Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-06 / 216. szám, csütörtök

A föld művelésügyi miniszter rádióbeszéde • • — Összpontosítsunk minden erőt az aratás sikeres befejezésére (Folytatás az 1. oldalról) tós segítség biztosításában. Határo­zottan, tettrekészen és a helyzet tö­kéletes áttekintésével kell megszer­vezniük különösen minden helyi for­rás felhasználását, a brigádok, a köz­lekedési eszközök bevetését, bizto­sítaniok kell a szükségfes raktárhe­lyiségeket és területeket a nedves gabona teljes kiszárítására, vala­mint raktározására, meg kell olda­niok a községekben felmerülő ener­getikai problémákat és seqítséget nyújtaniok a begyűjtés folyamán fel­merült akadályok eltávolításában. A betakarítás nehéz feltételei megkövetelik, hogy földművesszö­vetkezeteink tagjai, GTÁ-ink s ál­lami gazdaságaink dolgozói az ed­diginél sokkal jobban használjanak ki minden gépet, különösen a ga­bonakombájnokat és a gabonaérés­sel kapcsolatos helyzetnek megfe­lelően operatívan szállítsák a me­zőgazdasági gépeket a szükséges helyekre. Élenjáró kombájnosainknak — Michal Janytarnak, a barcai GTÄ dolgozójának, Václav Kŕížnek, a po­hoŕenicei GTÄ dolgozójának és Bo­humír Pospíšilnek, a znojmói gép­gyár do ;gozójánfk s másoknak pél­damutatása arról tanúskodik, hogy nehezebb feltételek mellett Is elér­hetők az átlagot magasan túlhaladó kitűnő teljesítmények. Kombájno­sainknak azonban a legnagyobb se­gítséget kell nyújtanunk nehéz mun­kájukban, legyen a gabona elszállítá­sának biztosításáról, avagy az álta­lában előforduló üzemzavarok meg­szüntetéséről szó. Az egész betakarítás folyamán fő­leg a gabona behordásában mutatko­zik aggasztó lemaradás. A mezőgazdasági üzemek és a nemzeti bizottságok ennek ellené­re mindeddig nem biztosították minden járásban és kerületben a rendelkezésre álló eszköznek a ga­bona behordására való felhasználá­sát. Ezért a mezőgazdasági üzemek saját közlekedési eszközeinek eddiginél jobb kihasználásán kívül nagymér­tékben segítséget kell nyújtani az üzemi közlekedési eszközök felhasz­nálásával, kísérő személyzetük beve­• • • • • • • • • •••••••••••••• a MODRA—KRÁĽOVA KÖZSÉG SZÖVETKEZETÉT a legjobbak között em­/í legetik a pezinoki járásban. Nem is csoda, hiszen aránylag kevésbe jó minőségű földjeiken a helyes munkaszervezés és a belterjes gaz­dálkodás megszervezésével kimagasló eredményeket érnek el. A szövetkezet tagjainak igyekezete az idei gabonabetakarításnál is megnyilvánul. A cséplést négy gépen végzik s az első gabonát az állam raktárába szállították, ök voltak azok, akik másodiknak teljesítették gabonabegyűjtési tervüket a járás­ban. Az SZNF 15. évfordulójára tett kötelezettségvállalásukban pedig felhív­ják a járás minden szövetkezetét, hogy, erejüket latbavetve augusztus 15-ig fejezzék be a terménybe'.akarílást. Képünk a szövetkezet szérűjén készült és az asztagolós elltnutit mutatja be. Ha a kocsisok nem győzik hordani a gabonát, a cséplőgép nem hallgat el, mivel "a szövetkezetesek az előzőleg asztagolt gabonából zökkenőmentesen folytathatják a murikát. S ebben a fend­kívül kedvezőtlen időjárásban ennek óriási jelentősége van. Ezt az eljárást minden szövetkezetnek követnie kell. (Foto: Petráš — ČTK) tésével, úgyhogy a folyamatos csép­lés érdekében maximálisan meggyor­sítsuk a gabona behordását mind a cséplőgépekhez, mind a kazlakhoz és csűrökbe. Á helyzet egyidejűleg megköveteli, hogy azon ipari