Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-23 / 202. szám, csütörtök

AZ ŰJ TECHNOLÓGIA a több és olcsóbb termelés alapja írta: Faraga Ferenc, a szenei járási pártbizottság vezető, titkára H a pártunk XI. kongresszu­sának határozatait teljes egészében és becsülettel teljesíteni akarjuk, és ha az ötéves terv feladatainak négy év alatt akarunk «leget tenni, ahogy erre járásunk mezőgazdasági dolgozói kötelezettséget vállaltak, akarva, nem akarva feltétlenül meg kell valósítanunk a nagyüzemi terme­lést. Ilyen termelésről pedig az új munkamódszerek és a haladó tech­nológia bevezetése nélkül beszélni sem lehet. A szenei járásban az új techno­lógiát a mezőgazdaságban 1958­ban kezdtük megvalósítani s ma már mondhatjuk: elég gyorsan ha­lad előre. Ebből eredően már Van­nak komoly eredményeink és gaz­dag tapasztalatokra tettünk szert. Az új munkamódszerekről az utóbbi időben igen sok szó esik. Sokat Írnak róluk s Szlovákia csak­nem egész területéről sokan jár­nak járásunkba meggyőződni az új technológia előnyeiről. Meg kell mondanunk, hogy az itt járt funk­cionáriusok, egységes földműves­szövetkezetek tagjai, állami gazda­ságok dolgozói és más dolgozók döntő többségének a nézete meg­egyezik a mi nézetünkkel. De nem­csak hogy egyetértenek a nálunk bevált munkamódszerek megvaló­sításának fontosságával, de haza­térve ők is igyekeznek azokat megvalósítani. Akadnak azonban olyanok is. akik esetenként apróbb hibákba kapaszkodnak bele, ami minden­esetre az új technológia megvaló­sításánál kezdetben még előfordul és nem látják a nagy eredménye­ket, amelyeket az új munkamód­szerek bevezetésével járásunkban elértünk. Sokszor a következő bi­zalmatlan kérdéseket teszik fel: „Nem volna-e mégis csak jobb az ilyeri könnyű épületek helyett erő­sebb, drágább gazdasági épületeket építeni? Vajon ezekben a nyitott istállókban télen nem fáznak-e majd az állatok? Nem kell-e majd az állatoknak több takarmány, mint más istállóban? Az új sertés­hizlaldákban a száraz etetésnél nem kell-e majd több szemesta­karmány, több alomszalma stb? E kérdésekre szeretnénk röviden válaszolni. 'i szenciek és magam is meg vagyok győződve róla, hogy az ország sok más dolgozója is azon a nézeten van. t hogy nem fér kétség az új tech­nológia megvalósításának fontos­ságához. Az új technológia meg­valósítása elkerülhetetlen a mező­gazdaságban is, éppen úgy, mint a munka bármelyik szakaszán. Mégpedig a következő okokból: pártunk XI. kongresszusa többek között azt is célul tűzte ki, hogy lényegesen növeljük a mezőgazda­sági termelést és csökkentsük az önköltséget mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztésben. Fokozni kell a jószágállomány számbeli gyarapodását is. Ez pedig megköveteli, hogy gyorsabban és olcsóbban építsünk istállókat, il­letve gazdasági épületeket. Járá­sunkban a szövetkezetesítést befe­jeztük. A múlt évben a szövetke­zetesítés járásunkban 95 százalék­ra állt, ennek ellenére még sem nevezhetjük eddigi gazdálkodá­sunkat nagyüzemi termelésnek. Mégpedig azért nem, mert sok esetber\' előfordult, és még ma is előfordul, hogy 200—300 sertést két, vagy pedig 20—30 fiatal " szarvasmarhát egy ember gondo­zott. Ma azonban már elmondhat­juk, hogy járásunkban nem egy olyan szövetkezet