Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-25 / 174. szám, csütörtök

HKét kassai iskolában^ A kassai tizenegyéves iskolában, hoha már az érettségi vizsgák után érkezünk, továbbra is igen élénk az élet. Rácz Olivér igazgató elvtárs irodájába ötpercenkint szülő, tanító, diák, diáklány nyit be különböző kérdésekkel, Rácz elvtárs pedig nyugodtan válaszol, hogyan, miképp kell a problémákat megoldani, a megbízásokat végrehajtani. Az igazgató türelmes magatartása mindenkire megnyu'gtatólag hat. Beszélgetésünk folyamán megtudjuk, hogy a felszabadulás óta az idén érettségiztek először a diákjai. A tizenegyedik osztály 38 diákja közül mindössze három tahuló vizsgáját halasztották el szeptemberre, a többiek sikeresen tették le az érettségit, nyolcan pedig kitüntetéssel végeztek. Az első érettségi vizsgák tehát jó eredménnyel zárultak. Ezt igazolja az érettségiző bizottság jelentése is, amely többek között a következőket rögzíti le: A feleletek színvonala a diákok kiváló tárgyi tudásáról és helyes politikai fejlettségéről tanúskodik. Ez különösen a magyar irodalom és az irodalompolitikai feleletekből derült ki. A magyar irodalomban való jártasságuk mellett az 1956-os ellenforradalom lényegét is me'g tudták a diákok magyarázni. A továbbiak során igen helyesen domborították ki a szlovák—magyar történelmi és irodalmi kapcsolatokat. Tolvaj Bertalan elvtárs, az érettségiző bizottság elnöke a jelentésben hangsúlyozza, hogy a helyes feleletek megfontoltsága nemcsak a magyar irodalomtörténetnél jutott kifejezésre, de a szlovák irodalomnál is. így például, amikor elemezték Hviezdoslav költészetét, nyomban Adyra kapcsoltak rá. Fučík munkásságával kapcsolatban a sarlósokat említették, Smreknél pedig a kiváló Petőfi-fordításokat is kiemelték. Ami pedig a diákok szlovák nyelvtudását illeti, a bizottság jelentése nagyra értékeli a helyes kiejtést és a folyamatos szlovák beszédet. A szlovák nyelvtanulással kapcsolatban Rácz elvtárs helyénvalónak tartja megemlíteni, hogy a tantestületnek két szlovák tagja van, akik igen lelkiismeretesen tanítják a magyar diákokat a szlovák nyelvre. Az a nézete, hogy egy idegen nyelv tanításában csak az a tanerő érhet el figyelemre méltő eredményeket, akinek az a nyelv az anyanyelve. Ez veszette arra, hogy a magyar iskolái ztí a szlovák nyelv tanítását szlovák tanítókra bízta. Amikor a tankönyvek minőségére terelődik a szó, Rácz elvtárs megjegyzi, hogy a történelemtankönyv anyagának a feldolgozása annyira színtelen, érdektelen, hogy részben ezért 35 érettségizett diákja közül mindössze ketten választották a történelmet. A diákok részéről hasonló magatartást tapasztalt Kírályhelmecen is, ahol a 11/B osztály 30 diákja közül csak kettő választotta a tör-' ténelmet. Rácz igazgató elvtárs mindjárt az esti iskolát, mert a hallgatók leimutatja is a tankönyveket. Itt van kiismeretesen tanulmányozzák a tanpéldául az ötödik osztály tankönyve, anyagot és nyugodtan állíthatja, hogy Az európai szabadságharcok anyagában, amikor az 1848-as forradalmat tárgyalja, mindössze egy mondatnyi szöveg jelzi a magyar nép nagy szabadságharcát, holott helyénvaló lett volna, ha bővebben érzékelteti azt az izzó áldozatkészséget, amely a magyar néjjet e ragyogó szabadságharcban fűtötte. A felsőbb osztályok történelemanyaga pedig rideg adathalmazt képez. A diákokból ez az anyagfeldolgozás nem tud különösebb lelkesedést kiváltani, mert az események mögött nem érzik a szebb és jobb jövő felé törő embert. Rácz elvtárs végül azt a reményét fejezi ki, hogy a jövő tanévre megjelenő új történelmi tankönyvek anyagának a feldolgozása bizonyára jobb lesz. A kassai tizenegyéves iskolában a politechnikai nevelés is egyre fejlődőben van, különösen amióta megkapták a 15 tantermes épületet. Azelőtt egy nyolctantermes épületben szorongtak. Amióta azonban átköltöztek az új iskolába, a szülők segítségével egyetlen hónap alatt berendeztek maguknak egy asztalosés egy lakatosműhelyt. A költözködés tavaly