Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-11 / 160. szám, csütörtök

A szocialista kultúra kongresszusa N. A. Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének beszéde Drága elvtársak! Tisztelt barátaim! Engedjék meg, hogy szívélyes üdvözletemet tolmácsoljam és újabb sikereket kívánjak önöknek és önök által Csehszlovákia testvérnépének a szocializmus építésében. Szívünk mélyéből hálásak vagyunk önöknek, hogy meghívtak bennünket a kultúra, az irodalom és a művészet dolgozóinak kongresszusára. Újra alkalmunk nyílott találkozni régi csehszlovákiai és más országbeli jó barátainkkai. akikhez a közös eszmék és barátság szálai fűznek. Nagy érdeklődéssel hallgattuk végig Stoll elvtárs felszólalását és a vitafelszólalásokat. Már az a tény hogy a kongresszus napirendjén a szocialista kultúrának és az új ember nevelésének oly jelentős kérdései szerepelnek, ékesszólóan tanúskodik a cseh és szlovák nép sikereiről melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Központi Bizottságának i— élén Antonín Novotný elvtárssal — vezetésével ért el. A kultúra fogalma nagyon sokoldalú és a kulturális arcvonal rendkívül széles - a gyárak munkahelyeinek rendbentartásától a tudomány legújabb sikeréig terjed. A régmúltban gyökerezik. Van bizonyos kapcsolat az Ének Igor seregéről és a későbbi költészet, az antik szoborművek és a mai képzőművészet kiváló dolgozóinak ügyessége között. A kizsákmányolók az osztálytársadalom fennállása óta mindenkor igyekeztek és igyekeznek a kultúra valamennyi ágát saját önző aljas céljaikra kihasználni. A haladó demokratikus kultúra tényezői viszont mindenkor igyekeztek egybekapcsolni alkotásukat a nép sorsával, erőiket és tehetségüket annak a küzdelemnek szentelték, amelyet az embernek a kizsákmányolás alól történő felszabadításáért vívtak. Ám a szocializmus előtti társadalom egész történetében nem volt és nem is lehetett olyan időszak, hogy a művészek teli tüdővel szívják magukba a levegőt és kifeszítsék mellüket. Igen, a művészet fejlődésének aranykora cšak akkor jelentkezik, amikor a dolgozó nép megdönti a kapitalizmus igáját és minden képességét, tehetségét teljesen kifejlesztheti. Négy évtized rövid időtartama alatt alakult ki az űj szocialista kultúra. Mindannak méltó örököseként és folytatójaként bontakozódik ki, ami jót és valóban haladót az emberiség évezredek folyamán felhalmozott. Ennek a minden jót felölelő kultúrának legnagyobb megnyilatkozása a munkásosztály és élcsapata a kommunista párt géniuszának monumentális lecsapódása: a halhatatlan Lenin műve. Oroszország tegnap még elmaradott ország volt, ma a világ e'lső állama. A közelmúltban még félig írástudatlan ország, ma vezet a főiskolai képzettségű szakemberek szamában. A Szovjetunió rendkívül nagymértékben kibővítette az oktatás különféle formáinak keretét. A szovjetországban ma minden negyedik ember tanulmányokat folytat. A szovjetország megnyitotta a népnek a világköltészet és szépirodalom kiváló alkotásai elérésének útját. A kiadott könyvek számát tekintve a Szovjetunió világviszonylatban az első helyek egyikén áll. A szovjetállam ipari erejének és tudósai lángelméjűségének, az aranykezű munkásosztály figyelemre méltó ügyességének és az ifjúság vágyának legszembetűnőbb megnyilatkozása természetesen a tudásszomj, a világűr legyőzése. Elvtársak, hogy is ne hatna át lelkesedéssel bennünket az a tudat, hogy az emberiségnek ez a nagy győzelme a szocializmus győzelmének az eredménye, és éppen a szovjetek országában vívták ki. Mint