Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-31 / 241. szám, hétfő

A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának ünnepségei (Folytatás az 1. oldalról) ta meq. hogyan szerezhetjük vissza a szabadságot. Ez a párt, amelyet sok esztendős nehéz harcok, sztráj­kok és tüntetések edzettek meq, ki­próbált és áldozatkész kádereket ne­velt fel, akik az illeqalitás nehéz körülményei között is képesek voltak nemzeteink élére állni és harcba ve­zetni őket nemzeti szabadságunkért és állami függetlenségünkért. A cseh és a szlovák nép ellenállá­sa a CSKP illegális szervezeteinek vezetésével a tomboló terror, vér­fürdők, tömeggyilkosságok, Lidice és Ležáky felégetése ellenére már az első napokban megnyilvánult és so­haseifi szűnt meg. A megszállás évei­ben tömegtüntetésekre, munkássztráj­kokra, szabotázsakciókra, az erősza­kosan mozgósított szlovák katonák zendüléseire került sor. Ez az aktív ellenállás még jobban fokozódott, amikor a hitlerista Németország or­vul megtámadta a Szovjetuniót. Né­pünk tudta, hogy München végze­tes napjaiban a Szovjetunió volt az egyetlen állam a világon, amely mel­lénk állt, s ezért kezdettől foqva hitt abban, hogy a Szovjetunió győzedel­meskedni fog e nagy történelmi ösz­szecsapásban. A szovjet nép hősi harca a hitlerista fasiszta hordák el­len erkölcsi és politikai biztonságot, erőt adott népünknek. Kommunista pártunk a megszállás kezdetétől fogva a néptömegek leg­szélesebb frontja alapján kezdte szervezni az ellenállást, a munkás­osztály vezetésével. Ezen az alapon már 1942-ben kezdtek megalakulni az illegális nemzeti bizottságok a nép ellenállási szerveiként, valamint az első parti­záncsoportok. A katonák, akiket Tiso és Tuka bábkormánya háborúra moz­gósított és erőszakkal szállított ki a frontra a Szovjetunió ellen, a ke­leti arcvonalon tömegesen álltak át a szovjet hadsereghez, a fehér-orosz, ukrán és krimi partizánokhoz. A hit­leristák sztálingrádi, Kubán-vidéki és kurszki vereségeinek hatására, a szovjet hadsereg valamennyi fronton lesújtó, megsemmisítő csapásai alatt bomlásnak indult a ludákok és az agrárpártiak blokkja és a London, Beneš felé orientálódó burzsoázia egy része az együttműködés útját kereste a népi ellenállási harccal. Ez az úgynevezett „ellenálló" bur­zsoázia. élén a londoni emigráns kor­mánnyal azonban attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a Szlovák Nemzeti Tanácsba, arra törekedett, hogy a nemzeti felszabadító harcot saját érdekeinek rendelje alá és ha­mis útra terelje. Mialatt a szovjet hadsereg mérhe­tetlen áldozatok árán küzdött a sa­ját és a mi szabadságunkért is, a burzsoázia politikájával el akarta szabotálni a partizánháborút és e ha­mis jelszóval, „Ne provokáljuk a né­meteket". lehetetlenné akarta tenni a partizánok működését, az egész né­pet összefogó nemzeti felkelést. Tak­tikájuk az volt, hogy megvárják amíg a szovjet csapatok csapásai alatt széthull a német háborús masi­néria. s az alkalmas pillanatban ka­tonai palotaforradalmat akartak vég­rehajtani, megkaparintani a hatalmat és megfosztani a népet mindattól, amiért hosszú éveken keresztül har­colt és vérét ontotta. A burzsoáziának ez a politikája gyalázatosan csődöt mondott. A né­pi szabadságmozgalom és a parti­zánharcok kiszélesedését már senki sem tartóztathatta fel. Lényeges változás, a szlovákiai par­tizánmozgalom kiszélesedése és ki­élesedése akkor következett be, ami­kor tapasztalt szovjet