Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-26 / 175. szám, péntek

A DOLGOZOK EGYSEGEVEL a francia demokrácia megújhodásáért Maurice Thorez elvtárs beszéde az FKP XV. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos, a jobbodali szocialista ve­zetők mindvégig makacsul kitartottak a munkásosztály erői megbontásának politikája mellett. A kispolgárság és a liberális burzsoázia érdekeit kife­jező pártok és csoportosulások ve­zető tényezői nem tudtak megszaba­dulni kommunistaellenes elfogultsá­guktól. A katonai lázadás és a nagybur­zsoázia fasiszta szárnya összeeskü­vésének sikeréért a munkásosztály egységének megbontói felelősek. Maurice Thorez kijelentette, hogy a személyes hatalom rendszere gaz­dasági hanyatlást, gyors tőkés kon­centrációt hozott s a dolgozók ki­zsákmányolásának fokozódását és . anyagi helyzetük rosszabbodását idézte elő. A mai Franciaországban néhány tőkés csoport uralja a leg­fontosabb gazdasági ágakat, öt szö­vetkezett tröszt az egész acélgyár­tás több mint 72 százalékát, két tröszt az egész alumíniumgyártást ellenőrzi. Négy társulás a gépkocsik 98 százalékát gyártja, egy tröszt pe­dig a szuperfoszfátgyártás 80 szá­zalékát ellenőrzi stb. Az új ipari ágak, az elektronika, a kőolajvegyészet, a műszövetgyártás teljesen a tőkés társaságok irányítá­sa alatt áll. A nagy monopóliumok fokozták az állam felett gyakorolt ellenőrzésüket, profitjuk állandóan növekszik. Egyáltalán nem meglepő, hogy mindez a munkások és tisztvi­selők bérének rovására, a parasztság és városi kispolgárság életszínvona­lának rovására történik. Thorez bírálta a kormány munkás­ellenes szociális politikáját és azokat a különféle elméleteket, amelyeknek céljuk a dolgozó tömegek félreveze­tése, így pl. a „népi kapitalizmus" hamis elméletét. Thorez rámutatott a reakciós ka­tonai reformra, amelyet a de Gaulle, Soustelle, Guy Mollet és Lejean által aláírt január 7-ki rendelet értelmé­ben hajtottak végre. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy a kormány saját belátása szerint általános katonai ki­képzést és mozgósítást hajtson végre éš katonai diktatúrát vezessen be. Ezenkívül az Algériában gyarmati háborút viselő hadsereg természete­sen a polgárháború, a francia nép elleni háború hadseregévé válik. Thorez a továbbiakban a mai Fran­ciaország legbonyolultabb és legéle­sebb problémájáról, az algériai hábo­rúról beszélt, amelyet „sebhelynek" nevezett „az ország testén". Kijélen­tette: „E háború gyűlöletet és sovi­nizmust szít s számtalan állatias tett a kísérője. Megakadályozza Fran­ciaország, Tunisz és Marokko viszo­nyának rendezését. A francia gyar­maturalom különböző irányzatai kö­zött felmerült ellentétek másodrendű jelentőségűek. Az általuk javasolt megoldások egyike sem tartja tisz­teletben az algériai nép nemzeti vá­gyait, függetlenségi jogát. Thorez hangsúlyozta, hogy Francia­országnak e kilátástalan háború azonnali beszüntetése az érdeke. A gaulleista rendszer külpolitikája szöges ellentétben áll népünk vágyai­val — folytatta Thorez. Hazánk egy­szerű embereinek milliói a nemzet­közi feszültség feloldására, a bizton­sáqra és békére vágynak. A kormány célja: a feszültség megőrzése és fo­kozása. A kormánynak „hidegháború­ra" van szüksége ahhoz, hogy foly­tathassa algériai hadműveleteit, hogv megszilárduljon a francia reakció hatalma, hogy a monopóliumok érde­kében Európa- és világszerte küzdel­met szervezhessen a demokrácia és a szocializmus ellen. A francia kormány a legszorosabb kapcsolatokat tartja fenn Nyugat­Németországgal, az olasz klerikális kormánnyal és Franco Spanyolorszá­gával. A kormány Európa fő problé­májának megoldása ellen foglalt ál­lást. E fő probléma a közép-európai helyzet