üzemeink, amelyek lokomotlvokkal, stabil motorokkal rendelkeznek, szükség szerint köl­csönözzék oda őket mezőgazdasági üzemeknek. A folyamatos begyűjtés biztosí­tása érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy állandóan üzem­ben legyen minden szárító beren­dezés, és a begyűjtési üzemek minden módon készségesen ren­delkezésére álljanak az EFSZ-ek­nek és az állami gazdaságoknak a gabona átvételénél, raktározásánál. A begyűjtési munkákat szombaton és vasárnapokon is végezzék. Az eddig végrehajtott intézkedések azonban nem oldhatnák meg teljesen a helyzetet, ha a legközelebbi 10 — 14 nap alatt nem sikerülne lényegesen megjavítani elsősorban szövetkeze­teink, GTÄ-inlc és állami gazdasá­gaink szervezőmunkáját a nemzeti bizottságok hathatós segítségével. A helyzet megköveteli, hogy a pártszervezetek vezetésével a helyi nemzeti bizottságokkal és az EFSZ-ekkel való szoros együttmű­ködésben a betakarítási eszközök s munkaerők teljes kihasználásá­nak figyelembe vételével operatí­van megszabják a betakarítással kapcsolatos mindennapi konkrét feladatokat. A kormány az aratási munkáknak közvetlenül a közséqekben való sike­res megszervezése érdekében elhatá­rozta, hogy a rendkívüli intézkedések keretében valamennyi süraős esetben ideiglenesen két-három hétre fel­menti szolgálati kötelességeik aló! a HNB-k elnökeit, úayhoav a nemzeti bizottságok a betakarítás napi biz­tosítására az eddiginél is hatható­sabb segítséqről kezeskedhessenek. A legközelebbi napokban egész né­pünknek méq iobban fokoznia kell erőfeszítéseit. Ez a fpladat a CSKP KB és a kormány idei aratási felhí­vása értelmében valóban az egész nemzet ügye. Köztársaságunk kormánya meg van ró'a győződve, hoqy mind falvaink, mind városaink eoész lakossága meg­érti e feladat sürgősségét, és most is segítséoet fog nyújtani az aratás befejezésében. A hronecl öntöde építését előzetes tervek szerint 1962-ben fejezik be. Azonban az öntöde máris öntvényeket készít a gyet val gépgyár számára. Az üzemben kevés olyan dolgozót találni, aki aktívan ne vett volna részt a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben. Felvételünkön Viliam Palajt látjuk, aki Čierny Balogról, az ismert hős parti­zánfaluból származik. Mindössze három éve dolgozik a gyárban mint marós, de tervfeladatait máris rendszeresen túlteljesíti, általában 115 százalékra. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére Palaj elvtárs elhatározta, hogy egy öntvény megmunkálási önköltségét 40 koronáról 35-re csökkenti. 1 ÚJ szó Ahol megértik egym'st A CSKP KB-nak az ifjúság irányítá­sáról és vezetéséről szóló határozata he­lyes értelmezésének lehetünk szemtanúi a kirányhelmeci járás Szolnocska köz­ségében, A helyi pártszervezet újjászer­vezte az addig gyengén tevékenykedő ifjúsági szervezetet. Irányítását kommu­nistára bízták és a szervezet műkö­dését állandóan szemmel tartják. íme az eredmény. Az ifjúság minden problémájával biza­lommal fordul a párthoz, valamint a HNB és az EFSZ vezetőségéhez. A pártszervezet által feltárt hibákat a legnagyobb igyekezettel megszüntették, Gyűléseiken gazdasági és politikai té­mákon kívül, a kulturális magatartásra való neveléssel is foglalkoznak. Látván az EFSZ mezőgazdasági munkálatainak lemaradását készségesen jelentkeztek brigádmunkára. Első alkalommal 4 ha lu­cerna betakarítása után az EFSZ elnöke nemcsak szép szavakkal mondott köszö­netet, hanem meg is jutalmazta a lányo­kat