Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)
1959-08-29 / 239. szám, szombat
(A MEGFIATALODOTT BARDEJOV) HEGYES-VÖLGYES VIDÉK Kelet Apja valamikor kivándorolt tengeSzlovákia északi része, Bardejov kör- rentúlra, azóta sem látták szegényt, nyéke. Szép, de valamikor kegyet- mert ott halt meg, bányaszerencsétlen is volt, mert festői szépsége elle- lenség áldozata lett. Lővinger elvňére sem nyújtott megélhetést az itt társ, az egykori munkanélküli, most élő dolgozók számára. A nemzeti fel- mint szakmunkás dolgozik és ő is szabadítási harc, a Szlovák Nemzeti egyike volt azoknak, akik elsőként Felkelés, amelyben az itteni községek álltak át Ukrajna területén a szovlakossága aktivan kivette a részét, meghozta a maga gyümölcsét, az új, boldog életet. A felszabadulás után sorra gyulladtak ki a völgyek falvaiban az új korszakot jelző villanykörték és a járás hetvenhárom községe közül már hatvanban villanynyal világítanak. Ma a járás valamennyi községét autóbuszjáratok Icötik össze Bardejovval. Húsz új kultúrház, új iskolák, óvodák egész sora, hidak, utak épültek. A régi város is mintha megfiatalodott volna. Évszázados bástyái mellett ott látjuk az új lakótelepet, a város szívében pedig egy 500 nézőt befogadó kultúrház emelkedik a magasba. Az elmúlt években óvoda, 23 osztályos tizenegyéves iskola, üzletek és egész sor intézmény létesült, smost épül a 180 férőhelyes kórház, melyet jövőre adnak át rendeltetésének. Ha az egykori kivándorló ma meglátogatná ezt a várost, nem hinne szemének. A szabad élet éveiben felismerhetetlenné változott itt minden. A város szélén, a Duklaszoros felé vezető úton nagy kapacitású tejfeldolgozó üzem működik. Mellette a bútorgyártó szövetkezet épületei láthatók, odébb egy korszerű gyár magas, füstölgő keménye és többemeletes épülete tűnik szemünkbe. Ez az Augusztus 29. cipőüzem, amelyben tavaly előtt kezdték meg a' termelést és ma már több mint 900 cipőt gyártanak benne naponta. , Egyelőre még csak 1400 munkás dolprézik itt. Az új cipőüzem területén I jövőre már felépül a második termeI lő részleg is, ezenkívül kibővítik a kazánházat, felépítik a vegyianyagokat termelő részleget és az üzemi iparvágányt. Ennek megvalósítása mindössze egy év kérdése. S ekkor az új üzemben 3200 dolgozó nyer kereseti lehetőséget. Ez lesz KeletSzlovákia legnagyobb könnyűipari üzeme. AZ ÜJ LAKÓTELEP egyik kétszobás lakásában lakik családjával Jozef Lővinger, a cipőgyár dolgozója. jet partizánokhoz. Minszk környékén, Lipnyiki közelében került hozzájuk. Tizennégy hónapon keresztül harcolt a betolakodók ellen és állt bosszút gaztetteikért. Amikor idehaza a felkeléshez készültek, néhány társával ő is hazajött s Bardejov környékén harcolt tovább mint partizán. Két szovjet kitüntetése, az I. és II. fokú „Nagy Honvédő Háborúért" érem bizonyítja, hogy mint partizán a szovjet Az egykori Telgárt, melyet a fasiszta németek felgyújtottak, leromboltak, újból felépült. Megújhodott a falu, új nevet is kapott. Švermovónak hívják, a cseh nép hőse után, aki a szlovák hegyek közt adta életét a szabadságért. MEGKÜZDÖTTEKA SZABADSÁGÉRT Zuzanna Špirková, az üzem egyik legjobb dolgozója hazánk felszabadításáért. Lővinger elvtárssal együtt járjuk végig az új üzem egyes részlegeit s közben beszélgetünk. — Tudja, elvtárs, mennyi cipőt gyártunk majd a jövőben? Több mint húsz ezer párt naponta. Pedig a munkások ötvennégy százaléka nő, akik azelőtt csak odahaza tevékenykedtek, — mondja lelkesen s azt is elmondja, hogy rövidesen egy 800 személyes korszerű ebédlőt nyitnak meg és 300 ágyas internátust, ez