Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-03 / 182. szám, péntek

N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP KB plénumán Az ország békéi erőinek további fejlődéséért, a technikai haladásért a népgazdaság valamennyi ágazatában ELVTÁRSAK! Még mielőtt e plénum napirendjén szereplő problémák lényegéről beszélnék, szeretnék néhány megjegyzést tűzni azokhoz a kérdésekhez, amelyek nem szerepeltek e plenáris ülés programján, de mérhetetlenül fontosak. A Központi Bizottság elnökségében véleménycserét folytattunk s szeretnők, ha a Központi Bizottság tagjai és a plenáris ülésre meghívott valamennyi elvtárs ismerné ezeket a kérdéseket és megoldásukra törekedne. A mezőgazdaság további fejlesztésének néhány kérdésére gondolok. A kolhozparasztok, a szovhozok dolgozói, a mezőgazdasági szakemberek, a helyi párt- és szovjet szervezetek az idén nagy munkát végeztek. A kolhozok és szovhozok sikeresen befejezték a tavaszi vetést. Az egész országban a Volga menti területen és az Ural egyes területen kívül jó termésre van kilátás. Az idei év öt hónapja alatt a szarvasmarhaállomány hatmillió 700 ezer darabbal, vagyis 15 százalékkal, ebből a fejőstehenek száma egymillió háromszázhuszonötezer darabbal, vagyis 10 százalékkal növekedett. Meg kell mondanunk, hogy a fejőstehenek számának emelkedése mindeddig elégtelen. A sertések száma ötmillió ötszázezer darabbal növekedett. Jelentékenyen emelkedett az állattenyésztési termékek termelése és állami felvásárlása. A területekben, kerületekben és köztársaságokban harc folyik a hétéves terv mezőgazdasági feladatainak a kitűzött határidő előtti — öt év alatt való teljesítéséért. Amikor a mezőgazdaság feladatairól beszélünk, hangsúlyoznunk kell, hogy továbbra is figyelmet kell szentelnünk a gabonatermelés fokozásának. A gabonaproblémát lényegében megoldottuk, de a megoldás csupán viszonylagos, miután a városok lakossága szüntelenül növekszik és a gabonafogyasztás emelkedik. Emellett még nem oldottuk meg teljesen a dolgozók állattenyésztési termékekkel való ellátását és ezek a kérdések vagyis a gabonatermesztés és az állattenyésztési termékek termelése kölcsönösen összefügg egymással. Ezért lankadatlan figyelmet kell szentelnünk a gabonatermesztés fokozásának. Milyen intézkedéseket valósíthatunk meg ezen a téren? Először is be kell fejezni a gabona és más növények termesztésének gépesítését a nagv földterületeken létesült gazdaságokban. Nyilvánvaló, hogy ide több traktort, erő- és munka gépet kell küldeni. Ez a fő dolog. Természetesen ezenfelül szükség lesz még bizonyos mennyiségű aratógépre, főleg traktorra és ekére is. Hogy miért? Azért, mert ha a kolhozok és szovhozok jó termést érnek el, akkor a traktorok az egész őszi idény alatt a gabona betakarításán dolgoznak és a mélyszántást, ezt a fontos munkát, nem végzik el. Meg kell állapítani, hogy nálunk tűrhetetlenül elhúzódik a gabonarak tárak építése. Ha jó termésünk van, akkor mérhetetlen mennyiségű ga bona, a szó szoros értelmében több miliő pud gabona elfecsérelődik a rossz raktározás következtében vagy tönkremegy, úgyhogy műszaki feldolgozásra vagy takarmányképp kell felhasználna!. Ennek az állapotnak véget kell vetni, gyorsabb ütemben kell elevátorokat, gabonaraktárokat és egyéb objektumokat építeni. Nem tűrhetjük tovább, hogy a kol hozok és szovhozok, miután kitermelték s termelésére nagy eszközöket fordítottak, azután elfecséreljék a gabonát. Még néhány szót szeretnék mon dani a szűzföldek további megműve léséről. Ahol parlagon hever a jó föld, azt meg lehet és meg is kell művelni. Eme területek közé tartozik Szibériában a krasznojarszki te rület, az irkutszki terület és mások Esetleg fontolóra kell venni a szűzföldek megművelését az amuri és más távol-keleti területeken. Gondolkozzanak ezen a párt területi bizottságainak titkárai és a területi végrehajtó bizottságok elnökei s térjesszék be ezzel kapcsolatos javaslataikat. Említést kell tenni a következő kérdésről is: az SZKP KB decemberi