" osztályába. Martin Trajba megkérdezte: — Látta az új gépeket? — Láttam — feleltem gyorsan, mintha csak vizsgáztatna. — A felszabadulás óta háromszorosára növeltük a termelés teljesítőképességét. Érti? — Nem ... — Nos hát, ez Miien második gondolatának első része. A második részét pedig mondja el maga. Beszélt az emberekkel, és remélem, szeme sem hagyta cserben. — Megkíséreltem. — Ez a papírgyár hatalmas. Jó minőségű papírt gyártanak itt. Tudja mi a hiba? Az, hogy maguknak, Čierna Lehota-iknak és slavošovceieknek több kultúrára van szükségük. Az üzem több osztályán még a világítás sem megfelelő. A tisztaságot és a rendet is két rangfokozattal kellene előléptetniök. Töb-~ bet gondoskodjanak a szociális és kulturális berendezésekről. Próbáljanak nagy társasutazást szervezni a trenčíni ruhagyárba. Menjen az igazgatójuk is. „Diskuráljanak" ott egymással. Más szóval: a maguk üzemében megfeledkeznek az emberről való gondoskodásról. Ha nem találtam el, úgy bocsánatot kérek. — Miien Zoltpn így szokta mondani ... rprajba elvtárs azután ismét a •*• felkelésről beszélt. Slavošovcéban már augusztus 27-én lefegyverezték a németeket és a partizánok másnap rendet teremtettek a Čierna Lehota-i gárdisták között is. Ez a nagyon szegény község minden módon támogatta szabadságharcosainkat. Lakossága több mint egymillió korona értékű ruhát, élelmiszert adott a partizánoknak. A Kozlov őrnagy és Sukajev kapitány vezette partizáncsoportok szintén itt találtak szállást. Összefogtak, kölcsönösen segítették egymást es vállvetve verték a fasisztákat. A gömöri hegyeken augusztus 28-án fellángoltak a partizántábortüzek. A Csetneki-völgy egész népe lerázta magáról a megszállók jármát. A slavošovcei papírgyár munkásai magasra emelték a jobb napokért vívott nemzeti harc zászlaját. Trajba elvtárs búcsúzóul még így szólt: — A partizánok tábortüzei megvilágították új utunkat, melyért fegyverrel a kezünkben harcoltunk, és amelyen ma haladunk. Ésszel és kézzel segítjük egymást annak érdekében, hogy mind jobban lássuk ezt az utat, hogy kitűzött célunkhoz vezessen bennünket. L. P. Nagy, s nehéz munkában van most a falu népe, a dolgozó parasztság. Egész esztendei szívós munkájának gyümölcsét, az ország kenyerét takarítja be a földekről. Munkájában sokszor zavarja a nyári betakarítási tennivalók legnagyobb „ellensége", a sok eső, zivatar. A dolgozó parasztság azonban szembeszáll az időjárással, s kétszeres erőfeszítéssel küzd a veszteségmentes aratásért. E nehéz munkában mellette az egész ország, a párt, a munkásosztály, hiszen a termés betakarítása nemcsak a mát, nyári sikert jelenti, hanem jelenti a jövőt. Ki vonhatná kétségbe, hogy az idei betakarítás, az idei nyári munkák sikere a jövő esztendei feladatok alapját is képezik. A jó gazda gondol a jövőre is. Ezért folyik a nagy harc minden szem gabona megmentéséért. Mert lehet-e nagy jövedelem abban a szövetkezetben, amelyben hagyják, hogy az időjárás megdézsmálja a termést. Tudnak-e bőséges takarmányalapot teremteni az olyan szövetkezetben, amelynek tagjai csak a mára gondolnak, s nem törődnek a holnappal? A helyes felelet erre a feltett kérdésre az volna, a parasztember jól tudja mi a kötelessége, s ha kedvező is az esztendő mind a gabona és a kapások, mindpedig a takarmánytermésre, ez nem teszi elbizakodottá és mindent elkövet, hogy a jövő is biztonságban legyen. így van, így helyes ez! Mégis azt kell mondanunk, hogy nem minden szövetkezetben gondolkodnak jó gazdához hasonlóan. Még nem mindenütt tudnak mindenből, még a kedvezőtlen időjárásból is hasznot húzni, tíát haszonnal jár az, ha a rossz idő miatt késünk a betakarítással, hiszen jóval nagyobb a