Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)
1959-06-24 / 173. szám, szerda
„BSKEVÉDÖK EFSZ" RUZ1ND0LBAN. A trnavai járásban levő ružindoli szuvetkezeti község lakosai a napokban szövetkezetük megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelték. Dicsérő elismeréssel, jutalomdíjakkal több szövetkezeti dolgozót tüntettek ki. Képünkön balról a kitüntetettek: A. Fitošová, Š. Mitaríková, M. Šalgovičová és Ružena Čechová. (S. Petráš felv. — ČTK) 'Al ílJ szó Felajánlásaink teljesítésével üdvözöljük a Világifjúsági Találkozót Alakulatunk legutóbbi CSISZ-taggyűlésén a világifjúsági találkozóról beszélgettünk. Navláčil elvtárs, szervezetünk elnöke megdicsérte szervezetünk tagjait a szolidaritási alaphoz való figyelemre méltó hozzájárulásukért. A CSISŽ-tagok a dicséretre újabb felajánlással válaszoltak: a szolidaritási alapra küldendő összeg egy főre eső átlagát 15 koronával felemelik ás vállalták, hogy az alakulat valamennyi tagja megszerzi á fesztiváljelvényt. A gyűlést követő vasárnapon meg is kezdtük a felajánlás teljesítését. Brigádmunkára jelentkeztünk a kladnöi kohóüzemnél és az ott végzett munkánkért kapott 2300 koronát a szolidaritási alapra adtuk. Ezzel alakulatunk minden tagja 45.— koronával írta be nevét a gyűjtőlistára. Az altiszti iskola valamennyi tagja megszerezte a fesztiváljelvényt is, úgyhogy újabb felajánlásaink becsületes teljesítésével küldhetjük üdvözletünket a Világifjúsági Találkozó részvevőinek. Hegedűs József, közkatona Séta Csaiféfcözaranyoson Csallóközaranyoson közel 100 új ház jelzi a ma emberének új életét. Szép emeletes új kultúrotthon épül a községben. A községben állandó színjátszó csoport működik a C semadok-szervezet keretén belül. A CSISZ-szervezet is jól működik. Állandó tánccsoporttal járja a közeli falvakat és terjeszti a szocialista kultúrát. A helyi CSISZ dicséretére válik az is, hogy nagyon sok fiatal választotta a faluban a szövetkezetet. A falunak állandó orvosa van, rendszeres a fogorvosi rendelés. Most készül egy röntgen-szoba, mely az egész környéknek nagy segítséget fog jelenteni. A községben eredményesen működik a mezőgazdasági tanonciskola, amelyet a szövetkezetben dolgozó fiatalok majdnem teljes számban látogatnak. Meglátogattam a nyolcéves középiskolát is. Valamikor ennek az iskolának falai között tanultam meg, hogyan kell emberré lenni. A most végző nyolcadikos diákok közül sokan a szövetkezetet választották, kilencen a mezőgazdasági tanonciskolába jelentkeztek. CZITA BÉLA, Nagykeszi Látogatás egy szövetkezeti „gyárban 1 1 ::j Az első benyomásom, amikor a te:•! lepre léptem, az volt, mintha egy ::: nagy gyári telep képe tárulna elém. •jj Szép sorjában állnak a főút két oli:j dalán az egyforma épületek, a mühejjj lyek, nagy gépek az udvaron. TeherjÜ kocsik, traktorok és lovaskocsik ér:;; keznek a telepre, az őrházikóból kijön iji a szolgálatos. Beírja a kocsi számát s a szállítmány tartalmát. Csupán a nagy kémények hiányoznak. És a ü! nagy gépek zakatolása helyett állatok :j: bőgését hallani. Ilyen kép tárult elém, amikir a csicsöi EFSZ hatalmas kiterjedésű gazdasági udvarába léptem. Igen, gyárnak nevezhető ez a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Az egyes épületek pedig nem egyebek, mint istállók, amelyekben sertéseket, birkákat, kacsákat, libákat és tyúkokat tenyésztenek száz, meg ezerszámra. Egyszóval ez dolgozó népünk egyik éléskamrája, ahol „gyártják" a húst, tejet, tojást és gyapjút. A csicsói szövetkezet, amely 1500 hektáron gazdálkodik, a járás legnagyobb szövetkezetei közé tartozik. Ma már azok között a szövetkezetek kö/ött szerepel, melyeknek gazdasági és pénzügyi helyzete szilárd alapokon nyugszik. Ez a mezőgazdasági nagyüzem nagyon helyesen értelmezte a párt XI. kongresszusának határozatait, s a gyakorlati életben meg