Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-31 / 241. szám, hétfő

A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának ünnepségei (Folytatás az 1. oldalról) ta meq. hogyan szerezhetjük vissza a szabadságot. Ez a párt, amelyet sok esztendős nehéz harcok, sztrájkok és tüntetések edzettek meq, kipróbált és áldozatkész kádereket nevelt fel, akik az illeqalitás nehéz körülményei között is képesek voltak nemzeteink élére állni és harcba vezetni őket nemzeti szabadságunkért és állami függetlenségünkért. A cseh és a szlovák nép ellenállása a CSKP illegális szervezeteinek vezetésével a tomboló terror, vérfürdők, tömeggyilkosságok, Lidice és Ležáky felégetése ellenére már az első napokban megnyilvánult és sohaseifi szűnt meg. A megszállás éveiben tömegtüntetésekre, munkássztrájkokra, szabotázsakciókra, az erőszakosan mozgósított szlovák katonák zendüléseire került sor. Ez az aktív ellenállás még jobban fokozódott, amikor a hitlerista Németország orvul megtámadta a Szovjetuniót. Népünk tudta, hogy München végzetes napjaiban a Szovjetunió volt az egyetlen állam a világon, amely mellénk állt, s ezért kezdettől foqva hitt abban, hogy a Szovjetunió győzedelmeskedni fog e nagy történelmi öszszecsapásban. A szovjet nép hősi harca a hitlerista fasiszta hordák ellen erkölcsi és politikai biztonságot, erőt adott népünknek. Kommunista pártunk a megszállás kezdetétől fogva a néptömegek legszélesebb frontja alapján kezdte szervezni az ellenállást, a munkásosztály vezetésével. Ezen az alapon már 1942-ben kezdtek megalakulni az illegális nemzeti bizottságok a nép ellenállási szerveiként, valamint az első partizáncsoportok. A katonák, akiket Tiso és Tuka bábkormánya háborúra mozgósított és erőszakkal szállított ki a frontra a Szovjetunió ellen, a keleti arcvonalon tömegesen álltak át a szovjet hadsereghez, a fehér-orosz, ukrán és krimi partizánokhoz. A hitleristák sztálingrádi, Kubán-vidéki és kurszki vereségeinek hatására, a szovjet hadsereg valamennyi fronton lesújtó, megsemmisítő csapásai alatt bomlásnak indult a ludákok és az agrárpártiak blokkja és a London, Beneš felé orientálódó burzsoázia egy része az együttműködés útját kereste a népi ellenállási harccal. Ez az úgynevezett „ellenálló" burzsoázia. élén a londoni emigráns kormánnyal azonban attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a Szlovák Nemzeti Tanácsba, arra törekedett, hogy a nemzeti felszabadító harcot saját érdekeinek rendelje alá és hamis útra terelje. Mialatt a szovjet hadsereg mérhetetlen áldozatok árán küzdött a saját és a mi szabadságunkért is, a burzsoázia politikájával el akarta szabotálni a partizánháborút és e hamis jelszóval, „Ne provokáljuk a németeket". lehetetlenné akarta tenni a partizánok működését, az egész népet összefogó nemzeti felkelést. Taktikájuk az volt, hogy megvárják amíg a szovjet csapatok csapásai alatt széthull a német háborús masinéria. s az alkalmas pillanatban katonai palotaforradalmat akartak végrehajtani, megkaparintani a hatalmat és megfosztani a népet mindattól, amiért hosszú éveken keresztül harcolt és vérét ontotta. A burzsoáziának ez a politikája gyalázatosan csődöt mondott. A népi szabadságmozgalom és a partizánharcok kiszélesedését már senki sem tartóztathatta fel. Lényeges változás, a szlovákiai partizánmozgalom kiszélesedése és kiélesedése akkor következett be, amikor tapasztalt szovjet