plenáris ülése határozatot hozott, miszerint a szovhozok két-három éven belül vásárolják fel a szarvasmarhát munkásaiktól és alkalmazottaiktól. Ez folyamatban van, nincs szükség meggyorsítására, de ugyanakkor e fontos dolgot nem szabad szem elől téveszteni. Feltétlenül el kell érni azt, hogy a szovhozok alkalmazottai teljes mértékben fedezhessék hús- és tejszükségletüket a közös szovhoztermelésből kereskedelmi alapon. Aránytalanság mutatkozik a gabonaárak és az állattenyésztési termékek árai között. A gabonaárak aránylag alacsonyak, míg a hús árai viszonylagosan magasak. Ebben a helyzetben előnyös, ha kenyeret vásárolnak és feletetik az állatokkal, amint azt a városi lakosság teszi. Erről beszéltem a decemberi plenáris ülésen és ma még a következőket szeretném hozzátenni: Vajon a gabonaárakat kell-e felemelni vagy pedig a hús árait leszállítani, avagy meg kell tiltani a városi lakosoknak a szarvasmarhatartást? Az első és második feltevés nyilvánvalóan nem valósítható meg. Nem emelhetjük a kenyérárakat, ez politikai szempontból helytelen volna, mert a kenyérárak felemelése a dolgozók millióinak érdekeit érintené. A hús árait szintén nem szállíthatjuk le, mert a hústermelés mindeddig költséges. De nem maradhatunk közömbösek az iránt, hogy a dolgozók élelmezésére szánt élelmiszereket feletetik. Vajon nem volna-e helyes olyan törvény meghozatalát mérlegelni, amely a városi lakosságnak megtiltaná tehenek, kecskék, sertések és más állatok tartását? Hangok a teremben: helyes! N. Sz. Hruscsov: Most új akciók folynak annak érdekében, hogy a szocialista szektor, a kolhoz és szovhoztermelés megfelelő mennyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert biztosítson a lakosság számára. Az a tény, hogy a városi lakosság bizonyos része szarvasmarhát tart, egészségtelen spekulációs irányzatokhoz vezet. Talán olyan intézkedéseket kell kidolgozni és megvalósítani, hogy azoknak, akik szívesen nyerészkednek az állam rovására, elmenjen ettől a kedvük. Az ilyen intézkedésekkel a. dolgozók bizonyára egyetértenek majd. Nagyon jó eredményeket értünk el eddig. Ezt nemcsak barátaink, hanem azok is elismerik, akiknek a szovjet rendszer nem tetszik. A mezőgazdaság terén hazánkban valóban nagy munkát végeztünk. De nem elégedhetünk meg az edigi sikerekkel. Még számos fogyatékosság és megoldatlan feladat áll előttünk. Melyek ezek a feladatok, elvtársak? Mindeddig nem használjuk ki kellőképp a már meglevő lehetőségeinket és a mezőgazdaság jő anyagi ellátottságát. A fő fogyatékosság a tökéletlen munkaszervezésben rejlik. Mivel mással magyarázható, mint a tökéletlen munkaszervezéssel az, hogy olyan kolhozok mellett, amelyet száz hektárról 150—170 mázsa húst termelnek, vannak olyan kolhozaink is, amelyek 100 hektár föld után csak két mázsa húst termelnek. Miben rejlik, hogy ugyanazon a földön ily eltérők az eredmények? Ennek oka a káderekben, a ^tervezőkben, a kolhozelnökökben rejlik. A technika nem segíti elő azon kolhozgazdaságok gyors fellendülését, amelyek élén gyenge elnökök állanak. Egyes vezető dolgozók azonban elégedettek az első eredményekkel és úgy vélik, hogy a verSb már a markukban van, hogy már utóiérik és megelőzik az USÄ-t. Elvtársak, józanul kell tekintenünk arra, hogy mi a teendőnk s helyesen kell a dolgokat értékelnünk és mérlegelnünk. Az SZKP KB most levélben készül a pártszervezetekhez fordulni a kolhozok és szovhozok káderbeli megerősítésének kérdéseiről, valamint arról, hogyan emeljük a lemaradó kolhozokat és szovhozokat az élenjárók színvonalára. E levél a köztársaságok és területek kolhoz- és sovhozkádereivel végzett munka elemzését tartalmazza. Szeretném azonban e felelős tanácskozást felhasználni arra, hogy néhány nézetemet kifejtsem e kérdéssel kapcsolatban, mert az élő sző mindig többet ér a legjobb levélnél is. . Ä kolhozok kádereit elsősorban tapasztalt elnökkel, tehetséges szervezőkkel kell megerősíteni. A párt pompás kádereket nevelt fel. Számos tehetséges emberünk van, bátran ki