Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-30 / 240. szám, vasárnap

Ünnepi ülés a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE > '(folytatás a 3. oldalról) hozzá thhoz, hogy a dolgozók állan­dó mozgalmat indítsanak a beruhá­zások határidő előtti üzembehelyezé­séért. Ma ez okulásul szolgál nekünk, amikor számos gyár kötelezettség vállalásokat tesz hazánknak a szov­jet hadsereg által való felszabadí­tása 15. évfordulójának tiszteletére. Ügy véljük, hogy éppen a beruházási építkezések szakaszán széleskörű mozgalmat indíthatunk, amelynek cél­ja a tartalékok feltárása, az építke­zések időtartamának megrövidítése, különösképpen pedig a vállalatok műszaki felszerelésének tökéletesíté­se legyen. Megvan minden előfeltételünk ah­hoz, hogy rövid idő alatt jelentős si­kereket érjünk el a komplex gépesí­tés és automatizális terén. Nem ti­tok, hogy munkásaink, technikusaink, mérnökeink sok gyárban elégedet­lenek a termelés jelenlegi műszaki színvonalával, új gépekkel, szerkeze­tekkel és eszközökkel igyekeznek he­lyettesíteni az elavult gyártási be­rendezéseket, harcolnak az új tech­nika beveeztésért. Erről tanúskodik nemcsak a dolgozóinktól érkező újító javaslatok és találmányok egyre növekvő száma, hanem azoknak mű­szaki színvonala is. Tudósaink szá­mos felfedezése is azt igazolja, hogy egyes ágazatokban elérjük a világ legfejlettebb országainak színvonalát. Sürgős szükség van azonban arra, hogy jobban kidolgozzuk az irányítás rendszerét, legalábbis ami az új tech­nika gyakorlati alkalmazását illeti. A tapasztalat arra tanít, hogy munká­saink és technikusaink sok mindenre képesek. Nehezebb azonban a hely­zet, ha a haladó, új dolgot a terme­lésben kell érvényesíteni. Most arról van szó, hogy több merészséget, több áldozatkészséget tanúsítsunk az új technika gyakorlati alkalmazása so­rán. Ez azt jelenti, hogy végre kell hajtanunk a termelés helyes meg­szervezését, ugyanakkor fokozni kell a vezető dolgozók felelősségét és tel­jes mértékben támogatni, kihasználni a dolgozók kezdeményezését. Múlhatatlanul szükségesnek mutat­kozik az is, hogy habozás nélkül megkezdjük az egyes iparágakban és gyárakban az önműködő gépsorok be­vezetését, az egyes gyárrészlegek I komplex gépesítését, stb. A beruházási építkezések területén kitűzött feladatok elérése és teljesí­tése tekintetében szembetűnően fon­tos gépiparunk szerepe, valamint a vegyiipar továbbfejlesztésének szük­sége. A nehéz és finomgépipartól el­várjuk, hogy bevezesse és kibővítse az új, legkorszerűbb gépek és mű­szerek gyártását, amelyek hivatottak biztosítani a gépesítés és automatizá­lás igényes feladatainak teljesítését; a gépesítés és az automatizálás egy­re inkább a munka társadalmi terme­lékenységének legfőbb forrása lesz. Elvtársak! Nem kevésbé fontosak a jelen idő­szakban a mezőgazdaság kérdései. Hogy mily gyorsan közelítjük meg kitűzött célunkat, a szocializmus épí­tésének befejezését, az sokban attól függ majd, mily rohamosan sikerül emehiünk a mezőgazdasági termelés színvonalát. A falvainkon végbemenő történelmi átalakulás nemcsak pár­tunk politikájának helyességét tanú­sítja, hanem a fentebb említett fel­adat teljesítéséhez a legjobb előfeltételeket is biztosítja. A begyűjtés rendszerében fogana­tosított számos új alapvető intézke­dés, a tervezés tökéletesítése a me­zőgazdasági termények termelésében való anyagi érdekeltség fokozása mellett, a gépek áruba bocsátása és megvásárlásuk az egységes földmű­v«sszö"etkezetek által — mindezek az intézkedések jelentőségüket te­kintve egyenértékűek azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a falu szocialista szövetkezetesítésének kez­detén tettünk. Meggyőződésünk, hogy ezek a jelenlegi rendszabályaink, amelyek szükségességét és időszerű­ségét a szövetkezetesek kedvező vé­leménye igazolja, hamarosan érezte­tik hatásukat a termelés gyors gya­rapodásában. Ma, amikor a termőföld túlnyomó részén szocialista mezőgazdasági üzemek gazdálkodnak, amikor mun­kásosztályunk és szocialista iparunk egyre szélesebb körű támogatás­ban és segítségben részesíti me­zőgazdaságunkat, amikor nagymér­tékben felhasználhatjuk a haladó tu­domány vívmányait és alkalmazhat­juk a mezőgazdasági termelésben is a nagybani termelés technológiáját ­manapság a mezőgazdaság elé is egyre merészebb, nagyobb és igé­nyesebb feladatokat tűzünk ki. Ily feltételek mellett fokozódik szöve.t­kezeteseink felelőssége a mezőgazda­sági termelés növekedéséért, amely­nek egyre nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a dolgozók életszínvona­lának további emelkedéséhez. A me­zőgazdasági termelés szüntelen nö­vekedése ma elsőrendű szükségszerű­ség és népgazdaságunk fejlesztésé­nek legsürgetőbb feladata. Egyre több egységes földműves­szövetkezet, sőt egész járások is vá­laszolnak a prerovi járás szövetke­zeteinek felhívására és kötelezettsé­get vállalnak, hogy 1960-ban túltelje­sítik a mezőgazdasági termelés terv­feladatait. Mindez azt bizonyítja, hogy szövetkezeti parasztjaink meg­értették, mit vár tőlük szocialista társadalmunk. Örömmel köszöntjük és teljes mértékben támogatjuk a szövetkezeti tagoknak e jelentős kez­deményezését, amely meggyorsítja a mezőgazdaságban a CSKP Központi Bizottságának idei határozatában ki­tűzött fő feladatok teljesítését. A preroviak és velük együtt más szövetkezeti tagok is kötelezettség­vállalásaikkal azt igazolják, hogy lé­nyegesen tovább növelhetjük a hek­tárhozamokat és az állatok hasznos­ságát. Hisz sok élenjáró szövetkezet és állami gazdaság azonos feltételek mellett gyakran kétszerte nagyobb termelési eredményeket ér el, mint az átlagos szövetkezetek s termelésük ennek ellenére tovább növekszik. A legértékesebb és legörvendetesebb a prerovi járás felhívására vállalt kötelezettségekben az, hogy a szó­ban forgó szövetkezetek és tagjaik he­lyesen rájöttek, hogy a jelenlegi hek­tárhozamok, az állatállomány hasz­nossága távolról sem volna elegendő számunkra a fejlett szocialista tár­sadalomban. Augusztus 24-ig a pre­rovi járás fontos hazafias felhívására 5131 egységes földművesszövetkezet és 52 állami gazdaság válaszolt: elvárjuk, hogy most, az aratás végén és az őszi munkák megkezdésekor, ez a felszabadulásunk 15. évforduló­jának tiszteletére indított hazafias mozgalom még szélesebb méreteket ölt. Sokkal messzebbmenő visszhan­got várunk a szlovákiai kerületektől és egységes földművesszövetkeze­tektől is. hisz itt a mezőgazdasági­termelés még mindig jelentős tarta­lékokkal rendelkezik. Hisszük, hogy szövetkezeteseink és az állami gazdaságok dolgozói gon­doskodnak arról, hogy 1960-ban tel­jesítsék és az idei várt színvonalhoz képest 6 %-kal túlteljesítsék a mező­gazdasági termelés tervét, ami 230 ezer tonna gabonával, 360 ezer tonna burgonyával, 100 ezer tonna hússal, 190 millió liter tejjel és 650 ezer tonna takarmánnyal többet jelent. Hogy ez mennyivel gazdagítja vala­mennyi dolgozónk asztalát, úgy vélem, nem kell külön bizonyítani. Fontos azonban, hogy a prerovi szövetkezeti tagok felhívásával tüzetesen foglal­kozzék minden egységes földműves­szövetkezet és állami gazdaság, s merész kötelezettségeket vállalja­nak, amelyeknek becsüléttel eleget is