partizánparancsnokok érkeztek hozzánk: Aszmolov, Jegorov, Klokov, Popov, Gyebrov, Kvetyinszkij, Rezuta, KaraszijevSztyepanov, Snyezsinszkij, Sukajevés azok, akik ünnepségeinken jelen vannak: G. S. Milnyikov, a „Sztálin" szlovákiai partizánbrigád volt politikai biztosa, N. V. Deniszov, a Klement Gottwald partizánbrigád volt politikai biztosa, N. P. Beljajeva, partizánmozgalmunk vezérkarának tagjai és mások. A szlovák nép a legnagyobb szeretettel, testvérekként fogadta őket hazája földjén. Néhány nappal megérkezésük után ezer és ezer munkás és paraszt jelentkezett partizánkülönítményeikbe Szlovákia minden részéből s a cseh országrészekből. Tehát nem a bratislavai palotákban, hanem a Garam-völgy, Túróc, Liptó bogárhátú házikóiban, keménykezű férfiak, favágók, qvári munkások. parasztok és tapasztalt partizánparancsnokok megbeszélésein született meg népünk szabadsága. Ott nyertek új formát és új tartalmat nagy költőnk, Samo Chalúpka szaval: Karol Bacílek elvtárs beszéde Te meg pusztítsd! Csak pusztítsd, népemnek gyermeke, ki orv kezét szent szabadságodra emelte. s ha életed is adnád e vad csatákon, csak öld, s inkább ne légy, mint rab a láncon. így lángolt fel a nagy partizánháború, amely 1944 augusztusában az egész nemzet feqyveres felkelésévé nőtt. Győzött Csehszlovákia Kommunista Pártjának a moszkvai pártvezetőség kitűzte koncepciója, amely szerint a partizánharcok kiszélesítésével kell eljutni a nemzeti felkeléshez. A Szlovák Nemzeti Felkelés ismét világosan igazolta, az egész nemzet előtt kézzelfoghatóan és meggyőzően megmutatta, hogy a nemzeti szabadságos a népi demokrácia egyetlen következetes harcosa a munkásosztály, élcsapatának és vezérének, a kommunista pártnak vezetésével. A felkelés alatt a pártszervezetek harcra és munkára mozgósították a lakosságot. A felkelés területén az üzemi bizottságok megalakították az egységes forradalmi szakszervezeteket, átvették a gyárakat és a termelést úgy szervezték át, hogy biztosítsák a felkelés frontjainak "ellátását. A városokban és a falvakon forradalmi nemzeti bizottságok vették kezükbe a hatalmat, megszervezték a lövészárkok ásását, tankcsapdák. repülőterek építését és a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítását. A felkelés tömeges jellegű volt. A nép egységesen, elszántan indult a harcba. A fasizmus elleni feqyveres harcban több mint 60 ezer felkelő katona és 14 ezer partizán vett részt a városok és falu lakosságának támogatásával. Népünk hősi harcától elválaszthatatlan a Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége. A Tri duby repülőtéren éjjel-nappal szovjet repülőgépek szálltak le, fegyvereket, lőszert, üzemanyaqot hoztak harcoló népünknek, s Szlovákiába szállították az első csehszlovák ejtőernyős dandárt is. A szovjet nép segítsége, amelyben nemzeti felszabadító harcunkat részesítette, tetőpontját a szovjet hadsereg duklai-kárpáti hadműveleteiben érte el, amelyeket a Szovjetunió fegyveres erőinek főparancsnoksága a CSKP moszkvai vezetőségének kérésére indított azzal a nemes céllal, hogy megsegítse a Szlovák Nemzeti Felkelést. Csehszlovákia népe soha el nem felejti a mérhetetlen emberáldozatokat, szovjet testvéreink csodálatos hősiességét és merészségét a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokban. A szlovák és a cseh dolgozó nép, a szovjet partizánok és sok más nép fiai, a felszabadult területen két álló hónapon keresztül