is valósítja őket.' Különösen a sertéstenyésztés szakaszán mutat ki szép eredményeket. Öröm volt látni azt a 126 kocát, amelyek egész nap a földet turkálva pihentek az ólban. A másfél mázsás kocák valóságos mintapéldányok. De malacaik is fürgék, egészségesek s amikor kedvük kerekedik, melegszenek a minden kutricában fölszerelt infralámpák alatt. A süldők is kitűnő kondícióban vannak, s belőlük válogatják ki minden hónapban az átmeneti kocákat. Cslcsón tehát nem kell attól tartani, hogy nem lesz utánpótlása a sertésállománynak. De büszke is sertéseire Beke Károly bácsi, aki a sertések és baromfitenyésztés gazdája Amikor elcsodálkoztam a sertések, főleg a kocák kitűnő kondícióján, mosolygósan jegyezte meg: — Hát akár hiszi, akác nem, a kocák naponta 1 kiló erőtakarmánynál többet nem fogyasztanak. De kint a földeket úgy megtúriák, hogy még a gyökereket Is kihúzzák a földből. Hatalmas herekazalból viliázva viszi a takarmányt Futó Vendel, a növendékmarhák gondozója. Szépek a fiatal állatok, ápoltak, súlyuk is gyarapszik napi 1.20—1.40 kilóval. — Hárman gondozunk 82 állatot — mondja Futó Vendel. Sok a munka. Reggeltől estig fölváltva dolgozunk. De nőnek is az állataink. Erre ügyelünk is hiszen a súlygyarapodás szerint jutalmaznak bennünket, 100 kiló után 6 munkaegységet kapunk és külön még 0.02 egységet minden állat tisztításáért. Igaz, sokat kell dolgoznom, de megvan az eredménye. Havonta átlag 70—75 munkaegységre jövök ki. Meg is vagyok ezzzel elégedve. A három etető és gondozó nehéz fizikai munkáját megkönn.yíthetné a vetetőség, ha a takarmányszállítást gépesítené. Nem kellene villával hordozgatnl a 82 állat vályújába. Csicsónak azonban nem is a sertés- és marhatenyésztés a specialitása. Ez a szövetkezet volt az első a járásban, amely már évek óta behatóan foglalkozik a baromfitenyésztéssel. Ma már 5000 fajtiszta tyúkja és csibéje van, amelyekről Fehérváry László, Nagy Sándorné, Kósa Miklós és Jezsó Ferenc, gondoskodnak lelkiismeretesen. A vízi szárnyasok tenyésztésére is rátértek a csicsóiak. Berendeztek egy villanykeltető kisüzemet. Jelenleg három keltetőgép van üzemben, a negyediket most szerelik fel. Eddig már 4700 kiskacsa kelt ki. Büszkén mondja Nagy Benő, aki Fél Lajossal váltásban tart szolgálatot a mükeltetőben, hogy jobb eredményt értek el, mint a dunaszerdahelyl baromfiüzem, amely pedig már évek óta foglalkozik a műkeltetéssel. Míg Dunaszerdahelyen csupán 48 százalékos eredményt értek el, addig a csicsóiak 75 százalékos eredménnyel dicsekedhetnek. Hogyan sikerült ez r.ekik? „Legfontosabb a tisztaság, — magyarázta Nagy Benő — egy porszemnek sem szabad a keltetőgépbe jutni. De tisztítjuk és fel Is mossuk a linoleumos padlózatot, naponta 4—5-ször. Ügyelünk arra is, hogy állandóan egyenlő legyen a hőmérséklet. Igen fontos a tojások forgatása, ennél is ügyelnünk kell arra, hogy milyen kemény a tojások héja." A kacsakeltetőbö! jól jövedelmező melléküzemet létesít a> szövetkezet. Eddig már Ekecsnek 1500, Lipovénak 1000 és Kulcsódnak 500 kiskacsát adott el. A jövő évre 800 tojókacsát nevel és azokból kb. 50 000 darab tojást rak a keltetökbe. A keltető közvetlen közelében van a kacsa- és libafarm. Ideális helyen: lombos fák alatt, a levezető csatorna mellett. A kacsafarmon jelenleg 2800 kacsa van, ezeket két hónap alatt 4 kilósokra hizlalják fel. Külön helyen vall a 530 tojókacsa. Tőszomszédságában van a 230 liba. Itt szép eredményt ért el Domonkos Gyula gondozó. Aznap, amikor ott jártunk, 30, négy és fél kilós libát adtak el, kilóját 20 koronáért. Ajánlatos, hogy tovább fejlesszék ezt a tenyésztést, de még ajánlatosabb lenne, ha a kacsák gyorshlzlalását is bevezetnék, mert ezáltal rövidebb időn belül, hat hét alatt is elérnék a kívánt súlyt és ez még nagyobb jövedelmet hoz a szövetkezetnek. A pulvkatenyésztést