Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-26 / 205. szám, vasárnap

HRUSCSOV: MOSZKVÁBAN MEGNYÍLT AZ AMERIKAI KIÁLLÍTÁS A szovjet nép barátságban kíván élni az amerikai néppel, a világ népeivel Moszkva (CTK) — Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek pénteken részt vettek a moszkvai amerikai kiállítás megnyitásán. Nyikita Hruscsov a szovjet állam több vezetője kíséretében moszkvai időszámítás szerint 18,20-kor érkezett a kiállításra. A kiállítás bejáratánál Nixon amerikai alelnök, Thompson, az USA szovjetunióbeli nagykövete, Macclellan, az amerikai kiállítás vezérigazgatója és a kiállítás munkatársai fogadták. Thompson nagykövet bemutatta H. Macclellant, a kiállítás vezérigazgatóját a jelenlevőknek. Thompson nagykövet ezután átadta a szót Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Utána R. Nixon, az USA alelnöke mondott beszédet, akit a kiállítás résztvevői szívélyesen fogadtak. Nixon felolvasta Eisenhower elnöknek a kiállítás megnyitása alkalmából küldött üdvözlő levelét. Nyikita Hruscsov elvtárs beszéde Engedjék meg, hogy hálásan megköszönjem önöknek, alelnök és nagykövet úr, meghívásomat a mai ünnepségekre s hogy jókívánataimát fejezzem ki önöknek a moszkvai amerikai kiállítás megnyitása alkalmából. Örömmel üdvözöljük Nixon urat, az USA alelnökét, aki e kiállítás megnyitására érkezett Moszkvába. A New York-i szovjet kiállítás és a megnyílt moszkvai amerikai kiállítás fontos események, amelyek remélhetőleg lényegesen kihatnak országaink kapcsolatainak javulására. A szovjet embereket örömmel tölti él az amerikai nép és kormány viszonya a New York-i szovjet kiállításhoz. Hálásak vagyunk Eisenhower elnök úrnak a szovjet kiállítás iránt tanúsított figyelmességéért. Látogatásakor sok szép szóval méltatta a szovjet kiállítást. Örömmel tölti el a szovjet közvéleményt az a tény, hogy az USA kormánya lehetővé tette, hogy F. R. Kozlov elvtárs, a minisztertanács elnökének első helyettese, aki a New York-i szovjet kiállítást megnyitotta, beutazhassa az USÁ-t, találkozhasson a vállalkozói körök képviselőivel és az egyszerű emberekkel az állami département által kidolgozott program alapján. Sok érdekesség van kiállításukon. Lekötik az ember figyelmét a műanyagból készült termékek — háztartási cikkek, műanyagokból kés2ült szövetek és egyéb árucikkek. Nem titkolom, hogy a kiállítási tárgyak megtekintésekor nemcsak elégedettséget, de bizonyos mértékben irigységet is éreztem. De egészséges irigységet, oly értelemben, hogy mi is mielőbb szeretnénk ilyesmivel dicsekedni. Sok fajtát termelünk ilyesmiből, de még kis terjedelemben. Meggyőződésem azonban, hogy országaink nemsokára sokkal több különféle kiváló minőségű terméket fognak gyártani. A szovjet hatalom fennállásának éveiben hazánk nagy sikereket aratott gazdasága és kultúrája fejlesztésében. Ismert tény, hogy az USA ipari termelése nyolcszorta szárnyalja túl a forradalom előtti Oroszországét, egy lakosra átszámítva pedig 13—14-szerte nagyobb. Az USA ipari termelésének terjedelme 1958-ban kétszeresen, egy lakosra jutó termelése pedig több mint kétszeresen volt nagyobb. Hazánk tehát az ipari termelés terjedelmében a felével, az egy lakosra jutó termelésben pedig több mint a felével csökkentette az USA előnyét. A hétéves terv teljesítése után öt évre, de lehet, hogy kevesebbre lesz szükségünk ahhoz, hogy nemcsak a termelés általános terjedelmében, hanem az egy lakosra jutó terjedelemben Is utolérjük az USÄ-t. Évről évre gyorsabban haladunk előre. Ha a szovjet hatalom fennállásának általános időszakát vesszUk figyelembe, a Szovjetunió ipari