Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-22 / 171. szám, hétfő

A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának ünnepségei Prešovon A prešovi kerületi pártbizottság, kerületi nemzeti bizottság és a Szlovák Nemzeti Front prešovi kerületi bizottsága szom­baton a város népművelési otthonában, a dicső eperjesi lorradalmi hagyományok színterén, ahol negyven esztendővel ezelőtt kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, ünnepi estet rendezett. A csehszlovák és szovjet államhimnusz el­hangzása után Ján Mockovüák, az SZLKP KB tagja, a prešovi kerületi pártbizottság titkára nyitotta meg az ülést. Üdvö­zölte a CSKP KB küldöttségét, melyet Pavol Dávid, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZt.KP KB titkára vezetett, továbbá Ján Harust, a CSKP KB tagját, a nemzetgyűlés el­nökségi tagját, Jozef Lenártot, a CSKP KB tagját, az SZLKP KB titkárát és Mihail Jakovlevics Kapran bratislavai szovjet főkonzult. Az ülésen részt vettek a prešovi és kassai kerületi pártbizottságok küldöttségei, a Szlovák Tanácsköztársaság har­cosai és eseményeinek közvetlen résztvevői, az üzemek és EFSZ-ek küldöttségei. Az ünnepi beszédet Pavol Dávid, a CSKP KB politikai iro­dájának tagja, az SZLKP KB titkára moníotta. Pavol Davld elvtárs az ünnepi beszéd után átadta a Szlovák Tanácsköztársaság harcosainak azokat az érdemrendeket és kitüntetéseket, amelyeket a CSKP KB javaslatára a köztár­saság kormánya adományozott nekik. Az ünnepi ülés az In­ternacionáléval ért véget. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása 40. évfordulójának országos ünnepségei Kelet-Szlovákiáa dolgozóinak prešovi nagy manifesztációjával vasárnap érték el tetőfokukat. Több mint 35 ezer dolgozó fejezte ki hűségét a Szlovák Tanácsköztár­saság eszméihez. Pavol Dávid, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB titkára, Ján Harus, a nemzetgyűlés elnökségének tagja, a CSKP KB tagja és Jozef Lenárt, a CSKP KB tagja, az SZLKP KB titkára, — a CSKP KB küldöttsége — továbbá a prešovi és kassai kerület közéleti tényezői, s a Szlovák Tanácsköz­társaság harcainak közvetlen részvevői pontosan 10 órakor el­foglalták helyüket az ünnepélyesen feldíszített emelvényen mely­nek homlokzatán a „Világ proletárjai egyesüljetek" felirat állt. A manifesztáló tömeg szívélyesen üdvözölte Mihail Jakov­levics Kapran bratislavai szovjet főkonzult. Az ünnepi beszédet Pavol Dávid, a CSKP KB politikai iro­dájának tagja, az SZLKP KB titkára, a pártküldöttség vezetője mondotta. Ez után Mihail Jakovlevics Kapran szovjet főkonzul üdvözölte az ünnepi gyűlés részvevőit. A manifesztáció, melynek részvevői üdvözlő levelet küld­tek a CSKP Központi Bizottságának, az Internacionáléval fe­jeződött be. Pavol Dávid elvtárs beszéde Negyven évvel ezelőtt Szlovákiá­ban magasra emelték a proletár hata­lom zászlaját s a cseh és szlovák nép történelme folyamán első ízben ala­kult meg a munkások és földművesek kormánya. Kelet-Szlovákia dolgozó népe — bár rövid időre, — első ízben rázta le magáról a kapitalista uralom jármát és a győzelmes orosz proletariátus mintájára megkezdte igazi otthoná­nak építését. Negyven év múlt el azóta, hogy Prešov, Kassa, Gelnice, Margecany, Sabinov, Solivar, Bardejov és a többi városok és falvak sok ezer lakos a — velük együtt