Új Szó, 1959. július (12. évfolyam, 180-210.szám)

1959-07-16 / 195. szám, csütörtök

ÜJ TÖRVÉNYEINK a népművelésről, a könyvtárakról, múzeumokról és képtárakról A nemzetgyűlés által legutóbb el­fogadott törvények sorában jelentós helyet foglalnak el a népmüvelés­ről, a könyvtárakról, a múzeumokról és a képtárakról intézkedő új törvé­nyek. Mindezek a törvények a szocia­lista kulturális forradalom betetőzé­sének célját szolgálják. A népművelés kérdéseivel pl. be­hatóan foglalkozott a szocialista kul­túra legutóbbi kongresszusa. Társa­dalmi rendszerünk ereje és fölénye abban is megnyilvánul, hogy a nép­művelés nemcsak egyes intézmények korlátozott feladatköre, hanem a nemzeti bizottságok, az FSZM, a CSISZ és az összes többi társadalmi szervezet tevékenységének szerves része. Ezek a társadalmi tömegszer­vezetek már eddig is óriási nevelő­munkát fejtettek ki és ami külön dicséretet érdemel: népművelési te­vékenységüket mindig összekapcsol­ták a szocialista építés legfonto­sabb politikai és gazdasági feladatai­val. Az eddigi eredményeket a nép­müvelés sok ezer főriyi önkéntes tá­borának áldozatos munkája tette le­hetővé. Kulturális, népművelési és nevelő tevékenységünket továbbra is az önkéntesség, a kölcsönös se­gítség, a tanulás és a tanítás jegyé­ben fejlesztjük. A népművelési te­vékenység alapvető célját a szocia­lista kulturális forradalom befeje­zése szabja meg, és tartalma a tu­dományos világnézet rendszeres ter­jesztése, a burzsoá ideológia és az emberek tudatában még élő csöke­vények elleni harc, a CSKP-nak a szocializmus építése befejezésére és a világbéke megszilárdítására irá­nyuló politikájának a magyarázata és megvalósítása. A népművelési te­vékenység hozzájárul a dolgozók ál­talános műveltsége növeléséhez, a művészet felhasználása útján vaió neveléshez és általában a gazdag kulturális és társadalmi élet feltéte­leinek a megteremtéséhez. A törvény második paragrafusa helyesen álla­pítja meg, hogy a szocialista nép­művelés fejlődésének kútfője a nép önkéntes és kezdeményező tevékeny­sége. Népművelési tevékenységet t a CSKP vezetésével, kölcsönös együtt­működés formájában a nemzeti bi­zottságok. a Nemzeti Frontban tömö­rült társadalmi szervezetek, az EFSZ-ek, tudományos, művészeti és egyéb kulturális intézmények, vala­mint a fegyveres erők részei fej­tenek ki. Az állami szervek saját hatáskörükön belül szervezik, irá­nyítják és ellenőrzik a népművelési tevékenységet. A terület gazdasági és kulturális fejlődéséért felelős nemzeti bizottságok területük nép­művelési tevékenységének egységes tervét jóváhagyják. Országos vi­szonylatban a népművelési tevékeny­ség legfőbb letéteményese az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériuma (Megbízotti Hivatala). E célból a minisztérium (megbízotti hivatal) mellett kezdeményező, tanácsadó és koordinációs szervet létesítenek. A nemzeti bizottságok, a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szer­vezetek, az EFSZ-ek és a fegyve­res erők részei népművelési tevé­kenységüket rendszerint népművelési berendezésekben fejtik ki. Ezeknek a népművelési berendezéseknek a hivatása, hogy hatáskörükön belül gondoskodjanak az egész lakosság népműveléséről. Tevékenységük tar­talmához mérten: a) klubtípusú népművelési beren­dezések (népművelési otthonok, üze­mi klubok, szövetkezeti klubok, pio­nír- és ifjúsági házak), b) művelődési és tanácsadó köz­pontok (népművelési házak) és c) különleges népművelési beren­dezések (állatkertek, népi csillag­vizsgálók). A népművelési berendezések háló­zatának legjelentősebb láncszeme és az illető helység népművelési bá­zisa a klubtípusú népművelési be­rendezés. Általában a nép tevékeny részvételével ezek szervezik a váro­sokban és a falvakon a kulturális és társadalmi életet. A polgárokat ér­deklődési körük lehető szem előtt tartásával kisebb