Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-29 / 208. szám, szerda

Lényeges változások a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokban N' [ épi demokratikus rendszerünk alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Pártunk a szo­cialista építés minden szakaszában nagy gondot fordított e politikai szö­vetség állandó szilárdítására. Meg­szilárdítani a munkás-paraszt szövet­séget — további előrehaladásunk leg­főbb biztosítékát — a gyakorlatban annyit jelent, hogy mindenekelőtt ennek gazdasági alapját kell meg­szilárdítanunk, vagyis egyre szoro­sabbá kell tennünk a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokat. Mindazok a formák, amelyek köz­reműködésével a gazdasági szövetség megvalósul, és a célok, amelyeket el­érni hivatott, a fejlődés során meg­változnak. Ezt a változást elsősorban a mezőgazdaság szövetkezetesítésé­nek' mértéke eredményezi. Nagy je­lentősége van ezenkívül a város és falu közötti gazdasági szövetség el­mélyítésére az ennek megvalósítása során szerzett tapasztalatoknak és is­mereteknek. Pártunk ezeket helyesen általánosítja és a szövetség tovább­szilárdítása érdekében teendő megfe­lelő intézkedések alapjául használja fel. Számunkra az utóbbi időszakban különösen nagy jelentősége van a szovjet tapasztalatoknak. Ismeretes, hogy 1953 óta a Szovjetunió Kommu­nista Pártja alapvető változásokat eszközölt a mezőgazdaságban, vala­mint az állam és a kolhozok kapcso­lataiban. Ezek az intézkedések máris nagyszerű eredménnyel jártak. A Szovjetunióban szerzett értékes ta­pasztalatokat pártunk alkotó módon hasznosítja a mi körülményeinknek megfelelően. Pártunk történelmi jelentőségű XI. kongresszusa kitűzte hazánkban a szocialista építés befejezését. A me­zőgazdaság szakaszán e feladat tel­jesítése érdekében pártunk Központi Bizottságának konkrét határozatai alapján most számos olyan intézke­dést eszközlünk, amelyek még szilár­dabbá teszik az ipar és a mezőgaz­daság gazdasági szövetségét. így pél­dául sok kerül az .állami _gép- és traktorai lomások fokozatos átszerve­zésére, megváltozik az EFSZ-eknek nyújtott közvetlen állami segítség módja, alapvető változás történik a begyűjtési rendszerben és a mező­gazdaság tervezett irányításában. Ha megvizsgáljuk, hogy minek eredményeként hajthatjuk végre a mezőgazdaságban az előbb említett nagy jelentőségű intézkedéseket, ak­kor látnunk kell, hogy mindezt leg­főképpen a szocialista termelési mód bevezetésében elért nagy győzelem­nek köszönhetjük. Hazánk egész me­zőgazdasági földterületének 85,6 szá­zalékát ma már szocialista szektor műveli. Ily módon a szocialista épí­tés során lényegében megoldottuk pártunk politikai irányvonalának egyik fő feladatát. mezőgazdaságban a szocialista termelési mód előretörésével a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok új, minőségileg maga­sabb színvonalú tartalmat nyertek. Hiszen ma már lényegében a szocia­lista iparnak a szocialista mezőgaz­dasággal való kapcsolatáról beszélhe­tünk. S ebből ered a város és a falu közötti szövetség új, fő célja és meg­valósítása új formáinak szükségessé­ge. Míg a múltban a gazdasági szö­vetség fő célja a szocialista termelési mód kibővítésében nyújtott lehető legnagyobb segítség volt, addig ma, a szocialista építés befejezésének időszakában mindinkább előtérbe lép a szövetség új, legfontosabb célja: segíteni a szocialista szektor meg­szilárdításában, a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésében és annak gazda­ságosabbá tételében. Kétségtelen, hogy a város és a falu közötti gazdasági szövetség megvalósítá­sának formáiban a legjelentősebb válto­zás az állami gép- és traktorállomások fokozatos átszervezése és a