Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-26 / 236. szám, szerda

A cseh nép és a Szlovák Nemzeti Felkelés A SZLOVÄK NEMZETI' FELKELÉS kitörése a cseh országrészekben széleskörű visszhangot keltett. A cseh nép a második világháború folyamán, nemzeti felszabadító harcában, a fasiszta Németország tomboló erőivel vívott nagy küzdelmében állandó figyelemmel kísérte a szlovákiai politikai fejleményeket is. Örömmel köszöntött minden hírt, amely beszámolt a szlovák nép fasisztaellenes harcáról és meggyőzően bizonyította, hogy az egységes Csehszlovák Köztársaság helyreállítása a szlovák nemzetnek is érdeke. Erről tanúskodtak a cseh és a szlovák partizánok közös hadműveletei, a külföldi csehszlovák hadseregbe jelentkező cseh és szlovák katonák. További bizonyítékokkal szolgáltak azok az értesülések, amelyek tájékoztatták a cseh népet a szlovákiai ellenállási harc helyzetéről, mindenekelőtt a kommunista párt vezette szlovákiai munkásosztály sztrájkakcióiról. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után azonban a cseh népen valóságaal lelkesedés lett úrrá. Nem voit család, nem volt helység, ahol ne vitatkoztak volna a legújabb szlovákiai fejleményekről, s ne vonták volna le azokat a következtetéseket, tanulságokat, amelyekkel a szlovákiai helyzet a cseh országrészek aktív ellenállási mozgalma számára szolgált. Nagy jelentőségű volt az a tény, hogy a szlovák nép maga kiáltotta ki a Csehszlovák Köztársaságot. A szlovák néptömegeknek ez a tette azoknak a tapasztalatoknak az eredménye volt, amelyeket a szlovák nép a cseh nemzettel közös államban való együttélése során szerzett. A második világháború során kiderült, hogy Csehszlovákia komoly akadály volt a hitlerista Németország világuralmi terveinek útjában — ezeknek a terveknek a részei voltak azok a kannibál törekvések, amelyek egész nemzetek megsemmisítését tűzték ki célul. A szlovák nép meggyőződött arról, hogy a Tiso —Tuka-féle rendszer nemcsak társadalmi és osztályérdekeit fenyegeti, hanem berlinbarát politikájával a szlovák nemzet kétféleképpen is segítette a harcoló Szlovákiát. Egyrészt a felkelő hadsereg és a partizánegységek soraiban, másrészt az ellenállási harc fokozásával Cseh- és Morvaország területén. A morva-szlovák határvidék a felkelés kitörésének percétől kezdve tanúja volt annak, hogy a cseh fasisztaellenes harcosok és partizánok csoportosan igyekeztek eljutni SzlQvákiába. Gyalog lépték át a határt, a mozdonyok széntartójában elrejtőzve, gépkocsikon, sőt kísérlet történt arra is, hogy repülőgéppel jussanak el a felkelés területére. A cseh országrészek irányából annyian lépték át a határt, hogy K. H. Frank utasítást adott a morva-szlovák határ lezárására és minden határátlépési kísérletet halálbüntetéssel sújtottak. A határt átlépő csehek mellett a felkelésbe bekapcsolódtak azok a csehek is, akik a totális mozgósítás következtében szlovákiai hadiipari üzemekben dolgoztak. Podbrezován egyenesen felhívást intéztek ily értelemben a cseh munkásokhoz. Banská Bystrica utcáin falragasz jelent meg, amely felszólította a cseheket, hogy jelentkezzenek a felkelő hadseregbe. A felkelésben részt vett csehekről megemlékeznek azok a szlovák községi krónikák is, amelyek megörökítették a felkelés harcait. CSEH PARTIZÁNOK neveivel találkozunk számos partizánegység tagjainak névsorában. Csehek küzdöttek a Pugacsov-különítményben, a „Szlávok Felszabadításáérť'-brigádban, a Jan Žižka-brigádban, a Kirov- és a Gottwald-egységben, a Ján Svermabrigádban, a „Győzelemért", „Halál a fasizmusra" és más alakulatokban. Becslések szerint a felkelésben kereken kétezer cseh nemzetiségű személy vett részt. Eqyes adatok _még ennél is többről beszélnek. Annyi biztos, hogy nem egyének akciójáról, hanem igazi tömegmozgalomról volt szó. A cseh antifasiszták részvételét a