Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-27 / 206. szám, hétfő

"IfrmssfAtMttrfSŕ' Nem veszhet kárba a termés Az esti órákban érkeztem Vágó­ra. A faluban tudatták velem, hogy este 9 órakor gyűlést tart • helyi nemzeti bizottság taná­csa. A gyűlés a gabonabetakarítás meggyorsításával foglalkozott. Mojzes Dezső, a szövetkezet elnö­ke elmondta, hogy a szövetkezet 375 hektárnyi gabonájából 175 hektáron elvégezték az aratást. § iSzóval az aratás teljében vannak ^ a vágaiak. ^ — Ha a hetes eső nem jött vol­$ na, már készen lennénk - mon­^ dottta Mojzes Dezső. ^ - De tegnap lehetett volna dol­^ Qozni, mégsem dolgoztatok ­^ hangzottak erőteljesen larkas ^ Istvánnak, a helyi nemzeti bizott­ság titkárának szavai. Jómagam 4 órakor megfogtam a kasza nyelét és esti 8 óráig 5 keresztest vág­tam le. Számoljunk csak!... Ha a tagok közül legalább húszan kö­vettek volna, ez 100 keresztest je­lentett volna. Igazat adtak a helyi nemzeti bizottság titkárának. Hi­szen órákat mulasztottak akkor, amikor a percek is döntő fontos­ságúak az aratás végzésében. Am a vágaiak behozzák a mu­lasztást! Tegnap már kora reggel talpon volt a falu népe. Mojzes | elvtárs a szövetkezet gazdászával ^ intézkedett, hogy az árpaföldre ka­^ szások menjenek. Fekszik az árpa, i olyan, mintha lehengerelték volna. Ámde a szem szép, 30 mázsás át­lagot ígér a föld hektárja. A szövetkezet kombájnosai szer­dán még a felhőket lesték. Meg­elégelték ők is a sok esőt. Tegnap reggel azonban, ahogy rájuk mo­solygott újra a nyári nap, megin­dultak a gépekkel. Négy kombájn és négy aratógép látott munkához. Zeng-zúg ismét § a vágai határ. A kenyércsata újra ^ teljes erővel megindult. A vágai v szövetkezetnek 38 vagon gabonát kell beadnia az állami raktárakba. Kilenc vagonnal már beadtak. Ez a szám azonban óráról órára nö­vekszik, mert a gabonabeadást mindjárt a cséplőgépektől teljesí­tik. Ügy szeretnék, ha a beadás­ban az elsők lennének a szeredi járásban. De hadd térjek vissza még a szerda esti gyűlésre. Jó, alapos gyűlés volt! Munkára, jó helytál- \ lásra buzdította a vágóiakat. Egy \ panasz is szóba került a gyűlésen. ^ A kenyér, amit a szeredi járás Pa- ^ ta községébeti sütnek, s amit a ^ vágai üzletekben árusítanak, kelet- \ len, rosszul van kisütve. A patai fc péküzem dolgozóit arra kérik a fc vágaiak, hogy nagyobb gonddal fc végezzék munkájukat. Ne rontsák \ el rosszul sült kenyérrel a vágai ^ földművesek jó munkakedvét. Ezt $ kéri tőlük a Vágai Helyi Nemzeti \ I Közös rjnnilní. - közös eredmények Bizottság tanácsa a község sok száz dolgozója neveben. F. K. § Tűzoltóiesfületünk erőpróbája (v. g.) Tegnap, vasárnap, a délelőt­ti órákban „nagy tűz ütött" ki a bratislavai Sztálin tér 20. sz. épüle­tében. A tűz keletkezésének oka: a pincében megrepedt a gázvezeték, a gáz kiszivárgott a pincébe, majd az alagsorba, később az alső emeletek térségeibe. Ekkor a folyosón valaki cigarettára gyújtott és ezzel robba­nást idézett elő. A hatalmas robba­nás erejétől leszakadt az első két emelet lépcsőháza, hatan súlyosan megsebesültek, közülük négyen esz­méletüket vesztették, több volt a könnyen sebesült. A robbanás erejé­től kigyulladt a ház előtt parkoló benzint szállító teherautó, valamint elszakadt a szemközti ház villany­vezetéke, és itt is tűz ütött ki. A ve­szély annál nagyobb volt, mert a tűz a Práca Kiadóvállalat épületében rohamosan terjedt és azzal fenyege­tett, hogy elér a felső emeleten levő levéltárba és a gyúlékony anyaggal teli fénykép-archívumba ... Hasonló