Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-12 / 161. szám, péntek

A szocialista kultúra kongresszusa ľ* AAtkk*

*****

**

*

****

**

* k************** František Kahuda elvtársnak, az iskola és kulturális ügyek miniszterének felszólalása Elvtársak! A szocialista kultúra kongresszusa az eltelt időszak eredményeit értékeli és megvitatja, menynyiben használnak tapasztalatai a jövőben. Bebizonyosuit, hogy kulturális politikánkban természetszeiűen támaszkodhatunk az eddigi aktivitásra, hogy nem változik kulturális tevékenységünk iránya és értelme, viszont lényegesen fokozódik a feladatok igényessége és terjedelme. A szocialista kultúra kongresszusa ily módon bizonyságot tesz kulturális politikánk és újabb minőségi haladása összefüggéséről és céltudatosságáról. Ha összehasonlítjuk a nemzeti kultúra 1948. évi kongresszusával, elmondhatjuk, hogy életünk azért gazdagodhatott ennyire, mert kommunista pártunk jól megfontolta nemzéti kultúránk feladatait, amint erről kongresszusunk is tárgyal. Csehszlovákia kulturális fejlődése a tudomány és művészet minden terén megnyilatkozott és iskolarendszerünkben is nagy átalakulásokat eredményezett. Ezt az általános haladást bizonyítják azok az okmányok is, melyeket az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumának kiadásában megjelent és a kongresszus résztvevőinek rendelkezésére bocsátott könyvecskében megtalálnak. Üj szakaszban, magasabb eszmei színvonalon vesszük fontolóra szocialista kultúránk feladatait. Lényegében akkor, 1948-ban kezdtük el a szocialista társadalom és a szocialista kultúra építését, melyet most már befejezünk. Most már a szocialista kultúra szélesskálájú fejlesztése a fontos, hogy a művészet valamennyi válfajában, a tudomány minden ágában, egész társadalmunk javára fejlődjék. Kommunista pártunk általános és céltudatos vezetésével egész sor feltételt teremtettünk, melyek lehetővé teszik, hogy kultúránk is ama lényeges erők egyikét képezze, melyek köztársaságunk szocialista épitése befejezésének időszakában érvényesülnek. E feltételek politikai, eszmei, kulturális és gazdasági jellegűek. Sok szervezési feltétel is közéjük tartozik. A kulturális politika megvalósításának alapjaira vonatkozó egyik legkomolyabb szervezési intézkedés a széleskörű decentralizálás volt. Az volt az értelme, hogy minél több dolgozó kapcsolódjék be aktívan szocialista kultúránk fejlesztésébe. Ezek az elvitathatatlanul bevált decentralizáló intézkedések már önmagukban igazolják, hogy szembetűnő haladás következett be nagy nyilvánosságunk politikai öntudatosodásában. Visszatükrözik dolgozóink fokozott kulturális aktivitását. Életünk új tényei oda hatottak, hogy meg kellett változtatnunk a gyakran már nem megfelelő és «gyes esetekben a kulturális fellendülést gátló előző szervezeti formákat. Ezért logikus volt, hogy a decentralizálással összefüggésben a törvényes intézkedésekben megnyilvánuló elvi változások egész sorozata következett be mind a kultúra, mind a művészet és népművelés, valamint az iskolarendszer területén. A törvény új szervezési alapra helyezte színházaink tevékenységét, zenei és hangverseny tevékenységet, az esztrád-együttesek működését, a hazánk műemlékeiről való gondoskodást, a hagyományos iparművészet fejlesztését és az iparművészet valamennyi ágáról való gondoskodást. A nemzetgyűlés jelenleg a népművelési tevékenységről, a múzeumokról és képtárakról, végül könyvtárainkról előkészített törvényt tárgyalja. Kulturális és művészeti életünk többi ágában például a film, a könyvkiadás terén, a rádió és a televízió munkájában, stb. is megkezdtük olyan intézkedések