partizánpa­rancsnokok érkeztek hozzánk: Asz­molov, Jegorov, Klokov, Popov, Gyeb­rov, Kvetyinszkij, Rezuta, Karaszijev­Sztyepanov, Snyezsinszkij, Sukajevés azok, akik ünnepségeinken jelen van­nak: G. S. Milnyikov, a „Sztálin" szlovákiai partizánbrigád volt politi­kai biztosa, N. V. Deniszov, a Kle­ment Gottwald partizánbrigád volt politikai biztosa, N. P. Beljajeva, partizánmozgalmunk vezérkarának tagjai és mások. A szlovák nép a legnagyobb szeretettel, testvérekként fogadta őket hazája földjén. Néhány nappal megérkezésük után ezer és ezer munkás és paraszt jelentkezett partizánkülönítményeikbe Szlovákia minden részéből s a cseh országré­szekből. Tehát nem a bratislavai paloták­ban, hanem a Garam-völgy, Túróc, Liptó bogárhátú házikóiban, kemény­kezű férfiak, favágók, qvári munká­sok. parasztok és tapasztalt parti­zánparancsnokok megbeszélésein szü­letett meg népünk szabadsága. Ott nyertek új formát és új tartalmat nagy költőnk, Samo Chalúpka szaval: Karol Bacílek elvtárs beszéde Te meg pusztítsd! Csak pusztítsd, népemnek gyermeke, ki orv kezét szent szabadságodra emelte. s ha életed is adnád e vad csatákon, csak öld, s inkább ne légy, mint rab a láncon. így lángolt fel a nagy partizánhá­ború, amely 1944 augusztusában az egész nemzet feqyveres felkelésévé nőtt. Győzött Csehszlovákia Kommunista Pártjának a moszkvai pártvezetőség kitűzte koncepciója, amely szerint a partizánharcok kiszélesítésével kell eljutni a nemzeti felkeléshez. A Szlovák Nemzeti Felkelés ismét világosan igazolta, az egész nemzet előtt kézzelfoghatóan és meggyőzően megmutatta, hogy a nemzeti szabad­ságos a népi demokrácia egyetlen következetes harcosa a munkásosz­tály, élcsapatának és vezérének, a kommunista pártnak vezetésével. A felkelés alatt a pártszervezetek harcra és munkára mozgósították a lakosságot. A felkelés területén az üzemi bizottságok megalakították az egységes forradalmi szakszervezete­ket, átvették a gyárakat és a ter­melést úgy szervezték át, hogy biz­tosítsák a felkelés frontjainak "ellá­tását. A városokban és a falvakon forradalmi nemzeti bizottságok vet­ték kezükbe a hatalmat, megszervez­ték a lövészárkok ásását, tankcsap­dák. repülőterek építését és a har­coló csapatok utánpótlásának bizto­sítását. A felkelés tömeges jellegű volt. A nép egységesen, elszántan indult a harcba. A fasizmus elleni feqyve­res harcban több mint 60 ezer fel­kelő katona és 14 ezer partizán vett részt a városok és falu lakosságá­nak támogatásával. Népünk hősi harcától elválasztha­tatlan a Szovjetunió önzetlen testvé­ri segítsége. A Tri duby repülőtéren éjjel-nappal szovjet repülőgépek szálltak le, fegyvereket, lőszert, üzemanyaqot hoztak harcoló népünk­nek, s Szlovákiába szállították az első csehszlovák ejtőernyős dandárt is. A szovjet nép segítsége, amelyben nemzeti felszabadító harcunkat ré­szesítette, tetőpontját a szovjet hadsereg duklai-kárpáti hadművele­teiben érte el, amelyeket a Szovjet­unió fegyveres erőinek főparancs­noksága a CSKP moszkvai vezetősé­gének kérésére indított azzal a nemes céllal, hogy megsegítse a Szlo­vák Nemzeti Felkelést. Csehszlovákia népe soha el nem felejti a mérhe­tetlen emberáldozatokat, szovjet testvéreink csodálatos hősiességét és merészségét a Csehszlovákia felsza­badításáért vívott harcokban. A szlovák és a cseh dolgozó nép, a szovjet partizánok és sok más nép fiai, a felszabadult területen két álló hónapon keresztül ellenálltak a hit­lerista