eset valóban megtörtént ugyan tavaly Prágában, de a tegnapi Sztálin téri tűzoltőriadő gyakorlat volt csupán. A tűzoltó csoportok or­szágos versenyének befejező napján rendezték meg ezt a gyakorlatot, hogy a nagyszámú nézőközönség j előtt bebizonyítsák tűzoltóink tettre- j készségét, korszerű felszerelésük, j ügyességük, tudásuk hatékonyságát. A gyakorlatot megelőzően a Sztá­lin téren az országos verseny rész­vevői nagy szemlét tartottak. Mind a szemlét, mind a gyakorlatot meg­megtekintette Dénes Ferenc, a Szlo­vák Nemzeti Tanács alelnöke, Oskar Jeleň belügyi megbízott, valamint po­litikai és közéletünk számos más té­nyezője. A díszszemle pontosan tíz őrakor kezdődött. A tűzoltótestületek gépkocsijaikon vonultak fel századok szerint. Az élen két pionírcsoport harsonákkal, utánuk tűzoltósági ro­hamkocsikon az üzemi, katonai és községi tűzoltőtestületek tagjai. Utá­nuk a gyors nagy tűzoltókocsik kö­vetkeztek motoros fecskendőkkel. Néhány kocsin a nagy horderejű ún. víziágyúkat is megszemlélhettük. A habszerű oltóanyaggal dolgozó kompresszoros oltőkocsik két száza­da után kisebb, majd az egészen ma­gas épületek oltására szerkesztett létrás kocsik vonulnak fel. Teher­gépkocsikon halad el a szemlélők előtt a tűzoltóság műszaki csoportja is, amely oxigén-felszereléssel, sőt búvárfelszereléssel is el van látva. A menetet a motorkerékpáros össze­kötők egysége zárja be. A bevezetőben említett tüzesetet jelképező robbantások és füstjelzések megadják a jelt a gyakorlat meg­kezdésére. Rohamkocsik érkeznek, a tűzoltók megkezdik munkájukat. Be­mutatják az ún. svéd mentőmődszert, amellyel a ház felső emeletein benn­rekedt lakókat mentik. Megérkezik az egészségügyi egység. Egymást váltják a száguldó szirénás mentő­autók. A habfecskendős gépkocsi el­oltja a benzinszállftó kocsit. Mentik a szomszédos házakat, felvonják a hat emelet magasságig érő tüzoltő­létrát, a kisebb épületekbe rohamlét­rákkal hatolnak be. Rövid félőra alatt befejeződik a gyakorlat. Tűzoltóink tanújelét adták annak, hogy fegyelmezett, jől szer­vezett alakulatok tagjai, akik képesek megvédeni a tűz fenyegette ember­életet és nemzeti vagyont. A délutáni órákban a Slovan-pá­lyán kihirdették az országos verseny győzteseit. A sorakozőn Oskar Jeleň belügyi megbízott mondott beszédet, majd bemutatták a különféle tűzol­tőgyakorlatokat. - NÉHÄNY ÉVE még azon mun­kálkodtunk, hogy a nehéz testi mun­kát gépek segítségével kiküszöböl­jük. Ma már a rakodás teljesen gé­pesítve van nálunk — kezdi a be­szélgetést Filicky János elvtárs, a rozsnyói vasércbányák Mária Bánya pártszervezetének elnöke. — Most azért harcolunk, hogy egy-egy ra­kodógép minél kevesebbet álljon és minél több vasércet emeljen a csil­lébe. A Mária Bánya vezetői helyesen ismerték fel, hogy üzemükben a ter­melékenység fokozásának és az ön­költség csökkentésének fő módsze­re a gépek jobb kihasználása. Ennek érdekében folyamatossá tették a szállítást. A szállítás folyamatossá­gát az is elősegíti, hogy a szerel­vények vontatására gyorsjáratú bá­nyamozdonyokat használnak. A gépek valóban kitűnő állapot­ban vannak. A napi karbantartást, gépápolást műszakkezdés előtt, a munkaidő szabad perceiben a gépek­hez beosztott kezelők lelkiismerete­sen elvégzik. A javítóműhely dolgo­zói a kisebb-nagyobb javításokat és a tartalék-alkatrészek gyártását úgy szervezik meg, hogy a termelésből kiesett gépeket a legrövidebb időn belül üzembe helyezhessék. A gyor­san elhasználódó, gyakran cserélt alkatrészekből ezért tartalék-készle­tet