foganatosítását, melyek feltételeket teremtenek arra. hogy a most következő időszakban •lindenekelött az eszmei és művészi minőségi szempontokat tarthassuk szem előtt szocialista kultúránk fejlesztésében. Az eltelt időszak tehát valamennyi kulturális tényezőtől és szervezettől, elsősorban pedig a nemzeti bizottságok dolgozóitól rendkívül nagy szervezési figyelmet és gondoskodást igényel. Elmondhatjuk, hogy most már alapjában létrejöttek ezek a szervezési feltételek. Ma már befejeződött az eszmei művészeti szövetségek rendszerének kialakulása. Az utóbbi időben a színművészek szövetsége mellett a Csehszlovák Film munkatársainak tagozatával bővült rendszerük. E szervezetek jelentősen kivették részüket a kulturális törvények tervezeteinek kidolgozásából. Ma köszönetemet szeretném kifejezni segítségükért és további együttműködésükért. Közös erőfeszítésünk teljes mértékben összpontosulhat egész szocialista kultúránk mennyiségi és elsősorban minőségi fejlesztésére. Az, hogy az új kultúra lehető legnagyobb fokú minőségét hangsúlyozzuk, egyáltalán nem jelsnti azt, hogy megelégszünk mennyiségi fejlődésének jelenlegi fokával. Továbbra is szem előtt akarjuk taitani ezt a szempontot, mégpedig elsősorban a népművészeti alkotás terén. Amikor részletesen kidolgoztuk a CSKP XI. kongresszusának irányelveit, arra a következtetésre jutottunk, hogy dolgozóink aktív részvétele a művészi alkotás különféle formáiban lényegesen fokozódhatna és kellene fokozódnia. alakulnak ki bennük az új emberi értékek, ahogyan a fiatalok munkaviszonya fog alakulni. Ez a munka-erkölcsi nevelés volt a fő Ján Amos Komenský számára, erre mutattak rá későbbi pedagógiai törekvéseikben az utópista szocialisták is, s a szovjet hatalom idején ezt kezdte érvényesíteni Anton Szemjonovics Makarenko. Ezt az elvet tartják ma is szem előtt a szovjet iskolarendszer építésében. Az oktatás és a termelőmunka, az általános műveltség és a politechnikai képzés, az iskola és az élet kapcsolata jobban lehetővé teszi az értelmi és gyakorlati nevelés egybekötését az érzelmi neveléssel. Szeretnék néhány megjegyzést fűzni az érzelmi nevelés kérdéséhez. Nélküle jóformán nem ls tudjuk elképzelni az új ember nevelését. Ha megkerülnénk, akkor — Marié Pujmanová szaIgaz, hogy több mint 34 ezer tánc-, ; vaival élve - „igaz, de kissé nyers ének-, színjátszó és más együttesünk j embereket nyernénk. Szükségünk van van. Körülbelül egymillió gyári és szövetkezeti dolgozó vesz részt népművészeti versenyeken. Az új feltételek és szükségletek azonban sokkal nagyobbak. Ezért tovább fogjuk fejleszteni a népművészeti tevékenységet főként a falvakon és gondoskodni fogunk ľóla, hogy szocialista jelleget öltsön. A népművészeti alkotásról tartott országos értekezlet következtetései alapján oda hatunk, hogy a falusi ifjúság saját kulturális tevékenységében is szórakozást találjon és aktívan lehetőséget teremtsen a kulturális életre, hogy különféle érdekköröket: műszaki és művészeti, sport-, természettudományi és hasonló köröket alakítson. Reméljük, hogy egész sor új tehetség tűnik majd fel. A köz javát szolgálná, ha tapasztalt kulturális dolgozók és tanítók segítenék ezt az aktivitást. Az a követelmény, hogy a hivatásos és a népművészeti alkotás tudatos oszthatatlan egységet képezzen, már most egyre sürgetőbben jelentkezik. Minél fejlettebb lesz a szocialista társadalom, annál lényegesebb lesz a dolgozók általános részvétele a kultúra fejlesztéséb&n, irányításában és alkotásában. Kitűnik majd, hogy a kultúra alapja az emberi munka. Üjra beigazolódik Makszim Gorkij mély meglátása, hogy a kultúrát három ember alkotja: a tudós, a művész