is be kellene vezetni, mert a kis (pulykákkal csak három hétig kell foglalkozni, utána már maguk is megtalálják a szükséges eledelüket. Érdemes volt ellátogatni Csicsóra. Meggyőződtünk róla, hogy a csicsói EFSZ jó úton halad. A gazdasági udvart is rendbehozzák. Csak még nagyobb figyelmet fordítson a vezetőség az állattenyésztési munkák intenzív gépesítésére és ne tévessze szem elől azt, hogy meg kell könns'íteni az ember munkáját. Kopper János, Nagymegyer. Új emberekké formálja őket a közösség A kékkői járást nemhiába sorolják szlovákiai méretben is a legkiterjedtebb járások közé, hiszen közel hatvan népes faluval rendelkezik, melyekben főleg mezőgazdasággal foglalkoznak. A legutóbbi esztendőben az elaprózott, kisparcellás termelést a járás községeinek túlnyomó többségében a szocialista nagyüzemi termelés váltotta fel, és a nevesebb, mint például luboriečkai, nyényei, zsélyi, EFSZ-ek mellé szorosan felzárkóznak a legújabb szövetkezetek is, melyek közül a legkiemelkedőbb eredményeket kétségkívül a kővári EFSZ mutathatja fel. Még mielőtt megalakult volna a szövetkezet, mind a járáson, mind a szomszédos falvakban nagy reményeket fűztek gazdálkodásához. A szövetkezetben tömörült helybeli volt földmunkások nagyon jól tudták, hogy nagyon sokat várnak tőlük a járás területén, és a jogos büszkeség tudatában igen hozzáértőén és serényen kezdték meg a közös gazdálkodást. Már magában az a tény, hogy több, mint tíz ezüstkalászos tanfolyamot végzett gazda került a szövetkezetbe, növelte az új EFSZ tekintélyét. Cseri Gábor, az ezüstkalászos gazdák egyike lett a szövetkezet elnöke. Komoly tekintetű, hozzáértő gazda módjára beszéli el a megalakulásuk óta eltelt évek gazdag eseményeit. - Bár igen sokáig húzódott a dolog — mondotta —, jól tudtuk, hogy a közös gazdálkodással sokkal nagyobb termelési eredményeket érhetünk el. A mezőgazdasági munkák gépesítése és az állam sokoldalú támogatása két esztendő távlatából is meglátszik szövetkezetünkön. Rövidesen már a villanyt is bevezetik a faluba, mely nemcsak a szövetkezet, de a lakosság kulturális fejlődése szempontjából is ugyancsak nagy jelentőségű. Maradjunk azonban a tárgynál és mondjuk el tovább, mit is hozott a rövid két esztendő a szövetkezet gazdálkodásában. A legfontosabb feladat először is a növénytermelés és az állattenyésztés megszervezése volt. Kialakították , a vetésforgókat és minden gabonaneműt idejében elvetettek. Ezután hozzáfogtak az állatok összpontosításához annak ellenére, hogy nem volt közös istálló, ahová elhelyezhették volna állományukat. Ez azonban nem gördített akadályt elhatározásuk végrehajtása elé, mert az egyéni gazdálkodásnál használt istállókba kötötték be állataikat. Ma tíz helyen, szerteszét vannak elhelyezve az állatok, de rövidesen új, 500 férőhelyes istálló épül, s végre összpontosíthatják őket. Am ne gondoljuk, hogy az állatok elhelyezése rontja az állomány fejlődését és a hasznosság növelését — bár igaz, a gondozás, takarmányozás és az ellenőrzés többe kerül —, hisz az egész járás területén egyedüli szövetkezet, ahol az év elejétől átlagosan 9,9 literes tejhozammal dicsekedhetnek. A,májusi átlag pedig 10,7 literré szökött, ami kerületi viszonylatban is egyedülálló csúcseredménynek számít. Nem titok, hogy az új istálló elkészítése még nagyobb eredmények elérését teszi számukra lehetővé, melyet leginkább arra alapoznak, hogy bevezetik a törzskönyvezett állatok tenyésztését. Bárkivel is beszéltünk a szövetkezétben, az elmondottakból mindig kicsendült, hogy a legnagyobb súlyt Kóváron az állattenyésztés sikeres fejlesztésére helyezik, amihez minden adottságuk adva van. Itt vannak például az Ipoly menti rétek, a szántóföldön termesztett takarmányok; ezek bőségesen biztosítják a takarmányalapot. A közös gazdálkodás fejlesztését sem tartják