veszteség így, mintha már a raktárban volna az új kenyérnek való? Senki sem vonja kétségbe, úgy jó, ha a betákarítást az indulástól számított 14—16 nap leforgása alatt befejezzük, így csak minimális lehet a veszteség. De annak sem állíthatja senki az ellenkezőjét, hogy a sok esőt kapott, jól átázott talajban a gabona betakarítása után nyomban fölszántott földbe vetett tarlónövény igen jó takarmánytermést hoz. Tehát most jutottunk odáig, az a jó gazda, aki akként gondolkodik s gondol a jövőre, hogy még a kárból is kicsikar némi hasznot. A múlt évi tapasztalatok is bizonyítják — bár nem volt annyi csapadék mint az idén — sokat jelent egy gazdaságnak, ha másodnövények vetésével pótolják a takarmányokat. Ügy látszik e tekintetben az állami gazdaságok dolgozói jobb gazdák, mint a szövetkezeti tagok, mert a tarlónövények vetési tervét augusztus elejéig 98,7 százalékra teljesítették, míg az EFSZ-ek alig 40 százalékra teljesítették ezt a feladatot. Természetesen ahhoz, hogy másodnövényt vethessünk, elsősorban tisztába kell tenríi a földet, más szavakkal a keresztekbe rakott gabonát asztagokba hordjuk, s nyomban alászántjuk a tarlót. S éppen itt a hiba. Általában a szövetkezetek keresztekből akarnak csépelni, a keresztek viszont oly sűrűk, hogy köztük alig akad szántani való, így a nagyteljesítményű lánctalpas traktorok a fészerben „szomorkodva" tétlenül állnak. Elítélendő, hogy a prešovi kerületben a fentebb említett időig a tervezett 34 340 hektár területből csupán 13 117 hektáron végezték el a tarlóhántást. Nagy értékek mennek veszendőbe az efféle hanyagságok miatt. Pedig a mezőgazdaság fokozott feladatainak teljesítéséhez minden szövetkezetnek hozzá kell járulnia. Több húst, sok vajat, zsírt bizony nagyhasznosságú állatállománnyal lehet termelni. Nagy hasznot viszont csakis az az állat hoz, amelyiknek nyáron és télen egyaránt tele van a jászola kiváló, tápdús abrakkal. Még mindig nem késő, persze a most elvetett másodnövényektől már nem várhatunk „rekordtermést", hiszen a hetekkel ezelőtt elvetett tarlónövények már szépen zöldülnek, mégis azt mondjuk a jó gazda módján, gondoljunk a jövőre, s a megfelelően művelt nagy táptalajú földeket vessük be minél gyorsabban másodnövénnyel. (m. J.) čletna Lehota " P ? együtt fogtunk hozzá a fasizmus elleni illegális harc megszervezéséhez. Csupán Čierna Lehota községben több mint 40 kommunista — férfiak és nők — csatlakozott hozzánk. Miien nagyon ügyelt arra, hogy semmit se tudjanak egymásról. Számos kérdésemre szokásos szigorú hangján így válaszolt: „Mindazt

s amit meg kellett neked mondanom, már megmondtam, teljesítsd feladatodat és csak azzal törődj, hogy a többiek is teljesítsék feladataikat." Szigorú jellemének, megfontolt cselekedeteinek, hallgatagságának köszönhető, hogy sem a Gestapo, sem a gárdisták nem tudták leleplezni embereinket... M

artin Trajba lassan, érdekesen, lelkesen beszélt. Egyszerre csak mennydörgés szakította félbe szavait. A Kakas-hegy fölött villámok cikáztak. A közeli domboldalról egy asszony kiáltott felénk: — Martin, jöjjön csak ide. Zivatar lesz. Össze kell gereblyéznünk a szénát. Beszélgetésre már nem volt időnk. A domboldalon két kisebb szénaboglyát raktunk s azután a közeledő zivatar elől a faluba menekültünk. Amikor már megközelítettük a falut, Martin Trajba félbeszakította a hallgatást: — Miien úgy ismerte itt a tájat, akár a tenyerét. Az itteni embereknek segített, megtett minden tőle telhetőt. Sót azoknak is segített, akik idejöttek, hogy elbújjanak üldözőik elöl. A Kakas-hegy aljában építettük fel a kunyhóinkat. Mintha most látnám az akkori „építészeket": Ján Brdárt, Ondrej Krágot, Hútnikot, Mozovskýt, Stempelt, Polomskýt és Krátt... - Mondd el, hogyan is volt akkor - szakította félbe Martin Trajbárt a felesége. - Jól van, elmondom. Hát így volt: A Poprádon állomásozó 5. légiraj két katonája - Jozef Žabka és Ján Król megszökött. A poprádi ille, gális parancsnoksággal már akkor fenntartottuk a kapcsolatot. Lehet, hogy ott figyelmeztették reánk a két legényt. 