Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-09 / 158. szám, kedd

Pártunk vezetésével előre szocialista kulturális forradalmunk győzelméért (Folytatás a 5. oldalról) dományos tehetségük sem óvhatja meg őket népünk jogos bírálatától. Látnunk kell, hogy vannak még olyan egyének, akik ha nem is képeznek jelentős erőt, az utóbbi három év folyatván nagyon aktivizálódtak és igyekeztek kiterjeszteni befolyásukat a fiatalokra, akik nem ismerik múltjukat. Másrészt viszont sok alkotó értelmiségi példáját látjuk, akik az elmúlt években bonyolult utakon baladtak, de akik különösen 1956. után, midőn nagy politikai és ideológiai Iskolán mentek át, végre át tudtak látni az összpontosított revizionista támadásokon, s fel tudták fogni igazi értelmüket, mivel e támadások a kispolgári csökevényekre és előítéletekre épültek. A magyarországi ellenforradalom eseményei, melynek során tudatosították, hogy Mindszenthy bíboros, aki a mai napig a budapesti amerikai nagykövetségen rejtőzködik, azt a küldetést töltötte volna be, hogy mint az atlanti „demokratikus szabadság" hőse egészen Kassáig megnyissa az utat Speidel tábornok előtt, nagy tanulságokkal járultak hozzá fejlődésükhöz. Ez merényletként hatott az emberi ész ellen. Nagy politikai tanulság volt ama értelmiségi dolgozóink számára, akik kezdetben ingadoztak, de eme történelmi-politikai lecke után meg szilárdabban és őszintébben felzárkóztak pártunk, népünk mellé. Kialakul az új, szocialista ember A kapitalizmus embere végleg távozik. Helyére anélkül, hogy e változást tudatosítanánk, egészen új ember, az új, magasabb fokú társadalmi rend embere kerül. Ez az új szocialista ember, melynek neveléséből a kultúrának a maga befolyásával lényegesen ki kell vennie a részét, nem eszmei látomás számunkra, nem a fellegekből bocsátkozik közénk. Az az ember ez, akivel egyre gyakrabban találkozunk mindennapi életünkben, a műhelyek, üzemek, szövetkezeti földek, iskolák, tudományos és más munkahelyek felszabadult munkájában. Tizennégy év alatt a dolgozók — széles politikai látókörű országgazdák ezrei fejlődtek ki. Mindez a . nagy változás a kizsákmányolás alól felszabadult munka müve, azé a munkáé, mely megszűnt pusztán szükséges létfenntartási eszköz lenni, mint a múltban volt Ez a tény, melyet csak osztályvaksággal megvert ember nem láthat, a legjobban hatott a kongreszszus előtti akciók és beszélgetések ama résztvevőire, akik hosszú időn át elszigetelten éltek dolgozó szobáikban és legfeljebb csak vasárnapi turistákként hagyták el értelmiségi környezetüket. Bizonyára ez is jellemzi egyes művészeti, tudományos dolgozóink életmódját, hogy meglepődtek, milyen magas fokot ért el az utóbbi években dolgozóink politikai érettsége, öntudatossága, látóköre, bíráló képessége, milyen erősen nyilatkozik meg népünk vágya az igazi kulturális értékek után. A dolgozók tömeges és egyre növekvő részvétele a gazdaság irányításában és az állam irányításában, a kulturális életben, kifejezi azt a lényeges különbséget, mely népi demokráciánk és a polgári áldemokrácia között van. A gazdasági és politikai ^életünkben történtekért való felelősségérzetben, a nagy közérdekek iránti fejlett érzékben van az új kibontakozó és az utóbbi időben teljesen más formát öltő szocialista munkaverseny gyökere is, ami már a kommunista munkaviszony nagyon -korikrét előjele. A szocialista munka brigádjainak mozgalma üzemeinkben ma már ezreket ragadott magával. A természetesen