ellenálltak a hitlerista csapatok túlerejének. A hitlerista parancsnokság nyolc elithadosztályt volt kénytelen elvonni a frontról és bevetni a Szlovák Nemzeti Felkelés elfojtására. A fegyvert fogott nép azonban akkor sem hagyta abba igazságos harcát, miután a felkelést a hegyek közé szorították vissza. A partizánok a helyi lakosság segítségével továbbra is lecsaptak a hitleristákra és a gárdistákra, Szlovákia egész területén, Morva- és Csehországban is levegőbe röpítették a hidakat, vasútvanalakat és alagutakat. A fasiszta Németország vereségével, hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadításával e harc győztesen véget ért! A felszabadulás után pártunk híven jelszavához: „Váltsuk valóra a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét", harcra vezette népünket a reakció ellen, a háború pusztította népgazdaság helyreállításáért, a városok és falvak felépítéséért, a gyárak államosításáért, a nagybirtokok kisajátításáért és a föld felosztásáért azok közt, akik megművelik — a szocializmusért. 1948 februárjában a reakció veresége, a munkásosztály és az egész dolgozó nép győzelme teljes mértékben lehetővé tette, hogy elinduljunk a szocializmus építésének útján. Hatalmas arányú fejlődésnek indult iparunk, mezőgazdaságunk és kultúránk. Ez a fejlődés különösen szembetűnőn nyilvánult meg Szlovákiában. A cseh munkásosztály és a cseh országrészek fejlett iparának segítségével néhány esztendő alatt megszüntettük Szlovákia évszázados átkát, a nyomort, munkanélküliséget és kivándorlást. Szlovákia szocialista iparosítása, a cseh országrészek és Szlovákia között fennálló gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek kiegyenlítése pártunk és kormányunk politikájának egyik alapelve lett. Szlovákiában, ahol a München előtti köztársaság idején az uralkodó burzsoázia a meglevő kevés gyárat is leszerelte, a felszabadulás óta 215 új üzemet építettünk fel, 143 üzemet lényegesen kibővítettünk, rekonstruáltunk és korszerűsítettünk. Szlovákia alapjában megváltozott, annyira, hogy alig lehet ráismerni. Oj gyáraink harcainknak nagyszerű emlékművei lettek. A felkelés bölcsőjében, Turčiansky Martinban felépítettük a korszerű J. V. Sztálin Gépgyárat. A Kysuca völgyében új golyőscsapágy-gyárban dolgoznak Peter Jilemnický „Töretlen föld" című regényének hősei és az egykori drótosokból aranykezű szakemberek lettek. Árvában egykor az a nóta járta: „Árva, szegény Árva, a földed de árva." Nem! Már régen nem árva. Korszerű kohómű épült ezen a vidéken, a nižnái gyárban pedig az árvái lányok megtanulták a legmodernebb készülékek — a televízorok szerelését. Humennén — ennek a városnak a környékén Jemeljanov szovjet parancsnok vezette a partizánosztagokat — épült fel a nagyszerű „Kaprongyár". A Vihorlát alatt, ahol Kukorelli dicső partizáncsoportjai küzdöttek, ma a „Vihorlát"-gépgyár áll. Az első csehszlovák ejtőernyős dandár kemény harcainak színterén ma Ziarban, a Garam mentén a Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viselő alumínium-kohómű áll. így folytathatnám ki tudja meddig. Beszélhetnék Dubnicáról. Az ottani gépgyár óriásira nőtt, s mellette egész új város született. Beszélhetnék a Poľana alatti harcokról és a Poľana alatti gépgyárról, a tolmácsi kazángyárről, a komáromi hajógyárról, az itt dolgozó partizánokról, a Banská Bystrica-i járásban, a Vág és a Garam mentén épült új üzemekről. Szlovákia