ismeretes, a kommunizmus feltételezi a termelőerők rendkívül nagy fellendülését, az ország összes természeti kincseinek" és tartalékainak lehető legszélesebbkörű kihasználását*' valamint a tudomány és a technika gyors fellendülését. Napjainkban az emberiség történetében első ízben váltjuk valóra az új világ építésének gigászi müvét. Könnyen elképzelhetjük, milyen nagy hatást gyakorol a történelem egész folyására és az emberiség fejlődésére a Szovjetunió kommunista építésének tapasztalata, a népi demokratikus országokban a szocializmusért folytatott küzdelem tapasztalata. Ám a kommunizmus nemcsak az új társadalom anyagi-műszaki alapjának megteremtését, hanem az emberek kommunista nevelése problémáinak megoldását is feltételezi. Ezt a feladatot az SZKP XXI. kongresszusa tűzte ki teljes szélességében. A kommunista párt és lenini Központi Bizottsága, élén Csehszlovákia népének nagy barátjával, Nyikita Szergejevics Hruscsovval, következetesen és erőteljesen vajóra váltja a marxi-lenini nevelési elveket. A párt mindennapi és soko'dalú ideológiai munkája, az oktatási rendszer átszervezése. a bennlakásos iskolák szélesén elágazó hálózatának megteremtése, - ami a nagy humanisták, .lán Amos Komenský és Konsztantyin Usinszkij álmainak beteljesülését jelenti — az a törekvés, hogy gyermekeink, — mint Lenin tanította, — zsenge gyermekkoruktól kezdve a haza javára végzett öntudatos és fegyelmezett munkatevékenység szellemében nevelődjenek, a főiskolai oktatás átszervezése, az a törekvés, hogy a kultúra az ország legtávolabb fekvő szegleteibe is eljusson és hasson a legszélesebb tömegekre, a népi milícia csoportjainak megalakítása, melyek segítenek az antiszociális jelenségek elleni küzdelemben, a kultúra fejlesztése anyagiműszaki alapján a megszilárdításáról való sokoldalú gondoskodás, — mindez és sok más további tény a kommunista' nevelés arcvonalán kifejtett munka valóban grandiózus terjedelmét bizonyítja. Mit mondhatunk az alkotó értelmiség szerepéről és helyéről a kommunista építés eme szakaszán? Kitűnően kifejtette ezt a párt, az SZKP XXI. kongresszusa. Nyikita Szergejevics Hruscsov a párt nevében hangsúlyozta, hogy az írók, a müvésiet dolgozói a párt szövetségesei, a párt jobbkezét alkotják. A párt célja a kommunizmus felépítése. Minden író és művész szívét nagy büszkeséggel töltse el az a tudat, hogy az alkotó értelmiség a pártnak történelmi harcában a szövetségese. Szembetűnően megnyilvánult ez a szovjet írók nemrégen lezajlott kongresszusán. Mire következtethetünk a kongreszszus tárgyaláséiból és a szovjet művészek mindennemű megnyilatkozásaiból? Az első és legfontosabb tény az, hogy a szovjet művészértelmiség szorosan felzárkózik a kommunista párt köré és a párt eszméi éltetik. A párt eszméi a művész életének, alkotásának értelmévé válik. Másodszor a kongresszus ismét kidomborította, hogy az új társadalom viszonyai közepette nagy szerepe van az irodalomnak és művészetnek a kommunista nevelés eszméinek érvényesítésében. Harmadszor a kongresszus meggyőző módon igazolta, hogy az irodalomnak és a művészetnek még sohasem volt olyan korlátlan lehetősége a fejlődésre, mint most a szovjet országban. Kell, hogy minden igazi művészt lelkesedéssel töltsön el a nagy cél. Üj, nagy művek alkotására ihlet, e műveket a szovjet művészek tehetsége és munkája hozza létre. Mindnyájan mélyen hiszünk benne. Negyedszer a kongresszus a művészi alkotás számos elvi problémáját tűzte ki; Csak néhányról szólok. Irodalmunk sajátos feladata, hogy formájában. azaz a