Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-20 / 230. szám, csütörtök

MÁSFÉL ÉVSZÁZAD A LENGYEL KÉPZŐMŰVÉSZETBEN A Varsói Nemzeti Galéria a 18. sz. végétől a 20. sz. elejéig terjedő anyaga tekintélyes és értékes részét indította útnak először Prágába és onnét Bratislavába. Negyven alkotó mintegy 120 kitűnően öszeválogatott képe s 11 szobrász műveinek bronzöntvénye által átfogó képet nyerünk az újabb lengyel képzőművészetről, melynek kezdete a felvilágosodás korába esik. Érdekes jelenséggel állunk itt szemben. mikor tanúi vagyunk annak, hogyan nőtt ki idegen művészek hatásábót ez a jellegzetes nemzeti művészet. A szabad Lengyelország utolsó fejedelme: a nagyműveltségű Poniatovski Stanislav Ágost a művészetek rajongója volt. Varsói rezidenciája a lengyel kultúra gyújtópontja, ahová olasz és francia mestereket hív meg, akik kisebbszerű Versailles-á varázsolják kastélyait. Festőiskolát alapít, hogy hazai művészeket neveljen, akiket aztán Görög-, Olasz- és Franciaországba küld az antik művészet tanulmányozására. — A kor a klaszicizmus kora, de bélyegét a lengyelországi udvari művészetben egyelőre csak az építészet hordja magán. Az itt élő külföldi mesterek közül Bacciarelli a király művészeti tanácsadója. Az ő rózsás-aranyos árnyalatú dekoratív müvei s portréi késő barokk- és rokokóhagyományokat idéznek, sajátos helyi zamattal. A velencei Canaletto hatalmas látképei Varsót, Krakkót, Vilnát, a Visztula partját, a vidéket örökítik meg, — a párás, lagunamenti tónusok helyett komolyabb színekben. Látjuk a lengyel városok építészi pontossággal feltüntetett palotáit, nyüzsgő tereit és utcáit, hol a vásári árusoktól kezdve a négyesfogaton robogó, lakájok hadától körülvett előkelőségekig . minden társadalmi réteg szerepel. Canaletto így bővíti a lengyel piktúra tárgykörét a táj- és életképpel és kitűnő dokumentációs anyagot szolgáltatott a hitleri vihar elsodorta városok rekonstrukciójához. — Norbiin francia mester kertjeleneteit watteaui hangulat tölti be. Lengyel ég alatt, lengyel fák árnyékában dámák és urak rokokónegédességgel szórakoznak. Ennek a virágzó udvari művészetnek tragikus történeti esemény vet véget, mely az ország testét háromfelé szakítja. Az orosz — porosz-osztrák megszállás fegyverzaja elnémítja a múzsákat. Csak 1815—30 között, a kongresszusi Lengyelország idején következik be egy minden irányban virágzó fejlődést mutató korszak, melyben új társadalmi réteg kristályosodik ki: a városi polgári intelligencia. A lüktető szellemi életben, melynek Varsó a középpontja, Krakkó, Lemberg, Vilna is élénken részt vesznek. Képzőművészeti iskolák, műgyüjtemények, rendszeres kiállítások nyílnak meg. E kor legjelesebb festője a davidi klasszicizmuson nevelt Brodowski, ennek az iránynak az otthoni képviselője s egyben a lélektani megfigyelésben gazdag arcképfestés mestere. A klasszicizmus és az éllamrend kötöttségével szembeszálló, szabadságot, szfnt, szenvedélyt sürgető regényes irány is kiváló festőt termel ki, a Krakkóban működő Piotr Michalowskit, Velasquez lendülete, Géricault és Delacroix romantikája egyesül az ő sajátos tehetségével. Sodró temperamentumú lovasképei összefogottak, mondhatnám modernül vázlatosak. Életközelségű parasztarcmásai a realizmus nyelvén szólnak. — A polgári portré a legelterjedtebb műfaj a század első felében, a feltörekvő vagyonosodó réteg önérzetét, biztonságát, derűlátását fejezi ki és növeli. Dabrowski tolmácsoláséban ismerkedünk meg egy kitűnő, jellemző példával (Pelizzaer metszetkereskedö képe). — A század második felének európai hírű festője Rodakowski, meggyőződéses klasszicista. Érett alkotásai valőságmegfigyelők, kiegyensúlyozott szerkesztésűek, mesterkéletlenek, művészien egységesek. Arcképeken kívül' történeti festő. — A történeti festésnek ebben a leigázott országban különösen fontos sze* * M ** 'i * * M ** 'i Í® 'Ijul repe van. A szabadságszerető, idegen nyűgtől súlyosan szenvedő lengyelek hősies küzdelemben áldozzák vérüket függetlenségükért az egymásután fellobbanó felkelésekben. Ezeknek a szenvedélyes harcoknak képi kifejezői a históriai freskók. — Legnagyobb mesterük, a krakkói Jan Matejko rég letűnt korokból meríti monumentális képeinek tárgyát. Látomásszerűen, hatalmas 'drámai erővel, súlyos tartalommal tölti meg a lengyel história egyes jeleneteit, hogy a cárellenes, kudarcot vallott felkelés utáni fojtott légkörben népét lelkesítse. Félreérthetetlen társadalombírálat hangzik a múlt nemesei ellen Skarga prédikációjában s a mester arcvonásait viselő Stanczikban. A hatalmas tudással és szenvedéllyel festett „Grünwaldi csata" döbbenetes hatású. A műfajnak a 19. sz.-i Európában Iegnagyobbszabású alkotása. Sajnos, éppen nagy mérete miatt nerr juthatott el hozzánk a prágai tárlatról. A «ztévóknak a bitorló német lo-, vagrend elleni elszánt összefogását heroizálja, — előrevetett árnvaként egy félévezreddel a későbbi élet-halál harcnak. Romantikus lelkesedéssel, realista szellemben fogantak Matejko müvei. A hazaszeretet bennük nem felszínes szólam. Korrajzuk megbízható, a szereplők nem csupán külső megjelenésükkel, de magatartésukkal is egy-egy korszak hiteles megszemélyesítői. A történeti feltételek magyarázzák a hévvel és bravúrral festett csata- és lovasképeket (Brandt, Kossak), s a romantizmus érdeklődését az egyéni és hősi teljesítmények, a nép, a folklór, a régiségek iránt. A hazai táj szeretete, a nép érzelmi élete is fokozódó hangsúlyt kap. Később a Barbizon felől áramló frisebb levegő érezhető a plein-aires tájakon (Gerson). A festők műtermüket a szabad természettel cserélik fel s elmerülnek a vidék szépségében, miközben belelátnak a szegény parasztok életébe. S ezzel felébred bennük a társadalmi felelősségérzet (Szermentowski, Kotsis). Valóság látásuk a következő nemzedéknél egyre izmosodik s új motívumokat: a városi proletárok, meg a zsidók életét festik érzéssel. (A. Gierymski). Látunk lírai hangulatú, már impresszionista színezetű, de reális szemléletű. vásznakat is (Chelmonski: A starosta előtt) és mélyen emberi kapcsolatokat megjelenítő, gyöngéd színezésű, plasztikus portrékat (Boznanska). A 19. század végén a lengyel festők általában a fény- és színhatásokat tanulmányozzák, palettájuk kitisztul, de formában, szerkesztésben ragaszkodnak a hazai realista hagyományhoz. (Wyczólkowskl: Répaszedés). Az impresszionizmus nem tud erősebb gyökeret verni a lengyel talajban. így a korváltó századforduló idején Lentz az 1905-ös orosz forradalom hatésa alatt forradalmi témával jelentkezik. A „Sztrájk" c. realista kompozíció három különböző típusú mu:nkásának tömör összefogásából szuggesztív erő árad. Nyugati befolyásra alakul meg a század elején Krakkóban az „Oj Lengyelország" művészcsoport. Tagjai a realista impreszlonizmus mellett díszítményezésre és jelképiségre hajlanak s a formai keresések gyakran túlsúlyban vannak müveikben. Vezető egyéniség köztük a sokoldalú Wyspianski, kinek expresszív és emocionális hatésú művei Gauguinnel rokonok. Malczewski