termelése növekedésének átlagos évi üteme 10,1 százalék volt, míg az USA-ban ugyanakkor — a nyilvánosságra hozott hivatalos statisztikai adatok szerint — az ipari termelés 2,9 százalékkal növekedett. A legutóbbi hét évben a Szovjetunió ipari termelésének átlagos évi növekedése 11,4 százalékot tett kl, míg az USÄ-ban — amerikai statisztikai adatok szerint — 1,6 százalékot. Az utóbbi években nemcsak a növekedés százalékarányában, hanem a legfontosabb termékfajták egész sora növekedésében és abszolút termelésében is túlszárnyaljuk az USÄ-t. MeggyőzödésUnk, hogy hazánk a békés gazdasági versenyben nemsokára utoléri amerikai versenytársát, egy bizonyos pillanatban egy szinten lesz vele, köszönti őt és tovább haladhatnak együtt előre. A sportolók szép hagyományt ápolnak, amikor üdvözlik és jókívánságokkal halmozzák el a győztest. Miért ne ápolhatnák e hagyományokat a békés téren versengő országok is? Nagy siker lesz számunkra, ha a békés versenyben utolérünk egy olyan ipari „futóbajnokot", mint amilyen az USA, a legfejlettebb tőkés ország. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban e kérdésekről szőlők. Ezt azért teszem, mert a kereskedelem mindenkor elősegíti az országok kapcsolatainak javulását. Az élet könyörtelen, alőbb vagy utób elveszi a magáét. Meggyőződésünk, hogy az amerikai államférfiak végül megértik a nemzetközi kereskedelemben folytatott megkülönböztető politika tarthatatlanságát. A kereskedelem fejlesztése — kölcsönös előnyös alapon — a Szovjetuniónak és az USÁ-nak is javát szolgálná. Jó lenne, ha gyakrabban rendeznének ilyen kiállításokat. Ha valaki e kiállításokon anélkül teszi szemlére áruit, hogy fejlesztené a kereskedelmet más országokkal, ez annyit jelentene, mintha olyan embert ültetnének vendéglőbe, akit az orvosok eltiltottak a hús és más ízes ételek evésétől.. Az ilyen ember bemegy a vendéglőbe, érzi a kellemes illatot, de rendelni nem rendelhet, mert ezt az orvosok megtiltották. Miért menjen akkor vendéglőbe, ha az ott főzött ételeket nem eheti? Így van ez valahogy az amerikai kiállítással és New York-i kiállításunkkal is. Kiállításokat rendezünk, de országunk kereskedelme nem fejlődik. E feltételek közepette sokan feltehetik a kérdést, mi célokat követnek a moszkvai amerikai kiállítás megrendezésével, ha nem szolgálja országaink kereskedelmének fejlesztését. Egyes amerikai lapok nyíltan hangoztatták, hogy az amerikai kiállítás célja a „magánvállalkozás előnyeinek" reklamírozása és ily módon a szovjet állam társadalmi alapjának aláaknázása, a kapitalizmus visszaállítása vágyának felkeltése a szovjet emberekben. Nem vagyunk olyan rossz véleménnyel a kiállítás rendezőiről, hogy ilyen - enyhén szólva — komolytalan szándékokkal illessük őket. Ebben csak azok hihetnek, akik nem értik népünket. Amikor hazánk dolgozói megdöntötték a régi rendszert, Richard Nixon beszéde R. Nixon, az USA alelnöke jókivá- I E probléma megoldásában nagy sikenatait fejezte ki a szovjet népnek nagy sikerei és előrehaladása láttán, melyet, mint mondotta, pompásan visszatükrözi a New York-i szovjet kiállítás. Nixon ezután egyes számadatokat említett az USA autóiparának, televíziógyártásának, rádió és egyéb cikkek gyártásának fejlődéséről. Be kell ismernünk, hogy az USÄ-ban előbb ment végbe az iparosítás, mint a Szovjetunióban. Az amerikaiak örömmel hallották, hogy Hruscsov úr a szovjet gazdaság feladatává tette az USA utolérését a fogyasztási cikkek termelésében. Nixon kijelentette, hogy az USÄban még nem oldottak meg minden problémát és ezzel kapcsolatban beszélt az USÁ-ban levő munkanélküliségről. Beszédében a