is gyártanak. Felvetődött a kérdés, vannak-e még további lehetőségek a Mária Bányában. - Feltétlenül - válaszolt Hatala Béla elvtárs, a bánya vezetője. — Még mintegy tíz százalékkal növel­hetjük gépeink kihasználását. Az akna dolgozói fegyelmezett emberek. Kevés bánya dicsekedhet azzal, amivel ők. Ebben az évben alig volt igazolatlan mulasztás. Nincs munkaerővándorlás, az egész kollektíva törzsgárda. A föld alatt összeforrt kollektívákban mindenki pontosan ismeri feladatát. Nem kell a vájárokat és a többi dolgozót pél­dául külön figyelmeztetni, helyezzék arrébb a sínpárt, ha kell. Tudják és csinálják maguktői is. Sőt odamegy, segít nekik a mozdonyvezető is, csakhogy kevesebb legyen a kiesés. Az említett példák és sok más, ha­sonló eset azt bizonyítja, hogy a ve­zetők jől ismerik a dolgozókat. Nemcsak nevükön, de keresztnevü­kön szólítják valamennyit. És van tekintélyük. Hiába, a vezetők is a törzsgárdához tartoznak. Ismerik a föld gyomrában végzett munka min­den csínját-bínját. Büszkék arra, hogy ők a legolcsóbban termelők a rozsnyói bányák között. Igaz, Mária Bánya a legújabb és a legjobban gé­pesített akna. Tehát minden lehe­tőségük megvan a termelékenység további növeléséhez és az önköltség csökkentéséhez. SOK MINDEN történik az olcsóbb termelés érdekében a mosóban, il­letve az ércelőkészítőben is. Blaskő Mihály elvtárs, a lakatosbői lett üzemrészlegvezető törődik azzal, hogy megfelelőek legyenek a munka körülmények. Mindig nyitott szem­mel jár, s ha hibát tapasztal, azon­nal intézkedik. Előfordul, hogy bo­nyolultabb esettel áll szemben. Ilyenkor kéri Prónai Kató, a pártcso­portbizalmi véleményét, tanácsát. Az üzemrészleg-vezető, a pártszervezet és a szakszervezeti műhelybizottság jő kapcsolata, együttműködése meg­látszik az ércelőkészítőben. Mindé-' nütt rend, a sínek között, a vas­ércet őrlő malom körül és másutt is tisztaság. Többnyire személyesen ellenőrzi, megvalósulnak-e a párt, szakszervezet és az egyes dolgozók javaslatai. Betartják az ővórendsza­bályt, ellenőrzik a védőberendezés használatát. Ritka az olyan párt­csoport-értekezlet, ahol — ha rövi­den is — ne foglalkoznának a bal­esetek elkerülésével, az emberek egészségének védelmével. Az idén csak egy jelentéktelen baleset for­dult elő. Blasko elvtárs gondoskodá­sát dicséri az is, hogy nem akado­zik az ércelőkészítő vízellátása sem. Prónai elvtársnő régi harcosa pár­tunknak s még régibb munkása az ércelőkészítőnek. Ismer minden problémát, minden számot. A párt­bizottsági ülésen könnyen érvelt a kimutatások, jelentések, határoza­tok, garmadájából. Afféle adatokkal, hogy a második negyedévben 103 százalékra teljesítették a tervet és 102 666 koronát takarítottak meg az anyag, főleg a vízcsatorna készíté­séhez szükséges hengerelt lemez hulladéknélküli felhasználásával. El­mondta azt is, hogy az ércelőkészí­tő dolgozói jóval nagyobb gondot fordítanak a minőségre, mint eddig. Az elmúlt években például csak 5 — 6 csille meddő követ távolítottak el a vasércből egy műszakban, ma az ötszörösét, hogy minél jobb, tisz­tább anyag kerüljön a pörkölőbe, a két hatalmas forgó dobkemencébe és onnan hűtés után a vagonokba. Ogy mondják, minden embernél jobban halad a munka, ha szívesen végzi s ha érzi, hogy megbecsülik, az anyagi jutalmon kívül erkölcsi jutalomban is részesítik. Az ércelő­készítő eredményeinek részben ez a nyitja. - Nem is tudnánk másképp ered­ményeket elérni - mondja Szilágyi Etel elvtársnő, a pártbizottság tagja, szintén az ércelőkészítő régi