Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-25 / 235. szám, kedd

Mielőtt elindulunk Brnóba Másfélmillió látogatót várnak • Mit láthatunk a szovjet pavilonban? • Műszaki konferenciák és szakmai viták • Értékes szervezési tapasztalatok Alig két hét múlva, szeptember 6-án #nyilnak meg az első brnói nemzetközi nagyvásár kapui. Mint ismeretes, a nagyvásár két hétig, szeptember 20-ig tart. Ennyi idő alatt másfélmillió látogatóra számít a nagyvásár rendezősége. A jegyelővétel eredményei — egy hét alatt 605 ezer belépőjegyet adtak el — azonban azt mutatják, hogy az ér­deklődés felülműi minden várakozást. Közel két- és félezer újságíró jelentette be részvételét (csak Bulgáriából 200). 52 ország 125 ezer négyzetméteren 65 ezer négyzetméter fedett és 60 ezer négyzetméter nyílt kiállítási tér­ségen harminc ország állít ki Brnó­ban. Mivel a nagyvásár szakosított — gépipari, műszaki jellege van — ki­váló lehetőség nyílik az egyforma rendeltetésű gyártmányok összeha­sonlítására. Egyik feladata le­gyen ipari szakembereinknek, hogy a nagyvásárön látottakat összehason­lítsák hazai gyártmányainkkal és eb­ből következtetéseket vonjanak le munkájuk számára. Ennek nagy je­lentősége' van éppen most, amikor iparunkban a legnagyobb műszaki színvonal eléréséért folyik a küzde­lem. Sok ezer látogató szempontjából fontos az a tény, hogy nagyvásárról, s nem kiállításról van szó, tehát olyan dolgokat állítanak ki, amelyeket már gyártanak az üzemek, amelyeket nemcsak bemutatni, hanem nagy mennyiségben eladni is lehet. Azért figyelmeztetünk erre, mert hazai ipa­runk számos közszükségleti cikkeket is kiállít, főleg televíziós készüléke­ket, mosógépeket, hűtőszekrényeket stb. ' Ki mutat be legtöbbet? A legnagyobb kiállító természete­sen a rendező Csehszlovákia. Hazán­kon kívül 14 állam saját pavilont rendez be. Közülük a legnagyobb be­mutatókat a Szovjetunió, Kína, Len­gyelország, az NDK, Svájc, Francia­ország, Anglia és az NSZK rendezi. Az NSZK egyes cégei még most, röviddel a vásár megnyitása előtt is heves küz­delmet folytatnak a rendezőségből egy-egy további négyzetméter kiál­lítási térségért — most igyekeznek behozni tavasszal tanúsított vonako­dásukat. Ä legjobbat Brnóba A hatalmas ládák, félig kicsoma­golt, vagy tisztogatás, csinosítás alatt álló kiállítási tárgyak között óvato­san robognak a nagy Tatra 111-es autódaruk. Itt emelvényre helyeznek egy gépet, amott „BRNO" címzésű ládákból emelik ki az alkatrészeket. A nagy zűrzavar közepette akadunk rá a nagyvásár legnyugodtabb embe­rére, Ivanov elvtársra, a szovjet pa­vilon ioazgatójára. Szívesen válaszol a kérdésekre. — Hát, szputnyikra ne számítsa­nak, azt nem hoztuk el. De érde­kesség azért akad bőven pavilonunk­ban. Itt a ponyva alatt áll a Csajka gépkocsi, amott a ZIL —111-es. Felemeljük a ponyvát, s elénk tárul a brüsszeli világkiállítás egyik szen­zációja, az elegáns, remekbe szabott karosszériájú Csajka. Kisebb társa a ZIL —111-es sem marad el mögöt­te szépségben. — A televíziós vevőkészülékek egész sorát mutatjuk be — folytatja Ivanov elvtárs. — Kiállítunk prog­ram-vezérlésű megmunkálógépeket, vasércbányászati felszerelést, kicsi és nagy traktorokat. És sok más dolgot, hosszú lenne azt felsorolni... Ivanov igazgató szavaihoz hozzá kell tenni azt, amit hazai szakembe­reinktől tudtunk meg: A