felkelés harcaiban a szlovák partizánok oldalán számos község története bizonyítja, amelyeken ezek a partiPartizánok harci akció előtt legsajátabb érdekeit is. A második világháború folyamán így született meg Szlovákiában az új csehszlovák állami egység gondolata, amely hivatott volt biztosítani a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságát. A csehszlovák állami egység mellett szóltak a munkásosztály érdekei is, mind a cseh országrészekben, mind Szlovákiában. A lényeg az volt, hogy a nemzeti demokratikus forradalom a munkásosztály hatalomátvételének új formájaként a köztársaság mindkét részében egyformán menjen végbe, s hogy a cseh és a szlovák nép forradalmi efői egymással együttműködve qyőztesen véghezvigyék e naqy, valóban történelmi jelentőségű változásokat. A Szlovák Nemzeti Felkelés Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harcának elválaszthatatlan részét képezi. Ezt bizonyítja az a nagy visszhang és hatás is, amelyet a szlovák nép harca keltett a cseh országrészekben, érvényesített az ottani helyzetre és viszonyokra, hisz a cseh orszáqrészekben a partizánmozgalom fejlődésének tárgyi feltételei sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint Szlovákiában. A „NEMZETI FELSZABADULÁSÉRT" titkos rádióadó, amelyet a CSKP moszkvai vezetősége irányított, már a Szlovák Nemzeti Felkelés első napjaiban ezeket mondta a felkelés jelentőségéről a köztársaság nyugati része számára: „A cseh országrészekben vívott harcunk szempontjából ez nagy megkönnyebbülést jelent és ugyanakkor jelentősen gyöngíti a megszállók erejét. Ugyanakkor erkölcsi lekötelezettséget jelent számunkra, hogy minden erőnkből és lehetőségeink szerint segítsük a szlovák szabadságharcosokat." A szavak nem maradtak csupán szavak. A cseh nép zánegységek áthaladtak. Ezeknek a falvaknak a lakossága hálásan emlékezik meg a cseh elvtársak harcáról. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a szlovák nemzethez intézett felhívásában ezt mondta: „Sok cseh hazafi élete kockáztatásával eljött hozzánk Szlovákiába, hogy velünk együtt harcoljanak közös célkitűzéseinkért a közös ellenség ellen." A csehek közvetlen részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben azonban a segítségnek csupán egyik formája volt. Itt nyilvánult meg a legszembetűnőbben a csehszlovák állami egység, a cseh és a szlovák nemzetnek a fasizmus vereségéhez fűződő együttes érdeke. A cseh nemzetnek ez a magatartása arról is tanúskodott, hogy támogatja a szlovák nemzet igazságos egyenjogúsági követeléseit. Fontos volt azonban, hogy a Szlovákiának nyújtott segítség ne szorítkozzék csupán a tulajdonképpeni felkelés területére. Arról volt szó, hogy a cseh országrészekben is széleskörű partizánmozgalom jöjjön létre, amely rákényszeríti a német hadvezetést, hogy újabb jelentős erőket kössön le és ezzel szétforgácsolja a németek háborús potenciálját. Ily értelemben vezette a cseh népet a kommunista párt is. Erről esett szó abban a táviratban is, amelyet K. H. Frank 1944. szeptember 3-án küldött Himlernek: „A visszhang a cseh lakosság körében igen nagyméretű. Meggyőződésem, hogy áz események veszedelmes méreteket öltenek, ha a szlovákiai • ázadást kellő erők bevetésével nem sikerül villámgvorsan elfojtanunk. Jómagam így látom a helyzetet a hozzám érkezett jelentések alapján, s az a véleménvem, hoav eav Percet sem szabad elvesztenünk." A német megszálló hatóságok annak érdekében, hogy a cseh országrészekben elfojtsák a partizánmozgalmat, további, a partizánok elleni harcra szánt rendőri egységeket helyeztek át Cseh- és Morvaország területére. Lezárták a szlovák-morva határt is, hogy megakadályozzák partizánegységek átszivárgäsát Szlovákiából Morvaországba. Ezek az intézkedések azonban már nem állíthatták meg a nemzeti felszabadító harc kibontakozását. A