Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-30 / 209. szám, csütörtök

I Moszkvai tudósítás: -. . - •*>• Két világ találkozója Moszkvában a nagy, gyönyörű Szokolnyiki parkban, az amerikai kiállítás színhelyén élénk a forgalom. Nemcsak azért nagy a sürgés-forgás, mert többen sétálnak a park ösvényein. Aki még nem járt Amerikában, érthető érdeklődéssel megy összehasonlítani az amerikai propaganda dicshimnuszait a valósággal. Egy állam, amely egy másik állam területén rendez .kiállítást, természetesen a legjobbat állítja ki. Az USA is ezt cselekedte. Különben Nixon amerikai alelnök megnyitó beszéde után világos volt a kiállítás célja, hogy a nyugati propaganda dicshimnuszait nyomatékosan megerősítő felkiáltójel legyen. Pedig nincs is itt olyasmi, ami csodálatba ejthetné egy szocialista állam polgárát, ami számára elérhetetlen lenne. A kiállítás kevés kivétellel a közszükségleti cikkekre összpontosul. Ragasztott falemezből készült családi ház, személyautó, ruha, lábbeli, fényképezőgép, sportcikkek, bútor, varrógép, játékok... E cikkek nagy részét a fő üvegcsarnokban helyezték el, amelyet az építészek számos különféle helyzetben álló vitrinre osztottak. Talán a merész konstrukció kelt nagy hatást? Ha legalább valamilyen művészi ötletességet láthatnánk benne. így csak megnehezíti áz áttekintést a látogató számára. Ügy vélem, nincs értelme leírni a cikkeket, melyekhez hasonlókat a moszkvai vagy prágai kirakatokban is láthatunk. Az amerikai önkiszolgáló üzlet sem jobb, mint a prágai, vagy a moszkvai. A különbség itt a jobb és természetesen rikítóbb csomagolásban és a konzervált élelmiszerek nagy mennyiségében van. A kiállított cipők nehezen versenyezhetnek a hazai, szovjet vagy a magyar cipőgyártással. Nemcsak ízlésben, hanem minőségben is. Persze azok a gyártmányok, melyek megkönnyítik a háztartási munkát, megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. Ha az ember elnézi a cikkeket, egyre jobban tudatosítja, hogy mj is gyárthatnánk ilyesmit. Mérnökeink sem rosszabbak, mint az amerikaiak. A kiállításon látható „a jövő csodakonyhája", melyben a gazdasszony távolbalátó diszpécser szolgálat segítségével irányítja a ,főzés,t. A mf természetülik azonban nehezen veszi ezt be, e látvány minden csillogása és ötletessége ellenére is szomorú: Az emberi élvezetre szánt ételből éhségcsillapító anyag lesz ebben az automata-berendezésben. Az ilyen konyha talán jó annak, aki nem tud mást, mint „pénzt csinálni", államunk létfenntartási hajszától mentesült polgárának azonban nem felel meg a berendezés. Más úton haladunk ahhoz, hogy aszszonyainkat megszabadítsuk a kimerítő háztartási munkától. A műanyag — a kiállítás másik elgondolkodtató fejezetét képezi. Az USA-ban sokkal nagyobb mértékben alkalmazzák, mint nálunk. Sok műanyagból készült termék látható. Többek között egy automata, mely a nézők szeme láttára tálakat gyárt műanyagból. Gyorsan termel, de ez a cikk megint csak nem okoz örömöt az embernek. Az amerikai kiállításon sok fénykép is látható, melyek bemutatják az amerikai dolgozók életét. Ha igaz lenne, nagyon szép lenne. Persze a kiállítás amerikai munkatársai gyakr?n tanácstalanok, amikor válaszolniuk kell a szovjet dolgozók kérdéseire. Feleleteik pedig néha nevetségesek. Az egyik például arra a kérdésre, mit csinál egy amerikai munkanélküli, azt válaszolta, hogy semmije sem hiányzik, nyugodtan tanul és növeli