Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-30 / 240. szám, vasárnap

Ünnepi ülés a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulóján; Partizáneilllékek a ^ér Kárpátokban ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE olvassuk: a fasiszták élve éget­tek el kilenc partizánt... szlovákot, oroszokat, lengyeleket..." Ilyen kegyetlenül bántak a fasisz­ták a sebesült partizánokkal és a védtelen polgári lakossággal. A Stará Turá-i Helyi Memzeti Bizottság üléstermében két bekeretezett kitüntetés és dekrétum vonja magára figyelmünket. Az egyiket a Nárcie, a másikat a Hla­vina nevű települések kapták. 1947­ben mindkettőt a Szlovák Nemzeti Felkelés I. fokú Érdemrendjével tüntették ki lakosainak a fasizmus elleni harcban tanúsított bátorsá­gáért, valamint kiváló érdemeiért. Hlavinára akkor .sem lehetett fel­jutni autóbusszal vagy személyko­csival. sőt tankkal sem. Kénytelen volt gyalogolni az ember, sokszor bizony bokáig érő sárban. Ez volt az előnye ennek a félreeső, nehe­zen megközelíthető településnek, melyet az egyesült H. Sztálin-par­tizándandár törzskara választott fő­hadiszállásának. Martin Kostelnýnél voltunk elszállásolva, a dombon levő Gregoréknál helyezték el a rádió­állomást, melyet a törött lábú Konsztantyin Szkripnyik kapitány és a szőke, kékszemű Duszja Nyeha­szimova kezeltek. Kijevvel — a par­tizán fővezérkarral tartották fenn az összeköttetést. Fontos volt ez, mert mindegyikünk várva várta az erő­sítést, a fegyvereket, lőszert, gyógy­szereket, kötszert, orvosi műszere­ket. Olykor-olykor fellángoltak a máglyatüzek, jelezve a repülőgé­peknek a leszállás helyét, ami azon­ban nem mindig sikerült. A nácik és Hlinka-gárdisták sűrűn teletűz­delték csapataikkal a hegygerince­ket és tisztásokat, gyakran felderí­tették a máglyák hollétét, és meg­akadályozták az ejtőernyővel való leszállást. A brigád rá volt utalva a polgári összekötők, hírszerzők, se­gítők leleményességére és önfel­áldozó munkájára, akik ügyesen ke­resztülsiklottak az ellenséges vona­lakon, kijátszva az ellenség gyen­géjét vagy éberségét. Hlavina apraja-nagyja be volt avatva ebbe a munkába. Egyik ilyen ügyes élelmezője volt Martin Kostel­ný, aki két pár lovával hordta az élelmet a törzskarba és a századok állomáshelyeire, a sátortáborokba. Nála laktak Gyibrov ezredes, vala­mint közvetlen kísérete és néhány beosztottja. Martin feleségének, Anicskának segítettek a konyhában Klára és Magda - akkori illegális nevükön Éva és Marka. Batykónak (így hívták Gyibrov elvtársat) gyak­ran főzték kedvenc ételét, a pirított májat és felszolgáltak az értekezle­teken, amikor nagy számban jöttek a forradalmi nemzeti bizottságok, partizánosztagok küldöttei. Különben képezték magukat a sebesültek ápo­lásában. (Folytatás a 4. oldalról) azok után, amin Csehszlovákia népe München ideje óta átment s azon eredmények után, melyeket egységes törekvésével a szocialista társadalom építésében ért el, dolgozóink gúnyos mosollyal fogadták az ún. „leigázott nemzetek hetét", melyet nemrégen az Egyesült Államokban szerveztek. A körülmények összejátszása folytán éppen ebben az időben járt látogató­ban Nixon úr a Szovjetunióban és a „leigázottakkal" folytatott beszélge­tései során meggyőződött róla, ho­gyan gondolkodnak erről a dologról. Dolgozó népünk nézete azonos a Szovjetunió népének nézetével. Ügy vélekedik, hogy az ehhez hasonló he­tek szervezőinek sokkal reálisabban kell tekinteniök a jelenlegi világra és az emberiségre, főképp a szocia­lista tábor országainak népére. Az a szabadság, amelyet a tőkések hirdet­nek, a