csapatok túlerejének. A hit­lerista parancsnokság nyolc elithad­osztályt volt kénytelen elvonni a frontról és bevetni a Szlovák Nem­zeti Felkelés elfojtására. A fegyvert fogott nép azonban ak­kor sem hagyta abba igazságos har­cát, miután a felkelést a hegyek közé szorították vissza. A partizánok a helyi lakosság segítségével tovább­ra is lecsaptak a hitleristákra és a gárdistákra, Szlovákia egész terüle­tén, Morva- és Csehországban is le­vegőbe röpítették a hidakat, vasút­vanalakat és alagutakat. A fasiszta Németország vereségé­vel, hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadításával e harc győztesen véget ért! A felszabadulás után pártunk hí­ven jelszavához: „Váltsuk valóra a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét", harcra vezette népünket a reakció ellen, a háború pusztította népgaz­daság helyreállításáért, a városok és falvak felépítéséért, a gyárak álla­mosításáért, a nagybirtokok kisajá­tításáért és a föld felosztásáért azok közt, akik megművelik — a szocia­lizmusért. 1948 februárjában a reakció vere­sége, a munkásosztály és az egész dolgozó nép győzelme teljes mérték­ben lehetővé tette, hogy elinduljunk a szocializmus építésének útján. Ha­talmas arányú fejlődésnek indult iparunk, mezőgazdaságunk és kultú­ránk. Ez a fejlődés különösen szem­betűnőn nyilvánult meg Szlovákiában. A cseh munkásosztály és a cseh or­szágrészek fejlett iparának segítsé­gével néhány esztendő alatt meg­szüntettük Szlovákia évszázados át­kát, a nyomort, munkanélküliséget és kivándorlást. Szlovákia szocialista iparosítása, a cseh országrészek és Szlovákia között fennálló gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek kiegyenlítése pártunk és kormányunk politikájának egyik alapelve lett. Szlovákiában, ahol a München előtti köztársaság idején az uralkodó burzsoázia a meglevő kevés gyárat is leszerelte, a felszabadulás óta 215 új üzemet építettünk fel, 143 üzemet lényegesen kibővítettünk, rekonstruáltunk és korszerűsítet­tünk. Szlovákia alapjában megváltozott, annyira, hogy alig lehet ráismerni. Oj gyáraink harcainknak nagyszerű em­lékművei lettek. A felkelés bölcsőjé­ben, Turčiansky Martinban felépítet­tük a korszerű J. V. Sztálin Gépgyárat. A Kysuca völgyében új golyőscsap­ágy-gyárban dolgoznak Peter Jilem­nický „Töretlen föld" című regé­nyének hősei és az egykori dróto­sokból aranykezű szakemberek let­tek. Árvában egykor az a nóta jár­ta: „Árva, szegény Árva, a földed de árva." Nem! Már régen nem ár­va. Korszerű kohómű épült ezen a vidéken, a nižnái gyárban pedig az árvái lányok megtanulták a legmo­dernebb készülékek — a televízorok szerelését. Humennén — ennek a vá­rosnak a környékén Jemeljanov szovjet parancsnok vezette a par­tizánosztagokat — épült fel a nagy­szerű „Kaprongyár". A Vihorlát alatt, ahol Kukorelli dicső partizáncsoport­jai küzdöttek, ma a „Vihorlát"-gép­gyár áll. Az első csehszlovák ejtő­ernyős dandár kemény harcainak színterén ma Ziarban, a Garam men­tén a Szlovák Nemzeti Felkelés ne­vét viselő alumínium-kohómű áll. így folytathatnám ki tudja meddig. Beszélhetnék Dubnicáról. Az ottani gépgyár óriásira nőtt, s mellette egész új város született. Beszélhet­nék a Poľana alatti harcokról és a Poľana alatti gépgyárról, a tolmácsi kazángyárről, a komáromi hajógyár­ról, az itt dolgozó partizánokról, a Banská Bystrica-i járásban, a Vág és a Garam mentén épült új üzemekről. Szlovákia nyugati, északi, déli és keleti