idén 72 lakással, jövőre pedig 108 lakással bővül az új munkástelep. — Hányféle cipőt gyártanak? — Ez ideig tizennyolc félét; exportálunk Bulgáriába, Romániába, Lengyelországba és a Szovjetunióba. Az egyik közeli falucskából való munkásnő mellett megállunk. — Hogy megy a munka, Zsuzsi? — kérdi a tizenkilencéves Zuzanna Špirkovát. — Jól, Józsi bácsi, — válaszolja az kedvesen. Szabadság! Százezrek áldojták fel érted az életet, mil,iók vére és verit éke öntözte a drága anyaföldet, míg földön" és idehaza c l3 ötté l> meghoztad magaddal az új életet s elhintetted hősiesen harcolt a bold o9 jövő magvát, melyet az új, szabad élet ma már czárbaszökkentett s százmilliók élvezik bőséges gyümölcseidet... E milliók köz ütt él, dolgozik, formálja jövőjét a zvoleni járásban Ve lká Lúka népe is ... Nem nagy ez a falu, a sok-sok S2i.bad falu között úgy elvész, í-iint csöpp a tengerben, de a szabadságért, amiért élettel fizettek, vér folyt, meg küzdöttek e falu valamikori szegényei is.. . A küzdelem nem volt hiábavaló, a hozzátartozókért elfolyt könnyek már felszáradtak, behegednek a sebek, s él, fejlődik e kis falucska. Az új élettel új gazdasági forma köszöntött rájuk is. S hogy hogyan élnek az új élet nyújtotta lehetőségekkel, arról oldalakat lehetne írni. Oldaladat azért, mert a történelem arra készteti az embert, mutassa meg ország-világ előtt, hogy e falu lakói is részt vettek az élet-halál harcban, a rabság- és szabadság összecsapásában. És győztek, mert szabadság-akarásuk szembe tudott nézni a barbárokkal, a félelem helyett a bátorság jellemezte e falu lakóit, már akkor is, amikor még igen messze volt a szabadság. A vörös zászló, mely a szabadság törte meg e harcos falu lakóit, kiszimbólumaként már 1940. november tartottak, s addig, amíg fel nem 7-én fellobogot a faluban, erőt öntött ragyogott a szabadság csillaga és az emberekbe. Persze a fasiszták er- meg nem jelentek a szabadságot re vérszemet kaptak, s anélkül, hogy hozó hős szovjet s a baráti román valamit is rájuk bizonyítottak volna, katonák a faluban, sok borsot törtek elhurcolták Ján Bohušt, a szövetkezet mostani elnökét, édesapját és testvérét Zuzanát, s az ilavai fogházba zárták őket. E gaztettükkel sem tudták megtörni a falu lakóinak az új, a jobb, a szabad életbe vetett hitét, bár az élharcosokat hosszabb időre „elvonták" a mozgalom éléről. A párt illegalitásban folytatta az ellenállást, s amikor 1944. augusztus 30-án az éter hullámain eljutott ide is a Bansa fasiszták orra alá ... S az új élet? Hadd beszéljen erről Ján Bohuš, a szövetkezet elnöke. Munkában leptük meg őt. A versenyzés, a jó irányítás azonban „hozzásegített", hogy néhány órát az elnökkel tölthessek s elbeszélgethessek vele, most már nem a múltról, hanem a mai életről. Szerénysége szinte szófukarrá teszi szememben ezt az ötven év körüli, életében sokat próbált harcost, - Legjobb munkásnőnk, - mondja k a Bystrica-i rádióleadó felhívása és pedig, amint a faluban vélekednek büszkén, - az apját is ismerem, sző- harcba hívott a szabad Csehszlovávetkezetben dolgozik:. kiáért, egy emberként állt Velká LúTÜBB HASONLÓ BFSZÉLGETÉS fo'- k a népe is a harcosok oldalára, lyik le Lővinger elvtárs és az üzem A fasiszták elleni küzdelemben haregyes munkásnői között. Az egykori minc aktív harcos vett részt ebből az partizánt mindenki kedveli az üzem- alig 100 házat kitevő faluból, öten ben. Amikor búcsúra nyújtja jobbját, a következőket mondja: — Látja, nem volt hiábavaló a küzdelmünk, mert ez a harc a boldog élet kezdetét jelentette a hajdan elmaradt környék számára. Horváth