kollektívákba cso­portosítják. Ipari központokban, új lakótelepeken ezeket a berendezé­seket az FSZM, a Nemzeti Frontban tömörült más szervezet, esetleg a nemzeti bizottság végrehajtó szerve létesíti. A felvakon ezeknek a beren­dezéseknek a létesítése a nemzeti bizottság tanácsának vagy az EFSZ­nek a feladata A nemzeti bizottságok a Nem­zeti Frontban tömörült társadalmi szervezetekkel és az EFSZ-ekkel karöltve ügyelnek arra, hogy hatás­körük területén ezek a népművelési berendezések megfelelő elhelyezést nyerjenek, kellő anyagi eszközökkel rendelkezzenek és tevékenységüket a lakosság szükségletéhez mérten végezzék. Alkalmas épületek önte­vékeny létesítésében, átalakításában mindenképpen támogatni kötelesek a lakosság igyekezetét. A népműve­lési berendezések tevékenységüket mintaalapszabályzat alapján vég­zik. A könyvtárak egységes rendszeré­ről szóló törvény is pártunk célkitű­zéseit szolgálja. Hangsúlyozza, hogy a könyvtáraknak, a szocialista neve­lés fontos és hatékony tömegténye­zőjének az a hivatása, hogy a tu­dományos világnézet szellemében járuljanak hozzá a dolgozók min­denre kiterjedő műveltségéhez és segítsék azok politikai, kulturális és szakmabeli színvonalának növelését. A..könyvtárak feladata a tudomány és technika fejlesztése, ismereteik terjesztése. Segítséget nyújtanak , ja politikai és gazdasági feladatok meg­oldásában, a nép alkotó kezdeménye­zése kibontakozásában a szocializ­mus győzelméért vívott harc során. E roppant széleskörű feladatot a központi hivatalok, nemzeti bizott­ságok, más állami szervek, a Nem­zeti Frontban tömörült társadalmi szervezetek, EFSZ-ek, vállalatok, tu­dományos és kulturális intézmények együttműködése biztosítja. A könyv­tárak a szükséges és keresett irodal­mat nemcsak összegyűjtik, hanem a lakosság körében céltudatosan ter­jesztik s az olvasók táborában tö­megpolitikai munkát folytatnak. Rendszeres tanácsaikkal segítik az olvasókat és lehetővé teszik szá­mukra, hogy bármely nyilvános könyvtárból, de lehetőleg a legkö­zelebbiból kikölcsönözhessék az álta­luk kivánt olvasmányt. Köztársasá­gunk könyvtárainak közösek a fel­adatai és a most bevezetett egységes rendszernek az alapja a minden köz­ségben működő ún. népi könyvtár. A népi könyvtárakat az illetékes nemzeti bizottság végrehajtő szer­ve létesíti, tartja fenn és irányítja. A szocialista államban a könyvtáros jelentős politikai-nevelő hivatást tölt be és ezért politikai és szakmabeli képesítéssel kell rendelkeznie. A könyvtárak gyűjteményeik kiegészí­tésére megfelelő anyagi eszközökkel rendelkeznek, ami kedvezőbb felté­teleket teremt további fejlődésük­höz. Kulturális gazdaságunk nagy ré­szét felölelő múzeumi és képtárgyűj­teményeink igen fontos dokumentá­ciós, tudományos, művészeti és nép­művelési hivatást töltenek be. Jogi helyzetüket most már szintén új törvény szabályozza. A múzeumok és képtárak jelentős kultúrpolitikai feladatai közé tartozik, hogy számot adnak népünk magas kulturális szín­vonaláról, önállóságáért vívott küz­delmeiről, politikai és osztályharcai­ról és nem utolsó sorban a szocia­lista építésben elért sikereiről. Az új törvény célja annak a biztosítása, hogy a múzeumok és a képtárak gyűjteményei a későbbi nemzedékek számára ne csak rendben fennmarad­janak, hanem állandóan kiegészítve, fenkölt céljainak megfeleljenek és népünk számára tanulságképpen, esz­tétikai érzésének növelésére és a szocialista társadalom érdekében végzendő alkotó munkája ösztönzé­séül mindenkor hozzáférhetők le­gyenek. A múzeumok és képtárak tervszerű tudományos munka ^lap­ján összeállított gyűjteményei kul­turális és népművelési célokat szol­gálnak. A szocialista államban nem­csak a hagyomány őrzői, hanem az új élet, az új szocialista társada­lom, az új. műveltebb ember megte­remtéséhez is tevékenyen hozzájá­rulnak. E három törvény