Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-20 / 230. szám, csütörtök

AZ ELENJÁRÓK KÖZÖT parancsnoka a katonák nevében az. HNB a szövetkezet vezetőségével aratás egész idejére brigádsegítsé- együttműködve szervezte, get ígért. Ezzel kezdődött a munka. Július — A gabona aratását július 29-én végeztük el. Ha nem esett volna elsején két kombájn, öt kévekötogép úgy 12 nappal előbb lettünk volna és a kaszások kimentek a szövetke- készen. Az utolsó gabonát július zet földjeire, a telt kalászokat ringató gabonatáblákra. Az ez idén ga25-én adtuk be. Öszi és tavaszi árpából, búzából összesen több mint bonával bevetett 532 hektárból két 40 vagont adtunk be. Szövetkezetünk és fél hektárt kaszával kellett le- már 10 éve működik, de ilyen teraratni. Alig fogtak hozzá a munká- mésünk még nem volt. Csak gabohoz, máris két cséplőgéppel jöttek nából több mint 110 vagonnal teraz emberek a földekre. A szövet- mett. kezeti tagok és a brigádmunkások Hála a jó termésnek, a jó együttígy már július 4-én megkezdték a működésnek a begyűjtési apparátusgabona cséplését. Még ugyanaznap, sal, a brigádmunkások nyújtotta semielőtt a Nap korongja eltűnt volna gítségnek és az ez idén sikerült jó a láthatáron, Kiss Gyula, a járási munkaszervezésnek. a begyűjtési begyűjtési vállalat raktárnoka, aki- tervet nemcsak idejében teljesítetnek a szövetkezet raktárhelyiségeket tük, hanem túl is teljesítettük. bocsátott rendelkezésre a begyűjtendő gabona számára, bejegyezhette könyvébe az állam számára begyűjtött gabona első mázsáit. Három cséplőgéppel dolgozunk és naponta átlag 13-14 óra alatt 500 mázsa gabonát csépelünk ki. E napokban befejezzük a cséplést és ha Kiss Gyula a begyűjtő vállalat dolgozója és Andrej Vantura, a szövetkezet elnöke a kicsépelt gabonát nézik. A z őgyallai járás a somorjai, a szenei, a dunaszerdahelyi, a komáromi és a királyhelmeci járás mellett azok közé a járások közé tartozik, amelyek elsőkként gondoskodtak a gabonabegyűjtési terv teljesítéséről. Ezek a járások már akkor jelentették a gabonabegyüjtési terv teljesítését, amikor még számos gabonatermő járás a begyűjtési tervet még csak 3 százalékra teljesítette, például a trnavai járás, esetleg 23 százalékra, mint ahogyan az konkrétan az érsekújvári járásban történt. Ez a siker az aratás jő előkészítésének, a helyes munkaszervezésnek, valamint a szövetkezeti tagok, a közigazgatási dolgozók, s az egész lakosság helyes magatartásának köszönhető. Az ógyallai járási izsai EFSZ is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a járás a gabonabegyűjtési terv teljesítését illetőleg ez idén hazánk első járásai között foglal helyet. Hogy ezt miként érték el, elmondjuk, mivel szóra érdemes. Az emberek június végén még az aratás előtt összegyűltek a HNB irodájában. Papp Endre, a HNB elnöke, Michal Šajben titkár, Ondrej Vantara, az EFSZ elnöke és mások. Volt miről beszélni. Hiszen az aratás már az ajtón kopogtatott, gazdag termés ígérkezett, a gabona már beérett. Mindent alaposan megvitattak, semmiről sem feledkeztek meg. A gépekről és az emberekről sem. Nem feledkeztek meg a helyben állomásozó katonai alakulatról, melynek E napokban bizony serény mun- semmi se jön közbe, úgy néhány ka folyt a szövetkezeti földeken, nap múlva jelenthetjük - készen Ján Dobrovský traktoros és kísé-' vagyunk! Jozef Sluka rője, Július Čabajka a gabonát a „,.... ".,..

