Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-20 / 230. szám, csütörtök

Mmlwa 60*9/0 Tizekben az augusztusi napokban, a Szlovák Nemzeti Felkelés tizenötödik évfordulóját ünnepelve külön ki kell emelnünk Csehszlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetőségének szerepét. Nem hagyhatjuk megemlítetlenül, mily nagy része volt Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harcának vezetésében, irányításában és kiszélesítésében, s ennek során a szlovák nemzet forradalmi megmozdulásában 1944 augusztusa végén. Mint ismeretes, 1938 őszén — az uralkodó burzsoázia müncheni árulása és kapitulációja után — a Központi Bizottság határozata alapján pártunk vezető képviselőinek, pártmunkásainak egy csoportja külföldre távozott. Néhányat közülük azzal bíztak meg, hogy a nyugati országokban végezzenek politikai munkát, zömük azonban — másként nem is lehetett — a Szovjetunióba távozott, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom központjába, a Kommunista Internacionálé székhelyére. Ez a csoport Klement Gottwald elvtárssal az élén alkotta a CSKP egységes külföldi vezetőségét, amely hivatva volt irányítani a párt munkáját mind Csehországban, mind Szlovákiában. S

zerencsém volt közelről figyelemmel követni vezető elvtársaink szívós és fáradhatatlan munkáját Moszkvában nemzetünk történelmének e fontos szakasza folyamán, 1939 nyarától mindaddig, amikor a moszkvai pártvezetőség vezető tagjai elhagyták a mindnyájunknak oly drága Moszkvát, hogy a dicső szovjet hadsereg felszabadította hazánk földjén biztos Kézzel tovább irányítsák kibontakozó nemzeti és demokratikus forradalmunk fejleményeit. Szeretnék beszámolni néhány tapasztalatomról, élményemről a CSKP moszkvai vezetőségének munkájával kapcsolatban s legalább részben rámutatni arra az óriási munkára, amelyet a moszkvai pártvezetőség fejtett ki, hogy megteremtse munkásosztályunk felszabadító küldetése győzelmes véghezvitelének előfeltételeit, hisz forradalmi kommunista élcsapatának irányításával a munkásosztály vezette egész népünket áldozatos harcba a fasiszta ellenség ellen szabadságharcunk legfontosabb, hazai arcvonalán. Soha el nem felejtem a CSKP moszkvai pártvezetősége munkájának első időszakát, amely arról tanúskodik, milyen nagy történelmi felelősségtudattal fogott hozzá pártvezetőségünk a Szovjetunióban annak a harcnak az irányításához, amelyet népünknek kellett megvívnia a véres fasiszta terror alatt. Ebben az időszakban dolgozták ki nemzeti felszabadító harcunk helyes stratégiáját, politikai és taktikai irányvonalát. Kétségtelen, hogy ellenállási harcunk kiszélesítésében döntő szerepet játszott éppen ez a munka, amelyet Klement Gottwald elvtárs és legközelebbi munkatársai, B. Šmeral, V. Široký és V. Kopecký elvtársak végeztek el. Nélküle, a helyes marxista-leninista stratégia és taktika kitűzése nélkül nem került volna sor a Szlovák Nemzeti Felkelésre sem, s még kevésbé következett volna be munkásosztályunk végső győzelme, nagy szocialista célkitűzéseinek megvalósulása. "Vlélyreható, valósággal tudomál'J- nyos munka volt ez, mely számtalan vita során nyert határozott alakot. Elvtársaink mélyen merítettek nagy tanítónk, a Szovjetunió Kommunista Pártja dús tapasztalataiból és forradalmi történetéből. A marxizmus-leninizmus arra tanít, hogy általánosítsuk az egyes országok és történelmi korszakok adottságait. Elvtársaink ezért okultak nemzeteink történelmi tapasztalataiból is, részletesen elemezvén és felülvizsgálván az első világháború után hazánkban végbement eseményekot. Éppen ennek a tudományos elméleti munkának az eredménye volt, hogy a hitlerista fasizmus, a szláv népeknek, így a cseh és a szlovák nemzetek létét is halálosan fenyegető esküdt ellensége ellen folytatott harc nemzeti felszabadító harcunk lett. Ebben a harcban a munkásosztálynak semmi körülmények között sem szabad átengednie a vezetést az áruló burzsoáziának, amint az 1918-1920. években történt, hanem hegemón vezetőként e küzdelem élére kell állnia. Ennek a harcnak nemzeti és demokratikus forradalomba kell torkollnia, amelyet a munkásosztály igazságos osztály-célkitűzéseit követve szocialista forradalommá fejleszt. Ennek a helyes stratégiának rendelte alá a moszkvai pártvezetőség a nemzeti felszabadító harc politikai-taktikai irányvonalát és formáit is. E politika lényegében széleskörű nemzeti front politikája volt hazai földön. Következetesen támaszkodott a Szovjetunióra, nemzeteink szabadságának egyetlen hű támaszára. Ez a politika biztosította dolgozó népünk számára az aktív harc leghathatósabb formáit hazai arcvonalunkon, hisz városaink és falvaink dolgozó népe itt sújthatott le a legérezhetőbben a fasiszta bitorlókra. Ez a taktikai irányvonal minden lehető formában számolt a haditermelés és a közlekedés ellen irányuló szabotázsakciókkal. Célul tűzte ki illegális nemzeti bizottságok megalakítását, fegyveres partizáncsoportok szervezését, s távolabbi célkitűzésként az egész nemzet fasisztaellenes felkelését. Amikor a moszkvai pártvezetőség eljutott ezekhez az egyedül helyes következtetésekhez, határozottan és halogatás nélkül hozzáfogott megvalósításukhoz. lVTindig emlékezTetes marad számunkra Klement Gottwald elvtárs esküje, amelyet 1941 májusában mondott el Šmeral elvtárs, e nagy forradalmár koporsója fölött, aki tevékeny részt vett pártunk új stratégiájának és taktikájának kidolgozásában, de gyümölcseit már nem érte meg: „ígérjük néked, Šmeral elvtárs, hogy minden erőnkből dolgozni fogunk, hogy megérjük azt az időt, amikor letépjük a Hradčanyról a szennyes horogkeresztes rongyot és kitűzzük helyébe a szabadság lobogóját" — így esküdött Gottwald elvtárs egész népünk nevében a moszkvai novodevicsi temetőben. Pártunk, munkásosztályunk, népünk az utolsó jottáig valóra váltotta ezt az esküt. A moszkvai pártvezetőség minden rendelkezésre álló eszközzel tájékoztatta a hazai pártszervezeteket, harcoló népünket a nemzeti felszabadító harc stratégiájáról, politikaitaktikai irányvonaláról, kezébe adván ezzel a leghathatósabb fegyvert. Ez a tájékoztatás titkos rádióüzenetek formájában történt, valamint a moszkvai rádió számtalan hírmagyarázatában, amelyek szerzői Gottwald, Šverma és Kopecký elvtársak voltak. Ezt a tájékoztató munkát szolgálták a „Nemzeti felszabadulásért", „A szlovák szabadságért" elnevezésű titkos rádióadók, valamint a szudétanémet lakosságnak szánt rádióadások. E cél érdekében küldte a moszkvai pártvezetőség hazánk területére nemegy tapasztalt forradalmár tagját, köztük R. Vetiška,. V. Široký és K. Bacílek elvtársakat, hogy támogassák az illegális pártot és a hazai ellenállókat a végső győzelmet biztosító helyes politika végrehajtásában. E