továbbra is óriási jelentőségű munkaverseny eddigi formáitól eltérően a szocialista munka-brigádok tagjainak felajánlásaiban új vonások észlelhetők. A munkatermelékenység növelésére, felsőbb fokú műszaki és szakképesítés szerzésére irányuló igyekezethez most az a tudatos törekvés is csatlakozik, hogy nemcsak a közösségi, hanem a magánéletmódban is küzdjenek a múlt csökevényéi ellen, hogy viszonyaink itt is kulturálisan gazdagabbak és erkölcsileg tisztábbak legyenek. Szemünk láttára az emberi élet elemi szükségleteként születik az új örömteljes viszony a társadalmilag hasznos munkához, antlak szüksége, hogy az ember aktívan részt vegyen a közéletben, magáévá tegye kérdéseit s betartsa az emberek legnemesebb kölcsönös viszonyának elveit, mind a közösségi, mind a magánéletben. A szocialista társadalom ezekre az örömteljes, emberi szükségletekre, e jó emberi tulajdonságok öntudatos ápolásának kommunista elveire, ezekre a természetes emberi viszonyokra építi egész nevelő és oktató rendszerét. Elérjük azt, hogy iskolarendszerünk nemcsak a mai élet szükségleteinek fog megfelelni, hanem további fejlődését is. nagyon aktívan meggyorsítja. Ennek alapjaként hangsúlyozzuk a tanulók oktatása, nevelése és termelőmunkája szerves kapcsolatának alapelveit. Ha a nevelés, oktatás és a termelőmunka szerves kapcsolatának elvéről beszélünk, különös súlyt helyezünk a szerves szóra. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert ennek az elvnek érvényesítésében a formaiasságöncélúság számos megnyilatkozásával találkozunk, ami diszkreditálja ezt az elvet. Számunkra fontos, hogy tanítóink megértsék: a termelőmunkának nemcsak az a küldetése, hogy helyes munkaviszonyra, fizikai rátermettségre és termelési ügyességre nevelje a tanulókat, hanem az is, hogy a tanulók e munkában kipróbálják és megszilárdítsák elméleti tudásukat és ismereteiket. melyeket a tanítótól vagy a tankönyvekből tanultak meg. Számunkra ezért az a fontos, hogy az ifjúság részt vegyen a társadalmi jelentőségű alkotó munkában, mivel csak az így értelmezett munka köti össze szervesen a szellemi és a fizikai munkát Természetesen döntő szerepük lesz a tanítóknak. Ezért helyezünk oly nagy súlyt a tanítók helyes kiválasztására, marxi-lenini nevelésére, pedagógiai és szakképzettségére. A szocialista iskola logikusan olyan szocialista tanítókat feltételez minden tantárgy oktatására, akik saját életpéldájukkal is képesek lesznek hű megismerésre és nemes viselkedésre nevelni az ifjúságot. A szocialista iskola nem a tudomány és a vallás belső viszálya következtében lelkileg meghasonlott tanítókat, hanem olyan tanítókat feltételez, akik tisztában vannak azzal, hogy a legkövetkezetesebben elképzelt emberiesség szellemében végzett nevelés, a kommunista nevelés; ez pedig azt jelenti, hogy a nevelésnek az embertisztelet és az ember elnyomói elleni gyűlölet szellemében, a nemzetek kölcsönös tiszteletének és elnyomói gyűlöletének szellemében kell folynia. A szocialista nevelés sikere olyan tanítót igényel, akinek legbensőbb meggyőződése a szocialista humanizmus. jelszóval el akarták téríteni a dolgozókat a forradalmi harctól. Mi marxisták éppen az ellenkező meggyőződésből indultunk ki — abból, hogy először a forradalmi munkásosztálynak meg kell szereznie a politikai hatalmát és hogy elsősorban az ilyen forradalmi politikai győzelem, a gazdaság terén elért fordulat a feltétele annak, hogy a művelődés és kultúra hatalmas és sikeres hatást