Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-23 / 202. szám, csütörtök

A védők megcáfolják a görög hazafiak elleni esztelen vádakat A KEDDI TÁRGYALÁSON LASZKARISZ A VÁDLOTT VUTSZASZ KÉPVISELETÉBEN, ILIU GLEZOSZ, TOVÁBBÁ VUTSZASZ ÉS TRIKALINOSZ, A GKP KB TAGJAI KÉPVISELETÉBEN MONDOTT VÉDŐBESZÉDET. EZENKÍVÜL FELSZÓLALT TAVULARISZ JOGI KÉPVISELŐ, A VÁDLOTT SZINGILADISZ HAZAFI VÉDŐJE. Iliu, aki a fő védőbeszédet tartotta, kijelentette, hogy a görög katonai igazságszolgáltatás eljárásával, azzal, hogy politikai eszméket akar büntetni, dinamitot helyezett a törvényesség és az állam alapjai alá. A jogi képviselő gondosan előkészített jogi elemzésében jellemezte a vádló álláspontját. Kijelentette, hogy a katonai ügyész a hírhedt 375-ös törvény alapján állítólagos kémkedési készségért halálbüntetést kért két polgári személyre, míg a katonai büntetőtörvénykönyv ugyanezért a bűntettért 5 évtől 10 évig terjedő fegyházzal sújtja a katonákat és tiszteket. Mivel a vádlottat — függetlenül attól, bűnös-e vagy ártatlan — enyhébb törvény szerint kell ítélni, a bíróság eljárása ellentmond az érvényes törvényeknek. „Mivel nem bizonyították be a vádlottak bűnösségét, a védelem kénytelen volt szélmalmok ellen hadakozni" jelentette ki Laszkarisz jogi képviselő. „Jelentéktelen kihágásokért, például apró tolvajlásokért sem lehet valakit tettének bebizonyítása nélkül elítélni. E tárgyaláson azonban az ügyész, aki semmilyen konkrét bizonyítékot nem tudott felmutatni a vádlottak bűnösségére, két ártatlan ember halálát követeli. Tíz évvel a polgárháború befejezése után nem szabad, hogy annyi gyűlölet legyen még hazánkban" mondta Laszkarisz a bírák cí-> mére. Iliu jogi képviselő, aki Laszkarisz után szólalt fel, kijelentette, hogy a katonai államügyésznek elég volt Vutszasz és Trikalinosz kommunista párttagsága, hogy kémkedéssel vádolja őket. Tehetetlensége, hogy nem tud bizonyítékokat felmutatni a vádlottak bűnösségére, a vád jogi csődjét bizonyítja. „A vádló varázslásba, gondolatolvasásba bocsátkozott, noha a gondolatokat még senki sem tiwja olvasni" — mondotta Iliu. — Ez a módszer milliók szabadságának szörnyű veszélyeztetését jelenti". A bíróság elnöke Iliu beszéde során ismét számos komoly incidenst provokált ki. Izgalmas összetűzésre került sor, amikor e szavakkal: — „Az ügyésznek itt nagyobb joga van, mint a védőnek. Neki csak javaslatot tehetek, de önnek utasításokat adhatok" — félbeszakította a jogi képviselőt. Iliu erre így válaszolt: „Ez az elemi jogok megsértése. Nem adom fel, mint védőt megillető jogaimat. Ezenfelül azoknak nevében beszélek, akiknek élete veszélyben forog". A jogi képviselő más helyen a következő mondatot idézte: „A forradalmárokat és az ellenzéki pártokat mindig azzal vádolják, hogy a külföld szolgálatában állanak." Erre a bíróság elnöke félbeszakította, mire Iliu így "válaszolt: „Hisztériával nem lehet megsemmisíteni világtényeket. Fél évszázaddal előbb még alig ismerték a kommunizmus szót és most már egymilliárd embernek a világnézete." A GÖRÖG HAZAFIK PERE TÁRGYALÁSÁNAK UTOLSÓ NAPJA. Athén ČTK) — Az athéni katonai bíróság előtt lefolytatott per utolsó napján a vádlott görög hazafiakat illette a szó. „Annak ellenére, hogy az elleneim emelt vádak teljesen alaptalanok, szükségesnek tartom azt válaszolni, hogy egész életem, viszonyom hazám iránt és önmagam kelEgyezmény a szovjet és amerikai tudósok kicseréléséről Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió és az USA között tavaly ősz óta folytatott tárgyalások végeztével kedden Moszkvában és