múvéből drámai realizmus csendül ki (A szibériai száműzöttek pihenője). — Lengyel és francia népi típusokat, tengert, táját és virágot fest harmonikus nagy színfoltokban SleWinszki. — Ezt a korszakot Weiss gyönyörű szilárd építésű posztimpresszionista arcképe: „Az anya" zárja le s jelzi az utat a lengyel festészet újabb fejezete felé. A plasztikák érzékenyen éreztetik a százötvenéves korszak stílusváltozásait. Oleszczýnski kiváló fogalmazású mellszobra (H. Levitoux) és a még élő Dunikowszki jellemet, lelket expresszív realizmussal kifejeiö alkotásai a legtnegragadóbbak. , '.',._ ., A nagykultúréjti, ritka művészi élményt félentő lengyel kiállítás' megértésben és igaz emberi megbecsülésben közelebb hozott bennünket a testvéri lengyel néphez. BÁRKÄUY JENÖNE A nyitrai kerület Csemadok-együttesei a zselízi dalés táncünnepélyre készülnek A nyitrai kerület népművészeti együttesei nagy igyekezettel készülnek Zselízre, az országos dal- és táncünnepélyre, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója alkalmával augusztus 22-én és 23-án tartunk meg a hazánkban élő nemzetiségek barátságának és együttélésének megszilárdítása jegyében. A zselízi dal- és táncünnepély műsorán a járási Csemadok napot legjobb tánccsoportjaiból állította öszsze a Csemadok kerületi vezetősége. Az ünnep szépségéhez és nagyságához hozzájárul az is, hogy több szlovák tánccsoport is bemutatja tudásának legjavát. Ilyen meggondolások alapján régi hagyományok és szép népszokások felhasználásával igyekeztek a tánccsoportvezetők színessé és változatossá tenni a készülő műsort, mellyel Zselízen szórakoztatni akarják dolgozóinkat. A Garam-menti együttes Szlovákmagyar barátsági tánca, a két nép együttélését jelképezi, valamint azt is, hogy a társadalomban hogyan közösítik ki a káros burzsoá nacionalista elemeket. A koloni „Céhelés" tisztán a népi hagyományból feldolgozott tánckompozíció, amelyben csupán a népdal szövegezésében alkalmaztunk a mai életformához való tartalmat. A deáki Guzsalyas a munka melletti szórakozást fejezi ki a fonóban. Az izsai Varrottas a még most is élő néphagyományt szemlélteti, amikor az öregasszonyok a menyecskéket és lányokat az ízsai hímzésre tanítják. A táncnak különös varázst ad a dobtánc. A menyecskék tánca a hímzőrámákkal igen kedves képet nyújt a szemlélőnek. A szőgyéniek Aratásra készülünk tánckompozíciójánjk az a jelentősége, hogy az idősebb generáció bemutatja a szalmakötél készítését és eredeti szőgyéni táncát. A tardoskeddi Ördöglakzi farsang idején történő cselekmény, amely a .menyecskék vidám mulatozását tárja elénk. Az udvardiak Ünnepi köszöntője a munkásság, parasztság és értelmiség egymásra találását domborítja ki. Ez a műsor és lázas odaadó előkészület biztosítéka a várható sikernek, és minden feltétel megvan arra, hogy a Zsellzen gyülekező több ezer szórakozni kívánó dolgozó megelégedéssel és elismeréssel fog részt venni a nagyszabású országos dalés táncünnepélyen. Kremenák Etel, a Csemadok kerületi titkárságának dolgozója. Üj kultúrpalota épül Kassán Kassa művészeti és kulturális élete mindinkább kinő eddigi kereteiből. Ma már nagy tömegekre támaszkodó, szocialista alapokon nyugvó kulturális életének természetesen új hajlékra is szüksége van. Kassán lézas ütemben építik a művészetek új házát, a kultúrpalotát. Munkahelyén kerestük fel Chvojka József építésvezetőt, aki készségesen tájékoztatott bennünket az épülő kultúrapalota néhány érdekes adatáról. Elmondotta, hogy a tulajdonképpeni