szakképzettségét. Általában a kiállításon folytatott beszélgetésekből -teljesen kitűnik, hogy az amerikaiak mindenképpen igyekeznek meggyőzni a szovjet embereket arról, hogy az amerikai életmód és a tőkés társadalmi rendszer jobb. Viszont csak a szavaknál maradnak, amelyeket a kiállítás éppenséggel nem erősít meg. Sok árucikk a Szovjetunióban olcsóbb, sőt az amerikai autók Nixon úr számítása szerint (1 dollár = 10 rubel) 28-50 ezer rubelbe kerülnek. A kiállítás csodák nélkül mutatja be Amerikát. Bemutatja, mint fejlett iparú országot, jó munkások és mérnökök országát, de nem úgy, mint az ígéret földjét, ahogyan a nyugati propaganda igyekszik beállítani. Ezért nem kelti azt a lenyűgöző benyomást, amelyet' Nyugaton egyesek szeretnének. Nem kelthet ott, ahol mérföldes léptekkel halad előre a népgazdaság fejlődése és a személyi fogyasztás növekedése. STANISLAV OBORSKÝ Szédületes nyereség New York (ČTK) - A legnagyobb acélipari monopóliur^, az US Steel Corporation mintegy 255 millió dollár nyereséget mutatott ki az év első felében, tehát az 1957. évi rekordnyereségnél 23 millióval többet. A népi Kína már tavaly több szenet termált, mint Nagybritannia, mégpedig 270 millió tonnát. Ebben az évben a terv szerint 380 millió tonna szenet fog az ország fejteni. Az Üj Kína sajtóügynökség lenti felvételén a fusuni bányák kincsét szállítják a vonatszerelvények. Karamanlisz kormányának terve csődöt mondott Athén (ČTK). — Az Avji című görög lap nyilvánosságra hozta Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozatát Manolisz Glézosz és társai ügyében, akiket az athéni hadbíróság elítélt. „Karamanlisz kormányának az a célja, hogy elszigetelje a baloldali ellenzék erőit, nem sikerült — mondja a nyilatkozat. A per igazolta, hogy Görögországban egyre többen készek elszántan küzdeni a demokratikus szabadságjogokért és a békéért. A per további hatalmas ösztönzést adott a görög népnek, hogy törekedjék a kommunista párt betiltásának, az összes kivételes IntézkeA Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gazdasági fejlődése Phenjan (ČTK) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a koreai fegyverszünet aláírásától eltelt öt év alatt jelentős fellendülésre került sor a népgazdaság valamennyi ágazatában. A gépipar termelése 35-szörösére emelkedett és ezídén a gépipari berendezések gyártása az 1944 évihez viszonyítva 47-szeresére nőtt. A fegyverszüneti egyezmény aláírása óta , eltelt 6 év alatt Észak-Koreában 13 ipari füzemet építettek. Csehszlovákia támogatásával a múlt év novemberében befejezték a hicsoni gépgyár építését. Csehszlovák szakértők nyújtottak technikai segítséget a duhani autógyár építésénél is, amely a múlt év végén megkezdte a traktorok gyártását. déseknek hatálytalanítására és a népi demokratikus országokban élő görög emigránsok hazatérésére. Az Avji keddi számában közölte Manolisz Glézosz levelét, melyet a napilapnak írt. „Drága Avji! — írja 'Manolisz Glézosz. Közvetítéseddel mély hálámat akarom .kifejezni mindazoknak, akik segítették ügyünket, akik síkraszálltak az emberi jogok védelmében, a demokratikus rendszer és alkotmányos törvényesség helyreállítását követelték hazánkban. A bírósági tárgyalás megmutatta, hogy a demokrácia és a béke erői Görögországban legyőzhetetlenek". Az Avji Vutszasz, Trikalinosz, Szingetakisz és Kartajanisz levelét is közölte, melyet a görög és a világ közvéleményének címeztek: „A világ — és görög közvélemény neves tényezői ezreinek, a világ egyszerű békeszerető emberei millióinak segítsége, melyben a per előtt és a tárgyalás folyamán részesítettek bennünket, mélyen meghatott. Tudjuk, hogy ez a segítség elsősorban harc volt a demokráciáért, a békéért és a demokratikus szabadságjogokért, melyeket "a súlyos megpróbáltatásokat átvészelő Görögországban kegyetlen próbáknak vetettek alá. SzívUnk mélyéből köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon rokonszenvét fejezte ki irántunk és mellettünk áll mind Görögországban, mind Görögország határain túl. Fogadjuk: a börtönben is folytatjuk harcunkat a békéért és demokráciáért, a demokratikus jogok helyreállításáért hazánkban !" Hruscsov elvtárs Dnyepropetrovszkban Dnyepropetrovszk (ČTK) — Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 28án Dnyepropetrovszkba (Ukrán SZSZK) érkezett. Hruscsov elvtárs Ukrajna Kommunista Pártja és az USZSZK kormánya vezetőinek kíséretében meglátogatta a helyi gépgyárat. Az üzem munkásainak és alkálmazottainak gyűlésén beszédet mondott. Zikmund és Hanzelka Ankarában Ankara (ČTK) Zikmund és Hanzelka, a két világhírű csehszlovák utazó július 28án Ankarába, Törökország fővárosába érkezett. Útközben megnézték Kisázsia történelmi nevezetességeit. Ankarából szombaton Szíriába és Libanonba utaznak. A drezdaiak meghívták von Brenfanat Berlin (ČTK). — Már több mint 28 ezer drezdai írta alá .azt a., levelet, melyben meghívják von Brentano bonni külügyminisztert, hogy látogassa meg városukat. Brentano ugyanis július elején Luxemburgban kijelentette, hogy „szívesen elbeszélgetne" a Német Demokratikus Köztársaság ..tizenhét millió lakosával", nevezetesen a drezdaiakkal. A régi „békeévek" nyárközepi uborkaidényéből — az elmúlt évekhez hasonlóan — az idén sem lehet sokat tapasztalni. Mindenfelé a világban szinte lázas külpolitikai tevékenység folyik, sőt a közvetlen előjelek arra mutatnak, hogy ez a politikai főidény kitart egészen az ősz beköszöntéséig. Akkor meg már mindenki természetesnek veszi a világpolitika zsongását minden téren. GENFBEN TISZTUL A LÁTÓHATÁR: a szovjet javaslatra mindkét fél írásban lefektette azokat az alapelveket, amelyekhez több mint háromhőnapos tárgyalás után jutottak. Ez a politikai leltárfelvétel, amely szovjet indítványra történt, elsősorban azt célozza, hogy megnehezítse a nyugati tárgyalófeleknek az utóbbi évek nemzetközi tárgyalásaiban elfajult szokását, hogy a tárgyalások előrehaladtával saját indítványaikat, saját álláspontjaikat megtagadják, sőt sokszor annak egyenesen az ellenkezőjét követeljék. Az eddigi hírek szerint az írásban leszögezett álláspontok alig térnek el azoktól az elvektől, amelyeket a két tárgyalófél eddig lényegében elfoglalt. A nyugatiak nem hajlandók csökkenteni a Berlinben állomásozó csapataik létszámát, legfeljebb arra kötelezik magukat, hogy létszámukat nem emelik és nem látják el őket rakéta- és atomfegyverekkel. Ezt az állapotot 5 évre kívánják rögzíteni. A nyugat-berlini bomlasztó propagandát csak akkor hajlandók beszüntetni, ha Berlin demokratikus részében is „hasonló intézkedésekre" kerül sor. Mondanunk sem kell, ilyen formában a nyugati javaslatok a Szovjetunió számára elfogadhatatlanok, mert nem oldják meg a berlini kérdés lényegét. A leltárfelvétel után valamilyen irányban eldől a genfi külügyminiszteri értekezlet sorsa. Lehet, hogy az eddig megtett lépések lehetővé