Washingtonban egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudósainak és tudományos dolgozóinak 1959— 1960-években történő kicseréléséről. Az aláírt egyezmény alapján húsz neves szovjet tudós utazik az USÁ-ba, hogy előadásokat tartson a tudomány- és technika problémáiról. Ugyanannyi amerikai tudós látogat a Szovjetunióba. További 18 szovjet tudós tudományos kutatómunkálatokkal ismerkedik majd meg az USÄ-ban. A két ország tudományos akadémiái 5—6 hónapra hat tudóst cserélnek ki, akik kölcsönösen kutató munkát végeznek. lő választ adnak. Nincs szükségem mentegetőzésre," — .ielentette ki Manolisz Glezosz. Glezosz után Vutszasz, a GKP KB tagja sžólalt fel, akire a királyi ügyész halálbüntetést kért. „Visszautasítom a kémkedés vádját, amit csak azért emeltek ellenem, mert a kommunista párt tagja vagyok. Esztelen vád. Határozottan elítélem az ellenséges gyűlölet és antikommunizmus propagandáját". Polichronokulosz, a bíróság elnöke szavába vág Vutszasznak és megtiltja, hogy tovább beszéljen. Vutszaz azonban tovább folytatja: „A tárgyhoz szólók." A bíróság elnökét ez annyira kihozza a sodrából, hogy ráordít Vutszaszra: „Talán azért van ön itt, hogy politikai leckéket adjon nekünk!" Vutszasz azonban követeli, hogy hagyják elmondani, amit akar. A bíróság elnöke bőszülten ordítozni kezd: ,,Azonnal hagyja abba, mert kivezettetem a teremből!" A rendőrökhöz fordul és parancsot ad. Vutszasz elvezetésére. Trikalinosznak, a GKP KB további tagjainak zárószavaiból bátorság, hőisesség, roppant erkölcsi erő sugárzik. „A királyi ügyész semmi olyasmit nem állított, ami önt feljogosítaná arra, hogy halálbüntetést kérjen rám. Mindenkor küzdöttem és most is küzdök a békéért, hazám határain túl és Görögországban is. Hiszem, hogy perünk az alkotmányellenes 375-ös törvény alapján megrendezett utolsó per lesz". A katonai bírák arcába vágja: „Visszautasítom a vádat és kijelentem önöknek bíró urak, hogy pillanatig sem szünük meg küzdeni hazámért és népemért." Szingelakisz és Karkajanisz görög kommunisták, a következő szavakkal utasították vissza a kémkedés vádját: „Ilyesmit állítani a kommunista párt tagjairól, Iemoshatatlan gyalázat lenne egész Görögországra". A bíróság a vádlottak zárószavai után ítélethozatalra ült össze (az athéni katonai bíróság ítéletét lapunk első oldalán közöljük). (ČTK) orNzífeailiÄ A Szovjetunióban 1965-ben 65 —

T 0 millió tonna vasat jognak évente termelni, ami 65—

n százalékkal több, mint az 1958. évi termelés. A hétéves terv során ezért 24 — 30 millió tonnával több nyersvasat jognak termelni. Képünkön az Azovsztal Üzem új nagyolvasztóit látjuk. (Foto ČTK - TASZSZ) AZ IZLANDI KORMÁNY megtiltotta az amerikai katonáknak a Thingvellir nemzeti parkba való belépést, aiiol 900 évvel ezelőtt tartották az izlandi parlament (althing) első .ülését és ahol 1944-ben kihirdették az Izlandi Köztársaságot. A keflaviki támaszponton tartózkodó amerikai katonák az izlandi nemzeti parkban ittas állapotban gyakran megsértették Izland nemzeti hagyományait. (ČTK) GHALIB BEN ALI, az ománi imám damaszkuszi látogatása során a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy Ománban tovább folyik a partizánharc az angol imperialisták ellen. Hozzátette, hogy a legutóbbi két év során az ellenség 5500 halottat, 500 gékocsit és harckocsit és 27 repülőgépet vesztett. (ČTK) AZ UKRAJNAI novokramatorszki üzem dolgozói új, hatalmas forgórendszerü kotrógép típusát 'készítették el, amely óránként 3000 köbméter föld elhordására képes. (ČTK) EISENHOWER, az USA elnöke Frederick Henry Müllert kereskedelmi