kell emelnünk őket és helyesen kell velük bánni. Felmerül a mezőgazdaság irányítása átszervezésének kérdése. Ebben az irányban az utóbbi években nagy munkát végeztünk. De azt mondhatnám elvtársak, hogy szervezeti szempontból a mezőgazdaság irányítása nálunk még távolról sem tökéletes. A mezőgazdasági szervek, a párt és szovjet szervezetek gyakorlatában mindeddig kevés szervező munka folyik. Pedig ez elvtársak a legfőbb, a legdöntőbb dolog. Gyorsabban kell véget vetni a bürokratizmusnak. Az irányítás bürokratikus módszerei ahhoz vezetnek, hogy az élenjáró kolhozok mellett vannak évek óta lemaradó kolhozok, amelyek két mázsa húst termelnek száz hektár földön. De az ilyen kolhoz elnökével semmi sem történik: senki sem dicséri, de ő éli világát és nem veszi szívére a dolgot. Meg kell változtatnunk a munkamódszert is. Láttam egyszer egy filmet, mely hazánk mezőgazdasági küldöttségének az egyik amerikai társaság mesterséges megtermékenyítő állomásán tett látogatását mutatta az USA-ban. A szarvasmarha mesterséges megtermékenyítésével foglalkozó társaság vezető dolgozói azt mondották: „A mesterséges megtermékenyítés az önök orosz módszere. Bevezetjük, megszervezzük nálunk is, nagy nyereséget hoz nekünk." A szarvasmarha mesterséges megtermékenyítése most az USA-ban elterjedtebb, mint a Szovjetunióban. Nálunk kolhozok és szovhozok vannak, ezért úgy tűnnék, hogy vezető dolgozóink könnyebben szervezhetik meg a munkát, mint a tőkések. De nálunk ez a dolog nincs megszervezve és senki sem felelős érte. Kiadjuk a körlevelet és ezzel kész. De itt nem körleveleket kell írni, hanem szervezetileg kell kézbe venni a dolgot, ezzel azonban nálunk senki sem foglalkozik. Vagy pedig vegyük egyes kutatóállomásainkat és a mezőgazdasági tudományos kutatóintézeteket. Tudományos munkájuk gyakran elszakad a termelés szükségleteitől. Az ilyen intézet kollektívája nem aszerint értékeli munkáját, hogy munkájának eredményeit hogyan vezetik be a termelésbe. A legnagyobb síkereket rendszerint azok a tudósok érik el, akik szoros kapcsolatban állanak a termeléssel. Nyilvánvalóan szükség lesz arra, hogy a tudósok díjazását egybe kell kapcsolni munkájuk eredményének a termelésbe való bevezetésével. Röviden át kell szervezni a tudományos intézetek tevékenységét, meg kell szüntetni a felelőtlenséget és köntörfalazást. A tudományos tevékenységet úgy kell megszerveni, hogy mindenki bizonyos dologért legyen felelős és hogy az elért eredmények alapján díjazzák munkáját. A köntörfalazás és felelőtlenség megszüntetéséről beszélek a mezőgazdasági tudományos kutatóintézetekben. De az, amit mondottam, érvényes lehet a pártszervezetekre, a szovjet és mezőgazdasági szervekre is. Nemrég Lettországban jártam. Beszéltem a pártaktívával többek között a mezőgazdaság irányításáról is. Lettországban úgy vélem 1200 kolhoz van, nem emlékszem pontosan. Hány van, Kalnberzin elvtárs? J. E. Kalnberzin: 1220. N. Sz. Hruscsov: Lettország Kommunista Pártja Központi Bizottságában mezőgazdasági titkár is dolgozik. Ennek a titkárnak természetesen segítőtársai is vannak, mert hisz melyik titkár nélkülözhetné a segítséget? (Derültség a teremben.) Azután a Központi Bizottságban van mezőgazdasági osztály s abban néhány szakember. A Minisztertanács elnökének külön mezőgazdasági helyettese van. Neki viszont saját mezőgazdasági csoportja. S azután itt van még a mezőgazdasági miniszter és az egész apparátus. Ott vannak aztáh a járási pártbizottságok szintén a megfelelő apparátussal. S végül a járási végrehajtó bizottság bizonyos apparátussal. És ez elvtársak, természetesen a többi köztársaságra és területre is érvényes. Ha tehát eltvársaim csupán ezeket a dolgozókat vennők, akiknek a mezőgazdasággal kell törődnlök, azt látnánk, hogy a köztársaságban anynyian vannak, amennyi a kolhoz sőt talán többen is. Hangok a teremben: Többen.:

