Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-21 / 231. szám, péntek

H r\ Q i h si r p n Ir n ynmáni

ti

ö pártmunka szorosan összefügg 11UM Ildi LUK Il y (Jllldll a gazdasági eredményekkel A szakaszparancsnok Szépnövésű, szőke, negyvenen felüli férfival ülök szemben a füleki fogyasztási szövetkezet irodájának ígyik kopottas íróasztalánál. Jozef Jánoska a neve. A községben mindenki ismeri, tiszteli. Hárman voltak testvérek, s amikor elhangzott a fegyverbe hívó szó, egyik sem habozott. Hárman voltak s az ország ráróni különböző részén harcoltak az ellenséggel. Pavel egy egész alakulatnak volt a parancsnoka, Ján szervezte a mozgalmat, Jozef szakaszával egy pillanatra sem hagyta nyugton az ellenséget. Jozef a kopottas íróasztalra támaszkodva emlékezik. Gondolatait rendezgeti mint 15 évvel ezelőtt szakaszát, amikor a Garam felső folyásánál parancsot kapott. A parancs rövid volt. A falut németek tartják megszállva. A partizánok a többit már maguktól is ki tudták találni. A faluhoz vezető szerpentinutat gé-' pesített, nehéz fegyverekkel ellátott gyalogság védte. A partizánok fegyvere géppisztoly és gránát volt s még valami, amivel az ellenség nem rendelkezett, és ami legtöbbet ért: a nép bizalma. Virradattól folyt az ütközet, s mármár úgy látszott, hogy a többszörös túlerővel szemben kénytelen meghátrálni a hős, kis csapat. Két fiatal partizán, akiknek ez az ütközet volt — Mindig szeretettel gondolok arra a német asszonykára, — fejezi be emlékezését a volt partizánszakasz parancsnoka. - Ő is németül beszélt, mégis a miénk volt, német volt, de nem fasiszta ... A parancsot teljesítették Vyhne környékén állomásozott a partizánosztag. A hajnali órákban a zászlóaljparancsnok küldönce ébresztette jel Bandúr József szakaszparancsnokot. A szálfatermetű ragyolci bányászon nyoma sem látszott az előző napi csatározásoknak. Felugrott kemény fekhelyéről s máris indult a parancsnoki „bunker" irányába. A parancsnok pillanatokig szemlélte a partizánt, aztán az asztalon lévő térképre mutatott: — Szakaszparancsnok! Látja ezt a hidat? Bandúr József a térkép fölé hajolt. — Igen, parancsnok elvtárs. A híd Žarnovica előtt van. A főutat szeli ketté. — E híd sorsát magára bízom! Alső-Kálosa a tornaijai járásban Bandúr József a parancshoz híven je- J egész-szövetkezeti község. A magánlentést tett felettesének az eredményről.*' gazdaságot már régen felszámolták, Következő este már két raj indult >. de a járás élenjáró szövetkezetei Žarnovica a'.á. A szükséges fegyvereken >' közé még nem kerültek. Az EFSZ kívül 200 kiló ekrazitot is vittek ma- ,! 596 hektáron terül el, s ebből 400 gukkal. Hatalmas gyűrűt vontak a híd 1 hektár a szántóföld. — A tagság körül. Halkan, még lélegzetüket is visz- J létszáma is kielégítő, -— mondja Horszatartva lépésről-lépésre közeledtek a híd felé. Már tisztán látták a hevenyészett fedezék mellett lapuló őrt. Most következett a legizgalmasabb pillanat. Az őrt kellett csendben elnémítani. Erre a feladatra a csapat egyetlen francia nemzetiségű partizánja vállalkozott. Hosszú, lélekzetelállitó pillanatok következtek, míg végre elhangzott a halk csattanás, mely szinte belevesztett a Garam zúgásába. A német őr el volt „némítva". Tíz perc sem telt bele, amikor pokoli robbanás rázta meg a völgyet. Magas váth elvtárs, a szövetkezet elnöke, — csupán az a baj, hogy nagyobb része már öreg é;s így kevés az aktív munkaerő. Ami az állam iránti kötelezettségüket illeti, a beadást határidőn belül, 100 százalékra teljesítették. Amikor azonban az évi gazdasági eredményekről érdeklődünk, a szövetkezet elnöke, valamint Varga elvtárs, a könyvelő, szomorúan állapítják meg. hogy nagyon alacsonyak a hektárho> ^ zamok, annak ellenére, hogy az időlángoszlop tört a sötétszürke ég felé. i járás az idén igen kedvező volt a A parancsot teljesítették. J növénytermesztésre. Megközelítőleg A németek igen rossz néven vehet- ? sem értek el olyan eredményeket, ték Bandúr Józsefek munkáját, mert a J mint a közelükben levő alsó-valyi környéket éjjel-nappal tüz alatt tartót- * EFSZ, pedig a föld minősége teljesen ták. Az út azonban el volt vágva, saj megegyezik az övékkel. Az volt a hihurok szorult a megrémült nácik körül.$ ba, hogy a föld megmunkálását nem * végezték el agrotechnikai határidőre, és a munka minősége sem volt kielégítő. Azonkívül nem használtak megfelelően csíraképes vetőmagot, Véres karácsony Bandúr József, amikor parancsnoka a ragyolci bányászok után érdeklődött, nem tudott határozott választ adni, nem tudta, hogy édesapja és két öccse szintén fegyvert fogtak a szabadságért. Azt sem tudta, hogy karácsony éjszakáján véres ütközetet vívtak Abroncspusztán a'németekkel. E kegyetlen összecsapásban tizenhárom partizán vesztette életét. S közöttük volt Bandúr Arpád, a garammenti partizánszakasz parancsnokának testvéröccse is. úgyhogy tavasszal csak alávetéssel tudták úgy-ahogy orvosolni a bajt. — Mindez — mondják — a régi vezetőség bűne, a volt elnöké és az agronómusé, akik nem fordítottak kellő gondot ezen fontos munkák elvégzésére. Ezek az állítások azonban nem állják meg teljesen a helyüket. Sok mindent elkerülhettek volna, ha nem feledkeznek meg egy nagyon fontos tényről, mégpedig a párt vezető szerepének a községben való érvényesítéséről. Ezen a ponton fog eldőlni, hogy a jövőben az alsó kálosai elvA történtek színhelyén a véres har- } társak meg tudják-e javítani a gazmár csak a piros csillaggal J ^a , , * vetkezetek soraba kerulnek-e. cokról díszített fejfa beszél, a sírban magyarok, szlovákok, partizánok feküszdasági munkát és az élenjáró szöaz első tűzpróbája, látva a helyzet A felső-Garam vidékén bátran harcoltak a partizánok- hösök sí