miniszterré nevezte ki. Müller azelőtt a michigani Grand Rapids Bútorgyár igazgatója és sok más vállalat igazgató tanácsának tagja volt. (ČTK) KAOP.OU JASOI, az atom- és hidrogénbombák betiltása nemzeti tanácsának elnöke a sajtóértekezleten kijelentette, hogy a japán amerikai „biztonsági szerződés" revíziója és az atomfegyverek elleni tüntetéseken csaknem hat és félmillió japán polgár vett részt. (ČTK) A Jeniszej óriási energiájának felhasználása Moszkva (ČTK) - A szibériai Jeniszej folyamon és mellékfolyóin 40 hatalmas oly nagy kapacitású vízierőmű építhető, mint amilyen a Volga mentén ápült kujbisevi V. I. Lenin Vízierőmű. A krasznojarszkiji kerületben a villanyáram fejlesztése a helyi szénlelőhelyek felhasználásával oly mértékben emelkedik, hogy fedezni" fogja Nyugat-Szibéria és az Urai-vidék szükségleteit. A krasznojarszkiji vízierőmüvör) kívül, melynek építését már megkezdték, tervbe vették a jeniszeji és szajani vízierőmű építését, is. A tudósok azt javasolják, hogy felhasználható a hanszk-acsinszkiji szénmedence olcsó barnaszene is. A nazarovzski hőerőművön kívül további hatalmas hőerőműveket építenek. Ä vajdahunyadi kohászok ez idén terven felül 25 ezer tonna acélt öntöttek Bukarest (ČTK) — A vajdahunyadi kohászati kombinát olvasztárai Románia felszabadítása 15. évfordulójának tiszteletére rendezett szocialista munkaversenyben jelentós sikert értek el és az év elejétől terven felül 26 ezer tonna acélt olvasztottak. Emelett nem feledkeztek meg az önköltség csökkentéséről sem. Az év elejétől olyan összeget, takarítottak meg, amely 214 új lakásegység felépítésérs elegendő. Bulgáriában 327 ezer hektárnyi termőföldet öntöz majd a Duna vize Szófia (ČTK) - A Bolgár Kommunista Párt KB ez év júniusában közölt határozata, amely szerint Bulgária egész területén 1965-ig kétmillió hektárnyi területet kell öntözni, számít arra, hogy a Duna vizét a Duna-mellék 327 ezer hektárnyi új termőföld területének öntözésére fogják felhasználni. Bulgáriában a. Duna-vidék klimatikus és talajviszonyai nem biztosítanak kellő mennyiségű vizet a mezőgazdasági termelés számára. Ezért elhatározták, hogy korszerű öntöző berendezést építenek. A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása Lengyelországban túlnő a hasonló látogatások átlagos keretein. Nemcsak azért, mert Lengyelország éppen ezekben a napokban ünnepli felszabadulásának, népi demokratikus építésének 15. évfordulóját, aminek a szovjet látogatás, Hruscsov elvtárssal az élen, különös fényt kölcsönöz. Jelentősek a nagy nyilvánosság előtt, a lengyel dolgozók érdeklődése közepette tartott beszédek azért is, mert igen nagy mértékben hozzájárulnak az 1956. év óta, a lengyelországi revíziós törekvések felbukkanása óta felmerült, azóta legnagyobb részt tisztázódott problémák megvilágításához és értékeléséhez. Látogatásának befejezése előtt Hruscsov elvtárs a tőle megszokott nyíltsággal és szókimondással foglalkozott Lengyelországnak erről a problémájáról, amely egyaránt érdekli — ha ellenkező szempontból is i— mind a népi Lengyelország barátait, mind pedig ellenségeit. •Hruscsov elvtárs helyzetelemzése a legnagyobb figyelmet érdemli. Nagyon örvendetes, hogy ebből az alkalomból megállapította azt a hatalmas haladást, amelyet a népi demokratikus Magyarország ért el 1956 óta az ellenforradalom anyagi következményeinek és ideológiai maradványainak felszámolása terén. Bár Lengyelországban 1956-ban az események korántsem voltak olyan drámai jellegűek és a következmények sem olyan mélyrehatóak, mint Magyarországon, mégis a