FELKELÉS KITÖRÉSEKOR a morvaországi partizánegységek elsősorban a közlekedési vonalak ellen indítottak szabotázsakciókat. Erről a tevékenységükről beszámoltak mind a felkelők lapjai, mind jelentéseikben a német biztonsági szervek. A partizántevékenység kiszélesedésének előfeltételei a cseh országrészekben mindenekelőtt annyiban javultak meg, hogy a szlovák nép felkelése bizonyos alapot jelentett, amelyre a cseh országrészekben működő partizánegységek is támaszkodhattak. Ezt jól tudta a német fasiszta hadvezetőség is, s ezért foganatosította a fentebb említett intézkedéseket. A cseh- és morvaországi partizánmozgalom kettős támogatást is kapott. Egész partizánegységeket irányítottak a cseh országrészekbe — olyan alakulatokat, amelyeket előzőleg Szlovákiában szerveztek meg. Például megemlítjük a Jan žižka-brigádot, amely fontos szerepet játszott a morvaországi ellenállási és partizán harci csoportok összefogásában. A partizánmozgalmat támogatta a szovjet partizánparancsnokság is, amely számos ejtőernyős csoportot küldött a cseh országrészekbe. Ezáltal elsősorban szervezetileg biztosították azokat a csoportokat, amelyek a fasisztaellenes harc során jöttek létre. A partizánmozgalom kibontakozása a cseh országrészekben bizonyos mértékben a rendelkezésre álló lőszer-, robbanóanyag- és fegyverkészletektől valamint a partizánmozgalmat szervező személyek jelenlététől függött. E feltételek teljesítése után a cseh- és morvaországi partizánmozgalom egyre erőteljesebben bontakozott ki. 1944 őszétől kezdve a partizánmozgalom határozottan fejlődésnek indult. Ez a fejlődés természetesen összefügg az általános nemzetközi, katonai és politikai helyzettel, a hitlerista Németország közeledő és elkerülhetetlen bukásával. Éreztette hatását a Szlovák Nemzeti Felkelés is. A csehországi partizánakciók mindenekelőtt a közlekedési vonalak ellen irányultak, hogy megzavarják a német hadvezetőség terveit, — a német parancsnokság ugyanis a cseh országrészeket hadműveleti területül akarta felhasználni. Ez a terület katonailag egyre nagyobb jelentőséget nyert, különösen 1945 tavaszán. Éppen ekkor érte el tetőfokát a partizánmozgalom is. Ez összefügg azzal is, hogy az ellenállási harc szervezőiként és jövendő néphatalmi szervekként tömegesen kezdték megalakítani a nemzeti bizottságokat. A cseh nép a kommunista párt vezetésével jelentős mértékben okult a szlovákiai tapasztalatokból is. 1945 tavaszán egyes vasútvonal-szakaszokon a mozdonyok elé szenes és nyitott vagonokat kapcsoltak, védekezésül az aknák ellen. Áprilisban a partizánmozgalom oly széles méreteket ölt, hogy joggal hasonlíthatjuk a Szlovákiában néhány nappal a felkelés előtt kialakult helyzethez. Mindennek törvényszerű következménye volt a cseh nép felkelése 1945 májusában. Mint tudjuk, ez a felkelés egybeforr Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadításával. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS fontos határkő Csehszlovákia népének nemzeti felszabadító harcában. Lényegében ekkor kezdődik a nemzeti felszabadító harc átnövése nemzeti és demokratikus forradalomba. A Szlovák Nemzeti Felkelés ezért fontos határkő a cseh és a szlovák nép nemzeti történetében, valamint a csehszlovákiai munkásosztály történetében. A felkelésnek ez a jellege természetesen fokozta jelentőségét Szlovákia határain túl is. Ezért talált a felkelés oly lelkesült visszhangra a cseh országrészekben. Kezdetét jelenti a cseh és a szlovák nemzet új viszonyának, amely nemcsak formális, hanem tényleges egyenjogúságon is alapul. E kérdés megoldása hallatlanul nagy jelentőségű volt a Csehszlovákia területén élő többi nemzetiség viszonyainak rendezésében is. A csehszlovákiai munkásosztály egysége volt az egyik előfeltétele annak, hogy létrejöjjön a népi demokratikus Csehszlovákia, amely a nemzetiségi kérdést a leninizmus forradalmi értelmezése alapján oldja meg. Ezért ünnepli a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját Csehszlovákia egész népe, Szlovákiában, Cseh- és Morvaországban egyaránt. JIŔI DOLEŽAL /Q K irály hegy alján A Királyhegy ormán tiiz ég, lángja lengő Ki rakta a tüzet? Sólyom tizenkettő. A