Szovjetunió iparának legjobb termékeivel áll a brnói nagyvásár közönsége elé. Ez­zel közvetve kényszerítette a többi kiállítót is csakis legjobb gyártmá­nyaik bemutatására. A szovjet gyárt­mányok minősége mellett bizony nem lehetne csúfos lemaradás veszélye nélkül kiállítani. Igy segít a Szov­jetunió a nagyvásár magas műszaki színvonalának megteremtésében. Igy segít a világ kereskedelmi közvéle­ményének tudatába hozni az új nagy­vásár nevét, amelynek éppen azért, mert új, bizony szüksége is volt erre. Értékes tapasztalatok Bizonyára furcsának tűnik, hogy még a megnyitás előtt tapasztaltak­ról beszélünk. Pedig nem tévedés ez. Valóban értékes tapasztalatokat szerezhetünk itt már most. Az épí­tőmunka, útépítés, a nagyvásárra ké­szülő alkatrészek, gépek előállítása terén, a munkaszervezés, politikai nevelőmunka — mindezen területek­ről a lehető legjobb tapasztalatokat szerzi a nyüzsgő kiállítási térség lá­togatója most, rövid idővel a meg­nyitás előtt. Szó sincs hajrámunká­r^l. Minden problémát, amely az épí­tés folyamán felvetődik, azonnal a helyszínen, a dolgozók javaslatai alapján, a legoperatívabb módszer­rel megoldanak. Kiválóan dolgozik a rendezőmunkások pártszervezete. A pártszervezet munkáját itt a ki­állítási térségen az operatív rugal­masság jellemzi. Egyetlen munka jobb megszervezése, egy-egy határ­idő lerövidítése érdekében tett mun­kajavaslat sem kerüli el a párt­szervezet figyelmét, azonnal szorgal­mazza a vezetőségnél a javaslat meg­valósítását. A nagyvásárra készülő kiállítási tárgyak gyártói is nagy lelkesedés­sel vesznek részt a munkában. Bri­gádokat alkottak, munkaversenyt szerveztek a kiállításra kerülő gyárt­mányok minél jobb és gyorsabb el­készítésére. Az üzemekben bizonyára értékelni fogják ezt az eredményes versenyt és levonják belőle a ta­nulságot a jövőre nézve. Nemcsak kiállítási tárgyak lesznek a nagyvásáron Mi lehet még egy nagyvásáron? — kérdezhetnénk. Bizony lehet. Mert a nagyvásár nemcsak kereskedelmi cé­lokat követ, hanem számít a tapasz­talatcserére, a műszaki továbbképzés propagálására, a műszaki ismeretek terjesztésére is. Ezért számos elő­adást, szakmai vitát, tudományos eszmecserét rendeznek. Mezőgazda­sági dolgozóink számára is bőven található a szakmai előadások kere­tében érdekes műsor. Szeptember 13-án például az NSZK-beli BAAS vállalat szakemberei a mezőgazdaság ésszerűsítéséről és gépesítéséről tar­tanak előadást, ugyanaznap a prágai mezőgazdasági gépek kísérleti inté­zetének mérnöke tart előadást a komplex gépesítésről a mezőgazda­ságban. 10-én a Královo Pole-i Gép­gyárban megrendezik az újítók nap­ját, számos filmelőadást rendeznek a kiállítási térségen stb. Konferenciák lesznek a legkülönfélébb szakmai kérdésekről, többek között a szivaty­tyúberendezések alkalmazásáról a mezőgazdaságban. A brnói nagyvásár tehát mindenki számára tartogat valami érdekeset. Nem vitás, hogy az érdeklődés ha­talmas. A rendezőség ezért figyel­meztet, hogy a belépőjegyeket le­hetőleg elővételben szerezzék meg a látogatók, merťícfy jobbah 1-irányít­ható a látogatottság, nehogy egy nap a látogatók száma túlhaladja a be­fogadóképességet, máskor meg ki­használatlanok maradnának egyes közlekedési eszközök. V. G. AZ ÚJ SZO JÓL FIZET A TERMÉS A királyhelmeci vasútállomásról széles betonút vezet a város felé. Az autóbu­szok azonban