Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-10 / 159. szám, szerda

Kultúránk és művészetünk zászlaja ma és a jövőben is a forradalmi munkás­osztály, a kommunizmus zászlaja (Folytatás a 4. oldalról) szerű megfilmesítése — nem adja-e á szocialista humanizmus mélységesen meggyőző művészi ábrázolását, annak a szocialista humanizmusnak képét, amely egyedül jelenti századunk emberének méltóságát és becsületét? Elvtársak, mikor állott kulturális dol­gozóink és művészeink előtt oly ragyo­gó távlat, mint ma? Szocialista világrend­szerünk egyre gyorsabban halad előre, ereje megsokszorozódik. E fejlődés tör­vényszerű s ha megítéljük fő lehetőségeit, végül mindig a kommunizmus végső győ­zelmébe vetett törhetetlen bizonyosság szilárd tudatára jutunk. Megakadályozhatják-e ezt a fejlődést az Imperialisták? Akadályokat gördíthetnek a kölcsönös kereskedelem kapcsolatai útjába, korlá­tozhatják a gazdasági együttműködést, fenntarthatják, sőt fokozhatják a hideg­háborút, növelhetik a fegyverkezést és ezzel bennünket is arra kényszeríthetnek, hogv eszközeink egy részét a védelemre fordítsuk. » - De ez sem üdvözíti őket! Ellenkezőleg, a Nyugat lázas fegyverke­zése. a tőkés gazdaság rákfenéje egyre nagyobb terheket ró a kapitalista orszá­gok népeinek vállára. Az egész világ közvéleményének egy­hangú ellenállása ellenére egyes őrültek háborúra vetemedhetnek, megkísérelhetik a szocialista országok fegyverrel való megsemmisítését. Az erők aránya a vi­lágban azonban azt mutatja, hogy fegy­veres támadás esetén a kapitalista rend­szer volna az. amely újkori Atlantisszá válna és hogy a Szovjetunió, a szocialista országok, a szocializmus győzelmedesen haladna tovább! A következtetés egyértelmű: ma mér az imperialisták nem fojthatják el a szo­cializmust és nem akadályozhatják meg győzelmét sem. Az imperialisták igyekeznek fágalmazni és gyalázni eszményeinket és gyakorla­tunkat. Sőt igyekeznek azt állítani, hogy a kommunizmusnak nincs vonzóereje, sem jövője. Ha eszméink az emberek számára ide­genek volnának, ha nem volnának a bur­zsoáziára veszélyesek, biztosak lehetünk abban, hogy a monopóliumok egy lyukas garast sem adnának az ellenünk folyta­tott propaganda céljaira. Ezzel szemben egyre több millió dollárt fordítanak - az- ún. „kottitnunizimus elleni harcra" és rettegnek eszméinktől, ame­lyeket ez emberek millió magukévá tesz­nek valamennyi világrészben. Jelenleg a világ közvéleményének figyelme a genfi külügyminiszteri ér­tekezletre összpontosul, arra az ér­tekezletre, amely a kormányfői érte­kezletet megelőzi. Korai volna a gen­fi tárgyalások eddigi eredményeit összegezve értékelni. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer orszá­gai őszintén óhajtják a vitás kérdé­sek tárgyalások útján való megol­dását, s mint ismeretes, sürgetik, hogy ilyen tárgyalások folyjanak a béke érdekében. Szilárd meggyőző­désünk, hogy a tárgyalások előbb­utóbb pozitív eredményekre vezet­nek. Tárgyaló partnereink nem hagy­hatják örökké figyelmen kívül a tör­ténelmi tényeket. Egyetértünk Hruscsov elvtárssal, hogy a józan ész győzelmére van időnk várni. Nincs messze az az idő, amikor a Nyugaton megértik a fej­lődésnek azt a világos irányzatát, amely azt mondja, hogy az idő ne­künk, a szocializmusnak dolgozik. Ami nem oldható meg egyes nyugati politikusok intrikái következtében ma, bizonyára