vidékein, mindenütt, ahol hősi harcát vívta a nép, ma lépten-nyo­mon találkozunk egykori partizánok­kal és a felkelés résztvevőivel, akik­ből új emberek lettek, öntudatos munkások és technikusok a gyárak­ban, szövetkezeti tagok az EFSZ­ekben — boldog életük építői. • A szlovák népmesékben sok szó esik az eleven vízről, amely életet ad és feltámasztja a holtakat. Ez az eleven víz — mely új éle­tet fakaszt, ott duzzad völgyelzáró gátjaink és vízierőműveink mögött, amelyek villamos energiát adnak, hajtják a gyárak gépeit, nemcsak szobánkban gyújtanak világot, ha­nem népünk gondolkodásában is. íme, így váltjuk valóra a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét. Oj gyáraink fejlett technikával felszereltek. A bruttó ipari termelés Szlovákiában 1937-hez képest közel a nyolcszorosára emelkedett. Az al­kalmazottak száma a szocialista szektorban csupán 1948 óta 109 szá­zalékkal nőtt. Az elmaradott Szlová­kia fejlett ipari agrárországgá lett, rohamosan fejlődő kultúrával és magas életszínvonallal. Szlovákiában a háború alatt 21 ezernél több lakóházat pusztítottak el. 1948. óta kereken 210 ezer új lakást építettünk. Különösen megragadó kultúránk felvirágzása. Hadd említek legalább néhány példát. A burzsoá Csehszlovák Köztársa­ság idején Szlovákiában csak egy főiskola volt, az sem teljes, három fakultással, a hallgatók száma 1936 — 1937-ben 2079 volt. Az 1958-1959-es tanévben 12 főiskolánk 32 fakultá­sán összesen 23 033 hallgató tanult. Szlovákiában a burzsoá kormány alatt egyetlen valamirevaló tudomá­nyos intézet sem működött; ma a nép kormánya alatt a Szlovák Tudo­mányos Akadémia, valamint a Cseh­szlovák Mezőgazdasági Tudományi Akadémia fiókjának több tucatnyi tudományos intézete mellett 27 sza­kosított kutatóintézet működik, al­kalmazottaik száma az akadémia dolgozóival együtt 4086. 1937-ben Szlovákiában három hi­vatásos színház működött. 1958-ban színházaink száma elérte a 15-öt. Néhányszorosára emelkedett az ál­lami mozik száma is. Dúsan fejlődik és virágzik művé­szetünk — irodalmunk, költészetünk, zene- és képzőművészetünk is. Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt sok kelet-szlovákiai, Garam menti, kysucai faluban és más vidé­keken sem tudták, mi a kenyér. A fő táplálék káposzta volt és krumpli, s csak néha kivételesen odahaza durván őrölt kukorica- és zablisztből sütött lepény. ; Mindez ma már messze mögöttünk van, Ma már nálunk mindenkinek biz­tosítottuk a munkát és az életszín­vonal annyira emelkedett, hogy Szlo­vákiában az egy lakosra eső évi átla­gos fogyasztás húsban 42,2 kg, liszt­ben 116,5 kg, cukorban 34 kg, s azok közé az országok közé tartozunk, ahol a legnagyobb az egy lakosra eső át­lagos fogyasztás. Gondoskodunk a nép egészségéről. Egészségügyi intézményeink, kórhá­zaink, szülőotthonaink és üdülőtele­peink a népet szolgálják. Egyetlen tőkés államban sem lé­tezik és nem is lehet olyan biztosí­tott anyagi és társadalmi helyzetük a dolgozóknak, olyan széleskörű egész­ségügyi és kulturális gondoskodás, mint minálunk. Ezek megcáfolhatatlan tények. Gyönyörű a jelenünk és még gyö­nyörűbbek hazánk további fejlődésé­nek távlatai. A CSKP XI. "kongresz­szusának határozata értelmében Cseh­szlovákia ipari termelése 1965-ig 90—95 százalékkal nő 1957-hez ké­pest, Szlovákiában több mint a két­szeresére emelkedik. A vegyiipar 171 százalékkal, a gépipar 97 százalékkal, a kohászat 89 százalékkal, az építő­anyagokat gyártó