csak kerülő úton közleked­hetnek. Ötszáz méternyi hosszú útsza­kaszon szünetel a forgalom. A Aerbenyí­ki szövetkezet búzája szárad rajta. Fürge asszonykezek, iskoláskezek forgatják a kenyérmagot. A kötelező beadást már rég teljesítette a szövetkezet, sőt még ter­ven felül is adott az államnak. — Van miből adni — mondja büszkén Szabó János, a szövetkezet elnöke. — Amennyi gabonát már kicsépeltünk, abból telne mindenre. Nagyon jól fizet a gabona az idén. Még a legöregebb emberek is azt mondják, hogy ilyen termés még nem volt a perbenyíki határban. Gaboná­ból elértük a tervezett hektárhozamot, búzából előreláthatólag elérjük a 28 má­zsát. A vetőmagot biztosítottuk. Most már osztjuk a tagok félévi járandóságát. Az útra pedig egyre érkezik a búza, melyet aztán szárítanak, tisztítanak, zsá­kolnak. Kázsmér István, az egyik fiatal szövetkezeti tag hordja traktorával a kombájntól a búzát. SZABADSÁGUKAT AZ EFSZ TARLÓJÁN TÖLTIK A perbenyíki szövetkezet már a múlt évben is szép eredményeket ért el az ál­lattenyésztésben és a növénytermesztés­ben egyaránt. Szilárdult a munkafegye­lem. A tagok kezdték megérteni, hogy övék a szövetkezet. Ezután még jobb eredmények születtek a közös gazdálko­dásban. A gabona betakarításában a szö­vetkezet minden tagja szorgoskodott. Az aratásban az üzemi munkások is segí­tenek, akik szabadságukat az EFSZ tar­lóján töltik. Ilyenek Estefán József, Kosz­tyú János, Leskó Gyula, Tóth János, Hor­nyácsek Ádám és Kuchta György. Búg a cséplőgép, telnek a zsákok, nö­vekszik a kazal. A langyos szélben meg­lebben Eszenyi Erzsébet és Kovács Mag­da pettyes szoknyája. Arcuk piros, de mosolygós. Ügyesen adogatják a kévéket az etetőnek. Nincs megállás, sürgeti őket az idő. Kanda Miklós dicséri is őket, hogy milyen fáradhatatlanul, szorgalmasan dolgoznak. Távolabb a kombájnokkal learatott bú­za szalmáját kazalozzák. Itt már az idő­sebbeket találjuk. Pócsik József, Szuhai István és Tóth J. István fáradhatatlanul dolgoznak. — Elégedett vagyok a szövetkezettel ­mondja Pócsik József, s közben kalap­járól leveri a port. MÉG JOBB MUNKÁT A JÖVŐBEN..; Amióta Szabó János átvette a szövet­kezet irányítását, nagy fellendülés tapasz­talható. A falu népe már megtalálta a helyes utat, de azért több segítségre van szüksége a helyi funkcionáriusok részé­ről. Egyes csoportokban a munkafegyelmet is meg kell javítani. Nagyon helytelen sz, hogy aratás és cséplés idején nem használnak ki e'éggfi minden órát, hi­szen ez a legfőbb idénymunka. Tith Gyula, Perbenyík Megérdemlik a dicséretet A zalabal szövetkezet gabonáját már több mint három hete két cséplőgép csépeli. Még egypár nap és végeznek a csépléssel. Ottjártamkor elmentem az egyik cséplő­géphez. Mondhatom, ugyancsak elcsodálkoz­tam. amikor láttam, hogy a cséplőgépnél nők dolgoznak. Csupán a 70 év körüli Pász­tor János bácsi rakta a kazlat, mellette két asszony, Bertók Elvira és Méry Anna. majd egy tizenhét év körüli fiú, Pál Ele­mér szorgoskodott. A cséplőgépet is nő etette, Kormosi Irén, a kéve vágója Hasz­nos Erzsébet volt. A pelyvát a gép alól csupán egy személy húzta, néha-néha Kul­csár István gépész vagy a kéveadogató se­gített. A gépész egyébként a zsákoknál is segített. Még a traktor pótkocsijára is asszony adogatta fel a kévét, Kulcsár Ir­ma személyében. Az egyik kéveadogató fiú Lányi László