Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-20 / 199. szám, hétfő

A szovjet párt- és kormányküldöttség egy lengyel szövetkezetben és a poznani gépgyárban Varsó (CTK) - Hruscsov és Gomulka elvtársak vezető lengyel tényezők kíséretében szombaton a szrodi járási Plawce föídművestermelöszövetkezetét látogatták meg A parasztok hagyományos szláv szokás szerint kenyérrel és sóval kínálták Hruscsov és Gomulka elvtársat. A szövetkezet elnöke meghívta a vendégeket, hogy tekintsék meg gazdaságukat. A vendégek és a $zövetkezetesek a szövetkezet kultúrtermében szívélyesen elbeszélgettek. Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy az állattenyésztés fejlesztésére nézve nagy jelentősége van a kukoricatermesztésnek. Kukorica nélkül nem növelhető az állattenyésztés, mondotta. De nem elég elvetni a kukoricát, tudni kell jól elvetni, csak akkor lesz nagy termés. Hruscsov és Gomulka elvtársak ezután részt vettek a szövetkezet nyilvános taggyűlésén. Hruscsov elvtárs beszélt a szovjet mezőgazdaság nagy sikereiről, melyeket a Szovjetunió kommunista építése nagyvonalú programjának megvalósításában ér el. Majd kijelentette, hogy a Szovjetunió biztosan utóiéri és megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat az egy lakosra eső mezőgazdasági termelésben. Hangsúlyozta, hogy a falu építésének szocialista útja a bőség és a dolgozók jóléte növelésének egyedüli útja. Beszéde végén sok sikert kívánt a szövetkezet tagjainak. — Ezután Gomulka elvtárs szólalt fel. Beszédében foglalkozott a lengyel mezőgazdaság problémáival. Hangsúlyozta, hogy a lengyel parasztok előbb vagy utóbb meggyőződnek a szövetkezeti gazdálkodás óriási előnyeiről. A gépesítés a lengyel mezőgazdaság komoly problémája, mondotta. A gépek, a traktorok kérdése a lengyel mezőgazdaság fejlesztésének központi problémája. A szovjet párt- és kormányküldöttség második része a poznani Cegielski Gépműveket látogatta meg. Az üzem bejáratánál VV. Kosztój, az üzem igazgatója és a munkások képviselői szívélyesen üdvözölték a vendégeket. Az igazgató beszélt a szovjet vendégeknek üzeméről, termékeikről a, a munkatermelékenység növeléséért •••••••••••••••• folytatott küzdelemről, lakás- és szociális építésükről, az üzem további fejlesztéséről az elkövetkező hétéves tervben. A szovjet vendégek ezután megtekintették a termelési részlegeket és különösen az erős hajómotorokat gyártó osztály iránt érdeklődtek. Az üzemi klubban 3000 dolgozó részvételével diszgyülést tartottak a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Kiiment Vorosilov átadta a Lenin-rendet az Örmény Köztársaságnak Jerevan (ČTK) - Kiiment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szombaton átadta a legnagyobb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet az Örmény Köztársaság párt- és kormányvezetőinek. A köztársaságot a mezőgazdasági termelésben elért nagy sikerekért, a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért tüntették ki. Le kell fogni a gyilkosok kezét! Vietnam hős népe a szocializmus útján A genfi értekezlet ötödik évfordulóján ÖT ÉVVEL ezelőtt Vietnamban elhallgattak a fegyverek. A Szovjetunió " és a világ békeszerető közvéleményének követelésére és javaslataira a külügyminiszterek 1954. évi geníi értekezletén megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti tárgyalások résztvevői kötelezték magukat: tiszteletben tartják Vietnam. Laosz és Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását és területi épségét, nem létesítenek semmilyen támaszpontokat és semmilyen katonai tömbbe nem vonják be a nevezett államokat. (Folytatás az 1. oldalról) szággal szemben és nyíltan megmutatta kormányának agresszív vágyait. Azzal is megkísérelte a GKP beszennyezését, hogy kijelentette: a görög kommunisták a múlt háborúban nem Görögország felszabadításáért szervezték a nemzeti felszabadító harcot, hanem azért, hogy a nemzetközi kommunizmushoz csatlakozzanak. „Megokolta", miért ítélkezik a bíróság a vádlottak fölött a 375. törvény alapján. Sző szerint mondta: „Ha normális törvény szerint ítélkeznénk fölöttük, nem ítélhetnénk el őket. Mivel azonban a 375-ös törvény lehetővé teszi a gondolat elítélését is, büntetéseket szabhatnak ki rájuk." A katonai ügyész nem hozott fel konkrét tényeket és bizonyítékokat a vádlottak ellen. Ennek ellenére véres, alaptalan büntetéseket és sok éves börtönt javasolt. Vutszaszra és Trikalinoszra, a GKP KB tagjaira halált kért. Manolisz Glezoszra 5 évi börtönt és 3 évi koncentrációs táborba zárást valamelyik szigeten s polgári jogainak hét évre való megvonását. A vádlott Szingisztakiszra és Karkajaniszra életfogytiglani börtönt javasolt. Grigoriadisz asszonyt, aki beteg, 15 évi börtönre akarja elítéltetni, a többi vádlottakra pedig körülbelül 4 évi börtönbüntetést követel. Egyes vádlottakat, köztük Teodor Eftimiadisznak, aki szintén illegálisan tért vissza hazájába, de tájékoztatta a rendőrséget, felmentését javasolja. A vádlottak megvető nyugalommal hallgatták végig Szkordasz ügyésznek, a hírhedt hóhérnak véres rapszódiáját, mert a mai görögországi terrorista rendszert testesíti meg. Tudják, hogy mellettük áll a görög nép és a világ közvéleménye, mely viharos tiltakozásával küzd e gyalázatos módszerek és szándékok ellen. Tudják, hogy az igazság mellettük áll és az erőszak nem semmisítheti meg az igazságot. Az élet fasizálódásának tünetei A görög lapok s még hozzá nem- i csak a baloldali lapok, a napokban | azt írják, hogy Görögországban hónapról hónapra abnormális légkör N m ni 11 m m m ni i in in nm ii N ni ii N IIIIII A NYUGATNÉMET RENDÖRSEG Dortmundban azért tartóztatott le három embert, mert az NDK-hoz való közeledést óhajtották és ellenezték Nyugat-Németország atomfelfegyverzését. KASSZEM, iraki miniszterelnök fogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségét, melyet Nam Ir, a minisztertanács elnökének helyettese, külügymiter vezet. Két és fél óráig tartó megbeszélésükön a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről tárgyaltak. AZ OLASZ és török külügyminisztérium közölte, hogy Segni olasz miniszterelnök és Pella külügyminiszter, Menderes török miniszterelnök meghívására szeptember 15-én Törökországba látogat. Az államférfiak nem titkolják. uogy a látogatás hátterében az amerikai rakétatámaszpontok olasz- és törökországi gyors építése áll. HOSSZABB betegeskedés után szombaton Rómában meghalt Negarville, az Olas Kommunista Párt és a világbéke-mozga lom vezető egyénisége. alakul ki. Az emberek katonai bíróság elé állítása politikai meggyőződésük miatt az alkotmányellenes 375. törvény alapján, az a törekvés, hogy a fővárost javítótáborrá változtassák, a görög ellenzéki lapok szerint a politikai élet fasizálásának tünete, méghozzá olyan erős tünete, amilyen még az 1946— 49-es polgárháború időszakában sem mutatkozott. A körmönfont terrorszervezet így akarja elfojtani a nép ellenállását a rakéta-haláltámaszpontok elhelyezése