rj

a föl

é hatalmas emlékmüNézzük csak meg közelebbről az . , ^ eddigi helyzetet. A pártszervezet nem nek. A puszta szlovák asszonya! hor- * ülésezett rc

ndszeresen, üléseiken danak rájuk virágot, a ragyolciak pe- * ne

m tárgyalták meg a gazdasági kérdig most a hősi harcok 15. évfordu- J déseket, sem pedig a község ügyeslójának évében a szabadságért elesett J bajos dolgait. Nagyon keveset töveszélyességét, a közeli falu felé iparkodott. A parancsnok azt hitte, szökni próbálnak, de rövidesen az ellenkezőjéről győződött meg. A két „szökevény" rövidesen viszszatért: s jelentették a parancsnoknak, hogy a faluban fontos hírforráshoz jutottak. Egy német családhoz vitte őket a véletlen. A német asszonyka elmondta a két partizánnak, hol vannak elhelyezkedve a német fasiszták és hogyan lehet őket két tüz közé szorítani, s aztán viszszaküldte a két partizánt. A hír után fordult a kocka. A partizánfelderítők megállapították, hogy a német asszony igazat mondott. Bekerítették az ellenséget. Vak rémület fogta el a németeket, amikor a nem várt oldalról is tüzet nyitottak rájuk. Nagy részük megadta magát, a többit Jozef Jánoška partizánjai megsemmisítették. hoz csatlakozó katonák Igen parancsnok elvtárs! Indulni akart, amikor a parancsnok szava megállította. Barátságos hangon szólt hozzá: — Bandúr elvtárs... Ha jól tudom, maga magyar. — Igen, Horthyék elöl szöktem meg, — Bányász ? —Az vagyok, parancsnok elvtárs ... — És a többi ragyolci bányász? — Talán ók is azt teszik, amit én.. A parancsnok hangja ekkor újból megkeményedett. — Mielőtt akcióba lépne, küldjön ki felderítőket! Az eredményről tegyen nálam jelentést! Nem akarok semmit kockáztatni! Az est leszálltával egy raj partizán Bandúr József vezetésével elindult „kiszimatolni" a terepet. Térdig érő hóban, az erdők zúzmarás ágainak leple alatt tették meg az utat a célig. A híd előtt két hatalmas jegenye kapaszkodott az ég felé: de a partizánok gyakorlott szeme észrevette alatta az őr bundás alakját s a géppuska körvonalait. rődtek az új tagok nevelésével és síremléken dolgozó 4 azza