volt. Azt mondhatom ezekután, hogy ennél a cséplőgépnél a gépészen kívül férfiember nem dolgozott. Mégis 7 vagon gabonát csé­peltek ki ezzel a 44 mázsás teljesítményű kis cséplőgéppel. Mikor megállnak uzsonnázni, megkérde­zem az asszonyoktól, hogyan bírják három hete ezt a nehéz munkát a cséplőgépnél, mindössze hatan, heten. Erre az etetönő felel. — Mi akartuk, hogy a kis gép is dol­gozzon, ha nem is vagyunk hozzá elegen. Egymást kisegítve, közös erővel leküzdjük a nehézségeket. Habár a faluban vannak olyan szövetkezetesek, akik eljöhetnének a cséplőgéphez, mégsem jönnek. De ha papri­ka- vagy paradicsomszedés van, oda nagyon sietnek. Az asszonyok jó munkájukért joggal megérdemlik a dicséretet. Bálint Emő, Zalaka Befejezték a cséplést A szolnocskai EFSZ-ben az elmúlt hét elején elvégezték a cséplést. Naponta 90— 110 mázsát csépeltek. A cséplésben a szövetkezeti tagságon kí­vül részt vettek a CSISZ-tagok is, valamint az iparban és erdészetben dolgozó munká­sok. A cséplőgépnél naponta ott láthattuk Juhász Miklós igazgató-tanítót, Csorna Ta­más és Geri Lajos csernői munkásokat, Csorna János és Gerényi János erdei mun­kásokat és másokat. Az aratás és cséplés sikeres bevégzé­se alkalmával a szövetkezet vezetősége két­napos kirándulást tervez a Magas-Tátrába. Tomi Anna, Szolnocska Élenjárók A csiliznyáradi szövetkezetben a nyári munkák elvégzése után arató­bált rendeztek. A bált augusztus 15-én tartották meg a helyi kultúr­házban. Sebő Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke rövid beszámolójában elmond­ta, hogy a szövetkezet tagsága lel­kes, odaadó munkát végzett s így a szövetkezet a járásban az első helyre került a begyűjtéssel. Utána a helyi ifjúsági szervezet tagjai szórakoztatták az egybegyűl­teket. Wimmer Zoltán, Csiliznyárad Látogatás egy napközi otthonban Borús délután van, amikor Pozsony ­püspökin a napközi otthonba benyi­tok. Komolyareú fehérkötényes asz­szonyt pillantok meg először, a sza­kácsnőt. Ö igazít útba, amikor a nap­közi otthon vezetője iránt érdeklődöm. A sokablakú villa egyik emeleti szo­bájában találom meg Berosnét. Töré­keny szőke fiatalasszony, mentegető­zésemre, kedvesen hellyel kínál és az­után igen készségesen adja a felvilá­gosítást: — Tudja, itt mindig sok a munka­Hátán vagyunk mindössze: három nő­vér, egy szakácsnő, egy takarítónő és én. A nővérek váltakozva vannak szolgálatban. Az adminisztrációs teen­dőkre leggyakrabban olyankor szorí­tok magamnak időt, amikor a kicsik alusznak, majd órájára pillanatva foly­tatja — most már minden pillanat­ban felébredhetnek a gyerekek. Ha kí­vánja, megnézhetjük őket. Az emeleten tiszta, világos szobák­ban, fehér ágyacskájukban feküsznek a legkisebbek. Már csak egy-kettő al­szik, a többi forgolódik, vagy nyugod­tan nézdegél. Berosné mindegyiken igazít valamit — ügyesen, könnyedén. Nevükön szílótja a csöppségeket, rá­juk mosolyog, s közben telem sem szakítja meg a beszélgetést. Megtu­dom, hogy rövidesen huszonöt kisgyer­mek betölti a napközi otthon teljes létszámát, s közülük tizenöten egész heti bennlakók lesznek. Püspöki hét­ezer főt meghaladó lakosságára gon­dolok, s kevésnek tűnik nekem ez a szám. Kísérőm azonban figyelmeztet arra, hogy nem is olyan kevés ez, ha meggondoljuk falun a legtöbb helyen ott a nagymama, aki helyettesíti a fiatal dolgozó anyát. Érdekel, kinek