revizionizmusnak ott sikerült mindmáig egy és más állását megtartani. Ennek ellenére nem lehet, és nincs is kétség — hisszük, hogy már a nyugati mértékadó körökben sem — Lengyelországnak, a Gomulka elvtárs vezette Lengyel Egyesült Munkáspártnak a szocializmus felé vezető következetes útjáról, arról, hogy ez a párt továbbra is mindent megtesz az ideológiai téren, a gazdaságban, a mezőgazdaságban mutatkozó lemaradások felszámolására. Egészben véve, ha összehasonlítjuk a 15 ével előtti elmaradt, túlnyomóan mezőgazdasági jellegű, a háború következtében mérhetetlen károkat szenvedett Lengyelországot a mai huszonötmilliós, világméretben is hatalmas, szocialista iparral, széleskörű népi kultúrával rendelkező népi demokratikus Lengyelországgal, akkor büszkén számíthatjuk ezt az országot is a szocializmust eredményesen, határozottan és következetesen építő államok közé. Genfben peregnek nemcsak a napok, már a hetek is: a genfi tárgyalások megkezdése óta 11 hét telt el. Bár nincs kézzel fogható, látványos eredmény, mégis a felvetett problémák és lehetőségek halmazából kezdődnek kikristályosodni a kézzel fogható vitapontok, sőt bizonyos részeredmények körvonalai is kibontakoznak. Amint a szovjet külpolitika általában hirdeti, a világfeszültség kérdéseit csak igen alapos és szívós, esetleg évekig tartó tárgyalással lehet megoldani, azt is csak akkor, ha mindkét részről megvan a jóakarat a megegyezés keresésére. Ebből a szemszögből kell nézni Genfet is, nem pedig a nyugati napilapok hisztérikus kapkodásából, amelyek egyik napról a másikra, az egyik végletből a másikba esnek. Jelenleg aránylag kedvező szelek fújdogálnak, legalább is a legtöbb nagy kapitalista újság, még az amerikaiak is 1 kezdenek derűlátóbbak lenni. A tárgyalások középpontjában a berlini probléma ideiglenes megoldásának kérdése áll, amelynek alapját a tárgyalások megszakítását közvetlenül megelőzően tett szovjet javaslatok képezik. A kezdeti és gépies elutasítás után a nyugati hatalmak észbekaptak és felismerték, mennyire reális a szovjet indítvány. Jelenleg ennek a szovjet indítványnak pontról pontra folyó megtárgyalása van napirenden, természetesen úgy, ahogyan majdnem mindig lenni szokott: a nyugati hatalmak kiforgatják az eredeti szovjet ajánlat lényegét és éppen ellenkező értelmet igyekeznek neki adni. Fő törekvésük azonban az, hogy esetleges kisebb engedmények révén elérjék a szovjet pozíció legerősebb tényezőjének semlegesítését, vagy ha lehet, teljes felszámolását. A Szovjetuniónak a legfőbb ütőkártyája az a vitathatatlan lehetősége, hogy amennyiben ésszerű határidőn belül — és ez lehet akár másfél esztendő is — nem sikerül Berlin kérdésében a béke ügyét és a német nép érdekeit szolgáló rendezést elérni, úgy jogában és módjában áll egyoldalúan békát kötni a Német Demokratikus Köztársasággal és neki átadni Nyugat-Berlint illető minden jogát. De éppen ez az, amit a nyugati hatalmak el akarnak kerülni. Eleinte, mielőtt a genfi tárgyalások megindultak volna, háborús fenyegetésekben látták azt az eszközt, amivel a Szovjetuniót befolyásolhatják. Miután ez a tervük a szovjet földrészekközötti rakéták korában semmi néven nevezendő eredménnyel nem járt, leültek a tárgyalóasztalhoz, de ott is pontosan ezt az eredményt akarják elérni. Ebből a célból belemennének olyan megoldásba is, hogy a nyugati hatalmak Berlinben állomásozó csapataikat jelképes minimumra csökkentenék, beleegyeznének a NyugatBerlinből folytatott ellenséges propaganda és aknamunka beszüntetésébe is, lemondanának rakéta- és atomfegyvereknek Berlinben való