gyakoroljon a dolgozó^emberek millióira. Társadalmi rendünk nagy ereje abban rejlik, hogy a népnevelés és az oktatás munkája nemcsak a szakosított népnevelési intézmények küldetése, hanem szerves részét képezi a nemzeti bizottságok, az FSZM, az Ifjúsági Szövetség szervezetei és más társadalmi szervezetek munkájának, amelyek a népi demokratikus köztársaság fennállásának elmúlt 14 éve alatt óriási nevelő- és oktatómunkát végeztek, mégpedig főleg ott, ahol élő kapcsolatukkal a mához népnevelő és oktató tevékenységüket szervesen egybe tudták kapcsolni a szocialista építés fő politikai és gazdasági feladataival. Ezért nagyra kell becsülni a népnevelés önkéntes dolgozói és a szakszervezeti dolgozók ezreinek áldozatkész munkáját. Tisztes helyen állnak itt a falusi tanítók és az új falusi értelmiség más tagjai. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb mértékben pozitívan kell értékelnünk a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság munkáját is. A fejlődés már világosan jelzi, hogy az egész kulturális, népnevelési és oktatási munka hovatovább egyre jobban az önkéntesség és a tapasztalatok kölcsönös elvtársias kicserélése alapján fog fejlődni. Mindezt elősegíti népünk hagyományos szeretete a jó könyv iránt. Nem kétséges, hogy a könyvtárak számát, valamint azt a tényt tekintve, hogy hazánk legtávolabbi részeiben is működnek, kulturánk világviszonylatban is az első helyek egyikét foglalja el. Ezért továbbra is támogatni kell a jó könyvek szeretetét, nemcsak helyi könyvtárakat kell létesíteni, hanem a könyvüzleteket éppúgy, mint a múzeumokat, a kerületi képtárakat és a többi kulturális berendezést a szocialista kulturális élet új központjaivá kell fejleszteni. A szakszervezet, mint a dolgozók A tudomány küldetése társadalmunkban Minden, ami* ma szocialista társadalmunk életének irányításában történik, nagy öntudatossággal, céltudatossággal és tervszerűséggel történik. Nem bízzuk a társadalom fejlődését az erők és különböző érdekek ösztönszerű játékára, ami a letűnt társadalmi rendszereket jellemzi. A döntő tény, mely lehetővé tette, hogy így cselekedjünk, abban van, hogy a szocializmus a társadalom fejlődését irányító törvények tudományos ismeretének az eredménye, és ez a felismerés lehetővé teszi, hogy az ember tudományos céltudatossággal hasson a fejlődésre. A szocializmus tehát a munkásosztálynak nem csupán a szociális elnyomás alól történt felszabadulását, hanem az igazi tudományos gondolatoknak az áltudományos ideológiák béklyóiból való kiszabadítását is jelentik. Azóta, hogy munkásosztályunk felelősségteljesen kezébe vette nemzeteink sorsát, és tudományos dolgozóink, tanítóik alkotó örökébe tudtak lépni, hihetetlenül rövid idő alatt kiépítették a tudománynak olyan tudományos szakaszokat felölelő, nagykiterjedésű rendszerét, melyek hazánkban azelőtt vagy egyáltalán nem léteztek, vagy csak gyengén fejlődtek. Ma elmondhatjuk, hogy tudományunknak nem egy ága már elérte a világszínvonalat. Míg a múltban tudományunk csak egyes egyedülálló hajtásaiban ért el világsikereket, mint például a keleti tudományokban — Hrozný professzor művében, vagy Hejrovský professzor polarográfiájában és az orvostudomány egyes ágaiban, ma már arról beszélhetünk, hogy fiatal szocialista tudományunk egész széles frontokon nemzetközileg elismerten nagy sikereket arat. Ez a szocializmus műve, sok ifjú dolgozó lelkesedéinek s a tudományos és kutatómunka hazánkbeli általános