faji megkülönböztetés problémájával is foglalkozott. reket értünk el, de nem szabad elernyednünk igyekezetünkben, míg nem valósul meg a nemzetiségre, vallásfelekezetre vagy bőrének színére való tekintet nélkül minden állampolgár egyenlő lehetőségének amerikai eszménye — mondotta. Nixon alelnök ezután röviden jellemezte az amerikai élet egyes vonásait és megjegyezte, hogy államrendszerük az amerikaiak túlnyomó többségének megfelel. Hangsúlyozta, hogy az USA kormánya és népe egy a béke iránti törekvésében és kijelentette, hogy az USA és a Szovjetunió — e két nagyhatalom — vezető tényezői határtalan felelősséggel tartoznak a béke megőrzéséért. A tárgyalóasztal mellett és nem a csatamezőn kell megtárgyalni és megoldani az ellentéteket. Nixon megjegyezte, hogy a New York-i szovjet kiállítás és a moszkvai amerikai kiállítás világosan mutatja, milyen nagy jövő vár mindkét országra, ha a népek öriáji erejüket és erőforrásaikat a béke, nem pedig a háború érdekében használják fel. a sző szoros értelmében meztelenek és mezítláb voltak, hazánk pusztulófélben volt, gazdasága megsemmisült. Ennek ellenére népünk leküzdötte a nehézségeket és gyötrelmeket, küzdött a szocializmusért. És ma, 42 évvel a forradalom után learatjuk küzdelmünk, népünk alkotó munkája gazdag gyümölcseit. A Szovjetunió a termelés, a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért kiváló sikereivel megrengette az egész világot. Hogyan akadhatnak akkor ma még olyanok, akik arra számítanak, hogy megdöntik népünknek a szocialista fejlődésbe, a kommunizmusba vetett hitét? Nehezen hihető. Megelégedéssel fogadjuk azt a hírt, hogy Nixon amerikai alelnök űr utazni kiván országunkban, hogy megismerje a szovjet nép életének egyes oldalait. Minden lehetőséget megadunk Nixon úrnak. A szovjet emberek megmutatják hagyományos vendégszeretetüket és sohasem engedik meg, hogy bárhogyan is megsértsék vendégeiket. Remélhető, hogy Nixon úrnak és feleségének látogatása államaink kapcsolatainak javulásét fogja szolgálni. Minél gyakrabban érintkeznek államférfiak, annál jobban szolgálja ez a kölcsönös megértést, azt, hogy eltávolitsunk mindent, ami államaink baráti kapcsolatai fejlődésének útját állja. Örömmel töltene el bennünket, ha Eisenhower úr, az USA elnöke lehetőséget találna a Szovjetunió meglátogatására. Ügy vélem, hogy ez a látogatás nagyon kedvezne országaink kapcsolata javulásának és a világbéke szilárdításának. Békét akarunk és következetesen védelmezzük a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elveit. NépUnk barátságban kíván élni az amerikai néppel, a világ népeivel. Engedjék meg, hogy szívem mélyéből sikert kívánjak a nagy amerikai népnek. Sikert kívánok moszkvai kiállításuknak. A világbéke erősödése érdekében fejlődjenek a Szovjetunió és az USA népeinek baráti kapcsolatai. Eisenhower elnök üdvözlő levele Nixon amerikai alelnök a moszkvai amerikai kiállítás megnyitása alkalmából felolvasta Eisenhower üdvözlő levelét. A levél ezt mondja: „Mivel nem vehetek részt a szovjet fővárosban rendezett amerikai kiállítás megnyitásán, felkértem az USA alelnökét, hogy tolmácsólja önöknek és a szovjet népnek személyes üdvözletemet. Az USA jelképének tartom ezt a szokolnyiki kiállítást s meghívom önökét, hogy az UŠA népe vendégeiként látogassák meg. Szeretnék többet mondani a hivatalos üdvözlet szávainál, szeretném kifejezni személyes érzéseimet. Émlékezetemben él annak emléke, hogy a szovjet és amerikai nép a tizennégy évvel ezelőtt befejeződött nagy háborúban fegyvertárs volt. Akkor, mint a nyugati hatalmak szövetséges partra szálló csapatai főparancsnokának