mun­kása. — Nálunk senki sem szereti az üres járatot. A munkások gyakran maguk tesznek javaslatot, hogyan hasznosabb, gazdaságosabb és köny­nyebb a munka. Nem irigykednek egymásra az emberek, mindenki min­dig szívesen támogatja, segíti tár­sát. VÉGEZETÜL szeretnénk pár szó­val kitérni a pörkölő kommunistái­nak a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban végzett munkájává is. Amikor ugyanis a pörkölő­ben jártunk, azt tapasztaltuk, hogy ott a szakszervezet valóban jó irányítója a munkaversenynek. A műhelybizottság, a műszaki, gaz­dasági vezetők az idén jóval na­gyobb gondot fordítanak a taggyű­lések előkészítésére, a megfelelő színvonalú és konkrét beszámolókra. Bátran nevezhetjük tehát az FSZM taggyűléseit a gazdálkodás iskolá­jának. A legutóbbi taggyűlésen majdnem egy tucat szorgos dolgozó szólalt fel. és több javaslattal egé­szítették ki az eléjük tárt feladat­tervet. Capó László elvtárs, az üzemrész­leg vezetője és Herzog Gyula, a műhelybizottság elnöke gondosan ál­lították össze beszámolójukat s nemcsak ráirányították a figyelmet a pörkölő előtt álló legfőbb felada­tokra, hanem megjelölték a megol­dás módját is. Az élénk vitában Lu­kács István, Ambrós Ferenc és má­sok, a műszakok közötti versennyel kapcsolatban jogosan bírálták az előző műszak dolgozóit, akik ugyan kiürítették a porzsákokat, de a por­ral tele csillék napokig vesztegel­tek. Pedig a föld mélyén dolgozók­nak sok bosszúságot okoz a csille­hiány a lassú körforgás miatt. Mire mutat mindez? Mindenek­előtt arra, hogy a dolgozók érdek­lődnek üzemük helyzete, fejlődése iránt. Ha nem is mindannyian, de túlnyomó részük felelősnek érzi ma­gát a feladatok teljesítéséért s bát­ran rámutatnak egymás hibáira. Az említett üzemrészlegeken azért is sikerülnek a szakszervezeti értekez­letek, mert vezetők alaposan elő­készített beszámolókkal lépnek a dolgozók elé. Ezeken a helyeken a szakszervezeti taggyűlések ténylege­sen betöltik szerepüket. A taggyű­léseken minden részletre kitérnek a havi terv teljesítésével kapcsolat­ban. Megvitatnak egy-egy bevezet­hető új eljárást s így nem véletlen, hogy látogatottak és elevenek a szakszervezeti taggyűlések. NEM ÍRHATUNK egy cikkben min­denről. A párt, a kommunista segí­tés minden formájáról. De meg kell említenünk, hogy a rozsnyói járás­ban is már kasza alá érett a ga­bona. Megkezdődött az aratás. A szövetkezeti parasztok most vív­ják nagy csatájukat az új kenyér­ért, s úgy, mint a föld mélyén, a széna betakarításában, az aratásban is derekasan megállják helyüket a bányászok. Szakáll László, Bélán Fe­renc, Tóth László és mások, a bánya legjobb dolgozói az igazi barátsá­got szövik a szövetkezeti parasz­tokkal. Együtt küzdenek azért, hogy minél előbb veszteségmentesen be­takarítsák az idei termést. Most va­lóban a falusi és az üzemi munká­sok jő együttműködésétől függ a dolgozók jólétének további növelése, következő évi kenyerünk biztosí­,» ^ Erdősi Ede —mm— . I) Az országúti teherfuvarozás Építészeti kiállítás Kassán meszet stb. De tanácsot és felvilágosítást nyer itt az egyéni építkező, valamint a községi szövetkezeti épületek építtetője is, mert nagy táblák figyelmeztetik őket, hogy hová kell fordulniok, ha építeni akarnak. Végül a sacai építésztanoncok mutatják be modelleken, mit tanultak. A kiállításnak nagy a sikere nemcsak az építészek, hanem az egész lakosság körében is, mert ismerteti az építőszak­mában folyó munkát és a gépesítés által elért óriási eredményeket. W. A. A kassai építészeti kiállítást a műszaki