azonban másodrendű kérdésnek. A tavalyi év jövedelmének már 12 százalékát helyezték el az oszthatatlan alapra, ami ugyancsak egyedülálló a járás területén. Képzeljük el, Nyényén, ahol közismerten kiváló szövetkezet működik, csak hét százalékot juttattak az oszthatatlan alapra, de a további EFSZ-ek sem dotálták nyolc százalékon túl ezt a fontos, a közös gazdálkodást elősegítő alapot. — Nincs másképpen — mondják Kóváron —, a közös vagyon értékét elsődlegesen kell gyarapítani, mert csak akkor lehet gazdag a szövetkezet és ezzel arányosan a tagság. Azok a látszólag egyszerű emberek, akik ezelőtt még csak holdakon gazdálkodtak, a közösben sem a véletlenre bízzák a fejlődés sikerét. A téli szövetkezeti munkaiskolában, ahol több mint 32 fiatal és idősebb EFSZtag tanult, tovább bővítették szakismereteiket és néhány nappal ezelőtt kapták kézhez a jő tanulásért megérdemelt bizonyítványt. Mindezen felül több ifjú szövetkezeti tag rendszeresen jár mezőgazdasági iskolába, ezek méltó utódaik lesznek a szövetkezet jelenlegi vezetőinek. Az ifjúsággal kapcsolatban szükséges még elmondani, hogy kevés helyen látni annyi fiatalt a mezőgazdaságban, mint a kővári szövetkezetben. Ez annak tulajdonítható, hogy a szövetkezeti tagok gyermekeiket már a családban a föld szeretetére és a mezőgazdasági munka megbecsülésére nevelik, ahol hasonló érvényesülési lehetőségek kínálkoznak, mint az iparban vagy más foglalkozási ágazatokban. Az anyagi lehetőségekről szólva ismét csak hangsúlyozhatjuk, hogy a szövetkezet például az első gazdasági évre 15 koronát tervezett és ezt egy fillérig ki is fizette tagjainak. A folyó évben már 16 koronára emelték a munkaegység értékét, s a kedvező terméskilátások arra engednek következtetni, hogy ezúttal nemcsak az előirányzott értéket, de ennél többet juttathatnak a ledolgozott munkaegységekre. Ez csak néhány pillanatfelvétel volt a kóvári EFSZ életéből. Sok hasonlót lehetne elmondani magukról az emberekről is, kommunistákról, a HNB tagjairól, akik példát mutatnak a munkában, vezetésben és erre nevelik társaikat is. Szombath Ambrus Hogy érz^k magukat Ostraván: p A nnak a tizenhét embernek életében, akikről az alábbiakban szólunk, külön jelentőséggel bír az idei év. S vajon mi tette ezt az évet jelentőségteljesebbé a többitől? Mindjárt az elején el kell mondani, hogy valamennyien Bratislavából, a Matador -üzemből jöttek Ostravára. Otthon a gyárban többnyire kiváló, jó szakemberek voltak az üzem legfontosabb részlegében, a hengerdében. Az egész üzemből itt keresnek az emberek a legjobban. Nem számít ritkaságnak, ha a borítékba kétezer koronán felüli összeg kerül, mint havi bér, s utána még igen számottevő prémium is. Természetesen a munka itt korántsem olyan nehéz, mint a bányában, de annak ellenére az említett keresetből igen tisztességesen meg lehet élni. Es ők tizenheten mégis a bányába jöttek. Igaz, nem azért, hogy itt többet fognak keresni, hanem egyszerűen becsületből. ii/fég néhány hónappal előbb a Matadorban ezek az emberek munkacsoportot alakítottak s versenyeztek a szocialista munkabrigád címért. Igazán sikeresen dolgoztak s eredményeikkel nem utolsósorban ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az üzem egy kivételével minden feladatát példásan teljesítette s számíthatott azzal, hogy elnyeri a vörös vándorzászlót. Az az egy kivétel pedig a bányásztoborzás volt. Ugyanis a gyárból senki sem akart szenet fejteni. Vajon kire hárítsák a feladatot, ha mindenki kivonja magát alóla? Martinec Pál, a csoportvezető úgy határozott, hogy beszél embereivel, megpróbálja. Terve sikerült. Egy emberként határoztak mind a tizenheten. Április 17-én útrakeltek s csak Karvinán állapodtak meg a Eerencbánya vezetőségi épülete előtt. Amikor beléptek a hatalmas vaskapun, érdeklődő, kíváncsi szemekkel kémlelték