és a munkás. Ebben különbözik a kultúra és a kultúráltság általunk értelmezett fogalma polgári értelmezésétől. A kultúráltság a mi felfogásunkban olyan jelenség, mely szükségképpen felöleli a társadalmilag hasznos, céltudatos és alkotó munkát. Ebben az értelemben a legmelegebben fogadjuk dolgozóink kezdeményezésének megnyilvánulásait, amelyekbén visszatükröződik ez az új fogalom. Például abban a programban, amelyet a szocialista munka brigádjai tűznek ki. Nemcsak a termelés terén indítanak versenyt, mivel a munkatermelékenység növekedésével összhangban a legkorszerűbb technika elsajátítása, a magasabb szakképzettség, a kulturális élet, a szocialista erkölcs megtartása, a régi viszonyok maradványai elleni küzdelem is fontos számukra és ezzel kialakítják a szocialista életmódot. A szocialista kultúra kongresszusa hasson oda, hogy minden kulturális dolgozd teljes mértékben megértse munkásosztályunk kezdeményezésének ezt a nagy erejét és hogy e brigádokkal szövetségben kialakítsák a szocialista kulturális aktivitás új formáit. Itt új működési tér nyílik alkotó szövetségeink, művészegyütteseink, tudományos, iskolaügyi és más kulturális dolgozóink számára. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma nevében teljes támogatást ígérhetek e tevékenység kifejtésében. Társadalmunk haladása és a szocialista építés feladatai lerakják emberi és dolgozói arculatunk új alapjait. Kulturális politikánk célja a dolgozók szocialista öntudatosításával egyetemben az ifjúság szocialista nevelése és oktatása. Iskolarendszerünk átépítése mélyen humánus célt követ. Fontos benne, hogy az értelmi nevelést egybekössük a termelőmunka folyamatában végzett gyakorlati neveléssel. Az oktatás és a termelőmunka szerves összekapcsolása az iskolarendszer mostani átszervezésének az alapelve. Ez az aľapelv magában foglalja a sokkal jobb nevelőhatás lehetőségét. Az ifjúság gyakorlati tapasztalatokat szerez, viszont egyidejűleg a munkához, s egyben az emberekhez és szocialista alkotásunkhoz való erkölcsi viszonyra nevelik. Aszerint annak a másiknak, a szeretetnek és érzelemnek, e finom csápoknak elképzelésére is. Ez nem zavarja az emberi társadalmat, sőt ellenkezőleg felemeli. Műszaki civilizációnk és anyagi haladásunk színvonala legyen egyensúlyban erkölcsi és érzelmi kultúránkkal." Az érzelmi nevelésben különösen nagy szerepe van az esztétikai nevelésnek. Az iskola nemcsak a tudás, hanem * szépség vágyát is fel akarja kelteni az ifjúságban. Virágoskert akar lenn", ahol érvényesülnek a gondolkodó fők, ügyes kezek és érző szivek. Sok figyelmet szenteltek már iskoláink érzelmi és esztétikai nevelése kérdéseinek. Elsősorban a kritikusok. A művészszövetségek is méltán ránlutattak arra. hogy a nevelésnek ezt a részét lebecsülték. Mi a mi álláspontunk? Az esztétikai nevelésnek határozottan sokkal fokozottabban kell érvényesülnie az oktatásban és hevelésben, át kell hatnia az egész oktatást és nevelést, és képletesen szólva, legyen annak aromája (taps). Elhatároztuk, hogy az új tantérvekbén minden' osfctálybän több időt szentelünk a zenei, irodalmi és képzőművészeti nevelésnek (taps). A legutóbbi tervezet szerint tervbevesszük a kötelező heti kétórás zenei és képzőművészeti oktatás rendszeres bevezetését egészen a IX. évfolyamig (taps). A harmadfokú iskolákon nem kötelező tárgyként valamennyi osztályban bevezetjük a heti kétórás zene- és képzőművészeti oktatást (taps). Az ifjúság művészi tehetségének fejlesztésére az új ipar- és mezőgazdasági vidékeken kibővítjük az alapfokú zeneiskolák hálózatát (taps). Fokozatosan alapfokú képzőművészeti iskolákat is nyitunk, melyek