decemberben történt, januárban pedig már megvoltak a műhelyek. A szülők, különösen a munkásszülők személyesen ügyeltek arra, hogy a berendezés minél kifogástalanabb legyen. Mindjárt a gyárból, az üzemből jöttek munkaruháikban az asztalosok, a lakatosok, és felhívták a tanítók figyelmét egy-egy fűrész, reszelő, fogó vagy más szerszám hiányára. Ha kellett, ók maguk elmentek a boltba és megvásárolták a szükséges szerszámot. A kassai szülők lelkes segítőkészségére mi sem jellemzőbb, mint az a vállalás, hogy a szünidő alatt kiféstik az egész iskolaépületet. Ebből a társadalmi munkából a felső osztályok tanulói is méltó módon veszik majd ki részüket. Az iskola egyébként a politechnikai nevelés tökéletesítése érdekében most készül védnökségi szerződést kötni a Pravda könyvnyomdával és a bárcai traktorállomással. Befejezésül Rácz elvtárs még fontosnak tartja megemlíteni, hogy iskolájukban a 35 rendes tanulón kívül a dolgozók esti iskoláján 12-en érettségiztek. !— öröm számomra — mondja az az iskola leghálásabb tanítványai. Örömmel venné, ha szeptember elsejére az üzemekből minél több munkás jelentkezne az esti tagozatra. Kassa másik nevezetes magyar tanintézete a négyéves ipariskola. Közel 400 tanulója van. Az elmúlt napokban 102 diák tette le itt az érettségit. E diákok közül tizenöten kitüntetéssel végeztek. Mindössze egy diák teszi le szeDtemberben a pótérettségit. Az ipariskola 1950-ben alakult. Azóta közel hétszázan érettségiztek ebben az iskolában. Égyik tanítványuk, Bodő Pál — aki a közeli hónapokban teszi le a gépészmérnöki vizsgát — nyomban avatása után tanárnak kerül vissza az iskolába. Tanárai már előre örülnek neki. Bodó Pál ugyanis az üzeme révén, mint kiváló lakatostanonc került az iskolába, most pedig kész gépészmérnökként kerül vissza. Gáspár elvtárson, az iskolai pártszervezet elnökén látni, hogy igen büszke erre az eredményre. Sok reményt fűz tanítványához. Azt mondja, még több ilyen tanerőre van az iskolának szüksége, akik tudják, mit jelent a párt. a munkásosztály. Az ipariskola négyszáz diákja egyébként Szlovákia különböző vidékéről került ide. Valamennyi kerületbél vannak itt tanulók. Mindezt Schulz és Gáspár elvtársaktól tudjuk meg. Sajnos, az igazgató elvtárssal nem sikerült találkoznunk, mert nem tartózkodott a Komenský utcai iskolarészlegen. Az ipariskola egy év óta ugyanis három részre szakadt. Fájó pontja ez az iskolának, mert elég sok kényelmetlenséggel jár. így például a tanítóknak egyik iskolarészlegből a másikba kell vándorolniok, hogy megtarthassák tanórájukat. Ezenkívül torna- és kultúrterem híján kénytelenek más iskolák, intézetek termeit igénybe venni. De jó hírről is értesülünk. Többek között megtudjuk, hogy a magyar ipariskola egy új, 360 ágyas, korszerű internátust kapott. Most készül el a közös étterem is, hogy az iskola diákjai kifogástalan ellátásban részesüljenek. Nem csoda tehát, hogy a jelentkező diákok tömege árasztja el az iskolát. A kultúrterem hiánya ellenére az iskola igen aktív kulturális életet folytat. Az ipariskola diákjai ez idén Molnár —Török A pál utcai fiúk c, íf^tö — közölni azt a hírt hogy színdarabjá

t tanulták be. Fellépésüket nrnvi l/n-71

1 h 1 Ir ritiini-ntnppn +• r\ i- + r\ !.•- 1«-» " öten közülük kitüntetéssel tették le az érettségit. Annál inkább öröm ez számomra, mert ezek az érett emberek úgy örültek az érettségi bizonyítványnak, mint a gyerekek. Nekem úgy tetszett, mintha megfiatalodtak volna. A meglett emberek könnyekig meghatódva hallgatták meg a bizottság ünnepi eredményhirdetését. Győzelmet jelentett ez nekik ama sérelmek felett, amelyeket a kapitalizmusban el kellett szenvedniük. Az esti iskola érettségizettjei között ott van Béres elvtárs, négy gyermek apja, a Csemadok kerületi titkára is. Rajta kívül még ott találjuk az 58 éves Bárkányi elvtársat, vulkanizáló munkást. Rácz elvtárs végül hangsúlyozza, hogy a tantestület örömmel vezeti plakátok hirdetik az utcán. Szombaton, június 20-án mutatkoztak be