orvoslása, az egymással szem­ben álló fegyveres erők elválasztása, békekötés Németországgal, a Nyugat­Berlin helyzetének rendezése, hely az NDK kellős közepén a cselszövések és provokációk tűzfészke. Thorez hangsúlyozta, hogy a hábo­rú után kialakult új nemzetközi helyzetben a francia kormány kalan­dorpolitikája szerencsére nem azonos a nemzetközi helyzet általános irány­zatával, mely a feszültség enyhítését célozza, mivel a világ megváltozott és a szocialista államok rendszere egyre nagyobb befolyást gyakorol a nemzetközi helyzetre, s a béke, a haladás és a népek szabadságának oldalán áll. Az FKP főtitkára beszédének nagy részében a Szovjetunió sikeres kommunista társadalomépítésével és hétéves népgazdaságfejlesztési ter­vével, valamint a többi szocialista ország sikereivel foglalkozott. A francia munkásosztály harcáról szólva, e harc fő feladatként jelen­leg a tömegek egyesítését tűzte ki. A proletariátus, a dolgozó parasztság, az értelmiség és a városi kispolgár­ság szövetsége nyilvánvalóan szük­ségszerű lett. Terjed az az eszme, hogy e társadalmi rétegeknek össze kell fogniok a monopóliumok poli­tikája ellen. Mindenekelőtt azonban meg kell szilárdítani a munkásosz­osztály sorait, biztosítani kell egy­ségét és szorosra kell zárni körülöt­te a demokratikus erők sorait. Tho­rez ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szocialista párt válságban van. A szocialista munkások már nem bé­külnek meg a pártban uralkodó mai helyzettel és gyakran síkra szállnak a gaulleizmussal valő kiegyezés poli­tikája ellen, amelyet vezetői folytat­nak. Maurice Thorez a továbbiakban kifejtette a kommunista párt prog­ramtervezetét, melyet megvitatás végett a kongresszus elé terjeszt. A program a köztársasági intézmé­nyek és a francia nemzeti élet meg­újítására irányul. A program politikai része kitűzi az alkotmányozó gyűlés összehívását, hogy a következő alapelvekre épülő, igazán demokratikus igazgatási rend­szert hagyja jóvá. Ezek az elvek: a köztársaságban a legfelsőbb hatalom a nép képviselőinak kezében van, akiket arányos képviseleti rendszer alapján általános, közvetlen szava­zással választanak meg és akik az egységes nemzetgyűlést képezik. A kormányt a nemzetgyűlés alakítja meg s a kormány felelős a nemzet­gyűlésnek; törvény biztosítja az em­beri szabadságjogokat és szigorú büntetést mér a hatalom olyan kép viselőjére, aki megsérti az emberi szabadságjogokat; át kell szervezni és demokratizálni kell a rendőrséget, fel kell oszlatni a puccsista szerve­zeteket; fel kell oszlatni a zsoldos hadsereget és a hadsereg csak nemzetet köteles szolgálni. A program gazdasági része szerint a gazdasági élet minden részében a dolgozókat és szervezeteiket illeti meg a hatalom és az ellenőrzés. El­sősorban vissza kell állítani és ki kell bővíteni az üzemi bizottságok előbbi funkcióit. Emelni kell a munkásosztály élet­színvonalát, a béreket és nyugdíja­kat. A bérek megőrzése mellett meg kell rövidíteni a munkahetet. Thorez hangsúlyozta, hogy a de­mokráciáért és szocializmusért foly­tatott küzdelem a kommunista párt­nak nem csupán jelszava, hanem konkrét feladata, mivel a kommunis­ták a lehető legszélesebbkörű szo­cialista proletár-demokrácia hívei. A szocializmusba való átmenet ál­talános történelmi szükségszerűség Az átmenet formái azonban minden nemzet sajátosságaival összhangban, a nemzetközi viszonylatban változó történelmi feltételektől és az osz­tályerők egyensúlyától függően elté­rők lehetnek s kell is hogy külön­bözzenek. A kommunistáknak nem az a céljuk, hogy mindenáron forradal­mi eszközöket alkalmazzanak. A va lóságban a munkásosztály érdeke a szocialista forradalom békés végre hajtása, ami lehetővé teszi a terme lőerők