kizsákmányolással, munkanél­küliséggel. fajcűlölettel, az ember megalázásával, nemzetiségi elnyomás­sal, a tőkés rendszer ehhez hasonló rákfenéivel párosuló szabadság ná­lunk nem létezik. (Taps.) Dolgozóink jól ismerték e „szabadságot" és „de­mokráciát" a múltból és ezért egy­szer s mindenkorra véget vetettek neki. Nem szokásunk a szabadság és a demokrácia fogalmaival játszani, ha­nem a gyakorlatban mindent megte­szünk azért, hogy a dolgozó ember élete egyre jobb legyen, hogy egyre nagyobb műveltséget mondhasson magáénak és hogy mind tevékenyeb­ben befolyásolhassa a szocialista esz­mék szellemében községének, váro­sának, üzeménpk és az egész állam­nak életét. Ez az értelme annak a tö­rekvésünknek, hogy egyre jobban el­mélyítsük a dolgozók részvételét az igazgatásban és irányításban, elmé­lyítsük a szocialista demokráciát. Számos olyan formát fejlesztettünk már ki, amelyekben a népnek e rész­vételét megvalósítjuk s ennek jó eredményei megmutatkoznak az igaz­gatás és irányítás javulásában. Ez elsősorban a nemzeti bizottságok és a társadalmi intézmények tevékenysé­gében s a népgazdaság irányításában való részvételre vonatkozik. A dol­gozók részt vesznek- a mindennapi kérdések megítélésében, munkahelyü­kön es az országos problémák meg­bírálásában, melyeknek megoldását pártunk megtanácskozza népünkkel. Továbbra is törődni fogunk azzal, hoov e bevált formáknak mindig és minden fokon szocialista tartalmuk legyen, ugvanakkor további új utakat keresünk, amelyek elősegítenék azt, hogy még erőteljesebben bontakoz­zék ki a nép széleskörű kezdemé­nyezése. Ma, amikor a 15 év előtti nemzeti bizottságok forradalmi szerepéről emlékezünk meg, valamennyi nemzeti bizottsághoz azzal a felhívással for­dulunk, hogy teljes lendülettel gon­doskodjanak a szocialista építés be­fejezése nagy feladatainak teljesítésé­ről. Az utóbbi években foganatosított intézkedéseink hallatlan mértékben növelték a nemzeti bizottságok jog­körét és ezátal még jobban fokozó­dott felelősségük is. A nemzeti bi­zottságok nagyobb jogkörét és fele­lősségét elsősorban abban az érte­lemben vesszük, hogy munkájuk és határozataik az általuk képviselt munkások és dolgozók érdekeiből fa­kadjanak, összhangban álljanak egész társadalmunk érdekeivel. Társadalmunk politikai életének to­vábbi fejlesztésében továbbra is nagy jelentőségű a Nemzeti Front, amely a hazánk felszabadításáért vívott harcok idején jött létre és tovább­szilárdult mindazon feladatok telje­sítése során, melyek az elmúlt esz­tendőkben állottak előttünk. A Nemzeti Front a városok és fal­vak dolgozó népének egységét tes­tesíti meg, amely a kommunista párt vezetésével arra a szilárd felisme­résre jutott, hogy jövője és békés élete feltétlenül a szocializmushoz és kommunizmushoz fűződik. A Nemzeti Frontnak e mélységes értelme tel­jesen megcáfolja a jelenlegi jelentő­ségével kapcsolatos összes kételye­ket, kidomborítja a Nemzeti Frontban tömörült valamennyi szervezet szere­pét és felelősségét. A kommmunista pártnak nagy tapasztalatai vannak ahhoz, hogy az egész Nemzeti Fron­tot egyre újabb sikerek felé vezes­se új, szocialista társadalmunk épí­tése során. Valamennyi dolgozó óhaja köztár­saságunk építésének első napjaitól kezdve az volt, hogy Csehszlovákiát szilárd konszolidált állammá építse. Méltán mondhatjuk, hogy sokat tet­tünk hazánk eme fejlődése érdeké­ben. Szocialista köztársaságunk szö­vetségi kötelékeit, a Szovjetunióhoz fűződő barátságát s testvériségét és saját gazdasági hatalmát tekintve szilárdan biztosítva van és világszer­te tekintélynek örvend. Az egész 15 