megszavazása is ékesszólóan bizonyítja, mily meré­szen törünk a kultúrális forradalom megvalósítása, befejezése felé és a kultúrában, népmüvelésben mily céltudatosan harcolunk a tudomá­nyos világnézet terjesztéséért, végső győzelméért. A szocialista országépí­tés mai időszakában, amikor a szo­cialista kulturális forradalom alkotó­ja és letéteményese örökre a dolgo­zó nép: nem is lehet ez másképp. Rajtunk múlik, hogy a jó törvények hatalmas feladataink teljesítésében javunkra legyenek és további elő­rehaladásunkat szolgálják. SZILY IMRE Ján Palárik Inkognito című vígjátékának egyik jelenete. A darabot siker­re! játszotta a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház. (J. Herec felvétele) Sándor Károly: DALOL A RÓNA Aranyat, szenet nem rejt e táj és büszkén a felhőkig nem ér, de méhében drága kincset hordoz: — gyümölcse a hófehér kenyér. Csendes a táj... fenyvesek iühét, vihar-jajt nem is?ner a róna, ámde édes dalt sző a nagy határ, és hömpölyög és száll a nóta! TÖRÖK ELEMÉR: — Ez a dal húzott mindig vissza, ez a kis dal hív, bárhol járok: — az ősi jó föld sávéból nyúló gyümölcsbe-érett telt kalászok. ... Ojra itt vagyok, — a vén Garam habjára csókos napfény hajol, szívemben régvárt örömlik égnek s dalol a rórta, dalol, dalol! (Jžizzeti a kaiáilz Hallgatom a méhek zümét, fürj pitypalatyját a búzában, Ló horkan és traktor berreg az út gomolygó köd-porában. A Borzva-dombon egy szőke lányka, mint a nádszál hajlik a Dereka jobbra-balra, az én húgom ó, a Marika. Körülötte, mint a réten a margaréták, pelyhes csibék, Darát szór nekik a tálból: mosolyog rájuk a messzi ég. Ert kalászok tömött fala közt állok csendben, elmerengve, Zizzen a szárán a kalász, érleli a nap csurgó heve. S ott, ahol a nagy kaszáló kezdődik a hüs erdő szélen, Már az öszi árpát vá az arató gépek serényert.' " • " A kulturális munka nyáron sem szünetelhet A bratislavai Vár helye. szabadtéri mozija, a dolgozók filmfesztiváljának szín­(J. Herec felvétele) Általános jelenség, hogy nyáron különösen a falvakon lényegesen ki­sebb a kulturális tevékenység, mint az őszi vagy a téli időszakban. Ez részben érthető, hiszen az aratás és a termés betakarítása .mindennél fontosabb. Az utóbbi időben azon­ban ez a „hagyományos" állapot is megváltozik. Egyre több faluban ala­kul szövetkezeti klub és ezzel új színt, új lehetőséget kap a falu kul­turális élete. A klub munkája felöleli a kultúra minden területét és falai között a dolgozók megismerhetik a szocia­lista tudomány és művészet eredmé­nyeit. A kulturális eredmények is­mertetése természetesen nem jelen­ti a klubok tevékenységének a min­dennapi élettől való elszakadását, a klubok öncé'úságát. Ellenkezőleg. A dolgozók aktív részvételének ered­ményeként a szövetkezeti klub mun­kája szorosan kapcsolódik a napi élethez, a szocializmus építéséhez, így jön létre azután az az állapot, hogy a falun, ahol szövetkezeti klub múködik, megszűnik a kulturális élet idényhezkötöttsége. A szövetkezeti klub újabb és újabb eredményekre mozgósítja a tömegeket, fokozza felkészültségü­ket a párt által kitűzött feladatok teljesítésére s a tevékeny kulturá­lis életre télen, nyáron lehetőséget nyújt. Szövetkezeti klubjaink közül egye­sek — mint pl. a szilicei — már kezdenek a falu kulturális és társa­dalmi életének valódi központjaivá válni. A szilicei szövetkezeti klub nem egyesek, hanem az egész szövetke­zet, az egész falu közreműködésén alapul. A közösség tagjai itt töltik szabad idejüket és tudásuk legjavá­val járulnak hozzá a szövetkezeti klub eredményes munkájához. Eb­ben a munkában természetesen nagy része van a falu értelmiségének, el­sősorban a tanítóknak, akiknek mun­kája egyik fő erőssége a szövetke­zeti klubnak, de ugyanilyen szere­pük van az élenjáró dolgozóknak is, akik tapasztalatátadással segítik a klub ismeretterjesztő