művészi eszközökkel mutasson rá a szocialista társadalom pozitív elemeire. A szocializmus — ez az új győzelme a régi fölött, ez a fény győzelme. ez derűs életlátás. Ez az élet igazsága és a művész nem kerülheti meg ezt az igazságot. Természetesen nem értelmezhetjük úgy a problémát, hogy irodalmunk figyelmen kívül hagyja a múltnak környezetünkben élő csökevényeit. Az irodalom nem hallgathatja el a negatív jelenséget. Az a fontos, milyen szempontból nézi a művész az életet, mit lát az életben és mit akar megerősíteni. Ha a művész a marxizmus-leninizmus szemszögéből nézi az életjelenségeket, ha híven akarja ábrázolni a szovjet társadalom életét, akkor neen ütközik semmilyen viszályba és a legkényesebb és leqélesebb témával is meqbirkózik. Nem szükséges bizonygatni, hogy a szovjet társadalom nem fél az egészséqes bírálattól. A személyi kultusz bírálata elvitathatatlan példája volt annak, milyen bátor a Szovjetunió Kommunista Pártja, milyen elvszerű és mennyire bízik saját erejében. Ez a bírálat még jobban növelte a párt tekintélyét a dolqozók szemében. A nép megint azt látta, hogy a párt nem ismert félelmet, hogy tudja hogyan irányítson és tevékenységében fel tudja használni Lenin halhatatlan művét. Az írókongresszus széleskörűen és sokoldalúan megvitatta az irodalom, a művészet és a nép élete kapcsolatának megvitatásával összefügqő problémákat, a ielen ábrázolásának problémáit a művészi alkotásokban. Természetesen elég erőnk van ahhoz, hogy történelmi témákkal is foglalkozzunk, de az időszerű téma erőteljesen kopogtat az irodalom ajtaján. Figyelmét és tiszteletet követel, mivel a nép hatalmas szellemi és eszmei fegyverét látja a haladó irodalomban és belőle akar érőt meríteni alkotásához, munkájához és harcához. A jelennel vaió kapcsolat olyan nagy erő, mely nélkül sem az irodalom sem a művészet nem képes fejlődni. A művészi alkotásnak ez az alapelve eqváltalán nem szűkkörü. nem csupán a szovjet irodalomra vonatkozik. Talán 01tiracht és Pujmanová, Majerová és Nezval müve nem bizonyítja meggvőzően az irodalom és a jelenkor kapcsolatának jelentőségét? Nem szólítottak-e harcba Antonín Zápotocký reaénvei? Nem szólított és szólít-e harcba a fényes jövőért Július Fučíknak a nagyszerű embernek és igazi kommunistának. írónak és harcosnak szenvedélves hanqja? Nem szabad megfeledkeznünk a közelmúltban dúlt háború éveiről. Milyen furcsa helvzetben lettünk volna akkor, ha abban az időben lekicsinyeltük volna a jelenkor és az irodalom kérdéseiről folvtatott vitát. Azokban az években minden becsületes irodalmár összefogott az elienséq ellen vívott harcban, összeforrott a népDel. a jelenen kívül nem is tudta másképpen elképzelni az alkotást, s a harcosok első soraiban állott. Most. amikor elcsitult a harci zaj. még mindiq fontos, hoqy az emberiség fénves lövőié "rt küzdjünk. A *békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelem naov eszméi ma is e harc ziíszlai ailá hívnak minden becsületes művészt. Számíthatunk arra. hoqy az irodalmi és művészeti do'qozók a Dárt felhívására válaszolva olyan müveket fognak alkotni. melyek nemcsak eszmeiséqükkel. hanem művészi erejükkel is a viláqművészfit leqjelentősebb alkotásainak színvonalán fognak állni. Leqiobb művészi alkotásaink újra meg újra meggyőzik a népet a művészet nagv. mindent átfoqó lénvegéről. arról, hogy valóban a nép erős szellemi feqvvere. Az elvtársak közül sokan hallották már Dmitrij D. Sosztakovics 1905-ös év cimü XI. szimfóniáját. Milyen kiváló alkotása ez a mai kultúrának. Forradalmi