elhelyezéséről, ha ennek fejében a Szovjetunió kijelehti, hogy egyszer s mindenkorra eláll a berlini kérdésnek a Német Demokratikus Köztársasággal való egyoldalú rendezésének jogától. A jelenlegi tárgyalások másik központi kérdése Németország egyesítésének, a német békeszerződés előkészítésének ügyét vegyes német bizottságra bízni, amely paritásos alapon állana a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőiből. A nyugati hatalmak ettől is viszolyognak, mert egy ilyen intézményben egyrészt a Német Demokratikus Köztársaságnak tényleges elismerését látják, másrészt azért, mert semmilyen formában nem akarnak lemondani — egy ilyen német vegyes bizottság javára sem - a Németország szívében, Berlin városában és NyugatBerlin kérdése kapcsán rendelkezésükre álló politikai és katonai pozíciókról. A három nyugati nagyhatalom és természetesen bonni fullajtárjaik továbbra is azt hiszik, hogy Nyugat-Berlin az a pont, ahonnan, előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de a szocialista világot sarkaiból kiemelhetik. Ezzel kapcsolatban úgy is fogalmazhatnánk a genfi tárgyalások további sorsának kérdését: olyan mértékben jutnak majd előbbre a genfi tárgyalások s érnek el konkrét eredményt, amilyen mértékben a nyugati nagyhatalmak képviselői — Bonn minden merev elutasító álláspontja ellenére — jobb belátásra jutnak és Nyugat-Berlin kérdésének pontosan annyi jelentőséget és fontosságot tulajdonítanak, amennyi manapság tényleg megilleti. Július 21-én volt öt éve annak, hogy ugyancsak Genf városában egy három hónapig tartó nemzetközi konferencia eredményesen végződött és lehetővé tette a nyolc éven át dúló véres hátsóindiai gyarmati háborúnak a befejezését. A genfi megegyezés értelmében Vietnamot a 17. szélességi kör mentén két részre, északi és déli, demokratikus és reakciós kormány alatti részre osztották azzal, hogy a két rész területén két éven belül, tehát legkésőbb 1956-ban szabad választásokat rendeznek az ország újraegyesítése, végleges társadalmi és alkotmányos formája eldöntése céljából. így született meg Vietnam északi részén az ottani demokratikus köztársaság, amely haladéktalanul a gyarmati időkben kifosztott, háborúdúlta terület felépítéséhez fogott. Az eredmények ismeretesek. Jóllehet egész Vietnamnak az északi, demokratikus része a gazdaságilag lényegesen szegényebb terület, mégis a rövid öt esztendő alatt az ország a Szovjetunió és a népi Kína, de a többi szocializmust építő ország támogatásával hatalmas gazdasági és kulturális előréhaladásról tett tanúbizonyságot. Ezzel szemben Dél-Vietnam egész egyszerűen francia gyarmatból amerikai gyarmat lett. Az öt esztendő alatt az Egyesült Államok kb. egy milliárd dollárt ruháztak be ebbe a területbe, amit az ottani bábkormány jóformán kizárólag a SEATOhoz tartozó, annak részét képező hadseregének kiképzésére és felszerelésére, a belső elnyomó rendszer fenntartására fordított. Ezért nem került sor sem 1956-ban, ahogyan azt a genfi egyezmény előírta, sem pedig később, a Vietnami Demokratikus Köztársaság minden szorgalmazása ellenére sem a két országrészben a közös szabad választások megtartására és az ország egyesítésére. Szinte megdöbbentő, mennyire egyforma az imperializmus eljárása mindenütt, ahol nem tudja az egész nép ellenállásával szemben megkaparintani az egész országot: inkább beleegyezik annak mesterséges, szélességi körök szerinti felosztásába, hogy a koncnak ideig óráig legalább egy részét — Vietnamban és Koreában az ország felét - maga számára megmenthesse. Sz. L. ÍĹJ

J SZÖ 4 * 1959. július 21.