hazánk és a szomszéd államok dolgozói — lelkesen fogadták a Szlovák Tanácsköztársaság kikiál­tását. » Munkásosztályunk harcainak törté­nelmében 1919. június 13-a a legje­lentősebb napok közé tartozik és mindenkor tartozni fog. Hiszen ezen a napon itt, a Csehszlovák Köztársa­ság területén megalakult az első va­lóban népi kormány, amely a prole­tárdiktatúra funkcióját töltötte be! A Szlovák Tanácsköztársaság tör­ténelmi nevezetességű valóság volt. Munkásosztályunk hősi harcainak történetébe aranybetűkkel vonult be és a történelem burzsoá-hamisítói tö­rekvéseinek ellenére örök időkre benne marad. Ma új feltételek között, abban a boldog tudatban, hogy lelkes munká­val befejezzük hazánk szocialista épí­tését, visszatekintve a múltba, egy pillanatra megállunk ezen történelmi határkőnél, fel kell mérnünk a negy­ven év előtti események nagy jelen­tőségét, további forradalmi fejlődé­sünkre köztársaságunkban és érté­kelnünk kell ama számos hős és vezető dolgozó hatalmas művét, akik élethalálharcban síkraszálltak a bur­zsoázia ellen. A Szlovák Tanácsköztársaság Ke­let-Szlovákiában a cseh és szlovák proletariátus s a forradalmi magyar munkásosztály testvéri együttműkö­désével keletkezett, amely megalakí­totta a Magyar Tanácsköztársaságot és a kapitalista intervenció ellen folytatott súlyos harcokban védel­mezte a magyar proletariátus sza­badságát. A történelem aljas meghamisítói, a csehszlovák burzsoázia bérencei éve­ken át szándékosan elhallgatták né­pünk előtt a történelmi igazságot. A magyar proletariátus igazságos vé­delmi harcát a bolsevikok szlovákiai betöréseként igyekeztek feltüntetni, akiknek állítólag az volt a céljuk, hogy megszállják a szlovák területet és visszaállítsák Szent István koroná­jának birodalmát. Ugyanakkor elhallgatták, hogy a csehszlovák légionista-ezredek fran­cia és olasz tisztek vezetésével álno­kul törtek a magyar területre, és a román királyi haderők oldalán vérbe akarták fojtani a magyar nép igaz­ságos harcát. A csehszlovák burzsoáziának ezen hazugságokra azért volt szüksége, hogy nemzeti és soviniszta demagó­giával elterelje népünk figyelmét a forradalmi elvektől, hogy az áruló szociáldemokraták segítségével kezé­be ragadhasson minden döntő pozí­ciót a köztársaság politikai és gaz­dasági életében. Milyen hamisak voltak a burzsoázia ezen demagóg jelszavai, arról az a tény tanúskodik, hogy a burzsoázia uralma alól a magyar vörös hadsereg által felszabadult területen a szlovák és ukrán dolgozó nép képviselőiből megalakították a néphatalom szerveit, és ezekre a szervekre szuverén ha­talmat bíztak, amelyet korlátozás nélkül gyakoroltak. A csehszlovák burzsoázia riasztó híreket kürtölt világgá arról, hogy a magyar kommunisták a Csehszlovák Köztársaságot szét akarják zúzni.. Ezt a hazugságot megcáfolja a Szlo­vák Tanácsköztársaság forradalmi kormányának kiáltványa, amellyel a cseh munkásosztályhoz fordult: „Leghőbb törekvésünk az, hogy a legszorosabb, oszthatatlan állami kö­zösségben éljünk a cseh proletariá­tussal, amelynek tagjaiban testvéri vér folyik ... Oszthatatlan szövetség­ben akarunk vele együtt dolgozni az általános békéért és a proletariátus hatalmának megvalósításáért..." Szó sem volt tehát a köztársaság megdöntéséről, hanem a csehek és szlovákok közös államának szocialista jellegéről. A