íi

mr

r, , , • „„ cséplőgépekhez szállították. Velük együtt számos szövetkezeti tag dolgozott a keresztek, az asztagok rakásánál, a behordásnál, a cséplésnél és az aratásnál is. De nemcsak a szövetkezet tagjai dolgoztak, hanem a község többi lakosa, a katonák és az ifjúság is. így például két napig az SZLKP járási bizottságának dolgozói, két hétig a falubeli asszonyok, egy h^tig a tanítók és'a HNB dolgozói, azután pedig a katonák segédkeztek, akik most a cséplőgépeknél és a betakarításnál dolgoznak. Nagy segítséget nyújtott a tanulóifjúság is. A két hét alatt kévekötőgéppel 250 hektárról learatott gabonát kévékbe kötözve halomba hordtak. Ez bizony tiszteletre méltó teljesítmény. A brigádmunkások segítségét és munkáját a - ' • * ** .. . í Most már a begyűjtési raktárba visz az út. így láthattuk napról napra az izsai szövetkezeteseket. lelik az állami, a szövetkezeti raktár. Ez a helyes! Sluka felv. Nem válik becsületükre m A múlt napokban értekezletre gyűltek össze a Rimaszombati Állami Gazdaság valamennyi részlegének vezető dolgozói. Az elhangzott beszámoló jó volt, az elemzés igyekezett magyarázatot adni a helyzetről. Rámutatott a gyenge pontokra, hol szorít a csizma. önmagunkat ámítanánk, ha nem a valóságnak megfelelően ismertetnénk a gazdaság helyzetét, feladatait. A tény az, hogy a gazdaság az idén félév alatt több mint egymillió korona veszteséget mutat ki. Csupán a dobócai részleg zár 109 357 korona nyereséggel. A veszteségek okait a beszámolók általában megindokolják. Ebben nincs hiány a Rimaszombati Állami Gazdaságban. Előre kell azonban bocsátani, hogy mindent, jót és rosszat az ember csinál. Hol van azonban az ember, a közvetlen termelő az értekezletről, hol a szava, javaslata, önbírálata? Ez hiányolható. A bírálatok azért általánosak, mindenkit és senkit érintők, s a tények megállapításán és az építő előremutatáson kívül az írás is csak jó tanácsadásra »zorítkozhat, mivel az adott körülmények közepette ennyivel be kell írnie. Keressük önmagunkat, keressük az embert a jól vagy rosszul végzett munkában. És meg kell találnunk. Különösen akkor, ha a gazdaság roszszabbul megy, mint a közelmúltban. A Rimaszombati Állami Gazdaságban pedig ez a helyzet. Móry Mihály igazgató elvtárs ezt külön hangsúlyozta. Hol szorít a csizma? Több helyen; a sertéstenyésztésben, a javítómunkákban, nincs meg a tervezett haszon. Vegyük a sertéstenyésztést, mivel e téren van mit jóvátenni. Gazdasági viszonylatban 88 százalékra van meg az állomány, a kocaállomány 91 százalékra. A félévi értékelés azt mutatja, hogy a szaporodás nem tart lépést a követelménnyel, a kocáknak mindössze 61 százalékát búgatták. Vagyis valamivel többet, mint a felét. Ehhez jön még, hogy az év elejétől a tervezett malacszaporulatnak csak a 77 százalékát érték el. Vártam, hogy az értekezleten a beszámolónak e részéhez valaki érdemlegesen hozzászól. Csalódnom kellett azonban. Süket fülekre talált a bírálat. A gyakorlatban itt mutatkozik meg az előbbi állítás helyessége. Egészen bizonyos, hogy a dolgozóknak lett . volna szavuk egymáshoz. Például ahhoz, hogyan emelkedhetett az önköltség az első félévben 59 százalékkal a tervezett fölé. Sok sző esett a tervezésről, az általános javítások költségalakulásáról stb. Gőcze elvtárs ezzel kapcsolatban bírálta, hogy a részlegvezető a tervek összeállításakor sokszor hiányzik. — Feketén kell azután egyet mást megcsinálni — tette hozzá — s a költséget rádobják a gépjavításokra. A gépjavításokról még csak annyit, hogy a mindenáron javítás, amikor a gépnek általában semmi baja sincs, csak az önköltséget növeli. Itt akarva-akaratlanul oda