l. h°9y a .i

ó szövetkezeti dolgoJ zók közül tagjelölteket vegyenek fel. >• Maga az EFSZ elnöke is beismeri, hogy a taggyűléseket nem látogatja rendszeresen és így egyrészt nem is tudhatja, mit tárgyalnak ott, másrészt pedig ő maga sem tudja féltárni azokat a nehézségeket és hiányosságokat, amelyek a szövetkezet életében előfordulnak. Az alsó kálosai elvtársaknak nem szabad megfeledkezniök arról, hogy vet emelnek. A ragyolci munkások közül az egyik így- szól, nem is beszéd az, inkább sóhaj, ahogy a gondolat kipréselödik ajkán. ... . — Hősök voltak ... — Tudták, miért harcolnak — mondja a másik. — Oroszok, szlovákok, magyarok harcoltak itt, - mutat lapátja nye->a jó pártmunka elválaszthatatlan réIével a harmadik az erdő felé. Beszélgetni szeretnék még a munkásokkal, szeretnék sokat, nagyon sokat hallani magáról Nógrádi Sándorról, a parancsnokról, Tányáról, a kis rádiós orosz leányról, de a csákányok némán koppannak. Nincs itt miről beszélni, a hősöknek nem kell szószóló. Minden emberi szónál szebben beszél róluk a ma, az élet s az>áldott szabadság. Szarka István sze a jó gazdasági eredményeknek, tehát ha jó gazdasági eredményeket akarunk elérni, mindenekelőtt meg kell hogy javítsuk a pártmunkát. Szükséges, hogy az elvtársak érvényesítsék a párt vezető szerepét. Kell, hogy a párt a községben mind politikai, mind gazdasági irányító erővé váljék. Meg kell nyerni ». pártonkívüliek bizalmát és ha ezt megvalósítják, határozottan jobbak lesznek a gazdasági eredmények is. Arra a kérdésre, hogyan gondolják az elvtársak teljesíteni párturk és kormányunk határozatát a mezőgazdasági termelés növelése terén, Horváth elvtárs, a szövetkezet elnöke a következőket válaszolja: — kötelezettséget vállalunk, hogy minden munkát agrotechnikai határidőben fogunk elvégezni és felszámoljuk az eddigi fogyatékosságokat. Nagy gondot fordítunk a talaj előkészítésére nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Ehhez minden előfeltételünk megvan. Már több mint 6 vagon műtrágya várja, hogy a földbe kerüljön, kellő mennyiségű és minőségű istállótrágyával szintén rendelkezünk. Ez biztosítani fogja a jövőben a magasabb hektárhozamokat. — Ezenkívül bevezetjük a rendes vetésforgókat. Nagy reményeket fűzünk továbbá a munka szervezésének megjavításához. Jelenleg két növénytermesztési és egy állattenyésztési munkacsoportunk van, ezeket ki akarjuk bővíteni egy kertészeti csoporrtal. Ezen munkacsoportok részére a helyes vetésforgó bevezetésével egyetemben állandó területeket jelölünk majd ki a megművelés céljából hosszabb időtartamra. — A munka jutalmazása terén is változást kell eszközölnünk. Eddig a munka értékét általában csak a normák alapján, munkaegységekben fejeztük ki és díjaztuk. Ez azonban nem kielégítő. Szükséges, hogy bevezessük az anyagi érdekeltség elvét a díjazásban, hogy szövetkezeti tagjainkat érdekeltté tegyük a termelésben mind az állattenyésztés, mind pedig a növénytermesztés terén. — i A legnagyobb eredmény azonban — mondja végezetül Horváth elvtárs, az elnök és Varga elvtárs, a könyvelő — a pártmunka megjavításától, a párttagok aktivitásának növekedésétől és új tagjelöltek felvételétől várjuk. Munkánkkal odahatunk, hogy példaképül állhassunk a pártonkívüliek, az egész község lakosai előtt. Hisszük, hogyha párttagjaink összefognak, továbbá ha a járás " részéről is kellő segítséget kapunk, azokat a feladatokat, amelyek az elkövetkező időben előttünk állnak nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. Fazekas Pál, a tornaijai járási pártbizottság dolgozója Minden népnevelő kezébe A Szlovák Politikai Könyvkiadó | A második rész, M. Sz. Vozcsikov (SVPL) gondozásában érdekes, tanul- . történész előadása, szűkebb témát A bosszú nyári már jócskán alkony estébe hajlott, amikor leültünk a dubníki tó partjára. A több mint másfél kilométer hosszú tó körül a Presná mechanika Stará ľura-i üzemének üdüIöotthona, úttörő sátortáborok, orvostanhallgatók táborai terülnek el. A horgászok sem vetik