megoldást nyer holnap. Biztonságunk és bizonyosságunk alappillére a szocialista tábor gaz­dasági és kulturális fellendülése, a kommunizmusért végzett munka eredményei. Népünknek a Szovjetunióhoz fűző­dő sziklaszilárd barátsága, a szovjet néphez és a többi szocialista ország dolgozóihoz fűződő legtisztább test­véri barátság tudata mély gyökere­ket eresztett munkásaink, paraszt­jaink és értelmiségünk gondolkodásá­ban és életünk fő jellemvonása lett. Kulturális dolgozóink, művészeink számára teljes mértékben érvényes, hogy a kommunizmus eszméinek megértése, győzelmes útjának előse­gítése számunkra a legmegtisztelőbb feladat, A munkások és parasztok ol­dalán harcolni a kommunista párt zászlaja alatt mindazért, ami a nép érdekét szolgálja s mindaz ellen, ami árt a népnek vagy veszélyezteti a népet — ez a szocialista kultúra programja. Megelégedéssel értékelhetjük, hogy kulturális dolgozóink és művészeink részt vesznek a békéért folyó harc­ban és aktív álláspontot foglalnak el mindahhoz, ami a világban történik. Elvtársak, országunknak nagy a jelene, de még nagyobb lesz a jövője. A szo­cialista építés befejezése, a kommu­nizmus nagyszerű épülete alapjainak lefektetése bátor gondolkodású, fé­kezhetetlen erejű és harcos szellemű embereket követel meg. Kommunista' pártunk meg faft győződve arról, hogy kulturális fron­tunk még tevékenyebb részt vesz népünk dicső holnapjainak megte­remtésében. Kultúránk és művészetünk zászlaja a forradalmi munkásosztály, a kom­munizmus lobogója volt és marad! ••••••••••••••••••••••••••••••••i A szlovák nemzeti szervek képviselői fogadták az EAK nagykövetét (ČTK) - Ľudovít Benada, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke és Pavol MajÜng, a Megbízottak Testületének első alelnöke kedden délelőtt fogad­ták a Megbízottak Testületének bra­tislavai épületében dr. Salah el Dine Tarazit, az Egyesült Arab Köztársa­ság prágai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki e napokban baráti látogatás céljából tartózkodott Szlovákiában. A vendéget a szlovák nemzeti szervek és Szlovákia egész dolgozó népe nevében Pavol Majling, a Meg­bízottak Testületének első alelnöke üdvözölte. A szlovák nemzeti szervek képvi­selői hosszabb ideig szívélyesen el­beszélgettek az EAK nagykövetével. * * * Az EAK nagykövete azután meg­tekintette a bratislavai Februári Győzelem utcán folyó lakásépítkezé­seket és részt vett a díszebéden, melyet Ľudovít Benada, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és a Meg­bízottak Testülete elnökének képvi­seletében Pavol Majling, a Megbí­zottak Testületének első alelnöke adott tiszteletére. * * # Dr. Salah el Dine Tarazi, az Egye­sült Arab Köztársaság nagykövete a délutáni órákban Bratislavából Prá­gába utazott. A külpolitikai szerkesztők nemzetközi értekezletének második napja (Tudósítónktól) A külpolitikai szerkesz­tők és hírmagyarázok prágai konferenciá­jának második napján igen értékes felszó­lalások hangzottak el. Legérdekesebb volt Daniil Kraminovnak, a moszkvai Pravda főszerkesztőhelyettesének beszámolója a külpolitikai szerkesztők felelősségéről és sikeres munkájuknak előfeltételeiről. Kra­minov elvtárs számos konkrét példával mutatott rá a nyugati sajtó felelőtlen cik­keire, amelyek megmételyezik az olvasók gondolatát, megmérgezik a nemzetközi lég­kört és szembeállítják egymással a