Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-30 / 240. szám, vasárnap

Ünnepi ülés a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján; Partizáneilllékek a ^ér Kárpátokban ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE olvassuk: a fasiszták élve égettek el kilenc partizánt... szlovákot, oroszokat, lengyeleket..." Ilyen kegyetlenül bántak a fasiszták a sebesült partizánokkal és a védtelen polgári lakossággal. A

Stará Turá-i Helyi Memzeti Bizottság üléstermében két bekeretezett kitüntetés és dekrétum vonja magára figyelmünket. Az egyiket a Nárcie, a másikat a Hlavina nevű települések kapták. 1947ben mindkettőt a Szlovák Nemzeti Felkelés I. fokú Érdemrendjével tüntették ki lakosainak a fasizmus elleni harcban tanúsított bátorságáért, valamint kiváló érdemeiért. Hlavinára akkor .sem lehetett feljutni autóbusszal vagy személykocsival. sőt tankkal sem. Kénytelen volt gyalogolni az ember, sokszor bizony bokáig érő sárban. Ez volt az előnye ennek a félreeső, nehezen megközelíthető településnek, melyet az egyesült H. Sztálin-partizándandár törzskara választott főhadiszállásának. Martin Kostelnýnél voltunk elszállásolva, a dombon levő Gregoréknál helyezték el a rádióállomást, melyet a törött lábú Konsztantyin Szkripnyik kapitány és a szőke, kékszemű Duszja Nyehaszimova kezeltek. Kijevvel — a partizán fővezérkarral tartották fenn az összeköttetést. Fontos volt ez, mert mindegyikünk várva várta az erősítést, a fegyvereket, lőszert, gyógyszereket, kötszert, orvosi műszereket. Olykor-olykor fellángoltak a máglyatüzek, jelezve a repülőgépeknek a leszállás helyét, ami azonban nem mindig sikerült. A nácik és Hlinka-gárdisták sűrűn teletűzdelték csapataikkal a hegygerinceket és tisztásokat, gyakran felderítették a máglyák hollétét, és megakadályozták az ejtőernyővel való leszállást. A brigád rá volt utalva a polgári összekötők, hírszerzők, segítők leleményességére és önfeláldozó munkájára, akik ügyesen keresztülsiklottak az ellenséges vonalakon, kijátszva az ellenség gyengéjét vagy éberségét. Hlavina apraja-nagyja be volt avatva ebbe a munkába. Egyik ilyen ügyes élelmezője volt Martin Kostelný, aki két pár lovával hordta az élelmet a törzskarba és a századok állomáshelyeire, a sátortáborokba. Nála laktak Gyibrov ezredes, valamint közvetlen kísérete és néhány beosztottja. Martin feleségének, Anicskának segítettek a konyhában Klára és Magda - akkori illegális nevükön Éva és Marka. Batykónak (így hívták Gyibrov elvtársat) gyakran főzték kedvenc ételét, a pirított májat és felszolgáltak az értekezleteken, amikor nagy számban jöttek a forradalmi nemzeti bizottságok, partizánosztagok küldöttei. Különben képezték magukat a sebesültek ápolásában. (Folytatás a 4. oldalról) azok után, amin Csehszlovákia népe München ideje óta átment s azon eredmények után, melyeket egységes törekvésével a szocialista társadalom építésében ért el, dolgozóink gúnyos mosollyal fogadták az ún. „leigázott nemzetek hetét", melyet nemrégen az Egyesült Államokban szerveztek. A körülmények összejátszása folytán éppen ebben az időben járt látogatóban Nixon úr a Szovjetunióban és a „leigázottakkal" folytatott beszélgetései során meggyőződött róla, hogyan gondolkodnak erről a dologról. Dolgozó népünk nézete azonos a Szovjetunió népének nézetével. Ügy vélekedik, hogy az ehhez hasonló hetek szervezőinek sokkal reálisabban kell tekinteniök a jelenlegi világra és az emberiségre, főképp a szocialista tábor országainak népére. Az a szabadság, amelyet a tőkések hirdetnek, a