s S az ilyen nagy apparátus mellett számos helyen a pártszervezet nem tud kiválasztani jő elnököt a lemaradó kolhozok számára. Röviden szólva úgy fest a dolog, ahogy a közmondás tartja: „Sok szakács elsózza a levest." S mit jelent a jó kolhozelnök és a jó brigádvezetők kiválasztása? Az ügy sikerének eldöntését jelenti. Itt ül Orlovszkij elvtárs, az az ember, akit mindenki tisztel s akit mindenki ismer és nemcsak Orlovszkij elvtárs, hanem számos hozzá hasonló is. Ezek az emberek jól ismerik a termelést és helyesen szervezik meg a kolhoztagokat. Az ügyet sikeresen irányítják körlevelek nélkül is. Vagy vegyék az üzemi igazgatókat. Vajon csak azokból az utasításokból élnek-e, amelyeket a népgazdasági tanács elnöke ad nekik? Bizony nem. A népgazdasági tanács teljesíti szervezői feladatát: meghatározza az üzem tervét, biztosítja az üzem anyagi ellátását. Az üzem a maga életét éli. A mérnökök, munkások és mesterek, a szervezők, akiktől a szó szoros értelmében minden függ. Miért nem dolgozik valamennyi kolhoz és szovhoz oly tervezetten, mint az üzemek kollektívái? Azért, mert egyes kolhozokban a vezető tisztségeket hosszú ideje rossz dolgozók töltik be. Van olyan elnök, aki már három kolhozt tönkretett és most a negyedik felé kacsingat. (Derültség a teremben). És a pártszervezetek elégtelenül harcolnak e rossz ellen. _ Befejezem beszédem első részét. Ügy vélem, helyesen fogják fel azokat a feladatokat, melyek mezőgazdaságunk előtt állanak. Elvtársak! Engedjék meg, hogy most rátérjek azokra a kérdésekre, amelyekről ez a plenáris ülés tárgyal. A XX. pártkongresszus a gazdaság fejlesztésének, a nép jóléte és kulturális színvonala emelésének gigantikus feladatát tűzte ki. A pártkongreszszus határozatai óriási munkalelkesedést váltottak ki. Országszerte az egész népet felölelő munkaverseny bontakozik ki a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. Jó eredményeket értünk el a hétéves terv teljesítésének első hónapjaiban. Az össztermelés öthavi tervét 105 százalékra, az ipari termelés gyarapításának tervét a tavalyi év megfelelő időszakával szemben 11 százalékra teljesítettük. A megvalósított beruházási munkák terjedelme a tavalyi év ugyanezen időszakához képest 9 százalékkal, az építő és szerelő munkálatok terjedelme 17 százalékkal növekedett. A munkatermelékenység fokozásának feladatait az iparban és építészetben 103 százalékra teljesítettük. Ez szintén jó mutató, de természetesen még jobb volna, ha a munkatermelékenység növelésében a tervezett feladattal szemben 105 százalékot érnénk el. A Központi Bizottság plenáris ülésének előkészületei keretében a gazdasági területek, az üzemek és építkezések ezrei versenyt indítottak a félévi terv határidő előtti teljesítéséért és újabb termelési sikereket értek el. Hazánk valamennyi népgazdasági ágazata nagyméretű fellendülést mutat. Számos moszkvai, leningrádi szverdlovszki, vlagyimíri, ukrajnai, belorussziai üzem kollektívái, valamint más ipari központok, területek és köztársaságok üzemeinek kollekívái kötelezték magukat, hogy a hétéves tervet a kitűzött határidő előtt teljesítik a belső források jobb felhasználásával. E gazdasági területek kötelezettségvállalásai növekvő erőnket és nagy lehetőségeinket mutatják. Ugyanakkor megmutatják, hogy az ipar és az építőipar irányításának átszervezése után a termelés hazánkban még gyorsabban fejlődik. A kommunista társadalom felépítése szempontjából döntő jelentőségű a munkatermelékenység szüntelen növelése. V. I. Lenin azt tanította, hogy a munkatermelékenység fokozása az egyik fő feladat, mert enélkül, nem lehetséges a kommunizmusba való végső átmenet. A magas fokú munkatermelékenység csupán a műszaki haladás alapján érhető el. Ezért minden téren fejlesztenünk kell a tudományt és technikát, széles mértékben be kell vezetni a termelés gépesítését és automatizálását, emelni kell a dolgozók műszaki színvonalát. A párt fő lenini irányvonalának következetes megvalósítása és népünk hősi erőfeszítése következtében a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt fejlett iparral és gépesített mezőgazdasággal, fejlett tudománnyal és technikával