zon az őszön, amikor von Ribbentropp birodalmi külügyminiszter úr mérgesen mondta le megszokott vadászkirándulását a telgárti erdőkbe, a Királyhegy környékén jóval több volt a sólyom tizenkettőnél. Tulajdonképpen miért is maradt el a miniszter úr őszi vadászkirándulása? Ügy kezdődött, hogy ezek a legények (nagyszerű legények, mint a gyertyaszálak. nvomukban az erdőn csillag ténye A. Sz. Jegorov, a hös partizánparancsnok támad) egy augusztusi reggelen bevonultak a miniszter úr vadászkastélyába és magukkal vitték a vadászmesterét, bizonyos Vogl nevezetűt. Azt sem hallgathatjuk el, hogy nem sokat udvariaskodtak, nem sokat teketóriázták vele. Kevéssel utóbb, augusztus 25-én újból leereszkedtek a Királyhegy lejtóin, bevonultak Telgártba meg más Breznó környéki falvakba, s a házakra plakátokat ragasztottak: „Polgártársak! Eljött a fizetség napja' Minden férfi negyvenöt éves korig jelentkezzék önként a csehszlovák hadseregbe. Halál a német megszállókra!" Mikor este a favágók hazaérkeztek a munkából, az asszonyok fegyverrel, felszereléssel fogadták őket — a partizánokkal együtt mentek el érte a közeli breznói kaszárnyába. Mert hát mit mondana a férjük, ha éppen neki nem jutna katonai egy és más? Mire a favágók zendülésének, híre elérkezett Bratislavába és Berlinbe, a felső-garami falvak már fegyverben álltak. Az ellenség hátulról, Poprád felől támadt rájuk. Óriási túlerejével egymás után törte át a felkelő katonák agyonbombázott védelmi vonalait, bevonult Telgártba, s már-már az utolsó ugrásra készült, hogy hatalmába kerítse a felkelés szívét, Banská Bystricát. A katonai főparancsnokságon kitört a pánik. Colian tábornok a haját tépte: — Két nap alatt itt lehetnek a németek! Akié Telgárt, azé Banská Bystrica is. A partizán vezérkar Jegorov kapitányt hivatta. — Mit szólsz ehhez, Jegorov e'vtárs? — kérdezték töle. — Máris indulunk ellenük! — felelte Jegorov, akinek partizánosztaga néhányezer embert számlált. A telgárti frontra Rzseckij kapitányt küldték ötszáz partizánnal. Vele együtt indult el Banská Bystricáról a cseh Stanek százados is, hogy a tanácstalan Václav alezredestől átvegye a visszavonuló katonai csapatok parancsnokságát. Első rendelkezése ez volt: — A katonáknak adjatok meleg ételt, kenyeret és cigarettát. Aki megpróbál szökni, vagy visszavonulni, agyonlövöm! Svermovóban a Szlovák Nemzeti Felkelés hősei tisztelétére emlékmüvet állítottak. (Sz. G. felv.) S

zeptember 5-ikét írták. A Királyhegy alatt hollófekete szárnyát bontogatja az éjszaka. Csendjét semmi nesz nem zavarja. Telgárton nyugodtan és vélt biztonságban alszik egy egész ezrednyi SS-legény. Rzseckij kapitány kezét nyújtja Stanek századosnak: — Tehát pontosan ötkor, százados elvtárs. Egyszerre önök is, meg mi is. Pontban ötkor elszabadult a pokol Telgárt fölött. A németeknek még arra sem volt idejük, hogy észbekapjanak. Hatórás tüzelés után kezdték elhagyni állásaikat. Elsőnek Rzseckij kapitány partizánjai nyomultak be a faluba. Szörnyű kép fogadta őket: fe'gv"1tott házak, halott lakosok, akiknek már nem volt Idejük elmenekülni az ellenség elől — hét férfi, tizenkét asszony és két gyerek. A nyolcvanöt éves Michal Ambrozt egy égő házbél mentették ki. Az egyesült partizán- és katonai különítmény, amely Jánošík nevét vette fel, még nagyobb tűzzel, elszántsággal támadt, az ellenségre. Banská Bystrica ezen a napon állandó távbeszélő kapcsolatban volt a Jánosíkcsoporttal. Egész Szlovákia türelmetlenül várja a tőlük érkező