a kassai közönségnek a Kassai Nemzeti Színházban. Ezt a nagy ünnepi bemutatót azonban már számos vidéki fellépés előzte meg. így Nagyidán, Füleken, Leleszen, Ragyolcon kétkét előadásuk volt zsúfolt nézőtér előtt és az említett községeken kívül még Szinán és Szádalmáson is bemutatkoztak. Kiváló előadásuk hírére valamennyi jegy már napokkal előbb elkelt. Befejezésül az ipariskolával kapcsolatban még csak annyit, hogy a diákok nagy része állami ösztöndíjban részesül. Ez idén félmillió korona stipendiumot kaptak a kassai magyar ipariskola diákjai. SZABÖ BÉLA A prágai Óvárosi tér a Husz-szoborral és a Kinský-palotával (K. Mevald felvétele) IDidám fejtörő 2, A Csemadok losonci szervezete e napokban a helyi csoport székházában először rendezett vidám fejtörő-estet. A város dolgozói előtt eddig csupán a rádióból és a televízióból ismert rendezvénnyel, a jövőben is rendszeresen hozzájárul majd a kulturális tevékenység fokozásához. Az ötletesen összeállított kérdések helytörténeti, irodalmi, zenei, tudományos és kulturális vonatkozásúak voltak. A prózai jellegű műsort, illetve versenyt zene- és énekszámok tarkították, melyeket a színjátszó csoport tagjai adtak elő. Az est folyamán bebizonyosodott, hogy a szórakozni vágyó közönség a szórakoztatásnak ezt a formáját, amelynek jelentős nevelő hatása van, nagy örömmel fogadta. Dedák Sándor, a Csemadok losonci színcsoportjának nemrég kitüntetett rendezője, mint játékvezető üdvözölte a közönséget és megnyitotta az első vidám fejtörő-estet. Jelentkezőkben a nézőtér soraiból nem volt hiány. A két versenyfordulóból, melyen ötös csoportok vettek részt, a döntőbe az öt legjobb került, hogy a helyezésekért szellemi csatát vívjanak egymással a kihúzott kérdések alapján. A fejtörőn, az agytornán résztvevők meglepő irodalmi, zenei, tudományos és kulturális felkészültséget mutattak. Elszomorító csupán az volt, hogy városuk, Losonc történetéről, múltjáról vajmi keveset tudtak. osoncovx Ezért szükséges, hogy a jövőben a losonci Csemadok bevezesse a város történetével foglalkozó előadások sorozatát. A pontozóbizottság értékelése alapján a verseny öt legjobb helyezettjét könyvekkel jutalmazták. Könyvjutalomban részesült az a néző is, aki a versenyen kívül, a közönség soraiból a legtöbb olyan kérdésre megfelelt, melyre a versenyben résztvevők nem tudtak helyes választ adni. A kulturális műsoroknak ezt a nevelő formáját üdvös lenne másutt is bevezetni és megkedveltetni a közönséggel. Tapasztalatból tudjuk, hogy az esztrádműsorok nem minden esetben és nem mindenütt nevelő hatásúak. Gyakran találkozunk olyan műsorszámokkal, amelyek sértik szocialista kultúránkat s egyáltalán nem segítik elő a kulturális forradalom megvalósítását és a szocialista erkölcs megteremtését. Természetesen a vidám fejtörő műsorának és a kérdéseknek összeállításánál is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy minden vonatkozásban megfeleljen kultúrpolitikánknak és a Csemadok hivatásának. Ha ezt így csináljuk, akkor munkánk nem lesz eredménytelen. A losonciak ilyen irányú kezdeményezése feltétlenül dicséretet érdemel. Reméljük, hogy ezt a sikeresen megrendezett vidám fejtörőt több hasonló fogja követni. FERENCZ FERDINÁND ÄIOTT VALY© Kovács Jánosnak is volt fia, de elvitte a háború. A lánya megnőtt, férjhez ment, a vő odaköltözött hozzájuk. Kerestek jócskán. Ő is, a veje is, A ház már vén volt, szűknek bizonyult. Mikor a pénz, az új házra való nagyjából összejött, elhatározták, építkezni fognak. Még más is hajtotta Kovács Jánost. Szegény ember volt ó világéletében, csak mióta a kerék nagyot fordult, fordult az ö sorsa is. Egyre csak látta, hogy tarkállnak az új tetők, ingerelték a szemét, mintha csak kérdezték volna: no Kovács János, mikor lesz már neked is új hajlékod? A szomszéd, Ojpál Gyula, aki pár héttel hamarább fogott hozzá a dologhoz, s az alapokat már lerakta, csak hajtogatta, te János, hát veletek mi lesz? Mi tagadás, a szó ingerelte. Meg is monáia a