támogatásának a műve. Társadalmunk minden tudományos dolgozótól megköveteli, hogy igyekezzék minél mélyebbre hatolni munkakörében, hogy minél többet adjon a közösségnek, hogy türelmes kísérleti kutatómunkájának tényleges eredményeivel könnyítse meg a mélyebb ismeretek elsajátítását azoknak, akik sajátos munkájuk fejlesztésének feltételeként várják ezeket az eredményeket. Az elmélyülő szakosítás útja a tudománynak ma már teljesen szemmellátható logikus útja. Ezért másképpen, mint az öntudatos kollektivizmus alapján nem is lehet tudományosan dolgozni, fejleszteni a tudományt, tudományosan megismerni, mint ahogy nem lehet másként, csak kollektív alapon termelni. A kétkedés jellegzetes pszichológiáját szükségképpen szülő burzsoá individualizmus megnyilvánulásai a tudományban már régóta nevetséges és áldatlan csökevényeknek tűnnek. Ez annál inkább érvényes, mivel ma a tudomány fejlődésének jellegzetes sajátossága, melyre a szovjet bölcsészek is felhívták a figyelmet, az, hogy a legfontosabb tudományos felfedezések és a nagy tudományos műszaki vívmányok két, vagy több tudományos ág érintkező határán, ezen ágak dolgozói közös törekvésének eredményeképpen keletkeznek. Ezért a kollektív együttműködés öntudatos fogalma minden tudós egyéni, mélyen sájátos hozzájárulása jelentőségének hangsúlyozása mellett kizár mindennemű individualista presztizs-kérdést. Közös tudományos nézetünk mindannyiunkkal tudatosíttatja saját helyét és az összefüggést a nagy kollektív emberi megismerés általános folyamatával. Ennek a kollektivizmusnak logikailag felsőbb foka és kibontakozódása a szocialista tábor országai tudósainak tervszerű, egybehangolt, széleskörű tudományos együttműködése. A tudományos dolgozók újkori, elvtársi, nemzetközi együttműködésének szelleme és ihletője a szovjet tudomány, melý a szovjet hatalom fennállásának aránylag rövid ideje alatt minden döntő tudományos szakaszon túlszárnyalta és túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat. A kongresszus előtti vita igazolta, milyen óriási érdeklődést tanúsítanak dolgozóink a legújabb tudományos ismeretek iránt, mennyire bíznak a tudományban és mily sokat várnak tőle. Hisz maga a szocializmus is a tudomány gyermeke, és minden cselekedete a tudományra épül. Ezért a termelési folyamatok gépesítésének és automatizálásának feladataival összefüggő kérdések az üzemi dolgozók ezreinek érdeklődését keltik fel, s szakmailag van mit szólniok az ügyhöz. Ezért a társadalomtudományok, a társadalmi élet tudományos irányításának kérdései, a politikai gazdaságtan legbonyolultabb elméleti problémái az emberek érdeklődésének tárgyát képezik, ebben keresnek állandóan újabb és újabb magyarázatot, mivel mint öntudatos állampolgároknak közéleti munkájukban naponta szükségük van rá, mint egy falat kenyérre. Nem is tudatosítjuk, mit tett a tudomány iránti érdeklődés és érzék felkeltése érdekében a napi sajtó és a könyveken kívül a rádió, a televízió és a tudományos film. Hisz az ország legmesszebb fekvő szegleteiben még a legszerényebb emberi hajlékok fölött is bizonyítják a rádió, sőt televíziós antennák, hogy a tanyák és csendes hegyoldalak lakói bekapcsolódnak a szocialista közössség nagy körébe, vele együtt érdeklődnek belpolitikai, külpolitikai és kulturális élet összes problémái iránt. A civilizációnak ezek a vívmányai a szocialista állam kezében hatalmas ösztönző eszközt képezhetnek népünk általános műveltségének, ál, lampolgári öntudatosságának