Új Szó, 1959. augusztus (12. évfolyam, 211-241.szám)

1959-08-16 / 226. szám, vasárnap

Sok sikert a további munkához1 \sssssssssssssssssmssff/sss/ssssss/j/////////////////////////^ Iž^ék hadseregünkre gondol ma az ország népe. Vasutasnap van. A színes plakátok, feliratok és transzparensek mindenkinek, ha már nagyon régen utazott is, eszébe juttatják a vasutat, a kékegyenruhás kalauzokat, a pirostányérsapkás forgalmistákat, a „maszatos" képű mozdonyvezetőket, vagy fűtőket, akiket, ha alkalom van rá, sosem mulasztunk el megnézni, amint kihajolnak hatalmas gépszörnyetegükből, s ha csak egy pillantással is, de megköszönjük, hogy figyelmes, éber vezetéssel elszállítottak bennünket hosszú utunk valamelyik állomásához. Mégis a leginkább természetesen a vasutasoké, a kék hadsereg katonáié ez a nap. Ök ma valamennyien bizonyára elgondolkoznak hivatásuk szépségei, örömei vagy gondjai felett. Melegség járja át szívüket, amikor azt hallhatják: jól dolgoztak. Sokat, igazán sokat javult a vasúti közlekedés. S ezért ma dicséret illet minden becsületes vasúti dolgozót. Meg vagyunk győződve róla, hogyha sokasodnak is a feladataik, nem maradnak teljesítetlenül. Az eredményes további munkához pedig ma erőt, egészséget és sok sikert kívánunk vasutasainknak! Előzetes tervek szerint 1963-ban a bratislavai főpályaudvart már mentesítik a mozdonyfüsttől. De ez nehogy megtévesszen valakit. Nem villany mozdony ok jönnek helyükbe, hanem Diesel-gépek, amilyet felvételünk is ábrázol. Ez éppen a komáromi motoros gyors, melynek Kárász Tibor, az állomás egyik elővigyázatos fiatal forgalmistája ad jelzést az indulásra. Három- és félezer tonna két ember kezében A VACSORA ILLATOS PÁRÁJA szélesen terjengett a megterített ebédlőasztal fölött. František Šterba gondolataiba merülve kanalazta az ételt, majd amikor vacsora után megcsókolta feleségét é3 kislányát, kilépett a meleg nyári éjszakába, s gyors léptekkel, kissé izgatottan tette meg az utat a mozdonycsarnokig. Agyában gondolatok cikáztak, vajon rendben van-e minden kedvelt mozdonyán, sikerül-e merész terve? Munkatársának, Vlastimil Launernek, a fűtőnek Biár megüzente, s most épp hogy csak meplátta, máris ezzel a kérdéssel fordull hozzá: — Mit gondolsz, sikerül? — Bizakodj, s ne csüggedj — válaszolta mosollyal a vidám fütö. — Te, jó volna még egyszer minden* átnézni — javasolta Šterba mozdonyvezető. — Hát az nem ártana — hangzott a válasz. Azután mindketten hozzáláttak, hogy megnézzék az olajozókat, a fékeket, kalapáccsal megveregették a hajtókarokat. de minden rendben volt Mindketten bíztak gépjükben, hiszen Luminsky-módszerrel ápolják. Ennek lényege az, hogy minden észlelt hibát azonnak kijavítanak, a gépet szüntelenül a lehető legjobb állapotban tartják. NÉHÁNY PERC MÜLVA éles füttyszó harsant, majd megcsikordultak a fékek és a közkedvelt, a mozdonycsarnok legjobb 556-osa kigördült a pályaudvarra, ott elébe tolatott a nyolcas vágányon indulásra kész szerelvénynek. Az izgalom másokat is hatalmába kerített. Aki csak tudott a dologról, heves szívveréssel gondolt az állomás legjobb kettősére, František Šterbára és társára. Pontosan 21 órakor sípszó hallatszott, majd zöld fény villant: — Indulás! A mozdonvvezető meghúzta az indítókart, a gőz sistergő hanggal tódult a dugattyúkba. A kerekek néhányszor megfordultak, majd