éppolyan elvekre épülnek mint a zeneiskolák (taps). Ami az általános iskolák művészetoktatási óraszámainak növelését illeti, szeretném megjegyezni. hogy a művészetoktatás fellendülése nem csupán és nem elsősorban az órák számától függ. Függ különösen a tanító munkájától, lelkesedésétől és a kulturális értékekhez való viszonyától. Gondoljuk meg mennyi kihasználatlan lehetőség adódik az érzelmi , politikai, kulturális igényekből. Ezért nem véletlen, hogy a szocialista kultúra konqresszusa figyelmét a tanítók tevékenységére és arculatára összpontosítja, itt is beszélünk az iskoláról és arról, miért kell a tanítónak kitűnnie kommunista becsületességével. öntudatosságával és műveltségével. 'Ha a tanító anélkül fog oktatni és nevelni, hogy meggyőződésével részt venne az előadott anyagban, hogy magyarázatából állásfoglalása is kitűnnék, munkája nem eredményezi a tőié meakívant sikert. Štoll elvtárs beszámolójában felhívta a figyelmet arra, milyen érzékenyen felismerik a gyermekek, ha belső meggyőződés hatja át a szavakat, és milyen ártalmasan hat, ha a gyermekek felfedezik, hogv a tanító nincs meggyőződve a mondottakról. A tanító feladatai ma sokkal igényesebbek, mint valaha. Ma nemcsak az iskolában követelünk tőle szocialista munkát, hanem a közéletben is hasonló nevelőhatást várunk tőle. Sok olyan tanító'van, aki így értelmezi és végzi munkáját. A legutóbbi öt év alatt több mint ezer pedagógust tüntettek ki a Példás tanító címmel. Mintegy 500 tanítót és 150 iskolaügyi dolgozót tüntettek ki az Érdemes tanító, vagy Érdemes ískolaüqyi dolgozd éremmel. Sok iskolaigazgató már az új munka szervezője. A szocialista iskola megteremtésére irányuló törekvés nemzeti bizottságaink széles körében is megértésre és támogatásra talált. Fontos, hogy tudományos világnézet hassa át a tanító munkáját, hogy a mai és a jövő társadalommal szemben felelősségteljesen oktathasson és nevelhessen. Ha a tanító nem teszi magáévá a tudományos szocializmust. nem teljesítheti jól tanítói kötelességeit. A tanítói pálya nemcsak hivatás, hanem egyenesen küldetés. E küldetés pedig ma nem férhet össze semmilyen tőlünk idegen ideológiával, tehát a vallással sem, akár aktív, akár passzív formában nyilvánulnak is meg előítéletei. (Taps). Ezért sokkal nagyobb figyelmet és gondot kell fordítanunk a tanítóképző iskolákra, főként az újtípusú főiskolákra, pedagógiai intézetekre, melyek minden kerületi székhelyen létesülnek. Ezekbe az iskolákba kizárólag haladó szellemű családofefioí veszünk fel jelentkezőket. Biztosítjuk, hogy a szocialista iskola arculatát egyre erőteljesebben »zok formálják, akik meggyőződéses hívei a tudományos szocializmusnak. Elvtársak! Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumára a CSKP XI. kongresszusának tárgyalásaiból háruló feladatok jelentősen nagyok. Részletesen kidolgoztuk e feladatokat és minden erre hivatott tényező számára közzétettük munkatervünket. Ezt a munkánk számára kötelező anyagot most úgy egészítjük ki, ahogy a szocialista kultúra kongresszusa a kultúra, a tudomány és a művészet egész területére vonatkozóan részletesen feldolgozza a CSKP XI. kongresszusának irányelveit. Közös munkávaí, minden erőnkkel síkra szállunk azért, hogy kultúránk elősegítse a szocialista építés befejezése nagy feladatainak teljesítését és hogy ebben az értelemben a lehető legjobban szolgálja dolgozó népünket. (Viharos taps). nevelésre az oktatás folyamán! Legyen például magától értetődő dolog, hogy az új tankönyvek valóban érdekesek legyenek. Megragadom ezt az alkalmat, hogy aktív alkotó együttműködésre szólítsam fel költőinket és íróinkat az új tankönyvek