hangversenyterem több mint ezer személy befogadására lesz alkalmas, színpadén illetve pódiumén pedig 120 személyes együttes is kényelmesen elhelyezkedhet. A koncerttermen kívül próbatermek, a rádió és televízió műszaki személyzetének helyiségei egészítik majd ki a tulajdonképpeni főépületet. Az impozáns előcsarnokban lesznek a dohányzóhelyiségek, a ruhatér, a büffé, az orvosi ügyelet szolgálati helyisége. Már az elmondottak is sejtetni engedik, hogy Kassán minden korszerű követelménynek megfelelő kulturális központ lesz, amelyben a legmodernebb fűtő-, szellőztető- és hűtőberendezést alkalmazzák. Az építkezés eddigi menete a várakozásnak és a tervnek megfelelően halad. Nemcsak Chvojka József építésvezető és Burza József mester érdeme ez, hanem azé az egészséges munkaszellemé is, amely munkatársaikat áthatja. Komplex munkacsapat nincs ugyan az építkezésen, de a munkát a komplex csoport elvei szerint végzik. Mindenki ott segít, mindenkit ott vetnek be a munkába, ahol éppen szükség van rá, nincs is panasz a munkafegyelem ellen. Kassa dolgozói érthetően szívügyüknek tekintik az építkezést. Minden újjabb téglasor, minden frissen vakolt új felület örömmel és büszkeséggel tölti el a szemlélőt. Senkinek sem közömbös Kassán, vajon befejezik-e az építkezést a tervezett Időpontra, 1961. év tavaszéra. Az eddigi jelek szerint remélhető, hogy a ^hatéridít betartja a kivitelező vállalat és az 1961.- évi Kassai Zenei Tavasz sorén mér az új kultúrpalotában, teljes fényben és pompában fogadják a koncertek művészeit és hallgatóságét. TÄNZER GYÖRGY Révai József 1943-ban írott Dosztojevszkij tanulmányában megjegyzi, hogy a költészet igazi nagy hivatása mindig az volt és most is az, hogy kérdéseket tegyen fel, problémákat vessen fel az új emberek és új emberi sorsok alakjában. Szerinte Ibsen a kérdések felvetésében látja az Írói hivatást, és a felelet kötelezettségét elvileg elveti magától; Csehov is csak a kérdés helyes felvetését tartja kötelezőnek a művész számára. Tolsztoj Anna Kareninájában és Puskin Anyegin-jében egyetlen kérdés sincs megoldva és mégis tökéletesek, teljesen kielégítenek, mert minden kérdés helyesen van feltéve bennük. Dosztojevszkij politikai és társadalmi feleletei közt sok a hamis; semmi közük a ma valóságaihoz, a ma legjobbjainak törekvéseihez; már idejüket múlták, sőt reakciósak voltak akkor is, mikor hirdette őket, írja Révai és hozzáfűzi: „Ennek ellenére Dosztojevszikj világraszóló nagy író, mert egy hazája, sőt az egész világ számára válságos korban kérdéseket tudott felvetni költőileg döntő formában. Embereket alkotott, kiknek sorsában, lelkiéletében, a regény többi alakjaival való összeütközéseikben és kölcsönhatásaikban, az emberek és gondolatok egymást vonzásában és taszításában a korszak nagy kérdései teljes mélységükben feltárulnak, hamarább, örvénylőbben és átfogóbban mint magában az átlag-életben." Révai megállapításai Dosztojevszkij életműve leglényegét érintik és kulcsát adják annak is, miért időszerűek a regényei ma is, és miért hatnak olyan elevenen, noha tele vannak belső ellentmondásokkal, a jó és rossz harcának ábrázolásában nem egy maradi gondolattal. Dosztojevszkij érett művészi korának egyik nagy alkotása a Megalázottak és megszomorítottak címet viseli. De megalázottak és megszomorítottak úgyszólván minden regényének hősei; az egyiket, Raszkolnyikovot a nagyváros nyomorvilága küldi, hogy megalázottságából fakadó beteges sértődöttséggel lázadjon a fojtogatóan szűk világ ellen, a Démonok és a Karamazov-testvérek hősei a kisváros porvilágában fulladoznak.' Hogy miért oly torz a legVallomás a bűnről és. a szenvedésről F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov-testvérek többjük lelkülete, jóságukkal és emberségükkel is miért ferdül el az erkölcsük és miért csúsznak a bűn lejtőjére — az okot megtaláljuk a lélekölő társadalmi rendben, de magyarázza, determinálja alkotójuk szenvedéssel és megaláztatással teli nehéz élete is. Dosztojevszkij 1821-ben született Moszkvában. Apja egy szegényház meghasonlott lelkű orvosa, akit betegeinek sorsa közönyösen hagy és aki embertelensége miatt elveszti állását. Kis birtokára költözve teljesen az alkohol rabja lesz és a fiatal Dosztojevszkij maga a tanúja annak, mikor az embertelen bánásmódja ellen lázadó jobbágyai megölik. A szülői házban látott és elszenvedett sérelmeket követik a hadmérnöki iskola lélekgyilkoló fegyelme; a törékeny egészségű és érzékeny lelkű ifjút fojtja a katonai drill és mikor az iskolából a hadügyminisztérium mérnöki osztályára kerül, ott a bürokrácia, az egyhangú hivatali robot foglya. Ital és kártya adnak pillanatnyi enyhülést, majd 23 éves korában otthagyja a hivatalt, hogy teljesen az irodalomnak szentelje életét. Ügy' tűnik, hogy a megalázottság érzése elhagyja, Gogol írásmüvészetétől megtermékenyített tolla az élet derűs oldalait is meglátja, a kisemmizett és jogfosztott kisemberek iránti ezeretet és a forradalmi demokratikus eszmevilág formálja gondolatait. (Szegény emberek, Fehér éjszakák, Nyetocska Nyezvanova). A társadalmi igazságtalanságok szinte ösztönszerűen tiltakozásra kényszerítik, az utópista-szocialista Petrasevszkij-mozgalomhoz csatlakozik és belép Szpesnyev titkos forradalmi társaságába. Társaival olyan reformokat, követel, amelyeket a kor éretté tett: a cenzúra eltörlését, a jobbágyság megszüntetését. 1849ben, amikor a cár a gyűlölt osztrák császárnak fegyveres segítséget küld a magyar szabadságharc leverésére, és a Magyarországra küldött seregek sorában felüti fejét az elégedetlenség szelleme, otthon kemény kézzel megkezdik a forradalom hívei, az államellenes összeesküvők likvidálását. Pétervár egyik terén, 1849 december 22-én a Petrasevszkij-mozgalom huszonegy tagjának fejére kámzsát húznak, s az oszlopokhoz kötött halálra ítéltek közt ott van Dosztojevszkij is. Az utolsó pillanatban lovas vágtat a térre a cár kegyelmi levelével. Kegyetlen a kegyelem: az epilepsziás Dosztojevszkij Omszkban négy évi börtönt szenved, majd további négy esztendőt egy szibériai katorgában. Halottasháznak mondja száműzetésének szörnyű poklát; bűzös börtöncellákban, részeges börtönőrök és besúgók, nyomorult megalázottak közt tölti el férfikora legszebb éveit. Testileg megtörve 1859ben szabadul, Pétervárott telepszik le, a forradalmi erőkbe vetett hite azonban elveszett, a reakció győzelmét véglegesnek érzi. Befelé fordulva, hallatlan termőerővel, szinte szíveszakadtáig írja sorra regényeit — a tettől, a harctól visszariadva. Realizmusa csak később téved az idealista filozófia reakciós talajára, amikor az általa szerkesztett folyóiratot, a Vremja (Idő) és az Epoha (Kor) megjelenését a cári cenzor betiltja és figyelmeztetést kap, hogy a szibériai száműzetés keserű kenyerét újra megízlelheti. Nincs nyugta, elhalt bátyja adósságait magára vállalja, majd a hitelezők elől külföldre, Párizsba és Lyonba menekül. 