és fiúkat. Ezekután az ifjúság 150 q terményt csépelt ki vasárnapi műszak­ban. A szövetkezet, valamint a pártszerve­zet vezetősége, értékelvén az ifjúság lel­kes munkáját, azt a határozatot hozta, hogy a mezőgazdasági munkálatokban résztvett fiatalságot munkája jutalma­ként a szövetkezet kultúralapjából autó­buszkirándulásra viszi a Magas-Tátrába. KANDA FERENC, a királyhelmeci JPB dolgozója. Közös erővel Síkabonyban szemveszteség nélkUI folyik a betakarítás. Magszárltókat állítottak fel, ahol rossz Idő esetén a nedves gabonát kiterítik. A falu lakosságának csak egy része tagja az EFSZ-nek, a többiek gyá­rakban és egyéb helyeken dolgoznak, de munka után vagy szombaton és vasárnap segédkeznek a gabona betakarításánál, mert ezt tartják most a legfőbb feladatnak. A sok sürgős munka mellett a ku'túra fejlesztésérül sem feledkeznek meg nálunk. A ' tűzoltók és a Vöröskereszt kulturális i csoportja tízszer adta elő Gárdonyi Fehér Anna című darabját, melynek bevételeből egy televiziós készüléket vásároltak. Mos) a fiatalság munka után a televíziót nézi, és nem járnak már annyit a kocsmába. Csibrei Anna, Síkabony SZÜLŐFALUMBAN, amióta csak eszemet tudom, esztendőről eszten­dőre két gép csépelte ki az egész falu gabonatermését. Igaz, a koro­mat tekintve nem emlékezhetem a régmúltra annyira, azonban apám is így tudja. Ő viszont már a hetven felé közeleg, s kihagyás nélkül min­den nyáron hetekig nyelte a cséplő­gép porát. Voltak esztendők, amikor még fiatalabb volt, mint a cséplő­csapat lelke az etetőlyukban töltötte az egész cséplési időt. S ez a munka sok figyelmet kíván az embertől, hi­szen jó etetőinek csak azt nyilvání­tották a gazdák, aki amellett, hogy sűrűn eresztgette a kévéket a cséplő dobjába, azt érzéssel csinálta, mert a gazda, akár az ellenőr, olykor ki­vett a szalmából egy-egy csomót, s ha szemet talált a kalászban, bizony leszállította az etetőt a cséplőgép dobjáról Ez viszont már hátrányt jelentett, mert akkor a nálunk be­vett szokások szerint az etetőt min­dig a gazda kosztolta, akinél éppen a cséplés folyt. Tehát, ha az apám végigetethette a gépet, ez anyámat is mentesítette a főzési gondoktól, persze annál több ingujjat kellett foltoznia, hiszen a kévék szinte „megették" a ruhát... De nem is erről akarok most szól­ni, hanem arról, hogy a két cséplő­gépcsoport között esztendőről esz­tendőre mily virtuskodás folyt. S hogy az etetőről is szó esett, ez csupán azért történt, mert jórészt tőle függött, mennyire tömi a gépet, s mennyiben tudták őt a • fiatalok „megvesztegetni" egy pohár borral, vagy féldecivel, még annak az árán is, hogy ez veszélyes játék volt, mert ahogyan már említettem, az „állásá­val" játszott az az etető, aki enge­dett a fiatalok csábításának, vagy éppen benne is felébredt a virtusko­dás, s tömte, etette a gépet olyannyi­ra, hogy az erős gőzkazán néha már alig bírta szusszal. S ilyenkor sok szem ment a szalmába is. De ki, melyik etető tudott volna ellentállni a virtuskodásnak, no meg mindegyik­ben azért ott motoszkált egy hátsó gondolat is: Ha ma jobban megnyom­juk, lefőzzük a másik csoportot. No Káros virtuskodás helyett... meg, több mázsából több lesz a ré­szesedés is. A géprészt, mert a csép­lőgépcsapat emberei részt kaptak, azután fizette a gazda, mennyi kicsé­pelt gabonát vittek a raktárába, vagy a padlására. Ha jól emlékszem, min­den 29-ik, vagy 30-ik mázsát kapta a csoport 16 — 18 embere. ANNAK