pár pillanat múlva meoindult a végeláthatatlan szerelvény. A fornalmista udvariasan tisztelgett és a tehervonat szinte lénésben elhagyta az állomást. Közel 70 kilométerig úgy viselkedett a gőzgép, mint egy kezesbárány. Rendszeresen dolgozott, semmi különös zajt, vagy szokatlan rázkódást nem lehetett felfedezni. Ekkor azonban meredekebb lett a pályatest, s éles kanyarok következtek sűrű egymásutánban. Az állomásokon mindenütt szabad pálya várta őket, s az ügyeletes vasutasok tisztelgéssel köszönték. AZ IZGALOM FOKOZÓDOTT. A feszmérő mutatója állandóan a piros vonal közelében táncolt, s az indítókar hol előre, hol hátra nyomult. A ,gép mind erősebben fújtatott, de ment, ment rendületlenül, s a csúcsteljesítményű 3679 tonnát fáradhatatlanul vonszolta maga után. Šterba társára tekintett, verejtékező homloka alatt reményt sugárzó szeme csillogott fényesen: már nincs messze a cél! A Česká Tŕebová-i távírójelentés röviddel ezután valóságos örömujjongást keltett a breclavi állomáson. — Megérkeztek! Sikerült! A túlsúlyos szerelvény, mely a breclavi állomásra rekordterhet vitt a legnehezebb útvonalon, megérkezett rendeltetési helyére, A két ember s a jó mozdony megbirkózott a roppant teherrel. Ezzel a2 útjukkal František Šterba és Vlastimil Launer legalább másfél normális megterhelésű szerelvény útját tak'arktották meg. Eddig tart a történet. Hasonló események a breclavi állomáson szinte naponta megismétlődnek. A bratislavai vasúti szakasz vasútállomásai közül ugyanis itt a legeredményesebb a túlsúlyos szerelvényeket indító mozgalom. S ez immár hagyományszerűvé vált. A breclavi mczdonycsarnokban a legelsők között talált követőkre ez az új munkamódszer, melynek célja minél eredményesebben, gazdaságosabban, a lehetőségek minél jobb kihasználásával lebonyolítani a teherszállítást. E módszer első terjesztői ezen az állomáson Stanislav Zámočník és František Šterba mozdonyvezetők voltak. 1954 óta e két kezdeményező mellé több mint ötven mozdonyvezető sorakozott fel s kelt az első kettővel versenyre a túlsúlyos szerelvények vezetésében. De hogy is történt mindez? MEGSZÁMLÁLHATATLAN azon termelési, mühelyi vagy összüzemi értekezletek és csoportmegbeszélések száma, melyeken a két „propagáló"" nem mulasztotta el, hogy szóba,hozza az új mozgalom országos jelentőségét. Hatásos toborzóeszköz volt a példamutatás is, s ebből a két mozdonyvető részéről igazán nem volt hiány. Mindketten szoros együttműködésbe léptek a breclavi rendező- és rakodóállomás fődiszpécsereivel, akik mindig idejében jelentették az összeállított túlsúlyos szerelvényt. Eleinte kevesen voltak, akik vállalták, mert hisz ez egyáltalá". nem könynyú feladat. Másfélszer, kétszer annyit szállítani, mint amennyit a norma előír! Eredmények számok tükrében Ha feltesszük a kérdést, vajon aránytalanul, sokkal gyorsabban növekedtek-e árutermelésünk gyors ütemű termelése folytán a vasúttal szemben támasztott szállítási követelmények, mint a vasút műszaki és berendezési fejlődése, illetve gyarapodása, csakis igennel válaszolhatunk. Ennek ellenére mi a helyzet? Javult a munkaszervezés, a térfogat és teherbíróképesség kihasználása, biztonságosabb és olcsóbb lett a vasúti forgalom. Mint ismeretes, a legátfogóbb kimutatás a vasút tevékenységéről, a grafikon. Ennek teljesítése ez idén országos viszonylatban így alakult: A személyvonatok grafikonját a tavalyi első félévi 87,4 százalékkal szemben 1959. első hat hónapjában 97,8 a tehervonatoknál a tavalyi 73,8 helyett 91,