1871-ben visszatér, kifizeti adósságait;'még tíz éve van, három nagy regényt ír, köztük egyik legnagyobb művét, a világirodalom halhatatlan remekét, a Karamazov-testvéreket, a szenvedésnek és bűntudatnak sűrített enciklopédiáját. Dosztojevszkij mindenekelőtt lélekelemző. Határtalan emberiessége emberismerettel párosul; minden tettnek rúgóit, okát kutatja és meglátja, hogy azokat társadalmi adbttságok, külső körülmények határozzák meg, ugyanakkor az ember benső énjének, lelkének parancsszava is. Ebben a benső világban a jő. szemben áll a gonosszal, isten küzd a sátánnal. A Karamazov-testvérekben az ördög személy szerint is megjelenik az egyik fivér, Iván előtt. Az idealista Dosztojevszkij számára az isten valóság és valóság a ménnyek országa is. Ez a hite teremteti meg vele az abszolút jő embert, a vallffs mártírjaihoz, fiatal szentekhez hasonló Krisztus-típusait: Myskin herceget a Félkegyelmű-ben és Aljosát, a Karamazov-testvérek legfiatalabbját. Maga a regény egy apagyilkosság komor történetét tárgyalja. Dmitrij, Karamazov első házasságából származó fia pénzhez akar jutni és elhatározza, hogy megöli apját. Testvére, a sátánnal viaskodó és a halhatatlanság problémájával foglalkozó Ivan tud erről a szándékáról, hideg aggyal figyeli és nem lép' közbe. A gyilkosságot azonban nem Dmitrij, hanem a házban lakájként tartott félkegyelmű törvénytelen testvérük, Szmergyakov követi el epilepsziás rohama előtt csaknem öntudatlanul. Ivan ezt is tudja és ezért ugyanúgy, mint Dmitrij fivére bűnösnek érzi magát. A tragédia kettős és két utat mutat: Ivan lelki zavarai a tébolyba kergetik, Dmitrijt a bűntudat vallomásra kényszeríti: vállalja a gyilkosság vádját és magára veszi a büntetést. Mi a lényege e karamazovi világnak? Semmiesetre sem az a misztikus-utopikus hit, amely elfogja a regény egyik alakját, a szolgája előtt földig leboruló Zoszimát, hogy bocsánatát esdje előző napi sértéséért, sem a szolgáik és jobbágyaik előtt térdükre omló Karamazovék hite, akiket a szenvedés nagysága tölt el az „osztálybéke" hangulatával. A lényeg az a karamazovi tanítás, amit Aljosa hirdet: jóság, emberiesség és egymás iránti megbecsülés. Ez a jóság, ez az idealista eszmevilág nem töri össze Dosztojevszkij realizmusát. Bármily nagy Is a kísértés, Dosztojevszkij nem eszményít romantikusan. A rajongó, tiszta Aljosában éppúgy nincs érzelgős kenetteljesség, mint a regény másik rokonszenves alakja, Kolja Kraszotkin tetteiben. „A Karamazov-testvérek realizmusa — írja Sőtér István a regény kitűnő előszavában — végső soron a lélek legmélyén létező erőket és erényeket juttatja diadalra - a bűnök, a ziláltságok, a mohóságok és önzések alatt mégis épen, sértetlenül maradt humánumot, mint az emberlét végső lényegét. Dosztojevszkijt ezért tekinthetjük az emberi lélek egyik legnagyobb ismerőjének, mivel ehhez az alaphoz el tudott férkőzni. Minden komorsága, végletessége, fájdalmassága ellenére az ő vallomása az emberről: velejében bizakodó, hivő vallomás." Az Európa Könyvkiadó gondozásában a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában megjelent regényt Institoris Irén rendkívül gondos új fordításában örömmel fogadjuk és örömmel ajánljuk olvasóinknak, mert a szenvedésektől megpróbáltatott és megtisztult, a bukásából, tévedéseiből és bűneiből felemelkedő ember vágyairól, a megalázottak és megszomorítottak, az elesettek és kitaszítottak világáról vall benne szenvedélyes erővel és utolérhetetlen művészettel, ugyanekkor pedig megrázó vádat emel az elnyomók elviselhetetlen társadalma ellen. EGRI VIKTOR ÜJ SZÖ 7 * 1959' au-flusztus .11