Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-25 / 174. szám, csütörtök

A REZERVÁCH) ELVESZTÉSE mrzs , PfôÄÄSA apokaliptikus látomásával. De ma minden gond háttérbe szorul a legnagyobb mellett: kitelepítik őket a rezervációből. A tuscarorák számára ez egyet jelent a pusztulás Brigádosok Ostraván Először jártam Ostraván, s alaposan megnéztem mindent. Végigjártam, a kormos város kacskaringós utcáit, benéztem az üzletekbe, ellátogattam a régi és új bányatelepekre. Itt is, ott is emberekkel ismerkedtem. A bányákban egyaránt dolgoznak csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek, németek, és más nemzetiségűek. A városban nagy a forgalom. Az üzletek tömve, az emberek vásárolnak. Az egyik üzletben én is csodálkozva hordtam szememet a szebbnél-szebb holmikon. Mellettem két fiatalember, ruhát próbált. — Megvenném — mondja az egyik magyarul — de nincs nálam elég pénz. A betétkönyvemet meg otthon hagytam. — Brigádosok? — fordulok a vásárlókhoz. — Igen. Erősítem, hogy szép a ruha, érdemes megvenni. Az emberem nem is tétovázik sokat. Határoz és 200 koronát ad előlegként, hogy tartsák meg a ruhát, míg hazamegy a többi pénzért. Ütközbeji ismerkedünk, mert elhatároztam, hogy szót váltok a brigádosokkal és felkeresem munkahelyüket. — Régen vannak Ostraván? ; Kulluríílisíté\ Megemlékezésül a nagy német természetkutatóra és földrajztudósra, Alexander von Humboldtra, halálának 100. évfordulóján a Mexikóból Veracruzba vezető országutat „Humboldt út"-nak i% vezték el. Ezenkívül Perote közelében — ahol a nagy tudós a kozmikus méréseket végezte — emlékművet állít fel a mexikói állam. A mexikói posta emlékbélyegeket ad ki ez alkalomból. * * * Guillaume Apollinaire párizsi emlékmüvének felállítása a költő háláiénak 41. évfordulója előtt megvalósul. A hírek szerint június elején leplezik le Picasso alkotását az Apollinaireről elnevezett utca közelében. A költő barátainak nevében Andra Salmon mond beszédet. * * # A Gogol-évforduló alkalmából érdekes statisztikai adatokat közölt a szovjet sajté. A oári Oroszország utolsó 37 éve alatt Gogol műveit öt nyelven . adták, ki, 6 034 000 példányban, njíg a szovjethatalom .40 évében 54 nyelven 33 500 000 példányban jelentették meg. A Revizort 81-szer adták ki szovjet kiadók 3 millió 40 ezer példányban, a Holt lelkeket 67szer, 2 millió 240 ezer példányban, a Bulyba Taraszt 104-szer, 3,5 millió példányban. A Revizort 1950-től a Szovjetunió 120 városában játszották, s jelenleg 30 ország színházában szerepel rendszeresen. Nem teljes adatok szerint 1839 — 1950 között a Világon 926-szor jelentették meg több mint 30 nyelven Gogol műveit. * * * A tokiói Hejbon-Szia Könyvkiadóvállalat igazgatója elhatározta, hogy világirodalmi kiadót létesít, japán szerzők müveit jelenteti meg különböző nyelveken. A japán klasszikusokon kívül orvosi, tudományos és technikai műveket adnak ki orosz, angol, francia, német, kínai nyelven, valamint az Indiában beszélt nyelveken. Szidanaka igazgató, aki előrehaladott kora ellenére lelkesen harcol a népek közeledéséért, egy 28 kötetes enciklopédikus világszőtárt is megjelentetett. — Már több mint egy éve. — Hová valósiak? — Gesztetére. — Jól érzik magukat Ostraván? — Jól! Igy váltogattuk a szót, közben megtudom, hogy a rimaszombati járatból Ostravára vetődött két ember Holló Bálint és Folk András. Holló Bálint 37 éves, két gyerek apja. Folk András 32 éves, nőtlen. — Elégedettek? — Ha nem lennénk, már hazamentünk volna. Pedig erre nem is gondolunk. A brigádot éppen most írtuk alá még egy évre. A két ember az ostravai Ludvig Bányában dolgozik. Részlegük egyenletetesen teljesíti a tervet, s ez meglátszik a fizetésükön is. Alig egy éve vannak Ostraván, s e rövid idő alatt Folk András motorkerékpárt, több rend ruhát és más dolgokat vett. Ezenkívül van