nem­zeteket. Ugyanakkor példákat említett a becsületes újságírói munkára, amely hoz­zájárul a hidegháború felszámolásához. Kraminov elvtárs felszólította az újságíró­kat, hogy világnézetükre való tekintet nél­lül a békés együttélés talajln küzdjenek együtt a háborús propaganda ellen, az egész emberiséget érintő nagy kérdések megoldásáért. A sajtó nagy erő, ha az újságírók az egész világon összefognak, nem térnek le az igazság útjáról, tiszta lelkiismeretükre hallgatnak — mindez min­den bizonnyal meghozza értékes gyümölcsét. A délutáni ülésen „A külpolitikai szer­kesztők együttműködésének és kapcsolatai­nak jelenlegi helyzete és kilátásai" cím­mel Jean Maurice Hermann, a francia Li­beration külpolitikai rovatvezetője és a Nemzetközi Ojságírószövetség elnöke tar­tott beszámolót. Elemezte a jelenlegi hely­zetet, beszélt az újságírók világértekezle­tének előkészületeiről, a külpolitikai szer­kesztők konferenciájához hasonló találko­zók megrendezéseinek kilátásairól. Válaszolt egyes felvetett kérdésre és síkra szállt az újságírók nemzetközi kapcsolatainak további megszilárdításáért. Az olasz Cruíchi, Nemzetközi Ojság­írószövetség titkára a becsületes újságírói munka áldozatairól beszélt, Manollsz Gle­zoszról. a francia Allegról és másokról, akiket azért zártak börtönbe, mert síkra szálltak a nemzeti érdekek mellett és ar­ról megalkuvás nélkül írtak, tájékoztatták a közvéleményt. Legyenek ők példaképeink és követeljük Glezosz szabadon bocsátását. Színesebbé tették a vitát, újabb szem­pontokból világítottak meg a felvetett kérdéseket a ghanai, amerikai, német, in­donéz és más felszólalók. fa. nigériai Köztársaság kormányának nyilatkozata az algériai kérdésről Tunisz (CTK) - Jazid, az Al­gériai Köztársaság ideiglenes kormányának tájékoztatásügyi mi­nisztere az El Mudzsahidban, az algériai nemzeti felszabadítási front lapjában állást foglalt az algériai kérdés megoldására irá­nyuló francia javaslatokat illető­en. „Franciaországban ma egyre töb­ben emelnek szót a francia és az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mánya közötti tárgyalások mellett Kedvezően nyilatkozott e kérdésben számos demokrata és liberális kép­viselő. akik ügyünk iránt megértést mutattak. — írja a Jazid. — E fran­cia demokraták és liberálisok most azonban olvan nézetet kezdenek nyil­vánítani, hogy el kellene fogadnunk olvan megoldást, amelynek alapján fél úton maradnánk a függetlenség és a jelenlegi állapot között. Azt ja­vasolják, hogv Kamerun, Togo és Nigéria példájára elégedjünk meg a korlátozott függetlenséggel, am; azt jelenti, hogv a Francia Nemzetközös­ség tagjaivá válnánk. Szükségesnek tartjuk, hogy állást foglaljunk e javaslatokat illetően. Megjegyezzük, hogy Kamerun, Togo és Nigéria feltételei nem felelnek meg az algériai tényeknek. Ezek a területek, amint ismeretes, az Egye­sült Nemzetek Szervezetének védel­me alatt állanak, és így minden le­hetőségük megvan arra, hogy alkot­mányos eszközök keretében harcot folytathassanak. Eqészen más a hely­zet a mi esetünkben. Szabad embe­rek vaqyunk és nem vagyunk haj­landók belépni a gyűjtőtáborba, vagyis a Francia Nemzetközösségbe, amelvnek fő őre Párizs." Jazid miniszter ezzel kapcsolatban utalt Madagaszkár esetére, amelyről kijelentette, hogv „olyan emberire emlékeztet, aki arra törekedve, hogy kijusson a börtönből, inkább a gyűj­tőtábort