tesznek. A jutalmazás és a begyűjtés rend­szerének új adottságai világos képet nyújtanak minden szövetkezetnek arról is, hogy mit jelent továbbfejlő­désük számára a mezőgazdasági ter­melés következetes növelése. Ma már azt is .tudni kellene mindenütt, hogy milyen úton-módon érhetik ezt el. Amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa előtt vita indult arról, a mezőgazdasági ter­melés melyik ágazata az elsőrendű és legfontosabb, a növénytermesz­tés-e vagy az állattenyésztés, kije­lentettük, hogy a mezőgazdasági ter­melés alapja a növénytermesztés, nö­velni kell a termőterületet és fokozni a hektárhozamokat, a takarmány termesztést és ennek alapján gyara­pítani az állattenyésztést. Ezt a fel­adatot azonban nem értették meg, és a mezőgazdaság évről évre na­gyobb takarmánybehozatalra szorult. Sőt, egyes szövetkezetek a járási nemzeti bizottságok támogatásával spekulálni kezdtek az államtól olcsó áron kapott takarmánnyal és nem törődtek saját növénytermesztésük fejlesztésével. Olyan helyzetben tör­tént ez, amikor ezer és ezer hektár földön országunk általános fejlettsé­géhez képest az átlagon aluli hoza­mokat értek el, s ezer meg ezer hek­tár parlagon hevert. Az a veszély állt elő, hogy nem szűnt meg az aránytalanság az ipari termelés és a mezőgazdasági termelés gyarapodása között, s az iparnak gyártmányaival egyenesen biztosítania kellett a me­zőgazdasági termelés bizonyos fejlő­dését. A fentebb említett helytelen nézetekből fakadt az is, hogy vona­kodtak kukoricát termeszteni, elha­nyagolták a talajjavító berendezése­ket, mezőgazdaságunk nem kapott idejében elegendő számú mezőgazda­sági gépet. Ma ezek a problémák teljes egészükben tisztázódtak és mögöttünk vannak. A termőföld döntő jelentőségét helyesen értelmezték ott, ahol igye­keznek növelni a szántóföldet és fo­kozni termékenységét. A kelet szlová­kiai dolgozók felhívása, akik vízgaz­dasági intézkedések végrehajtásával további tízezernyi hektár új ter­mőföldet szereznek, kedvező vissz­hangra talált köztársaságunk minden részében. Július 31-ig 214 talajjavító szövetkezet alakult, valamint 105 elő­készítő bizottság. Ügy véljük, hogy ez az országos akció ezentúl is to­vább fejlődik, és helyi jellegű ak­ciókkal egészül ki. A Központi Bi­zottság indítványa a vízgazdálkodási munkák dolgába olyan visszhangra talált a parasztok körében, hogy jog­gal hihetjük, országunkban nem lesz egy falu sem, amely köztársaságunk felszabadulásának 15. évfordulója al­kalmával ne járulna hozzá a maga részével e nagy munka sikeréhez. Magasabb színvonalra kell emel­nünk mezőgazdaságunkat, hogy a jövő években egyre nagyobb része le­gyen népgazdaságunk felvirágzásában, a nép életszínvonalának emelésében; ez megköveteli, hogy egységes föld­művesszövetkezeteink igazi szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak. Ma a szocialista mezőgazdasági termelés és fejlődése egyre inkább valamennyi szövetkezeti tag, külö­nösképpen pedig a vezető dolgozók szaktudásától és szervező képessé­gétől függ. Ez az elv nemcsak az egységes földművesszövetkezetekre, hanem teljes mértékben az állami gazdaságokra is érvényes. A mezőgazdasági szakdolgozók ok­tatásának most nagyobb segítséget nyújt majd egész iskolarendszerünk széles hálózata. De a szövetkezeti tagoknak tudatosítani kell, hogy na­gyon sok függ tőlük. A szövetkeze­teknek nem lenne szabad kímélni az eszközöket az ifjúság oktatására és szakmai művelődésére és fokozottabb gondot kellene fordítani a szövet­kezetben dolgozók utánpótlására. An­nak érdekében, hogy a mezőgazdasá­gi mérnökök és technikusok