az állványos felvonót, a tárnák hatalmas nyílásait és a szuroksötétet, melyben csak a sárga sugarakat szóró lámpafény jelezte, hogy arra emberek és csillék járnak. Ám a fogadtatásban kicsit csalódtak. Persze tudták ők, hogy nem várják ~-ket ünnepséggel, virágcsokrokkal, nem rendeznek a számukra díszebédet, de mégis! Amikor a bánya egyik műszaki vezetőjénél jelentkeztek, az ilyk'éppen mordult vissza rájuk: „Nincs időm néhány brigádossal vesződni!" „Néhány brigádossal". Ez egy kicsit mellbeütötte őket. Nem számítottak ilyen ,szívélyes" fogadtatásra, de a további napok sem voltak sokkal rokonszenvesebbek. Az egyforma, ritmikus, mindennapi élet új, kicsit durvább, követelődzőbb formát öltött. isitartásból, öntudatból azonban nem volt hiány, s ezután már nem vették olyan nagyon zokon a szitkozódásokat, melyek egyébként itt a bányában elég gyakoriak. A bányászok tudvalevőleg nem finomkodó emberek. De múltak a napok, s az ember rendszerint hozáidomul új környezetéhez. Az üzemi bizottság elnöke nagyon elégedett a 17 brigádossal. Hiszen a kemény munkát valamennyien ismerik s a szénfejtés ettől már csak egy lépés. — Az első héten tanfolyamra jártak, majd amikor az elméleti tananyagot elsajátították, a 4.72-es falhoz kerültek - mondja Plutnár Alojz, az üzemi bizottság elnöke. - Továbbra is tanulnák, vagy az a hét nap elég volt? — Tanulnak. A legtöbbjük le akarja tenni a vájárvizsgát. — Munkájuk eredménye jelenleg milyen ? - Kisebb csoportokra osztottuk őket, amíg elsajátítják a szákmát. Májusi tervüket több mint 106 százalékra teljesítették. Az önköltségi mutatót nem lépték túl. Azt hiszem, ez a legmérvadóbb, amit mondhatok. - Keresetük milyen ? — A legutóbbi számítások szerint egy műszakra fejenként több mint 107 koronát kapnak. A délutáni műszak előtt talál" köztünk Martinec Pál csoportvezetővel és néhány brigádossal a 17 közül. — Hogy érzik magukat Ostraván? — tettük fel a kérdést. - Már sokkal jobb mint eleinte. Egyszóval, most már jól. - Elégedettek? — A fizetéssel igen. A koszt jobb lehetne, kértük is, ne főzzenek mindennap csak „knédlit", mert ezt mi nem szeretjük. Hajlottak a kérésünkre, s most már változatosabb a menü. - A szabadidőt mivel töltik ? - Egy bajunk van, hogy három műszákban dolgozunk, tehát sohasem vagyunk együtt. Azonban megígérték a vezetők, hogy a iövő hónaptól kezdve már egy műszakban dolgozhatunk mind a tizenheten. Többnyire olvasunk és kirándulásokat szervezünk. Jó volna politikai és műszaki előadásokat is tartani, de ezt, majd ha együtt leszünk. — Az otthon nagyon csábít? A tizenhét közül a legidősebb, Martinec Pál csoportvezető az új „uniformisban". — Tizenöten családos emberek vagyunk. Kéthetenként járunk haza, de azért nagyon hiányoznak az otthoniak. — A munka nem fáraszt ki nagyon? — Mind lefogytunk iegy keveset, de már belejöttünk. Jó pártfogóink vannak és segítenek. — Hallottam, nem volt nagyon barátságos a fogadtatás ... — Igen, de azóta már összebarátkoztunk. Ekkor csilingelni kezdtek egy hatalmas kolomppal és a „néhány brigádos" felszedelőzködött a kis üzemi tanácsterem székeiről. Már megszokottan, gépiesen nyúltak a mellettük őrködő bányászlámpák kajmói felé. Az új hivatás tehát máris kisajátította őket. Szívükbe, gondolatvilágukba férkőzött, s mint a jövő szocialista emberei azon töprengenek, hogyan tegyenek új» kötelezettségeiknek is a legjobban eleget. rpehát ezért lettek ők napjaink •*- munkahösei. Vagyis pontosabban, számos jellemvonással máris szocialista emberek, akik ott igyekeznek segíteni, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Jól érzik magukat Ostraván a Matador-üzem dolgozói. Néhányan közülük talán már vissza sem mennek a gyárba. Ügy érzik, itt nagyobb feladatot teljesítenek s ez valahogy jobban kielégíti őket. Szabó Géza ÚJ SZÖ 4 * 1959. június 16.