összeállításában, nyújtsanak segítséget a tanítóknak (taps). A művészszövetségek minisztériumunkkal együtt qondolkodjanak, hogyan segítsenek a tanítóknak az új nevelési irányzat érvényesítésében. A tankönyvek képes részét is legjobb illusztrátoraink állítják össze (taps). Könyvkiadóvállalataink munkája és tapasztalatai igazolják, hogy szép gyermekkönyveket fogunk kiadni és hogy a jó könyv csodákat művel. Gyermekkönyveink világhírnévnek örvendenek. Az Állami Gyermekkönvvkiadó Vállalat fennállásának 10. évfordulója alkalmából méltán nyerte el az „Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetést. Számos intézkedést tettünk arra. hogy tankönyveink a jövőben ne csak eszmei tartalmukkal, hanem esztétikai kivitelezésükkel is példásak legyenek. Az esztétikai és érzelmi nevelésben — s persze nemcsak ebben — a technika által rendelkezésünkre bocsátott minden új eszközt fel kell használnunk. Éppen azon gondolkodunk, hoqyan iktassuk be szervesen és nagy terjedelemben az oktatásba és nevelésbe a rádiót, a televíziót és filmet (taps). Ezekkel az új formákkal úgy taníthatnánk, hogy a fiatalok gyakran észre sem vennék, hoqy behatóan tanulnak. Az esztétikai nevelésre és az íziés kifejlesztésére hatnia kell, mind az oktatásnak és az egész nevelőmunkának, mind az iskolai környezetnek. Nemcsak az új iskolák építésénél gondoljunk arra, hogy e környezet kedvezően hasson, fontos, hogy a régebbi iskolai intézményekben — s ez itt még szükségesebb — gondoskodjunk a szép környezet kialakításáról. Remélem, hogy dolgozóink, valamint a szülők és közéletünk ls még több segítséget fognak nyújtani e tekintetben az iskoláknak. Iskolarendszerünk átszervezése a szocialistn egyéniség harmonikus fejlődésére irányül és természetszerűen következik építésünk társadalmi és gazdasági követelményeiből. A szocializmus és kommunizmus üqye nagyon igényes. Az új gazdaság és az új kultúra fejlődését csak akkor biztosíthatjuk, ha gondoskodunk kellő számú szakképzett tudományos és kulturális dolgozóról. Ez a szándék késztetett bennünket arra. hogy figyelmünk az iskola és az iskolán kívüli tevékenységben a tehetséqek fejlesztésére irányuljon a tudomány és művészet valamennyi áqában, a társadalomtudományi ágakban és a természettudományi ágakban. Mivel az országos matematikai olimpiászok naqvon jól beváltak, a fizika, a vegytan és más tárgyak terén is meg akarjuk rendezni a tanulóifjúság versenyét. Különféle érdekkörök rendszeres kialakításával az iskolákban, pionír- és CSISZ-intézménvekben kibővítik az alapot a tehetséqek kibontakozására és kiválasztására. Nyilvánvaló elvtársak, milyen nagy feladatok erednek az iskolarendszer átszervezésének terveiből és a tanítók munkájával szemben támasztott Andrej Plávka elvtárs felszólalása Andrej Plávka felszólalásának bevezető részében idézte Ludovit Štúr 113 évvel ezelőtt Irt szavait a kultúra szerepéről a nemzet, életében majd pedig így folytatta: Éppen ma kell idéznünk Štúrnak eme szavait, amikor a kulturális forradalom befejezéséről írunk, amikor azt akarjuk, hogy minden kulturális érték valamennyi dolgozó kincsévé váljék. vajon mi másért, ha nem ezért az eredményért harcoltak a szlovák nép legjobb fiai és leányai a múltban? Mi másért, ha nem ennek az álomnak beteljesüléséért álmodoztak már jóval Ludovit Stúr előtt a munkások és a parasztfelkelők Szlovákia valamennyi részében? A szlovák nép történelme tele van ilyen küzdelmekkel, az európai forradalmi megmozdulások a nyomorban sínylődő és minden téren kiszipolyozott nemzet egy maroknyi legöntudatosabb fiában mindig reményt keltettek, olyan reményeket, amelyek újból és újból a csalódás