S százalékra teljesítettük. A vasúti kocsik körforgása tavaly az első félévben 4,32 napot tett ki, most 3,81 napra csökkent. A tehervonatok általános megterA megbecsülés és igazságos értékelés, jutalmazás azonban, amely a „túlsúlyosoknak" bizonyos időszakonként kijár, érdeklődést és kedvet keltett a legtöbb breclavi mozdonyvezetőben. VÉGEZETÜL NÉHÁNY ADATTAL hadd világítsuk meg, mit jelent mindez gazdasági mutatókban kifejezve. Az első félév folyamán összesen 1006 túlsúlyos szerelvényt indítottak útnak erről az állomásról. Ezek együttvéve 205 556 tonnányi terhet szállítottak normán felül. Ez 147 tehervonat megtakarítását jelenti, vagyis ennyi szerelvényre lett volna még szükség, ha nem indítanak túlsúlyos vonatokat. Pénzben kifejezve ez a megtakarítás megközelíti a félmillió koronát. Szabó Géza A kassai gyermekvasutasok is ünnepelnek A kassai Csermely-völgyi pionír-) \ vasút 90-tagú személyzete ugyancsak l részt vesz a vasutasnap ünnepségein. ( i Ezen a napon ünneplik egyúttal a i i pionírvasút fennállásának negyedik év-( | fordulóját. Az elmúlt négy év alatt l a fiatal vasutasok a kassai pionír- ( i vasúton több mint 560 000 személyt í vittek sétautazásra. Sokan közülük az) [ egész négy év alatt örömmel és ifjú < lelkesedéssel tettek eleget kötelezett-', ségeiknek a váltóőrtől kezdve egészen > •a forgalmistáig. A vasutasnap alkal-í \ mával a legjobb 29 pionírt ajándék-! i tárgyakkal jutalmazzák meg és a \ i személyzet 30 tagját magasabb be- j | osztásba helyezik. A brnói állomás büszkeségei Á brnói állomáson is sok követőre < [talált a túlsúlyos szerelvényeket indító! I mozgalom. Csak a múlt hónap folyamán ( ? például ezen az állomáson 89 túlsúlyos < j vonatot indítottak el az ország külön- 1 ) böző részei felé. Csütörtökön, augusz- j ) tus 13-án például Bohuš Blažej moz- < ŕ donyvezető és Martin Márkus fűtő ( í csúcsteljesítményt állított fel a brno— ( j breclavi vasútvonalon. Az 556,0 rend' számú gőzmozdonnyal mintegy 1296 jj j tonnával nehezebb vasúti szerelvényt ( ) szállítottak, mint ahogy azt a normák j í megállapítják. A teljesítmény a brnói j í vasutasok körében nagy elismerést vál- i l tott ki. Ember a levegőben? Nem, csupán a létrán, ez pedig az új, bonyolult vasúti villanyhálózat egyik drótján függ. Je° lenleg hat szakaszon történik a prága— kassai vasútvonal villamosítása. Felvételünkön a Považská Bystrícán állomásozó szerelők egyik élmunkását, Miro Františeket láthatjuk. A KITÜNTETETTEK É' helése tavaly júniusban 878,7 tonna, az idén ugyanebben a hónapban már 958,5 tonna volt. Az ország vasúthálózatának fokozatos villamosítása következtében a jövő évi vasúti forgalomnak már mintegy 24,5 százalékát villanymozdonnyal bonyolítják le, míg 19.65ig ez a mutató 01,3 százalékra emelkedik. A harmadik ötéves terv folyamán összesen több mint 21 milliárd korona értékű beruházást végzünk a vasutak tökéletesítése, műszaki fejlődése érdekében. Yces szónoki hang szűrődik ki az érsekújvári vasútállomás melletti igazgatóság tanácsterméből. Bent a helyiség valószínűleg megtelt az utolsó helyig, mert még az utca felöli ablakpárkány mellett is csoportokban állnak az