betétkönyve is. Holló Bálint ugyancsak sok mindent vett, szépen gyarapszik. Holló fizetése nagy részét családjának küldi. Falujában házat épít, s erre kell a pénz. — Mennyit tudnak havonta eltenni? — Ezer koronát legalább. De volt úgy, hogy már 1500—2000 koronát is eltettünk. Ez attól függ, hogyan dolgozunk, hogyan teljesíti üzemünk a tervet. Az ellátásra itt nem kell sok. A koszt, lakás havonta még 500 koronába sem kerül. A brigádosokról messzemenően gondoskodnak, s aki jól dolgozik, semmire sem panaszkodhat. Az együttélés, a kollegiális viszonyok felöl érdeklődünk. A brigádosok erről is jó véleménnyel vannak. A Ludvig Bányában szintén többféle nemzetiségű ember dolgozik. Hollós Bálint például a minap egy görög bányásszal dolgozott együtt. Ügy-ahogy, már mindketten tudnak csehül és megértették egymást. S akik nem értenek a szóból, azok a munka nyelvén érintkeznek. Igy is sok minden kifejezhető. — Munka után jól esik a pihenés, a szórakozás. A kulturális életre milyen lehetőségük nyílik? A kérdésre Hollós Bálint válaszol: — Ostrava nemcsak a fekete arany hazája, nemcsak az ország acélszíve. Ez a vidék kultúrközpont is. A szórakozásra, a kulturális életre így sokféle lehetőségünk van. — Például? — A bányatelepen üzemi klub működik, amelyben lemezjátszó, rádió, televíziós készülék, jilmvetítő, könyvtár, van. Szórakozásra az üzemi klubban sok lehetőség nyílik. Szabad időnk egy részét mi is itt töltjük. A legtöbbet azotibaň a Városban szórakozunk. Ostraván több mint 20 mozi és számos színház működik. Többek között itt van a Z. Nejedlyröl, J. Mironáról és a Peter Bezručról elnevezett színház. Ezeken kívül a helyi művelődési otthon, a művészek háza, a kultúrpark, az Ostravai Szimfonikus Zenekar és más, még sok-sok hely és együttes várja és szórakoztatja az érdeklődőket. Az ostravai bányászoknak valóban van lehetőségük a szórakozásra, a kulturális életre. Különféle együttesek is gyakran felkeresik a bányászokat. Legutóbb például a Téli Stadionban rendeztek nemzetközi ének- és táncestét, ahol a hazai művészeken kívül égy negyvenhattagú magyar és negyvenháromtagú német együttes is fellépett. A sokféle ember, sokféleképpen szórakozik Ostraván. Egyesek még csak a vendéglöket %togatják, legtöbben azonban már az üzemi klubba vagy a város mozijaiba és színházaiba járnak. Itt tartanak a mi brigádosaink is. A Gesztetérői Ostravára került bányászok naponta olvassák a magyar nyelvű sajtót, s a kulturális helyekre naponta járnak szórakozni, művelődni. BALÁZS BÉLA Képünkön a Csemadok szimői énekkara látható, amelyet Trelaj Géza, a Szimői Nyolcéves Középiskola tanítója alakított. Az énekkarnak 44 tagja van, akik túlnyomórészt szövetkezeti dolgozók. A csoport legutóbb a Kamocsán megtartott járási Csemadok-napon lépett fel nagy sikerrel. Kiss Lajos, Anód Szlovák opera bemutatója Kolozsvárott Az 1958—59-es operaévad tavaszi idényének egyik kiemelkedő eseménye volt Kolozsvárott Eugen Suchoň szlovák zeneszerző Örvény címü operájának bemutatója. A Bratislavában több, mint 125 előadást megért opera bemutatóját nagy érdeklődéssel várta Kolozsvár zeneszerető közönsége és különösen az adott nagy jelentőséget ennek az eseménynek, hogy megjelent személyesen maga a szerző, a Bratislavából külön erre az alkalomra Kolozsvárra érkezett Eugen Suchoň is. A szlovákiai hegyvidéki nép életét bemutató dalmű, a szlovák emberek hangulatát, gondolatvilágát, lelkületét oly híven életre keltő opera, az első szlovák nemzeti opera osztatlan sikert aratott Romániában. A közönség meleg ünneplésben részesítette a művet és a bemutatón részvevő Eugen Suchoňt, meleghangú írások jelentek meg a kolozsvári és a lővárosi művészeti folyóiratokban, a különböző napilapokban. Különösen a Tribúna, a Faulia, az Igazság, az Utunk és az Előre című lapok foglalkoztak bő