Sándor — köztük Ján Bohuš, a szövetkezet elnöke is a partizánokhoz szegődve róla, igen barátságos ember, s ha kell, tud sokat beszélni is. S mégis, mielőtt a „tárgyra" tért volna, azt ajánlotta, nézzük meg előbb inkább a gazdaságot, beszéljünk a szövetkezeti tagokkal — mert ahogyan mondotta — minden ékes szónál többet ér, ha az újságíró két szeküzdött a fasiszták kegyetlenkedései mével is meggyőződik a valóságról, ellen. A hős harcosok közül kettőt, Michal Gigacot és Koloman Škriváňt hiába várták vissza hozzátartozóik, a fasiszták gyilkos golyói oltották ki életüket. De még ez sem s többek véleményéből alakulnak ki benne a falu új, mai életéről a benyomások ... El is indultunk a gazdasági udvarba. Itt a sok régi épületen kívül r////////////////////^^ a'*9 látni új istállókat. S az elnök ^ mintha észrevenné, hogy hiányolom i a korszerű, gépesített gazdasági épü§ . .... x A VIBÁGZÓ BÁNYÁVÁ RO„, j hajnala 1945. ^ megfeleltek, nem építettünk újat — n a napon fcö-fc mondja. — Költséges is lett volna, oícn n/í«-/i . í t . > -n i i ^ leteket, a fel nem tett kérdésre váfc laszol. TJandlován járva elsősorban az ** október 30-i nagy sztrájk ľéí évvel később, amikor a hitleris194Ô. nagy sztrájk részvevőit, tanúit kerestük. Á sztrájk a bányászok politikai akciója volt. Egyik leg- kezdődtek. Akkoriban az egész várost bátrabb résztvevője, Ignác Liéko elvtárs elárasztották röpcédulákkal, amelyek harcelmondja, hogy a bányászok bizony nem ba hívtak a náci tárnadók ellen. Handloadták be a derekukat, hiába küldött el- vá és Cigel között a kommunisták meglenük az ún. szlovák állam kormánya a rongálták a magasfeszültségű áramvezeA régi bányaváros új sztrájk elrtyomására kétszáz csendőrt, két század katonát, hat tankot és tíz páncélkocsit. Harcuk eredménnyel is járt: húszharminc százalékos béremelést értek el. — Igaz, még a jelemelt bér is meghalásra sok volt, életre meg kevés — jegyzi meg Liéko elvtárs s így folytatja: — De az állambiztonsági • központ nemsokára megkezdte a letartóztatásokat. ipari müvekben. Később elégett a transzformátor, a víz, valaki megrongálta a Prievidze fe lé vivő száz kilowattos áramveték árbobet mégsem tudnák a régivel, gépek nélkül előteremteni. Ezt tudják ők is, ezért határozták el, hogy a már meglevő korszerű sertésistállók mellé egy még korszerűbb, 100 férőhelyes szarvasmarhaistállót építenek. Őszre már elkészül, s újabb könnyítésről beszélhetnek majd a jószággondozók. Ebben az istállóban már a gépek végzik majd a munkák nehezebbjét... Emellett azonban van már néhány új épület is. A baromfitenyésztéshez nem találtak a régiek között megfelelőt, silógödröket sem látott az idegen ebben a faluban még 10 évvel ezelőtt... Él, lélegzik már a falu népe. A közös mindenkinek boldog jövőt biztosít, a szomszéd községekben is mindenki megtalálja a munkalehetőséget. S ez a jó! Jó azért, mert e falu lakói a régi világban saját bőrükön érezték, mit jelent a munkanélküliség. Tizenhat család menekült a nyomortól a tengeren túlra, hogy ott a honvágy állandó gyötrelmei, a számkivetettség kínlódásai közepette tengesse életét... Akik pedig itthon maradtak? Nehezen élt még az is, akinek a sors földet adott. A nagyobb gazdák tíz mázsát tudtak kihozni a föld hektárjából, a kisebbek, bár nagyobb szükségét érezték a többnek, alig nyolc mázsa gabonát tudtak kicsikarni egy-egy hektár földről. Ma, mintha a föld pólusai is szabadabban lélekzenének, mintha a talaj is tudná, hogy más itt az élet, mint régen! Szinte hihetetlennek tűnik, hogy e falu határa menynyivel bőkezűbb mostanában, ötvenhétben 