stratégia és taktika, s győzelmes véghezvitele szellemében a CSKP KB moszkvai pártvezetősége kapcsolatba lépett ée igyekezett együttműködést létesíteni Benešsel és londoni burzsoá-emigráns csoportjával. Csak Gottwald elvtárs, valamint moszkvai és londoni munkatársai — az utóbbiak élén Nősek elvtárs állt — türelmes és kitartó munkájának köszönhető, hogy sikerült hatálytalanítani a Beneš-klikk ártalmas befolyását, amely Csehszlovákia „felszabadítását" a nyugati hatalmak háborús győzelmének függvényévé tette és minden utón-módon igyekezett fékezmi a megszállók elleni aktív harc kibontakozását, arra biztatván a hazai népet, hogy tétlenül várakozzék, míg az ún. „külföldi akció" eredményt szül. Az ellenállási harc e Beneš-féle irányvonalával szemben, mely a felszabadult köztársaságban a burzsoázia osztályuralmát akarta feltámasztani, a CSKP moszkvai pártvezetőségének irányvonala győzedelmeskedett. Minél közelebb jutott a szovjet hadsereg végső győzelme, — főleg a sztálingrádi háborús fordulat után —, annál magasabbra csaptak hazánkban a nemzeti felszabadító harc lángjai. A küzdelemnek ebben a szakaszában is döntő szerepet játszott a moszkvai párt1 vezetőség. Ellenállási harcunknak éppen ebben a második időszakában munkálkodott talán a legtevékenyebben a moszkvai pártvezetőség, élén Gottwald elvtárssal, aki sfilyos betegsége ellenére közvetlenül vezette és irányította a párt politikáját. Többen az időszakban lázas erőfeszítéssel igyekeztek megte-.' remteni Csehszlovákiában, különösképpen Szlovákiában a partizánháború előfeltételeit, és előkészítették a Szlovák Nemzeti Felkelést. Gottwald és Kopecký elvtársaknak e kimerítő munka közben is elég idejük és erejük volt ahhoz, hogy a sző szoros értelmében naponta irányítsák a már említett titkos rádióadók működését, amelyek rendszeresen tájékoztatták a hazai ellenállókat a katonai és politikai helyzetről, helyes harci jelszavakat hirdettek, partizánosztagok és csoportok szervezésére szólítottak fel, a széles néptömegeket fegyveres harcra mozgósították a hitlerista fasizmus és hazai lakájai ellen. Amikor Szlovákiában kitört a felkelés, napról napra irányították a párt munkáját a felszabadult területen — elsősorban Šverma elvtárs révén, és biztosították, megszervezték a felkelés minden eszközzel való támogatását a Szovjetunió és dicső hadserege részéről. De rendszeresen tájékoztatták a Szovjetunió és a világ közvéleményét is a szlovákiai helyzetről, Csehszlovákia népének hősi harcáról. Hála e nemegyszer szinte emberfeleti munkának, a hazai ellenállási harc arcvonalán győzedelmeskedett a CSKP stratégiai és taktikai irányvonala, amelyet a moszkvai pártvezetőség dolgozott ki és juttatott érvényre. A Szlovák Nemzeti Felkelés erkölcsileg és politikailag nagy történelmi győzelmet eredményezett, hazánkban a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete lett. E