mezőgazda­sági gépek eladásának bevezetése az EFSZ-ek számára. A szocialista szektor döntő túlsúlyba jutásával ugyanis alap­vetően megváltozott a GXÁ-k szerepe. Ma már aránylag jó! el tudjuk látni gépekkel az összes egységes földműves­szövetkezeteket. Az EFSZ-ek többsége pedig új tagok belépésével kibővült, poli­tikailag és gazdaságilag megszilárdult. A GTÁ-k a jövőben főleg nehéz, nagy teljesítőképességű gépekkel fognak ren­delkezni, gondoskodnak a még meg nem erősödött EFSZ-ekröl, törődnek a gépja­vításokkal és más hasonló feladatokkal. A Mindezzel jelentős változás történik az EFSZ-ek gazdálkodásában. Míg a múltban a szövetkezeti földeken lényegében két üzem gazdálkodott, az EFSZ és a gép­állomás, az ú.i feltételek között a földek megművelése teljes mértékben egy kéz­be: az EFSZ kezébe kerül. Ez feltétlenül kedvező hatással lesz a termelés fejlesz­tésére, a feladatok teljesítésére. A föld és a gépek egy kézben való összpontosí­tása lehetővé teszi mindenekelőtt a gé­pek jobb kihasználását és ezzel elöse­gít( a mezőgazdasági munkálatok gyors elvégzését. Ez végső soron a nagyobb terméseredményekben, betakarításnál pe­dig a veszteségcsökkenésben fog meg­mutatkozni. Az elmondottakon kívül nem szabad megfeledkezni még egy jelentós előnyről, mégpedig arról, hogy az EFSZ­eknek átadott gépek vonzóbbá teszik a fiatalok számára a mezőgazdasági mun­kát. A gépek eladása az EFSZ-eknek lé­nyeges változást jelent az állam és a szövetkezetek közötti kapcsolatokban. Az állam által az EFSZ-eknek nyújtott köz­vetlen termelési segítség, melyet a gép­állomásoknak az önköltségi árnál ol­csóbb munkája jelentett, megszűnik és helyette előnyös árakon megvásárolhat­ják az EFSZ-ek a számukra szükséges mezőgazdasági gépeket. Ennek megköny­nyítésére július 1-től csökkentették a gépek eddigi árait, mégpedig a mező­gazdasági gépeknél átlagosan 30, a trak­toroknál 15, a pótalkatrészeknél pedig 25 százalékkal. A mezőgazdaságban a szocialista termelési mód döntő győzel­mével szoros kapcsolatban van a köz­vetlen állami segítség más formáinak megváltozása is. Az állami segítség különböző formáinak elsődleges célja a szövetkezetesítés folyamán az volt, hogy az összes EFSZ-nek előnyöket nyújtson az egyénileg gazdálkodókkal szemben. Emellett az állami segítség nyújtásánál csak jelentéktelen mér­tékben vették figyelembe az egyes szövetkezetek gazdálkodásának ered­ményeit és termelési feltételeik kü­lönbözőségét. Ez az elv helyes volt abban az időszakban, amikor a fő cél a szövetkezeti gazdálkodás kibővítése volt. Ma azonban, amikor a szocialista szektor már döntő túlsúlyba került, feltétlenül szükséges, hogy a szövet­kezeteknek a közvetlen állami segít­séget alaposan megindokolt esetekben nyújtsák és emellett különbséget te­gyenek az egyes teEmelési. körzertek­nek megfelelően, valamint az egyes EFSZ-ek gazdasági helyzetének fi­gyelembe vételével. A jövőben a közvetlen állami segítség eg.yes eddigi formáit teljesen megszün­| tetik (pl. a kedvezményes takarmány­juttatást stb.). Az így felszabadult eszkö­zöket átvitték az új begyűjtési árakba, s Ily módon ezeket az eszközöket az eddiginél minden bizonnyal jobban ki­használják a szövetkezeti gazdálkodásban. S végeredményben ez a legfőbb célja a közvetlen állami segítségformák megvál­toztatásának. Az állam által az EFSZ­eknek nyújtott anyagi eszközöket a le­hető legjobban ki kell használni a mező­gazdasági termelés fejlesztésére mind a szövetkezet, mind az egész társadalom érdekében. Az eddigi begyűjtési rendszert akkor állították össze, amikor mezőgazdasá­gunkban még az egyéni kisüzemi terme­lés volt túlsúlyban. Célja az volt, hogy egyrészt elősegítse a szövetkezetesítést, másrészt pedig