35 mázsa árpát, 33 mázsa búzát adott hektárja. Az idén, bár sokat „elvett" a mostoha időjárás, így is 25 — 26 mázsát takarítanak be hektáronként... És az állattenyésztés? Már érintettük, mily kiváló sikereket értek el kiváltképpen a juhtenyésztésben, de éppoly haladást tudnak felmutatni a szövetkezet első éveitől kezdve a mai napig. Az ötvenhetes esztendő volt náluk a „fordulat" éve, hiszen akkor az álatti termékekből is igen sokat adtak az országnak. Az említett évben már 2160 liter évi tejhozamot értek el tehenenként. zánbrigád „Major" különítményének egyS Lúkán gazdálkodóktól is, s ezt a töb r A r é9' küzdőszellem, a harc nem kori székhelyén — Szlovákia legnagyobb § lankadt el a mai napig sem ebben bányája épül. (k)Wssssssssxsŕsssssssssssssssssssssssssssssswsssssssss^ a f ai ub an. Mert úgy, ahogy azokban ^ a nehéz időkben küzdöttek a szabadi ságért, ma ez a közös összefogásban, ^ az újért való mindennapos munkál^ kodásban jut kifejezésre. S ennek a ^ küzdelemnek is megvannak a maga § örömei. Meglelheti őket bárki az új $ házakban, a televíziókban, motorke^ rékpárokban ... Élni tud e falu népe ^ a szabadsággal. Élni tud, mert érzi, ^ hogy ha a köznek többet juttatnak, ^ ők maguk is jobban élnek. S hogy jól ^ élnek a szövetkezet tagjai, azt az is ^ bizonyítja, hogy három esztendeje ^ már 22 korona jut a közösből a mun^ kaegységekre... A harcokban meg ^ edzett falu megtanulta, mit jelent ^ az összefogás a nehéz időkben, de ^ azt is tudják, hogy az egész falu ^ összefogása nélkül még a szabadság ^ sem adna oly bőséges gyümölcsöt, ^ mint úgy, ahogy most élnek: az egész ^ falu kezdettől fogva azon az úton ^ halad, amelyben az összefogás ma is ^ győzedelmeskedik. S MÉRY FERENC ták orvul megtámadták a Szov- április 3-án virradt, ezen jetuniót, Handlován újabb letartóztatások szöntötték a lakosok az első vöröskato n 0 még kezdetben "még nem álltunk nát, aki meghozta a szabadságot. i rtnu anv a„ iaWlan Kprn hn n„ n alotAtéket, s ennek következtében néhány na- dúlni ezeket a korszerű, minden kénye-$ hogy az ezekben a régi épülepig szünetelt a munka a novákii vegyi- lemmel felszerelt új lakóházakat. A vá- § 0ii, 0i, r 0, 0tt äii atäii™im, ros főterén a hosszú sorban eff!/md s^ tekben elhelyezett állatállomány megmellett látható boltok olyan bőségben fcí-§ hozta-e a kívánt hasznot, de erre nálják az árut, hogy bátran versenyezS nem volt szükség, mert még az iroi í,r i,}) ň-.nl-1-nl A „ nrtfilrn^ rláhfln 37 plcfí ni 1 la n tá cm 57pmpmho hetnek a fővárosi áruházakkal. A portéka^ dában az első pillantásra szemembe cának alapjait, a bányában kisiklott egy el is kel: Hisz Handlován a bányászok ^ tűnt az a sok dicsérő oklevél, mely vonat, a nyugati részlegben tűz támadt ... A letartóztatott kommunisták már régen nem panaszkodnak az ala- ^ a f a] at (jísziti. csony bérek miatt. Ez Szlovákia legjobb ^ * " * - -- *•& '^x.ľ'ul hallgattak, és szabadlábon maradt elvtár- szénbányája. A felszabadulás óta két új S Persze a haladás, a gazdasági fejElsosorban a kommunistákat vittek el, JQŕf c« f nem jélemlHette meg a puszták nagy bányát tártak fel. s jelenleg Cigel % lődés esztendőről esztendőre többet egy éjszaka otvenharom embert. Stefan terrorj a_ község közelében - a felsőnyitrai partik kíván. Többet vár az ország a Velká Kušikot, Jakub Reichmannt, a Krč-test- A Szlovák Nemzeti Felkelésben a hand- zánbriaád ..Maior" különítménuének eau- $ r ,'ii/ín no^Híll^ri AWA1 le c = +r»h_ véreket, Schniereréket, Liéko Emíliát, Ur- lovai bányászok saját századukkal vetban Máriát. Rám is sor került.,. tek részt.