terjedelemben a nagy eseménnyel. Az Igazság című kolozsvári napilap például így emlékezik meg többek között a bemutatóról: Amint felhangzik a zenekarból Suchoň, egy kis hegyvidéki nép örömét és bánatát a folklór ezerszínű palettájával festő muzsikája, a hallgató szinte maga előtt látja a Kárpátok olyannyira ismerős tájait... és a komor és fenséges tájon élő embereket, a szlovák népet. Egyszerű emberek élete, sorsa, tragédiát szülő szenvedélye izzik Suchoň drámai feszültséggel telített sodróerejü zenéjében, ebben az izig-vérig népi zenedrámában". Egy másik cikkben pedig: „Hatásosságának egyik titka a zene megkapóan férfias pátosza, tragikus és vádaskodó hangja, eröteljessége és nem utolsó sorban a szlovák népzene sajátos színeiből származó üdeség, a friss zenei nyelv". Nagy sikere volt a bemutatónak. Tetszett az előadás a közönségnek, de elismeréssel nyilatkozott a kolozsvári énekesek, a karmester és a zenekar teljesítményéről maga a szerző, Suchoň is. — Az előadás minden részletében, színészi és zenei felfogásában hallatlanul közel áll hozzánk, — mondotta többek között. — Stilisztikailag is tökéletes, mindenben megfelel elképzelésemnek. Minden elismerésem a karmesteré, Anatol Chisadji mesteré, aki a partitúra minden titkát ismeri, ütemezése autentikus volt és aki mind a zenekarral, mind az énekesekkel érvényre tudta juttatni operám mondanivalóját. Elismeréssel adózott a zeneszerző valamennyi szereplő játékáról, de különösen Elena Vatefu (Katrena alakítója), Vasile Soldan, (Andrej) és Traian Popescu (Stelina) teljesítményéről beszélt elragadtatással. Róluk többek között ezeket mondotta: — Traian Popescu baritonista ... Stelina szerepében hitelesen állította elénk a hegyvidéki öreg szlovák paraszt figuráját. Elena Vatafu nagy érdeme, hogy Katrena kissé passzív lényéből is sikerült szenvedélyes, szerelmét védó asszonyt formálnia. Vasile Sildan Andrej — teljes illúziót keltett, pedig jó! tudom, milyen nehézségük elé állítottam e szerep énekesét ... Verdi, Puccini, Csajkovszkij, Bizet és a többi klasszikus operaszerző művei mellett Eugen Suchoň szlovák operája is bevonult a kolozsvári Állami Román Opera repertoárjába. Előadásról-előadásra táblás ház előtt, a közönség lelkes tapsai közepette kerül bemutatásra, S a taps nemcsak az énekeseknek, hanem magának a darabnak is szól. LÁSZLÓ FERENC, Kolozsvár Levél a Niagara mellől A Nagyszellem azon a napon nyilván jókedvében volt. Talán ennek köszönhetem, hogy teljesítette kívánságomat. Így sikerült találkoznom Fekete Felhővel, a tuscarora indiánok törzsfőnökével. A törzs jelenleg New York állam északnyugati részén, a Niagara vízesés közvetlen közelében tanyászik. Éppen ott, ahol jelenleg vízierőmüvet készülnek építeni, és elárasztani a rezerváció legtermékenyebb földjeit. MI TÖRTÉNJÉK a tuscarorákkal és törzsfőnökükkel, Fekete Felhővel? Egymással szemközt ülünk a főnök fehér faházában. Hetven esztendős ma Fekete Felhő, de senki sem tartaná többnek ötvennél. Termete szálfaegyenes, hajában hiába keresnél ősz szálat. Lassan indul a beszélgetés. - Csehszlovákiából jött, azt mondja? És van saját nyelvük is? - Van. Elégedetten bólint. - Ez jó dolog. Velünk is így van. Vagyis a maguk nemzete meg az én nemzetem is a maga nyelvén beszél. Egyszeriben megnőtt szemében a tekintélyem. Lehet, úgy véli, hogy angolul beszél a világon mindenki, aki már elvesztette a saját törzsének a nyelvét. Ha már így szóba került a kettőnk nemzete, megjegyzem: - Sok évvel ezelőtt volt egy költőnk, Josef Václav Sládeknek hívták. Lefordította az „Éneket Hiawatáról", és nem egy cikket, verset írt az északamerikai indiánokról... Fekete Felhő figyelmesen hallgatja szavaimat. Láthatólag nagyon érdekli, hogy létezik messze a tengeren túl egy ország, ahol az emberek a saját nyelvükön ilyen könyveket adnak