1944 májusának végén mind ketten a hegyen felállított kunyhóban húzódtak meg. Miien és én gondoskodtunk ellátásukról. Slavošovcéban ezzel a két katonaszökevénnyel szédasszony jött a házhoz. így szólt: - Trajba bácsi, a papírgyárból telefonáltak, hogy hatra menjen munkába. A másik mester megbetegedett. Délután öt óra lehetett. A zivatar elcsendesedett. Együtt indultunk a slavošovcei üzembe. Nyáron rövid út. Séta. Két kilométernyi sincs. Télen azonban megizzaszt ja az embert a kutyagolás ... A z üzem bejáratánál megálltunk. Martin Trajba tekintete az emlékműre, a sok bevésett névre tévedt. Visszaemlékezve így szólt: - A felkelés idején itt negyvenkét partizán hagyta az életét. Életüket egy szerencsétlen robbanás oltotta ki. Állítólag sohasem sikerül annak a megállapítása, hogy ez miképp történhetett. Az emlékmű néma tanúja a sötétséget, a fasizmust, az elnyomást és a nyomort gyűlölő harcosok hősiességének. Ettől a megrázkódtatástól sokáig nem tértünk magunkhoz. Minden harc áldozatokat követel. Nem csekély áldozatokat... Trajba elvtárs szeme szikrázott a gyűlölettől. Mint valami nehéz kő nyomja a lelkét, ha azokra gondol, akik ezt a tragédiát okozták. Azután hallgatva léptük át az üzem kapujának küszöbét. A „kalander'-osztályba' mentünk, ahol az itt készült papír tonnáinak megadják a szükséges csillogó fehérséget. Megérkeztünk Martin Trajba mester munkahelyére. Az emberek szeretik. Mindenkivel váltott egy-két szót, szemügyre vette a gépeket, átvette a műszakot. Csak azután tettem fel a kérdést: - Mit is mondott Miien Zoltán erről a gyárról? - Leginkább két gondolatára em\ lékszem. Milen a legkeményebb acélból kovácsolt kommunista volt. Az elnyomatás idején többször felszólított bennünket: „Szabotáljátok a termelést és óvjátok meg a gyárat. Ne segítsetek a németeknek!" Szavai nem maradtak hatás nélkül. Nagyon gyakran előfordult, hogy a gyár kapuját naponta három vagon helyett csak néhány mázsa papír hagyta el. Itt „szakemberek" végezték ezt a „kiváló munkát" a fasiszták számára. Egy másik csoport éjjel ügyelt a gépekre és a többi berendezésre. A két „szakember" — Jozef Toma, most az igazgató gazdasági helyettese és Štefan Prác szíjgyártó a töbI ÚJ szó Segít a munkaverseny A ftileki járásban a kedvezőtlen időjárás ellenére is jól haladnak az aratási munkálatokkal. Augusztus elejéig a gabonaféléknek a 74 százalékát már learatták. Legjobban lemarad az almágyi, az ajnácskői szövetkezet, ahol nehéz a terep, puha a föld s így a gabonaféléknek csak az egyharmadát aratták még le. A sőregi szövetkezetben a 40, a csornai és a csákányházi szövetkezetben a gabonaféléknek már a 60 százalékát learatták. Az ipolynyitrai, várgedei és bakóházai szövetkezetben rövidesen befejezik az aratást. Az aratási munkálatokban nagy segítséget nyújt a szocialista munkaverseny. A bénái szövetkezet ugyanis a korponai járás példájára versenyre hívta ki a járás szövetkezeteit. A szocialista munkaversenynek hat fő pontja van, a verseny győztesei jutalmat kapnak. Az első díj egy televíziós készülék, a második díj egy díjmentes részvétel a brnói kiállításon és a harmadik díj egy gramorádió. A szocialista munkaversenyt naponként értékelik s ily módon gyorsítják meg az aratási és cséplési munkálatokat. J. UHRIN, Fülek ÜJ SZÖ 5 * 1959- augusztus 1.;