kizsákmányolással, munkanélküliséggel. fajcűlölettel, az ember megalázásával, nemzetiségi elnyomással, a tőkés rendszer ehhez hasonló rákfenéivel párosuló szabadság nálunk nem létezik. (Taps.) Dolgozóink jól ismerték e „szabadságot" és „demokráciát" a múltból és ezért egyszer s mindenkorra véget vetettek neki. Nem szokásunk a szabadság és a demokrácia fogalmaival játszani, hanem a gyakorlatban mindent megteszünk azért, hogy a dolgozó ember élete egyre jobb legyen, hogy egyre nagyobb műveltséget mondhasson magáénak és hogy mind tevékenyebben befolyásolhassa a szocialista eszmék szellemében községének, városának, üzeménpk és az egész államnak életét. Ez az értelme annak a törekvésünknek, hogy egyre jobban elmélyítsük a dolgozók részvételét az igazgatásban és irányításban, elmélyítsük a szocialista demokráciát. Számos olyan formát fejlesztettünk már ki, amelyekben a népnek e részvételét megvalósítjuk s ennek jó eredményei megmutatkoznak az igazgatás és irányítás javulásában. Ez elsősorban a nemzeti bizottságok és a társadalmi intézmények tevékenységében s a népgazdaság irányításában való részvételre vonatkozik. A dolgozók részt vesznek- a mindennapi kérdések megítélésében, munkahelyükön es az országos problémák megbírálásában, melyeknek megoldását pártunk megtanácskozza népünkkel. Továbbra is törődni fogunk azzal, hoov e bevált formáknak mindig és minden fokon szocialista tartalmuk legyen, ugvanakkor további új utakat keresünk, amelyek elősegítenék azt, hogy még erőteljesebben bontakozzék ki a nép széleskörű kezdeményezése. Ma, amikor a 15 év előtti nemzeti bizottságok forradalmi szerepéről emlékezünk meg, valamennyi nemzeti bizottsághoz azzal a felhívással fordulunk, hogy teljes lendülettel gondoskodjanak a szocialista építés befejezése nagy feladatainak teljesítéséről. Az utóbbi években foganatosított intézkedéseink hallatlan mértékben növelték a nemzeti bizottságok jogkörét és ezátal még jobban fokozódott felelősségük is. A nemzeti bizottságok nagyobb jogkörét és felelősségét elsősorban abban az értelemben vesszük, hogy munkájuk és határozataik az általuk képviselt munkások és dolgozók érdekeiből fakadjanak, összhangban álljanak egész társadalmunk érdekeivel. Társadalmunk politikai életének további fejlesztésében továbbra is nagy jelentőségű a Nemzeti Front, amely a hazánk felszabadításáért vívott harcok idején jött létre és továbbszilárdult mindazon feladatok teljesítése során, melyek az elmúlt esztendőkben állottak előttünk. A Nemzeti Front a városok és falvak dolgozó népének egységét testesíti meg, amely a kommunista párt vezetésével arra a szilárd felismerésre jutott, hogy jövője és békés élete feltétlenül a szocializmushoz és kommunizmushoz fűződik. A Nemzeti Frontnak e mélységes értelme teljesen megcáfolja a jelenlegi jelentőségével kapcsolatos összes kételyeket, kidomborítja a Nemzeti Frontban tömörült valamennyi szervezet szerepét és felelősségét. A kommmunista pártnak nagy tapasztalatai vannak ahhoz, hogy az egész Nemzeti Frontot egyre újabb sikerek felé vezesse új, szocialista társadalmunk építése során. Valamennyi dolgozó óhaja köztársaságunk építésének első napjaitól kezdve az volt, hogy Csehszlovákiát szilárd konszolidált állammá építse. Méltán mondhatjuk, hogy sokat tettünk hazánk eme fejlődése érdekében. Szocialista köztársaságunk szövetségi kötelékeit, a Szovjetunióhoz fűződő barátságát s testvériségét és saját gazdasági hatalmát tekintve szilárdan biztosítva van és világszerte tekintélynek örvend. Az egész 15 esztendős