esztendős fejlődés azonban arra tanít bennünket, hogy egy pillanatra sem lehetünk gondtalanok ellenségeinkkel szemben s hogy szilárd helyzetünket továbbra is éberen őriznünk és erő­sítenünk kell. Továbbra is arra tö­rekszünk, hogy védelmi és biztonsági erőink, amelyek szorosan egybeforr­tak a néppel, mindig készen álljanak a dolgozók szocialista vívmányainak védelmére. Ez "egyben nagy köteles­ségünk is a világ valamennyi béke­szerető haladó ereje iránt. A hazánkban végbement nagy tár­sadalmi átalakulásokról és a dolgozók egyre sokoldalúbb és gazdagabb éle­téről tanúskodik az, hogy minden kul­türális érték hozzáférhető a legszé­lesebb rétegek számára, amelyek ezen értékek kialakításában is tevékenyen részt vesznek. Az utóbbi időben számos fontos lépést tettünk, hogy dolgozóinkat, főként a fiatal nemzedéket jobban felkészítsük a kommunista társada­lom építésének nagy feladataira. El­sősorban iskolarendszerünk átépíté­sére s valamennyi dolgozónk művelő­dési formáinak kibővítésére gondo­lok. A kommunista nevelés és okta­tás nagy programjának teljesítése során alapvető fontosságú tovább­szilárdítanunk a munkásosztály tu­dományos világnézetét, a marxizmus­leninizmust egész társadalmunkban és következetesen ápolni a munkához való kommunista viszonyt. (Taps.) A munka nálunk már becsület, hő­siesség és dicsőség dolga s hazánk­ban senki sem ismer nagyobb meg­tiszteltetést, mint a szocialista köz­társaság érdekében végzett becsüle­tes munkát. Az új kommunista mun­kához való viszony kialakításában értékes hozzájárulás a szocialista munkabrigád büszke címéért versen­gők mozgalma, amely épp az idén, a felszabadulásunk dicső 15. évfordu­lóját megelőző évben bontakozott ki. Köztársaságunk felszabadulása 15. évfordulójának legjobb megünneplése az, ha újabb sikereket érünk el a szocialista építésben. Dicső munkás­osztályunkhoz, szövetkezeti tagjaink­hoz és a dolgozó értelmiséghez azzal a felhívással fordulunk, hogy fejlesz­szék továbbra is kezdeményezésüket a szocialista munkaversenyben és a Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 15. évfordulója tiszteletére vállalt hazafias köte­lezettségek mozgalmában. Meggyőző­désünk, hogy nem lesz olyan üzem, szövetkezet, egyetlen munkahely sem a legkisebb községtől a legnagyobb városig, ahol ne üdvözölnék ezt az évfordulót újabb munkasikerekkel és ne tennének meg mindent azért, hogy köztársaságunk még szebb és erősebb legyen. (Hosszan tartó taps.) Elvtársak, drága barátaink! A jelenlegi nemzetközi helyzet egészben véve kedvező feltételeket teremt a hazánk szocialista építése befejezésében való merész előreha­ladásunkhoz. A békés egymás mellett élés és versengés nagy eszméje, amelyért a nemzetközi fórumon következetesen síkraszál! a Szovjetunió, odaadó hí­vekre talál az emberek százmilliói és egész nemzetek körében. Ezt az esz­mét nemcsak a szocialista tábor or­szágainak népei és a többi ország haladó emberei vallják magukénak, hanem ez utalja a világ közvélemé­nyének túlnyomó részét is. Ez a leg­nagyobb siker, amit a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikája az utóbbi években elért. A hidegháború jege olvadozik, a legagresszívabb im­perialista körök akarata ellenére is. Ezt bizonyítja Hruscsov elvtárs meg­hirdetett látogatása az Amerikai Egyesjilt Államokba és Eisenhower elnök szovjetuniói látogatása. A külügyminiszteri értekezlet is megmutatta, hogy a nyugati hatalmak nem térhetnek ki tartósan a közvet­len tárgyalások elől és nem oldhatják meg a nemzetközi problémákat „hi­degháború" útján, anélkül, hogy te­kintetbe vennék