feleségének, tovább nem várnak, engedélyt kell szerezni, anyag után nézni, meg miegymás, ami a házépítéshez kell. Telt az idő, az emberek, amikor élhaladtak az épülő ház mellett, csak nem hagyták szó nélkül. — Nézd csak — szólt az öreg Varga Károly bácsi Földi Mihályhoz — Kovács János koma milyen házat épít. — Az ám, lesz annak tornáca is. — Hiába no, telik neki, a veje is keres. Könnyű nekik. Ezt már csak úgy ragasztották oda, amolyan halvány irigységből, mert hát az emberek nem angyalok. Ojpál Gyula, aki Kovács János mellett épített, hébe-hóba átszólt a jövendő szomszédnak: — No, János, kié lesz kész hamarább?! — Hát te hamarább kezdted, meg neked fiad is van, aki segít. — Van, van, neked meg ott a vöd. Ilyenkor persze nem akadt meg a szó, egyre másra csapongott, anyagra, munkára, hogy ezt, meg azt kell még beszerezni. Egyikük a fiát, másikuk a vejét dicsérte, mennyire ügyes, megveszi, ami kell. Mert hát ez így illik. Ha a szomszéd megdicsérte a fiát, a másik sem maradhat szégyenben. Mit gondolna a szomszéd? Ki tudja, nem mondaná-e el otthon, hogy... a koma valahogy nem dicséri a vejét. Mivel e körül nem volt hiba, a járó- — Mit, hallod? kelők dicsérgetése sem maradt el, idő- — Van nálunk vagy száz vályog, vei a ház egyre inkáb megkapta a Kölcsönadom. hajlék formáját, olyannyira, hogy az Kovács Jánost váratlanul'érte a váegyikre már a szarufákat is felrakták. Zűs

z_ wem számított rá, hogy vályogra Kovács Jánoséknak azonban egy kis is so

r kerülhet. hiba csúszott a számításba. Valahogy kevés lett a tégla. Tudja a fene, hogyan történt, de kevés lett. A pinceboltozatra hagytak vagy százat, dehát hogy nyúljanak ahhoz? Amikor az öreg mindig téglaboltozatú pincére vágyott... Nem, azt nem. Valami mást kell tenni! De mit? A szomszédnak nincs felesleges téglája. Menjen most engedély után, időt tölteni?'. A nehéz kérdést a szomszéd oldotta meg, ebéd alatt, amikor átnézett rágyújtani. — No János, két nap, oszt' fent a tető — szólt a füstöt maga elé fújva. — Az ám, hallod, csakhogy baj van itt! — No, mi?! Csak nem vagy beteg? — Az nem, Más a hiba! — Micsoda? — Kevés a tégla! • — Az baj. Gondolkodik a szomszéd, bakancsa orrával a rögöt rugdosva. — Tudod mit, — szólalt meg rövid hallgatás után. Gondolkodott is erősen, amíg kibökte. — No, jó! holnap elhozom. Másnap a vályog már ott volt a fal mellett, szépen lerakva. A kőműves a pinceboltozatot csinálta, hogyha esetleg fennmaradna egypár tégla, az is jó lesz a jal tetejére, mivel oda sehogysem akartak vályogot tenni. Estére elkészültek a pincével. A kőműves hazament. Kovács János a vejével még ott maradt, egyet-mást rakosgattak. A vő, nyurga fiatalember, a vályog rakáshoz érve odaszólt az apósnak: «- Apa, betakarjuk a vályogot? A választ a harangszó előzte meg. Litániára harangoztak. Az öreg levett kalappal állt, nézett a falu félé. A veje tett-vett, forgolódott. Az apósa ránézett, nem szólt semmit. Valamit azért csak gondolt magában. Mielőtt a veje bármit is tehetett volna, fennhangon kijelentette: — Gyerünk fiam, harangoznak. Juliska is megy, anyáddal... — De a vályog, apa! — Nem lesz annak semmi baja. — Ügy látom borul — szólt a vő. — Nem hasogat a váltamban. — Maga mindig a hasogatással van, a reumával. A lucerna is megázott, mert nem hasogatott a tomporában. — Egyebet már nem tudsz felhozni — vágott vissza az öreg s a kezében levő lécdarabot mérgesen a földhöz csapta. — Gyerünk! Nem beszéltek tovább, irányt vettek a faluba. Azon az éjjel kiadós eső esett. Ügy dél felé azért kimentek a házhoz, mind a két szomszédKovács János hamarább kiért a vejével. Siettek, a kőművesnek elő akarták készíteni a habarcsot. Az öreg rossz sejteltnekkel indult a rakás felé. Kezébe vett egy vályagot. — Csupa merő víz, ezt már nem rakja fel a kőműves. A veje is félemelte a sáros vályogot. Egymásra néztek. — Az is vizes? — kérdezte az após olyan hangon, ami kérdés is, feleletJs volt. — Bizony nem takarta be a litánia. GÉRECZ ÁRPÁD ÜJ SZÓ 6 * 1959. június 18.