fejlődés azonban arra tanít bennünket, hogy egy pillanatra sem lehetünk gondtalanok ellenségeinkkel szemben s hogy szilárd helyzetünket továbbra is éberen őriznünk és erősítenünk kell. Továbbra is arra törekszünk, hogy védelmi és biztonsági erőink, amelyek szorosan egybeforrtak a néppel, mindig készen álljanak a dolgozók szocialista vívmányainak védelmére. Ez "egyben nagy kötelességünk is a világ valamennyi békeszerető haladó ereje iránt. A hazánkban végbement nagy társadalmi átalakulásokról és a dolgozók egyre sokoldalúbb és gazdagabb életéről tanúskodik az, hogy minden kultürális érték hozzáférhető a legszélesebb rétegek számára, amelyek ezen értékek kialakításában is tevékenyen részt vesznek. Az utóbbi időben számos fontos lépést tettünk, hogy dolgozóinkat, főként a fiatal nemzedéket jobban felkészítsük a kommunista társadalom építésének nagy feladataira. Elsősorban iskolarendszerünk átépítésére s valamennyi dolgozónk művelődési formáinak kibővítésére gondolok. A kommunista nevelés és oktatás nagy programjának teljesítése során alapvető fontosságú továbbszilárdítanunk a munkásosztály tudományos világnézetét, a marxizmusleninizmust egész társadalmunkban és következetesen ápolni a munkához való kommunista viszonyt. (Taps.) A munka nálunk már becsület, hősiesség és dicsőség dolga s hazánkban senki sem ismer nagyobb megtiszteltetést, mint a szocialista köztársaság érdekében végzett becsületes munkát. Az új kommunista munkához való viszony kialakításában értékes hozzájárulás a szocialista munkabrigád büszke címéért versengők mozgalma, amely épp az idén, a felszabadulásunk dicső 15. évfordulóját megelőző évben bontakozott ki. Köztársaságunk felszabadulása 15. évfordulójának legjobb megünneplése az, ha újabb sikereket érünk el a szocialista építésben. Dicső munkásosztályunkhoz, szövetkezeti tagjainkhoz és a dolgozó értelmiséghez azzal a felhívással fordulunk, hogy fejleszszék továbbra is kezdeményezésüket a szocialista munkaversenyben és a Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 15. évfordulója tiszteletére vállalt hazafias kötelezettségek mozgalmában. Meggyőződésünk, hogy nem lesz olyan üzem, szövetkezet, egyetlen munkahely sem a legkisebb községtől a legnagyobb városig, ahol ne üdvözölnék ezt az évfordulót újabb munkasikerekkel és ne tennének meg mindent azért, hogy köztársaságunk még szebb és erősebb legyen. (Hosszan tartó taps.) Elvtársak, drága barátaink! A jelenlegi nemzetközi helyzet egészben véve kedvező feltételeket teremt a hazánk szocialista építése befejezésében való merész előrehaladásunkhoz. A békés egymás mellett élés és versengés nagy eszméje, amelyért a nemzetközi fórumon következetesen síkraszál! a Szovjetunió, odaadó hívekre talál az emberek százmilliói és egész nemzetek körében. Ezt az eszmét nemcsak a szocialista tábor országainak népei és a többi ország haladó emberei vallják magukénak, hanem ez utalja a világ közvéleményének túlnyomó részét is. Ez a legnagyobb siker, amit a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikája az utóbbi években elért. A hidegháború jege olvadozik, a legagresszívabb imperialista körök akarata ellenére is. Ezt bizonyítja Hruscsov elvtárs meghirdetett látogatása az Amerikai Egyesjilt Államokba és Eisenhower elnök szovjetuniói látogatása. A külügyminiszteri értekezlet is megmutatta, hogy a nyugati hatalmak nem térhetnek ki tartósan a közvetlen tárgyalások elől és nem oldhatják meg a nemzetközi problémákat „hidegháború" útján, anélkül, hogy tekintetbe vennék a nemzetek érdekeit. A külügyminiszteri értekezlettől nem várhattuk valamennyi fő és fontos kérdés teljes megoldását, amelyek már évek óta napirenden szerepelnek. Ennek ellenére azonban ez az értekezlet bizonyos sikert jelent, annak e'llenére, hogy nem jött létre megegyezés valamennyi megtárgyalt problémában. Fontos áz, hogy egyes kérdésekben közeledtek az álláspontok, ezzel megteremtették a jövő tárgyalások feltételeit, amelyek már konkrétabb eredményeket hozhatnak. Ezekben az eredményekben a legnagyobb érdem a Szovjetuniót illeti, amely valamennyi napirenden szereplő problémával kapcsolatos javaslataival kedvező feltételeket teremtett az értekezlet tárgyalásaira. A genfi értekezlet így napjainkban az első lépést jelentette -a csúcsértekezlet előkészületei felé. Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök küszöbönálló találkozója kétségtelenül hozzájárul a csúcsértekezlet megvalósításához, melytől a nemzetek a nemzetközi helyzet további javulását várják. Jól tudjuk, hogy valamennyi nemzetközi tárgyalásba a Szovjetunió tiszta szívvel megy, nyílt és közvetlen fellépésével az emberiség legnagyobb jelenľegi érdekét, a béke megőrzését és megszilárdítását tartja szem előtt. (Taps.) Az emberek milliói világszerte azt óhajtják, hogy hasonló akarat nyilvánuljon meg a másik oldalon is. Egyes nyugati körök, főleg NyugatNémetországban, amelyek nem óhajtják a nemzetközi feszültség enyhülését, kételkednek az ilyen kölcsönös látogatások hasznosságában. Az igazság azonban éppen ellenkező. A legfőbb tényezők találkozói hozzájárulnak a bizalom felújításához az államok közötti kapcsolatok terén, főleg ha olyan két nagyhatalomról van szó, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, amelyek a legfőbb felelősséget viselik a békéért és a béke megszilárdításáért. A Szovjetuniónak elsősorban a világbéke megőrzése fekszik a szívén s ezért meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésről folytatott megbeszélések valamennyi nemzetnek, az egész emberiségnek javát szolgálják. Ezért üdvözöljük e kölcsönös látogatások hírét. Mindezek a tények érthetően aggasztják a hidegháború híveit, akik közé elsősorban Adenauer nyugatnémet kancellár tartozik. Az általa folytatott agresszív és revansvágyó politika alapján joggal nevezték el Hitler utódjának. Ebben a helyzetben s az utóbbi időben elhangzott valamennyi revansista megnyilatkozása után, amelyeket a nyugatnémet kormány teljes támogatásával szerveznek, a német militarizmus és révansizmus elleni harcot békés törekvéseink elsőrendű feladatának tartjuk. Az európai nemzetek egyre jobban meggyőződnek arról, hogy biztonságuk és békéjük mindenekelőtt a német militarizmus megfékezésétől és attýl függ, hogy Nyugat-Németországban megakadályozzák a múlt évek áldatlan fejlődését és hogy elfogadják a német kérdés megoldására tett szovjet békejavaslatokat. Ez az út megfelel az egész német nép érdekeinek is. Nemzeteink is békében és barátságban akarnak élni a német néppel. Erről tanúskodnak a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő baráti kötelékeink. Az NDK népe egyszer s mindenkorra véget vetett a militaristák uralmának és a béke szilárd támasza Európában. Elvtársak! A béke ügye elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus ügyével és erejének növekedésével. Minél erősebb a szocializmus, annál szilárdabb a béke! A Szovjetunió növekvő hatalma és ereje, a szocialista tábor növekvő túlsúlya meggátolja az agresszív köröket egy új háború kirobbantásában. A Szovjetunió kommunista építésének