biztosítsa a lakosság fo­lyamatos ellátását élelmiszerekkel és ipa­runkat a szükséges mezőgazdasági ter­mékekkel. Természetes, hogy olyan kö­rülmények között, amikor a piaci terme­lés döntő részét az egyéni gazdaságok termelték, a társadalom érdekében szük­séges volt az eg.yes gazdaságok számára megszabni a kötelező beadás mennyisé­gét. Az eddigi begyűjtési rendszer je­lentős mértékben hozzájárult a szö­vetkezeti gazdálkodás megszilárdítá­sához és ez igazolta helyességét. De csak addig az ideig, amíg a szövet­kezeti tagok jövedelme egyensúlyba nem került népgazdaságunk többi ágazata dolgozóinak átlagos jövedel­mével. Amikor ezt elértük és amikor a szocialista termelési mód döntő túlsúlyba kerülésével mezőgazdasá­gunkban, mint fő feladat, előtérbe került a termelés és a gazdaságosság alapvető fejlesztése, szükségessé vált az eddigi begyűjtési rendszer meg­változtatása. M iből indul ki az űj begyűjtési rendszer? Mindenekelőtt ab­ból, hogy a mezőgazdaság döntő ré­sze a szocialista szektorhoz tartozik. Ennek alapján a kötelező beadásokat a szövetkezetek és a begyűjtési vál­lalatok közötti, a mezőgazdasági ter­mékek eladására megkötött szerző­déssel helyettesíti. Az új begyűjtési rendszer emellett teljes mértékben szem. előtt tartja a mezőgazdasági termelésben a döntő fordulat eléré­sét. Az új, egységes árak bevezetése nagymértékben érdekeltté teszi a szövetkezeteket a termelés fejleszté­sében, hiszen a jövedelem teljesen a termelés fokozódásától és gazdasá­gosabbá tételétől fog függni. Termé­szetes, hogy ilyen körülmények kö­zött az EFSZ-ek az eddiginél nagyobb érdeklődést tanúsítanak majd a föl­dek kihasználása, a nagyüzemi ter­melési módszerek bevezetése iránt. Az előbb elmondottakhoz még hoz­záfűzhetjük, hogy az új begyűjtési rendszer jelentősen leegyszerűsíti az állam és a szövetkezetek kapcsola­tait és jobb feltételeket teremt az értéktörvény tervszerű kihasználásá­hoz. Mindez elősegíti mind a szövet­kezeti tagok, mind az egész dolgozó nép életszínvonalának emelkedését, még szilárdabbá teszi a munkásosz­tály és a szövetkezeti parasztok kap­csolatát. A magántulajdonon alapuló kisüzemi termelésben nem érvényesülhetnek a szo­cializmus gazdasági törvényei. A szocia­lista állam természetesen nem engedheti, hogy a mezőgazdasági termelés ösztön­szerűen fejlődjék. A szocialista állam kezében összpontosul a népgazdaság ösz­szes fontos pozíciója, ezért a társadalom érdekében a mezőgazdasági termelést kü­lönféle módon, gazdasági és adminisztra­tív intézkedésekkel befolyásolja. Meg­szabja például nemcsak a földművesek által vásárolt iparcikkek árát, hanem a mezőgazdasági termékek eladási árait is, felhasználja az adó- és hitelrendszert, kötelező beadást tűz ki, stb. Különösen nagy jelentősége van ezen a téren a kom­munista párt és a társadalmi szervezetek által a dolgozó parasztok körében vég­zett politikai nevelőmunkának. Bár igaz, hogy ily módon jelentős befolyást lehet gyakorolni a mezőgazdasági termelés fej­lődésére, lehetetlen azonban teljes mér­tékben elérni azt, hogy az egyéni gazda­ságok mezőgazdasági termelése az egész társadalom szükségleteivel összhangban fejlődjék. A szocialista szektor győzelme a mezőgazdaságban új helyze­tet teremt, miután az új szocialista termelési kapcsolatok kialakulása egyúttal a szocializmus gazdasági törvényeinek érvényesülését jelenti. Uy módon a szocializmus gazdasági törvényei érvényesülésének hatósu­gara alapvetően kibővül, s az egész népgazdaságban egységes szocialista rendszer alakul ki. Ilyen körülmé­nyek között a mezőgazdasági terme­lés fejlődésének befolyásolása igazi tervszerű irányítássá alakul át, mely irányítás a szocializmus gazdasági törvényeinek tudatos