akart kilyukadni, hogy az illető, aki a géppel dolgozik, nagyjából ismerje azt. így aztán nem fordulhat elő, hogy apró javítások miatt a gépet széjjel kelljen szedni. Igaza van Gőcze elvtársnak, hogy a műszaki karbantartás a brigádvezetők feladata is. Az alkatrészekről is tudni kell, ki milyen alkatrészt kapott, hová tette azt. Ez nemcsak raktárgond, nemcsak nyilvántartási kérdés, hiszen tudjuk, alkatrészekben nem nagyon bővelkedünk. Az egyik felszólaló beszédéből ragadom ki a szavakat, hogy a termelés az emberek kezében van. Hozzátehetjük még, hogy a fejükben is. Hogy ez mennyire igaz, azt Nyikolaj elvtárs, kerületi küldött tette szóvá, amikor arról a veszteségről beszélt, amely csak a kevesebb tejtermeléssel éri naponta a gazdaságot. Bizony, jó lenne, ha az egyszerű dolgozók is tudnák, mi minden kell a tejképződéshez, milyen növények adják a legmegfelelőbb összetételt. Nagy általánosságban tudni és megérteni — ez is a nevelőmunka egy része. Miért?! Azért, hogy emelkedjék a termelés, csökkenjen az önköltség, amely a dobőcai részleget kivéve még mindig magas. Sőt annyira magas, hogy az egy koronára vonatkoztatott termelési költség túlhaladja az egy koronát. Kérlelhetetlenek a számok, de nélkülük messzire nem mennénk. A Rimaszombati Állami Gazdaságban pillanatnyilag rosszul gazdálkodnak. Nem nagy dicsőség ez a vezetőkre nézve. Beismerik, hogy joggal bírálhatják őket. Azonban egyetlen nevet sem hallottam említeni, akit hibáztattak volna. A szabadkai és a bátkai részleg vezetője nem beszélt a fogyatékosságok okairól és Grün elvtárs, a szabópusztai részleg vezetője is hiába igyekezett éles szavakkal lecsendesíteni egy-két felszólalót, mivel nála is csaknem 400 ezer korona a félévi veszteség. Inkább arról szólhatott volna, hogyan köszörülje ki a csorbát. Majd akkor kerül az első helyre, ha az eredmények oda emelik. Vonatkozik ez egyébként az egész Rimaszombati Állami Gazdaság gazdálkodására is. (—d) I Ú

J szó Jól fejlődik a gazdaság Az elmúlt napokban a Pusztafalusi .Állami Gazdaság királyfiai részlegén jártam, ahol meggyőződtem arról, hog.v ez a kis gazdaság nagyon szépen fejlődik, erősödik. Bukta Károllyal, a részleg vezetőjével beszélgettem. — Hogy állnak a nyári munkálatokkal? — kérdeztem. — Bár az időjárás nem a legkedvezőbb. a munkákkal szépen haladunk. Még két nap és befejezzük a cséplést. A hektárhozamok elég szépek, árpából 29, búzából 27 mázsát értünk el. Nem feledkeztünk meg a takarmánykeverékek vetéséről sem, már 20 ha területen szépen sorzik. A királyfial részleg azonban a fő súlyt az állattenyésztésre fekteti. Állatgondozói szerte a járásban híresek. Tavaly és az idén is ők érik el a legszebb eredményeket. 78 tehene van a ga/daságnak és ugyanennyi növendékmarhája, amelyeket nyolcan gondoznak. A járás legjobb gondozói közé tartoznak Tatár Ferenc és Blaskó József elvtársak, akik 12 tehenet gondoznak. Már több éven keresztül nagyobb eredményeket értek el, mint járásunk bármelyik állatgondozója. Tatár Ferenc elvtárs ezért többször különféle jutalmazást kapott. A múlt hónapban 3600 liter helyett 5000 liter tejet fejt ki. Évente tehát átlagban 1 tehénre 5000 litert. Nem sokkal kevesebbet fejt ki Blaskó elvtárs sem. A jól végzett munka után nem maradhat el azután a várt jutalom sem, mert Tatár Ferenc elvtárs átlag 2200, Blaskó József elvtárs 1800 koronát kap s ezenkívül még prémiumot is. E gondozóktól példát vehetnének nemcsak a mi gondozóink, hanem a többi állami gazdaság gondozói fs. Nemcsak a munkából kell kivenniük részüket, hanem más családi gondokkal is kell küzdeniük. Ugyanis mindkettőjüket úgy sújtotta az élet, hogy azt még a 45 év körüliek is megérzik. Egyiknek 4 év előtt meghalt a felesége, másiké meg 4 éve ágyban fekvő beteg. Nem marad más hátra, mint a munka után elvégezni a házi munkát is. így nem csekély dolog 150 százalékra teljesíteni a tervet. Eros akarat kell, ami ennél a két elvtársnál nem hiányzik. Ezen a részlegen hizlalják a 3—