van, ahol egy személy 600—800 vagy ezer sertést gondoz, vagy pedig 160 fiatal állat két egyén gondjára van bízva, mint például a szenei EFSZ-ben, ahol Filo Károly feleségével 160 növendékállatot gondoz. Zdenka Májová pedig több mint 600 ser­tést lát el. Pusztafödémesen pedig az állami gazdaság poroszi farmjrn 1000 sertést egy ember gondoz. M' Amint említettem, járásunkban már nem a? a fő probléma, hogy építeni-e vagy sem az ilyen jól bevált gazdasági épületeket, ha­nem az, hogyan megszerezni a szükséges építőanyagot. Mi az ilyen kérdésekkel is sikeresen megbir­kózunk, úgyhogy saját magunk termelünk különféle építőanyagot, felhasználunk különféle nem elég­gé kihasznált öreg pajtákat stb. Ha az új technológiáról beszé­lünk, szükséges megjegyezni, azt a mezőgazdaságban úgy kell beve­zetni, hogy komplex legyen, és nem szabad megfeledkeznünk a takarmányalap biztosításáról. Nem szabad továbbá az ilyen építkezé­seknél megfeledkezni arról sem, hogy az istállók mellé télire száraz takarmányt, alomszalmát, silóta­karmányt készítsünk. Be kell ve­zetnünk az istálló körüli nyári le­geltetést is. Mivel az új technológia igen tág fogalom, azért megnevezem itt néhány formáját, amelyeket járá­sunkban már megvalósítottunk és megvalósítunk. Igen jól beváltak a saját tervünk szerint felépített istállók növendékállatok részére szabad istállózás céljából. Ezeket az istállókat 14 napon belül fel lehet építeni, amelyek mindegyiké­ben 70—75 növendékállat nyer el­helyezést és csak 30 ezer koronába kerülnek. Ezeknek többek között az is az előnye, hogy a 70 vagy sok­szor 80 állatot egy személy eteti. Másik előnye pedig az, hogy körül­belül 200 ezer koronát takarít meg az EFSZ vagy az állami gazdaság egy ilyen istálló építésénél. Ez annyit jelent, hogy egy növendék­állat istállózási költsége a régi szerint 2755 koronába, az új sze­rint pedig 426 kosonába kerül. Ezenkívül fontos az állatok egész­ségi állapota. Az állátorvosi vizs­gálat megállapítása szerint az ilyen szabadistállókban a növendékálla­toknak csak egy százaléka reagált a TBC-re, míg a hagyományos is­tállókban a növendékállatok 30— 40 %-a TBC-s. További előnye, hogy míg a régi istállókban 130 állatot öten- vagy hatan gondoznak, ma e munkákhoz 2 személy elég, így legkevesebb 50 ezer koronát megtakarítunk az önköltségnél. Ezekben az istállókban továbbá olyan jó minőségű istállótrágyát lehet termelni, amilyet sehol más­hol. A szenei járásban eddig 12 ilyen istállót építettünk fel, amelyekben 840 nö­vendékállatot helyeztünk el. Ennél a 840 növendékállatnál, ha csak a megtakarított pénzt nézzük, ame­lyet a i építésnél a munkaerők megtakarításánál és a napi na­gyobb hízásnál nyerünk, eltekintve a jó minőségű istállótrágyától, az állatok jó egészségétől, ez 2 millió 526 ezer koronát jelent az EFSZ­eknek,'avagy állami gazdaságaink­nak. Meg kell jegyeznem, hogy legújabban olyan istállókat épí­tünk, amelyekben 120 növendék­állat lesz s ezeket szintén egy sze­mély fogja gondozni, etetni. To­vábbá járásunkban építünk olyan 13 új sertéshizlaldát, amelyeket 6 hét alatt fel lehet építeni, míg sok esetben az ezelőtti módszer szerint épített sertéshizlaldák egy évig készültek. Ezek az új sertéshizlal­dák mindössze 90 ezer koronába kerülnek, amelyek 