ellen. A lakosság szabadságjogainak gúzsbakötése épp akkor nyilvánul meg, amikor a közvélemény figyelme a demokrácia görögországi problémáira irányul. A baloldali lapok és a polgári ellenzék egyes lapjai a bűnperrel kapcsolatban megjegyzik, hogy e jelenségek komolyan kompromittálják az egész országot, s anyagi és erkölcsi kárt okoznak. A görög lapok minduntalan visszatérnek egyes vádlottak vallomásához és elítélik a titkosrendőrség letartóztatottakkal szemben alkalmazott módszereit. Feltűnően idézik Manolis Glézosz mostohatestvére férjének Doliniatisz úrnak kijelentését: „A kutyának sem kívánnám, hogy az Aszfália-cellába kerüljön." Az Eleftéria című szabadelvű folyóirat Manolisz Glézosz húgának és férjének vallomásáról azt Irta, hogy „mindaz, amit a politikai rendörségen vallottak, nem felelt meg az igazságnak, a kínzások és az Aszfália csalásának eredménye volt." A bíróság és a rendőri szervek visszovonulását jelenti a bíróság elnökének az a kijelentése, hogy nem szükséges a Manolisz Glezoszról véleményt mondó további tanú kihallgatása. „A bíróság meggyőződött Manolisz Glézosz jelleméről és személyéről és komolyan tudomásul vette a tanúk kijelentéseit", —. mondotta a bíróság elnöke. Ki nehezíti meg az emberek életét? Ha valaki megkérdezné az egyszerű görögöket, ki nehezíti és keseríti meg életükét, egyöntetűen azt válaszolnák: — A rendőrség! Az utóbbi napok számos esete szemlélteti ezt. A rendőrség durván lépett fel azok ellen, akik tiltakozó leveleket küldtek a kormánynak és a bíróságnak azért, mert bíróság elé állította Glézoszt és a többi hazafit. E terror azonban nem képes megállítani a per és a 375 számú diktátori törvény elleni tiltakozás lavináját, mely az ország minden részéből a görög kormányelnökség felé zúdul. A Leonídasz-akció A görög kormány irányvonala és műdszerei ma már politikájának minden vonalán teljesen ellentmondanak a görög nép kívánságának és nézetének. Igazolja ezt az augusztus elejére tervezett további provokáció. Észak-Görögországban az említett időszakban Leonidasz-akció elnevezéssel nagy gyakorlatokat akarnak tartani. Céljuk a görög hadsereg atomháborúra való felkészültségének bemutatása. Ezt a nagyszabású akciót „véletlenül" a népi demokratikus szomszéd ország határai közelében tartják. Ez a görög kormány „válasza" a balkáni békeövezet létesítésére tett szovjet javaslatra. A görög kormánynak az ország demokratikus szabadságjogai ellen intézett támadásai és a külvilág felé irányuló fenyegető gesztusai nem képesek álcázni a görög vezető körök ingatag pozícióját. Manolisz Glézosz és vádlott-társainak bünpere, még jobban megingatja a kormány pozícióját. OTA VÄCLAVÍK MIÉRT HARCOLT A VIETNAMI NÉP Amikor a japán hódítók ellen a Viet Minh demokratikus frontba tömörült vietnami nép 1945-ös forradalma győzött, 1945. szeptember 2-án kikiáltották a Vietnami demokratikus Köztársaságot.A demokratikus választások alapján 1946-ban demokratikus kormány alakult Ho Si Minh vezetésével és nagyarányú reformok megvalósításába kezdett. A francia imperializmus természetesen veszélyeztetve érezte uralmát és ezért Bao Daj annami uralkodóval szövetkezve 1946 decemberében nagyszabású hadműveleteket indított az új népi köztársaság megdöntéséért. Az amerikai imperializmus készségesen segítette a francia gyarmatosítókat, persze azért, hogy letörje a gyarmatellenes népi felszabadító mozgalmat és kisemmizze francia „védenceit" is. Amikor 1954-ben a VDK már az ország területének