lehetőségem volt találkozni derék katonáikkal és személyesen meggyőződni hősiességükről. A háború végén, 1945 augusztusában meglátogattam a Szovjetuniót. Óriási hatással volt rám a Szovjetunió népeinek áldozatkészsége és hűsége az orosz anyaország védelméhez. A történelem feljegyezte a szovjet nép hőstetteit és vitézségét a haza védelmében, ezt mindenki jől tudja. A Szovjetunió nagy népe iránti csodálatomat mi sem tudta gyengíteni, ami a látogatásom óta eltelt időben történt. Még jobban megleptek tudományos és ipari sikerei. A múlt hónapban nagy öröm volt számomra, hogy meglátogathattam a New York-i szovjet kiállítást, ahol nagy hatással volt rám a mindenben érezhető lendület és haladás. A szovjet nép sikereit és országának dicső hagyományait jobban megértve tértem vissza Washingtonba. Engedjék meg. hogy biztosítsam önöket: az amerikaiak nézeteit fejezem ki, amikor azt mondom, hogy semmi mást nem akarunk, mint barátságot ezzel az erőteljes néppel. Országainknak általános érdekük a világbéke. Ezért nagy erőfeszítést kell tennünk, hogy közeledjünk egymáshoz. Remélem, hogy a kiállítások kicserélése az első lépés lesz a második világháborúban országaink között kialakult bizalom és egység légkörének visszaállítására. Szeretnék személyesen ott lenni, hogy megnyithassam a kiállítást. Már régóta vágyok arra, hogy ismét elmehessek a Szovjetunióba és necsak barátaimat lássam viszont a háborús időkből, hanem azt a nagy haladást is lássam, amelyet romba döntött városaik és üzemeik helyreállításában elértek. Lehet, hogy eljön az az idő, amikor ez a kívánságom teljesül. DÍSZEBÉD A KREMLBEN NIXON TISZTELETÉRE Richard Nixon pénteken Nyikita Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vendége volt. A szovjet kormány elnöke a Nagy Kreml Palotában díszebédet adott az USA alelnökének tiszteletére. Az ebéden jelen volt: Dr. Milton Eisenhower, Thomson amerikai nagykövet és további amerikai vendégek. Szovjet részről jelen voltak: Nyikolaj Ignatov, Frol Kozlov, Anasztasz Mikojan és további hivatalos vendégek. NIXON MEGLÁTOGATTA MIKOJANT Richard Nixon amerikai alelnök szombat reggel a Kremlben meglátogatta Anasztasz Mikojant, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét. Az alelnököt Thompson amerikai nagykövet kísérte. NIXON FROL KOZLOVNÄL Moszkva (ČTK) — Nixon alelnök Mikojannal folytatott megbeszélései után a Kremlben felkereste Frol Kozlovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét. A látogatásra ismét Thompson amerikai nagykövet kísérte. Vita a „jellegzetes" amerikai házikóról Hruscsov és Nixon beszélgetése a moszkvai amerikai kiállításon Moszkva (ČTK) Napsugaras nyári reggel. A szokolnyiki park zöldbe bo rult. A parkban nagy a sürgés-forgás. A kiállítás bejáratánál Harold Macclellan vezérigazgató üdvözli a magasrangú vendégeket. Mentegető zik, hogy a kiállítás még nem egészen kész. „Nem baj, semmi sem történt" — nyugtatgatja őt Hruscsov elvtárs, •— A szabó is rendszerint elfelejti felvarrni a gombot a ruhára, az építők is elfelejtik elsimítani a falakat. Mindnyájan nevetnek. A szovjet vezetők több mint két óráig szemlélgették az amerikai kiállítás csarnokát és tárgyait. A látogatás során időnként élénk vita bontakozódott ki Nyikita Hruscsov és Richard Nixon között. A szovjet vezetők Nixon úr kíséretében éppen beléptek a „jellegzetes" amerikai házikóba. A vendégek és kísérői megállnak a konyhában. Hruscsov elvtárs a konyhaberendezés anyaga iránt érdeklődik. — Acél és alumínium — válaszolja Nixon úr. — Azt hiszem, műanyagból jobb és olcsóbb lenne. Nyikita Szergejevics továbbá javasolja Nixonnak, hogy