múzeumban nyitották meg. A kiállítás el­ső termében fényképek és statisztikai adatok mutatják be a hatalmas fejlődést, amelyen építészetünk az utolsó tíz év alatt átment. A čerhovi betonüzem képein például azt láthatjuk, hogyan dolgoztak 1953-ban, amikor 100 százalékos munka­teljesítményt értek el és hogyan dolgoz­nak ma, amikor a teljesítmény a 230 szá­zalékot is meghaladja. Ugyanilyen, sőt még nagyobb teljesítménykülönbséget ta­lálunk a dobšinai, iglói, margitfalvai, sze­pesváraljai építkezéseken, a kassai Kelet­szlovákiai Téglagyárnál és más építészeti üaemeknél. A képek azt bizonyítják, hogy mindezt a fejlődést a megváltozott mun­kamódszerek gépesítése és automatizálása segítségével sikerült elérnünk. Azelőtt dolgozóink kézzel végezték az egyes munkálatokat és az üzemekben egyszerű eszközök álltak csak a rendelkezésükre, nagy erőfeszítés mellett is csak 100 szá­zalékos eredményt értek el. Ezzel szem­ben ma. amikor az egyes épületelemek gyártásét, illetve a különféle munkát gé­pek végzik és az üzemek berendezése is Kibővült, megnagyobbodott (mint például a margitfalvai. iglfii és dobšinai üzemek) a munkateljesítmény grafikonja néhol még az 500 százalékot is eléri. Külön említést érdemel a kassal Ke­letszlnvákial Téglagyár kiállított gazdag anyaga. ..A legnagyobb meglepetés ré­szemre a kassai téglagyár. Mindig azt hittem, hogy ott csak téglákat gyártanak. Sohasem gondoltam, hogy az a gyönyörű kerámia, amit az üzletek kirakataiban megcsodálok, a kassai téglagyár készít­ménye" ... írja az egyik látogató a ven­dégkönyvbe. És igaza van és igazuk van mindazoknak, akik hasonló elragadtatás­sal adóznak a vállalat termékeinek. A tég­lagyár a kiállításon bemutatja új rácsos téglavágó gépét, amelyet az üzem két újí­tója Košč és Spak elvtársak készítettek. Hasonló gépeket eddig a külföldről hoz­tunk be. Megismerkedünk továbbá a tég­lagyár különféle gyártmányaival, a tömör, lyukacsos, rácsos, téglán kívül a kerámiai csövekkel, párkányokkal és a már emlí­tett Ízléses kerámiai vázákkal, figurákkal és lakásberendezési tárgyakkal. A kiállítás második termében látható Kassa város hatalmas átépítési terve mo­dellekben. Ezek közül sok már meg is valósult. így például a korszerű népszín­ház. a Komenský utcai blokkházak stb. További modellek azt ábrázolják, hogyan épül a hatalmas lakóház előregyártott pa­nelekből, melyeket óriásdarú húz a ma­gasba. Képeken láthatjuk a tátrai szana­tóriumok terveit, amelyek jól beillesz­kednek a táj hangulatába, továbbá a kas­sai, poprádi, nagymihályi és egyéb vidéki nagy építkezéseket. A harmadik terem bemutatja a Kassa környékén bányászott anyagból készült tufabetont és habbetont, amely az építé­szetben kiválóan bevált mint jó sziqetelő. valamint a dobšinai azbesztet, a margit­falvai meszet, a Tornán előállított kémiai U J ÜZEMET építenek Rudňanyban (ČTK) — Rudňanyban már második ( (hónapja folyik a munka egy új Ipari í ) üzem — az ércnemesítő építésén. Éz t 5 idén az üzem építésének keretében el- i ívégzik a felszíni munkákat, rendbehoz-) )zák az üzemhez vezető utakat, hidakat; ) és az iparvágányt. A fő építkezési mun-! j kálatokat 1960—1961-ben végzik el. > J 1961-ben megkezdik a szerelést, ame-' ) lyet 1962-ben fejeznek be. A rudňany új ipari üzem Csehszlová- ) j kla legnagyobb ércnemesitője lesz és l technológiája tekintetében világviszony- ? ^latban is egyedülállónak ígérkezik. egyre nagyobb méreteket ölt Az országúti teherfuvarozás igen fontos része a csehszlovák népgaz­daságnak. Az egy év alatt