háromnegyed részére kiterjesztette ellenőrzését, a nyugati hatalmak kénytelenek voltak beleegyezni a tárgyalásokba és aláírni a fegyverszüneti egyezményt. VIETNAM A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN 'A Vietnami Demokratikus Köztársaság 156 047 négyzetkilométer területen fekszik és 13 767 000 lakosa van. A gyarmatosítók által kiszipolyozott és elhagyott állapotban levő földművelő államként kezdte önálló nemzeti életét. Meg kellett szüntetni a sokéves gyarmati uralom elmaradottságát és a nyolcéves háború nyomait. A Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével sikeresen megkezdődött a népgazdaság átalakítása, az ország termelőerőinek növelése. Nagy jelentőségű volt a földreform, melynek keretében a parasztok ezrei részesedtek a gyarmatosítóktól és az áru- _ lóktól elkobzott földből. A párt figyelme" elsősorban a mezőgazdaságra irányult, ami érthető is, hisz a lakosság 93,1 százaléka földművelő. Fő feladatként tűzte ki a mezőgazdasági termelés növelését (a földreform alapján) és irányt vett a mezőgazdaság szövetkezetesítésére. A múlt év végén már 4722 szövetkezet működött az országban, s a földművelő lakosság 245 000 paraszti önsegélyző társulásba tömörült, melyben a földművelő lakosság 65 és fél százaléka dolgozik. Vietnam épülő iparában természetesen az élelmiszer- és a feldolgozó könnyűipar vezet. Jutafeldolgozó-, papír-, lengyárainak jó része csehszlovák műszaki segítséggel épült. A párt a nemzeti ipar megteremtésében ügyel a beruházások arányosságára. A nehézipar kiépítése ma még nem elsőrendű kérdés és lépést tart a többi gazdasági ág fejlődésével. A jövőre befejeződő hároméves tervben a párt irányelvei szerint az ország ipari termelése 1957-hez viszonyítva 86.4 százalékkal növekszik. A hároméves terv fő célja az Ipar és a mezőgazdaság komoly fejlesztése és a lakosság ellátásának megjavítása, a mezőgazdaság, a magánkézben levő kisipar, kereskedelem szocialista átalakítása, továbbá a termelés növelése alapján a dolgozók anyagi és kulturális jólétének növelése és természetesen az ország védelmének biztosítása. VIETNAM A BÉKETÄBOR ERŐS BÁSTYÁJA Noha öt év telt el a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta, az ország helyzete még koránt sem rendeződött. A kettészakított Vietnam déli részét az amerikai imperialisták háborús felvonulótereppé változtatják. Az ország egyesítésének ügye tehát még nyílt kérdés. A Nyugati hatalmak a fegyverszüneti egyezmény megkötése óta semmilyen lépést nem tettek a békeszerződés megkötésére, mely helyreállítaná az ország egységét. Sőt, folyton merényleteket követnek el a VDK ellen. Ezt bizonyítják az utóbbi időben a laoszi és a dél-vietnami határon egyre gyakrabban lejátszódó incidensek. A világ haladó demokratikus közvéleménye Vietnam napja alkalmából üdvözletét küldi a hős Vietnam népének és kívánja, mielőbb teljesüljön vágya: a haza egységének helyreállítása. L. L. Bocsássák szabadon Helut Tokió (ČTK) Az Akahata című lap jelen tése szerint Szanzo Noszaka, Japán Kom munista Pártja Központi Bizottságának el nöke levelet intézett Nasszerhez, az EAK elnökéhez és Szarradzshoz, az EAK szíriai területének belügyminiszteréhez, A levélben Pardzsallah Helunak. Libanon Kommunista Pártja vezető tagjának szíriai börtönből való szabadon bocsátását követeli. Az EAK hivatalai június 25-én Damaszkuszban tartóztatták le Helut. Noszaka levelében hangsúlyozza, hogy Helu az arab nép nemzeti felszabadításának