zűrzavarának és szervezetlen­ségének elkerülését. Az erőszak al­kalmazása attól függ, milyen fokú ellenállást fejtenek ki a kizsákmá­nyolók a nép akaratával szemben a harc formáitól függ. Olyan orszá­gokban, mint Franciaország, ahol erős parlamenti hagyomány, a nép választott képviselőinek demokrati kus gyülekezete is felhasználható a szocialista forradalom végrehajtására. Thorez hangsúlyozta, hogy a par­lamenti küzdelemmel párhuzamosan a munkásosztály és pártja által ve zetett erős népi mozgalomnak kell érvényesülnie. Tehát elengedhetetle­nül fontos, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy minden áron megteremtsük a munkásosztály egy­ségfrontját. Eisenhower a kongresszustól a külföldi segélyek programjának megváltozfatásál kéri Washington (ČTK) - Eisenhower elnök június 24-én a kongresszus elé terjesztette azon változtatások javaslatát, amelyeket az USA kül­földi segély-programjában kíván eszközölni, hogy ezzel fokozza e tá­mogatás „hatékonyságát". A javaslat hangsúlyozza, hogy ka­tonai segítséget csupán azon orszá­goknak nyújtanak, amelyek támo­gatják az amerikai katonai és kül­politika céljait, ami világosan rámu­tat „e segítség" igazi céljára. A javasolt változtatások további jellemző vonása az a követelmény, hogy a külföldi segítséget hosszabb időre, először 3, később 5 évre ter­vezzék, ami főként Amerika szövet­ségeseinek felfegyverzésére vonat­kozik. Ezt a változtatást ezzel az in­dokolással javasolják: „Nem lehet százéves háborút folytatni, mint ahogyan azt ma tesszük és egyúttal évről évre szavazni a segítségről". Az elnök jelentésében ismételi azt az ismert frázist, hogy az USA ka­tonai segítsége fontos „a világ és az USA szabadsága szempontjából", úgyhogy e segítség csökkentése „ka­tasztrófális következményekkel" jár­na. Az USA katonai segítségének meg­valósításával kizárólag a hadügymi­nisztériumot bíznák meg, amely a katonai támogatás irányítására igaz­gatót nevezne ki. A katonai támo­gatás elosztásában fokozott felelős­ség hárulna az amerikai követekre és az egyes területek katonai pa­rancsnokaira, ami annyit jelent, hogy ezen személyek fokozottabb mértékben fognak beavatkozni „e se­gítséget" igénybevevő országok bel­ügyeibe. Az előterjesztett javaslatot a kül­földi támogatás kérdéseinek intézé­sével megbízott különbizottság dol­gozta ki Draperrel, a „Dillon, Read and Co." bankház volt tagjával az élén. A bizottság tagjai az USA mo­nopóltőkéjének további képviselői, mint például D. MacCloy, a Chase Manhattan Bank elnökigazgatója, Radforf tengernagy, D. Dillon, G. Dodge és mások. Ezek mindnyájan azoii körök képviselői, amelyek lét­érdeke a további fegyverkezés és „a hidegháború" folytatása. • (ČTK) — Ibrahim marokkói mi­niszterelnök kairól látogatásának befejező részében június 24-én sajtóértekez­letet rendezett. Kijelentette, hogy a marokkói politika fő törekvése az arab államok közötti barátság és szo­lidaritás megszilárdítása. A Marokkó és a szocialista országok közötti kapcso­latokat barátiaknak minősítette. Szirájkhullám Olaszországban Róma (ČTK) — Olaszországban a szállítőhajók legénysége már 16 nap­ja sztrájkol. A legújabb hírek sze­rint a sztrájkolókhoz csatlakoztak a Lahoda nigériai kikötőben, Buenos Airesben és Antwerpenben horgony­zó olasz hajó tengerészei is. Az olasz bankok alkalmazottjainak sztrájkja már 9 napja tart. Június 24-én bizonytalan időre beszüntették a munkát a márványbányák és a kő­bányák munkásai is. A Lombardiai Takarékpénztárak Szövetsége június 23-án elfogadta a 9 százalékos fizetésemelést. A Fran­cé Presse hírügynökség jelentése szerint a Matera és Brindisi terü­leten dolgozó mezőgazdasági mun­kások sztrájkharca sikerrel ért vé­get. Franco kormányának