nagyvonalú programja, a szocialista építés tervei táborunk valamennyi országában döntő módon befolyásolják a nemzetközi helyzetet és a háborúknak a nemzetek életéből való kiküszöbölésére irányulnak. A felszabadulás óta napjainkig eltelt egész időszak teljesen megerősíti népünk ama történelmi elhatározásának helyességét, hogy mindig rendületlenül a szocializmus és a béke oldalán álljon, hűen a proletár nemzetköziség eszméihez, szilárdan álljon a Szovjetunió oldalán, a szocializmus táborában. (Taps.) Történelmi tapasztalataiból okulva népünk megértette, hogy csupán a Szovjetunióhoz fűződő barátságban és testvéri szövetségben rejlik szabadságunk és függetlenségünk záloga. A Szovjetunióval való testvéri együttműködésünk biztosítja népünk boldog jelenét és nagy jövőjét. Nincs a világon olyan erő, amely letéríthetné nemzeteinket arról az útról, melyre felszabadulásunk után 1945ben léptünk, amelyért népünk a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben harcolt. (Taps.) Éljen a csehszlovák és a szovjet nép testvéri barátsága! (Viharos taps! Éljen a CSKP! Éljen a Szovjetunió! ütemes ismétlése.) Éljen a Szovjetunió dicső Kommunista Pártja! (Viharos taps.) A csehek és szlovákok szilárd egységében Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével hazánk szocialista építésének befejezéséért! (Viharos taps. A CSKP éltetése.) Éljen a szocialista Csehszlovák Köztársaság és dolgozó népe! (Viharos, hosszan tartó- taps. Éljenzés. A CSKP éltetése.) A Fehér-Kárpátok minden zuga, útkanyara, erdőszéle, hegycsúcsa, pataka emlékeztet valamire, a múltat idézi. Ezen a környékér, a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtt az illegális szervezkedés már évek óta folyt. Maidnem Két évig gyűjtötték a fegyvereket, felszerelést. Végre 1944. augusztus 29-én kitört a felkelés és másnap megszólalt a Banská Bystrica-i rádióállomás, felcsendült a „Mor ho" forradalmi jelszó. Miloš Uher vasmunkás, aki elejétől foqva részt vett az ílleqális szervezésben, kiosztotta a Nové Mesto nad Váhom-i kaszárnyából szerzett fegvvereket. Az első napokban már 300 harcos gyülekezett köréje. A második csoportot Nedvegyev szovjet kapitány vezette. A német fasiszták túlerőben voltak, kitűnően felfeqyverzett, gépesített csapattestekkel rendelkeztek. A partizánok ennek ellenére rajtaütésszerűén megtámadták a hitleristákat és a Hlinka-gárdistákat. Szlovákia vasúthálózata fontos közlekedési ideqrendszer volt a nácik keleti frontjára. A német hadseregek utánpótlását bonyolították le rajta. A szlovák-morva határvidéken keresztül vezető stratégiai vasút- és autóútvonalak állandó zavarása és elpusztítása volt a fő célja az itt harcoló parizánoknak. Ti-tá-ti-tá, ti-tá, ti-ti-ti-tá. A távírógép érthető és tiszta hangon beszélt. A távírószalagon már napok óta a fasiszták részére különös és nyugtalanító hírek jelentek meg. „ ... Hava állomáson a második számú vágány felrobbantva. Közlekedés lehetetlen. Dubnica nad Véhom-i állomás közelében nagyobb csoport partizánt jelentettek". Hasonló jelentések érkeztek Meléicéről, Stará Túráról, Ladecről. Hričovról, Belušáról, Mvjaváról, Zohorról, Považská Bystricáról. Harcokat jelentenek a vágányokon. Menetoszlopokat, gépkocsiszállítmányokat támad meg Miloš Uher csapata és a II. Sztálin-brigád többi partizáncsoportja. A Fehér-Kárpátokban s a Bratislava— Zilina-i vasútvonalon megélénkült a partizántevékenység. A II. Sztálin partizánbrigád sok ellenséges egységet zúzott szét, rengeteg fegyvert zsákmányolt, sok gépkocsit, vonatszerelvényt