Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-09 / 188. szám, csütörtök

Nagy az érdeklődés \ a moszkvai nemzetközi filmfesztivál iránt j Moszkva (ČTK) mutatják a szovjet filmművészek kül- < O A . .n .- a * T •• fnlftnn kn nam r»l llf ifnft lAninhh nJlcn- ' Qáiogaiá

s a bratislavai Kultúra és Pihenés Part jában Kevés helyen van a kultúrának olyan fellegvára, mint a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkja. E hatalmas méretű modernül berendezett épület-komplexumot nemcsak a belföldi, hanem a külföldi látogatók is megcsodálják. Emlékszem, nemrégen itt rendezték meg a csehszlovák könyvtárosok II. országos kongreszszusát, amelyen számos külföldi vendég is részt vett. Az idegenek első dolga volt körüljárni a helységeket és a legaprólékosabban kikérdezni a vezetőket, mikor épült ez a palota, kik a látogatói. A népi demokráciák küldöttei, ha csodálkoztak Is az épület méretein és korszerű berendezésén, természetesnek találták, hogy Bratislavában ilyen nagy Művelődési Otthon van. A kapitalista államok küldötteinek furcsa és hihetetlen volt, hogy e hata'mas ház a dolgozók pihenését és kulturális igényeit szolgálja. A minap Ismét egy külföldi jelenlétében jártam az épületet. Egyik barátom Bratislavába érkezve a Kultúra és Pihenés Parkja felől érdeklődött. __ Már otthon hallottam —, mondotta —, hogy Bratislavában valamilyen csodálatos művelődési otthon van. i— Igen, most épült, valóban szép. i— Megnézhetnénk? '— Hogyne. Készségesen vállaltam a kalauz A zselízi pioníroknál Az elmúlt (skolaéu folyamán a Zselízi Tizenegyéves Magyar Tannyelvű Középiskola pionírjai számos társadalmi munkában vettek részt. Faültetésben, répa• egyelésben, répakapálásban, stb. Többek között 4685 brigádórát dolgoztak le, a vashulladék-gyűjtési akció keretében pedig 200 kg. vashulladékot gyűjtöttek. A takarékossági akció is igen szép eredményt hozott, az iskola tanulói 72 000 koronát takarítottak meg. Ezért a szép eredményért a Járási Takarékpénztár igazgatósága oklevéllel tüntette ki a pionírokat. Az iskolaév folyamán két alkalommal beszélgetést tartották idősebb kommunistákkal az elmúlt idöh-harcairöl és a jövő nagy feladatairól. Négy alkalommal kirándulást rendeztek. A kirándulások részben kulturális, részben tanulmányi jellegűek voltak. A nyári szünidőben pionírjaink részt tesznek a községi tüzőrségben. A Micsurin-kertben állandó ügyeletest szolgálatot tartanak. ANDRIS KIN JÓZSEF, Zsellz ' szerepét A Kultúra és Pihenés Park" jáb

a magam Is bármikor szívesen megyek. Az ember itt szabad Idejét igazán kellemesen, tetszése szerint töltheti. A látogatásra vasárnap délután került sor. Végigjártuk a sétányokat, a kerti szórakozóhelyeket, majd belülről ismerkedtünk a Kultúra és Pihenés Parkjával. A hangversenyteremben műsor pergett. NéhSny percre Ide is benéztünk, hogy meghallgassuk a vendégszereplők egyik zeneszámát. Én itt nemcsak a szép helyiséget és a műsort, hanem az embereknek a kultúra iránti érdeklődését is csodáltam. | Köztudomású, hogy nyáron, zárt helyen nehéz olyan kultúrálís műsort rendezni, amely telt házat vonzana. A Bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában vasárnap délután mégis nemcsak a hangverseny-, de a többi termek is tömve voltak. Pedig a szabadtéri helyeken is rendeztek műsort. A kinti hely azonban kevésnek bizonyult s akik nem láthatták a szabadtéri színpadon bemutatkozó népi együttesek műsorát, azok a ••<eert- és többi termekbe mentek, hogy zenét hallgatva, televíziót nézve, sakkozva, olvasva, vagy más szórakozást úzvé töltsék idejüket. Kollegám a koncert befejezése után az olvasóteremre és a könyvtárra volt kíváncsi. Jólesett látni, hogy az olvasóteremben a belföldi lapok mellett a szomszédos orszáqok napi-, sőt ritka szaklapjai is megtalálhatók. A Bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában keresik és olvassák ezeket a lapokat. A könyvtárban az volt ránk a 'legnagyobb hatással, hogy a 3000 kötetnyi könyvállomány úgyszólván állandóan közkézen forog. Kevés könyv van a polcokon s a könyvtáros annak örül a legjobban, hogy a könyvekből ma már a sok is kevés. Äz alsó termekben zene szólt, táncoltak a fiatalok. Az emeleten a különféle szakkörök híveivel találkoztunk és beszélgettünk. — Melyik szakkör iránt érdeklődnek a leqjobban? _ - Ä Kultúra és Pihenés Parkjában — kaptuk a felvilágosítást — általában mindegyik szakkör dolgozik, mindegyik iránt érdeklődnek. A leqtöbb taqja azonban az olvasó és a sakkosoportnak van. E körök taqjai úgyszólván állandóan „üléseznek". ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®«®®® Valóban, most Is az olvaső- és sakkteremben voltak a legtöbben. Az egyik teremből vidám gyermekhangok hallattszottak. A játszadozó kisebb-nagyobb gyerekek között meglepődve álltunk meg. i— övoda vagy valamilyen gyermekkör? — érdeklődtünk. Tájékozatlanságunkat a vezetőnő oszlatta el: — Ez itt a gyermekmegőrző... A szülők, akik szórakozni akarnak, gyermeküket idehozhatják s ml vigyázunk rájuk mindaddig, míg a szülők szórakoznak. — Mit kell A megőrzésért fizetni? <— A megőrzés Ingyenes. Magam is meglepődtem e messzemenő gondoskodáson. Noha sokszor voltam a Kultúra és Pihenés Parkjában, most tudtam meg, hogy a gyermekes szülők elől sincs elzárva a szórakozás lehetősége. — Sajnos — jegyezte meg később a vezetőnő —, még a bratislavaiak közül Is sokan nem tudnak e megőrzőről. Pedig hányan szeretnének részt venni a különféle műsorokon, de hát mindig visszatartja őket a gyerek, akit nincs kire hagyni. Mi ezúton tolmácsoljuk, hogy a Bratislavai Kultúr

a és Pihenés Parkjában a gyermekes szülők is megnézhetik a műsorokat, tetszés szerint szórakozhatnak. Gyermekükre vigyáznak a megőrzőben, ahol a sok és változatos játék között a gyerekek is megtalálják a maguk kellemes szórakozási formáját. Estére hajlott az idő, ahogy távoztunk. A Kultúra és Pihenés Parkjában még ezrek és ezrek szórakoztak. Pedig a város és a művelődési otthon között elég nagy a távolság. Időbe telik, míg az ember hazaér. De hát ki gondol erre? A kultúra, a szórakozás utáni vágy mindennél erősebb. Balázs Béla | Moszkva (ČTK) 42 ország filmművészei jelentették be, hogy részt kívánnak venni az augusztus 3-án kezdődő moszkvai nemzetközi filmfesztiválon. Ez a szám meghaladja a világ eddigi legnagyobb filmfesztiváljain részt vett államok számát. Moszkvában Csehszlovákia, Kína, Finnország, Franciaország, Chile, India, Olaszország, Japán, Jugoszlávia, Kanada, Magyarország, Mexikó, az NDK, Norvégia, Peru, Lengyelország, Ausztria, az EAK, az USA, Nagy-Britannia és so'; más állam képviselteti filmművészetét. A fesztivált a 14 000 férőhelyes moszkvai Sportpalotában ünnepélyesen nyitják meg. A - filmbemutató-versenyt a Kreml színházában tartják. A fesztivál résztvevői és vendégei számára előadássorozatot rendeznek „Nem látott filmek" címmel, melyek keretében bemutatják a szovjet filmművészek külföldön be nem mutatott legjobb alkotásait. A fesztivál napjaiban megnyitják Moszkvában „A szovjet film művészei" kiállítást. A fesztivál igazgatóságának értesülései a külföldi kulturális dolgozók nagy érdeklődéséről tanúskodnak. „Azt hiszem, Moszkva a legalkalmasabb hely egy olyan nagyarányú vállalkozásra, mint amilyen egy nemzetközi filmfesztivál. Hisz az Önök országa nagymértékben hozzájárult a filmművészethez", — írja James Quinn, az angol filmintézet igazgatója. „E fesztivál valószínűleg ösztönzést ad új, pompás filmek alkotására. Teljesen támogatom a nemzetközi filmfesztivál moszkvai megrendezésének gondolatát", — írja J. Sahin filmrendező és producer az Egyesült Arab Köztársaságból. Jenekava Masao japán egyetemi tanár a következőket írta a fesztivál igazgatóságának: „Szívem mélyéből kívánom, hogy X a moszkvai filmfesztivál hozzájáruljon 0 a világ békéjének megszilárdításához, y A kamarazene bratislavai nyári fesztiválja alkalmából belga művészek, E. Sabran, R. Hosselet és S. Baucherit szerepeltek nálunk. (J. Herec felvétele) nr n A bratislavai Nemzeti Színház operaegyüttese a napokban mutatta be Werner Egk német zeneszerző Revizor című operáját, amely Gogoly halhatatlan műve alapján készült. J. Herec felvételén jelenet látható a második felvonásból ®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Á Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége 1959 április és májusában a következő könyveket jelentette meg: V. Kubašta—Tóth Tibor: A tücsök meg a hangyák, 14 oldal, félvászonkötésben, ára 8 Kčs. František Langer: A fehér kulcs testvérisége, 152 oldal, félvászonkötésben, ára 12,90. Mács József: Pipafüstben. 256 oldal, egészvászonkötésben, ára 11,20 Kčs. Janko Jesenský: Vőlegény, 192 oldal, egészvászonkötésben, ára 12,30 Kčs. Monoszlóy M. Dezső: Csak egyszer élünk. 156 oldal, egészvászonkötésben, ára 11.30 Kčs. Á Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 1960-ban a következő könyveket jelenteti meg: Fábry Zoltán: Palackposta: Fraňo Kráľ: Csenkóné gyermekei — Jano; Janko Kráľ: Válogatás műveiből: Peter Jllemnlcký: Győzelmes bukás; j Adolf Branald: Kenyér és ének; Norbert Frýd: Mosolygó Guatemala; Božena Némcová: Népmesék és mondák; František Kubka: Esték a Fekete-tenger partján; Timrava: Válogatás: Ondrej Sekora: Hangya Peti; Helena Šmaheloví: Nagy gyötrelmek; M. Rázusová— Martáková: Egy kisfiú nyara; Anna Sedlmayerová: Nyílik a pitypang; J. Hanzelka —M. Zlkmund: Amerika IV.; Zdetiék Pluháí: Ha elhagysz ...; Jurán Vidor: Vadásztörténetek; J. Čapek: Mese a kiskutyáról és a kismacskáról. Vítézslav Nezval: Válogatott versek. Fraňo Kráľ: Válogatott versek; Peter Karvaš: Válogatott szatírák; Miloš Krno: Élve jövök vissza; Rudolf Jašík: A Szent Erzsébet-tér; Bábi Tibor: Vétetett e föld porából; P. Dobšinský: Szlovák f népmesék; Lehocky Teréz: Foltok a napon; A. V. Frič: Karai Puku; A. Zápotocký: Barunka; Barsi Imre: Barangolás Holnapországban; Egri Viktor: Fivérek; Ordódy Katalin: Lázadók; Toman-lomanová: Ahol a madár sem jár. Szüleimet sohasem ismertem. Ma sem. Magamról annyit tudok, hogy gyerek- ése később suhanckoromban cseléd voltam. Nem is volt sértő, hogy gazdám csak Füstösnek szólított. Alig 7—8 éves lehettem, s nem kívántam mást, csak nyugodtan legeljen a nyáj, s jóllakhassam. Ha hideg volt, vagy az eső esett, a gazdám megengedte, hogy egy lyukas zsákot csücsökre hajtsak, s azt a fejemre tehessem. Bár gyakran verték kékre a testem, sohasem gondoltam arra, hogy • lehet számomra másképp is, olyan gazdám is, aki nem bántana, ha a tehén a búzába tévedt, s hogy nékem is mondaná azt valaki: fiam. Később már ábrándozóbb lettem. Fájt, hogy én nem alhattam a puha ágyban, mint a gazda szeplósorrú fia, aki semmit sem csinált, mégis úgy élt, mint a kacsa a hizlalóban. Aztán egy este újjászülettem. A juhász, idősebb cselédember, elmesélte, hogy én itt csak szolga vagyok és úgy bánnak velem, mint a kutyával. Hívott, menjek máshová dolgozni, ahol fizetést kapok. El sem tudtam képzelni másként az életet, mint ahogyan eddig éltem. Nem tudtam mi az a város, vonat, villamos. Autó is csak nagyritkán jött a tanyára. Amikor kamaszkölyök lettem, gazdám engedékenyebb volt. Már bemehettem a konyhába is. A többiek módjára én is cigarettázni kezdtem, de csak eldobott cigarettavégekből sodortam magamnak füstölni valót. Lassan minden kezdett érdekelni és már úgy éreztem, hogy én is nagy vagyok. Sehogyan sem ment a fejembe az, ha „idegen" jött a tanyára, akkor nem volt szabad mutatkoznom. Egyszer csordaórzés közben a látásból ismert erdész állott szóba vélem, \ aki különben gyakori vendég volt a \ tanyán. Szó szót követett s megtudtam azt, ami ma is könnyet csal q szemembe. Elmesélte, hogy nekem is vannak szüleim, csak nem tudni, hol. Ekkor tudtam meg azt is, azért vagyok Megjelent a Korunk 5. száma A Korunk legújabb száma többek között Csehi Gyula: A harcos ma, a kommunista holnap írókongresszusa és Viktor Szkatyerscsikov: Az esztétikai nevelés szerepe az új ember kialakításában című cikkét közli. Az új szám jelentős helyet szentel a szlovák irodalom bemutatásának s a következő írásokat közli: Ivan Krasko: Ősi föld (vers), Ctibor Štítnieký: 1945. május 1. (vers), František Hečko: A sztrájk (regényrészlet) és Tóth Tibor írását F. Hečkoról. A Korunk legújabb számában ezenkívül gazdag anyagot tartalmaz a „Tények és Érvek", a „Világgazdaság világpolitika", a „Dokumentumok", a „Krónika" és a Szemle és Bírálat című rovat Is. barna arcú, mert cigány vagyok. Éjjeleket nem tudtam aludni, s tudni akartam, ki vagyok, hol vannak a szüleim, hol van az otthonom. Gazdámnak nem szóltam semmit, de az erdészt másnap felkerestem. Tanácsára vasárnap elszöktem a közeli faluba. Badinba. Itt meglehetősen sok cigány él. Kérdezősködtem mindenkitől, nem ismerik-e a szüleimet, de nehéz volt nyomukra akadni, mert sem saját nevemet, sem szüleim nevét nem tudtam. Csak amikor megmondtam, hogy a tanyáról vagyok, akkor hívtak be egy házba. Már azt gondoltam, hogy szüleimnél vagyok, de csalódtam. Ott pusztán annyit tudtam meg, hogy gyermekkoromban vett magához a gazdám. Apámat a háború vitte el, anyámról nem tudott senki. Itt tudtam meg azt is, hogy 16—17 éves vagyok. Emlékszem, igen sokáig sírtam az utca porában, s úgy éreztem, egyedül vagyok a világon. Azután sokszor voltak álmatlan éjszakáim és szerettem volna futni keresztül-kasul az egész világon. A tanyára még visszatértem, de nem bírtam ki soká. Egy napon megléptem onnan, s egy ideig Pleškoéknál laktam. Szerettem volna dolgozni én is mint a többiek, de mivel papírjaim nem voltak, — elutasítottak. Jó ideig csak lógtam, s barátaimmal eljártam Banská Bystricára. Ekkora gyönyörű város ismeretlen volt számomra eddig s magam sem tudom, hogy mit éreztem akkor, amikor a nagy épületeket, szépen öltözött lányokat láttam. Nemegyszer kellett bujkálnom a rendőrök igazoltatása elől. Sokáig azonban nem bírtam ki. Az öreg Pleško bácsival megegyeztünk, hogy elmegyünk a rendörségre s elmondunk mindent. A szót tett követte. Igen sokáig tartott, amíg megkaptam a személyazonossági igazolványt. Igen boldog voltam, hogy Pleško bácsi még nevet . is adott. Így lettem én is Pleško Lásfa ló. Mivel már nem sok idő volt hátra a katonaságig, állásba nem mentem. Otthon voltam, tanultam lassan írniolvasni. A többiek már mind tudtak, csak én nem. Aztán „berukkoltam" katonának. Be kell vallanom, hogy ezalatt a másfél év alatt igen sokat fejlődtem. Barátaim, akikkel együtt szolgálom népünket, szeretnek és én is szeretem őket. Igyekszem mindent úgy csinálni, hogy barátaimnak örömet szerezzek és boldog vagyok, ha szeretetemet viszonozzák. Amióta katona vagyok, nagy változáson mentem át. Sokat tanultam, s már magdm írom a levelet Ple'sko bácsinak Badinba. Nem egy dicséretet kaptam már. A fiúk azt mondják és a parancsnok elvtárs is, hogy rendes ember vagyok. Nem régen választottak meg a CSKP tagjelöltjének. Igen boldog vagyok. Civilben nagy terveim vannak. Ostraván akarok dolgozni a szénbányában. Szeretnék igaz emberként élni. Dolgozni, színházba járni, tanulni — aztán megnősülni. Remélem, álmaim, terveim valóra válnak. Hiszen párttag-jelölt lettem, én, az egykori cseléd, a Füstös... PLEŠKO LÄSZLÔ Nagy sikerrel vendégszerepel hazunkban Tamara Hanum, a Szovjetunió ilemzeti művésze, az Üzbég népművészet egyik jeles képviselője, aki utoljára a bratislavai, a Trenčianské Tepllce-I és a nyitrai közönségnek mutatkozott be. ftj SZÖ 7 * 1959- július 4.