mély kútjába hullottak, mint a tehetetlenség és kétségbeesés sziklatömbjei. Hová menekült volna végül az elnyomott nemzet, ha nem hatalmas testvéréhez, a szláv Oroszországhoz, amelyben a legnagyobb reménytelenség idején eayedüll oltalmát látta? A már itt kezdődő orosz barátság és kelett orientáció oltotta a szlovák emberbe a keleti szláv testvérek, a szláv irodalom Iránti szeretetet. Ez a szeretet vezette a szlovák fiúkat a legutóbbi háborúban a szovjet hadsereg soraiba, ez a szeretet keltette lángra a partizánok testvériségét és e szereteten keresztül jutott el a szlovák ember Lenin igazságához.Ebben a történelmi sorrendben haladt Irodalmunk ls kezdetétől fogva egészen az újkori történelemig, nagyrészt mint a nép vágyaiért és küzdelmeinek legalapvetőbb jogaiért vívott harc tolmácsolója. Ezért ha főleg az utóbbi időben az Irodalom haladó hagyományairól beszélünk, csak tiszta igazságot mondunk, olyan Igazságot, amelyet irodalmunk is hirdetett az irodalmi szlovák nyelv keletkezésétől a Stúr Iskolájába tartozó költőkön: Bottón, Sládkovičon és Janko Králon, később pedig Hviezdoslavon, Kukučinon, Tajovskýn, Janko Jesenskýn keresztül egészen Peter Jilemnickýig és Fraňo Králig. Ezekre az Igazságokra fogjuk szüntelen emlékeztetni mindazokat, akik tollat- vesznek kezükbe azért, hogy nemzeti kultúránk építőtársaivá váljanak. Emlékeztetni fogjuk őket erre azért, mert nemzeti kultúránk a haladás, az emberiesség, a humanitás pillérein nyugszik és nem tűrheti meg dicső homlokzatán a kuvikok fészkét, akik éppen a legragyogóbb nanfényben vígasztalanságot és borúlátást kuvikolnának. (Taps) Irodalmunk mindig a nép életéből fakadt s_ mihelyt valamelyik része elhajlott a nép életétől, elhalt, mint a koraszülött gyermek. Bizonyos, hogy ma anakronizmus volna költeményekkel ébresztgetni a nemzeti öntudatot, ahogy azt valaha Stúr és társai tették. Nem fogjuk alkalmazni művészi formaeszközeiket sem s nem fogunk igyekezni arra, hogy a kritikus realizmus módszerével alkossunk új irodalmi műveket. csak az irodalom terén fogunk kiindulni hanem a többi művészeti ágban is. Hogy a szlovák és a cseh írók s művészek számára ez az egyetlen helyes út, ezt főleg a kongresszus előtti időszakban bizonyította be népünk, amely a művészi alkotás életadó Ihletője és leghivatottabb bírája. Ma elmondhatjuk, hogy népünk a művészeti, tudományos és összes kulturális dolgozokkal együtt morális politikai egység, n hala

d előre egyetlen Ideológiára a kommunista párt által hirdetett munkásosztály ideológiájára támaszkodva Ez az ideológia forrasztotta a cseh és a szlovák népet két testvérnemzet megbonthatatlan egységébe, melyek a Szovjetunió boldog népeinek példája nyomán igyekeznek biz-tosítani szebb jövőjüket a szocializmusban s a kommunizmusban. Éppen e napokban hangzott fel KeletSzlovákiában a cseh klasszikus operák zenéje és éneke a Prágai Nemzeti Színház előadásában, annak a színháznak előadásában. amely a cseh nép szilárd akaratából, szeretetéből és pénzéből épült fel. amihez 1868 után nem egy szlovák műkedvelő színház is hozzájárult a maga szerény viszonyaihoz mérten, hogy már akkor bizonyítsa szeretetét a cseh nép és annak művészete iránt. Éppen ma kell erről megemlékeznünk amikor az egykori nemzeti pátoszt mindkét nemzetünk átvitte a szocialista hazafiság pátoszába. Ez a pátosz pedig méltó a köUő Irányzatunk és eszközeink újak, korsze- tollára, a zeneszerző" dalaira, a festő ecsetrűek, szocialisták, de realista alapelven jére, mert mélyen gyökerezik minden iganyugszanak. Ez az az alap, amelyből nem- 1 zi művész szívében, egész népünk szivében. ÜT S7Ö 5 * 1959. június JU>