IDEJÉN a házaknál, a szé­rűkben, asztagokból csépelt a falu. S ne adj isten, ha egymás mellé ke­rült a két gép. Akkor aztán még a legprecízebb, legszőrszálhasogatóbb gazda sem tudott gátat vetni a vir­tuskodásnak, a „ki vagyok én" hety­keségcknek. Ilyen esetben mér ver­seny folyt a reggeli kezdésnél. Reg­geli, dehogy beszélhettünk akkor ilyenről, hiszen még sötét volt, ami­kor a gépész meghúzta a gőzsípot, mely oly vésztjóslőan, fülsiketítőén sípolt, hogy a legmélyebben alvó em­berből is elszállt az álom, s pillana­tok múlva már ott termett a helyén. Vita alig volt, hogy ki megy a szal­makazalra, vagy kévét hányni. Meg­volt a beosztás, ez naponta változott, úgy hogy mindenki tudta, ha ma zsá­kot hordott, holnap a szalmakazalon a helye, csupán a félrészesek külön­böztek a többitől abban, hogy az ő helyük mindig a törek meg a pelyva­lyuknál és az etető mellett volt s a kereset szétosztásakor csak félrészt kaptak. S ezek a félrészesek, mivel ezt a munkakört általában a legfiatalabbak kapták, voltak mindig a verseny, ha azt az akkori virtuskodást így nevez­hetjük, elindítói, ök szították a tü­zet úgy délután uzsonna táján, átkia­bálva a szomszédos cséplőcsapatnak: Mehettek a csudába a 80 mázsátok­kal, nekünk már 100 mázsán felül van. Adjátok a rossz vasasnak a ká­védarálőtokat.. . Hát ilyen volt akko­riban a virtuskodásból fakadó ver­sengés. Senki sem szervezte tudato­san, csupán a parasztemberben élő legénvkedés. hetykeség váltotta ki. Az alkalmilag kiugró teljesítmények hajszolása nem egészséges, tehát nem is ésszerú. MANAPSÁG is előfordul, sőt nem egy szövetkezeti elnök szájából hall­hatja az ember: Nálunk senki sem beszélt róla, senki sem szervezte, de oly munkaverseny folyik a csoportok között, hogy keresni kell még ilyet az országban. Csak dicséret illeti azokat az embereket, akik az ügy ér­dekében, kiváltképp most, amikor már sarkunkban az idő, fokozott tel­jesítménnyel dolgoznak, és a cséplő­csoportok versenyeznek egymással. De mit ér az olyan verseny, ha talán még maga a versenyző sem tudja kivel is versenyez, ki lett a győztes. Márpedig a szervezetlen, céltudatlan versenyben, melyet soha nem érté­kelnek, aligha tudják, ki lett az első, miért s milyen jutalmat kap kiváló munkájáért. Nincs sok értelme an­nak, hogy a tökéletesen egészséges ember virtuskodással, erőkihaszná­lással állandóan hajszolja magát, mert erejére, kitartó munkabírására nem alkalmakkint, hanem állandóan szüksége van. Tartósan kiemelkedő munkaeredményt nem nagy nekiló­dulással, különleges fizikai megeről­tetéssel, hanem új, könnyebb mun­kamódszerek begyakorlasával s a gépek gazdaságos kihasználásával kell elérni. így bizony, nem az a munkaverseny, ha valaki a cséplés­nél azt mondja: két zsákot viszek egyszerre a pótkocsira, hanem az, ha az illető ügyességével, s a gép segít­ségével egész idény alatt kiváló tel­jesítményt nyújt, anélkül, hogy túl­feszített fizikai erővel dolgoznék. VALAMIKOR apáról fiúra szállt a parasztember tudománya, a munkafo­gások, a földművelés csínja-bínja. Ma már a tudomány közkincs, még a falusi ember tudománya is az. S az egészséges munkaversenyben éppen az a legnagyszerűbb, hogy a ver­senyzők elsajátítják egymás módsze­reit, munkafogásait. S az a szocialis­ta munkaverseny jó, amelyben nem a nyers erő, a kérkedés hozza meg a sikert, hanem ha az illető brigád vagy az egyén a legeredményesebb munkamozdulatok ritmusos, ügyes, folyamatos