a nemzetek érdekeit. A külügyminiszteri értekezlettől nem várhattuk valamennyi fő és fon­tos kérdés teljes megoldását, ame­lyek már évek óta napirenden sze­repelnek. Ennek ellenére azonban ez az értekezlet bizonyos sikert jelent, annak e'llenére, hogy nem jött létre megegyezés valamennyi megtárgyalt problémában. Fontos áz, hogy egyes kérdésekben közeledtek az álláspon­tok, ezzel megteremtették a jövő tárgyalások feltételeit, amelyek már konkrétabb eredményeket hozhatnak. Ezekben az eredményekben a leg­nagyobb érdem a Szovjetuniót illeti, amely valamennyi napirenden sze­replő problémával kapcsolatos javas­lataival kedvező feltételeket terem­tett az értekezlet tárgyalásaira. A genfi értekezlet így napjainkban az első lépést jelentette -a csúcsértekez­let előkészületei felé. Hruscsov elv­társ és Eisenhower elnök küszöbön­álló találkozója kétségtelenül hozzá­járul a csúcsértekezlet megvalósítá­sához, melytől a nemzetek a nem­zetközi helyzet további javulását vár­ják. Jól tudjuk, hogy valamennyi nemzetközi tárgyalásba a Szovjetunió tiszta szívvel megy, nyílt és közvet­len fellépésével az emberiség legna­gyobb jelenľegi érdekét, a béke meg­őrzését és megszilárdítását tartja szem előtt. (Taps.) Az emberek mil­liói világszerte azt óhajtják, hogy hasonló akarat nyilvánuljon meg a másik oldalon is. Egyes nyugati körök, főleg Nyugat­Németországban, amelyek nem óhajt­ják a nemzetközi feszültség enyhü­lését, kételkednek az ilyen kölcsönös látogatások hasznosságában. Az igaz­ság azonban éppen ellenkező. A leg­főbb tényezők találkozói hozzájárul­nak a bizalom felújításához az álla­mok közötti kapcsolatok terén, főleg ha olyan két nagyhatalomról van szó, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, amelyek a legfőbb felelőssé­get viselik a békéért és a béke meg­szilárdításáért. A Szovjetuniónak el­sősorban a világbéke megőrzése fek­szik a szívén s ezért meggyőződé­sünk, hogy a békés egymás mellett élésről folytatott megbeszélések vala­mennyi nemzetnek, az egész emberi­ségnek javát szolgálják. Ezért üdvözöljük e kölcsönös látogatások hírét. Mindezek a tények érthetően ag­gasztják a hidegháború híveit, akik közé elsősorban Adenauer nyugatné­met kancellár tartozik. Az általa foly­tatott agresszív és revansvágyó po­litika alapján joggal nevezték el Hitler utódjának. Ebben a helyzetben s az utóbbi időben elhangzott valamennyi revan­sista megnyilatkozása után, amelye­ket a nyugatnémet kormány teljes támogatásával szerveznek, a német militarizmus és révansizmus elleni harcot békés törekvéseink elsőrendű feladatának tartjuk. Az európai nem­zetek egyre jobban meggyőződnek arról, hogy biztonságuk és békéjük mindenekelőtt a német militarizmus megfékezésétől és attýl függ, hogy Nyugat-Németországban megakadá­lyozzák a múlt évek áldatlan fejlő­dését és hogy elfogadják a német kérdés megoldására tett szovjet bé­kejavaslatokat. Ez az út megfelel az egész német nép érdekeinek is. Nemzeteink is békében és barátság­ban akarnak élni a német néppel. Erről tanúskodnak a Német Demok­ratikus Köztársasághoz fűződő baráti kötelékeink. Az NDK népe egyszer s mindenkorra véget vetett a milita­risták uralmának és a béke szilárd támasza Európában. Elvtársak! A béke ügye elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus ügyével és erejének növekedésével. Minél erő­sebb a szocializmus, annál szilárdabb a béke! A Szovjetunió növekvő hatalma és ereje, a szocialista tábor növekvő túl­súlya meggátolja az agresszív körö­ket egy új háború kirobbantásában. A Szovjetunió kommunista építésé­nek nagyvonalú programja, a