munkáját. S az ismeretterjesztés szorosan ösz­I szcfügg a napi élettel. Amellett, hogy ' kielégíti a dolgozók érdeklődését, irányt is mutat. Ráirányítja a figyel­met azokra a fontos problémákra, amelyek a szocialista építőmunka szempontjából a legfontosabbak. A klub az aktívák segítségével ko­moly termelési propagandát is vé­gez. Részt vesz a szocialista munka­brigádok népszerűsítésében és se­gítséget nyújt egyes dolgozóknak a magasabb képzettség, újabb szakmai ismeretek és módszerek elsajátításá­ban. Jelenleg az aratási és begyűjtési munkák sikeres elvégzésére irányít­ják munkájukat. Sajnos, nincs min­denütt így. Néhol a szövetkezeti klubot csak szórakozási eszköznek tartják s a nyár folyamán még en­nek sem. Olyan esetekkel is találkozunk, ahol nem tartják szükségesnek a szövetkezeti klubot és nem is na­gyon igyekeznek a szövetkezet ke­retein belül önerejükből kulturális életet teremteni. Arra hivatkoznak, hogy nincsenek feltételek s a tag­ság sem elég kezdeményező. Megint a sziliceiekre kell hivat­kozni. Szilicén sem azonos gondolko­dásúak az emberek. Itt is vannak olyanok, akik helyesnek látták szö­vetkezeti klubot létesíteni, de olya­nok is, akik nem. A vezetőség azon­ban nem mondott le a helyes el­képzelésekről és felvilágosító mun­kával győzte meg a kétkedőket. De még ezzel sem ért el mindent. A tagokat arról is meg kellett győz­nie, hogy a szövetkezeti klub nem­csak kell és jó lenne; megteremté­séhez áldozathozatal is szükséges. A sziliceiek ezt is megértették. A szövetkezeti klub megteremtésé­hez szükséges kiadások egy részét a szövetkezeti alapból fedezték, a töb­bit brigádmunkáva! teremtették elő. Az összefogásnak, az igyekezetnek eredménye lett s ma semmi sem kedvesebb találkozási, szórakozási és művelődési helye a sziiiceleknek, mint a szövetkezeti klub. Ha vannak is helyek, ahol még nem látják szükségesnek a szövet­kezeti klub létesítését, a legtöbb faluban már nemcsak tanácskoznak róla, hanem hozzá is fogtak a szö­vetkezeti klub létesítéséhez. A szö­vetkezeti klubok létesítésére irá­nyuló igény és a meglevők munkája azt bizonyítja, hogy a falvak dolgo­zói nemcsak élvezői, hanem szerve­zői és alapítói is akarnak lenni szocialista kultúránknak. Fentebb említettük, milyen lehe­tőségek vannak a klub keretein be­lül az ismeretterjesztésre és a mun­kaszervezésre. Most néhány szóval a műsorszervezésről szólunk. Mi sem lenne helytelenebb, ha nyáron is háromi'elvonásos színmű­vek betanításához fognánk. Ehhez nyáron sem ideje, sem kedve nincs az embernek. Meg nem is célszerű a kánikulai hőséaben színdarabok ren­dezése. Kinek van kedve nyáron 3 — 4 órát előadáson ülni? A nyári idősza­kot rövid és könnyű műsorszámok bemutatásra kell felhasználni. A klubban működő körök külön­külön, közvetlen a munkahelyen, a munkaidő szünetében is rögtönöz­hetnek műsorokat. Csasztuskák, énekszámok, vidám jelenetek és más hasonlók — mind-mind olyan műsorszámok, amelyekhez nem kell különösebb felkészülés s amelyekkel kedves perceket szerezhetünk a né­zőknek Azelőtt a különféle szervezetek együttesei kultúrbrigádok formájá­ban keresték fel aratáskor a falu dolgozóit. Kedves lépése volt ez az együtteseknek. Az ilyen formájú kulturális műsorszolgáltatás azonban nemcsak fáradságos, túisok időt is igénybe vesz. Ha pedig az idő pénz, nyáron kétszeresen az. Azt hisszük, hogy ahol szövetkezeti klub van, a falu dolgozói ma már maguk Is megteremthetik a mind­annyiuknak megfelelő szórakozási formát. Ez így van Szilicén s bizo­nyára így lesz még sok-sok szövet­kezeti faluban. A lényeg az, hogy a kulturális munkáról nyáron sem fe­ledkezzünk meg. A szórakozás, a né­hány perces kikapcsolódás nem.'sak könnyebbé teszi az elvégzésre váró munkát, hanem nagyobb eredmények elérésére is ösztönöz. ' Balázs Béla ÜJ SZÓ 7 * 1959. július Ifr

Next

/
Thumbnails
Contents