választotta. Jazid hangsú­lyozza továbbá, hogy Algéria egye­düli célja a nemzeti függetlenség ki­Áz algériai háború már 600 ezer emberéletet követelt Az afrikai nemzetek értekezletének előkészítő bizottsága „Az algériai francia gyarmati háborúról szóló fe­hér könyv" kiadását készíti elő. A tunéziai lapok kivonatokat közöl­tek e könyvből. Megrázó bizonyítéko­kat hoznak az algériai háborúról, amely már 600 ezer emberéletet kö­vetelt, a francia gvűjtőtáborokról, az úgynevezett átcsoportosító táborok­ról, amelyekben több mint 2 millió algériai sínylődik és amelyekben a halandóság oly nagymérvű, hogy a nemzet kiirtásáról lehet beszélni. Az értekezlet előkészítő bizottsá­gának határozati javaslata felszólítja a független afrikai országok kormá­nyát, haladéktalanul foglaljanak el elvj álláspontot az algériai háború kérdésében és sokoldalú támogatás­ban részesítsék az Algériai Köztár­saság ideiglenes kormányát. ANGOL SZAKÉRTŐK: „Oroszország az első heiyet foglalhatja ei az automatizálás terén" A Sunday Times lap „Oroszország az első helyet foglalhatja el az auto­matizálás terén" címen kommentárt közöl, amelyben így ír: „Néhány év alatt Oroszország teljés mértékben túlszárnyalhat bennünket. Ez Tastin professzor nézete, aki röviddel ez­előtt tért vissza kéthetes oroszor­szági útjáról." Tastin volt annak a csoportnak a vezetője, amelyet az elektrotechnikai mérnökök intézete és a brit tanács kezdeményezésére a Szovjetunióba küldtek, hogy az ipar automatizálásában elért sikere­ket tanulmányozza. A kommentár hangsúlyozza, hogy a szakértők csoportját megdöbben­tette a technikai káderek nevelésének hatalmas fejlődése. A csoport 8 — 9 intézetet keresett fel és azt tapasz­talta, hogy minden intézetben több száz technikai szakértő folytatja ta­nulmányait. A szovjet diákok 5 és fél évig tanulnak s a legutolsó hat hónapban olyan munkával foglalkoz­nak, amelyejt gyakorlati tudományos kutatásnak lehet minősíteni. Az angol szakértőkre nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy ezen in­tézetek tudományos dolgozóinak cso­portjai olyan üzemekben dolgoznak, ahol új berendezést szerelnek fel, amelyet az intézetekben készítettek elő és a berendezés működését köz­vetlenül az üzemben tanulmányozzák. vívása. A miniszter cikkének befe­jező részében ismét kijelenti, hogy az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya hajlandó tárgyalni a fran­cia kormánytényezőkkei anélkül, hogy bármilyen előzetes politikai vagy el­járási feltételt szabna. „Minél előbb nyilvánít de Gaulle kormánya az al­gériai kérdésben több politikai rea­lizmust. - írja Jazid. — annál gyor­sabban teremtjük meg a békét Al­gériában és egész Észak-Afrikában." Á felkelők vezérének üzenete az Amerikai Államok Szervezete elnökéhez A lakosság támogatja a nicaraguai felkelőket Az Uj-Kína hírügynökség a nica­raguai rádió közlésének alapján arról ad hírt, hogy a felkelők összponto­sítják erőiket és Managua ellen ké­szülnek vonulni. A diktatúraellenes erők Junotega tartományban gyüle­keznek. A helyi lakosság támogatja a felkelőket és még a kormánycsa­patok parancsnoka is kénytelen volt beismerni, hogy a lakosság helyen­ként a felkelőkhöz csatlakozik. A Somoza-kormány erőszakos esz­közökhöz folyamodik uralmának fenntartására. Csütörtökön hivatalos közlést adott ki arról, hogy az el­múlt napok folyamán 125 