fokozásában és államtényezői látókörének bővítésében. legnagyobb társadalmi szervezete arra törekszik, hogy számos jól kiépített kulturális berendezése a legszélesebbkörű nevelő, oktató és kulturális munka központja legyen nemcsak az illető üzemben, hanem a szélesebb közéletoen is. Szakszervezeti dolgozóink abból a bölcs alapelvből indulnak ki, hogy az embernek egész életen át tanulnia és művelődnie kell. Ebben az értelemben akarják kihasználni az üzemi munkaiskolákat, az üzemek mellett működő tanintézeteket, a különféle fajta vállalati oktatást és tanfolyamot, gazdasági iskolát, népi akadémiát, egyetemet és politechnikát. Azok számára, akik foglalkozásuk mellett tanulnak, tantermeket és olvasótermeket létesítenek, megszervezik a pedagógusok és szakemberek segítségét és tanácsadását. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor az üzemek mellett tanonciskolák létesülnek, amelyeket gyakorlatilag ifjúságunknak csaknem 70 százaléka fog látogatni, láthatjuk, mily óriási működési tere nyílik itt egész kultúránknak. A kulturális és népnevelőmunka természetes központjai az üzemi klubok. Különleges, teljesen rendkívüli figyelmet követel meg a falvainkon végzett oktató népnevelő munka. A szövetkezeti parasztság új osztályának keletkezése hosszútartamú, bonyolult folyamat, amely a parasztnak a szövetkezetbe valő belépésével a legtöbb esetben még csak elkezdődik. Csupán a szövetkezeti kollektívában való élet és munka során küzdjük le fokozatosan a múltból maradt individualista csökevényeket. E folyamtot elősegíteni, ezt az átalakulást tudatossá tenni és meggyorsítani — éppen ebben rejlik a politikai és kulturális népnevelő munka alapvető feladata. A szövetkezeti falu ma elsősorban a leghaladóbb termelési módszerek bevezetésében, a tapasztalatok, a természeti és technikai tudományok eredményeinek bevezetésében vár segítséget, mert ez a fő feltétele a mezőgazdasági termelés lényeges növelésének. Csupán a termelési sikerek teszik lehetővé a szövetkezeti tagok kulturális felvirágzását. Ez pedig a szövetkezetek kulturális alapjai, a szövetkezeti munkaiskolák és mezőgazdasági egyetemek, klubok szüntelen gyarapításának az útja. Az irodalom és a művészet fo ideológiai kérdései A szocialista népnevelés egyes kérdéseiről Mi kommunisták soha, a múltban sem becsültük le a népnevelés jelentőségét, a reformok és a nevelés jelentőségét, jóllehet elvben elutasítottuk a reformisták, a masarykisták és azon népnevelök nézeteit, akik bennünket „népneveléssel a szocializmushoz" reformista jelszavuk szellemében arról akartak meggyőzni, hogy a forradalmi fordulat céljából először valamennyi embert át kell nevelnünk. A valóságban azonban e A szocializmusnak igaz művészetre van szüksége, nem csupán díszítő homlokzatra, hanem társadalmi erőre, amely az embert nemesíti, demokratizálja s emberiesebbé teszi. Hiszen ebben rejlik legsajátabb, legtermészetesebb küldetése. Ennek a ténynek, ennek az erőnknek tudatában vannak a kapitalizmus és a burzsoá érdekek ideológiai védelmezői. Ezért a revizionistákkal együtt főképp az utóbbi két-három évben fokozták támadásaikat új, a valóságban azonban nagyon is elcsépelt elméletek érve alatt a szocialista irodalom és művészet ellen, mert az tudatosan szolgálja korunk nagy humanista eszméit. Ha lerántjuk a különféle esztétikai elméletek külső, hamis álarcát, amelyek a költő szociális osztálytalanságát hirdetik, amelyek az ideológia és művészet, az esztétika