dühödt kapitalista reakció egye­sített erőfeszítésének sikerült el­nyomni a magyar és szlovák pro­letariátus forradalmi felsorakozá­sát, felszámolni a Magyar Tanács­köztársaságot és a Szlovák Ta­nácsköztársaságot. A reakciónak azonban nem sikerült kitörölni a dolgozó nép emlékezetéből ezt a hősi időszakot. Az első proletár hatalo­mért küzdő harcosok hősiessége nem merülhetett el a feledés tengerében! A Szlovák Tanácsköztársaság az osztályharc kemény iskolája és a proletár internacionalizmus szem­léltető példája lett, amelyet nagysze­rű módon igazolt a cseh, szlovák, ukrán és magyar proletariátus közös harca! Nem lehet megfeledkezni arról, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság el­ső forradalmi kormányának élén An­tonín Janoušek kiváló cseh forradal­már, a dolgozó nép jogaiért küzdő törhetetlen harcos állt. A forradalmi kormány többi tagjai között is voltak cseh nemzetiségű elvtársak, és a vörös hadsereg sorai­ban a szlovák, magyar és ukrán har­cosokkal együtt • küzdöttek a cseh nemzet tagjai is. Mindannyian különbség nélkül szi­lárd osztályközösségben harcoltak a közös ellenség, a burzsoázia ellen, céljuk közös volt, mégpedig az, hogy lerázzák a kapitalisták jármát és felépítsék a proletárhatalmat. A Szlovák Tanácsköztársaság je­lentőségét ezért főképp azon forra­dalmi intézkedések szempontjából kell értékelni, amelyeket fennállásá­nak rövid ideje alatt a dolgozó nép javára foganatosított. És itt egyértelműen meg kell álla­pítani, hogy ez a kormány komoly lépéseket tett a proletariátus hatal­mának átvételére a burzsoázia kezé­ből, hogy sikeresen kezdte érvénye­síteni a proletárdiktatúra elveit. A forradalmi fejlődés és a népha­talom keletkezését Magyarországon és Kelet-Szlovákiában a Naav Októ­beri Szocialista Forradalom sugal­mazta. A Szlovák Tanácsköztársaság léte nem maradt pozitív befolyás nélkül a csehszlovákiai munkásmozgalom to­vábbi fejlődésére. Dolgozó népünk tanulságot merített belőle, amelyet sikeresen érvényesített a burzsoá­zia elleni harcokban. Elsősorban azt tanulta meg, hogy bármilyen nagy győzelmeket és hő­siességet ér el a proletariátus a harcokban, a végső qyőzelmet szilárd, céltudatos vezetés nélkül nem vív­hatja ki. A proletariátus ezt a szilárd veze­tést rövidesen megtalálta Csehszlo­vákia marxista-kommunista pártjá­ban. amely hűen, enqesztelhetetlenül vezette őt qyőzelmes harcokra a burzsoázia ellen. Történelmi tapasztalatot merítet­tünk arra nézve, hogy a burzsoázia ígéreteiben sohasem lehet bízni, és nem lehet hinni azok ígéreteinek sem, akik szocialista frázisokkal ámítják a népet, a valóságban azon­ban egy követ fújnak a burzsoáziá­val. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától fogva büszkén val­lotta magáénak a Szlovák Tanácsköz­társaság harcosainak forradalmi üze­netét, annál inkább, mert ezt a hősi időszakot a burzsoázia agyonhallgat­ni, és arcátlan befeketítéssel kitö­rölni igyekezett történelmünkből. Azóta nemzeteink a burzsoázia és az imperialista, fasiszta agressziók elleni harcok kemény próbáját állták ki. Ezekből a harcokból a szlovák és cseh proletariátus győzelmesen ke­rült ki, ami a Szovjetunió világtörté­nelmi győzelmének és támogatásának köszönhető. Azok a célok és ideálok, amelye­kért a Szlovák Tanácsköztársaság harcosai küzdöttek, a