szocia­lista építés tervei táborunk vala­mennyi országában döntő módon be­folyásolják a nemzetközi helyzetet és a háborúknak a nemzetek életéből való kiküszöbölésére irányulnak. A felszabadulás óta napjainkig el­telt egész időszak teljesen megerő­síti népünk ama történelmi elhatáro­zásának helyességét, hogy mindig rendületlenül a szocializmus és a béke oldalán álljon, hűen a proletár nemzetköziség eszméihez, szilárdan álljon a Szovjetunió oldalán, a szo­cializmus táborában. (Taps.) Törté­nelmi tapasztalataiból okulva népünk megértette, hogy csupán a Szovjet­unióhoz fűződő barátságban és test­véri szövetségben rejlik szabadsá­gunk és függetlenségünk záloga. A Szovjetunióval való testvéri együtt­működésünk biztosítja népünk boldog jelenét és nagy jövőjét. Nincs a vi­lágon olyan erő, amely letérít­hetné nemzeteinket arról az útról, melyre felszabadulásunk után 1945­ben léptünk, amelyért népünk a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben harcolt. (Taps.) Éljen a csehszlovák és a szovjet nép testvéri barátsága! (Viharos taps! Éljen a CSKP! Éljen a Szov­jetunió! ütemes ismétlése.) Éljen a Szovjetunió dicső Kommu­nista Pártja! (Viharos taps.) A csehek és szlovákok szilárd egy­ségében Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével hazánk szocialista építésének befejezéséért! (Viharos taps. A CSKP éltetése.) Éljen a szocialista Csehszlovák Köztársaság és dolgozó népe! (Viha­ros, hosszan tartó- taps. Éljenzés. A CSKP éltetése.) A Fehér-Kárpátok minden zuga, útkanyara, erdőszéle, hegycsú­csa, pataka emlékeztet valamire, a múltat idézi. Ezen a környékér, a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése előtt az illegális szervezkedés már évek óta folyt. Maidnem Két évig gyűjtötték a fegyvereket, felszere­lést. Végre 1944. augusztus 29-én kitört a felkelés és másnap meg­szólalt a Banská Bystrica-i rádióállo­más, felcsendült a „Mor ho" forradal­mi jelszó. Miloš Uher vasmunkás, aki elejétől foqva részt vett az ílle­qális szervezésben, kiosztotta a Nové Mesto nad Váhom-i kaszárnyából szerzett fegvvereket. Az első napok­ban már 300 harcos gyülekezett kö­réje. A második csoportot Nedve­gyev szovjet kapitány vezette. A né­met fasiszták túlerőben voltak, kitű­nően felfeqyverzett, gépesített csa­pattestekkel rendelkeztek. A parti­zánok ennek ellenére rajtaütéssze­rűén megtámadták a hitleristákat és a Hlinka-gárdistákat. Szlovákia vasúthálózata fontos közlekedési ideqrendszer volt a nácik keleti frontjára. A német hadseregek utánpótlását bonyolították le rajta. A szlovák-morva határvidéken ke­resztül vezető stratégiai vasút- és autóútvonalak állandó zavarása és el­pusztítása volt a fő célja az itt harcoló parizánoknak. Ti-tá-ti-tá, ti-tá, ti-ti-ti-tá. A távírógép érthető és tiszta hangon beszélt. A távírószalagon már napok óta a fasiszták részére különös és nyugtalanító hírek jelentek meg. „ ... Hava állomáson a második számú vágány felrobbantva. Közle­kedés lehetetlen. Dubnica nad Vé­hom-i állomás közelében nagyobb csoport partizánt jelentettek". Ha­sonló jelentések érkeztek Meléicéről, Stará Túráról, Ladecről. Hričovról, Belušáról, Mvjaváról, Zohorról, Po­važská Bystricáról. Harcokat jelen­tenek a vágányokon. Menetoszlopo­kat, gépkocsiszállítmányokat támad meg Miloš Uher csapata és a II. Sztálin-brigád többi partizáncsoport­ja. A Fehér-Kárpátokban s a Bratisla­va— Zilina-i vasútvonalon megélén­kült a partizántevékenység. A II. Sztálin partizánbrigád sok ellensé­ges egységet zúzott szét, rengeteg fegyvert zsákmányolt, sok gépko­csit, vonatszerelvényt pusztított