erő és igazi dinamika van ebben az alkotásban. A szimfónia művészi hatásának ereje oly nagy. kifejező eszközei oly színesek, hatásosak, hogy a szerző valóságqal fellapozza előttünk a nagy harc történetének fejezeteit és hangosan felolvassa a nép hősiességének, forradalmi tettének történetét. A nép örömmel fogadta azt a hírt. hogy az említett alkotásért a Lenin-díjat adományozták Sosztakovicsnak. Meglátják majd Szergej Bondarcsuk Emberi sors című filmjét. Nem akarok előre benyomást kelteni önökben. Csak annyit mondok, hogy a művész nem mindig tolmácsolhatja oly erősen az emberi lélek rezdüléseit, nem mindig mutathatja meg oly erőteljesen a szovjet ember hősiességét, küzdeni vágyását, melyet semmilyen megpróbáltatás nem tudott megtörni; szenvedélyes életszeretetét, minden szépnek szeretetét, azt a szeretetet, melyet semmi sem képes belőle kiölni. Az emberek sírnak a fiim előadásán. Jóhatású könnyek hullanak az ember szeméből, mivel a művész nagv és nemés érzéknek viláqát tudta életrekelteni az emberben. tisztelt elvtársak! Hazár.k hétéves népqazdasáqi terve naqv tevékenységet tételez fel a kultúra terén. Kb. 6 ezer művészi játékfilm, valamint tudományos. néDszerüsítő és dokumentumfilm qváftásának feladata előtt állunk .a hétéves tervben. A hétéves terv véqén neen kevesebb mint 1 milliárd 600 millió könvvét adunk ki, évente átlag 85—90 ezer könvvét. Országszerte nagv arányókat ölt a különféle kulturális intézmények építése. A kommunista párt és a szovjet kormány mindent megtesz azért, hóqv még iobban kielégítse a szovjet ember szellemi szükségleteit, hogy az orszáq minden szellemi java és qazdaqsága. az irodalom és művészet e.qész nagy kincse, me!vet az emberiséq évezredeken át felhalmozott, az új világ kialakításának, a kommunista társadalom embere nevelésének szolgálatéba álljon. Az új kultúra megteremtése elképzelhetetlen a naq.v tömeqek részvétele nélkül. Ma sok helyütt létesültek kulturális eqvetemek. népszínházak és más művészi kollektívák, melvek kifejezik a doloozók szellemi szükséqleteinek újabb fokozódását. A szovjet társadalom taqiai anvagi életfeltételeinek szüntelen javulása, a munkanap és a munkahét lerövidítése, a lakásviszonyok javulása, a tudomány, a technika és a kultúra naqvvonalú fejlődése különösen kedvező feltételeket teremt az ember szellemi kibontakozására. Eqy olyan tárSadalcm felé haladunk, tnelvnek taqjai a fizikai munkát egybekötve az alkotó munkával, nem azért fognak foglalkozni a művészettel, hogy meqszerezzék s létfenntartási eszközöket. hanem azért, hogv kielégítsék élet és esztétikai igénveiket és kövessék a maoasztos kommunista eszménveket. Ez oedig nem utópia. Ez a korszak, a kommunizmus naov korszaka bekövetkezik! Ez a gvönvörű korszak, melyről az emberek évszázadokon át álmodoztak, e'jön. Meqlátjuk a kommunizmus hajnalát. A kommunizmus napfelkeltét is üdvözölni fooiuk. Mindannyiunk számára világítani fog. Az egyik jelenlegi alapvető különlegesség abban van, hogy világviszonylatban kialakult és kifejlődött a szocialista kultúra, irodalom és művészet. A kultúra fejlesztésének útján szilárdan haladó testvéri népi demokratikus orszáqok sikerei örömmel töltenek el minket és szárnyat adnak nekünk. Boldogok vagyunk, hogy a szocializmus győzelme lehetővé tette az emberek széleskörű szellemi kapcsolatát, a kulturális értékek kölcsönös kicserélését, a kölcsönös hatást a kultúra terén. Ez egy új, csodálatos világot nyit meg és valóban nagy kultúra, tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra létrejöttét eredményezi. Erre a kultúrára hárult az a szerep, hogv harcbaszálljon a reakciós és burzsoá ideológiával, azokkal az embergyűlölő eszmékkel, melyekkel az imperializmus akarja megfertőzni a világot. Látjuk, mily erős a szocialista kultúra, amikor győztesként távozik ebből az ideológiai mérkőzésből, amikor egyre több elismerés éri világszerte, amikor minden becsületes ember a békeharc és a népek barátsága halhatatlan eszméinek zászlóvivőjét látja az új szocialista kultúrában. A szovjet irodalom és művészet ereje abban rejlik, hogy a kommunista párt, annak lenini Központi Bizottsága irányítja. A művészi élet irányítása lenini alapelveinek helyreállítása és továbbfejlesztése komoly szerepet játszott hazánk irodalmának és művészetének újabb fellendülésében. A kommunista párt azzal befolyásolja a művészet fejlődését, hogy az egész ország előtt magasra emeli a kommunista építés nagy eszméit. A kommunista párt azzal segíti a művészetet, hogy küzd tisztaságáért, eszmeiségéért és népiességéért. A kommunista párt azzal segíti a művészetet, hogy kedvező feltételeket teremt a művészi alkotás kibontakozására, Ismételjük — az új szocialista irodalom és művészet ereje abban van, hogy a kommunista párt irányítja. Az ellenségnek semmilyen támadása, semmilyen bűnös cselszövése, a revizionistáknak, — a munkásosztály aljas árulóinak — semmilyen támadása nem képes elszakítani az irodalmat és művészetet a párttól, s meggátolni az új szocialista kultúra fejlődésének nagy művét. A marxizmus-leninizmus nagy legyőzhetetlen tanítása megerősíti ezt az igazságot. Megerősíti ezt a gyakorlati élet, a harc, a szocializmus építésének történelmi tapasztalata, a szovjet országban a kommunizmus győzelméért folytatott harc nagy tapasztalata. Drága és tisztelt elvtársak! Nagy történelmi kapcsolat van a Szovjetunió és Csehszlovákia kultúrája között. Önök jól tudják, hogy a szovjetországban forrón szeretik és tisztelik a csehek és szlovákok irodalmát és művészetét. Az öröm érzelmeivel gondolunk mindig vissza az aranyos Prágára. Szeretetért szeretetet, barátságáért barátságot. Felesleges itt a sok beszéd arról, milyen igazi, örök és megbonthatatlan barátság szálai fűzik össze a Szovjetunió és Csehszlovákia népeit. Ez a barátság a forradalmi harc tüzében kovácsolódott ki. Nemzeteink legjobb fiainak és lányainak vére pecsételte meg. Ez a barátság irodalmunkat és művészetünket is áthatja. A proletár nemzetköziség jótékony hatású sugarai alatt, a kommunizmusért, Marx és Engels nagy 'eszméinek győzelméért folytatott nagy küzdelem zászlaja alatt fog kibontakozódni. Éljen Csehszlovákia testvérnépe! Éljen Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a béke és a népek barátsága! Jirí Marek elvtársnak, a Csehszlovák Film küldöttének felszólalása Elvtársak! A filmet sajátos jellege elválasztja a többi művészettől, s még hozzá saját kárára. Jelentős termelőerőkre van szükség előállításához, 9 iparág műszaki és ' fizikai dolgozóinak vezérkarára, művészekre s egyben szervezőkre van szüksége, akik üzemben tudják tartani a bonyolult filmgyártási apparátust. Egy könyv megbírálásához elég, ha elolvassuk kéziratát. Az kerül nyomtatásba, amit már elolvastunk. A filmnél a helyzet bonyolultabb. Igyekszünk a forgatókönyvből, az író művéből megismerni a készülő müvet, de a bonyolult gyártási-alkotási folyamat megváltoztathatja és meg is kell lényegesen változtatnia a forgatókönyvet, hogy létrejöjjön a film. Amikor a film kész, az emberek gyakran felteszik a kérdést, hogy lehetett ezt forgatni. Nem látták világosan már a kezdet kezdetén ? Sajnos, felelősségem teljes tudatában mondom, gyakran valóban nem tudtuk. Nem feledjük el, hogy a film ma nem csupán bepillantás bizonyos érdekes emberi problémákba további cél nélkül, hanem fontos nevelőeszköz, harcol népünk szocialista jellegéért. A hosszú játékfilmek gyártása a legutóbbi öt év folyamán 125 százalékkal növekedett hazánkban. 