leszállított áru súlyát tekintve az országúti te­herforgalom állandóan növekszik. A népi demokratikus állam meg­alakulása után a gépkocsis szállító­vállalatokat fokozatosan szocialista tulajdonba vették, de még 1947 vé­gén is 7000 magánvállalkozó műkö­dött kb. nyolcezer teherautóval. Csak a februári győzelem hozott komoly fordulatot az országúti teherforga­lom fejlődésében. A szállítást is ál­lamosították, a teherfuvarozás szo­cialista tulajdonba került. A teher­autók egy részét az újonnan alakult ČSAD vette át, a többit pedig az állomosított termelő és kereskedelmi vállalatok kapták üzemi szállítás céljaira. A csehszlovákiai ipar termelésével párhuzamosan emelkedik a nyers­anyag- és készáruszállítás forgalma is. Áz országúti járművek teherfor­galma tavaly az 1948 évinek több mint kétszerese volt. Különösen gyorsan fejlődött a ČSAD teherfor­galma: tonnateljesítménye 262 szá­zalékkal emelkedett. De nemcsak a szállítási teljesít­mények növekedtek. Gazdaságosabb lett az országúti teherfuvarozás. A költségek csökkentésében nagy része van az üzemanyagtakarékos­ságért, minél gazdaságosabb autó­gumi-kihasználásáért és a gépkocsik generáljavítási idejének növeléséért kiváltott munkaversenynek. Javul a teherautók kihasználása is. A máso­dik ötéves terv 1956-1960 folyamán leszállítandó áruk súlya sokkal in­kább emelkedik, mint a gépkocsipark összteherbírőképessége. A gépkocsi-fuvarozás gócpontjai­ban ún. országúti teherszállítási irá­nyító központok működnek. Ezek biz­tosítják a gépkocsiutak gazdaságos kihasználását — elsősorban a távol­sági forgalomban. Itt engedélyezik, illetve tartják nyilván az 50 km-en felüli utakat és intézkednek a visz­szafelé vezető út fuvarkihasználásá­ról. Távolsági utakra kizárólag pót­kocsis, nagy teherbiróképességű gép­kocsikat használnak. Az országúti teherfuvarozást mo­dern, főleg 'hazai gépkocsik bonyolít­ják le, elsősorban a Tatra 111, Skoda 706 R és a Praga V3S teherautók. A legnagyobb közülük a Tatra 111, amely pótkocsijával könnyen szállít 20 tonnát. Megbízható, léghűtéses motorja, nagy teljesítményű lengő­tengelyei nehéz terepen is kényelmes utazást biztosítanak. Távolsági for­galomban használják nehéz szállít­mányok lebonyolítására. A héttonás Skoda 706 R gépkocsit is széles kör­ben alkalmazzák. A távolsági forga­lomban is bevált gyorsasága és gaz­daságossága révén. A teherautók nag\t részét különböző természetű áruk szállítására specializálták, A Praga V3S öttonnás terepjáró első és két hátsó tengelymeghajtású, igen ellenálló és mozgékony tehergépkocsi. Könnyen halad át mély gázlókon, meredek emelkedéseken, vízmosáso­kon és sáros terepen. A motor ala­csony hőmérséklet mellett, sivatagi forroságban és porban egyaránt meg­bízható. A felsorolt tulajdonságok folytán e kocsi különösen nehéz kö­rülmények között is teljesen üzem­biztos. A Praga V3S kocsik tibeti út­jukon megbízhatóságukkal, kiváló teljesítményükkel és gazdaságos üzemeltetésükkel megelőzték a világ legismertebb márkájú teherautóit. Köztársaságunkban elsősorban épít­kezéseknél használatosak, az erdőgaz­daságok pedig nagy rönkök szállítá­sánál alkalmazzák. A hazai autógyárak ezeknél is újabb korszerű teherautókat szállí­tottak az országúti teherfuvarozás számára, öttonnás Praga S57 gépko­csik, távolsági forgalomra pedig hét­tonás 706 RT és tizenkéttonnás Tatra 138 kocsik kerültek forgalomba. E kocsik sofőrfülkéit a személyau­tókhoz hasonlóan minden kényelem­mel ellátták. Szily Imre. ŰJ S7 A ? * in ;> 0 /

Next

/
Thumbnails
Contents