ipar termelése 94 százalékkal emelkedik. A harmadik ötéves terv során megkezdjük a Keletszlovákiai Kohó­művek építését. Ennek a nagy kom­binátnak, valamint a termékeit to­vább feldolgozó más iparágakhoz tartozó gyáraknak — vegyiipari, gép­ipari, magnezitfeldolgozó, stb. -üze­meknek — a felépítésével megte­remtjük köztársaságunk második .ko­hászati bázisát, amely további tíz- és tízezer dolgozónak biztosít munkát és nagy hasznot hoz egész népgaz­daságunknak. E hatalmas kombinát elkészítésével Csehszlovákia acélter­melése évi 10 millió tonnára emel­kedik, s ezzel hazánk az egy lakosra eső termelést tekintve a világ legelső államainak sorába lép. Szlovákia építését tekintve egyene­sen jelképes jelentőségű az a tény, hogy a Keletszlovákiai Kohóművek a Szovjetunióból behozott vasércet dol­gozzák fel és ehhez ostravai szenet használnak fel. Csehszlovákia és a Szovjetunió szoros együttműködése, a cseh ipar Szlovákiának nyújtott se­gítsége nélkül nemcsak ennek a nagy kohóműnek a felépítése, de egész szlovákiai országépítő munkánk sem alakulhatott volna ilyen rohamos ütemben. Nem kevésbé fontos annak a nagy kőolajvezetéknek az építése is, amely a Szovjetunióból egész Bratislaváig ér majd, ahol hatalmas kőolajfeldol­gozó-üzemet építünk. Ezer és ezer kilométernyi távolságból folyik hoz­zánk éjjel-nappal óriási csöveken a nafta, lehetővé téve iparunk további nagyarányú fejlődését. Ezenkívül további üzemek építését is számba vettük. Közéjük tartoznak olyan fontos és nagy üzemek, mint pl. a seredi vasnikkel-kohó és a vág­sellyei nagy vegyiipari üzem. Mindezek a nagyszerű távlati fel­adatok az utolsó pontig reálisak, s valóra is váltjuk őket. Ehhez azon­ban szükséges, hogy tovább fejlesz­szük a dolgozók kezdeményezését, feltárjuk a tartalékokat, és minden munkahelyen, a gyárakban, az építke­zéseken, a közeledésben, a szövetke­zetek földjein felhasználjunk minden segédforrást és lehetőséget. Ezzel kapcsolatban szüntelenül növelnünk kell a munka termelékenységét a leg­fejlettebb technika és technológia segítségével, növelvén a termelést és szüntetvén a nehéz, fárasztó munkát. Népünk életszínvonalának további emelésében alapvető jelentőségű a mezőgazdasági termelés fokozása. Me­zőgazdasági termelésünket 1965-ig 47 százalékkal kell növelnünk. Minden erőnkből harcolni kell e feladat tel­jesítéséért, elsősorban azzal, hogy po­litikailag és gazdaságilag megszilárdít­juk az EFSZ-eket és belső szervezetü­ket, növeljük a termőföldre fordított beruházásokat, teljes mértékben fel­használjuk az agronómia és a zootech­nika legújab felfedezéseit. E tekintetben különösen nagy jelen­tőségű főleg Szlovákiában a talajja­vítások terve, amelyet minden áron teljesítenünk kell. A prerovi járás fel­hívása nyomán minél nagyobb mér­tékben növelnünk kel! a szövetkezeti tagok kezdeményezését, felülvizsgál­nunk minden EFSZ-ben és minden járásban a mezőgazdasági termelés növelésének valamennyi lehetőségét és ennek alapján szocialista munkaver­senyt kell indítanunk a szövetkezetek és a járások között. Jól emlékezünk a kelet-szlovákiai dolgozók felhívására, amelyet a köztársasági elnök látoga­tása alkalmából tettek közzé: Szárít­suk ki a mocsarakat, változtassuk át az eddig terméketlen legelőket dúsan termő szántóföldekké, mégpedig nem­csak Kelet-Szlovákiában, hanem nyu­gaton és délen — egész Szlovákiában. Tegyük Szlovákiát gyönyörűséges vi­rágzó kertté, mégpedig úgy, hogy min­den paraszt