nyugati, északi, déli és keleti vidékein, mindenütt, ahol hősi harcát vívta a nép, ma lépten-nyomon találkozunk egykori partizánokkal és a felkelés résztvevőivel, akikből új emberek lettek, öntudatos munkások és technikusok a gyárakban, szövetkezeti tagok az EFSZekben — boldog életük építői. • A szlovák népmesékben sok szó esik az eleven vízről, amely életet ad és feltámasztja a holtakat. Ez az eleven víz — mely új életet fakaszt, ott duzzad völgyelzáró gátjaink és vízierőműveink mögött, amelyek villamos energiát adnak, hajtják a gyárak gépeit, nemcsak szobánkban gyújtanak világot, hanem népünk gondolkodásában is. íme, így váltjuk valóra a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét. Oj gyáraink fejlett technikával felszereltek. A bruttó ipari termelés Szlovákiában 1937-hez képest közel a nyolcszorosára emelkedett. Az alkalmazottak száma a szocialista szektorban csupán 1948 óta 109 százalékkal nőtt. Az elmaradott Szlovákia fejlett ipari agrárországgá lett, rohamosan fejlődő kultúrával és magas életszínvonallal. Szlovákiában a háború alatt 21 ezernél több lakóházat pusztítottak el. 1948. óta kereken 210 ezer új lakást építettünk. Különösen megragadó kultúránk felvirágzása. Hadd említek legalább néhány példát. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején Szlovákiában csak egy főiskola volt, az sem teljes, három fakultással, a hallgatók száma 1936 — 1937-ben 2079 volt. Az 1958-1959-es tanévben 12 főiskolánk 32 fakultásán összesen 23 033 hallgató tanult. Szlovákiában a burzsoá kormány alatt egyetlen valamirevaló tudományos intézet sem működött; ma a nép kormánya alatt a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományi Akadémia fiókjának több tucatnyi tudományos intézete mellett 27 szakosított kutatóintézet működik, alkalmazottaik száma az akadémia dolgozóival együtt 4086. 1937-ben Szlovákiában három hivatásos színház működött. 1958-ban színházaink száma elérte a 15-öt. Néhányszorosára emelkedett az állami mozik száma is. Dúsan fejlődik és virágzik művészetünk — irodalmunk, költészetünk, zene- és képzőművészetünk is. Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt sok kelet-szlovákiai, Garam menti, kysucai faluban és más vidékeken sem tudták, mi a kenyér. A fő táplálék káposzta volt és krumpli, s csak néha kivételesen odahaza durván őrölt kukorica- és zablisztből sütött lepény. ; Mindez ma már messze mögöttünk van, Ma már nálunk mindenkinek biztosítottuk a munkát és az életszínvonal annyira emelkedett, hogy Szlovákiában az egy lakosra eső évi átlagos fogyasztás húsban 42,2 kg, lisztben 116,5 kg, cukorban 34 kg, s azok közé az országok közé tartozunk, ahol a legnagyobb az egy lakosra eső átlagos fogyasztás. Gondoskodunk a nép egészségéről. Egészségügyi intézményeink, kórházaink, szülőotthonaink és üdülőtelepeink a népet szolgálják. Egyetlen tőkés államban sem létezik és nem is lehet olyan biztosított anyagi és társadalmi helyzetük a dolgozóknak, olyan széleskörű egészségügyi és kulturális gondoskodás, mint minálunk. Ezek megcáfolhatatlan tények. Gyönyörű a jelenünk és még gyönyörűbbek hazánk további fejlődésének távlatai. A CSKP XI. "kongreszszusának határozata értelmében Csehszlovákia ipari termelése 1965-ig 90—95 százalékkal nő 1957-hez képest, Szlovákiában több mint a kétszeresére emelkedik. A vegyiipar 171 százalékkal, a gépipar 97 százalékkal, a kohászat 89 