forradalmi proletariátus legforróbb vágyai vol­tak, nemzetiségre való tekintet nél­kül. Ezeket a célokat ma hazánkban a Szovjetunióval és a szocialista tá­bor országaival fennálló testvéri szö­vetségben valósítjuk meg. Amióta hazánkat a szovjet hadse­reg felszabadította főképpen 1948 győzelmes februárja óta országunk gazdasági és kulturális építésében olyan eredményeket értünk el, ame­lyek köztársaságunkat a világ ipari és kulturális terén legfejlettebb orszá­gai közé és azok közé az országok közé sorozzák, amelyek népének legmagasabb az életszínvonala. Nagy mértékben megváltozott a szlovák nép élete. A nagy haladás főképpen itt Kelet-Szlovákiában mutatkozik meg. A München előtti köztársaság­ban Kelet-Szlovákiában mindössze néhány kisebb üzem volt. Az ipari termelés és mezőgazdaság alacsony színvonalával függött össze az ipari készítmények és élelmiszerek egy fő­re eső alacsony fogyasztása, az ala­csony lakáskultúra, a megbetegedé­sek magas száma, az írástudatlanság és a kivándorlás. Ilyen képet mutatott a közelmúlt, amelynek nyomai örökre elmúltak. A nagy építő programból sok va­lósult meg már Kelet-Szlovákiában is. A prešovi és kassai kerületben az elmúlt 14 év során sok új üzem épült s a régi üzemek javarészét át­alakították és korszerűsítették. A felszabadítás óta eltelt időszak­ban új üzemeket létesítettek Kassán, Poprádon, Krompachyban, új mag­nezitgyárat Lubeníkben, és további olyan üzemeket, mint amilyen a hencovcei fakombinát, a prešovi és sninai gépgyárak, a strážškei vegyi­üzem, a bystréi cementgyár és más üzemek. Felépítettük köztársaságunk jelentős vasútvonalát, amely összeköt a Szov­jetunióval — a Szövetségi Vasútvo­nalat. További fontos gyárak vannak épü­lőfélben, mint például a bardejovi cipőgyár, a humennei Kapron-mű­fonalgyár, a közlekedési felszerelé­sek üzeme Medzilaborcén, továbbá a lubovňai, stropkovi, svidniki stb. ^ üzemek. í Kelet-Szlovákia rövidesen köztár­! saságunk legiparibb alapjává válik. ; Vegyük tekintetbe, mit fog jelenteni egész Szlovákiára és köztársaságunk­! ra a kelet-szlovákiai hatalmas kohá­szati kombinát építése, amely ter­jedelmét tekintve a világ legnagyobb hasonló üzemei közé sorakozik, és amelyben a dolgozók tízezrei talál­nak megélhetést. A kelet-szlovákiai kohóművek építésével függ össze to­vábbi üzemek, főképp a vegyiipari és építkezési üzemek létesítése. A köztársaság többi kerületéhez és az országos átlaghoz viszonyítva azonban Kelet-Szlovákia mezőgazda­sági termelése elmaradt. Ennek okát főképpen abban kell látni, hogy a szövetkezetek létesítése még nem érte itt el a kívánatos színvonalat. Más komoly ok a ki nem elégítő gondoskodás a földalapról és a víz­gazdálkodási viszonyok rendezéséről. Ezeket a kérdéseket a föld felapró­zása és a magángazdálkodás miatt a múltban nem lehetett hatékonyan megoldani. Pártunk és kormányunk ezért or­szágos feladatot tűzött ki: a lehető legrövidebb idő alatt meg kell va­lósítani a széleskörű talajjavítást és vízgazdálkodást, fokozni kell az ag­rotechnika színvonalát, növelni és javítani kell az állattenyésztést, és így biztosítani a mezőgazdasági termelés jelentős növekedését. Elvtársak! Ezek merész, azonban örömteljes és lélekemelő feladatok. Sziklaszi­lárdan meg vagyunk győződve arról, hogy e feladatok teljesítése teljesen