a gyermekei vannak itt és mennyit fizetnek értük a szü­lök. A front mögött Á front mögött címmel szlovák nyelvű 3 felvonásos színdarabot tanulnak a Pred­ná Hora-i szanatórium betegei, mellyel au­gusztus 29-én. a Szlovák Nemzeti Felke­lés évfordulójának ünnepére készülnek, hogy méltón emlékeztessék a nézőket au­gusztus 29-re és a háború borzalmaira, a hős partizánok halálmegvető bátorságára a fasizmus elleni harcban! Emlékezzen mindenki, mit éltek át a ke­gyetlenül legyilkolt férfiak, asszonyok és gyerekek. A fronton harcoló katonák', a koncentrációs táborok halálra kínzott fog­lyai, a férjüket, fiúkat hazaváró síró asszonyok. Áz . apjukat elvesztett éhező gyermekek ezrei és' mindazok, akik a vérükkel nzétték azért .hogy ne­künk szebb és boldogabb jövőnk legyen! Emlékezzünk rájuk ... és — soha többé háborút! Ternoczky József, Pr. Hora. Kulturális fi Vietor Eftimiu „Az ember, aki látta a halált" című színdarabját nemrég könyv­alakban adták ki Prágában. Cseh nyelvre Ion Sečareanu és Carrel Patiha fordították. New Yorkban A1 Capone életéről szóló filmet mutattak be. A valamikor rettegett gangszter mint „elbűvölő gyilkos", költé­szetért és képzőművészetért rajongó szép­lélek jelenik meg a filmen. * A Szovjetunióban dokumentumfilm-soro­zat készül, amelynek egyik fő témája az automatizálás. A filmek nemcsak az eddig elért eredményeket, hanem a jövő fejlődé­sének távlatait is ismertetik. „Lenin nyomában", ez a cl,ne Wladimlr Zazrewski lengyel festő drezdai kiállításá­nak. A művész londoni, párizsi, leningrádi, berlini városrészeket és tájakat mutat be, csupa olyan részleteket, ahol Lenin élt és dolgozott. • Július Fučíkról új könyv jelent meg M. Gregor tollából — címe:. A boldogságért éltem. A mű a Gestapo irattárában talált kiadatlan okmányokat, a Fučlk-per vádira­tát és a vizsgáját egész anyagát is közli. Ä Nemzetközi Dachaui Bizottság kez­deményezésére és a bajor kormány támo­gatásával a haláltábor egyik volt barak­jábaji nemzetközi könyvtárat létesítenek. Ebben összegyűjtik mindazt, amit ebben vagy erről a koncentrációs táborról ír­tak: könyveket, brosúrákat, újságcikke­ket, a foglyok naplóit, bizalmas jelenté­seket, a foglyokon végzett „tudományos kísérletek" leleteit, leveleket és statisz­tikákat. Az új könyvtár a fasiszta bar­barizmus történelmi dokumentumainak je­lentős központja lesz. E napokban immár harmadik cseh for­dításban jelent meg Mikszáth Kálmán regénye: a Szent Péter esernyője. A re­gényt már röviddel a megjelenése után lefordították cseh, német és román nyelvre. Angliában néhány hónap alatt nyolc kiadást ért el. Eddig 17 nyelvre, legutóbb kínaira fordították le a nép­szerű regényt. A regény új cseh for­dítója L. Hradský. — Földművesszövetkezeti dolgozó nők, üzleti alkalmazottak, bratislavai üzemekben, hivatalokba bejáró asszo­nyok gyermekeiről gondoskodunk kapom a váSaszt. — A díj igazán cse­kély. A szülök — az apa és anya — havi keresetét vesszük alapul, így a mindennap bejáró kicsikért pl. 60 fil­lért, 1 koronát, .. .a heti otthonban 1,60—3 koronát fizetnek egy napra. Közben már leértünk a földszintre, amelynek padlója, akárcsak a szobáké és a lépcsőké, ragyog a tisztaságtól. Benyitunk egy fehér ajtón, amely mö­gött hallgatagon, álmos szemmel néz­nek ránk a nagyobbak: a harmadik évükhöz közeljáró kisfiúk és kislá­nyok. Most ébredtek föl, kezükben tartják cipöcskéjüket, ruhájukat és várják a nővér fürge kezének segítsé­gét. Berosné is hozzálát a cip.