kihasználásán alapszik. Előtérbe az irányítás gazda­sági oldala lép és háttérbe szorul, jelentőségében alapvetően csökken az irányítás adminisztratív része. A mezőgazdasági termelés helyes fej­lődésének biztosítása érdekében ki­fejtett politikai-szervező munka je­lentősége az új körülmények köze­pette nagymértékben fokozódik és a mezőgazdaság irányításának fő szer­veivé a helyi államhatalmi szervek, mindenekelőtt a járási nemzeti bi­zottságok válnak. A mezőgazdasági irányításban pár­tunk új intézkedéseivel kapcsolatban lényegesen fokozódik a begyűjtési árak szerepe; egyszerűbbé válik a termelés tervezése; fokozódni fog a helyi kezdeményezés a tartalékok feltárásáért, 3 termelés továbbfej­lesztéséért és gazdaságosabbá té­teléért. Mindez együttvéve kedvező feltételeket teremt az egyes EFSZ­ekben a szocialista nagyüzemi terme­lési módszerek bevezetésében, a ha­ladó technika és technológia alkal­mazására és a termelés célszerű sza­kosítására. Az irányításról beszélve feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy most, ami­kor az állam részéről megerősödik a mezőgazdaság irányításának gazda­sági oldala, ezt a szövetkezeteken belül is az irányítás gazdasági oldala előtérbe kerülésének kell követnie. Lényegesen meg kell javítani a szö­vetkezeten belüli tervezést, be keli vezetni a hozrascsotot, figyelemmel kell kísérni az önköltségek alakulá­sát és a jutalmazás progresszív for­máinak alkalmazásával növelni kell a tagok érdekeltségét. M indazok a változások, amelyek az utóbbi időben pártunk Központi Bizottságának határozatai nyomán történtek az állam és a szö­vetkezetek, az ipar és a mezőgazda­ság kapcsolataiban, mindenekelőtt a mezőgazdaság szocialista szektora döntő túlsúlyba kerülésének eredmé­nyeképpen jöhettek létre. Az új in­tézkedések együttes célja, hogy a le­hető legjobb feltételeket teremtse meg mindazon lehetőségek teljes ki­használására, melyeket a mezőgaz­dasági termelés továbbfejlesztésére a szocialista termelési kapcsolatok nyújtanak. (Rp-g) A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója előtt Szlovákia egyik leg­nagyobb vízierőművének, a madunicei villanyerőmü építésének befejezé­séhez közelednek. A levezető-csatornán a szerelési és a betonozási mun­kákat ezekben a napokban fejezik be. A ČKD Blansko-iizem 25 szerelője már a turbinák zárjain dolgozik. Képünkön az új vízierőmű betongát­ja látható. (Foto: Ján Tachézy) Brno várja az áruminta vásár látogatóit • A világ minden táján rendezett nemzetközi nagyvásárok és kiállí­tások ez idén további nagyvásár­ral — a brnói nemzetközi vásárral A gazdagodnak. Ez a prágai mintává­sárok ismert hagyományára tá­Qp maszkodva 1959. szeptember 6-án • kezdődilc és 20-ig tart. A prágai mintavásárok a két világháború • között a legismeretesebbek közé tartoztak. Brno csak az 1955—57-ej ^fc években vált ismeretessé három ^ nagy csehszlovákiai gépipari ki­állítás megrendezésével, amelyek a világ sok országának képviselőit ^p vonzották a Csehszlovák Köztár­a*, saságba. A hatalmas kiálítási terület 520 000 négyzetméterre terjed ki. A korsze­rű kiállítási csarnokok, amelyeket csupán a múlt években építettek, felvehetik a versenyt más európai nagyvásári központokkal. Valamennyi szocialista rendszerű áliam nemzeti vállalatai részt vesz­nek a kiállításon, azonban nem fog­nak hiányozni a kapitalista államok képviselői sem. Kollektív kiállítást rendez a Szovjetunió, Kína, Lengyel­ország, a Német Demokratikus Köz­társaság, Magyarország, Bulgária, Ro­mánia, Mongólia, Jugoszlávia, Kana­da, Ausztria, Svájc és természetesen Csehszlovákia. A további országokbői egyes világhírű cégek vesznek részt. Név szerint a Renault és a Simca francia