rendelkező hatalmas országgá vált. A Szovjetuniónak e nagy sikereit rfiost az egész világ elismeri. Minden nap hazánk újabb sikereinek bizonyítékait hozza, azoknak a sikereknek bizonyítékát, amelyeket a haladás útján ér el. Elvtársak! Ügy vélem, hogy tegnap nagy érdeklődéssel és izgalommal követtük a TU-114-es repülőgép útját, amely leszállás nélkül repült Moszkvából New Yorkba, s amelyen Kozlov elvtárs utazott New York-i kiállításunk megnyitására. Annak hírét, hogy ez az út csupán 11 óra 6 percig tartott, valamennyi szovjet ember nagy örömmel fogadta. A szovjet emberek ezt a hírt büszke örömmel fogadták, büszkék arra, hogy ezt a repüjlőutat mi tettük meg elsőnek. (Viharos taps.) Az SZKP XXI. kongresszusának a műszaki haladás meggyorsításáról hozott határozata teljesítésének kérdése, amelyet a párt Központi Bizottságának plenáris ülése tárgyal, elsőrendű fontosságú a hétéves terv sikeres teljesítése szempontjából. Ez elsősorban a termelés komplex gépesítését és automatizálását, az automatikus és folyamatos termelési vonalak bevezetését, az elavult berendezések, gépek és szerszámok pótlását jelenti. Eme intézkedések célja az ipari termelés és az építőipar további bővítése, a termékek minőségének javítása és a termelési önköltség csökkentése. Csupán műszaki haladással, a tudomány, technika legjobb ismerete és a haladó tapasztalatok alapján lehet biztosítani a munkatermelékenység gyors és folytonos növelését, a népgazdaság gyors fejlődését. Ez nagyon fontos számunkra, hogy időt nyerjünk a legfejlettebb tőkés országokkal folyó békés versenyben. A műszaki haladásért vívott harcban nagyobb teljesítményű gépek gyártására kell törekednünk, kitartóan tökéletesítenünk kell szerkezetüket, csökkentenünk a gépek és berendezések súlyát, takarékoskodnunk kell a fémmel s új anyagokat kell bevezetni. Ez megköveteli a gépszerkesztési munka lénveges javítását, a konstrukciós irodák és a kísérleti alapok megerősítését, megköveteli, hogy széles tere nyíljék az alkotó gondolkodásnak, meg kell gyorsítani új gépek megszerkesztését és kipróbálását, gondoskodni kell a legjobb típusoknak a termelésbe való bevezetéséről. Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit megjegyezni néhány régi fogalom felülvizsgálásának célszerűségéről. Nálunk nagyon elterjedt az a nézet, hogy mindazok, akik asztal mellett végzik munkájukat, irodisták és bürokraták. Igaz, hogy az asztal arra kényszeríti az embert, hogy papirossal dolgozzék, de az is ismeretes, hogy az alkotó munkások — a tudósok, konstruktőrök és mérnökök — munkahelyükön asztal mellett dolgozzák ki a tudomány és a technika új téziseti, itt, hoznak létre új gépszerkezeteket. Ezért nem mindig helyes azt állítani, hogy minél kevesebb a kezelő személyzet, annál jobb a termelés megszervezése. Ez az állítás akkor helyes, ha a termelés kézzel végzett munkán alapul, amikor például a földmunkákat lapáttal és csákánnyal végzik. De ma, amikor e munkákat gépek segítségével, kotrógépek segítségével végezzük, a munkások és a kezelő személyzet közötti viszony sarkalatosan és hirtelenül megváltozik — a kezelő személyzet: a mérnökök és technikusok nagyobb számban vannak, mint azok az émberek, akik ezekkel a gépekkel dolgoznak. Nem lehet tehát mechanikusan irodistának és bürokratának nevezni mindenkit, aki munkáját íróasztal mellett végzi. Ha figyelembe vesszük azt az alkotó munkát, amely a gépek javítására, a termelés tökéletesítésére irányul, világosan látjuk, hogy azok az emberek, akik ezen a téren dolgoznak, nagyon fontos munkát végeznek a termelés fejlesztése érdekében. Hogy pl. automatikus vonal alakuljon ki, ehhez szükséges, hogy a konstruktőrök és más szakemberek munkaszobáikban dolgozzanak és minden szükséges számítást elvégezzenek ahhoz, hogy új gépeket szerkesszenek és új technológiai elveket dolgozzanak ki az automatizálás bevezetése érdekében. És ha itt figyelmesen vizsgáljuk, hogy ki dolgozta ki az új automati(Folytatás a 4. oldalon) ftj SZÖ 3 * 1959- július 4.