teszik a megmaradt, de döntő jellegű .ellentétek magasabb síkon történő (áthidalását. Hozzájárulhatnak ehhez a Szovjetunióban tartózkodó Nixon ameriftai alelnöknek ismételt és * hosszan tartó, a hírek szerint igen nyíltan folytatott megbeszélései Hruscsov elvtárssal. A szovjet külpolitika hosszú lélegzetű politika, távolba lát és meszszi célokat tűz ki. Ha összehasonlítjuk akárcsak az öt év előtti helyzetet a szovjet-amerikai kapcsolatok terén a maival, azonnal plasztikusan látjuk, milyen nagy utat tett meg e távlati célok érdekében a céltudatos szovjet külpolitika. Öt évvel ezelőtt a követségi személyzeteken kívül, amelyeknek jóformán semmilyen mozgási lehetőségük sem volt, semmilyen más kapcsolatról nem beszélhettünk. Ma már a kulturális kapcsolatok jó úton haladnak. A Szovjetuniót az idén az Egyesült Államok alelnökén és számos állam kormányzóján, a szenátus tagjain kívül vagy 15 000 amerikai turista keresi fel. A Szovjetunió két miniszterelnökhelyettese járt fél éven belül az Egyesült Államokban és a tudományos, sőt gazdasági szakemberek kölcsönös látogatásai is szaporodnak. Ebből a szempontból véve ilyen távlatok mellett jó jel, sőt részeredmény az, amit a szovjet külpolitika eddig is elért. Remélhető, hogy a most folyó „közel legmagasabb szinten való" megbeszélések jő hatással lesznek mindkét genfi tárgyalásra: a berlini és német kérdésben folyóra, valamint a már lényegesen előbbrehaladott atomfegyver betiltási és ellenőrzési értekezlet ügyére. EZT A FŐVONALAT bizonyos fokig zavarhatják olyan jelenségek, mint amilyen például Herter amerikai külügyminiszternek Nyugat-Berlinben tett villámlátogatása a genfi tárgyalások szünetében, amelynek egyetlen célja külsőleg is megmerevíteni az amerikai álláspontot, vagy az Eisenhower elnök által meghirdetett „rab nemzetek hete", amelynek megtartása ellen Csehszlovákia is tiltakozott. Mi sem mutatja jobban az ilyen akciók komolytalanságát, mint az, hogy Eisenhower elnök felhívása még a doni kozákokat is „fel akarja szabadítani" az úr 1959-es esztendejében, 41 és fél esztendővel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után ... A látványos külpolitikai eseményekhez hasonlóan nagyon fontos az is, ami a kapitalista világ gazdasági alapépítményében történik, még ha azt nem is kíséri olyan közérdeklődés, mint a nemzetközi konferenciákat, kölcsönös látogatásokat. Arra a hatalmas gazdasági harcra, tülekedésre, csoportosulásra gondolunk, amelyet legújabban a nyugat-európai gazdasági egyesítési törekvések terén megfigyelhetünk. A napokban ért véget ugyanis Stockholmban hét európai államnak: Angliának, Ausztriának, Svájcnak, Portugáliának, Dániának, Norvégiának és Svédországnak a tanácskozása. Ennek eredményeképpen elhatározták, hogy ez év október végéig egyezménytervezetet dolgoznak ki, úgynevezett „kis szabadkereskedelmi övezet" létesítésére. EZ A KIS SZABADKERESKEDELMI ÖVEZET válasz akar lenni az ez év január elsején már életbelépett Európai Gazdasági Közösségre, amelybe, mint tudjuk, Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg tartoznak. Mindkét szervezetnek fő célja a vámok és a kontingensek leépítése, közös gazdasági terület megteremtése a piacot uralő monolópiumok korlátlan érvényesülése, profitszerzése céljából. Miért van azonban Nyugat-Európa kapitalista államai körében két ilyen szervezet és miért vannak e két szervezet tagállamain kívül is még államok, amelyek