őfűzés­hez, ruhagomboláshoz. Alighogy á ke­rek, fehér asztalokhoz vezetik a ki­csinyeket, az ajtóban nagy tálcával a karján megjelenik a szakácsnő. Mintha csak ez az ajtónyílás kellett volna ahhoz, hogy az álomtündér végérvé­nyesen kisurranjon a szobából: egy­szerre verődnek a kis tenyerek eau­máshoz, s nyílnak az ajkak örömkiál­tásra. S míg egyesek egészen önállóan, mások pedig a nővér nógatásával fo­gyasztják a vajaskenyeret és kávét, a gyerekek egészsége felől kérdezőskö­döm. — Minden héten megnézi őket a gyermekorvos — közli velem Berosné. — Eddig még nem volt betegünk. Izgatottan várom az uzsonna végét. Valahonnan — gondolom — nyilván ezekből a fehér szekrénykékből a fal mellett előkerülnek majd a játékok, amelyek a csodák világát jelentik az ilyen kis emberkék szemében. Akkor lesz még csak ujongás! Evés után, míg a kicsik kötelesség­tudóan sorakoznak a mosdóknál, kö­rülnézek a konyhában. Barack vár itt kosarakban — délelőtt szedték a kert­ben —, hogy elrakják télire a kis lakóknak. Azután sietek vissza a gyermekek­hez és játékaikhoz. De csak egy vi­harvert babakocsit pillantok meg, egy kisfiú szaladgál vele. És a sarokban ketten egy faparipa fölött vitatkoznak. — Több játékuk nincs? — fordulok csalódottan Berosnéhoz. - O, nemcsak játékok, a berende­zéshez is hiányzik még több minden. Nemrég felújítottuk és átfestettük az egész • házat, s elkelt a pénzünk. De nagyon örülünk a célszerű átépítés­nek és a tisztaságnak — mondja a vezetőnő, és olyan büszke boldogság­gal néz körül, hogy az ember megérti: igazuk van, ha egyelőre lemondtak a játékok beszerzéséről. — Megígérték — folytatja a vezető­nő —, hogy most kapunk több pénzt, s akkor a jövő héten már vehetünk új játékokat is az elkallódott és tönkre­ment régiek helyébe, — fűzi hozzá Berosné s rámmosolyog, ami-.t ott áll a körülötte forgó lármás kis társaság közepette, figyelve, hogy eligazítsa a játék közben nem mindig pajtáskodó kicsik ügyes-bajos dolgát — határo­zottan, de szeretettel, amelyről minden szava és mozdulata tanúskodik. Jóleső derűs hangulatban lépek ki a zsibongó gyerekek otthonából a bo­rús késő délutánba. Arra gondolok, hogy a nemsokára gyermekeikért ér­kező szülőket nyugalommal, megelé­gedéssel töltheti el annak a tudata, hogy míg ók munkájukat végzik, ki­csinyeiket szeretettel gondozzák a napközi otthonban. F. V. 6 g §A munkáshatalom] S g Lerázták régen már a láncot keletnek dicső fiai S s megszüntetvén a szolgaságot ?> jöttek világot váltani. • H ä ^Megváltani munkást, parasztot — \ jsszlovákot, lengyelt és magyart; y A nép nevében vívni harcot gazért, amit a nép akart. ^Szabadságunkért síkraszálltak ;?és rombadőltek börtönök, letűntek rémek, sötét árnyak >a Duna két partja fölött. Téli viharban hozták nékünk 5a rügyet fakasztó tavaszt, £jígy lett valóság, mit reméltünk Ha hosszú elnyomás alatt: gBéke, barátság szent jegyében Ptestvér, testvérnek nyújt kezet ­•pörös csillag ragyog az égen ňPrága és Budapest felett. Ö íjNincs többé úri „dínom-dánom".í ŐA munka immár nem úri vagyon.1 Dalunk zeng vígan száz határon: ÍJÉI jen a győztes munkáshatalom!j­§ TUGÄRI FERENCI; 3 $ ÜJ SZÖ 25 * 1959' au-flusztus .11

Next

/
Thumbnails
Contents