meg a vizét, türelmesen megvárják, amíg valamilyen jókora #onty akad horgukra. Teljesen beesteledett, s áthurcolkodtunk az ún. halászkunyhó elé, ahol már víg társaság és hatalmas tábortűz várt bennünket. Gusto Gavač, az üdülőotthon vezetője mellé telepedtem le. Ö volt partizánosztagunk élelmezési íönöke és a törzskarfónökének helyettese, akivel most 15 év múlva véletlenül kerültem össze. Szalonna és zsiványpecsenye sütés, jó vörös bor mellett se vége se hossza a kérdéseknek. Hogyan vészeltük át a bošácai ütközet utáni nehéz időket, amikor elszakadtunk egymástól stb. A társaság többi tagja is feiiigyel és most már türelmctl»nül kérik Gustot, htig.y meséljen nekik élményeiről. Én pedig jegyzetfüzetemet és kézilámpámat veszem elő, hogy lehetőleg semmi sem vesszék el a mondottakból. A következőket jegyeztem fel. „Már 1942-ben szállingóztak a mi irtványainkra a fogoly- és koncentrációs táboáborlűz mellei rokból szökött szovjet katonák és tisztek. Az elsők között voltak Borisz Seremetrov és Konsztantyin Szkripnyicsenko tisztek. Amikor többen összegyűltek, Kelet Szlovákiába vittük őket. Így Štefan Polákkal együtt vagy negyvenöt szovjet hazafit Prešovba kísértünk, ahonnan a vranovi partizáncsoporthoz kerültek. Máskor Polákkal együtt bőröndökben 340 kg robbanószert szállítottunk Keletre. Mindketten hamisított személyazonossági igazolványt kaptunk. A robbanószert részünkre vagy „lopták", vagy vásárolták. Akadtak ugyanis hazafias érzelmű katonatisz tek, vagy továbbszolgáló altisztek, akik segítségünkre voltak. A gyorsvonat második osztályának egyik fülkéjébe szálltunk 6e. Alacsony, köpcös, szúrós szemű emberke ült az ablak melletti ütésen. Fürkészve nézegetett bennünket és beszédbe elegyedett velünk. Hatodik érzékem azt sugallta „légy nagyon elővigyázatos". Polákkal beszélgettünk mindenféléről, az időjárásról, a természetről, sertésvágásról, csak a politikát, a front helyzetét kerülgettük szántszándékkal, mint a macska a forró kását. Közbeközbe literes szilvóriumos üveget húztam elő, s kínálgattam új szomszédomat, aki jókat hajtogatott belőle. Egy másik üveg még tartalékban volt. Nagyon ízlett neki az erős bošácai szilvapálinka. Amikor már kezdett megoldódni a nyelve, még a termoszüvegemben levő duplarumos teámmal megkínáltam. A fülkében hideg volt, a kis köpcös nem utasította vissza a teát. A szesz láttam fejébe szállt, a zsebéből noteszt húzott ki, melybe olykor beletekintgetett. Egyszerre csak megszólalt: - A leírás magára illene, mutassa csak személyazonossági igazolványát — mondta, miközben megmutatta az állambiztonsági szervek fémjelvényét. Amilyen szerencsém volt, jól hamisított igazolványom adatai nem egyeztek az ő feljegyzéseivel. Mi már tudtuk, hányat ütött az óra, sikerült kiugratni a nyulat a bokorból. Köpcösünk (a leírás szerint Drgoň detektív lehetett, az 0ŠB egyik legvéresebb detektive) felkelt és kiment az illemhelyre. Közben altatóport kevertünk a teába ós látva sápadtságát újból forró teával kínáltuk, s kocintgattunk a szilvapálinkával is. A por, s a szilvórium hamar megtette hatását. Elkezdett hortyogni és Prešovig fel sem ébredt, a vonat elment vele tovább a végállomásig, ott akadtak rá teljesen elázott állapotban. A prešovi állomáson hiába várt rá a speciális detektív különítmény. Mi a vonat másik oldalán szálltunk le és egy ismerős vasutas segítségével kiraktuk a „csomagokat", melyeket 5 hordott egy várakozó parasztszekérre. Két könnyű pejló volt befogva a kocsiba. Rászóltam a kocsisra, hogy ostorával vágjon a lovakközé, bizony úgy röpültek, mint a nyíl... Igy kerültünk a hegyekbe egy vadászlakig, ahonnan aztán nyolc ember szállította el a bőröndöket az ott várakozó szánokkal. A fasiszta biztonsági szervek vagy 300 civilruhába öltözött detektívet kiilfl"rek a ságos brosúra jelent meg „Aké je poslanie cirkvi?" (Mi az egyház kül>}-detése?) címmel. A brosúra három neves szovjet történésznek, a Szovjet Tudományos és Politikai Ismere4 teket Terjesztő Társaság moszkvai Í