és politika egybekapcsolásának ártalmasságáról beszélnek azt látjuk, hogy ezek a támadások nem jelentenek mást, mint a reakció felšorakozását a munkásosztály ellen, a szocializmus és kommunizmus országai ellen. Amikor a művészet apolitikusságát és ideológia-mentességét, valamint az esztétikai elméletek objektivizmusát hirdetik, a valóságban a burzsoázia érdekeinek védelmét szolgálják, mert következményeiben eltérítik ezeket az esztétikai elveket a nép érdekeitől, az élet jellegzetesen szociális kérdéseitől s megbénítják akaratát a jobb jövőért vívott harcban. Látható, mennyire fontos volna, ha irodalomelméletünk és bírálatunk marxista szemszögből világítaná meg művészetünk fejlődését az utóbbi fél évszázad alatt és konkrétan megmutatná az új szocialista művészetért vívott harc lefolyását. Ez a történetem világosan megmutatná, hogy legnagyobb művészein - , és ez a legnyilvánvalóbb az irodalomban, főleg a költészetben - mihelyt előbb vagy utóbb becsületesen elfogadták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ideológiáját és megértették a művészet társadalmi funkcióját az üj társadalom felépítésében, minél jobban szem előtt tartották a népi olvasót, nézőt, hallgatót, — annál inkább válik művészetük nemcsak szocialistává, hanem realistává. A művészeti alkotás e politikai hatóerejét a jelenlegi küzdelemben nagyon előrelátóan fogja fel társadalmunk vezető ereje, a kommunista párt. A magyarországi események tanulságai, amikor éppen az ellenforradalom használta fel szégyenteljes szándékai számára az egyes írókat, arra tanítanak behnünket, mire vezethet a politikailag közömbös, elvtelen és jellemtelen állásfoglalás a szocializmussal szemben ellenséges erők intrikáihoz. Kell, hogy mindenki előtt világos legyen a jelenlegi feltételek között — amikor éles harc folyik a szocializmus erői és az imperialista reakció erői között — hogy a régi világgal szembeni ellenállásunkban ébernek és egységeseknek kell lennünk. Amikor kulturális frontunk egységéről beszélünk, mindig a politikai, állampolgári ideológia egységére gondolunk, amely tudományos világnézetünk igazságán alapul, azon a közös akaratunkon, hogy megvalósítsuk történelmi célkitűzésünket. Természetes, hogy az így felfogott egység nemcsak nem zárja ki, hanem egyenesen feltételezi az alkotás, az alkotó személyiségek és a művészeti szempontok leggazdagabb sokrétűségét és színességét. Senki sem képzeli el a kulturális front egységét úgy, mintha a pártnak monopoljogot kellene biztosítania egyik vagy másik csoportnak, legyen bár az a csoport a legközelebb a szocialista realizmus felfogásához. Másrészt azonban nem lehet a kulturális front egységét valamilyen elvtélen, egyes ideológiailag közömbös vagy kölcsönösen egymást elnyomó irányzatok és csoportok va-, lamilyen koalíciójának tekinteni, hanem az öntudatos polgárok meggyőződésének egységéről van szó, akik példásan közösen harcolnak a régi kizsákmányoló világ ellen, akik művészi alkotásukkal - mindegyik tehetsége, személyének sajátossága és természetes hajlama szerint a maga stílusában és erejével - öntudatosan segítik népüket a szocialista és kommunista eszmények megvalósításában. Meggyőződésünk, hogy az ilyen becsületes állámpolgári és művészi állásfoglalás - akár akarjuk, akár nem — olyan művészethez vezet, amelyet nem adminisztratív irányítás vezet, hanem szerves belső növekedése útján a szocialista realista mü(Folytatás a 7. oldalon) ÜJ SZÖ 6 * 1959. június 9.