személyt tartóztattak le kormányellenes cse­lekmények miatt. Lacajo Farfan, a nicaraguai felke­lők vezére Costa Ricából üzenetet intézett Jósé Morához, az Amerikai Államok Szervezetének elnökéhez. Kijelenti, hogy a felkelés győzelme után megtorlással fog élnj mindazok ellen, akik saját honfitársaik hóhérai voltak. Az üzenetben hangoztatja, hogy Somoza kormánya „barbár esz­közöket" alkalmaz letartóztatott el­lenfeleivel szemben. A Reuter-iroda jelenti, hogy neves nicaraguai politikusok felkérték a közép-amerikai országok managuai diplomáciai képviselőit, bocsátkozza­nak tárgyalásokba Luis Somoza nica­raguai köztársasági elnökkel a to­vábbi vérontás elkerülése végett, Mint az AFP közli, Guatemala, San Salvador, Honduras, Costa Rica és Panama diplomáciai képviselői a ké­résnek eleget tettek és felajánlották közvetítő szolgálataikat a nicaraguai kormány és az ellenzék között, hogy meqoldást keressenek a kialakult helyzetben. Csehszlovákia sikere a poznani nagyvásáron A poznani nagyvásáron hétfőn megkezdték az első kereskedelmi tárgyalásokat és a technikai tapasz­latcseréről szóló megbeszéléseket. A csehszlovák pavilonban a nagyvá­sár megnyitásai utáni első nap több millió rubel értékű szerződéseket kö­töttek. Az egyes országok pavilonjait meg­tekintették 12 állam kormánykül­döttségei. A csehszlovák küldöttség F. Krajčír külkereskedelmi minisz­ternek és V. Ouzkýnak, az állami technikai fejlesztési bizottság elnö­kének vezetésével fogadáson vett részt a szovjet pavilonban és fel- | kereste a Német Demokratikus Köz­társaság, Románia, a Német Szövet­ségi Köztársaság és egyes más nyu­gati államok pavilonját. A csehszlovák pavilon a látogatók rendkívül nagy figyelmének örvend. Hétfőn a bolgár kormányküldöttség és az NDK kormányküldöttsége ke­reste fel pavilonunkat. „A poznani csehszlovák pavilon a leghatásosabb a 28. poznani nagyvásáron" írta H. Rau, az "NDK bel- és külkereskedelmi minisztere a csehszlovák pavilon megtekintése után a látogatók köny­vébe. A lengyel népgazdaság kedvező fejlődése Varsó (ČTK) Amint a lengyel ipari ágazatok májusi gazdasági eredmé­nyei mutatják, a termelési tervet a második negyedévben valószínűleg 103 %-ra teljesítik. Ez annyit jelent, hogy 1958 év ugyanezen időszaká­hoz viszonyítva a nyerstermelés 8.5 °/o-kal emelkedik. A Tribúna Ludu az 1959 év első öt hónapi népgazdasági tervteljesítés eredményével kapcsolatban hangsú­lyozza a nehézipari termelés fokozott növelését. Különösen gyors emelkedés mutat­kozik a vegyiiparban, a múlt év má­jusához viszonyítva 14 %-os növeke­dést mutat. Az építőanyag termeié- | sében 1959 első négy hónapjában a múlt évivel szemben 15 °/o-os az emelkedés. 1959 első öt hónapjában terven felül csaknem 1 millió 300 ezer tonna szenet bányásztak, 270 millió kilo­wattóra villanyáramot fejlesztettek és 36 ezer tonna hengerelt árut gyár­tottak. A motorkerékpárok gyártása 32 °/o­kal, a kerékpárok gyártása 34 %-kal, a hűtőszekrényeké 63 %-kal és a mosógépeké 72 %-kal emelkedett. Lengyelországban ma három és fél­szer annyi televíziós készüléket gyártanak, mint tavaly ugyanebben az időben. Emlékük kötelez Tizenöt évvel ezelőtt lejátszódott vé­res tragédia emlékét idézzük ma. 1944. június 10-én vált Oradour sur Glane kétezer lakosú, francia mezőváros a fa­siszta gyilkosok martalékává. „Egy templomba zsúfoltak össze ben­nünket. Szörnyú