szemináriumán elhangzott előadását tartalmazza. A kiadó munkáját dicséri a brosúra összeállítása. Olyan történelmi, dokumentáris gazdaságpolitikai és módszertani anyagot találunk benne, amely szinte nélkülözhetetlen a tudományos ateista világnézetet terjesztő kommunista agitátor számára. Röviden az egyes előadásokról. Az első "előadás — M. M. Sejnman történész munkája — a katolicizmus kérdéseivel foglalkozik. Ez a rész bőven tartalmaz adatokat a katolikus egyház ideológiai és szervezeti rendszeréről, objektív, tudományos alapon veti bírálat alá a katolicizmus filozófiáját. Olyan kevésbé ismert adatokat is találunk itt, amelyek fényt derítenek a Vatikán mai politikájára. Megtudjuk például, hogy a jezsuita rend legnagyobb szervezete ma az Egyesült Államokban működik. Érdekes elemzés lelhető fel az előadásban a „fatimai csodáról", a keresztényszocializmus küldetéséről és keletkezésének körülményeikezdődő partizánmozgalom el- * ről. A legújabb korszakot elemző rész bemutatja többek között az ún. „munkás-papok" — üzemekbe becsempészett egyházi agitátorok — • akciójának csődjét. A Vatikánnak ugyanis le kellett állítania a francia egyházi körök eme akcióját, mert a munkások közötti tevékenységre kiképzett papok többsége a munkáskörnyezet hatására „átállt" — bekapcsolódott a szakszervezeti munkába, a békcmozgalomba és az egyházi körök céljaival éppen ellenkező tevékenységet fejtett ki. foitására. Az egyik tűzharc ban eleset védencünk, Vaszilij Valentyin, szovjet kapitány is, eleste előtt néhány OŠPdetektívet leterített. Ez csak egyik epizódja annak a munkának, amit a felkelés alatt végeztünk. Igy és hasonlóképpen segítettük mi Kelet-Szlovákia kezdődő partizánmozgalmát, amely később tört ki teljes erejével" - fejezte be elbeszélését Gusto. GREK IMRE választ — a Vatikán mai politikáját. Ez a rész tények és adatok alapján mutatja be a katolikus szociológusok hirdette „elvek" igazi küldetését. A burzsoázia hatalmának megerősítése érdekében hirdetett „osztályok közötti béke" demagógiája találó és meggyőző cáfolatra talál az előadásban. M. Sz. Vozcsikov rámutatott arra, miért beszél az egyház a burzsoá hatalomról, mint a társadalmi fejlődés „végső", „legmagasabb fokáról, mit ért a „keresztény civilizáció" kifejezésen. Az előadás a legmeggyőzőbben ott szól a vatikáni politika céljairól, amikor az 1956-os események folyamán a Magyarországon és Lengyelországban kifejtett vatikáni ténykedésről rántja le a leplet. Az egész második rész kiváló adatanyagot ad népművelőink kezébe annak bizonyítására, hogy a Vatikán mai politikája semmi másra, csak az imperialista körök támogatására irányul. N. K. Amoszov a harmadik részben a tudományos ateista propaganda formáiról és módszereiről szól. Módszertani szempontból elemzi a tudományos ismereteket terjesztő tevékenységet. E rész az előadások, beszélgetések és viták, a népnevelés majd minden területére kiterjedő tevékenység számára ad nélkülözhetetlen tanácsokat. Az egész brosúráról elmondhatjuk: jelentős, aktuális, jól válogatott és még jobban megírt munka. Miinden népnevelő, ismereteit bővíteni kívánó ember kezébe való. Éppen ez teszi szükségessé, hogy mielőbb magyar nyelven is megjelenjen. (v) ÜJ '70 4 * 105

9- augusztus 20.