ki. A tuscarorák nyelvét csak a szájhagyomány tartja fenn. Irodalmuk nincs. Fekete Felhőnek is angolul kellett megtanulnia, hogy elolvashassa, amit az indiánokról írtak. Tuscarora nyelven csak a rezerváció kis területén beszélnek, de ott sem mindenütt. Az iskolában a gyerekeket angolul tanítják. A törzs 180 családot, vagyis kereken 800 lelket számlál. Fekete Felhő kisebbfajta faládát hoz ' elő. Mi várj benne? A törzsfőnök ünnepi dísze — „u-sznu-ra", vagyis sastollas és tarka gyöngyökkel cifrázott fejék, meg külön dobozban a „wampun". A főnök szinte áhítatos tisztelettel veszi elő a rövid zsinórra fűzött apró fehér gyöngyöket. Csiszolt kagylóhéjdarabokból készültek. Ez a wampun, a törzsfőnök „hivatali jelvénye." Ugyanúgy száll főnökről főnökre, mint a „Fekete Felhő" név. A tüsearoráknak külön törvényeik és szokásaik vannak. Nemrég Fekete Felhőt tanúként megidézte a bíróság. Vallomása valósággal beléfojtotta a bíróba a szót. Kiderült ugyanis, hogy a tüsearoráknak nincs semmiféle feljegyzésük, ha tgymás közt eladják a földet. Mivel pedig idegen nem szerezhet földet a rezerváciőban, természetesen, telekkönyv sincs. — Maguk ennyire bíznak egymásban? — kérdi a bíró. — Mindhalálig — bólint a törzsfőnök. A törzs tagjait még ma is hagyoA fenti képet a Buffalo Evening News címü lap közölte. A képen a „Bősz Medve" letartóztatását látjuk. Egyetle n bűne, hogy a föld elvétele elleni tüntetésre szervezte az indiánokat. Hátul a baloldali táblán ez olvasható: „Mindent el kell vermetek az indiánoktól?" Meg tudják-e védeni magukat? Tavaly májusban a 32 éves „Bősz Medve" tiltakozó tüntetésre szervezte meg az indiánokat, és a rezervápió területén útját állták a szerszámaikkal érkező földmérnököknek. Ebben az akcióban 35 indián asszony is részt vett. Nemsokára tömegével érkeztek a rezerváció térületére a baráti törzsek tagjai, mohawkok, oneidák, onondagák, gayugák és szenekák. Sok sápadtarcú is nyíltan kifejezte együttérzését a tuscarorákkal. Egy népgyűlésen még azt is javasolták, hogy a törzsnek az ENSZ-hez kellene fordulnia segítségért. A tuscarorák dolgáról nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is egyre több cikk jelent meg. Fekete Felhőt ázsiai újságírók keresték fel, nemrég Belgiumból kapott üdvözlő táviratot, a londoni Times pedig távbeszélőn interjuvolta meg. A tuscarorák_ védelmi harcukban ideig-óráig sikert értek el, de bizony mi lesz a vége — arra csak a jövő adhat választ. Beszélgetésünk során Fekete Felhő megtanított anyanyelvének néhány szavára. Az egyikkel búcsúztunk egymástól, amikor az erdős vidékre leszállt az alkonyat és csendesen meglapult a fűcsomók között: — O-neh — a viszontlátásra! Pŕemysl Tvaroh mányos módszerekkel gyógyítják. Fekete Felhő hozzáteszi, hogy jók ezek az orvosságok, csak éppen kissé sokáig tart a gyógykezelés. Ezért nem egy tuscarora inkább a fehér doktorokat keresi fel. De — teszi hozzá bölcsen — sokszor még tovább tart, míg meggyógyulnak. A házban ott van a törzsfőnök felesége is. A gaucson ül, keze görcsös a reumától. Most éppen kissé jobban érzi magát. Megkérdi, hogyan mondják csehül „nagymama". Hibátlan kiejtéssel ismételgeti a szót és hálából bemutatja az unokáit - két helyes kislányt, varkocsuk fekete, akár a korom. Mialatt Fekete Felhő tiszteletemre indián ruhába öltözik, tovább beszélgetünk. Miből él a törzs? Főleg földművelésből. Néhányan munkások, a közeli acélműben dolgoznak. Egytőlegyig rajonganak a vadászatért, de a rezerváció állatállományát kímélni kell. Fekete Felhő mindmáig emlékezik rá, hol álltak egykor a vigvamok. A törzset sok mindenféle gond gyötri. Azáltal is csökken a számuk, hogy vegyes házasságokat kötnek a „sápadtarcúakkal", a gyerekek pedig sok esetben még akkor is csak angolul beszélnek," ha mindkét szülőjük indián. ÜJ SZŐ 7 * 1959. június 23.