el. A Stará Tura-i fő utcán van a ** Javorina-vidéki népi szövetke­zet irodája. Felkeressük régi ismerő­sünket, a szövetkezet egyik könyve­lőjét, Elena Kovárová eivtársnöt. Ti­zenöt évvel ezelőtt Elenka még 15 éves volt, s a Hlavina-településen lakott. Szüleinél, Stachoéknál tartot­ta a II. Sztálin partizándandár érte­kezleteit, nagy kemencéjükben sü­tötték a kenyeret. Az egész család részt vett a partizánmozgalomban. Elenka is gyűlölte a fasisztákat és minden munkát örömmel, lelkesen vállalt. Szerette a szovjet embere­ket... Elenka ma két egészséges fiúgyer­mek anyja, pártbizottsági tag, a nőbi­zottságban agilisan dolgozik, a Fa­sisztaellenes Harcosok Szövetsége he­lyi csoportjának aktív tagja. Felet­te szerény, nem akar kérkedni tet­teivel. Csak mások elbeszéléséből tudtam meg a részleteket. Ő és idő­sebb lánytestvére hordta a sebesül­teknek a Javorina alatti bunkerekbe a gyógyszereket s az élelmet. Iskola­táskájában Stará Túráról azonban gyakran lőszert és kézigránátokat is hozott. A németek kezében levő isko­lák megtámadása előtt pontosan fel­jegyezte a gépfegyverállásokat, az aknavetők számát. A támadás után őt küldték el a polgári iskolához, hogy tudja meg a nácik veszteségeit. Mindent pontosan és lelkiismeretesen teljesített. Ö és még egy leányka viselte gondját néhány szlovák parti­zánparancsnok gyermekének. Egyik irtványről a másikra hordták őket, egyik házból a másikba, hogy ne ke­rüljenek az ellenség kezére. Végül Elenkának is menekülnie kellett, mert gyanússá vált. Elenka gyakran járt a Nárcie-településre. Az ott lévő se­besült partizánoknak hordta az élel­miszereket. 1945. március 13-án volt náluk utoljára. Alig egy félórával ké­sőbb, hogy e-lhagyta e helyet, a fa­siszták körülvették az épületeket és az ottlevő partizánokat kegyetlenül megkínozták, s felgyújtották a há­zakat, az egész települést. A keskeny völgyben házak üszkös romjai feketéllenek. Néhány lépésre ettől a helytől emlékmű, áll mint egy óriási felkiáltójel. Tetején kőből fara'­gott kéz automatapisztolyt tart. A fe­kete márványtáblán többek között azt Kostelný bácsi. Martin apja ­szófukar szelíd ember volt. Gyakran mesélt az első világháborúban át­élt élményeiről. Felesége, akit csak „babkának" szólítottunk, „viselte a nadrágot", ő „dirigált" bennünket is. Ha pihenéskor rámkiáltott erős hangján: Imre, gyere megetetni a malacókat, készségesen felugrottam és teljesítettem parancsát. Igyekez­tem vele jóba lenni és ezzel viszo­nozni a vendéglátást, amelyet szí­vesen nyújtottak a partizánoknak. Babka már régen örök álmát alussza. Megelőzte őt galambszelíd férje és fia Pavel, aki akkor tért vissza éppen Németországból, ahová munkára szegődött. Néhány nap előtt ' vívták a partizánok egyik legnagyobb ütközetét Cetunán, ahol Miloš Uher is elesett. A fasiszták bosszút for­raltak veszteségeikért. 1945. március 3-án Hlavinára jöttek, hogy meg­büntessék a lakosságot. Besúgók tá­jékoztatták az SS-eket. A kegýetlen német parancsnok kitereltette a la­kosságot és lovát megtáncoltatva előttük a falhoz állította Kostelný bácsit és Pavol fiát. Parancsot adott kivégzésükre. Mindketten tarkólövés­től találva lerogytak, miközben fel­gyújtották a házat és Stachoék paj­táját. A beteg babkát a lángokból tudták csak kimenteni. Martin Kos­telný véletlenül Stará Túrán tartóz­kodott, másképpen őt sem kímélték volna. Ma Martin újból felépítette házát, férjhez adta lányait és borzalommal emlékezik vissza a véres események­re. Gyűlöli a háborút és ennek oko­zóit. Grek Imre ÜJ SZÖ 5 + '959 augusztus 30.

Next

/
Thumbnails
Contents