700—800, sőt előhizlalásnál 1000 sertés hizlalá­sára is alkalmasak. Amíg a régi módszer szerint épített sertéshiz­laldákban elhelyezett sertések költsége egy darabra 1125 korona volt, addig az új sertéshizlaldák­ban a kiadás egy darabra csak 121 korona. így a megtakarítás egy sertés istállózásánál 1004 korona. Míg a régi módszer szerint 800 darab sertést sokszor négyen, vagy öten is gondoztak, ma csak egy személy gondozza. Így megtakarít­hatunk három vagy négy munka­erőt, ami további 60 ezer korona megtakarítást jelent évente. Egy nagyon fontos előnye az újonnan épített sertéshizlaldáknak az is, hogy míg a múltban átlag 35—40 dekás napi súlygyarapodást értünk el, addig ma több mint 50 dekás a napi súlygyarapodás. Ha az em­lített 13 sertéshizlaldában 8 ezer 400 sertést fogunk hizlalni, ez azt jelenti, hogy kétezer kilencszáz­negyven mázsa hússal termelünk évente többet. Ez az új árak sze­rint 3 millió 194 ezer koronát tesz ki. így az átlagmegtakarítás csak az említett sertéshizlaldáknál, ha igénybe vesszük az építkezést, a nagyobb súlygyarapodást, a mun­kaerőmegtakarítást, ez 12 millió 347 ezer korona megtakarítást je­lent az EFSZ-eknek és az állami gazdaságoknak. Továbbá építünk járásunkban 50 tehén befogadására alkalmas sza­bad istállót. H a az említett új munkamód­szerek bevezetése által megtakarított pénzt ösz­szeadjuk, járási méretben 16 mil­lió 969 ezer koronát takarítottunk meg, nem is számítva több apróbb előnyt. Itt hozzá kell még tenni, hogy az új technológia eddigi be­vezetését járásunkban csak az első lépésnek tekintjük. A Szencen tavaly felépített két istállóban, ahol 160 darab növen­dékállat telelt, az állatorvosi vizs­gálat után a 160-ból csak kettő reagált a TBC-re. Továbbá — a mi meggyőződésünk szerint — az egész évi takarmányátlaga ezen állatoknak nem nagyobb, mint más istállóban. Az így telelt állatok igen jó állapotban vannak. Ami az aljazót illeti, abból sem keltett több, mint régen. Igaz, hogy télen ezekben az istállókban több alja­zóra van szükség, de nyáron jóval kevesebb kell, mivel az állatok ta­vasztól őszig nagyrészt a kifutók­ban tartózkodnak. Az előbb megemlítettem a száraz etetéssel elért eredményeket. Azt, hogy az átlagos napi súlygyarapo­dás 10 dekával növekedett, hogy a napi súlygyarapodás 40 dekáról 50 dekára emel­kedett. Vannak azonban az átlag­nál nagyobb eredményeink is. Csa­tajon például Kiss elvtársnö 86 de­kás napi átlagsúlygyarapodást ért el, Urbanovičová elvtársnő Sárfőn munkatársnőjével, Dugovičová elv­társnővel közösen szintén 82 dekás súlygyarapodást értek el, vagy pe­dig Lupták elvtárs előhizlalásnál ezer darabnál, amelyet maga etet, 86 dkg napi súlygyarapodást ért el 15—40 kg-os sertéseknél. E zek olyan eredmények, amilye­neket a múltban sohasem ér­tünk el. Hogy járásunkban elég gyors léptekkel haladunk elő­re az új technológia bevezetése te­rén, nem jelenti azt, hogy nincse­nek fogyatékosságaink. De úgy, amint a szövetkezetesítést befejez­tük, ahogyan az új módszerek be­vezetését idáig megvalósítottuk, ugyanilyen erős akarattal fogunk tovább harcolni a még meglevő hi­bák ellen. Többen feltették már a kérdést: hogyan tudtunk ilyen eredménye­ket aránylag rövid idő alat elérni? Válaszunk a következő: Mindenekelőtt fontos, hogy a kommunisták megértsék az új technológia bevezetésének jelentő­ségét és meggyőzzék az EFSZ-ek tagjait ai^nak előnyeiről. Fontos, hogy az új technológiát gyorsan és úgy valósítsuk meg, hogy az a gyakorlati életben gyorsan és ol­csón gyümölcsözzék. AZ ÚJ SZÓ Teljesítettük a feladatokat Gyakorlatra készültünk. Egységünk párt- és CSISZ-szervezete kezdeménye­zésére századunk tagjai a klubhelyiség­ben gyűltek ösze, hogy megbeszéljék a gyakorlat Ideje alatt ránk váró teendő­ket. Századparancsnokunk ismertette a gyakorlat fontosságát és a feladatokat. Sok felszólalás hangzott el, s a katonák számos kötelezettséget vállaltak a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. Nemsokára elhagytuk a kaszárnyát. Kint éltünk a hegyekben, sátrakban lak­tunk. A katonák oly jól és lelkiisme­retesen dolgoztak, hogy a hét napra ter­vezett középjavításokat három és fél nap alatt végezték el. Slovák és Lenčéš szakaszvezetők kollektívái versenygyőz­tesként kerültek ki. Az első próbán meg­álltuk helyünket. A javítások másik ré­sze az elsőtől kb. 200. km. távolságra zajlott le. Az eredmény itt még jobb volt, mint az előző. Bár a javítások szá­ma az elsőnél eggyel több volt, a mun­kálatokat mégis három nap alatt végez­tük el. Ezúttal Barák Milan szakaszve­zető kollektívája lett a győztes. Az illetékes szervek átvették a meg­javított tankokat, s még aznap este szá­zadparancsnokunk a gyakorlat értékelé­sekor így szólt a katonákhoz: — Katonák! Dicséretem ezúttal a század minden egyes tagjának szól. A feladato­kat a vártnál sokkal jobban teljesítet­tük. A szép teljesítményért jutalmul a körzeti katonai parancsnok ötnapos kirán­dulást engedélyez, melyet a Domažlice melleti Babylon fürdőben fogunk tölteni. Utunk innen Babylon fürdőbe vezetett. Megérkezésünk után azonnal lesátoroz­tunk s Ismerkedni kezdtünk a tájjal és a fürdővel. Az első nap délelőttjén Do­mažlicével, e nagymúltű huszita várossal ismerkedtünk. A következő napok dél­előttjein e forradalmi hagyományokban gazdag vidék jellegzetességeit, kerestük fej. Kezes József, őrvezető A fejlődés új lehetőségei Helemlrán Az esztendeje 400 hektárra bővült szö­vetkezetben jelentős változásokat észlel­hetünk. A szövetkezet tulajdonába ke­rültek a GTÁ brigádközpontjának gépei: 3 traktor, 3 cséplőgép, kevékötő és egy vadonatúj villany-automatacséplö. A gép­park elnevezést azért túlzásnak ne va­gyük, viszont az is igaz, hogy a gépek annyit érnek, amennyire kihasználjuk őket. Ebben pedig eddig nem volt hiba. A takarmányok betakarításánál a 14 hek­tár gomboshere és a 6 hektár lucerna szépszerével adta a bőséges termést, de a széna begyűjtését már megzavarta a Duna áradása miatt feltört talajvíz. A veszély próbára tette a szövetkezete­seket, de kijátszani nem tudta őket. Izraél Imre agronómus vezetésével az egész tagság munkába lendült és a szé­nét csekély veszteség árán biztos helyre szállították. Említésre érdemes ennél az akciónál Tóth Júlia és Sós Mária idős tagok hő­Együttműködnek Egységünk CSISZ-tagjsi a közeli egy­séges földmüvesszövetkezettel védnök­ségi szerződést kötöttek. A CSISZ-tagok segítséget nyújtottak az EFSZ-nek a szé­nagyüjtésnél, a cukorrépa egyelésénél. Az Ondráš elvtárs által vezetett kultúrcso­port