begyakorlásával iparkodik elérni a jobb eredményt és becsüle­tes, nemes versengésben győz a bri­gádok közötti versenyben. Ilyen ne­mes verseny azonban nem születhet magától, ösztönösen csupán virtusko­dás lehet minden kérkedésből, már azért is, mert" ha nincs megfelelően nyilvántartva, senki sem törődik ve­le, még a helyesen indult versengés is lelohad, hiszen az illető nemhogy jutalmat, de még dicsérő szót sem kap kiváló teljesítményéért. A szövetkezetekben pedig megvan minden feltétel arra, hogy a csopor­tok és az egyének nemes' versen­géssel törekedjenek a jobb eredmé­nyek elérésére. Arra is akad anyagi eszköz, hogy a verseny élenjáróit megfelelőképpen jutalmazzák. Az ilyen jól szervezett verseny mindig meghozza a gyümölcsét anélkül, hogy a versenyzőknek kivenné a „zsírját". Helyesen használják fel a verseny előnyeit most a termésbeta­karítás meggyorsításáért az olomouci kerületben, ahol nagy versengés fo­lyik « traktorosok köpött a kerületi vándorzászlôért. A kombájnosok ki is használják a nap minden percét, órá­ját, s napi teljesítményük meghalad­ja a 6—8 hektár gabona learatását, kicséplését. A CSÉPLÉS meggyorsítására indult a nemes versengés Strukov község­ben is. A versenyzők érdekeltek ab­ban, hogy jobban kihasználják a na­pot, a cséplőgépet, hiszen a rendes díjazás mellett minden 25 mázsa ki­csépelt gabona után 6,8 munkaegysé­get kap a cséplőcsapat. Mennyiben más ez a verseny, mint az előbb em­lített régi virtuskodás. Hát kapott azelőtt valami különjutalmat az az .ember, aki igazán erejét megfeszít­ve vágta a más tarlóján a rendet? Vagy egész nap a gazdának csépelt? Igaz, valamivel többet keresett, ha többet csépelt, de ez édes-kevés volt, még fájdalomdíjnak sem mondható, hiszen másnap az előző napi megfe­szített munka után jóval kisebb volt a teljesítménye. Minden munkának és versenynek akkor van értelme, ha az ember jó­kedvvel végzi, s öröme telik benne, kivált akkor, ha eredményeit érté­kelni is tudják. így az illető érzi, hogy a verseny nem csupán öncélú dolog, mert amellett, hogy anyagiak­ban is előnyt szerzett, a társada­lomnak is jót tett, a közös ügyért szállt síkra. A preroviak versenyfelhívása a terméshozamok fokozására szintén nagy visszhangra talált. Az ország minden csúcskében beszélnek róla a szövetkezetesek, s ha ezt a kezde­ményezést szerte az országban he­lyesen fogják majd fel a szövetkezeti tagok, a járási párt- és nemzeti bi­zottságok a szervezés, a verseny élére állnak, oly nagyszerű, országos versenymozgalom lesz a preroviak felhívásából, amilyenre még nem volt példa. Az első lépések már meg­történtek, hiszen a komáromi járás szövetkezetesein kívül a szepsi já­rásban is arról tárgyal a falu népe, mivel válaszolnak e versenyfelhívás­ra. A zselízi járásban levő nagysal­16i szövetkezetesei is készrk a vá­lasszal, sőt a feladatok túlteljesítésé­ről beszélnek, hiszen ez a szövetke­zet már az idén teljesíti az 1960-as év feladatait. KELJEN HÄT VERSENYRE már most a behordás és a cséplés alatt minden szövetkezet, a mezőgazdaság felelős vezetői vegyék kézbe a ver­seny szervezését, irányítását s fá­radhatatlan munkával hassanak oda, hogy a még sok helyen előforduló káros virtuskodás, kérkedés helyébe egészséges, nemes versengés lépjen. S olyan legyen a verseny, hogy abban ne az ember, hanem az ész, a gép húzza a „rövidebbet". « MÉRY FERENC ÜJ SZÖ 5 * 1959- augusztus 1.;

Next

/
Thumbnails
Contents