törvényjavaslata (ČTK) — Madridi lapok e napokban közölték Franco kormányának a „köz­rend" biztosításáról szóló törvényjavasla­tát. Ezen törvény megszavazása lehetővé te­szi Franco kormányának, hogy még éle­sebbén elnyomja a spanyolországi diktá­tori rendszerellenes mozgalmat. Ha e tör­vény alapján Franco kormánya kihirdeti az országban a rendkívüli állapotot, az ország valamennyi lakosát, az üzemeket és üzleteket rendőrségi felügyelet alá he­lyezhetik, a munkásokat mozgósíthatják. Az Angol Munkáspárt nyilatkozata a nukleáris leszerelés kérdésében London (ČTK) - Az Angol Mun­káspárt végrehajtó bizottsága és a Brit Általános Szakszervezeti Szövet­ség vezetősége június 24-én közös nyilatkozatot adtak ki az esetleges jövő munkáspárti kormány politikájá­ról, a nukleáris fegyverkezés, a nuk­leáris fegyvergyártás és a velük valő kísérletezés kérdésében. A nyilatko­zat megígéri, hogy a munkáspárti kormány az általános nukleáris le­szerelésre törekedne, beszüntetné a nukleáris fegyverkísérleteket és igyekezne megteremteni azon álla­mok szervezetét, amelyek köteleznék magukat, hogy nem fognak törekedni nukleáris fegyvergyártásra és e fegy­verek fejlesztésére. E szervezet élén maga Nagy-Britannia állana. A nyilatkozat a továbbiakban hang­súlyozza, hogy a nagyhatalmak ed­digi tárgyalásait a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetéséről meg kellene hosszabbítani és egyúttal fel­szólít a csúcsértekezlet összehívásá­ra annak ellenére, hogy a külügymi­niszterek értekezletén nem jutottak dűlőre. A munkáspárt és a Brit Altalános Szakszervezeti Szövetség vezetősé­gének közös nyilatkozata e két szerv közötti hosszas tanácskozás eredmé­nye. Az angol „szocialisták" vezető szerveinek tényezői megállapodásra jutottak, amelyet általában Gaitskell munkáspárti vezér sikereként köny­velnek el a munkáspárt radikális ré­tegei ellen folytatott harcban, ame­lyek követelik a nukleáris lefegy­verzés politikáját mindennemű fenn­tartás nélkül, azt állítva, hogy a pél­dás angol kezdeményezés ez irány­ban jelentősen megkönnyítené az egész kérdés megoldását. Bevan és Gaitskell a nukleáris le­szerelés kérdésében azt bizonygatták, hogy „Nagy-Britannia egyoldalú nu­kleáris leszerelésének politikája a jövő parlamenti választásokon, ame­lyeket valószínűleg ez év októberé­ben tartanak meg, a munkáspártnak súlyos vereséget okozna." Az USA folytatja a föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket Washington (ČTK) - J. McCone, az USA atomerőbizottságának elnöke június 24-én a szenátus leszerelési albizottsága előtt kijelentette, hogy az atomerőbizottság még ez idén fel­újítja a föld alatti nukleáris fegyver­kísérleteket, mégpedig tekintet nél­kül a nukleáris kísérletek beszün­tetéséről tárgyaló genfi értekezlet eredményére. E lépés igazolására ürügyül „a föld alatti robbantások megállapítása rendszerének javításá­ra irányuló törekvést alkalmazzák". Bár az amerikai kormány előtt na­gyon jól ismeretes a Szovjetunió ál­láspontja, amely elutasítja a nukle­áris fegyverkísérletek minden nemét, McCone felszólítja a szovjet kor­mányt, „vegyen részt" ezekben a kí­sérletekben. A nukleáris kísérletek beszünteté­séről tárgyaló értekezletre vonatko­zólag, amelyen McCone a közelmúlt­ban személyesen vett részt, kijelen­tette, hogy ezen értekezlet lefolyása „nagymértékben csalódást okozott." A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának határozata Szófia (ČTK) - A Bolgár Sajtó­iroda jelentése szerint a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának együttes ülésén különhatározatot fogadtak el, amely­ben kitűzik azt a feladatot, hogy 1965-ig az öntözött földterületet az országban kétmillió hektárra növelik azzal, hoqy a következő