műsoros estet rendezett a szövet­kezeti tagoknak s a músor végeztével zenekarunk muzsikájára táncoltak a szö­vetkezeti tagok. Az aratási munkálatok előtt segítettek a gépek és a kombáj­nok kijavításában. CSISZ-alapszervezetünkben a második évfolyamosok között toborzás folyik a határvidék betelepítésére, hogy Wiinél töb­ben jelentkezzenek az EFSZ-ben vég­zendő mezőgazdasági munkára. Ennél az agitációs propagandamunkánál a szö­vetkezeti tagok jöttek a katonáknak segí­teni. Azokkal, akik a határvidéki szövet­kezeti munka iránt érdeklődést mutattak, beszélgetést rendeztek a védnökségi EFSZ tagjai a szövetkezeti munkáról, a gazdálkodás új módszereiről és a pa­rasztok életéről ma és a múltban. A be­szélgetés végeztével a szövetkezeti ta­gok megmutatták a katonáknak gazda­ságukat és bemutatták azt is, hogy a mezőgazdasági munkát ma már mennyire gépesítették. Neupauer Károly, tizedes siessége, akik 16 órát álltak versenyben a férfiakkal. Az ő munkájuk is hozzájá­rult, hogy a szövetkezet az elsők közt végzett a kötelező beadással, sőt 135 szá­zalékra meg is tetézte. A kibővített szövetkezet aránylag gyor­san feltöltötte az állatállományt.. A kar­vai szövetkezetből vásárolt 10 anyakocát, körülük nem egy ellésböl 11 malacot is felneveltek. A nagyhasznosságú karvai kocák ivadékából az emséket külön vá­lasztották és mind meghagyják tovább­tenyésztésre. A pénzügyi tervben 75—90 kg-os sertések értékesítésével számol­nak. Ezt az akciót nemcsak az előnyös értékesítési ár miatt iktatták be, hanem figyelembe vették a takarmány fogyasz­tását is, a fogyasztás gazdaságosságát. A szövetkezetesek a Duna talajvizének is rendezték a területét. így finom ka­vicsot nyertek az építkezéshez és egy kis tavat, ahol már az idén 2000 kacsát gondoz Bogdány Veronika és Tapló Má­ria. Hazánkban a Duna medre és a szik­lás dombok között van a legmelegebb ég­hajlat, ahol minden gyümölcs 14 nappal korábban érik be. Ezért már ebben az évben kiültettek 1000 barackfát. A szö­vetkezet kertésze arra számit, hogy jö­vőre epret termelnek. Ilyen és még sok más kezdeménye­zés valósul meg a júniusi határozat nyomán, hogy a szövetkezetek a belterjes gazdálkodást a termelési költségek vizs­gálatának egybevetésével a helyes irány­ba vezessék. Gábris József, Párkány Bizalommal néznek a ,|övőbe A harmaci szövetkezet ez idén már a tavaszi hónapokban jól indult. A ka­pásokat 100 százalékra megművelték s azok olyan termést ígérnek, hogy ke­rületi méretben is elsők közé fog tar­tozni. A szövetkezet 278 hektárról lekaszálta és behordta a réti szénét és a szán­tóföldi takarmányokat. Eddig 55 vagon kitűnő szálastakarmánya van a szövet­kezetnek. A 185 hektár vetésből már több mint 86 hektárt learattak. A ka­lászosok is rekordtermést ígérnek. A szö­vetkezeti tagok bizalommal néznek a jö­vőbe. Varga M. János, Harmac TERVET DOLGOZTAK KI A JÖVŐRE A szetei szövetkezetesek taggyűlésen tárgyalták meg, hogy az egységes ár­rendszerről szóló párthatározat milyen feladatokat ró a szövetkezetre. Az új begyűjtési és földadó-rendszert Gubrica elvtárs, a zselizi járás Nemzeti Front­jának elnöke ismertette. Beszámolójában nemcsak a sajtóban közzétett új árakat ismertette, hanem a zselizi járásra mé­retezett új feladatokról is beszélt. A