egyikben sem vesznek részt. Ennek fő okát abban a versenyharcban kell keresnünk, amely a jelenlegi amerikai védnökség és irányítás alatt álló ideiglenes francia-nyugatnémet érdekcsoportosulás és az angol monopóliumok között fennáll. Az angol monopóliumok az egész világra szerteágazó birodalmi gazdasági érdekeik szem előtt tartás3Val nem voltak hajlandók kapcsolatba lépni az Európai Gazdasági Közösség előbb említett hat államával. Ugyanakkor a francia monopolisták a nyugatnémet érdekek szószólójává tolták fel magukat mindazon területeken és fórumokon, ahová Adenauerék ma még közvetlenül nem jutnak el. Természetesen ezeket a szolgálataikat a bonni kormánnyal, a nyugatnémet monopóliumokkal megfelelő kölcsönök és egyéb szolgáltatások formájában megfizettetek. A nyugatnémet monopóliumok, amelyek eleinte egyöntetűen az Európai Gazdasági Közösség oldalán nylivánultak meg, ma már az előtt a kérdés előtt állanak: melyiket szeressem? Érdekes módon ugyanis Németország kivitelének ugyanakkora része irányul manapság az Európai Gazdasági Közösség többi öt tagja felé, mint amennyit a kis szabadkereskedelmi övezet államaiba visz ki. Ezért — no de meg azért is, hogy teljesítse az amerikai monopóliumok parancsát. Európa gazdasági, értsd kapitalista egyesítésére' — ma már Bonn azon fáradozik, hogy a két európai gazdasági szervezet között kapcsolatot teremtsen és így érvényesítse túlsúlyát egész Nyugat-Európa gazdasági életében. Nem nehéz kitalálni, hogy a bonni ez irányú törekvések fő kerékkötője de Gaulle Franciaországa, amely nem akar lemondani az előbb vázolt szergpéről az Európai Gazdasági Közösség keretein belül. így várható, hogy a legközelebbi hónapokban bonyolult tárgyalásokra kerül sor egyrészt Nyugat-Németország és Anglia, másrészt Nyugat-Németország és Franciaország között. NYUGAT-EURÓPA TÖBBI TŐKÉS ÁLLAMÁT; Görögországot, Törökországot, Írországot, Izlandot és Finnországot mindkét csoportosulás a maga oldalára akiarja vonni. így az Európai Gazdasági Közösség székhelyén, Brüsszelben már hetek óta kiterjedt tárgyalások folynak Görögországgal, míg Stockholmban, az ottani megbeszéléseken Finnország képviseltette magát a szovjet figyelmeztetés következményeképpen csak megfigyelőként. Egyelőre azonban az űr a két nyugat-európai monopolista csoportosulás között elég nagy. Az Európai Gazdasági Közösség ez év január elsején már életbeléptetett tíz százalékos vámcsökkentést az egymás közti forgalomban. 1960. július 1-vel már 20 százalékos lesz a vámcsökkentés. Ezért a kis szabadkereskedelmi övezet tagállamai úgy tervezik, hogy ugyanazon a napon, vagyis 1960. július 1-én mindjárt 20 százalékos vámcsökkentést léptetnek életbe. Nem kétséges, hogy ezek a gazdasági egyesítési és liberalizálási intézkedések kizárólag a nagy monopóliumok érdekeit szolgálják. Ezért még azokban a gazdasági ágazatokban is, amelyekben mindeddig nem működnek nemzetközi kartellek, lázas tárgyalások folynak ilyenek létesítésére. A monopóliumok fokozódó nyereségét természetesen a kisvállalkozók, kistermelők és a fogyasztók fizetik meg. Hollandiában máris igen súlyos helyzetbe került a mezőgazdaság és hasonló jelenségektől fél Dánia mezőgazdasága is. A képet kiegészíti, hogy mindezeket a törekvéseket teljes mértékben támogatják a nyugati szociáldemokrata pártok, illetve azoknak a monopóliumok teljesen nyílt szolgálatában álló korifeusai. Sz. L. ÜJ SZÖ 4 * 1959. július 30.