emberek. Van, aki éppen az előbb tette le a szeneslapátot, hagyta ott gépét, szerelvényét, vagy egyéb munkahelyét, s arcán felfedezhetők az éjjeli műszak nyomai. Vannak, akik csak erre a gyűlésre utaztak be, mert érdeklik őket az állomás eddigi idei eredményei és persze nem utolsósorban a jutalmazás, melyet a vasutasnap alkalmával kapnak a kék hadsereg újvári legjobb katonái. A fő beszámoló eléggé terjedelmes, de ennek ellenére általános érdeklődést kiváltó volt. Szó volt az eddigi munkasikerekról, a hibákról, és az új feladatokról, melyek az őszi forgalom idején valószínűleg igen megnövekszenek. A beszámolót névsorolvasás követte, melyet még feszültebb figyelemmel kíséri egyes jelenlevő. Hiszen ha eléggé nagy is az újvári állomás, ismerik egymást, s kit ne érdekelne, ki dolgozott jól, ki érdemelt kitüntetési, pénzjutalmat, vagy elismerő oklevelet. Es ha saját nevét hallotta valaki (s ilyenek aránylag elég sokan voltak), minden bizonnyal nemcsak a pénznek örült, hanem az elismerésnek, a dicsérő szónak, mely kifejezésre juttatta: észreveszik és értékelik, megbecsülik lelkiismeretes munkáját. A 140 kitüntetett neve között megtalálható volt Ján Zradula csoportvezető és három csoporttársa, Vojtech Žák, František Sulik és Alexander Gedaj neve is, akik azonban éppen felelősségteljes munkájukat végzik a pályaudvaron. Együttesen 300 korona pénzjutalomban részesültek. Amikor az üzemi tanács elnöke nevüket felsorolta, nem felejtette el hozzáfűzni: valamennyien elővigyázatos, becsületes munkát végző elvtársak, akik rendkívül veszélyes és felelősségteljes munkahelyükön egy szerencsétlenséget sem okoztak, és saját egészségükre is megfelelően vigyáztak. Ján Zradulát és három munkatársát éppen nagy elfoglaltságban találtuk. Ugyanis ők kocsirendezők, a tolatást irányítják, szét- és összekapcsolják a vagonokat, s egy vágányra terelik az egy irányba induló vasúti kocsikat. A jelzéseket, a parancsoló kézmozdulatokat természetesen nem értettük, így hát kénytelenek voltunk megvárni, amíg „széttolatták" a szerelvényt. JVIegyven év körüli, javakorabeli férfi Ján Zradula. Arcáról nem lehet elűzni az örökös mosolyt. Valósággal hévbe jött, amikor munkájáról beszélt: — Mi már az év elején brigádot alakítottunk, s elhatároztuk, versenyzünk a szocialista munkabrigád címért. Eddig is együtt dolgoztunk, mint egy munkacsoport tagjai, most már többet kívánunk és többet adunk egymásnak. — Baj közöttünk sose volt. Ha kellett, kisegítettük egymást, ha csak tanácsra volt szükség, azt is adtunk kölcsönösen. — Baleset mikor történt utoljára munkájuk közben? — Komolyabb balesetünk még nem volt. — Pedig ez veszélyes munka. — Hát ez igen. A múltkor is egy fiatalember valahogy elhamarkodottan, túl fürgén ugrott a kocsik közé, megcsúszott, s. az egyik lábát levágta a kerék. — Szabad idejükben mivel foglalkoznak ? — Szeretjük a könyvet, a mozit, dc családosak vagyunk, így hát mindig akad munka a hámál is. — Szerencsére jó is, hogy befejeztük beszélgetésünket, mert hatalmas Skoda-mozdony új szerelvényt vontatott az államosásra, melyet azonna' „szét kellett állítani." yradula mester máris f eladat ok^ kai látta el három társát, majd még néhány pillanatot nekünk szentelve jellegzetes kocsirendező pózba vágta magát a fényképezőgép előtt. (szójj ÜJ SZÖ 4 * 195

9' au-flusztus .11