vitában sokan felszólaltak. Gulyás Gábor elvtárs felszólalásában azt hang­súlyozta, hogy az új árrendszer új mun­kaformát kíván a tagságtól és jó lesz átszervezni a gazdálkodás rendjét úgy, fürgét az idő, hív a kötelesség Boldogfán július 20-án reggel cso­portokba tömörülve beszélgettek az em­berek az utcán. Az éjjeli eső megint csak elrontotta a munkát a határban. Azon vitatkoztak, mi lenne a legsürgősebb ten­nivaló. A helyi hangos híradó zenét játszott. Ilyenkor mindenki tudja, hogy utána va­lamilyon hirdetés következik. A mikro­fonban a szövetkezet elnöke felkérte a tagságot, készítsék el a kaszákat, aratni mennek. A csoportokban helyeslő morajlás hal­latszott. A 61 tagból 25 kaszás. Mészá­ros Károly — jóerőben levő fiatal szö­vetkezetes — csipkelődve meg is je­gyezte, hogy most azután zavarba hoz­zák a kombajnosokat. De a 25 kaszás után 25 marokszedő is kell. Látom, hogy a lányok, a fiatal asszonyok is kidugták a fejüket, ők is össze jönnek beszélgetni. Egymásnak mondogatják, ki kinek lesz a maroksze­döje. Fél óra múlva senkit sem látni az utcán. Az udvarokból kaszakalapllés hal­latszik. Készítik a régi, de még mindig hasznavehető szerszámokat. Megértették, hogy sürget az idő, hív a kötelesség. Dóka Károly, Boldogfa hogy a munka hasznosabb, eredménye­sebb legyen. Különösen a takarmányalap kérdésével foglalkozott. Arról beszélt, hogy a szénagyűjtés és más takarmány­gyűjtési munkálatok eredménye már ja­nuárban észlelhető lesz, hiszen a tejért, marhahúsért, többet kap a szövetkezet, mint eddig. Jakus István elvtárs a föld­adórendszer kérdésével foglalkozott. Na­gyon helyeselte ezt az intézkedést, mert ezzel a szetei szövetkezet régi sérelmét orvosolják majd. Köztudomású ugyanis, hogy a szetei szövetkezet a zselizi járás legészakibb községe, hatéra dombos, de mivel a zselizi járáshoz tartozik, a be­adási kötelezettségek olyan mértékűek, •mint a sík térületen fekvő Garam menti falvaké. Az új begyűjtési rendszer meg­szünteti majd ezt a fogyatékcsságot, ar­ról nem is beszélve, hogy az oszthatat­lan alap feltöltésére ösztönzi a szövet­kezetet, melynek eredménye majd évek múlva szemmellátható lesz. Debreczeny könyvelő elvtárs vázolta, az 1959. január 1. utáni változásokat. Hangsúlyozta, hogy az új könyvelési rendszer nyomán már megállapítható a bevételek és kiadások előirányzata, tehát szükséges, hogy a szövetkezet vezetősége már most hasz­nálja fel ezeket az adatokat és úgy szervezze a munkát, hogy a leggazdasá­gosabb legyen. Ondrejka Gyula, a HNB titkára javasolta a belterjesebb gazdál­kodás bevezetését. Cellahó István agronó­mus a szövetkezet gépparkjának mun­kájáról beszélt. Duchony elvtárs és so­kan mások a munkában előforduló szer­vezési hibákról beszéltek, figyelmeztetve a tagságot, hogy az egységes árrendszer minden kis hibát megmutat majd, még­hozzá a legérzékenyebb módon, koronák­ban. A határozatok egyelőre még csak nagy vonalakban fejezik ki a szetei szövetke­zét tervét, de tudatában van az egész tagság annak, hogy az új árrendszer, ha ügyesen és értelmesen szervezik meg a munkát, lehetővé teszi majd, hogy a szeteiek felküzdhessék magukat az élen­járó szövetkezetek közé. Hrubjáks Emil, Szete ÍĹ J J SZÖ 5 * 1959. július 21.

Next

/
Thumbnails
Contents