bátor és elszánt harcosa. Törvénybe ütköző letartóztatását és kínzását az impe rializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért és békéért küzdő minden demokrata elítéli Noszaka végül követeli, hogy az EAK kormánya azonnal vessen véget a Helu éle tét veszélyeztető kínzásnak és helyezze sza badlábra. A genfi értekezlet hetedik hete után GENFI TUDÓSÍTÁSUNK A GENFI értekezlet hetedik hetének végén újságíró körökben elterjedt a tárgyalások jelenlegi állapotának az az anekdotikus meghatározása: Genfben a nyugati hatalmak minisztereinek értekezlete folyik, melyen a Szovjetunió a megfigyelő szerepét tölti be. A múlt héten ugyanis három hivatalos gyűlés és három „munkaebéd" volt korlátolt részvevővel. Ugyanakkor a nyugati miniszterek hét különtanácskozást folytattak és szakértőik a hasonló tanácskozások sorozatát tartották. Ezenkívül a francia és a nyugatnémet külügyminiszter elutazott, hogy kormányával tanácskozzék, Genfben pedig két további „atlanti" szövetséges képviselő tűnt fel: Olaszország és Görögország külügyminiszterei. Az értekezlet már háromhetes szünete előtt olyan fokot ért el, amikor a további haladás kimondottan a nyugati hatalmak álláspontjától függött. A Szovjetunió és az NDK részéről a legnagyobb rugalmasságot és kompromisszumot tartalmazó javaslatokat terjesztettek elő. A nyugati hatalmak azzal válaszoltak, hogy szünetet kértek. Az értekezlet ezután a hetedik héten azzal kezdődött, hogy a szünet tulajdonképpen folytatódik. Nyugat válasza ugyanis még nem érkezett meg. A hetedik hét végén a nyugat-berlini egyezmény tartalmát illetően — legalábbis a figyelmet érdemlő fő kérdéseko (a csapatok létszáma és fegyverzete, az aknamunka beszüntetése) — többé-k?vésbé világosan látják a helyzetet. Ez irányban a határidő problémája körül várható a legtöbb nehézség. A szovjet küldöttség világosan kifejtette, hogy sem to. sem elvi jelentőségűnek nem tartja ezt a kérdést., Ha már azonban ideiglenes statútumról van szó, akkor ennek az ideiglenességnek konkrét formát kel! nyernie. A nyugati hatalmak még nem nyilatkoztak, hogy elég világos-e számukra e kérdés. A múlt hét kezdetén a bonni kancellár szövetségeseihez intézett emlékirata képezte a nyugati viták tárgyát. Adenauer se többet, se kevesebbet nem kér, mint azt, hogy az értekezlet egész programját vessék el. Lényegében a francia kormánytól támogatva (látszatra már nem annyira) Adenauer emlékirata csekély visszhangra talált Angliában és az USA-ban. Azt a követelését, hogy Berlin kérdését vegyék le az értekezlet napirendjéről, teljesen visszautasították. Ami második követelését, a német kérdést illeti, bizonyos meghallgatásra talált, ami abból tűnik ki, hogy a nyugati hatalmak saját javaslatuk — az össznémet bizottság megalakítása — ellen kezdtek hadakozni. Jelenleg az értekezleten, de különösen az értekezleten kívül, a Brentanóval folytatott különtanácskozásokon arról vitatkoznak, init tegyenek a német kérdésben, Pedig a Nyugat éveken át látszólag a német kérdés megoldásának „lelkes harcosaként" lépett fel. Persze, a gyakorlatban nem tett mást, mint hogy el mélyítette az ország kettészakítottságát és táplálta a német militarizmust. Vi szont a közvéleményt minden eszközzel próbálták meggyőzni arról, hogy a Nyugatnak nincs más célja, mint a német egység. A legutóbbi nyilvános gyűlésen Gre we úr kivételével egyetlen nyugati kül dött sem utasította vissza közvetlenül a né-metek kölcsönös tárgyalásainak gondolatát. Inkább