tőlünk függ. Hiszen Csehszlovákia Kommunista Pártja, tapasztalt ta­nítónk és rettenthetetlen vezetőnk vezérel bennünket. A csehek, szlovákok, magyarok és ukránok, testvéri egységében és tö­mörültségében legközelebbi bará­tunkkal és testvérünkkel — a ha­talmas Szovjetunióval és a nagy szo­cialista család többi tagjával való tartós együttműködésben rejlik to­vábbi győzelmeink kezessége. Tudjuk azonban, hogy ezeket a nagyszerű terveket csupán békében valósíthatjuk meg. Ezért a világbéke megőrzése népünk létérdeke. Jogos nyugtalansággal kísérjük figyelemmel azt a tényt, hogy az amerikai imperia­listák a fasiszta hóhérokat a legkor­szerűbb tömegpusztító fegyverekkel szerelik fel, s Nyugat-Németország és Ausztria revansista elemeit köz­társaságunk, Lengyelország és a Szovjetunió ellen irányuló támadá­sokra buzdítják. Ugyanakkor azonban megelégedés­sel figyeljük a békés erők hatalmas növekedését az egész világon, amet erők élén megdönthetetlenül áll a nagy Szovjetunió. A Szovjetunió lankadatlan békekezdeményezése hű barátokat és híveket szerez számára világszerte. Teljesen bizonyos, hogy valameny­nyi ország dolgozó népe kiüti egy­szer az imperialisták kezéből a tömegpusztító fegyvereket s hogy a tudomány és technika vívmányait az emberiség szolgálatába állítja. A büszkeség és bizonyosság ér­zelmeivel ébredünk tudatára annak, hogy oldalunkon áll a Szovjetunió ­hatalmas barátunk és szövetségesünk. A Szovjetuniónak rendkívül hálásak vagyunk, neki köszönhetjük felszaba­dulásunkat, és azt, hogy önzetlen támogatásban részesít bennünket. Büszkék vagyunk és biztonságban érezzük magunkat, mert a szocialista országok hatalmas, milliárdos család­jának tagjai vagyunk, amely orszá­gokkal együtt feltartóztathatatlanul törünk előre a szocializmus végső győzelme felé az egész világon! Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak, munkásosztályunk dicső harci hagyományai örökösének és hirdető­jének, népünk bevált vezérének ve­zetésével bátran haladunk előre a kommunizmus tündöklő céljai felé. Éljen hős népünk, mélyüljenek el és gyarapodjanak alkotó sikereink! Üdvözöljük a testvéri szovjet né­pet, amely a kommunizmust építi és a világ nemzeteinek kimagasló mintaképül szolgál a Nagy Október 1 Szocialista Forradalom dicső győzel­métől napjainkig! Üdvözöljük a testvéri magyar né­pet, amellyel proletariátusunk negy­ven évvel ezelőtt jogaiért és szaba'd­ságáért harcolt és amellyel szoros szövetségben építjük szocialista jö­vőnket! Éljen a legyőzhetetlen Szovjetünk vezette hatalmas szocialista táboi egysége! Éljen Csehszlovákia Kommunistí Pártja, népünk minden győzelménel vezére és szervezője! A prešovi manifesztáció résztvevőinek üdvözlő levele a CSKP Központi Bizottságához Mi, a prešovi és kassai kerület dol­gozói, akik a Szlovák Tanácsköztár­saság kikiáltása 40. évfordulójának ünnepségei alkalmából manifesztációs nagygyűlésen egybegyűltünk, büszkén valljuk a kelet-szlovákiai munkásmoz­galom dicső és harcos hagyományát. Noha a Szlovák Tanácsköztársaság proletárkormánya csak rövid ideig állt fenn, fényesen igazolta, mily mély gyökereket vertek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi a cseh és szlovák proletariátus körében, amely nemzeti szabadságának kivívása után rettenthetetlenül törekedett fel­szabadulni a