1954-ben 12 filmet forgattunk, az idén 27-et, jövőre pedig 30-at gyártunk, noha csupán a prágai cseh filmgyártásról beszélek és nem a bratislavai, szlovák filmgyártásról. Jövőre országos viszonylatban több mint 35 filmet gyártunk. Ez azt jelenti, hogy legalább kétszer annyit, gyakran háromszor annyi forgatókönyvet kell megírni. Ám nemcsak a filmgyártás, hanem a nézőről való gondoskodás is fontos számunkra. Fontolóra kell vennünk nemcsak a művészek, hanem közönségünk politikai és osztályrétegezódést is. Nem kendőzhetjük el ugyanis, hogy a közönség egy része hajlik a régi szokások felé, hogy kitart a már régen elavult idők ízlése mellett és gyakran nagyobb tapssal hajlandó az olcsó szórakozást jutalmazni, mint az újért harcoló alkotásokat. Ezenkívül közönségünk egy részének nem volt lehetősége ízlése kifinomítására, ki volt téve az olcsó irodalom és a hamis filmek áradatának tfsak azért, hogy az akkori hatalmasságok érdekeinek megfelelően jobban uralható tömeg legyen. Ma egyet látunk: népünk politikai és kulturális színvonala rendkívül gyorsan emelkedik. Ezt bizonyítja az is. hogy az utóbbi évben a cseh és szlovák filmek előadásain 5 millióval növekedett a mozilátogatók száma. A néző jő szórakozást keres és előnyben részesíti a komoly politikai alkotásokat. íme a bizonyság: a szovjet filmek látogatottsága az utóbbi évben több mint két és negyed millióval, a népi demokratikus filmek látogatottsága pedig majdnem 3 millióval növekedett, míg a kapitalista filmek látogatottsága 17 millióval csökkent. Ez a csökkenés persze csak megörvendeztethetne bennünket, ha nem jelentené egyúttal az általános látogatottság csökkenését. Bizonyára a televízió lényeges befolyása játszik itt közre. Sok millió látogatót von el a televízió, még akkor is, amikor jégkorong-világbajnokságokat rendeznek és hasonló események történnek. Mi azonban nem akarunk küzdeni a televízió ellen, mivel a televízió és a film is két különféle eszköz, mely rendszerünkben egy célt - a társadalom kommunista nevelését van hivatva szolgálni. Viszont egyre világosabbá válik, hogy el kell mélyítenünk a film segítségével kifejtett eszmei munkát. Nem állítjuk, hogy a film nevelő küldetésének betöitése mellett ne nyújtson népi szórakozást, ám fontos, hogy a szórakoztató filmet nevelési szempontból is megfelelően kihasználjuk. Hogy mennyire kifizetődik a filmmel végzett politikai munka, bizonyítja ezt a Teuton-kard akció címú film. Versenyt indítottunk a német elvtársakkal e film legnagyobb látogatottságáért. Számos szervezetünk és mozikban dolgozó elvtársaink ezrei jó politikai munkájának köszönhetjük, hogy Csehszlovákia e versenyben százalékarányban nagyobb látogatottságot ért el mint az NDK. Fél év alatt lakosságunknak több mint a negyedrésze látta ezt a jelentős filmalkotást. Sokat tettünk ugyan, de még több vár ránk. Mélyebben és hitelesebben kell ismernünk a nép életét, jobban kell szolgálnunk szükségleteit úgy, ahogyan azt kommunista pártunk látja és kifejezi. Ez pedig nemcsak a filmesek, hanem elsősorban a filmelosztásban dolgozók jelszava is. ÜJ SZÖ 2 * 1959. június 5.