százalékkal, az építőanyagokat gyártó ipar termelése 94 százalékkal emelkedik. A harmadik ötéves terv során megkezdjük a Keletszlovákiai Kohóművek építését. Ennek a nagy kombinátnak, valamint a termékeit tovább feldolgozó más iparágakhoz tartozó gyáraknak — vegyiipari, gépipari, magnezitfeldolgozó, stb. -üzemeknek — a felépítésével megteremtjük köztársaságunk második .kohászati bázisát, amely további tíz- és tízezer dolgozónak biztosít munkát és nagy hasznot hoz egész népgazdaságunknak. E hatalmas kombinát elkészítésével Csehszlovákia acéltermelése évi 10 millió tonnára emelkedik, s ezzel hazánk az egy lakosra eső termelést tekintve a világ legelső államainak sorába lép. Szlovákia építését tekintve egyenesen jelképes jelentőségű az a tény, hogy a Keletszlovákiai Kohóművek a Szovjetunióból behozott vasércet dolgozzák fel és ehhez ostravai szenet használnak fel. Csehszlovákia és a Szovjetunió szoros együttműködése, a cseh ipar Szlovákiának nyújtott segítsége nélkül nemcsak ennek a nagy kohóműnek a felépítése, de egész szlovákiai országépítő munkánk sem alakulhatott volna ilyen rohamos ütemben. Nem kevésbé fontos annak a nagy kőolajvezetéknek az építése is, amely a Szovjetunióból egész Bratislaváig ér majd, ahol hatalmas kőolajfeldolgozó-üzemet építünk. Ezer és ezer kilométernyi távolságból folyik hozzánk éjjel-nappal óriási csöveken a nafta, lehetővé téve iparunk további nagyarányú fejlődését. Ezenkívül további üzemek építését is számba vettük. Közéjük tartoznak olyan fontos és nagy üzemek, mint pl. a seredi vasnikkel-kohó és a vágsellyei nagy vegyiipari üzem. Mindezek a nagyszerű távlati feladatok az utolsó pontig reálisak, s valóra is váltjuk őket. Ehhez azonban szükséges, hogy tovább fejleszszük a dolgozók kezdeményezését, feltárjuk a tartalékokat, és minden munkahelyen, a gyárakban, az építkezéseken, a közeledésben, a szövetkezetek földjein felhasználjunk minden segédforrást és lehetőséget. Ezzel kapcsolatban szüntelenül növelnünk kell a munka termelékenységét a legfejlettebb technika és technológia segítségével, növelvén a termelést és szüntetvén a nehéz, fárasztó munkát. Népünk életszínvonalának további emelésében alapvető jelentőségű a mezőgazdasági termelés fokozása. Mezőgazdasági termelésünket 1965-ig 47 százalékkal kell növelnünk. Minden erőnkből harcolni kell e feladat teljesítéséért, elsősorban azzal, hogy politikailag és gazdaságilag megszilárdítjuk az EFSZ-eket és belső szervezetüket, növeljük a termőföldre fordított beruházásokat, teljes mértékben felhasználjuk az agronómia és a zootechnika legújab felfedezéseit. E tekintetben különösen nagy jelentőségű főleg Szlovákiában a talajjavítások terve, amelyet minden áron teljesítenünk kell. A prerovi járás felhívása nyomán minél nagyobb mértékben növelnünk kel! a szövetkezeti tagok kezdeményezését, felülvizsgálnunk minden EFSZ-ben és minden járásban a mezőgazdasági termelés növelésének valamennyi lehetőségét és ennek alapján szocialista munkaversenyt kell indítanunk a szövetkezetek és a járások között. Jól emlékezünk a kelet-szlovákiai dolgozók felhívására, amelyet a köztársasági elnök látogatása alkalmából tettek közzé: Szárítsuk ki a mocsarakat, változtassuk át az eddig terméketlen legelőket dúsan termő szántóföldekké, mégpedig nemcsak Kelet-Szlovákiában, hanem nyugaton és délen — egész Szlovákiában. Tegyük Szlovákiát gyönyörűséges virágzó kertté, mégpedig