kapitalizmus béklyói alól. Szlovákia dolgozó népe negyven év­vel ezelőtt lelkesen fogadta a prole­tár állam kikiáltását, benne látta szociális helyzete megjavításának zálo­gát. Az a csodálatra méltó gyorsaság, mellyel a direktóriumok és tanácsok megalakultak, igazolják a szlovák proletariátus lelkesedését, forradalmi hűségét és tettrekészségét, melyet akkor tanúsított, amikor kezébe vet­te a hatalmat és megkezdte az új szocialista állam építését. A forradalmi végrehajtó tanácsnak a Szlovák Tanácsköztársaság fennállá­sának idején foganatosított számos in­tézkedése igazolja, hogy a szlovák pro­letariátus megértette a proletár dik­tatúra lenini megfogalmazásának fő el­veit és egyben gyönyörűen Igazolja szocialista hazafiságát, proletár nem­zetköziségét és azt a törekvést, hogy a cseh munkásosztállyal karöltve har­colni fog a szocialista Csehszlová­kiáért. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiál­tása és bár aránylag rövid fennállása nagy befolyást gyakorolt Szlovákia további politikai fejlődésére. Minde­nekelőtt erősítette a proletariátus ön­tudatát, mely meggyőződött róla, hogy a munkásosztály meg tudja dönteni a kapitalizmus hatalmát és Irányítani tudja illamát. A proletariátus harci tapasztalatokat szerzett a forradalmi harcokban és felismerte az egységes marx-leninl tí­pusú forradalmi párt megalakításának szükségességét. A tanácsokhoz fűződő emlékek eröt öntöttek dolgozó népünk­be a München előtti köztársaság fenn­állásának egész ideje alatt a tőkés ki­zsákmányolás ellen folytatott küzdel­mében. A vörös zászló, mely negyven év­vel ezelőtt Itt röppent először magas­ba, jelképe volt annak a további harc­nak, amelyet népünk a tőkés kizsák­mányolás ellen vívott. Ma, amikor befejezzük a szocializ­mus építését, 1919 júniusának dicső forradalmi eseményei erővel töltenek el bennünket törekvésünkben. E ha­gyományok szellemében kitartóan meg­valósítjuk drága kommunista pártunk politikáját. Továbbra is tettekké vál­toztatjuk a CSKP XI. kongresszusának határozatait, főként az ipari és mező­gazdasági termelés növelésében. Őszinte hálánkat fejezzük kl drága pártunknak azért, hogy azok a célok, melyekért itt munkásvér folyt, ma teljes mértékben valóra vál­nak és a hajdan 'elhanyagolt Kelet­Szlovákia ma állandóan növekvő ipar­ral és fejlődő szocialista mezőgazda­sággal bíró virágoskertté válik. Nagyra becsüljük pártunk és kormá­nyunk gondoskodását és fogadjuk, hogy nem fogjuk kímélni erőinket az üzemek, iskolák, lakások további épí­tésében, a kelet-szlovákiai síkság sza­bályozásában, az EFSZ-ek szilárdításá­ban, a mezőgazdasági termelés növe­lésében, lakosságunk élet- és kultu­rális színvonalának emelésében. Nem engedjük meg, hogy bármi is veszélyeztesse a munkásosztály legjobb fiainak hosszú és nehéz harcaiból szár­mazó vívmányait s a leghatározot­tabban tiltakozunk a nyugatnémet re­vansizmus megnyilvánulásai és Nyugat­Németország atomfelfegyverzése ellen. Támogatjuk a Szovjetunió békejavas­latait és követeljük, hogy a genfi kül­ügyminiszteri értekezleten oldják meg a berlini kérdést s Németország egye­sítését. Fogadjuk, hogy munkánkkal szünte­lenül fokozni fogjuk pártunk küzdel­mét hazánk további felvirágoztatásáért és a világbéke megszilárdításáért. rtj SZÖ 2 * 1959. június 22.

Next

/
Thumbnails
Contents