néhány megjegyzésemet a CSKP moszkvai pártvezetőségének döntő szerepéről azzal szeretném befejezni, hogy a nemzeti felszabadító harc rendszeres irányítása és kiszélesítése mellett a moszkvai pártvezetőség egyidejűleg megvetette a jövendő felszabadult köztársaság eszmei alapjait, hogy az a két testvérnemzet, a csehek és a szlovákok népi demokratikus állama legyen. Ezt a feladatot szolgálta a „Československé listy" (Csehszlovák Lapok) című folyóirat is, amelyet pártunk 1943-tól kezdve adott ki Moszkvában és amelynek szerkesztő bizottságát Klement Gottwald elvtárs vezette. A moszkvai pártvezetőség juttatta érvényre a londoni Beneš-klikkel vívott éles politikai harcokban azt a gondolatot, hogy az új csehszlovák állam politikai alapja, az új néphatalom szervei a nemzeti bizottságok legyenek. A Beneš-párti burzsoá emigráció elkeseredett ellenállása ellenére a moszkvai pártvezetőség harcolta ki nemzeteink egyenjogúságát, okulva a történelmi tapasztalatokból és a szlovák nemzet hűségéből a cseh néppel közös államban való testvéri együttélés eszméje iránt. Emlékszem, mekkora gyűlöletet éreztek a külföldi ellenállási harc burzsoá képviselői V. Kopecký elvtárs iránt, akinek neve egybeforrott azzal a törekvéssel, hogy a felszabadult hazában váltsuk valóra a lenini nemzetiségi politika elveit. A CSKP moszkvai pártvezetősége dolgozta ki a kassai kormányprogramot — nemzeti és demokratikus forradalmunk programját —, amely már a harc idején kialakult. Ez a program pártunk és a moszkvai p .rtvezetőség helyes marxista-leninista politikájának a gyümölcse. Benne jut kifejezésre sűrített formában pártunk bölcsessége, stratégiája és taktikája. E programmal felvértezve a hazai illegális párt, tíz és tízezer kommunista harcos hallatlan áldozatok árán képes volt a Szlovák Nemzeti Felkelés zászlaja alá mozgósítani az egész dolgozó népet, nemzeti és társadalmi felszabadulásukért, igazságos harcba vinni a dolgozó tömegeket és győzelemre vinni e harcot. f/Mrssmomrsssjw///////////*///////^^^^^^ Š S I A Szlovák Nemzeti Felkelés 1 a képzőművészetben i y Szabó Gyula: „1944" (fametszet) Július 'Nemeik: Ellenállás (olaj) Imrich Polakovič: Győz a remé, (tempera) ÜJ SZÖ 6 * 195

9' au-flusztus .11