új módon, szövetkezetben és korszerűen kezd dolgozni! A pa­rasztok jóléte és boldogsága a szövet­kezeti földeken végzett becsületes munkától függ. Ne feledjük, hogy a szövetkezeti tagok jövőjét csakis a gazdag szövetkezet biztosítja, a szö­vetkezet jövőjét pedig a gazdag szo­cialista állam. Minden törekvésünk egy célra irá­nyul —, hogy véghezvigyük a szo­cialista országépítést, biztosítsuk dolgozóink boldog és dús életét. Ennek érdekében mindnyájunknak egy akarattal, egy szívvel-lélekkel kell követnünk Csehszlovákia Kom­munista Pártja' Központi Bizottsá­gának irányelveit. Ebben a pártban soha nem csalatkoztunk, nem csa­latkozunk ezentúl sem és nem is csalatkozhatunk. Hiába csaholnak a kerítésen túl acsarkodó ebekként a háborús uszítókkal együtt a minden­féle emigránsok, Ďurčanský, Zenkl, Lettrich, Kvetko és mások. Ismer­jük hamisságukat, ismerjük a jan­csi-bankót, amivel el akarnak szé­díteni. Ebugatásuk nem téríti le né­pünket a helyes útről. Ahogy mon­dani szokták, kutyaugatás nem hallik az égbe. A mi jövőnk a Csehszlovák Köz­társaságban biztosított, abban a biztos, megbonthatatlan szövetség­ben, amely a szlovák és a cseh né­pet, a köztársaság többi nemzetisé­gének népét a Szovjetunió vezette hatalmas és megbonthatatlan szocia­lista táborhoz fűzi. Ma, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján különösen fontos, hogy felidézzük magunkban mind­ezeket a tényeket. Otunk a szabad­sághoz nem volt könnyű. Számtalan áldozattal, pótolhatatlan vesztesé­i gekkel fizettünk érte. Nemzeteink legjobb fiai és leányai ezerszám ad­ták érte életüket. Hazánk három­százezer fia halt meg a fasiszta kínzókamrákban és koncentrációs táborokban, vesztette életét a meg­szállás és a háború alatt. Legjobb harcosaink további ezrei fegyverrel kezükben estek el. Szlovákiában tu­catszámra vannak tömegsírok, ame­lyekben ezer és ezer elesett fasisz­taellenes harcost, asszonyokat és gyerekeket temettek el. Szlovákia egész földjét drága szovjet testvé­reink vére, s román katonák vére is öntözte. Nemzeteink soha nem fe­lejtik, hogy a Szovjetuniónak és hős hadseregének a Nagy Honvédő há­borúban a hitlerista fasizmus ellen folytatott nagy harca nélkül, a szovjet nép számtalan áldozata nélkül nem lennénk szabadok. A Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak megbonthatatlan egysége legyőzhetetlen akadály a hátrahúzó erőknek, az emberiség háborút áhítozó ellenségeinek útjá­ban és lehetetlenné težzi az impe­rialisták támadó terveit. A Szovjet­unió az egész haladó és békesze­rető emberiség élén fáradhatatlan harcot folytat a világ legdrágább kincséért - a békéért és a népek barátságáért, a különféle társadal­mi rendszerű államok békés együtt­éléséért és versengéséért. Meg kell állapítani, hogy ez a harc a mono­polisták, revansisták, Adenauer-féle reakciósok és a hozzá hssonló há­borús uszítók minden gáncsoskodá­sa és ellenállása ellenére sikeresen és győztesen folyik a szocializmus és a béke javára. Ezt a nemzetközi kapcsolatok alakulásának számos mozzanata igazolja. Bármennyire is igyekeztek a nyugati kapitalista uralkodó körök még nemrég meg­akadályozni a csúcsértekezletet, a Szovjetunió szilárd és elvi békepo­litikájának nyomására, s ugyanakkor a világ közvéleményének nyomására is kénytelenek feladni ezt az állás­pontjukat. Ezt meggyőzően bizonyít­(Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * 1959. augusztus 31.

Next

/
Thumbnails
Contents