években to­vábbi 500 000-egymillió hektárral nö­velik ezt a területet, ami annyit je­lent, hogy Bulgáriában valamennyi megmunkált föld fele részét fogják öntözni. A határozat hangsúlyozza, hogy a termőföld öntözésére irányuló intéz­kedések döntő jelentőségűek a mező­gazdasági termelés nagymérvű foko­zására, rövid időn belül, amint azt a Bolgár Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága és a bolgár kormány kitűzte. Averell Harriman sajtóértekezlete Moszkva (ČTK) - Averell Harri­man csütörtökön beszédet mondott a szovjet és külföldi újságírók sajtó­értekezletén. Kijelentette: Legbe­csesebb élménye, amellyel hathetes szovjetunióbeli látogatásáról távozik, az a meleg fogadtatás, melyben fe­leségével együtt mindenütt része­sült. Ennek nyilvánvalóan két oka van — mondotta Harriman. — Először is azért, mert amerikai vagyok. Láttam, hogy a Szovjetunióban mindenütt jó­szándékuak az emberek és együtt­működni óhajtanak. Másodszor talán azért, mert orszá­iínk háború idején folytatott együttműködésének bizonyos jelképe vagyok, ugyanis moszkvai nagykövet voltam abban az időben. Harriman az értekezleten hangsú­lyozta, milyen nagy jelentősége van annak, hogy pontosan tájékoztassák egymást az amerikai és a szovjet nép életéről. Ezzel kapcsolatban megelé­gedéssel nyilatkozott a moszkvai ameriki kiállításról és a New-York-i szovjet kiállításról. Azt az óhaját fejezte ki, hogy az USA és a Szov­jetunió ifjúságát a két ország köl­csönös megértése szellemében nevel­jék. Harriman ezután a szovjet tu­domány fejlődéséről beszélt és kije­lentette, hogy nagy hatást gyako­rolt rá a tudomány fejlődésének színvonala a szövetségi köztársasá­gokban. Arra a kérdésre, találko­zott-e Hruscsovval, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökével, azt vá­laszolta, hogy Hruscsov elvtárs na­gyon szívélyesen fogadta. „Másfél órát töltöttem vele, azután Moszkva melletti nyaralójába men­tünk és sok kérdésről tárgyaltunk. Láttam, hogy nagyon jól ismeri az ország helyzetét és határozottan fo­kozni akarja az ipari és mezőgazda­sági termelést." Mi a helyzet a Belga-Kongóban? Brüsszel (ČTK) - Belga-Kongó fővárosában a bennszülött lakosság június 24-én azon alkalommal, hogy az ellenőrző útját végző van He­melrijck miniszternél a Kongó veze­tő politikusai látogatást tettek, szé­leskörű demonstrációkat rendezett. A tüntetők élén Lumumba, Belga­Kongó nemzeti mozgalmának elnöke és Csimanga, Kongó Dolgozói Nem­zeti Szövetségének elnöke haladtak. A tüntetők „Hogy megőrizzük Kongő békéjét, azonnal meg kell alakíta­nunk Kongő kormányát!", „Le a gyarmatosítással!", „Le a Belga­Kongó Társasággal!", „Éljen az azon­nali függetlenség!", „Az 1959. év a gyarmati rendszer végét jelenti Kon­góban!" feliratú transzparenseket vittek. Más feliratok követelték a föld átadását a bennszülötteknek, valamint az önkényes letartóztatás és elítélés betiltását. Kongó vezető politikusai ezután Hemelrijck belga miniszternek em­lékiratot nyújtottak át, amelyben haladéktalanul Belga-Kongő függet­lenségének kihirdetését követelik. Kuba szigetén meghiúsítottak egy felkelési kísérletet Havanna (ČTK) — Kuba szigetének Cartagena nevű városában e napokban a nagybirtokosok és volt batista katona­tisztek egy csoportja fegyveres lázadást kísérelt meg, hogy meggátolja a föld­reformról szóló törvény megvalósítását A reakciósok megtámadták a katonai helyőrséget, azonban félórás harc után vereséget szenvedtek. AZ ÍR KÖZTÁRSASÁG parlamentje Seana Lemassa eddigi ipari és kereske­delemügyi minisztert, miniszterelnökhe­lyettest választotta miniszterelnökké a köztársasági elnöki tisztségét elfoglaló de Valera helyére. (ČTK) ÜJ SZÖ 4 * 1959. június 582.

Next

/
Thumbnails
Contents