automobilgyárak, továbbá a Mannessmann cég a Német Szövetsé­gi Köztársaságból, amely a Bussmann Simetag Presse típusú préseket fog­ja kiállítani. Ezenkívül számos más vállalat. A csehszlovák gépipart az ismert gyártmányok egész sora fogja képvi­selni. Ezek közé tartozik a Skoda, a Jawa, a Svit, Tatra, a ČKD, a Praga, a TOS, MEZ, Zetor stb. A legnagyobb kiállítást a Strojex­port külkereskedelmi vállalat ren­dezi 9000 négyzetméternyi kiállítási területen. Bemutatja a gépipari be­rendezést, mint pl. famegmunkáló-, formáló-gépeket, a Diesel-agregáto­kat, erősáramú aparatúrát, villamos hegesztőgépet, szivattyúgépeket kom­presszorokkal, útépítő- és házépí­tő-gépeket, mozdonyokat, vasúti ko­csikat, darukat stb. A Kovo külke­reskedelmi vállalat mérőkészüléke­ket, rádióalkatrészeket, erőmérőket, galvanikus cikkeket, orvosi gépeket, különleges laboratóriumi készüléke­ket, élelmiszeripari gépeket, villa­mos időzített berendezéseket, var­rógépeket, poligrafikai gépesített irodát, fotomozi- és optikai készülé­keket, mikroszkópokat stb., fog ki­állítani. A Technoexport bemutatja a hő- és vízierőművek gépeit, cement­gyári és keramikai gépeket, hűtőbe­rendezéseket a repülőgép-technikát stb. A Motokov a személyautók, mo­torkerékpárok, kerékpárok, konyha­berendezések, traktorok és mezőgaz­dasági gépek 400 példányát mutatja be. A kiállításon részt vesznek még a Ferromet, a Metalinex és a Chema­poi.~ A^Ptiayöexpört közszUkségfetf*. cikkeket és játékokat, csehszlovák keramikai nyersanyagot, elektro­technikai porcelánt, tűzálló készít­ményeket állít ki. A Skloexport fő­képpen technikai és laboratóriumi" üveget, az Omnipol vadász- és sport­fegyvereket, rajtpisztolyokat, repü­lőgépeket, szállítási technikát állít ki. t A* csehszlovák külkereskedelmi vállalatok kiállítási tárgyai között több mint 300 újdonság fog szere­pelni. Ezek között lesž azoknak a készítményeknek egész sora, ame­lyek a brüsszeli világkiállításon el­ismerést és kitüntetést nyertek. így pl. a fotoelasticiméter, valamint a defiblirátor, amelyek aranyérmet nyertek. Harminc különféle kiállítási tárgy, amelyek az Expo 1958. díjat nyerték. Ezek közé tartozik a kaplan­turbina, a betatron, az elektronikus mikroszkóp stb. A szolgálatok, a tájékoztató irodák és sátrak egész sora fog a külföldi látogatók rendelkezésére állani. A Če­dok tájékoztatásokat fog nyújtani az elszállásolás, Brno város környéke és a kiállítás megtekintése, a közleke­dés és kirándulások, a vízum és va­lutaügyek, valamint más formaságok kérdésében. A Csehszlovák Légifor­galmi Társaság a Cedokkal együtt­működve engedményt ad a légiuta­zásoknál, sok államból Csehszlová­kiába 25 %-os, a hazai vasútvonala­kon 50 %-os lesz az engedmény. A külföldi forgalmi központ számos napi szükségleti szolgálatot is biz­tosít. Közvetíti az összeköttetést a bankkal és a váltóüzlettel, belépő­jegyet biztosít a kulturális progra­mokra, kirándulásokra, biztosítja az üdülést csehszlovák fürdőhelyeken és a hegyekben. Mintegy másfélmillió látogatót vár­nak. Csehországból és Morvaország­ból mintegy 20 000 társasgépkocsi érkezik. Osztravából pl. 1800 auto­kart várnak. Prágából 30 küllönrepü­lőgép tart majd szolgálatot különút­vonalon. Brno utcái ugyancsak készülnek a legszívélyesebb és legméltóbb fogad­tatásra. Az üzletek épületein és kö­épületeken egyre több a fényreklám és a neonfény. Az üzleti hálózat is kibővül, több idegen nyelvű felirat lesz a városban. Az eladóhelyiség al­kalmazottai nyelvtanfolyamokat lá­togatnak. A brnói színházak, az Ope­ra, balett, a prózai és operett szín­ház világhírű szerzők jelentős mű­veinek egész sorát fogják bemutatni. Mirko Imrich ÜJ SZÖ .5 * 1959- július 31.

Next

/
Thumbnails
Contents