pusztított el. A Stará Tura-i fő utcán van a ** Javorina-vidéki népi szövetkezet irodája. Felkeressük régi ismerősünket, a szövetkezet egyik könyvelőjét, Elena Kovárová eivtársnöt. Tizenöt évvel ezelőtt Elenka még 15 éves volt, s a Hlavina-településen lakott. Szüleinél, Stachoéknál tartotta a II. Sztálin partizándandár értekezleteit, nagy kemencéjükben sütötték a kenyeret. Az egész család részt vett a partizánmozgalomban. Elenka is gyűlölte a fasisztákat és minden munkát örömmel, lelkesen vállalt. Szerette a szovjet embereket... Elenka ma két egészséges fiúgyermek anyja, pártbizottsági tag, a nőbizottságban agilisan dolgozik, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége helyi csoportjának aktív tagja. Felette szerény, nem akar kérkedni tetteivel. Csak mások elbeszéléséből tudtam meg a részleteket. Ő és idősebb lánytestvére hordta a sebesülteknek a Javorina alatti bunkerekbe a gyógyszereket s az élelmet. Iskolatáskájában Stará Túráról azonban gyakran lőszert és kézigránátokat is hozott. A németek kezében levő iskolák megtámadása előtt pontosan feljegyezte a gépfegyverállásokat, az aknavetők számát. A támadás után őt küldték el a polgári iskolához, hogy tudja meg a nácik veszteségeit. Mindent pontosan és lelkiismeretesen teljesített. Ö és még egy leányka viselte gondját néhány szlovák partizánparancsnok gyermekének. Egyik irtványről a másikra hordták őket, egyik házból a másikba, hogy ne kerüljenek az ellenség kezére. Végül Elenkának is menekülnie kellett, mert gyanússá vált. Elenka gyakran járt a Nárcie-településre. Az ott lévő sebesült partizánoknak hordta az élelmiszereket. 1945. március 13-án volt náluk utoljára. Alig egy félórával később, hogy e-lhagyta e helyet, a fasiszták körülvették az épületeket és az ottlevő partizánokat kegyetlenül megkínozták, s felgyújtották a házakat, az egész települést. A keskeny völgyben házak üszkös romjai feketéllenek. Néhány lépésre ettől a helytől emlékmű, áll mint egy óriási felkiáltójel. Tetején kőből fara'gott kéz automatapisztolyt tart. A fekete márványtáblán többek között azt Kostelný bácsi. Martin apja szófukar szelíd ember volt. Gyakran mesélt az első világháborúban átélt élményeiről. Felesége, akit csak „babkának" szólítottunk, „viselte a nadrágot", ő „dirigált" bennünket is. Ha pihenéskor rámkiáltott erős hangján: Imre, gyere megetetni a malacókat, készségesen felugrottam és teljesítettem parancsát. Igyekeztem vele jóba lenni és ezzel viszonozni a vendéglátást, amelyet szívesen nyújtottak a partizánoknak. Babka már régen örök álmát alussza. Megelőzte őt galambszelíd férje és fia Pavel, aki akkor tért vissza éppen Németországból, ahová munkára szegődött. Néhány nap előtt ' vívták a partizánok egyik legnagyobb ütközetét Cetunán, ahol Miloš Uher is elesett. A fasiszták bosszút forraltak veszteségeikért. 1945. március 3-án Hlavinára jöttek, hogy megbüntessék a lakosságot. Besúgók tájékoztatták az SS-eket. A kegýetlen német parancsnok kitereltette a lakosságot és lovát megtáncoltatva előttük a falhoz állította Kostelný bácsit és Pavol fiát. Parancsot adott kivégzésükre. Mindketten tarkólövéstől találva lerogytak, miközben felgyújtották a házat és Stachoék pajtáját. A beteg babkát a lángokból tudták csak kimenteni. Martin Kostelný véletlenül Stará Túrán tartózkodott, másképpen őt sem kímélték volna. Ma Martin újból felépítette házát, férjhez adta lányait és borzalommal emlékezik vissza a véres eseményekre. Gyűlöli a háborút és ennek okozóit. Grek Imre ÜJ SZÖ 5 + '959 augusztus 30.