B hónapos borjúkat Dankó Anna és Balázs Anna elvtársnők. Az átlagos napi súlygyarapodás 85—90 dkg. Belányi János, Egeg Versenyben Rohamos ütemben folyik a ke- ] t nyércsata Tesmag községben is. A termésbetakarítási munkálatok- J kal lassan végzünk, jól halad a j cséplés is. A betakarítási munká- < latoknál szükséges megemlíteni J az idősebb dolgozókat is, Sáróka, Petrík és Mihály bácsit, akik ver- j senyt dolgoztak a fiatalokkal, pe- ( dig már idestova 60 évesek. So- j kat segítettek az ipolysági kommunális üzem dolgozói és a nép- i hadsereg tagjai is az aratási ] 1 munkálatokban. Tamás István, Tesmag j Kit terhel a felelősség? Az ipolybalogi szövetkezetben rövidesen befejezik a cséplést. A gabonabeadást a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulójának tiszteletére még augusztus 4-én 100 százalékra teljesítették. A tarlóhántást - 170 hektáron — a hét végéig befejezik. Eddig harminc hektár másodnövényt vetettek. Silótakarmányuk is van bőven, 40 hektár. De e nagy mennyiségű és jő minőségű takarmánynak, azt hiszem, lábon kell elpusztulnia, a nagykürtös] traktorállomás még a mai napig sem vette komolyan a szövetkezet vezetőségének sürgős és halaszthatatlan kérését. Cseri Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke már július 20-a körül bejelentette igényét a silőkombájnokra, de a kombájnokat még a mai napig nem küldték el. Tavaly is a mezőn ment tönkre körülbelül 300 köbméterre tehető takarmány, amit tavaszszal érzett meg a szövetkezet, szintén a nagykürtösi traktorállomás hanyagságából. Tavaly ugyan kapott a szövetkezet silókombájnt, de mi baszna, ha óránként kellett javítani. Az idén még odáig sem jutottunk, ahol tavaly voltunk. Augusztus 4-én este beszéltem Rados elvtárssal, a körzeti agronómussai, aki biztatott, hogy pár nap múlva elküldik a silókombájnokat Ipolybalogra. Amikor e levelemet írom, a* naptár már augusztus 12-ét mutat, és mi még mindig türelmesen várakozunk. A megígért kombájnok helyett küldöttségek érkeznek Ipolybalogra, biztatnak, majd eltűnnek. Kit terhel ezért a felelősség?! Minden bizonnyal nem az ipolyabalogi szövetkezetet, hanem a nagykürtösi traktorállomás vezetőit, akik nem készültek fel feladataik teljesítésére. Illés József, Ipolybalog. Látogatás az „újítóknál A kenyheci határ a kassai járás déli részén terül el. Lelkiismeretes, dolgos nép lakik ott. Bizonyítja ezt a sikerekben gazdag, tízéves közös munka. Mindig is a kassai járás legjobb szövetkezetei közé tartoztak, sőt azt mondhatjuk, a kerületben is az elsők közé. Az utóbbi időben azonban mégis mintha történt volna valami. Mintha egy kicsit „megpuhultak" volna a) új munkamódszerekről tartott egyoldalú nézeteikben. Az egyik beszélgetés alkalmával, amikor a sertések száraz takarmányozásáról volt szó, egyikük ezt mondta: — Elvégre mi is olvasunk újságot, és az új dolgok bennünket is érdekelnek. Tóth Imre, a szövetkezet elnöke beismerte, hogy ebben a pálfordulásban nagy érdeme van Káldy elvtársnak, a járási nemzeti bizottság dolgozójának, aki téten át számos előadást tartott a szövetkezeti munkaiskolában. — A mi szövetkezeteseink már olyanok — mondja az elnök, hogy mindent alaposan átgondolnak és csak azután nyúlnak az újhoz. Ez esetben is feltették a kérdést Káldy elvtársnak. Ezután bizony már nem volt nyugalom. Ö