volt. Állandó lövöldö­zés. Az oltárnál tüzérségi lövedékek rob­banófejei robbantak, sírás és jajveszéke­lés. A nők és gyerkemek nagyrésze vé­resen földön fetreng, ruhájuk összetépve. Többen szinte félig eszméletlenül a mel­lékajtókhoz esnek és nyomásuk alatt recsegve, ropogva engednek a pántok. De nincs menekülés. Az SS-legények eszeveszetten tüzelnek a menekülőkre. S amikor az ajtók magukra vonták az SS-legények figyelmét, sikerült emberfe­letti erővel felkapaszkodnom az egyik ablakra, kiugranom és elmenekülnöm" — ecsetelte Oradour romlását Rouffanche asszony, aki egyedül menekült meg a templomba zárt oradouri nők közül. Az oradouri vérengzés miatt a vádlottak padjára ültetett 22 SS-ista ellen lefolyt bünper koronatanúja volt. Mi is történt? Az, hogy a francia ellenállási mozgalom terjedésétől, a ná­cizmus közelgő vereségétől rettegő hitle­rista fenevadak elrettendö példa statuálá­sára szánták el magukat. A békés Ora­dourt szemelték ki. A hírhedt Das Reich hadosztály egyik SS különítményét bízták meg a helység megsemmisítésének vég­rehajtásával. Körülzárták a falut, össze­terelték a lakosságot és két részre osz­tották. Külön az erőteljes férfiakat, és külön, pajtákba és a helybeli templom­ba terelve, a nőket, gyermekeket és aggastyánokat. Megkezdődött a „pokoli színjáték". A vérszomjas náci csürhe rágyújtotta az épületeket áldozataira. Kat­togott a géppuska, kézigránátok, löve­dékek robbantak. A lefolytatott bírósá­gi tárgyalás alkalmával többször hang­súlyozták a gyilkosok szadizmusát: ké­jelegtek áldozataik kínjaiban, nem egy­szerre ölték meg őket, hanem előbb a lábukat lőtték át, és így zúdítottak egész sorozatokat a fetrengökre ... Csak 1953-ban állították francia kato­nai bíróság elé a gyilkosokat, — per­sze nem az ördögi terv értelmi szer­zőit, hanem a parancsalkat militarista tompaelméjűséggel és szadizmussal pá­rosult vérszomjjal és zsákmány-hará­csolással végrehajtó zsoldosokat. Noha a francia burzsoázia — elárulva és meg­gyalázva a francia nép nemzeti ellenállá­si harcának emlékét és szellemét, — mindent elkövetett a vádlottak megmen­téséért, a tömegek hangját nem lehe­tett egészen mellőzni. A bíróság ugyan csak kettőt, Boos és Lenz vádlottakat ítélte halálra, a többiek 12—5 évi kény­szermunkával, illetve fegyházzal „kerül­tek ki a csávából". Miért idézzük ma Oradour emlékét? Azért, mert 15 év távlatából is élő és időszerű. Hisz a most ülésező genfi ér­tekezlet tárgyalásainak központjában leg­főbb kérdésként áll Németország kérdé­se, azaz békés és demokratikus fejlő­désének biztosítása a békeszerződés meg­kötésével. Mint a tárgyalások eddigi le­folyásából kifQnt, ennek egyedüli követ­kezetes híve a Szovjetunió, míg a nyugati nagyhatalmak képviselői és éppen a náci­barát francia burzsoázia aktív részét kép­viselő Couve de Murville serény igyeke­zetet fejtenek ki a szovjet javaslatok elvetésére és Bonn hadiszekerének tolá­sára. Ezért oly élő Oradour emléke, an­nak a kétezer legyilkolt ártatlan fran­cia hazafinak emléke, akiknek gyilkosai a „qui habét tempus. habét vitám", (azaz ki időt nyer, életet nyer) elvet követve várják, hogy ismét eljöjjön „az ő ide­jük". A sokat szenvedett, de tapasztalt é^ éber emberiség a világbékemozgalom ere­jére támaszkodva megakadályozza ter­vüket. • j j T TT S7Ö f> + 1959. június 10.

Next

/
Thumbnails
Contents