látogassa meg a Moszkvában legutóbbi években épült valamelyik új házat. — Ott alkalma lesz meggyőződni arról, hogy új konyháink semmiben sem maradnak el az önök konyhái mögött. Nixon úr elmondja, hogyan gondoskodnak Amerikában a gazdaaszszonyok szükségleteiről. — Ennek ellenére nálunk jobbanmegbecsülik a nőt, mint a tőkés országokban — feleli rá Hruscsov elvtárs. Azután elmondja, hogy ismeri az amerikai építési technikát, noha még nem járt az Egyesült Államokban. — A bemutatott házikó persze szep. De mi nem fogunk ilyen házakat építeni. Ragasztott falemezből készülnek és húsz évnél tovább nem tartanak. Ez nemcsak az én nézetem, az amerikai építőcégek képviselői is ezt mondják. Valamikor Finnországból vásároltunk ilyen házikókat, de most megszüntettük vásárlásukat, mert előnytelenek. Alaposabban, vasbetonból és téglából kell építeni házakat, hogy gyermekeink és unokáink is lakhassanak bennük. Ni>;on úrnak arra az ellenvetésére, hogy az unokáknak más lesz az ízlése, Nyikita Szergejevics ezt válaszolja: — Igen, ez valóban lehetséges, de a bútor kicserélhető, azért még nem kell házakat lebontani és felgyújtani. Ez csak a magánépítő cégeknek előnyös, de nem a lakosságnak. Nyikita Szergejevics Hruscsov elmondta Nixonnak, hogy az amerikai propaganda helytelenül tájékoztat a szovjet emberek életéről. — Ezzel kapcsolatban egy vidám keleti anekdotát szeretnék elmesélni önnek Nixon úr. Egy molla bandukolt az úton. Amfkor megkérdezték hová megy, így válaszolt: „Csak oda, arra a dombra. Azt mondják', ott ingyen osztják a gulyást." Az emberek tömegesen tódultak a molla által megjelölt helyre. Amikor a molla ezt látta, maga is elhitte saját hazugságát és így gondolkodott: Hátha mégis ingyen osztogatnak ott gulyást? És csatlakozott a tömeghez. így van ez az önök propagandájával is. — mondja Nyikita Szergejevics a jelenlevők nevetése közepette. Önök találták ki a szovjet ember fantasztikus képét és önökéi is hitték a koholmányokat. Mutogatják konyháikat s az.t hiszik, hogy csodálatba ejtik a szovjet embereket. Nagyon sok dollárra van szüksége egy amerikainak, hogy ilyen házikót vehessen magának, de a szovjet embernek joga van követelni, hogy a városi tanács elnöke lakást utaljon ki neki. Nagyon alacsony a lakbér nálunk, a valóságban csak jelképes. Önök sokat beszélnek szabadságjogaikról, de köztük van olyan szabadságjog is, hogy pl. valaki szabadon a híd alatt töltheti az éjszakát. Nixon alelnök témát változtat és azt mondja Nyikita Szergejevicsnek, hogy jobb lenne szemügyre venni a mosógépeket és a mosógépek nem pedig a rakéták gyártásában versenyezni. — Nem ismerek rá Nixon úrra — tréfálkozik Hruscsov elvtárs. Ha úgy gondolkodik, mint beszél, könnyen megegyezhetünk. Tábornokai mégis rakétákról és nem konyhaberendezésről beszélnek fennhangon, ők fenyegetnek bennünket rakétákkal, és azzal kérkednek, hogy elsöpörhetnek minket a föld színéről. Ezt persze senkinek sem engedjük meg s aki ezt megkísérelné, annak ellátnánk a baját. — Erről majd máskor beszélhetünk, — javasolja Nixon úr. — Miért máskor? Beszéljünk mindjárt most - feleli Nyikita Szergejevics'. Nixon alelnök kifejti nézetét, hogy a nemzetközi kapcsolatokból ki kellene zárni a diktátumokat és ultimátumokat, mert ez egyik-másik felet is háborúra kényszeríthetné. Nyikita Szergejevics azt válaszolja Nixon úrníak, hogy egyetért vele. Csak arról van szó, ki alkalmaz valóban diktátumot, és ultimátumot. Ami pedig a háborúról szőló beszédeket illeti, fenyegetésként hangzanak. —' A velünk szemben alkalmazott fenyegetéseknek azonban nincs fogaÍĹ

J

J SZÖ 3 * 1959. július 21. \