az isko­lákból újból visszatérjenek a szövet­kezetbe, kell hogy a szövetkezet küldje ki őket tanulmányaik folyta­tására. Kívánatos, hogy a járási nem­zeti bizottságok az eddiginél sokai nagyobb figyelmet szenteljenek e fontos feladatnak. A mezőgazdasági termelésben a gyorsabb előrehaladás érdekében egyre szélesebb mértékben és job­ban kell érvényesítenünk az irányítás szocialista módszereit a szövetkeze­tek gazdálkodásában. Az új begyűj­tési rendszer bevezetésével egyre sürgetőbben előtérbe kerül a munka­termelékenység fokozásának, a mező­gazdasági termelés belterjessége nö­velésének és a termelési egységre eső önköltség csökkentésének kér­désé. E kérdések közvetlenül össze­függnek a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével és a szövetkezeti tagok jövedelmének nagyságával. A terme­lési költségek termelési ágazatok és termékek szerinti figyelemmel kísé­résének rendszere feltételezi reális tervek kitűzését, a tartalékok feltá­rását, a gazdálkodás helyzetének is­meretét a gazdasági év minden idő­szakában. A szövetkezeti tagok jövedelmének alapját az egységes földművesszö­vetkezetek közös gazdálkodásának eredményei képezik. Ezt a párt min­dig hangsúlyozta és továbbra is hangsúlyozni fogja. Valamennyi szö­vetkezetben olyan feltételeket kell teremteni, hogy minden szövetkezeti tag érdeklődése az egész év folya­mán a közös gazdálkodás tökéletesí­tésére és javítására összpontosul­jon. Ez elsősorban azt jelenti, hogy rendet kell teremteni a szövetkeze­tekben a munkaszervezés és díjazás terén, következetesen be kell vezet­ni a prémiumrendszert a termelési és vezető dolgozók számára. Kétségte­len, hogy a szövetkezetek jó munka­szervezése, a díjazás helyes mód­szerének bevezetése és a gazdálkodás eredményeinek az egész év folyamán történő megfigyelése nyomán még jobban növekszik a szövetkezeti ta­gok érdeklődése a közös termelés iránt és fokozódik tevékeny részvé­telük a szövetkezet irányításában. Az egységes földművesszövetkeze­tek kezdeményezését és aktivitását megmutatta az idei aratás és be­gyűjtés. Jóllehet az aratás nagyon nehéz feltételek között folyt le, álta­liban pozitíven értékelhetjük. A sike­resen lefolyt aratás és begyűjtés s ugyanakkor a mezőgazdasági ter­melés további növelésére és a víz­gazdasági rendezések megvalósítására vállalt kötelezettségek szövetke­zeti falvaink új, kiváló tulajdonsá­gait jelzik, azt mutatják, hogy pár­tunk helyes politikája következtében új lendület született falvainkon. Szeretném ebből az alkalomból forró köszönetemet kifejezni mind­azoknak a szövetkezeti tagoknak, földműveseknek, az állami gazdasá­gok, a gép- és traktorállomások dol­gozóinak, valamennyi városi dolgozó­nak, akik segítettek az aratásban. (Taps.) Szeretném megköszönni áldo­zatkészségüket, melyet az idei gazdag termés betakarításánál tanúsítottak. Ugyanígy kell gondoskodni, sőt még jobban az őszi munkákról s ez min­den bizonnyal megnyilvánul majd az életszínvonal további emelkedésében. Az aratásban elért általában jó eredmények nem szabad, hogy ön­elégültséget keltsenek. Az sem ele­gendő, hogy csupán örvendezzünk a falu új lendülete felett. Látnunk kell, hogy a csúcsmunkánál még min­dig akadozik a szervező munka és a falu saját forrásainak mozgósítása. Megmutatkozik, hogy a mezőgazda­sági termelés növekedésével egyide­jűleg következetesebben és rugalma­sabban kell szocialista mezőgazdasá­gunkat új technikával felszerelnünk, többek között meg kell oldanunk a szállítás problémáit is egységes fö]dművesszövetkezeteiakben. Szövet­kezeti tagjaink új lendülete arra kö­telezi a