nem hagyta abba a dolgot. Elhozta az önetetők tervét és márciusban már ki is próbáltuk. Nincs okunk kételkedni az elnök szavaiban, mégis úgy gondoljuk, volt ott mát is, ami megmozgatta a kenyhecieket, hogy az új módszer mégis csak hasznothajtó. A kenyheci szövetkezeteseknek ugyanis baráti kapcsolataik vannak a kesznetanyai, magyarországi TSZ-tagokkal. Milyen szövetség lenne ez, ha még csak nem is versenyeznének. Mindjárt azután, hogy Gorgács elvtárs meglátogatta őket, barátságos eszmecsere után o versenyre terelődött a szó, hogy ki ér el jobb eredményt. Elhatározták, az év végéni,. az évzáró gyűlésen, amikor kölcsönösen meglátogatják egymást — értékelik munkájukat. Elvégre a határontúli versenytárs is iC szövetkezet. Tóth elvtárs maga is meggyőződött róla, hogy a tejhozam bizony nem csökken 10 liter alá. És ami különösen tetszett neki, hogy mennyi szeretettel gondolnak a gépekre. De tatán té

riünk vissza a szárazetetésre. Magerán elvtárs munkahelyét mát messziről látni. Ezelőtt látástól sötétedésig dolgozott a 200 sertéssel. Most meg három órát tölt el körülöttük, rendet teremt, körülnéz, vizet enged a vályúkba, rágyújt egy cigarettára, aztán hazanéz az épülő családi házhoz. Már 70 000 koronát fektetett bele, s ősszel be akarja költöztetni a családot. 99 Meggyőzödtünk róla, hogy ha a sertéseknek megvan, ami kell, bizony a sertésetetö nem nagyon hiányzik. A gömbölyödő jószágok nyugodtan fekszenek, szunyókálnak a kifutókban és ha kedvük tartja, esznek. Milyenek az eredmények? Ez a dolog a kenyhecieket is meglepte. Ügy tervezték, elérik a napi 64 dkg-os súlygyarapodást. Az első hónapban, amíg a sertések megszokták az újat, csak 52 dkg lett a súlygyarapodás. a második hónapban azonban már 69 dkg, a harmadikban 86 dkg és most 89 dkg naponta. Ez valóban nagy eredmény, főleg ha az előbbi munkamódszerhez hasonlítjuk, amikor valóssággal gürcölt az etető. Nagyobb volt az önköltség, és mégis legfeljebb csak 62 dkg-os súlygyarapodást értek el naponta. Most kevesebb takarmány kell az etetéshez. Amíg az első három hét alatt egy-egy sertés naponta 4,10 kg takarmánykeveréket evett meg, ma már csak 3,60 kilót fogyaszt. Egy kiló hús előállítására 4,30 kiló szemestakarmány kell s egy kiló hús kitermelése pénzben 8,20 korona. Ezelőtt bizony, amíg nem így etettek, egy kiló hús termelése 11 koronába is belekerült. S ősszel, amikor a takarmányok 70 százalékát a keveröben készítik el (30 százalék a fehérjektverék), az önköltség nem lesz több mint 5 korona. Magerán elvtárs ilyen módon még egyszer annyi sertést is gondozhatna. A terv azonban ezt nem engedi meg, hiszen 700 hektárnál nem sokkal több földjük van. Már így is, ezzel az új etetés' módszerrel, az év végéig 60 mázsa sertéshússal adnak be többet a tervezettnél. A sertéshizlalás idejét 2 és fél hónapra rövidítették le. Sikerült tehát a kenyheci szövetkezeteseknek az új módszer szerint dolgozni. Most hozzájuk járnak tanulni a járásból, sőt a kerületből is. Még nem beszéltünk a további lehetőségekről, ami már valóság a kenyheci szövetkezetben. Ugyanis minden gyerekre havonként 40 korona gyermekpótlékot adnak és ezt az összeget az év végére még növelni akarják. Nincs Kenyhecen olyan szövetkezetes, aki ne olvasná a napisajtót, a szövetkezet fizeti a kulturális alapból. Van miből, hisz évente e célra 130 000 koronát irányoznak elő. Többet egyelőre nem árulunk el, nehogy valaki fenyegesse elsőségüket. Hiszszük, hogy a közös verseny, a két szövetkezet kölcsönös versenye előnyükre válik. A jó munka után mindkettőjüknek jól esik majd a jó tokaji bor. M. DVULITOVÁ, Kassá ÜJ SZÖ 5 * 105

9- augusztus 20.