úgy, hogy minden paraszt új módon, szövetkezetben és korszerűen kezd dolgozni! A parasztok jóléte és boldogsága a szövetkezeti földeken végzett becsületes munkától függ. Ne feledjük, hogy a szövetkezeti tagok jövőjét csakis a gazdag szövetkezet biztosítja, a szövetkezet jövőjét pedig a gazdag szocialista állam. Minden törekvésünk egy célra irányul —, hogy véghezvigyük a szocialista országépítést, biztosítsuk dolgozóink boldog és dús életét. Ennek érdekében mindnyájunknak egy akarattal, egy szívvel-lélekkel kell követnünk Csehszlovákia Kommunista Pártja' Központi Bizottságának irányelveit. Ebben a pártban soha nem csalatkoztunk, nem csalatkozunk ezentúl sem és nem is csalatkozhatunk. Hiába csaholnak a kerítésen túl acsarkodó ebekként a háborús uszítókkal együtt a mindenféle emigránsok, Ďurčanský, Zenkl, Lettrich, Kvetko és mások. Ismerjük hamisságukat, ismerjük a jancsi-bankót, amivel el akarnak szédíteni. Ebugatásuk nem téríti le népünket a helyes útről. Ahogy mondani szokták, kutyaugatás nem hallik az égbe. A mi jövőnk a Csehszlovák Köztársaságban biztosított, abban a biztos, megbonthatatlan szövetségben, amely a szlovák és a cseh népet, a köztársaság többi nemzetiségének népét a Szovjetunió vezette hatalmas és megbonthatatlan szocialista táborhoz fűzi. Ma, a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján különösen fontos, hogy felidézzük magunkban mindezeket a tényeket. Otunk a szabadsághoz nem volt könnyű. Számtalan áldozattal, pótolhatatlan veszteséi gekkel fizettünk érte. Nemzeteink legjobb fiai és leányai ezerszám adták érte életüket. Hazánk háromszázezer fia halt meg a fasiszta kínzókamrákban és koncentrációs táborokban, vesztette életét a megszállás és a háború alatt. Legjobb harcosaink további ezrei fegyverrel kezükben estek el. Szlovákiában tucatszámra vannak tömegsírok, amelyekben ezer és ezer elesett fasisztaellenes harcost, asszonyokat és gyerekeket temettek el. Szlovákia egész földjét drága szovjet testvéreink vére, s román katonák vére is öntözte. Nemzeteink soha nem felejtik, hogy a Szovjetuniónak és hős hadseregének a Nagy Honvédő háborúban a hitlerista fasizmus ellen folytatott nagy harca nélkül, a szovjet nép számtalan áldozata nélkül nem lennénk szabadok. A Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak megbonthatatlan egysége legyőzhetetlen akadály a hátrahúzó erőknek, az emberiség háborút áhítozó ellenségeinek útjában és lehetetlenné težzi az imperialisták támadó terveit. A Szovjetunió az egész haladó és békeszerető emberiség élén fáradhatatlan harcot folytat a világ legdrágább kincséért - a békéért és a népek barátságáért, a különféle társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért és versengéséért. Meg kell állapítani, hogy ez a harc a monopolisták, revansisták, Adenauer-féle reakciósok és a hozzá hssonló háborús uszítók minden gáncsoskodása és ellenállása ellenére sikeresen és győztesen folyik a szocializmus és a béke javára. Ezt a nemzetközi kapcsolatok alakulásának számos mozzanata igazolja. Bármennyire is igyekeztek a nyugati kapitalista uralkodó körök még nemrég megakadályozni a csúcsértekezletet, a Szovjetunió szilárd és elvi békepolitikájának nyomására, s ugyanakkor a világ közvéleményének nyomására is kénytelenek feladni ezt az álláspontjukat. Ezt meggyőzően bizonyít(Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * 1959. augusztus 31.