mezőgazdasági termelés irá­nyításáért felelős tényezőket, első­sorban nemzeti bizottságainkat, hogy nagyobb felelősséget, és határozott­ságot tanúsítsanak a szövetkezetek további jó munkája valamennyi elő­feltételének megteremtésében. Pár­tunk harcolni fog minden ellen, ami e lendületet még fékezi és a szö­vetkezeti tagokat határozottan arra vezeti, hogy a köztársaság jubiláris évében lényeges fordulatot érjenek el a mezőgazdasági termelés növelésé­ben. Tudatosítanunk kell, elvtársak, hogy nem választ el bennünket már hosz­szú idő és hogy gazdaságunkban már ma következetesen elő kell készíte­ni és fokozatosan bevezetni azokat a termelési módszereket, melyek megfelelnek a jövő kommunista tár­sadalom szükségleteinek. E követel­ményeket jól értelmezik dolgozóink, akik a szocialista munkabrigádok növekvő mozgalmában azon utak egyikén haladnak, amelyek az új technika elsajátítását jelentik és amellyel emelik szakmabeli színvoná­lukat. A jövő kommunista társada­lom szükségleteit szolgálja iskola­rendszerünk átépítése is, valamint a dolgozók széles fronton megszerve­zett oktatása. Elvtársak! Gazdasági és közéletünk valameny­nyi fontos problémája és e problé­mák helyes megoldása megköveteli, hogy szüntelenül egész életünkben következetesen érvényesítsük azt az elvet, amelyet fennen hangoztat kommunista pártunk: a dolgozók te­vékeny részvételét a gazdaság irá­nyításában és az állam igazgatásában, a szocialista demokrácia elmélyíté­sét. A demokratikus centralizmus alapelvének helyes érvényesítése, az egyes dolgozók, üzemek és vállalatok anyagi érdekeltségének célszerű egy­behangolása az egész társadalom ér­dekeivel és a távlati tervezés sze­repének növelése a legnagyobb mér­tékben helyesnek mutatkozott. A dolgozók kézdeményezése még erőteljesebb kibontakoztatása érdeké­ben elmélyítjük, javítjuk az irányítást, további tartalékokat tárunk fel, ame­lyek termelésünkben még bőven ta­lálhatók és elsősorban következete­sen kiharcoljuk a díjazás szocialista elveit. Erre irányul a munkásbér­rendszerek jelenlegi átépítése is. Jú­lius végéig az új bérrendszert 317 üzemben összesen több mint 170 ezer munkásnál vizsgálták felül. Az eddi­gi eredmények teljes mértékben meg­erősítik a pártunk Központi Bizottsága által jóváhagyott elvek helyességét. A felülvizsgált üzemekben gyorsai­ban növekszik a munkatermelékeny­ség és ennek megfelelően gyorsab­ban emelkednek a munkások kere­setei is. Például az egész tüzelő­anyagipari ágazatban a munkaterme­lékenység júniusi tervét 104 száza­lékra tejlesítették. Ezzel szemben azonban az új bérrendszer szerint dolgozó vállalatokban 109 százalé­kot §rtek el, ugyanakkor az átlag­bérek tervét 103,6 százalékra teljesí­tették. Az új bérrendszer júniusban az új rendszer szerinti díjazott mun­kások 56 százalékánál jelentett bér­emelkedést. Emellett fontos, hogy az üzemek túlnyomó többségében a bé­rek emelkedése mellett csökkennek a termelt áru egy koronájára szá­mított költségek. Nem kevésbé érté­kesek azok az eredmények, amelye­ket az új bérrendszer bevezetése a dolgozók kezdeményezésének és akti­vitásának fejlesztésében hoz. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy nagyobb mértékben vesznek részt a termelés tökéletesítésében és szakképzettsé­gük fokozására törekszenek. Mindez azt bizonyítja, hogy a he­lyesen megvalósított átszervezés szé­les mértékben elősegíti a termelés tartalékainak feltárását, meggyorsít­ja a népgazdaság fejlődését, ugyan­akkor növeli a munkások keresetét, emeli az életszínvonalat. Most arról van szó, hogy az elért eredménye­ket tovább javítsuk, folytassuk az új bérrendszer gyors bevezetését to­vábbi vállalatokba s emellett hasz­náljuk fel a jó és bevált tapasz­talatokat azon feladat teljesítésében, mely szerint az új bérrendszert lé­nyegében már a jövő év közepéig egész iparunkban bevezetjük. E fel­adat sikeres megvalósítása annál sür­getőbb, mert oszthatatlan részét ké­pezi a népgazdaság irányítása új szo­cialista formáinak s ugyanakkor új, nagyszerű lendületet jelent a terme­lőerők további rohamos fejlesztésé­ben a harmadik ötéves tervben. A szocialista demokrácia szüntelen elmélyítése és a népnek az igaz­gatásban és irányításban való foko­zott részvétele mellett nagyon ko­molyan fogunk foglalkozni szocia­lista társadalmunk szervezetével, államapparátusunk szervezetével és a szervezői tevékenység új formáival. Enélkül nem teljesíthetjük a szo­cialista építés befejezésének nagy feladatait. Ezt tartjuk szüntelenül szem előtt, midőn megerősítjük Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét egész politikai, gaz­dasági és kulturális életünkben, mert a párt a fő biztosítéka annak, hogy a dolgozók alkotó aktivitása és kezde­ményezése midig helyesen érvénye­süljön. Társadalmunk eddigi fejlődése tel­jes mértékben igazolja, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártját joggal illeti meg a vezető szerep egész életünkben. Ahogy pártunk harcba vezette a népet felszabadulásunkért, úgy ma is vezeti népünket új, szo­cialista életünk építésében. A kom­munista párt az, amely mindig me­rész célokat tűz ki és megszervezi a harcot a célok megvalósításáért. Népünk meggyőződött róla, hogy pártunk politikája helyes és meg­felel érdekeinek. Sohasem volt nálunk olyan párt. amelyet a munkások és a többi dolgozók oly teljes bizalommal öveztek volna, mint ahogy kommunis­ta pártunkat övezik. (Taps). A nép­nek ezt a bizalmát a párt harcával és munkájával vívta ki és e bizalmat megerősítette azzal, hogy mindig a munkásosztályra és az egész dolgozó népre támaszkodott, feltétel nélkül és korlátlanul bízott a nép alkotó erejében és mindig a nép oszthatat­lan része volt s hogy benne össz­pontosultak a néptömegek legjobb ötletei, gazdag gondolatai és alkotó kezdeményezése. Ebből fakad életünk mélységes de­mokratizmusa. Mindaz, amit a szo­cializmus építésében elértünk, em­.bermiliiók műve a kommunista párt vezetésével. A kommunizmus nagy céljait akkor teljesítjük, ha mun­kánkban és harcunkban egyre tevé­kenyebben részt vesz minden dolgozó ember. Ez a mi szocialista demokrá­ciánk a gyakorlatban, teljesen új alapokon nyugvó demokrácia, amikor is maguk a dolgozók uralkodnak.^,. Ez nem olyan formális demokrácia, mint a tőkés országok demokráciája, ahol minden egyenlőség véget ér az­zal, hogy a tőkések maroknyi cso­portja uralkodik. A mi demokráciánk tényleges demokrácia, amely minden polgárnak lehetővé teszi, hogy kez­deményezően részt vegyen a társa­dalom valamennyi ügyében. A Nyu­gaton ma feltűnően sokat beszélnek a demokráciáról és a szabadságról, az egyén „szabad" fejlődéséről. A szabadságról folytatott mézes-má­zos beszédekkel akarják leplezni egyre súlyosabb gazdasági helyzetü­ket, amikor is kihunynak a különféle ragyogó „gazdasági csodák" és ami­kor az emberek tízmilliói vannak munka nélkül, szociális biztosítás híján és amikor a legszélesebb réte­geket nyomasztja a drágaság, a háborús fegyverkezés okozta nagy adók s amikor olyan „szabadság" uralkodik, mint a fajgyűlölet, az elnyomás, a haladó emberek üldözése stb. Mind­(Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZŐ '4 * 195 9- augusztus 30.

Next

/
Thumbnails
Contents