híreket. Telgárt lángokban áll. Délutánra a németek felocsúdnak meglepetésükből, s ellentámadást kezdenek. Seregnyi repülőgép támogatja őket. Az előnyomuló partizánokat közvetlenül a falu előtt állítják meg. De a németek sem jutnak tovább Breznó, s onnét Banská Bystrica felé. Szeptember hetedikén már nyolcadik napja áll a harc Szlovákia-szerte. A hegyvidéki lakosság, a falujukból kiüldözött telgártiak részére megérkezik az első segélyszállítmány — egy vagon élelmiszer, meg egymillió korona. Szlovákia minden részéből küldik a parasztok a hős favágóknak, akik elvesztették otthonaikat, de megtartották becsületüket. M

ozdulatlanná merevedetten állt a front Telgárt előtt szeptember huszonkettedikéig. Ezen a napon mintha a végítélet szakadt volna rá a németekre. A Jánosík-osztag egységei minden irányból tüzet nyitottak rájuk. Az ellenség fejvesztetten menekült. Néhányan ott égtek azokban a házakban, amelyeket maguk gyújtottak fel — nem volt mér idejük kifutni a faluból. A Jánosík-osztag harcosai győztesen vonultak be az égő Telgárt romjai közé. A németeket visszaűzték Poprád • felé. De a fasiszták nem törődtek bele a veI Stanek kapitány reségbe. Kárpátukrajnából két hadosztályt vontak el és bevetették a telgárati fronton, más SS-egységekkel megerősítve. Július Bél, a,telgárti önkéntesek kapitánya jegyezte fel naplójában: „Szeptember 22töl október 22-ig éjjel-nappal, minden áldott nap harmincezer állig felfegyverzett német rohamozta az alig kétezer főnyi Jánosík-különítmény állásait. Összesen hatvanöt meddő támadást indítottak." A hegyek tövében büszkén álltak Telgárt romjai. És állt Banská Bystrica, talán október 28-án sem esett volna el, ha a németek a megszállt Magyarország felől nem indítanak támadást és nem veszélyeztetik déli irányból a telgárti záró állást. Elesett Telgárt, néhány nap múlva Banská Bystrica is. De a nép nem hajtott fejet. A Királyhegy lejtőjén újból fellobogtak a tüzek, a máglyák — tizenkét sólyom helyett ezer meg ezer harcra elszánt legény szította a lángot. A németek megszállták ugyan Telgártot, Ribbentropp miniszter úr mégsem jött el vadászni a vadban dús erdőbe. Hogyan is mert volna idejönni, hisz: Akire Jánošík egyszer kardot rántott, nem mentik meg többé császárok, királyok . ,i Egy füttyentésére tizenkét cső lángol, másik füttyszavára ezren állnak lábon, harmadik füttyszóra kardok siivőltése zúg a Garam mentén, sebes Vág völgyében; köröskörül visszhang e kiáltást zengi: „Ez a mi hazánk itt — ki úr itt, ha nem mi?!" Végre urak lettek a favágók szülőföldjükön, rengeteg erdőkön, zakatoló fűrésztelepeken. Felépült újból Telgárt is. Megújhodott a falu, új nevet is kapott: Švermovónak hívják, a cseh nép hőse után, aki a szlovák hegyek közt adta életét a szabadságért. De az új házakban a régi szellem tanyázik — telgárti szellem, Jánošík szelleme, kommunista szellem. A falu kommunistái — mint másutt is a Felső-Garam mentén — már a tőkés rendszer idején megnyerték a lakosok szívét. Már akkoriban, a harmincas években, amikor a Margecany— Červená skala vasútvonal épült, az urak szőrén élő krónikás fanyalogva jegyzi fel: — Amikor a vasútvonal épült, a községben szóra kaptak a kommunisták. . Szóra kaptak, gyökeret eresztettek. Negyvennégy megmutatta, hogy mélyre nyúló erős gyökeret. Suhog a fejsze a fák törzsére, csattan a visszhang a hegyek közt. Csilingel a csengő a bárányok nyakán, a zöld réten, a völgylejtőn legelő nyáj mind egy szálig a szövetkezeté. Az egykor istenhátamögötti vidéken is új élet sarjadt. Valóra válnak azok a szavak, amelyeket a község lakosai célkitűzésként írtak a felszabadulás után a falu krónikájába: Bilincset tört lélek szabad szárnyalása. Sötétség után új nap virradatja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! PAVEL VRANOVSKÝ ÜJ SZÖ 4 * 195

9' au-flusztus .11