azt állították, hogy szerin tűk ezt nem lehet egybekötni NyugatBerlin problémájával, és hogy erről majd ..később tárgyalhatnak". A francia lapok kereken kijelentik, hogy a Nyugat ez ideig elutasította a németek kölcsönös tárgyalásainak gondolatáról való vitát, mert ebben nem egyeznek meg a vélemények. Ily helyzetben fejeződött be a genfi értekezlet hetedik hete: Fő vonásai: 0 1. A megfigyelők, köztük a nyugati sajtó megfigyelőinek túlnyomó többsége destruktív és egyenesen felforgató eljárással vádolja a bonni kormányt. • 2. Franciaország álláspontját is elítéli, mivel küldöttsége látszólag formálisan pozitív szándékokat táplál, de a nyugati küldöttségek titkos összejövetelein Brentanót támogatja. • 3. Nincs kizárva az a lehetőség, hogy főként az amerikaiak akarják legalább részben kihasználni Adenauer obstrukcióit, hogy minél jobban szűkítsék a megegyezés alapját. Ha tehát az értekezlet további távlatainak szempontjából arra irányítjuk figyelmünket, mi történik a Nyugat titkos öszszejövetelein, igazolást nyer az a tény, hogy az értekezlet eredményei teljes mértékben a nyugati hatalmak további magatartásától függnek. J. HOCHMAN Hidegháborús provokáció NAPJAINKBAN világszerte sok szó esik a hidegháború megszüntetéséről és a népek közötti barátság elmélyítéséről. A világ közvéleménye egyre határozottabban követeli a nemzetközi feszültség csökkentését. A genfi külügyminiszteri értekezleten hosszú hetek óta ezért folyik a vita, neves politikusok hirdetik szükségességét és az USA elnöke is gyakran síkraszáll mellette — közben uszító deklarációkat ír alá, amelyekben felszólítja a világot a „leigázott országok hetének" megtartására. Melyek ezek a leigázott országok? Egyáltalán nem az VSA jármában sínylődő nemzetek, a fegyverkezés következtében a gazdasági összeomlás szélén vergődő államok, hanem a szocialista tábor országai, amelyeket Eisenhower szerint „a szovjet kommunista agresszió imperialista igájába hajtott", és „elvesztették függetlenségüket". Az USA kongresszusa által 'jóváhagyott provokációnak az a célja, hogy kissé felrázza a népi demokratikus országokból elmenekült árulókat, akik az USA kitartottjai és ha már nem i' tudják a hosszú éveken i t ígért „felszabadítással" kecsegtetni bket, legalább lássák, hogy az USA vezetői tudnak róluk, számon tartják az egymás közötti torzMkodásban a kilátástalanságba vesző szánalmas figurákat. Az Egyesült Államok kétarcú, hamis politikát folytat: egyik arca az, amelyiket a közvélemény felé fordítja és amely igyekszik a felszabadításükért küzdő népek barátjának feltüntetn* Amerikát és engedményeket tesz a nemzetközi feszültség csökkentésére vonatkozó követelményeknek. Washingtonban a szép szavakban és ígéretekben nincs hiány. A másik, az USA igazi arca pedig az, amely provokációkat szervez a szocializmust építő orágok ellen (noha ezek többségével diplomáciai kapcsolatokat tart fenn), amely szerencsétlenségbe sodor országokat, lázadásokat szít független országokban, amely tömegpusztító fegyvereket ad Nyugat-Németország kezébe és elgáncsolja a nemzetközi feszültség csökkentésére a Szovjetunió és a szocialista tábor országai részéről tett mindennemű javaslatot. A washingtoni honatyáknak és Eisenhower elnöknek a szocialista tábor országai ellen kiadott hasonló „deklarációi" nem hoznak babért. A „leigázott országok hete" visszafelé sül el, és az USA vezetőinek igazi arcát mutatja meg a közvéleménynek. (Sz.—a.) ÜJ SZÓ 3 1959- július 20.